Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Már nagyon régóta el akartam olvasni ezt az Ahern klasszikust, ami nem csak film változatban, de olvasva is belopta magát a szívembe. Nagyon tetszett, hogy nem egy szimpla szerelmes történetet kaptam, hanem annál sokkal átfogóbb, eseménydús beszámolót két fiatal, majd középkorú felnőtt életéről, kapcsolatáról.

"Pokolba az óvatossággal! Fejest ugrok az ismeretlenbe meg a többi közhely."

Eddig egy Athenaem Kiadó által megjelentetett könyvben sem csalódtam, amit volt szerencsém olvasni, így nagy bizalommal álltam neki az Ahol a szivárvány véget ér regénynek is. 

"Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak az alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis, az idő végül elfogy, és az ember a szíve legmélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?"

Fantasztikus, ahogy az írónő szövi a történetet. A kakaterek szerethetőek,mintha a szomszédból lépnének elő. A filmet régebben már láttam, ám, ahogy haladtam a könyv vége felé ismét megnéztem a hangulata miatt. A könyvbeli levelezésekből többet megtudhatunk Rosie és Alex gyermek-, és fiatalkoráról, kapcsolatáról. Fájó volt olvasni, hogy oly' sokára találnak egymásra, de közben izgalmas is, hogy mi mindenen mentek keresztül mind együtt, mind egyedül. A könyv jó példa arra, hogy egy fiú és egy lány barátsága megmaradhat e barátságnak a későbbiekben, felnőttkorukban is. Rosie és Alex barátsága kitartott felnőttkorukig, ám a szerelem szikrája eltemetve ott bújkált mindkettejükben. Sajnos az élet a legtöbb esetben közbeszólt, így nem lehettek együtt, végül hosszú idő után egymásra találtak.

Egyszerre szól a két fiatal története az igaz barátságról, az álmokról, arról, hogy tartsunk ki a céljaink mellett, ugorjuk meg az akadályokat és higgyünk önmagunkban. Emellett nagyon fontos üzenetet közvetít még a szerző. Az idő repül, egyik nap a másik után, csak úgy tovaszállnak a percek, nem lehet visszahozni az eltékozolt időt. Emiatt nagyon fontos, hogy mindig ragadjuk meg a pillanatot, ne várjunk a csodára, az égi jelre, üzenetre, hanem vegyük kezünkbe a sorsunkat és cselekedjünk, hiszen ma építjük a holnapi napot, a jövőt. 

Már alig várom, hogy újabb Cecelia Ahern világban találjam magam. Egyenlőre a tanulás ezt késlelteti, de ami késik az nem múlik. Figyeljétek az oldalt, bármikor jöhet egy izgalmas bejegyzés. ;) 

Kíváncsi vagy Rosie és Alex különleges kapcsolatára? Szerezd be a könyvet a Kiadótól !