Kimberley Freeman: Álom-öböl

A Vadvirágok lányai írónőjének világsikerű új regénye sokakat ejtett rabul varázsával. Egy évszázadon átívelő torokszorító történet két egyedi női sorsról, két szenvedélyes szerelemről, és a rejtélyről, mely összeköti őket.

1901 és 2011 között kavarog a történet. Két szomorú, egyben izgalmas titokra derül fény, melyet az írónő romantikával, szenvedéllyel fűszerez. A könyv elolvasása felvértez a megbocsátás erejével. Megtanít, hogyan kell elengedni a múltat, hogy átélhessük a jövőt.   "Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet..."- tartja a mondás. Teljesen mást vártam, mikor elkezdtem olvasni. Kellemesen csalódtam, szinte faltam a betűket. Karácsony előtt jót tett a lelkemnek. A mű hatására átjárta szívemet a szeretet, s a hála; elengedtem a régóta fojtogató sérelmeimet. 

"Libby úgy érezte, mindjárt ledöntik a lábáról a heves, mindent elsöprő érzelmek: a gyász, a bűnbánat, a mardosó szeretet, a jéghideg önvád. A Mark halála óta eltelt napokban néha eszébe jutott, hogy miért is él ő még egyáltalán. Miért nem végzett vele a fájdalom? Képtelenségnek tűnt, hogy ennyire rosszul érzi magát, és nem hal bele.

De azért ment tovább. Belül össze volt törve, de a testét még tudta mozgatni, és lélegzett is."

Ajánlanám azoknak, akik könnyed, mégis elgondolkodtató olvasmányra vágynak.

Kerstin Gier: Fellegszálló

Már hosszú ideje nem olvastam Vörös Pöttyös könyvet, komolyabb témákba mélyedtem el helyette. Most viszont a sok pszichológiai, önfejlesztő, önismereti könyv után különösen jól esett a lelkemnek egy kicsit kikapcsolódni, szórakoztató irodalmat olvasni. 

"A nagyapám szerint minden véletlen az Isten

logikája."

Kerstin Gier egy különleges történetet tár elénk, amely a svájci hegyekben játszódik. A múlt évszázadot idéző, de a maga módján otthonos, lakájos Fellegszálló nagy népszerűségnek örvend a vendégek, látogatók körében. Az év vége közeledtével a világ minden részéről megérkeznek a gazdag, előkelő vendégek, akik elárasztják a szállót.

A tizenhét éves Fanny Bennel, a szállodatulajdonos fiával és a személyzet többi tagjával együtt azonban ki sem lát a munkából, hogy előkészíthesse a vendégek fényűző kikapcsolódását, de nem kerüli el a figyelmét, hogy sokan valójában nem azok, mint aminek mutatják magukat. Milyen titkos tervek kovácsolódnak a hímzett bársonyfüggönyök mögött? Az orosz oligarcha felesége tényleg birtokában van a legendás Nadjeschda-gyémántnak? És miért a homlokzaton mászik fel inkább a jóképű Tristan Brown a 201-es szobából ahelyett, hogy a lépcsőt használná?

Mialatt Fanny megpróbálja Ben segítségével kibogozni a szálakat, még nem sejti, hogy hamarosan egy életveszélyes kaland kellős közepében találja, és nem csak az állása forog kockán, hanem a szíve is.

„Talán Tristan csókja kint a hóban életem legizgalmasabb csókja volt, de ez volt a legszebb. Egyszerűen éreztem, hogy ez a csók az igazi."

Fanny egy bohókás, de igen szerethető lány, aki megnyert a bátorságával, stílusával. Kíváncsian vártam, vajon Tristan vagy Ben lesz e a befutó, egyáltalán mindkét fiú olyan rendes, becsületes, mint amilyennek mutatkozik? 

Egészen körülbelül a történet közepéig nem is sejtettem, hogy mi nem stimmel, hol jön a csavar a történetben. Majd, pont akikre nem számítana az ember, hisz a legkedvesebb, legbájosabb vendégek ők lesznek a bűnözők. Ez a váratlan fordulat nagyon tetszett, még véletlenül sem jöttem volna rá, kik a negatív szereplők. Bennek ugyan néha kicsit lassú volt a felfogása, de megszerettem őt is egyenes, őszinte jelleméért. A többi karakter, szállóvendég és alkalmazott igazi színt, életet hozott az öreg falak közé. 

Izgalmas volt együtt nyomozni és menekülni Fannyval, akinek végül segítsége is akadt a váratlan szorult helyzetében. 

Összességében egy izgalmas, kalandos ifjúsági regényt kaptam némi romantikával és krimi szállal.Szimpatikus karakterekkel és egy különleges helyszínnel.

Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Schäffer Erzsébet neve sokaknak a Nők Lapja női hetilapból lehet ismerős. Először én is ott találkoztam vele, az írásaival, melyeket átjár a valódi életöröm, fájdalom.

"A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság."

Számomra ez az egyik legfontosabb üzenete, mondata Schäffer Erzsébet történetének. Nagyon fontos, hogy minden napot ajándékként éljünk meg, örüljünk minden percnek. Ne csak akkor legyünk boldogok, ha elértük a vágyott célt, hanem az odavezető úton is. Lássuk meg a szépet, örömöt mindenben, ami elénk kerül, körülvesz bennünket. 

"Soha ne válaszolj, amikor mérges vagy!

Soha ne ígérj, amikor boldog vagy!

Soha ne dönts, amikor szomorú vagy!"

Ez pedig a második legfontosabb jó tanács, ami elhangzik a kötetben, méghozzá Schäffer Erzsébet férje, írja születésnapjára a lányának. Valóban érdemes betartani, megfogadni e három tiltást, figyelmeztetést, hiszen egyik esetben sem tudunk, józanul dönteni, elvonatkoztatni a lelkiállapotunktól, érzéseinktől. Sokkal jobb, ha tiszta fejjel hozunk döntést, teszünk ígéretet és válaszolunk, amikor nem befolyásolnak az érzelmeink. 

Összességében egy megható, megindító történetet a szeretet erejéről, az összetartozásról, kitartásról. Schäffer Erzsébet gyönyörű hasonlatokkal él a boldogságról, odaadásról. Az írás nagyon jó példa arra, hogy erőt merítsünk az írónő erejéből, végtelen, önzetlen szerelméből.

Az írónő egy igen drámai helyzetet vetít elénk, ami vallomáskötet is egyben. Schäffer Erzsébet a férjéről, a vele való találkozásról, az együtt töltött boldog időkről ír, majd rátér arra, amikor hirtelen tragédia történt a családban, beteg lett a férje, akit ápolni, füröszteni kellett. Még a sok-sok segítség mellett sem kis lelkierőt igényelt ez a feladat, ami Erzsébetre hárult. Ám ő szeretettel, gondoskodással vette körül a férjét. Sokat töltekezett az egymás iránti szerelemből, tiszteletből, ami erőt adott neki. Ez a fájdalommal, de mégis szeretettel átitatott történet sokaknak példaértékű lehet. Megmutatja, hogy minden rosszban van valami jó, igenis jóra fordulhatnak a dolgok, ha igazán hiszünk benne és akit igazán szeretünk velünk marad azután is, hogy elment.

„Soha annyira nem viselt meg írás, mint ennek a könyvnek minden mondata. Soha nem meséltem olyan természetű intimitásokról, mint ebben a könyvben. Vegyék kezükbe óvatosan, és szorítsanak nekünk.”

Schäffer Erzsébet

Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Emery Lord ebben a könyvben több fontos élethelyzetre, viselkedésformára és annak lehetséges gyógymódjaira hívja fel a figyelmet. Elénk tárja a gyász, a depresszió szakaszait és azt, hogy milyen bipoláris viselkedészavarral élni. 

"– Lehet, hogy haldokló bolygók voltunk, Jonah, és vonzott minket a sötétség. – (…) – Amikor összeütköztünk, visszalöktük egymást égi pályánkra, hogy ott keringjünk tovább. Most ennek jött el az ideje: hogy ki-ki visszatérjen a maga pályájára."

"Néha mindannyiunknál elszakad a húr. Nincs ezen semmi szégyellnivaló."

A történet két fiatalról szól, arról, hogyan találkoztak, milyen hatással vannak egymásra, majd hogyan bontakozik ki a szerelmük. Ám sokkal több ez a könyv, mint egy szimpla kamaszszerelem leírása. Vivi igazi különc, kicsapongó, színes egyéniség, míg Jonah csendes, gondoskodó alkat.

Emery Lord elénk tárja, milyen az, amikor a mélyponton vagyunk és jön valaki, aki kirángat minket belőle, bearanyozza a napjainkat. Vivi bipoláris, tehát ha nem szedi a gyógyszert szeszélyes, mintha nem is önmaga lenne. Jonah pedig egy rendkívül kedves, gondoskodó 17 éves fiú, akinek betegségben elhunyt az édesapja, anyukája pedig mély depresszióba zuhant, így neki és két nagyobb testvérének kell gondoskodni a három kicsiről.A szerző bemutatta a bipoláris viselkedészavar tüneteit, a gyász, depresszió szakaszait, a szerelem játékosságát, majd az elválást, a változás keserédes szelét. Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy igenis merjünk segítséget kérni, ha szükségesnek érezzük.

Fontos üzenete a könyvnek, hogy vannak emberek, akikkel dolgunk van, akár rövidebb, akár hosszabb távon. Van, aki segít rajtunk és velünk marad, bearanyozza a napjainkat, ám van olyan is, aki rövid időre megjelenik mint egy csodalámpás, majd másfelé vezet az útja. Tőle nehéz megválni, ám a boldog napok emléke mindig velünk marad. 

Az írónő ezzel a történettel felhívja a figyelmünket, hogy igenis merjünk segítséget kérni, szakemberhez fordulni, ha szükségét érezzük, ne dagonyázzunk az önsajnálatban és ne veszítsük el a fejünket, mert eluralkodott rajtunk a személyiségzavar. Legyünk tisztában, mit cipelünk a batyunkban magunkkal és nézzünk szembe vele, ne meneküljünk előle, hanem tanuljunk meg együtt élni a nehézségeinkkel, múltunkkal. Hiszen könnyebb kezelni azt az akadályt, amivel tisztába vagyunk, mint amit tagadunk, figyelmen kívül hagyunk. 

Szerethető, különleges történet, ahol könnyen az olvasó szívéhez nőnek a karakterek. 

Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza

 Jud Meyrin másnéven Megyeri Judit, a közelmúltban tűnt fel, mint romantikus krimi író. Eddig három könyve jelent meg, melyek a következők: A múlt bűnei, Rózsakői rejtélyek - Gyilkosság az Ambróziában és az aktuális Felföldi rejtélyek - Lowdeni boszorkányhajsza. 

"– Hát ez elég klisés – vigyorgott rá Kelsey a válla fölött. – A rideg, mogorva nyomozó, akinek nincs egy kedves szava, és még a kávéját is feketén issza. Mintha egy sablon detektív sorozatból léptél volna elő."

Az írónő már az első könyvével megszerettette velem a romantikus krimi műfaját, saját stílusát, színes fantáziáját. Így alig vártam, hogy megjelenjen a következő és a mostani, frissen megjelent Lowdeni boszorkányhajsza kötete. Hamar belemerültem a történetbe, hála az izgalmas történetvezetésnek, jól felépített karaktereknek. Már az első néhány oldal után tudtam, hogy nagyon fogom szeretne ezt a sztorit, ráadásul új kedvencet is avattam. 

"Már biztosan tudta, hogy bármit tesz, akkor is ide jutnak. Kelsey ugyanúgy férkőzött be a bőre alá, mint a patakok hűvös vize, amikben a túrák alatt szokott megmártózni. Elzsibbasztja, fáj tőle mindene, meglódítja a szívét, mégis olyan jólesik! Ha egyszer kipróbálja, képtelen lemondani róla."

Gyilkosság, nyomozás, rejtély és egy utálkozásból kezdődő románc az alapsztori a gyönyörű Skóciában. Adott egy jóképű, keménykötésű nyomozó sötét múlttal, meglehetősen komor, rideg stílussal és egy újságírónő a kultúra rovatnál, aki a bűnügyi részlegre pályázik, amiért látszólag mindent megtesz.

Kelsey és Hunter is az ügy megoldásán, a gyilkos leleplezésén dolgoznak, eleinte mély ellenszenvvel, később egymással karöltve. Hosszú ideig mindketten a legrosszabbat feltételezték a másikról, míg kiderült, hogy nem teljesen igaz az a kép, amit mutatnak magukról, sokkal több rejlik a felszín alatt. 

Ez az ellenszenv sok esetben lassította a nyomozást, míg rájöttek, jobb ha összefognak. Persze a gyilkost nem olyan egyszerű elkapni, főleg, ha teljesen másnak adja ki magát, megtévesztve a rendőrséget, bonyolítva ezzel az ügyet. Ráadásul, mint kiderül nem is ő a közvetlen gyilkos, hanem csak a felbujtó. Rengeteg nyom, ám annál több akadály szegélyezi Kelsey és Hunter útját, míg fény derül a tettesre. Az, hogy hogyan fognak a nyomára bukkanni, még nagyobb fejtörést okoz főhősünknek. 

Izgatottan forgattam a lapokat, mi lesz a gyilkos következő lépése, ki lehet a befolyása alatt, vajon kiben bízhatnak Hunterék... 

Az írónő ebben a történetben is kitesz magáért. Ez meglátszik a választékos, igényes mondatokban, gyönyörű hasonlatok, irodalmi elemek tarkítják teszik még izgalmasabbá, nívósabbá a könyvet. Na és a tartalom.. Alig tudtam letenni, hihetetlen, mennyire magába szippantott az egész sztori.
A kötet nem csak igényes, szép borítót kapott, hanem egy izgalmas, gondosan felépített, jól kidolgozott történetet is rejt. Izgatottan követtem végig Kelsey és Hunter kapcsolatát, a közös nyomozást, a közéjük álló előítéleteket, titkokat. A nyomozás, gyilkosság alaposan, részletekig kidolgozott, látszik, hogy mindenre ügyelt az írónő. Nagyon megkedveltem a két főszereplőt, remélem hamarosan hallhatok még róluk! <3

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 2-3. Együtt - Egyedül

 Mivel egy-egy könyv fél suliidőt ölel fel, így pár részt egyben értékelek. 

Ismét pályázatok, versenyek küzdelme és dicsősége tárult a szemem elé, ötvözve Reni szenvedését Cortez miatt, majd Virág miatt is. Utóbbi megingatta a barátságukat, de szerencsére csak rövidebb szünetet eredményezett, meg tudták beszélni a dolgokat. A kockák miatt nem egyszer büntetésbe került az osztály, amiért fel kellett áldozniuk az órák közötti szüneteiket.. Szomorú, ez fájt nekem is. 

Neményi ismét hozta az intelligens személyt, aki példás tanuló és nagyon jó barát is egyben. Ráadásul nem akar senkire sem hasonlítani, nem nyomul bandába, hogy menőnek tűnjön, hiszen van egy egyedi személyisége és önálló gondolatai. Nem véletlenül kedvelem annyira a karakterét. Nagyon örültem volna én is egy ilyen különc osztálytársnak, barátnak. Kinga pedig csodák csodájára megmutatta, hogy ugyan rejtve, de van szíve, titkon jót akar Reninek. Igazi hidegzuhanyként hatott Renire, amikor Kinga magához térítette a nyavalygásából, hogy ne nyalogassa már annyit a sebeit.

Virág szerelmes lesz, te jó ég, ez megért volna egy misét, sőt többet is.. Ám kiderült a srácról, hogy nem egészen az, akinek kiadja magát, - sajnos nem elég hamar - így Virág és az édesanyja kiadták az útját. 

Reni és Cortez között mintha történne valami.. na igen sajnos ott az a mintha, mert a pillanat elillan, Reni netmegvonásban részesül, így vakvágányra fut a majdnem kapcsolatuk. Vajon mi lesz még ebből? 

Ebben a két kötetben ráadásul egy igazán klasszul sikeredett osztálykirándulás is volt, ami még jobban összekovácsolta a kis létszámú osztályközösséget, remélem lesz még hasonló kirándulás a történetben. :)

Az iskolaújságban Neményi és Reni ismét remekel, Kinga nem nagy népszerűségnek örvend jelen állás szerint. 

Cortezék bandát alapítottak, ami a Jalapeno nevet viseli. Elmondása szerint azért, mert a Red Hot Chili Peppers már foglalt, ez tetszett :D Jó lenne, lenne hang melléklet is a könyvek mellé, így hallhatnám, hogyan énekel Cortez. Persze nem is kérdés, hogy nagyon ott van hangilag. 

Végül tizedik második félév... sokan bukásra állnak, ideje javítani. Vajon megússzák a léhűtők és együtt marad a csapat? Nagyon remélem! Hamarosan kiderül. 

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1. - Kezdetek

 Bármilyen meglepő is egészen eddig számomra kimaradt a híres-nevezetes SZJG sorozat olvasása... 

Ám sokan ajánlották, dicsérték, rágták a fülem, hogy mindegy mennyi idős vagyok, ezt el kell olvasnom, annyira zseniális az egész sztori, eszméletlen jó karakterekkel. Ennek eleget téve múlt héten bementem a könyvtárba, azzal az elhatározással, hogy megismerkedem a Szent Johanna Gimi rabulejtő világával. 

Leiner Laura nem véletlenül tartozik a népszerű magyar szerzők közé, ezt most már én is határozottan állíthatom. A sorozat az életet tükrözi vissza, de közben mégsem egészen, hisz több a való élet másolatánál. Tele van humorral, esendőséggel, kamaszkori botlásokkal, szerelemmel, hülyüléssel. Ráadásul sok-sok élethelyzet, mint a költözés, új iskola, új társak, barátok, új környezet is jelen van a könyvben, amivel az életben is sokszor szembetaláljuk magunkat. 

Jó volt újra beleélni magam a gimis hétköznapokba, a tanulás, röpdogák izgalmába vagy amikor összefog az osztály egy csínytevésnél és senki nem árulja el, ki a felbújtó, az igazi "tettes". A karakterkidolgozásért plusz pont az írónőnek! Nagyon szeretek olvasni, így csupa öröm volt számomra, hogy nem csak a főszereplő lány, de az egyik fiú osztálytársa is hatalmas könyvmoly, sőt intelligens könyvmoly. A gimiben érdekes, izgalmas programok, szakkörök vannak, amelyek engem is érdekelnének, főleg az újságírás, így nagy mosollyal az arcomon olvastam azokat a részeket.

A kilencedik osztály mindig nehéz, már amiatt is, hogy ismét új arcokat kell megszokni, új suli, új tanárok. Ám itt ez mégis olyan könnyednek, természetesnek tűnt, az ellenségeskedő Kinga ellenére is. A többiek lazák, de jó arcok. Leginkább Reni és Neményi keverékeként tudnám elképzelni magam, ugyan nem voltam kitűnő tanuló, ám Renihez hasonlóan sokszor tőlem kérték el a leckét, stb. Na és persze Cortez. Úgy gondolom, mindekinek -nekem is- van, volt gimiben egy Corteze, ha már csak képzeletben is. Izgalmas volt figyelemmel kísérni az első szerelem elsöprő erejét, legalábbis Reni részéről, de a következő részekben már alig várom, hogy Cortez lépjen valamit az ügyben. :) Virág és Neményi igazi klassz barátok, akik ott vannak, amikor kell, támogatnak, segítenek vagy épp az orrod alá dörgölik a fájó igazságot, önnön véleményüket vagy pedig áradoznak a hobbijukról, amit szeretnének, ha neked is egyezne az övékkel. 

Ehhez az alapsztorihoz társulnak Reni kamasz szakkönyveket bújó, mindennel tisztában levő (legalábbis ezt hiszik) szülei, egy aranyos kiskuyta, Pete Wentz, gördeszka, lovaglás és a sims nevű játék, ami számomra nem mond semmit, így ez utóbbi nagy talányt jelent nekem. 

Összességében teljesen elégedett vagyok a könyvvel. Amellett, hogy szórakoztató a sztori, sok klassz zenét, egy-egy filmet, könyvet ismerhettem meg általa, melyekről eddig nem vagy kevésbé hallottam. Egyszóval.. második rész ide vele! 

Cathy Kelly: Párizsban kezdődött

 Nagyon szeretem az életszagú történeteket, így kifejezetten örülök, hogy a kezembe akadt Cathy Kelly Párizsban kezdődött könyve. 

A Cartaphilus Könyvkiadónál eddig Jojo Moyes könyvei voltak számomra a kedvencek, ám Cathy Kelly személyében most új kedvencet avattam. 

"Az életen nem gondolkodni kell – meg kell ragadni."

"Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba."

Ez a könyv egy lenyűgöző,szívszorító történetet rejt magában, finom érzékenységgel megírva. Sok sok történet van a nagy egészben, majd lassanként összefutnak a szálak és kitisztul a kép,hogyan kapcsolódnak össze a karakterek. Nagyon tetszik,hogy látványos a karakterfejlődés, a szereplők emberiek, szerethetőek, nincs túlmisztifikálva a sztori. Emlékezetem nem csal, akkor ez az első könyvem az írónőtől,akinek a stílusát Jojo Moyes írónőhöz tudom hasonlítani. Valósághű, szerethető, izgalmas, értékes, hihetetlen odafigyeléssel, pontossággal megírt sztori!

Minden sorát öröm volt olvasni ennek könyvnek, hiszen nem egy habos-babos történetet mutatott be a szerző, hanem egy megfogható, élethű sztorit, ami akár velünk is megeshet. Szeretet, szerelem, romantika, fájdalom, család, barátság, testvéri kapcsolat, újra egymásra találás, sőt még napestig sorolhatnám, annyi értéket tartalmaz a könyv. A sorok között sok-sok jó tanáccsal találhatjuk szembe magunkat, melyeket, ha megfogadunk más színben láthatjuk az életet, kevésbé borúsnak. 

Az első oldaltól kezdve végig azon drukkoltam, hogy a pozitív karakterek megkapják a boldog befejezést, még, ha kis döccenők árán is. Jó volt látni, ahogy kivirágoztak a szereplők és előjött a vidám, boldog énjük, melyet hosszú ideig - más- más okból - elnyomtak. 

Több történetszál fut egybe a könyvben, melyek - ahogy a cím is sugallja - mind Párizsban kezdődtek. Olvashatunk benne az élet nehézségeiről, fájdalmairól, de arról is, hogyan lehetünk önmagunk, miként kerekedhetünk felül a problémákon, új, tiszta lapot kezdve. 

Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

 Versenyfutás a szerelemért

Ezt a kötetet még tavasszal nyertem egy könyvtári játékon. Nagyon örültem neki, hiszen már jó ideje foglalkoztat Barreau, de eddig mégis elkerült. Párizs egyébként is a szerelmesek városa, a romantika hazája, így kíváncsi voltam, mit hoz ki ebből a szerző úgy, hogy ne legyen se elcsépelt, se ismétlődő, hanem izgalmas, szerethető. 

"Az életben tulajdonképpen a kockázat kerülése a legnagyobb kockázat!"

 Ismertető: 

Antoine-nak, ​a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát.

Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: „Szívesen találkoznék magával.” Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel…

Már a történet eleje magával ragadt a könyvesbolt-tulajdonos személyében. A könyvek, olvasás, könyvesbolt, könyvtár nekem is a mindenem, így közel éreztem Antoine-t magamhoz. Majd hamar előjött a főszereplő férfi romantikus énje, hiszen első látásra beleszeretett a kávézóban látott nőbe. Majd amikor távozáskor a nő leejti elé a telefonszámát, nevét némi kísérőszöveggel, bizonyossá válik számára, hogy a Nő az életében, akit nem szalaszthat el. Így próbálja elérni, kutat, nyomoz utána, hiszen egy apró balesetnek köszönhetően elmosódik az utolsó számjegy a telefonszámnál. Izgalmas volt végigkövetni Antoine próbálkozásait, kísérleteit, hogy megjelelje szíve hölgyét. Néhol megsajnáltam, néhol megmosolyogtatott a szerencsétlenkedése, mindenesetre tetszett a kitartása, hogy nem adta fel a reményt akkor sem, amikor minden veszni látszott. 

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, még biztosan olvasok tőle. Olyan ölelnivaló a sztori, a stílus. Lágy, könnyed, franciás.

"Megtanultam, hogy az ember csak magára hallgasson. Hogy nem butaság, ha a saját megérzéseire támaszkodik. Hogy nem szabad hamar feladni, ha szívügyekről van szó. Igen, az embernek meg kell küzdeni a boldogságért. A szerelemben és a háborúban minden megengedett."

Nicolas Barreau megmutatja, hogy igenis ereje van a szerelemnek és létezik első látásra szerelem, ha mégoly ritka is. Még fontosabb, hogy létezik olyan férfi, aki küzd a kiszemelt nőért az utolsó pillanatig, nem adja fel az első kudarc után. Csak úgy pörögtek a lapok a kezeim között, de azt kívántam, bár még tovább tartana a történet. Magával ragadott Antoine romantikus személete, majd a végén a boldog befejezés, ami nem is lehetne találóbb. Mindez Párizsban, francia légkörben, környezetben tálalva. 

Kopácsi Krisztina:Sötét múlt

 Kopácsi Krisztina a Newline Kiadó írói csapatát erősíti, akinek a Sötét múlt az első könyve. Kíváncsian vetettem bele magam Alex és Stephanie történetébe, ami néhány oldal után beszippantott, magával ragadott. 

Köszönöm szépen az írónőnek, hogy megtisztelt bizalmával és elolvashattam első regényét!

Elterjedt és népszerű a szegény lány, gazdag fiú - vagy ritkább esetben fordítva - felállás a romantikus könyvekben. Ehhez a klasszikus elemhez nyúlt az írónő is, ám a bevezető után minden nagyon sajátos, friss. Egyszóval a könyv eleje ugyan hasonlít más írók tollából kipattant sztorihoz, a folytatás miatt viszont érdemes tovább olvasni, belemélyedni a karakterek életébe, a fordulatos cselekménybe, mert egy teljesen egyedi történetet kapunk, különböző temperamentumú, de igen szerethető alakokkal. 

A cím már sokat sejtet, ám mégis titokzatos marad, nem árul el sokat. Egy balesettel kezdődik a történet, amikor még mind a két főszereplőnk ellenségeskedve, ellenszenvvel tekint a másikra, ám ez hamar változik, hiszen olyan mintha valami belülről vonzaná őket egymáshoz. Ám nem olyan egyszerű love sztori ez, mint első ránézésre tűnik. Mindkét félnél bonyolult a családi háttér, nem igazán mondható kiegyensúlyozottnak. A szerelem viszont, - ahogy jó esetben az életben is - ha nehezen is, de legyőzi az őket ért sérüléseket, akadályokat. Van viszont egy olyan tényező, ami mellett nem mehetnek el szó nélkül, tudtukon kívül összekapcsolódik a múltjuk egy darabja, ami kétségbe vonja, hogy együtt maradhatnak e. Szerencsére és az írónő jó lelkének köszönhetően együtt maradhatnak, nem választja szét őket a múlt, nem kell áldozatot hozni. 

A küzdeni akarásuk, az egymás iránti kitartásuk, szerelmük figyelemre méltó, mondhatni példaértékű. Érezni, hogy Steph és Alex is mindent megtenne, hogy a másiknak ne essen bántódása. Emellett persze fontos szempont, hogy mindegyik oldalon jelen vannak a barátok, akik mindig mellettük állnak,számíthatnak rájuk. 

Összességében egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyvet olvastam, tele fájdalommal, küzdelemmel, romantikával. Egyedül az zavart egy kicsit, hogy időben nem különültek el teljesen az adott szövegrészek, ám ez első könyvnél még belefér. A sodró lendület, ahogy a szerző vezette a szálakat, arra ösztökél, hogy olvassak tőle, még, még. Ennélfogva remélem hamarosan hallatja még a hangját Kopácsi Krisztina írónő. 

Megismernéd a Newline Kiadó új szerzőjét, kíváncsi vagy a Stephanie és Alex történetére? Rendeld meg a könyvet a kiadótól ! 

Catana Chetwynd: Szerelmes pillanatok

Tavaly, 2019-ben egy igazán szívmelengető képregény jelent meg újdonságként a Könyvmolyképző Kiadó háza táján. A Catana Comics képregények nagy sikernek örvendenek külföldön, így nagy boldogság, hogy itthon, Magyarországon is kapható a képregény.

A könyv, ahogy a cím is mutatja egy kapcsolat legszebb, legbensőségesebb pillanatait tárja elénk, olvasók elé. Catana humorosan, szívet melengetően ábrázolja kapcsolat lát, párjával, Johnnal. 

"– Tessék!

– Visszaadod a pulcsimat?

– Nem. Azt akarom, hogy megint olyan illata legyen, mint neked, aztán visszakérem."

Ez a könyv kívül-belül tele van szeretettel, melegséggel, odaadással. Igazi mosolyfakasztó minden kis párbeszéd, jelenet, ami visszaköszön az oldalakról.

"– Csak nem kávét érzek…?

– De!

– Korábban felkeltél, és csináltál nekem kávét?

– Igen!

– …

– … Most meg hová megyünk?

– Összeházasodni."

A szerző, Catana eleinte csak saját szórakozására készítette a képregényt, majd párja, John bíztatására könyv formában is testet öltött ez is csodakönyv. Ez igazi öröm, hiszen így mi is elmerülhetünk ezekben az apró boldogság-, szerelembuborékokban, melyekkel tele van a képregény. 

Anne L. Green: Elvarratlan szálak

Az Elvarratlan szálak nem más, mint az Eltitkolt múlt folytatása, Aiden Cross főszereplésével.

Ez még csak a második ALG könyvem, de biztos, hogy nem az utolsó, hiszen az írónő világa akit egyszer beszippant, az nem szabadul, nem is akar, inkább még jobban elmerül a sok izgalmas kötetben.

Aiden Cross az elején kissé unszimpatikus volt, ám hamar megkedveltem, hiszen alapjáraton egy csupa szív pasi. Aria viszont - a másik főszereplőnk - azonnal belopta magát a szívembe a határozottságával. Az már nem is meglepő, hogy nem csak az én szívembe, hanem Aidenébe is belopta magát Aria, aki eleinte menekült a heves érzések elől, végül beadta a derekát, hiszen nem tagadhatta, hogy kölcsönös a vonzalom közöttük. Ám ahogy lenni szokott több dolog is nehezítette kettejük kapcsolatát, munkáját. Megjelenik a maffia és a múlt rémképe, ami elől hiába menekülnek, végül szembe kell nézni vele. Hatalmas harcok árán ugyan, de sikerül elérni a nyugalmat, boldogságot  főhőseinknek. Aria és Aiden mindketten nagy jellemfejlődésen, változáson mennek keresztül a kellemes és horrorba illő történések hatására. Az akadályokat szépen vették egymás segítségével, ám nem egyedül, hiszen a családra, barátokra mindig számíthattak.

Nagyon szerettem ezt a vérpezsdítő, fordulatokban, izgalmakban teli történetet, ami ismét bebizonyította, hogy a magyar írók igenis minőségi írást adnak ki a kezük közül!

Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

A másság, LMBTQ téma manapság egyre elterjedtebb, jobban fel lehet vállalni, beszélni róla, míg régebben - sőt közelmúltban - amikor elítélendő dolognak számított. 

Köszönöm szépen az írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét! Ritkán olvasok ebben a témában, ami nem tudatos, egyszerűen ritkán kerül az utamba LMBTQ történet. Emiatt is örültem, hiszen kisebb komfortzóna átlépés volt ez a könyv.

"... néha pont azoknak nyomja a legnagyobb bánat a szívét, akik látszólag a legerősebbek"

Ezt a témát boncolgatja első könyvében Völgyi Anna írónő, aki friss, teljesen új stílusban bontakoztatja ki ezt a viszonzatlan kapcsolatot két nő között. A hátteret Magyarország adja, ahol mindkét nő egy kórházban dolgozik. Bemutatja a szerző, milyen amikor egy fiatal nő, - aki korábban a férfiakhoz vonzódott - egyszer csak vonzódni kezd a munkatársnőjéhez, mély érzéseket kezd táplálni iránta. Eleinte úgy tűnik, hogy Laura, az imádat tárgya is nyitott a dologra, hasonlóképp érez, hiszen sokszor drágámnak szólítja Sárát, intim gesztusokat tesz felé. Ám hiába az átélt, önfeledt közös élmények a szerelem viszonzatlan marad, ami letargiába sodorja Sárát. A fiatal analitikus nem tudja túltenni magát az elutasításon, azon, hogy vallomásával kizárta magát Laura életéből. Majd időközönként több alkalommal üzenetet küld neki, hogy találkozzanak, beszéljék meg a dolgot. Erre az ominózus eseményre bőven várnia kellett Sárának míg bekövetkezett. Végül  számomra kérdőjellel zárult a történet, hiszen ott a bizonytalanság, vajon mi lesz kettejükkel a továbbiakban? Völgyi Anna írónő gondoskodott róla, hogy a függővég fenntartsa az olvasó figyelmét, kíváncsiságát a történet folytatásához. 

"Ha boldogtalan az ember, biztosan belassul valamelyest az idő."

Elgondolkodtató, hogy mi számít egészséges ragaszkodásnak, mi az, ami már túl megy minden határon? Hogyan szerethetünk egy másik embert úgy, mintha az életünk múlna rajta? Ebben a könyvben mély értelmet nyert az a mondás, hogy a kimondott szónak ereje van. Hiszen itt is abból adódtak a félreértések, hogy az egyik fél túl közvetlenül, intim módon szólt a másikhoz, miközben nem érzett semmit, ám akihez szólt fülig szerelmes volt belé, így ezek a szavak még inkább adták alá a lovat a reménykedéshez.Összességében a cím nagyon találó, a stílus egyedi, a történetvezetés is alapos. Tetszett ez az újfajta megközelítés, ahogyan feldolgozta a témát az írónő!

Érdekel, hogyan alakul Sára és Laura "kapcsolata"? Rendeld meg a könyvet kedvezményesen a Bookline oldaláról!

Amanda Stevens: A próféta

A Sírkertek Királynője trilógia harmadik kötete

Az első két rész után alig vártam, hogy elmerüljek a befejező kötetben, megtudjam hogyan végződik Amelia és Devlin kapcsolata.  

Ahogy azt már megszokhattam,ennél a résznél is egy gyönyörű borítóba bújtatott folytatást kaptam. A külcsín Földi Andrea "keze munkáját", kreativitását dicséri. 

"Az emberek szeretik azt hinni, hogy sikerül megszerezniük az elérhetetlent, legyen az szerelem, jómód vagy védelem az ellenségükkel szemben, néhány hatékony varázsige és ráolvasás elmormolásával. Ezért szórják el az utolsó pénzüket is varázsitalokra és gonosz űző gyertyákra."

Amelia visszatért Charlestonba, ahol nemcsak Devlin várja a szellemeivel, hanem egy másfajta veszély is leselkedik a temetőrestaurátorra. Szürke por néven egy idegen anyag is megjelenik, ami azonnal megállítja a szívet és a másik oldalra kerül, aki használja. Ám van valaki, aki ki tudja játszani a halált és képes visszatérni az életbe. Talán Amelia vagy valaki más (is)? Emellett a közelmúltban elhunyt egyik rendőr szelleme keresi meg Ameliát, hogy segítsen neki továbblépni, megtalálni a gyilkosát és Shani, Devlin (állítólagos) lánya kéri a nő segítségét, hogy szabadítsa meg az anyjától, hadd nyugodjon békében. Ez természetesen nem megy egyik pillanatról a másikra, ám Amelia megtesz minden tőle telhetőt, amit csak tud a sikeres küldetés érdekében.  A rejtélyek és fenyegetések, feladatok mellett két új női szereplő is feltűnik, akik első benyomásra gyanúsnak tűnnek, majd kiderül, hogy ártatlanok. Egy közeli jóbarátról pedig sötét dolgok kerülnek napvilágra, melyek más kontextusba helyezik az egész nyomozást, helyzetet. 

Összességében elégedett vagyok a befejezéssel, úgy érzem méltó lezárást kapott a trilógia. Ugyan nem 100%-os happy end a vége, ám erősen hajaz rá a szerző. Ez előtt talán még nem is olvastam paranormális regényt, így kíváncsian vetettem bele magam ebbe a történetbe. Ameliát hamar megkedveltem, vele izgultam vagy éppen féltem a gonosztól, drukkoltam neki, hogy szép befejezést kapjon, hiszen az élettörténete alapján bőven megérdemelte. 

Bátran ajánlom azoknak, akiknek hozzám hasonlóan ez lenne az első paranormális regénye, ám azok is nyugodt szívvel olvassák, akik már több hasonló műfajú köteten átrágták magukat, garantáltan nem fognak csalódni. 

Ismertető: 

A Sírkertek királynője-trilógia befejező részében hősnőnk, a szellemekkel suttogó Amelia Gray visszatér Charlestonba, hogy pontot tegyen az őrjítő kísértet-históriák végére. A szívdöglesztő detektív, John Devlin nyomában még mindig ott lohol elhunyt kislánya és csodaszép felesége szelleme, ám ezúttal Amelia szeme alatt is sötét karikák gyűlnek: az ő életerejét is parazitaként szívja el egy kísértet, akinek csak ő segíthet. Vajon beteljesedik Amelia és Devlin szerelme, és nyugovóra térhetnek a kósza lelkek? Elhagyja végre a várost a Gonosz? A próféta romantikus történet, kalandregény és kísértet-sztori egyben, a paranormális románcok rajongóinak új kedvence.

Amanda Stevens: Örök kísértés

A Sírkertek Királynője trilógia első kötete

Romantikus történet, kalandregény és kísértetsztori egyben, a paranormális rajongóinak új kedvence.

A fenti leírás alapján az én új kedvencem is lett a könyv. Zseniális a történetvezetés, soha nem tudni, mire számíthatunk a következő oldalon, milyen szellem, kísértet, démon jön szembe vagy éppen ki akarja megölni főhősünket. 

"Soha ne vegyél tudomást a holtakról! Soha ne tévedj messzire a megszentelt földtől! Nagy ívben kerüld el azokat, akiket kísértenek! És soha, de soha ne kísértsd a Sorsot!" 

Amelia már csak munkáját tekintve sem átlagos életet él, hiszen temetőrestaurátorként dolgozik. Így lépten nyomon kísértetek loholnak a sarkába, lesik minden mozdulatát. Egyesek feloldozásra, másik kísérteni vágynak. Egyik nap felkéri John Devlin detektív, hogy segítsen felderíteni a hirtelen, brutálisan elkövetett gyilkosságokat, aminél egyre több hulla és titok kerül a felszínre. Sorról-sorra izgalom, feszültség mutatkozik, egy perc unalmat sem engedve az olvasónak. Szó szerint az oldalakhoz szegez a szerző, nem engedi, hogy elkalandozzon a figyelmünk, míg befogadjuk az általa oly jól felépített történetet. 

Amelia látja a szellemeket, ám ők erről nem tudhatnak, hiszen akkor veszélybe kerül az élete. Erre gyermekkorában apja nem egyszer figyelmeztette. Ám Devlinnel való találkozásakor háttérbe szorultak apja intelmei. A férfi magához vonzotta Ameliát, ám nem lehettek együtt, hiszen a férfit kísértette elhunyt felesége és kislánya szelleme. Ettől kezdve teljesen felborult Amelia élete, nem térhetett vissza a régi megszokott hétköznapokhoz, hiszen elemi erővel hatott rá a férfi és túl sok kísértet környékezte meg. 

Nagyon szerettem olvasni, szinte faltam a sorokat. Kíváncsian várom a következő részben, hogyan folytatódik főhősünk élete, milyen titkok kerülnek napvilágra, melyek eddig eltemetve várták, hogy kinyíljon Pandora szelencéje. 

Ismertető:

A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.

John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.

A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…

Hozzám hasonlóan te is szeretsz borzongani? Rendeld meg a Kiadótól a kötetet! Sőt a trilógia mind a három részével lesz teljes a történet!

Mimi Taylor: Féktelen szerelem

Ismét egy olyan magyar szerzőt ismerhettem meg, akitől érdemes olvasni! Mimi Taylor a Newline Kiadó szerzői csapatát erősíti, akinek korábban már megjelent két izgalmas regénye a Fekete bárány és A bosszú ára. Érdemes felfigyelni az írónőre, akinek a moly.hu-n mindhárom könyve 90% és a fölé van értékelve. 

"…a szerelmet soha ne próbáld megérteni. Azt nem érteni, hanem érezni kell."

A történet szépen felépített részekből áll, a főszereplők szerethetők, emberiek. Miát és Pault nem volt nehéz megkedvelni, nagyon drukkoltam nekik, hogy legyőzve a múlt démonait kiteljesedhessenek egymás oldalán.
Egyiküket a közelmúltban csalta meg a barátja a saját lakásukban, a másikuk pedig a múlt elől menekülve egy autószervízben talált munkát, menedéket magának. Egyik nap Mia elvitte az autóját megszerelni, ahol nem más, mint Paul fogadta. Persze az autójavítás váratott magára, addig a férfi meghódította Mia testét és nem rövid időn belül a szívét is. Ám, ahogy az lenni szokott, nem lehettek egymáséi. Mia megfogadta, hogy többet nem dől be a férfiaknak, míg Paul nem akart elköteleződni, hiszen, mint kiderül a szíve visszahúzza a versenypályára.

"Szívem hevesebben kezdett kalapálni a mellkasomban. Abban a percben vált világossá, hogy már késő. Nem fogok tudni tőle elszakadni, vagyis csak kínok árán."

A két fiatal a nehézségek ellenére megküzdenek egymásért, még, ha úgy is adódik, hogy kis ideig külön, egymástól távol élnek, de a köztük lévő kötelék megmarad, majd az újbóli találkozásnál felizzik a nem is olyan régi tűz. A múlt démona a boldogságuk útjában állt, de ők nem adták fel, harcoltak ellene a végsőkig, míg, ha kis sérüléssel is, de boldog befejezést kaptak, ahol csak ők számítottak és a családjuk, barátaik, akik segítették, támogatták őket. 

Az első olvasmányom volt Mimi Taylor-tól, de biztos, hogy nem az utolsó. Remélem, hogy további érzelmekben és izgalmakban gazdag kötetekkel gazdagítja a repertoárját az írónő! 

Rendelt meg ezt az érzelmektől túlfűtött regényt kedvezményesen a Newline Kiadótól!

Megyeri Judit: Rózsakői rejtélyek I.

Holttest az Ambróziában

Megyeri Judit írónőnek ez a második könyve, ám azt kell, hogy mondjam talán még egy leheletnyivel jobban is tetszett, mint az első könyve A múlt bűnei, melyről itt olvashattok. 

Már a borító - Ashley Redwood munkája - és a cím is sokat elárul a történetről. A cégéren látható kávészemekből kirakott A betű nagyon ötletes, kreatív megoldás, mind a könyvben, mind a borítón. 

Köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattam ezt a kivételes történetet!

"Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok..."

Már az első oldaltól magával ragadott a történet. Az írónőtől megszokott írói stílus visszaköszönt a lapokról, ismét egy alaposan kidolgozott, izgalmas kötettel bővült a romantikus krimi szekció.

A karaktereket szépen kidolgozta az írónő, a fő-, főbb szereplők szerethetőek voltak, Flórával könnyű volt azonosulni. 
A titokzatos holttest kilétére hamar fény derül. Sőt azt is megtudjuk ki, kik játszhattak szerepet halálában, kinek szúrhatta a szemét a férfi. Persze túl egyszerű lenne, ha az első gyanú beigazolódna a tettesről, így mi olvasók is csak a történet végén ismerjük meg a valódi gyilkost. Mindenki más gyanúsnak tűnik, de az igazi elköveti ártatlanként járkál a kávézóban. 
A nyomozásban és a bűnügy leleplezésében Flórának a volt osztálytársa Ben Burke nyomozó segített, akivel lassanként közelebbi viszonyba is kerültek. Természetesen a rendőrség is ráállt az ügyre, bár gyanúsnak tűntek, mintha az őrsről lenne egy besúgója Makai polgármesternek, akiről kisebb-nagyobb gaztettek kerültek napvilágra. 
Végül segítséggel sikerült elkapni egy bűnözőt és magát a gyilkost is, aki nehogy lelepleződjön majdnem megölte lebuktatóját. 
Mindeközben Ben barátja Alex múltjából is derülnek ki elmetett titkok, melyek fenekestül felforgatják az életét. 

Megyeri Judit ismét egy remek romantikus krimivel ajándékozta meg a műfaj szerelmeseit. Karaktereit igazi hús-vér emberek tulajdonságaival ruházza fel, nem esik át a Hollywood-i történetmesélésbe, túlzásokba. Ennek köszönhetően még valóságosabbnak tűnnek a könyvben leírtak, mintha valóban velünk, körülöttünk történne az eset. Nagyon tetszett, hogy magyar helyszínben, magyar szereplőkben gondolkodott, így közelebb éreztem a szívemhez a leírtakat. 

Kellemes romantika bűnügyi nyomozásba ágyazva. 

Kíváncsi vagyok, hogyan fonódik össze Flóra és Ben története? Vagy érdekel ki és milyen indokkal gyilkolt az Ambróziában? Rendeld meg a Kiadótól ! 

Victoria Green: Valter&Vivien III.

Victoria Green azon magyar írónők egyike, akiknek érdemes kézbe venni, elolvasni a könyvét, hiszen egy feledhetetlen élménnyel gazdagodunk és alaposan kizökkenünk a hétköznapokból általa.

Nagyon köszönöm az írónőnek, hogy megismerhettem Valter és Vivien történetét, szerelmét, küzdelmeit! 

"Mindig hálás leszek a Sorsnak, hogy olyat adott a kezembe, amit nagyon kevés ember kaphat meg az élettől: Az ellentétek vonzásában az igaz szerelmet. Az ilyen történetek, mint a miénk sosem érnek véget."

Ez a trilógia igazi harc az életért, a szerelemért, a boldogságért. Valter és Vivien kapcsolatában már a kezdetekkor ott volt a fiú sötét múltja, ami nem engedte, hogy felhőtlenül boldogok legyenek. Ám a fiatalok mindent megtettek azért, hogy legyőzzék az árnyakat és győztesként térjenek ki a velük való csatározásból. 

A történet szépen kidolgozott, ebben a részben még jobban, mélyebben megismerhetjük a karaktereket, döntéseiket, érzéseiket. 

A szerelmeseknek most is bőven gördít akadályt az élet, hiába tűnik úgy az elején, hogy minden rendben van. A prológus egy szomorú befejezést vetít elénk, de utána jön az - egyenlőre - boldog jelen, majd lassan kibontakozik a cselekmény és kiderül, miért lehetne olyan végzetesen szomorú, szívfájdító a lezárás. Ám az események váratlan fordulatának köszönhetően megnyugodhatunk, hogy ugyan egy kis veszteséggel, de happy end lesz a történet vége. 

Ebben a befejező részben bepillantást kaphatunk lányuk, Léna gyermekkoráról, majd kamasz éveiről, amikor megkezdődik a veszteségek sorozata. Valter küzd a múlt démonaival, nevelőapja fenyegető alakjával, indulataival, heves vérmérsékletével, amivel sokszor bajt hoz a fejére. Vivien pedig az érzelmeivel, érzéseivel küzd, hiszen szereti Valtert, ő a mindene, mégis kezd belefáradni a sok harcba, fájdalomba az oldalán. 

Végül több segítő, - család, család barátja - és egy váratlan jövevény hozza újra össze a családot. Ráadásul Valter életében kettős változás történik. Visszakapja a családját és megismerkedik egy eddig hiányzó részével, családtagjával. 

Ennél szebb, meghatóbb befejezést nem is kaphattam volna. Nagyon megszerettem Valter és Vivi történetét, nehezen búcsúzom tőlük. Egy rendkívül erős, mindent legyőző szerelem az övék, amely megmutatta, hogy igenis van akkora ereje az igaz szerelemnek, hogy legyőzze a múltat. 

A trilógia Facebook oldaláról még több részletet, ízelítőt kaphatsz a könyvekből!

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Már nagyon régóta el akartam olvasni ezt az Ahern klasszikust, ami nem csak film változatban, de olvasva is belopta magát a szívembe. Nagyon tetszett, hogy nem egy szimpla szerelmes történetet kaptam, hanem annál sokkal átfogóbb, eseménydús beszámolót két fiatal, majd középkorú felnőtt életéről, kapcsolatáról.

"Pokolba az óvatossággal! Fejest ugrok az ismeretlenbe meg a többi közhely."

Eddig egy Athenaem Kiadó által megjelentetett könyvben sem csalódtam, amit volt szerencsém olvasni, így nagy bizalommal álltam neki az Ahol a szivárvány véget ér regénynek is. 

"Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak az alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis, az idő végül elfogy, és az ember a szíve legmélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?"

Fantasztikus, ahogy az írónő szövi a történetet. A kakaterek szerethetőek,mintha a szomszédból lépnének elő. A filmet régebben már láttam, ám, ahogy haladtam a könyv vége felé ismét megnéztem a hangulata miatt. A könyvbeli levelezésekből többet megtudhatunk Rosie és Alex gyermek-, és fiatalkoráról, kapcsolatáról. Fájó volt olvasni, hogy oly' sokára találnak egymásra, de közben izgalmas is, hogy mi mindenen mentek keresztül mind együtt, mind egyedül. A könyv jó példa arra, hogy egy fiú és egy lány barátsága megmaradhat e barátságnak a későbbiekben, felnőttkorukban is. Rosie és Alex barátsága kitartott felnőttkorukig, ám a szerelem szikrája eltemetve ott bújkált mindkettejükben. Sajnos az élet a legtöbb esetben közbeszólt, így nem lehettek együtt, végül hosszú idő után egymásra találtak.

Egyszerre szól a két fiatal története az igaz barátságról, az álmokról, arról, hogy tartsunk ki a céljaink mellett, ugorjuk meg az akadályokat és higgyünk önmagunkban. Emellett nagyon fontos üzenetet közvetít még a szerző. Az idő repül, egyik nap a másik után, csak úgy tovaszállnak a percek, nem lehet visszahozni az eltékozolt időt. Emiatt nagyon fontos, hogy mindig ragadjuk meg a pillanatot, ne várjunk a csodára, az égi jelre, üzenetre, hanem vegyük kezünkbe a sorsunkat és cselekedjünk, hiszen ma építjük a holnapi napot, a jövőt. 

Már alig várom, hogy újabb Cecelia Ahern világban találjam magam. Egyenlőre a tanulás ezt késlelteti, de ami késik az nem múlik. Figyeljétek az oldalt, bármikor jöhet egy izgalmas bejegyzés. ;) 

Kíváncsi vagy Rosie és Alex különleges kapcsolatára? Szerezd be a könyvet a Kiadótól ! 

Jane Fallon: Szabadulj meg a pasitól!

Molyon 81%-ra értékelték ezt az írást, így ennek és a sok pozitív véleménynek köszönhetően nekem is felkerült az elolvasandó könyveim listájára. 

Nagy reményekkel kezdtem el olvasni ezt a könyvet, ám csalódnom kellett benne. Számomra sokkal kevesebbet adott, mint vártam volna...

"– Milyen romantikus, hogy van melletted egy férfi, aki azért akarja élete további részét veled tölteni, mert úgy gondolja, nem fogadná vissza a felesége, ha te kidobnád."

Ízlések és pofonok, hogy kinek mi tetszik, mivel tud azonosulni, befogadni és mit nem. Sajnos hiába igyekeztem megszeretni ezt a történtet, számomra nem szólt nagyot. 

Meg kell hagyni, az eleje,-  amikor kezdett kibontakozni a cselekmény és megismerkedtem a szereplőkkel, Helennel, Matthew-val, majd Sophie-val - még kecsegtetett némi jóval, izgalommal, majd lassanként, de viszonylag hamar kezdett számomra ellaposodni a történet. Helen eleinte élvezte a helyzetet, tetszett neki a szituáció, ám amikor Matthew négy év titkos találkák után elhagyta miatta a családját, mintha elvágtak volna minden érzelmi szálat, ami a férfihoz kötötte. Még mindig kedvelte, ám korántsem volt szerelmes belé. Nem is értettem, hogyan engedhette meg, hogy hozzá költözzön a férfi, amikor már semmit sem érzett iránta. Ezt nagy átvágásnak éreztem. Na de álljunk meg egy percre! Matthew-t sem kell sajnálni, hisz a Helennel töltött időből bőven tagadott le, sőt! Kiderült, hogy a felesége is a szeretőjeként kezdte anno az első felesége mellett. Tehát mondhatni a vérében van a kikacsintgatás. 

Helen sokáig sokféle képet festett gondolatban a megcsalt feleségről, ám amikor találkoztak, összeismerkedtek, - sőt álnéven a barátnője lett - megváltozott a véleménye. Egy kedves nőt ismert meg Sophie személyében, akit indokolatlanul megcsalt, elhagyott a férje. Mivel Helen már nem akart semmit a férfitól, igyekezett a házastársakat összeboronálni, így csökkentve a terhet a lelkén, miszerint elszerette a családtól Matthew-t.

"A „Matthew elhagyása mellett szóló érvek” három és fél oldalra sikerült. A „Matthew megtartása mellett szóló érvek” azonban szánalmasan kurta lett, mindössze három tételből állt:

Azt mondja szeret

Néha vicces

Különben kivel járnék?"

Ebből meglehetősen nagy kavarodás lett, mindenki őt hibáztatta, végül nem teljesen, de megbocsáttatott a "bűne". 

Logika számomra kevés volt benne. Érdekelt, hogyan alakul Helen, Sophie és Matthew kapcsolata. Ám számomra már elég kusza lett Helen szála, hogy kettős életet élt, egyet Helenként, egyet Eleanorként. Matthew már az elején sem volt szimpatikus, de ahogy haladtak előre az események egyre jobban leszerepelt előttem.. Helent úgy ahogy megkedveltem a végére, bár sok tettét megkérdőjelezem, nem értem.

Összességében tűrhető olvasmány volt, de nem igazán ajánlom. Számomra túl lett bonyolítva.