Gary Chapman - Jennifer Thomas: A bocsánatkérés 5 nyelve

Ismét egy remek Chapman könyv. Úgy tűnik, mostanában ezen a vonalon mozgolódom. Ám szívesen teszem, hiszen rengeteget tanulok ezekből a kötetekből. A bocsánatkérés 5 nyelve nem is különbözik olyan nagyon az 5 szeretetnyelv elvétől. 

"Emlékezzünk rá, hogy haragot és sértettséget érezni nem bűn! De gyakran megengedjük magunknak, hogy a harag bűnre vigyen."

Minden egyes kapcsolat alapja a megfelelő kommunikáció. Ide tartoznak a munkahelyi viszonyok, a szomszédkapcsolat, a családi viszonyok, a barátokkal való kapcsolat és a párkapcsolat is. Ezek csak a főbb szerepeink, még számos esetben előfordulhat, hogy tudnunk kell beismerni, ha hibáztunk és tudni kell bocsánatot kérni. 

Mindannyian más-más mintát hozunk otthonról, másképp vagyunk bekötve, ám szerencsére - ahogy sok minden más is - tanulható a bocsánatkérés. Chapman és Jennifer Thomas kutatást végeztek a témában, majd számos előadást tartottak, magánpraxisokban segítettek párokon a megfelelő kommunikáció elsajátításában. 

A kötetből kiderül, hogy sok esetben azon múlik, hogy túl tudunk e lépni egy problémán, hogy mi és a párunk hajlandóak vagyunk bocsánatot kérni vagy sem. Természetesen nem mindegy, mindezt hogyan tesszük. Bocsánatkérést 5 különböző módon és stílusban tehetünk. Sok esetben nem elég a ne haragudj, sajnálom, meg tudsz bocsájtani, hanem érdemes a mivel tehetem jóvá, beismerem, hogy hibáztam téziseket is alkalmazni. Idő, energia, hogy kiderítsük, a párunknak mire van szüksége, milyen bocsánatkérésre vágyik, ám azt kijelenthetjük, hogy érdemes megtanulni, elsajátítani a bocsánatkérés nyelveit, formuláit.

"Az egészséges kapcsolatok nem tökélyt igényelnek, hanem azt, hogy a hibáinkat megfelelő módon kezeljük."

"Bocsánatot kérni annyit tesz, mint beismerni, hogy tévedtünk, és ez az, amit nem szeretünk megtenni. Sebezhetővé válunk általa, mert valamit kérünk – megbocsátást –, amit csak a másik ember tud számunkra megadni, és vissza is utasíthat minket."

Abban talán megegyezhetünk, hogy sok esetben nehéz bocsánatot kérni, nehezünkre esik beismerni, ha hibáztunk. Ráadásul ilyenkor ki vagyunk szolgáltatva a másik személynek, hiszen vagy megbocsájt vagy nem. Lutri az egész, sőt, kész bizonytalanság. Félünk a visszautasítástól, attól, hogy bármit mondunk is, a tettünk, szavunk már tüske marad a másik szemében. Ám, ha a kölcsönös tisztelet, szeretet megvan a kapcsolatban, akkor tudunk fejlődni, tanulni. El tudjuk sajátítani nem csak a szeretetnyelvet, de a bocsánatkérés nyelvét is. Az a legjobb, ha rögtön bocsánatot kérünk, beismerjük és felvállaljuk tettünket, ahogy kiderül, hogy megbántottuk vele a másikat. 

A bocsánatkérés 5 nyelve:

A történtek feletti fájdalmunk kifejezése: „Sajnálom.”

A felelősség vállalása: „Hibáztam.”

Kárpótlás: „Hogyan tehetném jóvá?”

Terv szerinti változás: „Lépéseket teszek, hogy ez többé ne fordulhasson elő.”

A megbocsátás kérése: „Meg tudsz nekem bocsátani?”

Különböző személyek révén van, amit az egyikőnk könnyedén kezel vagy szinte meg sem hall, míg a másiknak rosszul esik, őrlődik rajta. Fontos tudatosítani, hogy egyik megélési mód sem rosszabb vagy jobb a másiknál, csupán másmilyen. Ezen az elfogadás, a másik mélyebb megismerése, a folytonos kommunikáció, s szükség esetén a témát feldolgozó szakirodalom megismerése, olvasása segíthet. Szükség esetén érdemes terapeuta segítségét is igénybe venni, ha elfajulna a helyzet vagy folyamatosan ismétlődne a rossz minta. 

A könyvet ajánlom mindazoknak, akiknek nehézsége adódik a bocsánatkéréssel, fogadással vagy éppen csak érdeklődik a téma iránt. Bármelyik legyen igaz, a kötet mindenképp hasznosítható információkkal látja el az olvasót. 

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Az írónőnek korábban olvastam már az első két kötetét, így izgatottan vártam ezt a történetet is. 

A szerző fiatal kora ellenére  - vagy épp emiatt - átlátja, érzi a világ működését, melyet könyveiben visszaad. Az előző könyveihez (Normális emberek, Baráti beszélgetések) hasonlóan a Hová lettél szép világ is a mai fiatalságra helyezi a hangsúlyt. A fiatal felnőttek - ahogy az életben is - keresik az útjukat, azt, hogy mi a helyes irány, mit, hogyan cselekedjenek. 

"Olyan ez, hogy amikor minden nagyon rossz, akkor van egy kis érzés, akkora, mint egy makk, és bennem van, itt. A szegycsontjára mutatott, a bordái közé. Olyan, hogy amikor le vagyok hangolva, tudom, hogy felhívhatlak, és te majd megnyugtatsz. És amikor erre gondolok, legtöbbször nem is kell, hogy felhívjalak."

"Azt mondogatom magamnak, hogy boldog akarok lenni, csak éppen nem alakultak ki a boldogság feltételei. De mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha én nem hagyom magamnak, hogy boldog legyek? Mert félek, vagy jobban szeretek önsajnálatban fetrengeni, vagy nem hiszem el, hogy megérdemlem a jó dolgokat, vagy bármi más miatt. Ha valami jó történik velem, mindig azon rágódom, az egész vajon mikor fordul át rosszba. Szinte vágyom arra, hogy minél hamarabb történjen valami rossz, inkább hamarabb, mint később, ha lehet, akkor azonnal, hogy legalább ne kellien folyton szoronganom miatta."

Erősen elgondolkodtató, amit a szerző közvetít. Vajon, mikor választjuk a helyes utat, mikor élünk helyesen?A főszereplők úgy ahogy van megismerik az élet nyers oldalát, igazi valóját. Aggódnak az életük, a jövőjük miatt, az egymáshoz fűződő viszonyaikon, a szexualitáson és annak hatásán. Ám szépség is van a világban, alakulhatnak jól is a dolgok, mindezt csak észre kell venni, meg kell becsülni és értékelni az összes apró jót, ami megadatik.

Azt hiszem, ahogy a könyvben szereplőkkel, úgy velünk is előfordulhat, hogy boldogok akarunk lenni, jól akarjuk érezni magunkat, de azt hisszük vagy éppen ettől félünk, hogy nem érdemeljük meg. Meglehet, hogy néha saját magunk ellenségei vagyunk és mi akadályozzunk önmagunk boldogságát, boldogulását? A szereplők, Eileen, Alice, Felix és Simon akár mi is lehetnénk a harmincas éveinkben. Toljuk a karriert, igyekszünk jó pályán tartani a baráti kapcsolatainkat, mindeközben az élet történik velünk, az idő halad, s úgy érezhetjük, hogy megragadtunk benne. Ezt és mindezek nehézségeit mutatja be az írónő a négy fiatal életútján egymáshoz való kapcsolódásain keresztül. 

A fiatal szerző tükröt tart a társadalom elé, megmutatja a 30-asok dilemmáit, kétkedéseit, azt, hogy hogyan boldogulnak ebben a mai világban.

A könyvet ITT tudod beszerezni :)

Dr. Csernus Imre: ÉN és TE

A szerző, szakember könyveit, írásait már évek óta kedvelem. Szókimondó, nyers, de őszinte és mindig megmondja a tutit. Sokszor az ember elevenébe talál azzal, mennyire igaza van. Introvertáltnak vallom magam, így inkább olvasom a könyveit, nem ülök ott az előadásain. Egy előadáson mégis voltam, ami elég ütősre sikeredett. Ennek az Egy életed van - ahogy egyik könyvének címe is - volt a fő témája. 

"A tisztelet a másik iránt csak akkor élhet benned, ha önmagadat is tiszteled. Csak azt tudod adni a másiknak, ahogy önmagadhoz viszonyulsz."

"A szeretlek azt jelenti, hogy szeretek veled lenni, és ez nem szorul magyarázatra."

Csernus Imre ismét jól megmondta a tutit. Ebben a könyvében a párkapcsolatra, a megfelelő viszonyokra helyezi a hangsúlyt.Nagyon fontos, hogy – ahogy a címben is olvasható – én és te a felállás, nem pedig a jól megszokott te és én. Úgy tudjuk csak szeretni, tisztelni a másikat, őszintének lenni vele, ha előssorban mindezt megtesszük saját magunkkal is. Nem számít önzőségnek saját magunkat tenni az első helyre, hanem ez jelenti az önbecsülést.

"Márpedig amíg elvárom ugyan a másiktól a szeretetet, de önmagamat nem tudom szeretni és megbecsülni, addig a másik sem fog szeretni igazából."

Csernus felhívja a figyelmet arra, hogy az őszinteség a legfontosabb egy párkapcsolatban. Na és persze a megfelelő kommunikáció. Nem mindegy, hogyan közöljük a párunkkal, ha valami nem tetszik nekünk.

Sajnos, nem sajnos a gyermek első példája a szülő, az a kapcsolat, ahogyan ők élnek, ahogyan ők fordulnak egymáshoz. Ez lesz a példa, a norma előtte, a követendő út akaratlanul is. Emiatt is nagyon fontos, hogy egy pár akkor vállaljon gyermeket, ha mindketten felnőttek, nem csak testileg, de lelkileg, szellemileg is megértek a feladatra és mindketten ezt akarják. Abban az esetben, ha a gyermek születése után már nem vagy nem úgy szeretik egymást, mint férfi és nő, akkor érdemes megebszélni a dolgokat, ki mit gondol, érez a kapcsolatról. A gyermek miatt soha nem érdemes együtt maardni, hiszen a gyerek nem ragasztó, ráadásul megérzi a fesztséget, konfliktust, ami negatív férfi és női mintát ad neki. Akkor, ha elhidegült a prá egymástól, érdemes békében, külön utakon folytatni, így két egészséges szülője lesz a gyermeknek, akik odaadóan szeretik, figyelek rá, nem ordibálnak ,veszekednek a feje felett.

Először tehát szeressük, fogadjuk el önmagunkat, csak azután tudunk egészséges párkapcsolatot létesíteni.

Fiala Borcsa: Vele tűrök, vele szenvedek

38 történet kapcsolatokról és egyéb zűrökről

Fiala Borcsa személye már a wmn.hu-ról ismerős, stílusát hamar megszerettem, örömmel olvastam tőle ismét könyv formájában. 

A kötet témája a kapcsolatok, szerelem, család bonyodalmai, kusza viszonyrendszere. Úgy gondolom, hogy legalább a 38-ból egy történetben ráismerhetünk saját, vagy éppen környezetünk helyzetére, így ismerős szituációk sora vetül elénk. 

"Mindenképpen házasodjatok meg; ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek – ha

rosszat, akkor filozófusok."

/Szókratész/

"Utólag belegondolva végül arra jutott, valószínűleg az lehetett a legfőbb probléma, hogy sötétben, vagy legalábbis erős félhomályban ismerkedtek össze."

Fiala Borcsa különböző történeteken keresztül mutatja be, hogyan futhat vakvágányra egy kapcsolat. Miért van az, hogy az elején minden szép és jó, aztán egyszer csak hirtelen beüt a villám? Mint egy időzített bomba, ami tönkre teszi a kezdeti boldogságot.

Miért bántjuk azt, akit szeretünk? Miért nem vagyunk képesek leülni és megbeszélni a felmerülő problémákat?

Ezt és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a szerző, aki görbe tükröt tart a szereplői elé.

Ezek a rövidke történetek rólunk szólnak, amint önmagunkat keressük, igyekszünk helytállni a párkapcsolatok útvesztőiben, megugrani a próbatételeket.

Természetesen, ha már Fiala Borcsáról van szó, nem hiányozhat a humor, az empátia, melyek hatására felváltva sírunk és nevetünk a történéseken.

Szerettem olvasni ezt a könyvet, elmerülni a különböző élethelyzetekben, melyeket a szerző elém tárt. Kíváncsian várom, milyen témákkal lep meg még minket, olvasókat. Az eddig megjelent és kimaradt könyveit pedig, amint tudom pótlom. Hiszen Fiala Borcsát olvasni életstílus.

FIALA BORCSA a wmn.hu főszerkesztője, két gyerek édesanyja, író, újságíró. Kíváncsi emberként nagyon sok téma foglalkoztatja a gasztronómiától kezdve a furcsa halotti szertartásokon át a döntési fáradtságig. Írt ifjúsági regényeket és reklámfilm-forgatókönyvet is. A Vele tűrök, vele szenvedek a harmadik, felnőtteknek szóló kötete.