Marie Aubert: Felnőtt emberek

A szerzőtől korábban olvastam már a Ha történne valami című kötetét, ami szintén elgondolkodtatott a felvázolt élethelyzet kapcsán. 

A Felnőtt emberek stílusában hasonlított az előző kötethez, mégis egy teljesen más üzenet jött át az oldalakról. 

A könyvben egy rosszul, nem egészségesen működő család képe bontakozik ki. A szereplők nem győzik leküzdeni a régi szokásokat, berögzült viselkedésmintákat, melyek olyanok, mint a belénk égett múlt, nehéz szabadulni tőlük. 

"[…] egyszerűen az, hogy ott voltam, és erre a lépésre készültem, magában hordozta annak ígéretét, hogy egyszer majd minden másképp lesz."

"Addig mehettem volna, míg már nem látom a partot, és engem is alig látni, míg fel nem oldódom a távolban, míg vízzé, kagylóvá, hínárrá és sziklává nem válok. Észre sem vennék."

Történet egy családról, ahol rosszul vannak leosztva a szerepek, nincs egyenlő testvéri viszony. Mindig csak az egyik a fontos, míg a másikat vigasztalni, sajnálni, ragyogtatni kell. Nem egy megfelelő családmodell rajzolódik ki a könyvben. Érdekes történet a nőiség, az anyaság megéléséről, annak hiányáról.

Összességében egy rövid történetet kaptam, melyben jól kirajzolódott, milyen az, amikor a családban a másik testvér a fontos, a lényeges, míg, aki erősebb karakter, de nem a megfelelő párkapcsolatokba bonyolódik, azt másképp kezelik. Megjelenik a féltékenység, a kirekesztettség, a magány és a fájdalom egyaránt a cselekményben. 

Colleen Hoover: It Ends with Us - Velünk véget ér

Colleen Hoover írónőt, stílusát a Maybe Someday - Egy nap talán című regényével szerettem meg. Akkor eldöntöttem, hogy elolvasom az összes könyvét, ha időbe telik is. Sajátos szerethető stílusa közel hozza a karaktereket az olvasóhoz, mintha mi is a történet világához tartoznánk. Számos könyvet, sorozatot tudhat maga mögött, nem kis népszerűségnek örvendve.

"Minden egyes eset tovább feszíti a határt. Minden egyes alkalommal, amikor úgy döntesz, hogy maradsz, megnehezíted, hogy legközelebb kilépj. Végül aztán teljesen szem elől téveszted a határokat…"

A Velünk véget ér című kötet valós, megtörtént eseten alapszik. Az írónő saját élettapasztalatát, történetét helyezte bele ebbe a regénybe. Egy családon belüli erőszak története tárul elénk, majd megjelenik a sors továbbörökítése, hiszen a főszereplő egy bántalmazó - lelkileg sérült - férfi felesége lesz. Így viszi tovább a családi mintát, amiben a férfi bántalmazza a nőt, a feleségét. Gyermekkorában ennek volt szemtanúja Lily, hogy apja ütlegeli, sokszor megerőszakolja az anyját. Ennek ellenére egy egészséges, sikeres felnőtt lesz belőle, azt leszámítva, hogy a nem megfelelő emberbe szeret bele. Ezt bonyolítja, hogy felbukkan első szerelme, Atlas, aki annak idején felforgatta az életét. Mély nyomot hagyott benne, mondhatni, hogy kölcsönösen megmentették egymást egy kis időbeli különbséggel. 

"[…] bizonyos kockázatokat egyszerűen nem éri meg vállalni. Főleg, ha ezzel a kockázatvállalással a múltban már pórul jártunk."

Félve, izgatottan faltam az oldalakat, drukkoltam Lily-nek, hogy ne járjon úgy, mint az édesanyja, hanem sikerüljön kilépnie a bántalmazó, ártó kapcsolatból. Lily-nek nagy szerencséje, hogy támogató, segítő barátok veszik körül, akik segítő szándékkal vannak iránta. 

A történetvezetés hibátlan, alig tudtam letenni a könyvet, teljesen beszippantott, drukkoltam, hogy Lily tudjon jól dönteni, hiszen, ha igazán szeretünk valakit nehéz nemet mondani neki akkor is, ha bánt minket. 

Gyönyörű, de fájdalmas olvasmány volt, mely úgy gondolom, bármelyikőnkkel megtörténhet. Érdemes elolvasni, tanulságos, elgondolkodtató történet. Alig várom, hogy olvashassam a folytatását. 

Irvin D. Yalom - Marilyn Yalom: halálról és életről

Yalom az a pszichoterapeuta, akinek könyvei olvasásakor iszom minden szavát, kíváncsian várom az újabb gondolatokat. Már több írását olvastam a szerző, szakembernek, így amikor az egyetemi pszichológia órán ajánlották az összes művét, nem is volt kérdés, hogy mielőbb bepótlom az eddig kimaradt köteteket is. 

"Nincs nagyobb boldogság, mint fogni Marilyn kezét. Nem tudok betelni vele. Ez így van gimnazistakorunk óta. A többiek mindig cukkoltak bennünket, hogy még a Roosevelt Gimnázium büféjében, ebéd közben is fogtuk egymás kezét – és most, hetven évvel később is így teszünk. Ahogy ezt írom, alig bírom visszatartani a könnyeimet."

Ez a gondolat gyönyörűen ábrázolja az igaz szerelem esszenciáját, igazi valóját. A legszebb érzés a világon valakit szívből szeretni, ragaszkodni hozzá. Yalom és felesége csodálatos érzelmi kapcsolódást éltek át együtt még az utolsó napokban is. Ez az igazán elismerésre méltó dolog az életben. 

A könyvben Yalom és felesége, Marilyn felváltva beszélnék a nő súlyos betegségéről, az azzal való szembenézésről, elfogadásról, gondoskodásról, az örök szerelem erejéről, mely még a halál utáni pillanatban is ott van, nem szűnik meg.

A betegséget és a vég felé közeledő napokat, majd a vég eljöttét követhetjük végig a házaspárral, akik papírra vetették gondolataikat, hogy az olvasók példaként láthassuk, hogyan lehet méltósággal elmenni, méltósággal szembenézni a halállal és elfogadni az elmúlást mind a távozó, mind az életben maradó fél részéről. 

Emellett szépen szemlélteti, hogyan lehet úgy szeretni és élni, hogy semmit ne bánjunk meg, megbánás nékül tekinthessünk vissza a múltba és, ha eljön az ideje, könnyű szívvel tudjunk távozni a földi létből. 

A pszichoterapeuta és író, történész, feminista felesége története végigvezet minket, olvasókat a gyász fázisain. Bemutatja, hogyan lehet megküzdeni ekkora fájdalommal, mint a házastársunk elvesztése, akit az életünknél is jobban szerettünk. Gyönyörű történet a szerelem erejéről, annak örökké tartómivoltáról. Mindkét fél különbözőképpen éli meg a fájdalmat, veszteséget. Másképp küzdenek meg az elmúlás gondolatával, hiszen mind a két félt máshogyan érinti.

Szívszorító és egyben megható, erőt adó, példaértékű történet, olvasmány volt. Hosszú ideig velem marad még, az biztos. 

A könyvet  ITT tudod megvásárolni. 

Matt Haig: Éjfél könyvtár

Mindig is vonzott, vajon mi lehet egy párhuzamos univerzumban, ahol egy teljesen más életet élünk, más szerepet töltünk be? Így különösen vonzó olvasmánynak ígérkezett a számomra ez a kötet.

Az Éjfél könyvtár több, mint egy szimpla, hétköznapi történet. Nora, a főszereplő döntéseit követhetjük nyomon, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy az életet válassza-e vagy a halált.

Nora úgy érzi élete nem más, mint rossz, elbaltázott döntések, kihagyott, elszalasztott lehetőségek sorozata. Ezért a sokadik negatív esemény, amikor bekövetkezik az életében, megkísérli az öngyilkosságot. Igazából ennél a pontnál, döntésnél kezdődik igazán a történet.

A főszereplő egy Éjfél Könyvtár nevű átmeneti helyen találja magát, ahol olyan könyvek végtelen sora sorakozik a polcokon, melyek mind-mind egy-egy lehetséges életet rejtenek. Mi történne, ha x és y szituációban másképp döntöttünk volna? Ezen ugye a valóságban is számtalanszor elgondolkozunk. Így van ezzel Nora is, hisz minden könyv azt mutatja meg neki, hogy mi lett volna, ha igent mond egy kávémeghívásra, valóra váltja az álmát, vagy az apja álmát, vagy éppen a barátnőjével tart egy különleges utazásra, stb, stb.

"Lehetséges, hogy nincsenek könnyű életutak, csak különböző ösvények."

Ahogy az a könyvből kiderült, soha nincs olyan, hogy könnyű választás, könnyű életút. Mindig jár vele valamilyen veszteség is. Tehát nem érdemes jobb, szebb, tökéletesebb, boldogabb életre vágyni, hiszen, ha mások a körülmények mások vagyunk mi magunk is és nem biztos, hogy tetszik az a személy, akik vagyunk, lettünk. 

Azaz többek között az a könyv tanulsága, hogy becsüljük meg azt az életet, ami megadatott, ne többre, jobbra vágyjunk, hanem a jelenben igyekezzünk a lehető legtöbbet kihozni önmagunkból és a lehetőségeinkből. Soha nincs késő váltani, rájönni, hogy mit is szeretnénk, mire is vágyunk igazán. Éljünk meg minden percet, minden napot, mintha az lenne az utolsó. Ne bánjunk meg semmit, hanem tanuljunk a hibáinkból, rossz döntéseinkből, hiszen ezek nem elvesznek, hanem hozzánk tesznek. Így leszünk tapasztaltabbak, azok, akiknek lennünk kell. 

Herendi Kata, Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz

 Pszichológiai kézikönyv önmagadhoz

Felsorolhatnék ide millió idézetet, amit kigyűjtöttem a könyvből, annyi jó gondolat, bölcsesség megragadott belőle.

A kötetben a Pszichoforyou online magazin szerző húsz hétköznapi, mindannyiunkat érintő témát állít középpontba és vesz górcső alá. Az itt összegzett önismereti gondolatok összefoglalják a téma főbb kérdéseit, gócpontjait. Igyekeznek támpontot adni, támaszként szolgálni, amikor nincs kihez fordulnunk vagy éppen nehezen küzdünk meg a problémánkkal. 

Számomra mindenképpen hasznosnak, informatívnak bizonyult ez a könyv, hiszen sok-sok engem is érintő témára, élethelyzetre világított rá, hogy miért éppen olyan, amilyen.

Természetesen 100%-os, kézzelfogható megoldást ez a könyv sem kínál, ám önismereti szempontból kiváló írás. Felnyitja a szemünket többek között arra, miért úgy éljük meg a nehézségeket, ahogy, mit kezdünk a problémákkal, stb.

"Valódi csodák akkor következnek be, amikor végre felhagyunk azzal, hogy a másik változására várunk, és inkább a saját viselkedésünkön változtatunk."

Úgy gondolom, hogy az önismeret mindig lényeges, kiemelkedő téma, hiszen ez alapján hozzuk meg döntéseinket, ez határozza meg a mindennapjainkat, múltunkat, jelenünket és jövőnket egyaránt. 

"Amikor nem vállaljuk az őszinte véleményünket, akkor tulajdonképpen saját magunkat tagadjuk meg, a saját énképünket romboljuk. Minden egyes hazugság egy tégla a falba, amit magunk köré építünk. Ez a fal teljesen kitakar minket a saját életünkből, és egy idő után olyanná válhat, mint egy utolsó pillanatos Jenga-torony: bármikor ránk dőlhet."

A problémák, elakadások, nehézségek nem ördögtől való dolgok, hanem az élet természetes velejárói. Ettől leszünk erősebbek, hogy ha el is esünk ugyan, de felállunk, küzdünk tovább, nem adjuk fel, szembenézünk a megoldandó feladattal. 

Bármilyen problémáról is legyen szó, az a legfontosabb, hogy merjünk önmagunk felé fordulni, befelé tekinteni, megvizsgálni cselekedeteink, tetteink forrását. A megoldás felé vezető úton az első lépés az, ha jobban értjük és ismerjük magunkat. Sokkal jobb, teljesebb, egészségesebb, boldogabb életet élhetünk, ha tisztában vagyunk a gyengeségeinkkel, erősségeinkkel, félelmeinkkel és vágyainkkal. Ezek felvállalásával felismerhetjük a számunkra megfelelő utat, a megfelelő lépéseket egy kiegyensúlyozottabb élet felé. 

Kijelenthetem,hogy eddig ez az idei legjobb pszichológiai olvasmányom. Minden egyes sora tanított, felnyitotta a szemem saját magammal, az önismeretemmel kapcsolatban. Alig várom,hogy olvassam a párkapcsolatos kötetet is.

Kicsit olyan érzés volt, mintha egy szakemberrel beszélgettem volna az olvasás során.

Dobray Sarolta: Üvegfal

azaz összezárva egy nárcisztikus személlyel

Évek óta érdekel a pszichológia szinte minden formája, az emberi viselkedés sémái, személyiségképek-, zavarok. Többek között mély érdeklődéssel vagyok a nárcizmus iránt is. Érdekel, miért, hogyan működik ez a személyiség, mi mozgatja, mi alapján cselekszik, stb. 

Ennek hatására figyeltem fel Dobray Sarolta könyvére, aki ezt a személyiséget állítja a középpontba történetében. 

A kötet a kezdet kezdetétől, vagyis a nárcisztikus személlyel való kapcsolatba lépés előtti időktől mutatja be a történetet, majd rátér a részletekre. Aprólékosan beavatja az olvasót, hogyan rombolja a nárcisztikus férfi a párja önértékelését, önbecsülését, egész lényét. 

"– Te sose beszélgess macskákkal, Léna. Te válassz jól. Vagy válassz rosszul, aztán menekülj. Csak legyél bátor."

A történetvezetés, személyleírás tökéletesen átadja a cselekmény eszenciáját, a cselekmény előrehaladását percről-percre, napról-napra követhetjük nyomon. 

A hideg futkárzott a hátamon, miközben haladtam előre a történetben.

Korábban is olvastam már a nárcisztikus személyiségzavarról, annak sötét oldaláról, ám most mintha testközelből láttam volna futna ezt a rémálomszerű esetet.

Dobray Sarolta őszintén és könyörtelenül ábrázolja ezt a súlyos pszichés betegséget mind az áldozat, mind az elkövető szemszögéből.

A kötet rávilágít arra, milyen az, amikor gúzsba kötik az ember kezét, lyukat beszélnek a hasába és szinte az orránál fogva vezetik meg.

Érdekesség, hogy ez a kötet a korábban a Nők Lapja újságban bemutatott sorozat duplájára bővített változata. Aki azt figyelemmel kísérte, ezt is érdeklődve fogja olvasni.

Aki nem hallott róla korábban azt is beszippantja ez a nem mindennapi, ám annál inkább a valóságból kiragadott történet.

Kívülről, egy külső személy mindig mindent jobban tud, okosabb, mint az, aki benne van az adott szituációban. Aki belül van, sokkal érzékenyebben éli meg a helyzet pozitív és negatív oldalát is. Hosszú hosszú ideig hisz benne, hogy ő a rossz, a gyenge, a hibás, majd amikor rájön, hogy nem, próbálja egyedül megoldani ezt a kicsinek éppen nem nevezhető problémát, azt a helyzetet, amiben újra és újra megfojtja a párja. Vajon időben jut el arra a pontra, hogy segítséget kérjen? Kijut még a fényre a gödör aljáról? Van esély a szabad életre, újrakezdésre? Kap még levegőt? 

Remélem az írónő a közeljövőben jelentkezik a folytatással és választ kapok a fennmaradt kérdéseimre.

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Az iskolai erőszak, bántalmazás vagy lelki terror sajnos erősen jelen van a hétköznapokban. Szinte nem telik el úgy tanév, hogy ne lenne egy diák, aki a bántalmazók áldozatául esik. Emiatt úgy gondolom, hogy az iskolákban, ha nem is napirendi pontként, de heti témafelhívásként ott kellene lenni a bántalmazásnak. 

A Móra Kiadó TABU Könyvek sorozata több érzékeny, ám sokakat érintő témát dolgoz fel. Ilyen a bántalmazás is. 

Julie Anne Peters ebben a könyvben egy 15 éves lány hányattatásait meséli el. Megtudhatjuk, hogy Daelyn hogyan, miképpen tervezi az öngyilkosságát és, hogy mi vezetett el ehhez a kétségbeesett döntéshez. Végigkísérhetjük a saját maga által kijelölt utolsó napig. Néha érezni az elbizonytalanodást a döntését illetően, főleg, amikor megismerkedik Santanával, aki halálos beteg. Ám a fiú hiába kedves vele, szeretne barátkozni, Daelyn bezárkózik, mert nem hiszi el, hogy valóban érdekli a srácot, azt hiszi, csak átverés. Míg Daelyn saját akaratából akar véget vetni az életének, úgy, hogy még annyi jó várhatna rá, csak belefásult a sok fájdalomba, addig Santanának a betegsége az, ami fenyegeti az életét, ami miatt meg vannak számlálva a napjai. 

Santana hiába mondja Daelyn-nek, hogy majd kölcsönösen meggyógyítják egymást, valahogy a lány nem hisz ebben, vagy nem eléggé.

Amire úgy tűnik, jóban lesznek, addigra eljön Daelyn utolsó napja, amikor döntenie kell az életéről. A történet vége kissé függővég jellegű, hiszen nincs konkrétan kimondva a folytatás..

Érdekes, kissé megrázó volt mindezt gyermekszemszögből olvasni, átélni. Rettenetes érzés lehet egy gyereknek, diáknak, amikor azzal szembesül, hogy kiközösítik, megalázzák, gyalázzák mindenki szeme láttára. 

A könyv végén különböző magyar elérhetőségeket tüntettek fel segélyvonalakról, lelkisegély-szolgálatokról. Ezeket faliújságokon, iskolákban lehetne hirdetni, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek.

Elsősorban lehet, hogy tanárok, pedagógusok kezébe adnám ezt a könyvet, hogy tudják, milyen tettek mennek végbe a falak között titokban. Hátha jobban tudnának tenni ellene, fellépni az erőszak ellen. 

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

A szerző 2015-ben debütált ezzel a könyvével a világon, itthon pedig 2018-ban jelent meg ez a különleges könyvecske.

A szerző egy fiktív, ám egyáltalán nem megszokott fantasztikus, időutazós sztorit vázolja fel a különálló történetekben, hanem izgalmas, egyedi hangulatot, varázst ad a cselekményeknek.

A könyv ráadásul egy rendkívül sikeres színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.

"Igya meg a kávét, mielőtt kihűl!"

Különböző életeket, élethelyzeteket ismerhetünk meg, akik ilyen vagy olyan okból kifolyólag szeretnének visszamenni a múltba egy adott napra vagy éppen a jövőbe, melyet még homály fed. Mindehhez csupán öt dolgot, szabályt kell betartaniuk, méghozzá a következőket:

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.

2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.

4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.

5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

A Funicula Funiculi Kávézóba egy időben éppen ezért számos számos ember, turista érkezett, hogy változtasson valamit a múltban, ami által jobb lesz a jelenje. 

Ám, amint megismerték a feltételeket sokan visszahőköltek az időutazástól. 

Ennek ellenére mégis akadt néhány bátor versenyző, aki benevezett egy útra. Természetesen csak addig, míg a kávé ki nem hűl. 

Előkerül az anyaság, hűség, házasság, testvériség, gyász, betegség, mint központi téma a történet során. Mindezt körülfonja a kávékultúra és a szeretet. A társas kapcsolatok több szempontból is nagy szerepet kaptak a kötetben. Baráti, testvéri, szerelmi, házastársi kapcsolatot is megfigyelhetünk. Emellett a kávézó, pincérek és a vendégek viszonya is említésre méltó. 

Külön élveztem, hogy váltott szemszögben íródtak az egyes részek, így egy kicsit mindig más bőrébe bújhattam. A téma és az, ahogy a szerző továbbítja a cselekmény lényegi üzenetét merőben lélektani színezetet kölcsönöz neki. 

Egy kedves történetcsokrot kaptam, ami mélyen megérintett a maga különleges bájával. Csak ajánlani tudom az elolvasását. 

Viktor E. Frankl: Az élet értelméről

Megtalálni az értelmet mindenekfelett

"Viktor Frankl arra tanít, hogy az életben minden lehetőség." - Edith Eva Eger

Mondta egyik holokauszt-túlélő a másikról. 

"Az ember először is úgy adhat értelmet az életének, hogy tesz valamit, cselekszik, alkot valamit – létrehoz egy művet. Másodszor úgy, hogy átél valamit – szeretettel fordul a természethez, a művészethez, egy másik emberhez. Végül harmadszor, az ember akkor is képes értelmet adni az életének, ha már mind az első, mind a második lehetőség bezárult előtte – akkor ugyanis, amikor lehetőségei megváltoztathatatlan, sorsszerű és elkerülhetetlen lehatároltságával szemben állást kell foglalnia, amilyen beállítódással ehhez viszonyul, ahogyan viselkedik, ahogyan a sorsát magára veszi."

A jelen időszak olyan, mint egy valódi túlélőtábor. Küzdünk az egészségünkért, életben maradásért, s félünk a haláltól, elmúlástól. Mindeközben lehetőségünkhöz mérten, éljük a mindennapi életünket, dolgozunk, gyermeket nevelünk, haladunk előre. A pandémia időszakát a megfelelő szemléletmód alkalmazásával könnyedebben átvészelhetjük. Ez a fajta megközelítés a nehéz helyzetben is érzékelteti a ritka szépségeket, apró örömöket. Rávilágít, hogy e vészterhes időkben is van értelme az életnek, életünknek, érdemes kitartani a jobb, békésebb, szabadabb jövő reményében. 

Erre hívja fel a figyelmet Viktor E. Frankl pszichiáter, holokauszt túlélő, Az élet értelméről című közelmúltban megjelent lélektani, terápiás kötetében. A szerző hangsúlyozza, mindig kell, hogy találjunk kapaszkodót magunknak, ami átvezet a tűzvészen, ezáltal értelmes, értékes életet élhessünk, amellyel másoknak is örömet szerzünk, kiteljesedünk. Aki még lát valamilyen értelmet az életében, az sokkal könnyebben megtalálja a túléléshez szükséges erőt, mint az, aki már beletörődött a kilátástalanságba. 

"A saját konkrét életfeladatai körén belül minden egyes ember pótolhatatlan és helyettesíthetetlen, és ott mindenki az."

Ezáltal minden emberi életnek van értelme, egyik sem elveszetegetett idő, inkább - ha ügyesen csináljuk - visszatérülő befektetés. Az életünk minőségét nagyban befolyásolja a gondolkodásmódunk, az, hogy hogyan állunk a dolgokhoz, miképpen reagálunk a történésekre. 

Az élet különféle helyzetekbe sodor bennünket, de saját döntésünk, hogy ezekre miként reagálunk. Frankl logoterápiájának célja ennek a döntési szabadságnak a megélése, mert ha ezzel tisztában vagyunk, megérthetjük saját, személyes célunkat is. A világ alakulása időről időre bizonyítja, hogy Frankl gondolatai minden körülmények között aktuálisak. Összefoglalva, nem az aktuális korlátozásokkal, nehézségekkel teli szituáció határoz meg bennünket, hanem az az attitűd, amelyen keresztül megéljük az adott léthelyzetet. Nem a körülményeink tesznek minket, hanem a hozzáállásunk az adott szituációhoz.

Nina Laurin: Megsebzett lelkek

 Lélekvesztő könyvek

Hányszor kell szabadulni, hogy végleg szabadok legyünk?

Ezt a könyvet még spontán vásároltam augusztusban, amikor Budapesten jártam. Már első olvasatra megfogott a kötet ismertetője és megnyerő ajánlása, miszerint a történet Paula Hawkins és Gillian Flynn sokkoló elegye. Nina Laurin pedig hozzám hasonlóan fiatal újságíró és blogger, ami szintén felkeltette az érdeklődésemet, hogy egy hasonlókorú nő milyen stílusban ír, alkot. 

"Vannak sebek, amelyek akkor gyógyulnak be, amikor felszakítják őket."

 A főszereplőnek pedig nem is akárhogy szakítják fel a lelki sebeit, melyeket több, mint tíz éve szerzett az elrablása, megalázottsága, meggyalázása során. Ma már egy - a saját érdekében - teljesen új név alatt egy új, de nem éppen élhető életet él. Annyi feldolgozatlan fájdalom maradt hátra benne, ami megkeseríti a napjait, tudva azt is, hogy az elrablója büntetlenül járkál. Majd egyik nap munkába menet meglátja a tíz év utáni első, újabb áldozat arcképét, ismét felidéződnek benne a pokoli emlékek. Kiderül az is, hogy nem is akárki ez a kislány, hanem a saját lánya, akit szülés után azonnal elvettek tőle titkos örökbefogadásra hivatkozva. Eleinte ugyan tagadta, hogy érdekelné a kislány sorsa, mégis rettegni kezdett, mi van, ha ő lesz a következő áldozat. Majd színre lépett a rendőr, aki annak idején rátalált és megmentette őt. 

"Mindnyájan a saját eszközeinkkel küzdünk meg a traumával. Az elme egy okos készülék. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy biztosítsa, hogy a rossz dolgok elzárva maradjanak, és ne bánthassanak minket, és tovább tudjunk működni."

Az írónő zseniálisan fűzi a szálakat, őszintén bemutatja, hogy egy hatalmas trauma mekkora testi-lelki károkat képes okozni, mennyire megnyomorítja érzelmileg és értelmileg az adott személyt. A főszereplőt szó szerint kísérti a múltja, hosszú idő után ismét felbukkan a rettegett hang, majd arc. Nincsenek kimondottan jó és rossz, pozitív és negatív szerepek, mindegyik szereplő összetett a maga módján, ami még érdekesebbé teszi a történetet. Nagy kérdés, hogy Lainey-nek lesz e ereje felvenni a harcot a saját és a lánya életéért? Meg tud küzdeni a múlt démonaival? Vajon kire számíthat, amikor csont egyedül van, senkivel sem felhőtlen a viszonya. 

A néhol hátborzongató cselekmény rávilágít arra, hogy az igazi veszély akkor múlik el végérvényesen, amikor szembe nézünk vele, nem hátrálunk meg, hanem felvesszük a harcot. Akik pedig segítőként szegődnének mellénk, ne utasítsuk el őket, hanem próbáljunk bizalommal fordulni feléjük. Sajnos hosszú ideig ez elmaradt Lainey esetében, aki már senkiben sem mert bízni, félt, hogy hátba szúrják, csalódnia kell. Végül belátja, hogy egyedül így lehet újra normális élete, családja. 

A gyermekbántalmazás, nemi erőszak témaköre, mint központi téma körülfonja az egész cselekményt. A főszereplőnek még gyermekként kellett átesnie ezen a borzalmon, ami most a lányát fenyegeti. Mintha a múlt ismételné önmagát, arculcsapásként a nyugodtabb évekért. Ám másodszor már változik a forgatókönyv, az apa kiléte és a család sejtései miatt. 

Egyszerre éreztem együtt és bántott is a főszereplő/karakter viselkedése. Örülök, hogy ezzel a letehetetlen könyvvel kezdtem az új évet, teljesen magával ragadott. Kíváncsivá tett a szerző, hogyan lehet túlélni egy ekkora traumát, ami ráadásul vissza is tért a gyermeke eltűnésével. Megrendítő történet a lélek szilánkosra töréséről, amely arra vár, hogy újra eggyé váljon.

Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak

 Az Alexandra Kiadó egy különleges történettel gazdagította a palettát ezzel a kötettel. Kívül-belül gyönyörű virágok díszítik, melyek megszólítják az olvasót, magukra vonják a figyelmet.

"A tél tavasszá olvadt a földeken.

Ám idén keserűséget sodor felénk a lágy szellő."

Az első oldaltól az utolsóig megérintett. Egyszerűen valami elképesztő, amit Holly Ringland írónő létrehozott. Ez a világ, ami visszaköszön a lapokról tele van fájdalommal, gyásszal, vágyódással, szeretettel, törődéssel. Az, hogy a virágot szinte emberi tulajdonsággal ruházza fel a szerző ez valami varázslatos. Sokszor beleremegtem a fájdalomba, amit olvastam, máskor örömködtem az új kezdet, egymásra találás felett.

A tartalom valami hihetetlen mennyire kidolgozott, lenyűgöző munka. Persze a borító is szót érdemel, ahogy a különböző virágok közrefogják az egész történetet.

Aki tudja olvassa, szippantsa magába ezt a könyvet! Érdemes megismerkedni vele! :)

A családunkat, közvetlen környezetünket nem tudjuk megváltoztatni, ez a tény köszön vissza az oldalakról is. Ám kitartással, megbocsátással, bátorsággal, elszántsággal, újrakezdéssel szinte minden lehetséges. A korábban nehéz, fájdalmas sors átfordulhat reményteli jövővé, ahol béke, szeretet veszi körül az embert. Újdonság volt megismerkedni a virágok jelentésével, megérteni mennyi szó, érzelem kifejezhető a virágok nyelvén. 

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

„… az állatok ösztönből szeretnek. Az ember viszont már kezd elkorcsosulni, és érdek nélkül nem tud szeretni.”

Már megjelenése pillanatában nagy port kavart ez a könyv. Erős címválasztás, erős téma. A szerző veszélyes vizekre evezett ezzel a témával, ám mégis képes volt hitelesen felépíteni a több generáción átívelő fiktív családtörténetet, melynek minden egyes részlete, momentuma a valóságban megtörtént valakivel.

A sötét, sokat sejtető borító a kislány sziluettjével bepillantást enged a lélek magányába. A történetben fény derül erre, hogy a látszólag boldog ember, hogy törhet meg lelkileg, hogyan jelenik meg a lelki magány, mint mérgező jelenség.

Minden elismerésem Péterfy-Novák Éva írónőé! Hatalmas elkötelezettség, lelki erő kellhetett ahhoz, hogy meg tudja írni a sok -sok családon belüli erőszak történetét, majd egybegyúrva elénk, olvasók elé tegye, fogyaszthatóvá avanzsálja.

A történet in medias res vette kezdetét, hirtelen nem is értettem, mi folyik itt, mire kell figyelni. Ám, ahogy szépen bontakozott ki a cselekmény, úgy szorult össze a torkom, remegett meg a szívem, hogy ilyet meg lehet tenni, lehet érezni, következmény nélkül.
Az írónő egy fiktív többgenerációs családtörténetet tár elénk, ahol minden megtörténik, aminek nem kellene. Ezáltal érthetőbb lesz, hogy a jelen generáció, miért viselkedik úgy ahogy, hiszen ő a szülőtől, nagyszülőtől sem látott, kapott egészséges mintát, nevelést.

Rettenetesnek találom, ami már gyermekkorukban megesett a karakterekkel. A rokon vagy éppen nevelő felnőtt gyenge akarata, elvakultsága, lelki elkorcsosultsága ahhoz vezetett, hogy a kis-, majd nagyobb gyermeken élje ki szexuális vágyát, szükségletét. A gyermek látszólag beletörődött a helyzetbe, sőt mondhatni élvezte is, de mégsem lehet egy kalap alá venni a felnőttel, akinek kellene annyi eszének lenni, hogy ez bűn, egészségtelen, beteg kapcsolat, amit kezdeményez. A gyermek ezt még nem tudhatja, azt hiheti, hogy az igaz szeretet jele. Mindegyik felnőtt átesett azon a szexuális abúzuson, amivel ő kerítette hatalmába a hozzá közel álló gyermeket, így ebből a szempontból nem lehet teljes mértékben utálkozni, elítélni, hisz ő maga sem volt pontosan tisztában azzal, mekkora kárt okoz. Az viszont hatalmas hiba, hogy erről egyik áldozat sem szól, nem beszél senkinek. Így rögzül a családi minta és akarva-akaratlanul tovább öröklődik a következő generációban.

A cselekmény döntő részében az adott gyermek,"áldozat" beszél, így gyermekszemszögből még hitelesebben, még megrázóbban ismerhetjük meg a történteket. A gyermeki lélek még tiszta, őszinte, nem tudja mi a rossz, emiatt fel sem tűnik neki a fertőző viszony. 

Más teendőim is lévén nem egy szuszra, hanem két nap alatt olvastam ki a könyvet, de nehezen szakadtam el a szereplőktől, a befejezéstől. 

A Libri Kiadónak köszönöm, hogy kiadták ezt a megrázó, de lapokra kívánkozó történetet!

Érdekel, hogyan lesz valaki szexuális abúzus áldozata? Vagy éppen arra vagy kíváncsi, aki elköveti, miért teszi azt, amit? 

Rendeld meg a könyvet közvetlen a Kiadótól ! 

Paulo Coelho: Hippi

"Minél többet engedünk be magunkba a világból, annál többet kapunk belőle vissza: legyen az akár szeretet, akár gyűlölet"

Paulo Coelho-tól már régóta tervezek olvasni,  üzenete, témája miatt. Úgy tűnik erre most jött el az idő, így elmélyedtem a jellegzetes Coelho - világban.

Könyvnek már a borítója sem átlagos, igazi figyelemfelkeltő. Jól harmonizál egymással a szín és a cím, kiemeli a hippi életérzés fő mondanivalóját, a szabadságot. A borítón lévő autóbusz pedig szépen jelképezi a történet köré fonódó utazást, hosszú utat, melyet átélve a turistaérzést, busszal tettek meg a szereplők. 

Elsőre nehezen indult be a cselekmény, kissé vontatottnak éreztem, majd néhány fejezettel később már kezdett kibontakozni a történetszál. Coelho és Karla szemszögéből ismerhettem meg a hippi életérzést, fílinget. Mindketten valami mást kerestek, mást vártak az úttól, ennek ellenére kölcsönösen segítették egymást, amíg el nem vált útjuk. 
A hippi szót akár a carpe diem - élj a mának - életérzésre is beilleszthetnénk, hiszen a mozgalom fő mondanivalója a szabad élet, szabadság, az apró dolgok öröme, észrevétele, becsülése, nem pedig a vagyonhalmozás.

"Az erő a legapróbb dolgokban rejlik, amelyek az ember útjába kerülnek: az egész világ tanterem, a Legfőbb Szeretet tudja, hogy élsz, és ő tanít majd"

 A szerző üzen nekünk a sorok közül: szeressünk szabadon, de ne kössük gúzsba a másikat, szívből éljünk meg minden napot, éljünk a lehetőségeinkkel, ne váljunk robottá a saját életünkben, hanem éljük meg azt, legyünk nyitottak a világra, a világ csodáira. Nagyon fontos mondat, ami elhangzik a könyvben, hogy azt kapjuk, amit adunk. Hiszen csak az csapódhat vissza ránk, amit mi is kiengedünk magunkból a világba. Emellett hangsúlyos az önbecsülés, önelfogadás. Azaz ne akarják megváltoztatni magunkat és legyünk büszkék arra, amit eddig elértünk, legyen önbecsülésünk, ne hagyjuk rábeszélni magunkat olyan dologra, amit mi magunk nem akarunk szívből. 

Ha megtetszett a történet, rendeld meg közvetlen a kiadótól:
Athenaeum Kiadó

Gabriel Tallent: Drága kis szívem

Ez a könyv az idei év egyik legjobban várt könyve volt, amit ehhez méltón a 21. Század Kiadó be is reklámozott. A könyvnek hatalmas sikere lett a könyvfesztiválon, könyvhéten, majd természetesen a könyvesboltokban is. Én személy szerint a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum-ban leltem rá, helyesebben egyik kedvenc könyvtárosom ajánlotta, azzal a címszóval, hogy "Eszter ezt el kell olvasnod!" Mivel az illető eddigi összes ajánlása tetszett, így éltem a lehetőséggel és kikölcsönöztem ezt a friss, ropogós példányt.

A könyv tartalma már csak leírás alapján is felkeltette az érdeklődésemet, amihez gyönyörű, vonzó borító párosult.

A történet egy brutális, embertelen témát állít középpontba, ami a gyermekbántalmazás. Eddig számomra szokatlan megközelítést alkalmazott az író, sajátos stílusában ábrázolta a bántalmazó és a bántalmazott kölcsönös függési viszonyát és az áldozat szabadulását. Túlélni, életben maradni mindenkor. Akár ez is lehetne a mű mottója, hiszen a főszereplőlánynak, Teknőcnek egyetlen célja, hogy túlélje a saját életét.

"Okkal csinálod ezt, és ha nem tudod, mi jön ezután, fogadj el minden pillanatot úgy, ahogy jön."

Teknőc Alveston átéli és túléli a vele történt szörnyűségeket, amelyek csorbát ejtettek a becsületén, tisztaságán. Édesapjával különös, sajátságos viszonyt ápolnak messze az emberek fürkésző tekintetétől. A lány édesanyja korán elhunyt, így apjával ketten maradtak a kies tájon a nagy házban. Később már kietlenné vált a környezetük, az apa nem gondozta a kertet,a házat. Egyedül saját magára gondolt, meg persze a lányára, de nem egyáltalán nem úgy, mint más édesapa. Ő a sajátjának, tulajdonának tekintette Teknőcöt, akivel bármikor rendelkezhet. Eleinte Teknőc is akarta az "együttléteket" hiszen egyszerre szerette és gyűlölte emiatt az apját. Nem tudta, hogy ez egy egészségtelen, káros kapcsolat, amikor tudatosult benne és mert lépni, akkor sem magáért állt ki, hanem egy hozzá hasonló - csak fiatalabb - ártatlan lányért, akit apja a házhoz vitt. Ezután már az életéért menekült és menekítette a lányt is a vadóc Teknőc. A kitartásának, emberfeletti akaratának és küzdőszellemének hála felülkerekedett az apján, ám komoly sérüléseket szerzett nem csak a testén, hanem a lelkében is.

"Utálom valamiért, valamiért, amit csinálni szokott, túl messzire megy, és utálom, de bizonytalan vagyok az utálatomban. Bűntudatom van, kételkedem magamban, és már-már túlságosan utálom magam ahhoz, hogy őt is utáljam."

A tragédia, ami egyben a felszabadulást is jelentette új életet adott Teknőcnek. Egyik tanárnője, Anna pártfogásba vette a lányt, ahol elkezdett szocializálódni, majd azzal töltötte idejét, hogy saját kis kertet hozzon létre, több kevesebb sikerrel. A lelke nagyon lassan, ám idővel gyógyulni látszott.

Itt tudsz lecsapni a könyvre: :-)

21. Század Kiadó

Itt pedig olvashatsz még róla:

Moly

Grecsó Krisztián: Vera

Grecsó Krisztiántól már jó ideje tervezek olvasni, ez egészen eddig váratott magára. Most júliusban legújabb könyvét, Verát kaptam névnapomra, így kérdés sem volt, hogy beiktatom a nyár folyamán.

Már csak amiatt is kíváncsi voltam a műre, mivel magyar, elismert szerző írta és egy jóval fiatalabb lány történetét meséli el, aki a 80-as években él.

„Csalódtál már bennem?” „Te vagy az egyetlen”, feleli Jakab, „akiben még soha.”

A borító egyszerű, de szép, ami egy visszafogott, letisztult történetet ígér. Elsőre furcsa volt egy tíz éves kislány - Vera - szemszögéből látni az eseményeket, főleg úgy, hogy egy teljesen más korban játszódik. A mai kor szokásaihoz, jellemzőihez viszonyítva nagyon eltérő a több, mint harminc évvel ezelőtti hétköznap Magyarországon.

Első olvasatra a szerző egy szerény, barátságos lánynak mutatja Verát, majd az események sodrása előhozza a lány határozottabb, merészebb oldalát. Vera - és vele egyetemben - a többi gyerek is hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül.

Vera és Sári hatalmas veszekedése végigkísérte az egész eseménysorozatot, majd a végkifejletnél családi titkokra bukkantak, melyek egész idáig a sötétben lapultak.

Szó esik az első szerelemről, családi titkokról, igaz barátságról, eközben gyönyörű korrajzot kapunk a '80-as évek Magyarországáról, azon belül is Szegedről, az akkori életről.

"… az jut eszébe, hogy reméli, még sokáig nem kell felnőttnek lennie, mert a felnőtteknél minden olyan borzasztóan bonyolult."

Grecsó Krisztián szépíró, így annak megfelelő történetet kaptam a tollából. Igazi szépirodalmi, kifinomult mű, mely lassan, de tisztán bontakozik ki az olvasó előtt.

"És csalni nem azért nem csalunk, mert nem lehet, vagy mert büntetik, hanem azért, mert nem akarunk. Mert a jó emberek nincsenek erre rászorulva."

Ugyan egy-két dolgot nem értettem a befejezéssel kapcsolatban - kicsit hiányosnak éreztem - de összességében érdemes volt elolvasni.

Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal

Mivel kedvenc írónőmről van szó, így nagy várakozás után szó szerint rávetettem magam a könyvre és csak úgy faltam a történetet. Magával ragadó írást kaptam, sodródtam az eseményekkel.

A könyv az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg, mint Szurovecz Kitti 11. regénye. Ennek kapcsán tavaly, 2018-ban könyvbemutató turnéra indult. Legnagyobb örömömre a hévízi olvasótalálkozón én is találkozhattam kedvenc szerzőmmel, aki bemutatta az új könyvét és egy-egy szóban jellemezte az eddig megjelent írásait.

Egyszerre volt megmosolyogtató és szívszaggató is a történet. Olvasás közben akarva-akaratlanul beleképzeltem magam Panka és Mia helyzetébe, de azon voltam, hogy tudjak elvonatkoztatni a könyv és a saját valóságom között. Nagyon örülök, hogy elolvastam és remélem minél több ember, megfelelő személy, szakember kezébe kerüljön. Szeretném, ha ez a történet másoknak is felnyitná a szemét, mennyi el nem ismert borzalom, embertelen helyzet van ma is Magyarországon. Örömmel töltött el a könyv végén, hogy a két főszereplő ilyen szoros barátságba léptek egymással, majd egy igazán nemes célt tűztek ki maguk elé, hogy általános és középiskolákat járva prevenciós előadásokat tartanak a velük történt iszonyatról. Felhívták a figyelmet a megelőzésre és az elővigyázatosság kiemelkedő fontosságára. Igazi szívhez szóló tükör a valóság árnyékos oldaláról. 

Boldogan tudhatom magaménak ezt a tanulságos könyvet, amely egyben korrajz is. Az írónő megmutatja a könyv lapjain keresztül, hogy mennyire fontos a megfelelő szülő-gyerek kapcsolat. Emellett tökéletesen ábrázolja azt a helyzetet, amikor egy olyan emberben bízunk meg, akiben nem kellene. Pankát még a legjobb barátnője is óva intette a gyanús viselkedésű sráctól. Néha nem látunk a rózsaszín szemüvegtől, ami súlyos következményekkel járhat. Emiatt érdemes hallgatni a külső véleményre, jó tanácsra, mert legtöbb esetben segíteni akarnak, nem pedig ártani. 

Az írónő minden eddig megjelent könyvét hatalmas szívvel ajánlom, mert érdemes elolvasni, időt szánni rájuk. Többek leszünk általuk, kellemes kikapcsolódást nyújtanak és adnak valami plusz érzetet,ami azt hivatott bizonyítani, hogy ismét egy fontos téma elolvasásával lettünk gazdagabbak.

Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Lisa Genova a gyökerénél ragadja meg a betegséget...

Azaz a kezdeti stádiumtól fogva követhetjük végig olvasóként Alice Alzheimer-kór betegségét, annak minden velejárójával, mellékhatásával.

A valós eseményeken alapuló történet mélyen magába szívja az olvasót, mintha testközelből néznénk végig a főszereplő leépülését. Olyan emberi tulajdonságokat jelenít meg a szerző, melyeket sokszor  nem veszünk figyelembe, nem tartunk elég fontosnak, ám, ha már nincs, akkor hiányzik és a környezetünk is furcsán néz ránk. Ilyen az emlékezőképesség, a tájékozódás is. E két képességet Alice sajnos egész gyorsan elveszti, ami miatt már az életét is feladná. Fájdalmat, elkeseredettséget okoz neki a mindennapi küzdelem, az élni akarás..

Az írónő olyan szinten írja le az Alzheimer-kór állomásait, fázisait, mintha ő maga élné át őket, s ezáltal az olvasó is belekerül ebbe a szerepbe. A főszereplőnél végigkövethettem a betegség megjelenését, kibontakozását, majd a végstádiumot is, amikor már a saját családját sem ismerte fel. Megható, szívszorító történet az élet sötétebb oldaláról, amiről nem szívesen beszélnek.

Lisa Genova: Fél testben ép lélek

Egyik ismerősöm már régebben ajánlotta, dicsérte az írónőt, így úgy gondoltam eljött az ideje, hogy olvassak tőle. És valóban! Megérte kézbe venni, elolvasni, megismerkedni az írónő stílusával.

Mivel ezelőtt még nem olvastam az írónőtől, ezért semmiféle elvárás nem volt bennem a könyvvel kapcsolatban. Teljesen új, ismeretlen volt mind a történet, mind az írónő, így kíváncsian vártam, hogy mit kapok ettől a könyvtől.

A borító szerintem gyönyörű és úgy, ahogy van jól megállja a helyét a történet tükrében. A kék-szürke lepke szépen ábrázolja a főszereplő Sara betegségét, bal oldali negletjét és hányattatásait.

A főszereplő által megmutatja az írónő, hogy a baleset, betegség nem válogat okos/buta, gazdag/szgény között. Bárkivel bármikor történhet valami. A könyv nagyon jó példa arra, hogy soha ne adjuk fel a reményt, mindig van esély és semmi sem lehetetlen, csak próbálkozni, gyakorolni kell.

Ami pozitív irányba terelte Sara életét, hogy a közelebb került a családjához, visszakapta és jobban megismerte az anyját. És, ami talán a legfontosabb, sokkal több minőségi időt tölt a családjával, kikapcsolódik, pihen, hódol a régi-új szenvedélyének, a festészetnek.

Ez a könyv akár tanító célzattal is íródhatott volna, hiszen felhívja rá a figyelmet, hogy egy életünk van, amit meg kell becsülni és jól ki kell használni. Fontos, hogy küzdjünk az álmainkért és tegyünk róla, hogy ne maradjanak bennünk mi lett volna, ha kérdések. Vagyis sokszor megéri kockáztatni, a várakozó álláspont helyett.

https://moly.hu/konyvek/lisa-genova-fel-testben-ep-lelek

Szurovecz Kitti: A sokszívű

Ez már a kilencedik könyv, amit Szurovecz Kittitől olvasok - és nagy szorgalommal gyűjtök - de az előzőekhez hasonlóan ez a kötet sem okozott csalódást! Annyira jól megírt történet, hogy egy rossz szavam sincs rá, csak dicsérni tudom a munkásságát, de, mint magánember is felnézek rá.

Annabella személyével könnyű volt azonosulni, szerethető karakter, aki elé akadályokat gördít az élet. A könyv jóval többről szól, mint a poliamoria ismertetése. A főszereplőnek el kell fogadnia az újonnan kiderült identitását, emellett meg kell birkóznia az ismerősök elítélő pillantásaival, a Sokszívűek Társaságával. Ha ez még nem volna elég, fel kell dolgoznia, hogy akit eddig az édesapjának hitt az nem is az apja, így felkeresi a vér szerinti apját. Szerencsére nincs egyedül Annabella, mert mellette vannak az új barátai és pszichológusa is, akik támogatják, segítik őt. Nagyon szimpatikus a történetben, hogy az írónő szerethetően írja le a poliamoriát, ami nem egy bűnös állapot, hanem természetes dologként jelenik meg. Szépen kirajzolódik a sokszívűek élete, hogy hogyan élnek poliamorként és ezt hogyan kezeli a környezetük.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

" Nagy tévedés, hogy a megcsalás teszi tönkre a kapcsolatokat. A falak a hibásak, melyek a hazugságok miatt emelkednek két ember közé."

" Nem találhatunk meg egy emberben mindent, amire szükségünk van, igaz? Ez csak mese. Basszus, sok habbal."

" A fenébe is, tényleg nem emlékszem semmire. Pedig milyen jó lenne. Hiányzik az életemből az életemből az érintés."

" Túl közel jött. Nagyon közel. Fáj, ha elhagy, aki már túl közel. Ha nincs senki más, nagyon fáj."

"Két férfi van a szívemben, és egy harmadikkal alszom...

- És szerinted mit jelent?

- Szerintem csak annyit, hogy berúgtunk."