Már nagyon régóta el akartam olvasni ezt az Ahern klasszikust, ami nem csak film változatban, de olvasva is belopta magát a szívembe. Nagyon tetszett, hogy nem egy szimpla szerelmes történetet kaptam, hanem annál sokkal átfogóbb, eseménydús beszámolót két fiatal, majd középkorú felnőtt életéről, kapcsolatáról.
Eddig egy Athenaem Kiadó által megjelentetett könyvben sem csalódtam, amit volt szerencsém olvasni, így nagy bizalommal álltam neki az Ahol a szivárvány véget ér regénynek is.
"Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak az alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis, az idő végül elfogy, és az ember a szíve legmélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?"
Fantasztikus, ahogy az írónő szövi a történetet. A karakterek szerethetőek, mintha a szomszédból lépnének elő. A filmet régebben már láttam, ám, ahogy haladtam a könyv vége felé ismét megnéztem a hangulata miatt. A könyvbeli levelezésekből többet megtudhatunk Rosie és Alex gyermek-, és fiatalkoráról, kapcsolatáról. Fájó volt olvasni, hogy oly' sokára találnak egymásra, de közben izgalmas is, hogy mi mindenen mentek keresztül mind együtt, mind egyedül. A könyv jó példa arra, hogy egy fiú és egy lány barátsága megmaradhat e barátságnak a későbbiekben, felnőttkorukban is. Rosie és Alex barátsága kitartott felnőttkorukig, ám a szerelem szikrája eltemetve ott bújkált mindkettejükben. Sajnos az élet a legtöbb esetben közbeszólt, így nem lehettek együtt, végül hosszú idő után egymásra találtak.
Egyszerre szól a két fiatal története az igaz barátságról, az álmokról, arról, hogy tartsunk ki a céljaink mellett, ugorjuk meg az akadályokat és higgyünk önmagunkban. Emellett nagyon fontos üzenetet közvetít még a szerző. Az idő repül, egyik nap a másik után, csak úgy tovaszállnak a percek, nem lehet visszahozni az eltékozolt időt. Emiatt nagyon fontos, hogy mindig ragadjuk meg a pillanatot, ne várjunk a csodára, az égi jelre, üzenetre, hanem vegyük kezünkbe a sorsunkat és cselekedjünk, hiszen ma építjük a holnapi napot, a jövőt.
Már alig várom, hogy újabb Cecelia Ahern világban találjam magam. Egyenlőre a tanulás ezt késlelteti, de ami késik az nem múlik. Figyeljétek az oldalt, bármikor jöhet egy izgalmas bejegyzés. ;)
Kíváncsi vagy Rosie és Alex különleges kapcsolatára? Szerezd be a könyvet a Kiadótól !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése