A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feminizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feminizmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. február 2., csütörtök

Dolly Alderton: Szellemek

A figyelemfelkeltő borítóval rendelkező kötet a 21. Század Kiadónál jelent meg 2022-ben.

A leírás hamar felkeltette az érdeklődésem, hiszen a főszereplő, Nina korban közel áll hozzám. Úgy gondolom, hogy az egyedülálló női attitűddel szinte mindenki tud azonosulni, hiszen életében mindenki volt már szingli. Számomra egy izgalmas, ízig-vérig mai, XXI. századi, aktuális történet, amit kaptam. 

Bridget Jones  stílusa, humora finoman megjelenik a történetben, ám most némi komolyságot, határozottságot is kapott a cselekmény. 

"Utáltam érte, hogy olyan nőt csinált belőlem, aki úgy szívja be az eltűnt férfi illatát, mintha az repülősó lenne."

A könyv olvasása közben felmerült bennem, hogy megszerezni vagy megtartani, benne lenni nehezebb vajon egy kapcsoltban? Olya hosszan, sokáig várunk, váűgyunk rá általában, mire sikerül a kapcsolat, ám sokszor sokkal nehezebb benne lenni, kisimerni a másikat, mint kapcsolatot kialakítani vele. Ezt szépen bemutatja a szerző is Nina szemszögén, esetén keresztül.  


Nina szingli gasztroblogger egy házas és egy hóbortos barátnővel, egy titokzatos szomszéddal, egy expasival, akivel még mindig barátok és ott vannak még a szülők. Édesanyja mintha második fiatalkorát élné, néhol furcsa, de szerethető, édesapja pedig betegségben szenved, kezdi elveszíteni az emlékezetét. Ez utóbbi nem könnyű Ninának, hiszen nagyon közel áll apukájához, édesanyjával pedig nincs meg az a kifejezett anya-lánya kapcsolatuk. Mindemellett küzd a szingliléttel...
"A legszexibb, a legizgalmasabb, a legromantikusabb, a minden érzéket felrobbantó érzés a világon az, amikor néhány centiméternyi bőrt először simogat meg nyilvános helyen. A vágy első megerősítése. Az intimitás első jele. Ezt az érzést egy emberrel csak egyszer érzed."
Egy társkereső oldalnak köszönhetően - bár mindenki döntse el maga, ebben mennyi a köszönet - elkezd ismerkedni egy Max nevű férfival, aki komoly, férfias, de kissé megközelíthetetlen, emellett romantikusnak tűnő alak. Elkezdenek randevúzni, találkozgatni Ninával, majd váratlan eset történik. 
Felmerül a kérdés, hogy a látszat ellenére biztosan Max az a személy, aki a nagybetűs férfi Nina számára?

Ez a történet hűen tükrözi a mai kor társadalmát, a szinglik, egyedülállók helyzetét a társkereső oldalak korában. Kiütköziknek az ellenetétek a házas, párkapcsolatban élő nők és az egyedülállók között.
A főszereplőnő határozott, kedves nő, aki amellett,hogy építi a karrierjét, foglalkozik a családjával és a barátnői mellett is kiáll. Már csak a szerelem hiányzik az életéből, ami egy ismerkedős oldalon be is következik. Ám vajon tartós lesz, érdemes bíznia a férfiban? Ez már egy igen fajsúlyos kérdés. Semmi nem úgy alakul, ahogy Nina, a főszereplő elképzelte, remélte. Ám néha a legjobb dolgok váratlanul történnek velünk, nem érdemes mindig keresni, elébe menni.

Elgondolkodtató, humoros, hétköznapi történet, aminek pont a hétköznapiságában rejlik a különlegessége, értéke. 

Ajánlom elsősorban minden szingli nőnek, de párkapcsolatban élőnek is, hiszen úgy vélem minden nő könnyedén beleélheti magát Nina helyzetébe. 

2022. szeptember 19., hétfő

Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Az öröm titkának őrzői részben a Bíborszín kiegészítése. Ez a történet Tashi, az olinka lány, majd nő köré szövődik. A Bíborszínben már hallhattuk a nevét, ám igazán csak ebben a kötetben ismerhetjük meg igazán viszontagságos életét.

"Egyetlen közösség sem lehet boldog, ha boldogtalan gyermek akad benne."

Alice Walker felkeltette az érdeklődésem az írásai iránt, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom a könyveit. Egyedül a Kedves Jóisten van még hátra, ami magyarul megjelent.

A történet cseppet sem mondható leányálomnak, vágyott életnek. Ennek ellenére mégis faltam a sorokat, izgulva, hogyan alakul a főszereplő sorsa, győzedelmeskedik-e végül az igazság. 


Hátborzongató történet, mely a valóságon alapszik. Egy olyan afrikai törzset, kultúrát mutat be, ahol nemiszerv csonkítást végeznek a nőkön, kislányokon. Majd kiderül,hogy sok más helyen is a világban előfordult ez. Brutális,borzasztó,hogy ez egyáltalán megtörténhet.
Érdemes róla írni, olvasni, felhívni az emberek figyelmét arra, amit meg kell akadályozni, el kell kerülni.

Szívszorító, hogy egy törzsi szokás, hagyomány miatt mennyi mindent kell elszenvednie a kislányoknak, majd a felnőtt nőknek. 

A cselekményben több szemszögből is megismerhetjük Tashit. Elsősorban a sajtjából, a férje, Adam szemszögéből, a férje szeretőjének és az ő közös gyermeküknek a szemszögéből és egy analitikus szemszögéből is, aki mint teljesen kívülálló látja és ismeri a történetet.

Köszönet az Európa Könyvkiadónak, hogy megjelenést biztosított ennek a kötetnek!

Alice Walker kiáltványnak szánta a könyvét: „Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a nők elnyomásának. Ezt a történetet senki sem fogja szeretni, de remélhetőleg elfelejteni sem tudja majd senki.”

2022. augusztus 11., csütörtök

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

A szerző már megvett magának a Kis tüzek mindenütt című könyvével, így nem is volt kérdés, hogy elolvassam az Amit sohase mondtam el kötetét is. Témáját tekintve hasonló mindkettő, egy azonos vonalon haladt tovább az írónő, de mégis teljesen más a történet.

Már maga a borító is sokat sejtető, hiszen elgondolkodtató, hogy vajon úszik a lány a borítón vagy lebeg a víz színén süllyedésre készen, mint egy hulla. 

"Mitől lesz valami értékes nekünk? Ha elveszítjük és megtaláljuk."


"Feltételes múlt: az elszalasztott lehetőségek igeideje."

A Kis tüzek mindenütt című írása után kíváncsi voltam, mit tartogat még a szerző. Ebben a kötetben sem csalódtam. Tele van mélységgel, ki nem mondott fájdalommal, csalódottsággal, megfelelési kényszerrel, tévedések sorozatával.

Egy gyermek halála, mely először szétszakítja, majd összehozza a tévelygő, zavarodott családot.
A történetben az édesanya legrosszabbat teszi a gyermekével. Általa akarja beteljesíteni az álmát, ami neki nem adatott meg. Ám ez a visszájára sül el, hiszen egyik gyermekre sem erőltetheti rá a szülő az akaratát, hogy helyette élje az életet.

Erősen megjelenik a feminista szál is a történetben az édesanya szálán keresztül. Ő az, aki feladta az álmát, a karrierjét a családjáért, amivel akkor szembesül igazán, amikor a múltból emlékeztetőt kap, hogy mit is veszített, látszólag mennyivel kevesebb az élete. Majd Lydia személyében is megjelenik a feminista vonal, ám az édesanyja által, ezt nem ő választja magának. 

Elgondolkodtató, mekkora kárt okozhat egy gyermekben, ha a szülő oly módon akarja érvényesíteni az akaratát, álmát rajta keresztül, hogy az a gyermek már szinte fuldoklik, nem kap levegőt a nyomástól, emellett mégis meg akar felelni, hogy boldoggá tegye a szülőjét.

Nagyon remélem, hogy olvashatunk még az írónőtől, aki szavak, párbeszéd nélkül is érzékelteti a feszültséget a könyveiben.

Ez a történet egy megindító írás egy családról, akik minél jobban érteni akarják egymást, küzdenek ezért, ám nem beszélnek őszintén egymással, elhallgatnak dolgokat, ami nem vezet eredményhez. Sokszor nem minden az, aminek látszik, érdemes a dolgok mögé is nézni. Erre (is) hívja fel az olvasó figyelmét a szerző.

2022. augusztus 5., péntek

Alice Walker: Bíborszín

Nagyon sok jót olvastam már korábban erről a kötetről, a történet fontosságáról, mélységéről. Ráadásul Emma Watson szerint a világirodalom 10 legfontosabb nőregényeinek egyike, ami szintén plusz pont, hogy el akarjam olvasni. 

Mindemellett mindig is érdekeltek a mély, lélektani, igaz történeten alapuló könyvek. Így a napokban végre rászántam magam és alaposan elmélyedtem Celie történetébe. A cselekmény néhol már szinte könnyeket csalt a szemembe, a megrázó, embertelen, meghökkentő tartalmak pedig együttérzést váltottak ki belőlem a főszereplő, majd annak húga iránt. 

"Ó, Celie, igenis vannak színesbőrű emberek a világban, akik akarják, hogy okosodjunk! Akik akarják, hogy fölemelkedjünk és meglássuk a fényt!"

Ez a könyv bebizonyítja, hogy mekkora ereje van a szeretetnek és mi is az igazi szabadság. A női szereplőknek, de főként  a főszereplőnek, Celie-nek meglehetősen nehéz a sorsa, mintha verné az Isten is, miközben ő hősiesen kitart, nem adja fel. A húga iránti szeretete élteti, ad neki reményt minden nap a kegyetlenségek közepette. Majd megjelenik egy határozott fellépésű, önálló fekete nő, aki megmutatja neki, milyen is az, amikor nem a férfi uralkodik a nő felett és milyen, amikor valóban, igazán törődnek a másikkal. 


Ahogy azt a történet is bemutatja, hitre, fogódzóra, támaszra szüksége van minden embernek. Ezt nevezhetjük Istennek, önmagunknak, a szeretetnek, reménynek, aminek csak szeretnénk. A hit segít elviselni a nehézségeket, kihívásokat, így a felhők mögül egyszer csak előbújik a Nap. 
Az egyik szereplő találóan fejezi ki magát, amikor azt mondja, hogy Isten velünk születik, ő nem képkiállítás, nem férfi vagy nő, nem kell valahogyan kinéznie. Milyen igaza van, hiszen Istenben hinni kell, nem pedig elképzelni ilyen olyan alakban. Olyan ez alapján, mintha mindannyiunkban lenne egy kis Isten, akivel beszélgethetünk, tanácskozhatunk. 

A regény ugyan nem a rabszolgaság idejében játszódik, mégis fellehető a történetben. A feketéket, a fekete nőket alacsonyabb rendűnek ábrázolja a fehéreknél. Erősen megjelenik az elnyomás, a férfiuralom. Főhősünk rendkívül nagy hátrányban szenved. Fekete, szegény és csúnya is ráadásul. Úgy bánnak vele, mint az állattal. Adják, veszik, majd használják kényükre-kedvükre zokszó nélkül. Elkeserítő, hogy mi folyik ebben a világban, ami elénk tárul. A baj az, hogy mindez nem áll távol a valóságtól. 

Érdekesség még a történetben a társadalomkritika mellett, hogy egy-egy képben feltűnik Celie szexuális beállítottsága is az egyik női karakter kapcsán. Ám a főszereplő nem tudja meghatározni, hogy mit is érez pontosan. Azt tudja, hogy a férfiakhoz nem vonzódik, amihez persze hozzájárulhatott az is, ahogy bántak vele. 

Összességében egy mély, erős lélegzetvételű regényt kaptam, ami örök nyomot hagy bennem. Újdonság volt számomra, hogy film is létezik a könyvből, amit ráadásul Steven Spielberg vitt vászonra. A levélregény fő üzenete, hogy SOHA NE ADD FEL! Bármi történjék is, tarts ki, higgy, remélj szüntelen, hiszen így még felvirradhat egy új nap hajnala.

2020. július 16., csütörtök

Rupi Kaur: A nap és az ő virágai

A szerző 1992-ben született Indiában. Két verseskötete jelent meg eddig Tej és méz és A nap és az ő virágai címmel. 

Mindkettő alkotás fejezetekre bontva mesél az életről, érzelmekről, örömről és fájdalomról. 

Ismertető:

Erőteljes utazás. Növekedésről és gyógyulásról és arról, hogyan találhatunk otthonra önmagunkban. A nap és az ő virágai, amelyet maga Kaur illusztrált, egy öt fejezeten – hervadáson, elhulláson, gyökerezésen, növekedésen és virágzáson – átvezető utazás.
A szeretet minden formájának ünneplése.


Az írások gyönyörűek, megszólítják az embert olvasás közben. Szinte minden versére könnyű olyan élethelyzetet találni, ahova beleillik és akár velünk is megtörtént már. 

Kedvenceim a kötetből:


"azt kérdezed
lehetünk-e barátok
elmagyarázom a méh
nem azért álmodik
csókról a virág szájával
hogy aztán megelégedjen a leveleivel"

"nem kell olyan szerelem
amelyik kimerít
olyan embert akarok
aki energiával tölt fel"

"soha ne furdaljon a lelkiismeret amiért újrakezded"

Nyitott vagy az újra és szívesen megismerkednél egy modern, őszinte kortárs költő verseivel? Ne habozz, rendeld meg a kötetet a Könyvmolyképző Kiadónál ! :)

2019. szeptember 5., csütörtök

Cecelia Ahern: Üvöltés - 30 nő-30 történet

Cecelia Ahern csak úgy ontja magából a könyveket. Fantasztikus írónő, akinek a világhírű Utóirat:Szeretlek című regényt is köszönhetjük. 

A könyv idén, 2019-ben jelent meg az Athenaeum Kiadónál, ahogy a legtöbb regénye is az írónőnek. 
Az Üvöltés azaz harminc nő, harminc történet már a borítójával árulkodik a könyvben szereplő színes, különböző nőkről. Figyelemfelkeltő, élénk, ám mégis letisztult külső harminc novellát rejt, melyek feminista hangéllel, egy kis realizmussal vegyítve tárja az olvasó elé, hogy milyen a mai XXI. században nőnek lenni, nőként helytállni. 

A könyvben harminc különleges történetet olvashatunk, amelyben nők harcolnak az elemekkel, megbirkóznak a rájuk "rótt" feladatokkal, szerepkörükkel és legyőzik a róluk szőtt sztereotípiákat. Ezek a novellák igazi fantázia szülöttei, ám magukban foglalják a nők nehézségéit a világban, a gyermeknevelés, házasság, politika vagy éppen karrier kapcsán.


A feminizmus mintapéldánya ez a könyv. Megmutatja, hogy igenis hallatni kell a hangjukat nem csak a férfiaknak, hanem a nőknek is! Erre utal a regény elején szereplő idézet is:

" Nő vagyok, ordítok, hallanod kell, hisz oly sokan vagyunk."
/Helen Reddy - Ray Burton: I Am Woman/

Az írónő által bemutatott élethelyzetek, mind mind megtörténhetnek velünk is. Persze, nem teljesen ebben a formában, ahogy a könyvben. A valóságban is túlvállalhatja magát a nő, ami végül visszaüt, dönthet rosszul a párkapcsolatában, kerülhet krízis-, vagy éppen kellemetlen helyzetbe, érezhet bűntudatot, ha nem jut mindenre ideje,stb. 

A főszereplők problémái olyan hétköznapi dolgok, melyekkel könnyen azonosulhatnak a nők a világ minden pontján. Könnyen beleélhetjük olvasóként is magunkat az említett helyzetekbe. Akár elgondolkodhatunk, mi mit tennénk ugyanúgy vagy éppen másként, mint az adott novella központi alakja. A szerző megmutatja a történeteivel, hogy ne éljünk szakzsargon, szabály szerint, hanem néha igenis engedjük el magunkat, fújjuk ki a felgyülemlett stresszt, ne csináljunk magunknak bűntudatot, ha valami nem sikerül vagy nem tudunk egyszerre több több helyen lenni. Engedjünk több teret magunknak, ne váljunk robotokká. 

Ez volt a második könyv, amit elolvastam az írónő tollából és meg kell hagyni nagybetűs, pozitív Olvasmányélmény volt. Csak ajánlani tudom. Bátran vegye kezébe minden nő, aki egy kicsit is hallatni akarja a hangját, azt akarja, hogy észrevegyék. Ebben a könyvben pont ez történik. Egy kicsit minden szereplő "üvölt", hogy észrevegyék. 

2019. augusztus 12., hétfő

Sheila Heti: Változások könyve

"Hogy akarok-e gyereket, vagy sem, azt magam előtt is titokban tartom - ez a legnagyobb titok előttem."


Sheila Heti könyvében egy igen megosztó témát jár körül. Az anyaság és a gyermekvállalás témakörében elmélyedve ismerteti érveit, ellenérveit, gondolatait. 

Igazi tabudöntögető írás olyan témáról, ami hosszú évek, évtizedek óta megosztja az embereket. 
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen vélekedünk a fent említett témákról, egyikőnk akar gyereket másikónk nem, míg van, aki szeretne, de nem lehet neki. A szerző a negyvenhez közeledve erősen tépelődik, hogy hallgasson e az ösztönére és anya legyen vagy pedig nőként teljesedjen ki, mint író, szabad, független ember. A könyv lapjain visszaköszön az írónő családja, nagyszüleinek az élete, megtudhatjuk általa, hogy anyja, nagyanyja hogyan állt a saját lányához, a gyermekneveléshez. 
"Lehetséges, hogy az anyaság az ember anyja előtti tiszteletadást jelenti. Sokan ezt úgy teszik meg, hogy ők maguk is anyává válnak. Azzal, hogy gyereket szülnek. Azzal, hogy utánozzák az anyjuk tetteit és az iránta érzett tiszteletből ők maguk is anyák lesznek."

Nagyon sok nő azért szül, vállal gyereket, válik anyává, hogy tisztelegjen az előtt, hogy őt is felnevelte egy anya. Esetenként még az anyuka is ráerőszakolja akaratát a lányára, hogy unokát szüljön. Az elvárás miatt van, aki bevállalja ugyan, hogy anya lesz, ám ő vagy megváltozik az anyaság hatására vagy nem tud megfelelően viszonyulni a gyerekéhez. Emellett maga a társadalom is elvárja a termékeny nőktől, hogy szüljenek, ha lehet minél több utódot hozzanak a világra. Persze az senkit nem érdekel, hogy az illető akar e gyereket vagy sem. Ismerősök, rokonok, ha az ember elmúlt x idős és van párja, rögtön rákérdeznek, hogy: Na és mikor érkezik a baba? Számukra természetes, hogy lesz gyerek, minimum egy. Akinek már van gyereke legtöbbször el sem tudja képzelni, miért nem akar valaki anya lenni..
"...az első dolog, amit egy korunkbeli nőtől mindenki meg akar tudakolni, az, vannak-e gyerekei, és ha nincsenek, mikor lesznek. Olyan ez, mint egy világháború. Melyik oldalon állsz?"
Sheila Heti vívódását végigkövethetjük több mint háromszáz oldalon keresztül. Nem egyszer álmodja azt, hogy van egy gyönyörű kislány/kisfia, ám amikor felébred megkönnyebbül, hogy csak álom  volt. Nem akarja tovább vinni azt a "hagyományt" melyet családja nőtagjai hagytak rá. Nem akar az a karrierista anyuka lenni, aki - mint az édesanyja és a nagymamája is - csak a munkájának, hivatásának él, a gyerekével pedig alig törődik. Emiatt inkább úgy dönt, hogy megmarad szabad nőnek, aki nem függ senkitől. Döntését azzal is magyarázta, hogy nem akar egy újabb éhes szájat, egy emberi lényt erre a világra hozni, hiszen így is túltelített a Föld lakossága, egyre többen leszünk a bolygón, ami ki tudja meddig bír el minket. A népességnövekedéssel párhuzamosan fogynak az energiatartalékaink, ami szintén nem egy pozitív hír egy új jövevény számára.
"Az ember nem alkothat egy másik embert őszintétlen módon. Legalább az erkölcsiségnek ez a kis darabkája engem igazol - ez az apró, helyes cselekedet. a gyerekek felnevelése az ellentéte mindennek, amire vágyom, az ellentéte mindennek, amihez értek, és mindennek, amiben örömömet lelem."
Számomra eléggé komfortzónán kívül esett ez a sztori, mert én szeretnék majd gyereket, persze mellette fontosnak tartom a karrierem ápolását is. Úgy gondolom, hogy tiszteletben kell tartani más embertársunk döntését, véleményét a gyerekvállalásról, arról, hogy akar-e gyereket vagy sem.  Mindenkinek egyéni szuverén joga - lenne - eldönteni, hogy hogyan éli az életét. Emiatt senki sem elítélendő, kevesebb vagy rosszabba másiknál. Sőt, a mai világban igenis becsülendő, ha valaki vállalja a döntését és annak következményeit.
"Hogyan ne add fel az ideáljaidat, miközben áthaladsz az életen. De ugyanakkor azzal sincs baj, ha változol."
Az egyedüli lényeg az, hogy merj változni, merj változtatni! Csak a saját fejed után menj, a megérzéseid alapján dönts, ne az elvárás, társadalmi nyomás hatására! :)

 https://moly.hu/konyvek/sheila-heti-valtozasok-konyve

2019. május 30., csütörtök

Elena Favilli-Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Száz különleges nő története


Már a borító annyira vidám, ám egyben határozott tartalmat takar, ami miatt elsőre felkeltette az érdeklődésemet.

Amint megláttam, nagyon örültem, hogy végre egy mesekönyv, ami megmutatja a gyerekeknek, hogy sok tanulás, kitartás, "harc" árán elérhetik az álmaikat. Igazi példaértékű embereket mutat be a szerzőpáros, akiknek nem hullott az ölükbe a siker, sőt sokszor rögös út vezetett az alagút végén pislákoló fényhez. Nagyon jó példa az ő történetük arra, hogy nemtől, kortól, nemzetiségtől, szociális helyzettől, háttértől függetlenül kellő kitartással, küzdő szellemmel mind elérhetjük, amit igazán szeretnénk.


Margaret Thatcher szavaival élve: 

"Ha győzni akarsz, lehet, hogy egy csatát többször is meg kell vívnod."

Ám a végeredmény miatt megéri, hiszen a befektetett idő, munka nem marad jutalom nélkül.

Olvasás során különböző izgalmas, érdekes, néhol szívszorító történeteket olvastam, számomra ismert és eddig ismeretlen emberekről, akik előtt méltó megemlékezés, tisztelgés ez a terjedelmes könyv.

Egy-egy élettörténet mellett lévő rajzok, képek hatvan kiváló női művész keze munkáját dicsérik. A különleges képek még színesebbé, gyermek kompatibilisebbé teszik az egész könyvet, a mondanivalót.

Várom a második részét a könyvnek, hiszem, hogy az is ennyire, - ha nem jobban - elnyeri a tetszésemet.

Vegyétek kézbe, lapozzátok, olvassátok, tanuljatok belőle! :)