A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépirodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépirodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. május 26., szerda

Michael Cunningham: Az órák

Ez a kötet már azóta izgatja a fantáziámat, mióta megtudtam, hogy Meryl Streep az egyik főszereplő a belőle készült filmadaptációban. Nagy örömmel töltött el, hogy idén tavasszal sikeresen be tudtam szerezni ezt a kötetet. 

Számomra nagy jelentőséggel bír a borító, így külön örültem, hogy a vágyott külsővel sikerült megrendelnem a könyvet. 

"Eltűnődik, nem gondolja-e ugyanezt bizonyos fokig az összes nő: íme egy ragyogó szellem, egy nő, akiben mély bánat és túláradó öröm lakozik, aki inkább lenne valahol máshol, de itt van, és az a sorsa, hogy egyszerű és alapvetően ostoba feladatokat végezzen."

"Elképzeli a szűzies, kiegyensúlyozatlan Virginia Woolfot, akit legyőztek az élet és a művészet lehetetlen követelményei; elképzeli, hogy egy kővel a zsebében a folyóba lép."

Az egymást átszövő történetek rövid idő alatt játszódnak. Legfőbb mondanivalója mindegyiknek az idő, hogy mi lesz a következő órában. Az, hogy vajon tényleg a helyükön vannak e a főszereplők vagy csak eljátszanak egy szerepet, karaktert, de azok nem ők valójában. Érdekes, ahogy a három nő karaktere, élete között párhuzamot von a szerző. Nem is gondolnánk, mennyire hasonlíthat a sorsunk, életünk egy másik személyéhez.Kíváncsi vagyok ezek után a megfilmesített változatra, vajon, hogyan vitték vászonra ezt a történetcsokrot.

Michael ​Cunningham, a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb alakja, Órák című regényéért 1999-ben elnyerte a PEN-klub Faulkner-díját, valamint az irodalmi Pulitzer-díjat. A könyv három nő sorsán keresztül tér és idő metafizikus kapcsolatának szívszorító élményét nyújtja. Első helyszíne London, az idő pedig a második világháború kezdő napja. Virginia Woolf írónő öngyilkosságot követ el. Teste ott lebeg a folyóban, melynek hídján anyukájával éppen átsétál egy kisfiú. A következő helyszín New York City, a XX. század végén. Clarissa Vaughan könyvkiadó éppen virágot vásárol barátjának, Richardnak, a beteg homoszexuális költőnek, aki most nyert el egy rangos irodalmi díjat. A harmadik idősíkon a második világháború után vagyunk, Kaliforniában, ahol Laura Braun háziasszony neveli fiát, egy meglehetősen fojtogató légkörű házasságban. Cunningham kivételes könnyedséggel és biztonsággal teremt kapcsolatot a három nő sorsa között. S miközben a regény ide-oda ugrál a XX. században, az író tiszta, erős, költői hangon mesél el történeteket emberekről, akik szerelem és magány, remény és elkeseredés konfliktusaiban próbálnak értékes életet élni, nem egyszer családjuk, barátaik és szeretőik ellenében.

2021. április 1., csütörtök

Agnes Ravatn: Madarak ítélőszéke

A Madarak ítélőszéke egy olyan pszichológiai regény, ami az elszigetelődést, vezeklést, megbocsáttatást tárja az olvasó elé vegyítve a skandináv mondavilággal. 

"Az itteni életem olyan volt, mintha megszűntem volna létezni. Bagge lehúzott magával, és mégis a saját önszántamból vagyok itt."

A könyv tavaly, 2020. novemberében jelent meg a Tericum Kiadónál, hozzám pedig idén márciusban került egy nyereményjáték hozadékaként. Ezúton is köszönöm a kiadónak a kötetet! 


Elsőre a gyönyörű, egyedi madaras borító ragadta meg a figyelmem, majd felkeltette az érdeklődésem, hogy vajon milyen történet rejtőzhet egy ilyen beszélő cím mögött. 

Hamar beszippantott a történet, rabul ejtettek a szerző szavai. Agnes Ravatn pontosan tudja, mire van szüksége az olvasónak, ami miatt legszívesebben egy ültő helyében kiolvasná a könyvet. 

Adott két szereplő, egy férfi és egy nő, akik a közelmúltban elkövetett bűnük miatt úgynevezett száműzetésbe vonulnak, remeteként élnek egymás oldalán. Izgalmas volt látni, napról-napra, hogyan közeledik egymáshoz a két fél, majd kialakul a bensőséges kapcsolat, megtudják, mi miatt vezekel a másik. Elgondolkodtató, hogy melyikük bűnösebb, melyikük érdemel feloldozást az elkövetett vétek miatt. Próbára teszik hőseinket a madarak is, akik példát statuálnak a bűnösöknek különböző formákban. Külön érdekesség volt számomra, hogy a norvég, skandináv regékből, mondákból is merített a szerző. Ezáltal színesebb, árnyaltabb lett a cselekmény. 

Élet és halál, bűn és bűnhődés témaköre egyaránt felvetődik a történetben. Ki érdemel életet, feloldozást, s ki büntetést? Ezeket boncolgatja az írónő, aki zseniális stílusával az első oldaltól az utolsóig fogva tartja az olvasót. 

2020. október 23., péntek

Lackfi János: Száll a kakukk a fészre

 Lackfi János számomra a kortárs magyar szerzők egyik kiemelkedő alakja. A szerző oldalán láttam először, hogy megjelent ez a rendkívüli kötet, majd nagy örömömre megláttam, hogy megvan a könyvtárban is. Ki is kölcsönöztem, hamar kiolvastam és sokat nevettem,mosolyogtam rajta. 

"De adnék egy szakmai tanácsot: az asszony nem kínai váza, ha egyszer széttörött, kár ragasztgatni. Akar maga egy restaurált viszonyban élni?"
"Robespierre barátai remekül érzik magukat Robespierre társaságában, itt: Robespierre kivégzése. Micsoda fejetlenség! Barátunknak kicsit elszállt az agya! Éljen a forradalom!"
Eddig is kedveltem Lackfi János írásait, de ez a mostani kötet felülmúl szinte minden eddigit számomra. Régen nevettem ennyit egy könyvön. Olyan, mai formába öltöztette Lackfi a különböző történelmi, irodalmi korokat, szereplőket, természetesen kiparodizálva, hogy szem nem maradt szárazon. Ennyi történelmi tény, információ nevettető formában ritkán van jelen. Úgy gondolom, aki kevésbé szeret olvasni, de tanult már pl a szabadságharcról, Arany Jánosról az garantáltan jól szórakozik majd Lackfi János szavain.

Legjobban a Himnusz átirat tetszett, azon rengeteget nevettem, valami eszméletlen jó lett. A másik hatalmas kedvenc pedig a Ketrecharcosok klubja, ahol először Arany János és Petőfi Sándor rímharcát olvashattam, majd Ady és Kosztolányi is megmérettettek. 

Lackfi János, mondhatni, tiszteletlenül bánik a történelem nagy alakjaival és a magyar irodalom zseniális alkotóival, de emögött a tiszteletlenség mögött mély szeretet, rengeteg ismeret és persze remek humorérzék bújik meg.

2020. október 10., szombat

Mucha Dorka: Puncs

 Mucha Dorka Puncs című debütáló könyve tavaly jelent meg a XXI. Század Kiadó gondozásában. 

Három magyar kiváló szerző így jellemezte a kötetet:


„Az utóbbi évek egyik legerősebb debütálása.” - Totth Benedek

„Friss, üde, provokatív próza, és üt, mint az ipari áram.” - Péterfy Gergely

"Pimasz és pontos mondatok, édeskés keserűség, öröknek látszó, mégis minden pillanatban elmúló kamaszság: ilyen (is) a Mucha Dorka próza. Nem érdemes elkerülni." - Grecsó Krisztián

"Ismétlődik a mozdulatsor, mintha megragadtam volna térben és időben."

 Egy viszony soha nem egyszerű. Az egyik fél egy idő után mindig többet érez, mint a másik, aki csak kalandnak, szórakozásnak fogja fel az egészet. Ez a helyzet Mucha Dorka főszereplőjénél is, akinek ugyan van barátja, de meglehetősen egyhangúnak, laposnak érzi a kapcsolatukat, így amikor a Tanár úr megadja neki a telefonszámát - ami mint tudjuk felhívás keringőre - erős késztetést érez, hogy felhívja, még akkor is, ha tudja, hogy nem lenne helyes. A Tanár úrnak mint kiderül felesége, családja van, ami miatt soha nem lehetnek szabadon, titkolózás nélkül együtt. Persze, ahogy lenni szokott, a diáklány hiába tagadja, beleszeret a tanárába, akinek csak ideig-óráig jelent valamit a kapcsolatuk, nem tervez hosszú távra. A lánynak ez hatalmas sebet okoz, ez a semmibe vétel, amit igen nehéz feldolgoznia. 

"(..)szerintem ez a puncsos élet eléggé kilátástalan."
Elgondolkodtató, milyen lehet, hogyan jön létre viszony hallgató és oktató között. Érdekes az is,hogy a két fél,hogyan éli meg a helyzetet, ki az, aki nagyon beleéli magát, érzelmeket visz bele, míg a másiknak csak rövidtávú szórakozást jelent az egész. Valamelyest betekintést kaphattam a feleség oldaláról is, akit szintén kihasznált, átejtett a férfi. 
Mucha Dorka stílusa megnyert magának, közvetlenül, életszagúan tálalta ezt a szövevényes kapcsolatot a maga árnyoldalaival. 

2020. szeptember 4., péntek

Jeanine Cummins: Amerika földje

 Korábban nem olvastam még a Helikon Kiadótól, ezt a könyvet is ajánlás után vettem a kezembe. A könyv már súlyából, méretéből adódóan is nehéz olvasmány, ám a tartalom, ami igazán súlyos, hiszen egy hátborzongató történetet mesél el. 

"Mexikóban a megoldatlan, földerítetlen bűnügyek aránya jóval kilencven százalék fölött van."


A szerző egy olyan világot mutat be, ahol minden bokor mögött kartellek működnek. Ahol ők megfordulnak, ott félelem és reszketés lesz a mindennapi cselekedet. A történetet egy Lydia nevű karakter szemén keresztül láttatja az írónő. Lydia mondhatni - ahogy az lenni szokott - rosszkor volt rossz helyen, amivel megpecsételődött az ő és egész családja sorsa. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy Sebastian, a férje oknyomozó újságíróként leleplezte egy mexikói kartell vérengző vezérét. Ennek hatására egyik pillanatról a másikra beindultak az események, ártatlan emberek haltak meg, váltak gyilkosság áldozatául mindkét oldalon. A tragédia bekövetkezte után Lydia és az életben maradt fia életüket mentve menekültek több ezer kilóméteren és életveszélyen keresztül a biztos halál torkából. Minden egyes oldalba beleborzongtam, tudva, hogy az adott területen ez megtörténik, megtörténhet a valóságban is. 
"Ha van valami jó a terrorban, érti meg most Lydia, az az, hogy azonnali cselekvést parancsol, nem hagy szenvedni. Tudja, hogy hamarosan meg kell küzdenie azzal, ami történt, de e pillanatban az, ami még történhet, segít eltompítani a legrosszabb gyötrelmet."

Ismertető: 

La ​Bestia – A Szörnyeteg. Így nevezik Mexikóban azokat a tehervonatokat, amelyek tetején az elviselhetetlen szegénység, vagy a drogkartellek, vagy épp saját bűnös múltjuk elől menekülve tömegek utaznak Közép- és Dél-Amerika országaiból az Egyesült Államok, „Amerika földje” felé. A „piszkos Amerikából” egy jobb helyre, amelynek persze szintén megvan a maga mocska – például épp a bevándorlók ellen felszított gyűlölet formájában. Több ezer kilométeres útjuk során a menekülő embereket szinte kivétel nélkül kifosztják, váltságdíjat remélve foglyul ejtik, a nőket megerőszakolják – a Mexikót behálózó nagy hatalmú kartellek mindenütt ott vannak, és nekik az emberélet olcsó.
Lydia soha nem gondolta, hogy belőle is „migráns” lesz: Acapulco városából való, jómódú, középosztálybeli mexikói nő, akik nyolcéves kisfiával, Lucával együtt mégis a La Bestián, majd a hírhedt Sonora-sivatagban, egy embercsempész vezette csapatban próbálja elérni az ígéret földjét, a határfalon túli Egyesült Államokat. Ha nem sikerül, mert valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a Gondviselésben, avagy a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.
A sors szörnyű fintora, hogy egy megnyerő modorú, irodalom- és operakedvelő, a kislányáért rajongó ember elől kell menekülniük – olyasvalaki elől, aki szereti Lydiát. Hogyan lehetséges ez?

Összességében egy hátborzongató történetet kapunk, melyben a legszomorúbb,hogy van valóságalapja. A szerző szépirodalmi stílusban tárja elénk a menekülés viszontagságait,az emberi kegyetlenség határtalanságát és a küzdeni akarást. Örülök,hogy megismerkedhettem ezzel a könyvvel. Többek között megtudtam általa, hogy a bevándorlók, migránsok nem mind egyformák, mindegyik más-más miatt menekül. Akár én is, mi is lehetnénk ők, egy másik környezetben. 

A borítón szereplő kék madár jelképezheti a lélek útját, de eltűnhet a remény szimbólumaként is, ahogy a főszereplők szikrányi reménnyel a szívükben menekülnek, új életet kezdenek. Így ezt igazán találónak éreztem, hogy ebbe a köntösbe bújtatták a történetet. 

2020. április 3., péntek

Nyáry Krisztián: Életemnél is jobban

"Nagy szerelem volt az övék: Benedek Elek, az ősi székely nemesi család sarja, és Fischer Mária, a nincstelen, félárva zsidólány véletlenül találtak egymásra Pesten."
Nyáry Krisztián egy összeszedett, információdús könyvet adott közre utóbbi könyvével is. A kutatómunkába fektetett idő, energia magáért beszél.


A könyvben betekintést kapunk Ady Endrétől Vajda Jánoson át Szabó Magda szerelmi életébe, levelezéseibe. Érdekes, izgalmas, néhol meghökkentő életképek tárulnak az olvasó elé. A legtöbb levelezés, történet megerősíti, hogy a szeretet, szerelem bír a legnagyobb erővel, nem pedig a pénz, gazdagság, hírnév, rang, stb. Ahol szerelem, béke van ott át lehet vészelni minden nehézséget, akadályt. 
"Senkire és semmire nincs szükségem, csak magára"
Ittam minden sorát, nagyon alapos, kidolgozott történet-, és levélgyűjtemény. Sok ismert, kedvelt íróról, költőről tudhattam meg akár intim, személyes részletet és sok olyan személyt „ismerhettem meg”, akik a feledés homályába vesztek. Ajánlom minden irodalomkedvelőnek, garantált a nívós könyvélmény. A kötet nem csak garantált kikapcsolódást, kultúrszomjat biztosít, de igazi éke lesz a polcunknak is. 

Rendeld meg a könyvet a Lírától , nem bánod meg! :)

2019. november 3., vasárnap

Javier Marías: Beleszerelmesedések

"A pár nélkül már nem élveztem úgy a reggelit; nem voltak ott, hogy egy kis optimizmust ragasszanak rám."

 Köszönöm a példányt a Jelenkor Kiadónak!

Ezt a remekművet még a Lapozz a 99-re, Szabados Ági podcastjében hallottam, ismertem meg. Első hallásra felkeltette az érdeklődésem, már csak azért is, mert a főszereplőhöz hasonlóan én is szeretem - távolról - megfigyelni az embereket, majd elképzelni, milyen lehet az életük. 

A szerző Javier Marías Madriban született, tizenhárom regényt, több novelláskötetet és számos esszét köszönhetünk neki. Magyarul eddig A szívem fehér, Holnap a csatában gondolj rám, Rossz kezdetFarkasvilág, Berta Isla, Amikor halandó voltam és a Beleszerelmesedések jelent meg. Bízom benne, hogy a közeljövőben a többi műve is elérhető lesz a magyar olvasók számára. 

A könyv borítóján egy nagyítón keresztül láthatunk egy boldog női arcképet, balra mellette pedig feltehetőleg a kedvese arcélét. Már itt is megmutatkozik, hogy egy szerelmes párt vesz górcső alá a főszereplő. 



A történet elején megismerhetjük Mariát, aki minden reggel abban a kávézóban tölti a munka előtti perceket, ahol egy kedves pár is. Maria a párt látva minden nap vidámabban kezdi a napot, hiszen a nő és a férfi látványa reménnyel tölti el, hogy létezik még igaz szerelem, kölcsönös tisztelet egy párkapcsolatban. Emellett a szerelmesek arcáról sugárzó boldogság őt is boldogítja. Ennek köszönhetően könnyedebben indul a napja a könyvkiadónál, ahol dolgozik. 
Telik-múlik az idő, majd egyik nap Maria munkatársa ráirányítja a nő figyelmet a szomorú esetre, - amit az újság is lehozott - hogy hidegvérrel meggyilkolták az általa oly kedvelt, megfigyelt házaspár férfitagját. Ezt követően indulnak be igazán az események. Maria találkozik, sőt felmegy az özvegy nő lakására, ahol megfelelő hallgatóságként vigaszt nyújt a gyászoló nőnek. Ezután kezd érdekessé válni a történet, beindulnak az események. A meggyilkolt férfi halála különösen gyanús, hiszen kinek lenne indítéka, oka megölni egy jóravaló férfit, férjet, apát? Erre is választ ad az író. Sőt több válaszlehetőséget is kínál az olvasónak. Kiderül az is, mit is jelent beleszerelmesedni valakibe. Az egyik szereplő hosszan ecseteli a beleszerelmesedés folyamatát, jelentőségét, amit átél Maria is. 

A történet végén nagyot ugrunk az időben, - körülbelül két évet - amikor bezárul a cselekmény, méghozzá keretes szerkezetet hoz létre. Ugyanott végződik, abban a kávézóban, ahol elkezdődött. Annyi különbséggel, hogy Luisa - a feleség - mellett már nem ugyanaz a férfi ült, mint kezdetekben. Már mással alkotott boldogságbuborékot. 

"… ami elmúlt, az kevésbé terhes, mint ami most történik, s hogy az elmúlás gondolatától majd megkönnyebbülünk. Hogy ami a múltban történt, az nem fáj annyira, mint ami most van, vagy hogy a dolgokat könnyebb elviselni, ha már elmúltak akármilyen rémesek voltak is."
A szerző sok esetben gondolkodásra, elmélkedésre késztetett a történtek kapcsán. Mekkora hatással lehet ránk a környezetünk?  Mennyit ér az adott szavunk? Mi bújhat meg a boldog felszín alatt? Ki számít igazán tettesnek egy érzékeny helyzetben, ahol több a gyanús elem? Mekkora a mi felelősségünk a történet szempontjából? Többek között ezeket a kérdéseket vesézi ki Javier Marías. A könyv tele van a szereplők vélt és valós gondolataival, velős beszélgetéseivel. Maga a cselekmény igazán érdekes, izgalmas módon van tálalva, szépirodalmias, finom stílusban. 

Bátran ajánlom mindazoknak, akik Mariához - és hozzám - hasonlóan szeretik megfigyelni külső szemlélőként az embereket, majd háttér történeteket gyártanak hozzájuk. 

Tetszett az ajánló? Szívesen elolvasnád? Rendeld meg a Jelenkor Kiadó oldalán!

2019. szeptember 1., vasárnap

Ina Valcsanova: A Krach-sziget

A szerzőnek ez a harmadik könyve, magyarul viszont az első, ami idén jelent meg a Typotex Kiadónál. A bolgár írónő írásával 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Néhány hónapja került hozzám a könyv a kiadó nyereményjátéka kapcsán, ahol én lettem az egyik szerencsés.


A történet Aszjáról, egy bolgár nőről szól, aki a hétköznapok és a családi ügyek elől egy hosszú pihenést szervez magának, így egy adriai szigeten köt ki. Célja, hogy újra megtalálja önmagát a nyugalom szigetén. Ám a nyaraló, ahol megszáll a volt férje és annak felesége tulajdonában van, így hát osztozniuk kell rajta. Aszja elsőre furcsának találja az új feleséget, ám végül jól kijönnek egymással. Sikerül elfelednie az otthoni gondokat, teljesen kikapcsol, amihez hozzájárul az is, hogy nincs se telefonja, se saját autója.

Aszja nyaralása mellett fut egy másik szál, ahol egy kolléganője megszállottan követi őt, mindent meg akar tudni róla. Rögeszmésen figyeli a csillagok állását, a horoszkópokat, asztrológiát. Hiszi, hogy csak egy hajszállal különbözik Aszjától a születési adatai, csillagzata alapján. Meg van győződve, hogy Aszja nagy bajban van, de legalábbis valami katasztrófa fog történni vele. Ez valamilyen szinten igaz is, ám nem olyan hatalmas katasztrófa, mint amire ő gondol.

A szerző maró iróniával átitatva ábrázolja a két nő helyzetét, melyet párhuzamban olvashatunk. Humorosan, szórakoztatóan ábrázolva az írónő a két nő szoros kapcsolatát, amin jókat lehet derülni.

Számomra a középmezőnyben végzett a könyv. Érdekes olvasmány volt, néhol nem igazán értettem, hogy ki, mit, miért tesz, ami kicsit zavaróan hatott. Ennek ellenére ajánlom a könyvet, már csak azért is, mert érdemes megismerkedni a bolgár irodalom alkotóival is.

A könyvet köszönöm a Typotex Kiadónak!

2019. július 22., hétfő

Grecsó Krisztián: Vera

Grecsó Krisztiántól már jó ideje tervezek olvasni, ez egészen eddig váratott magára. Most júliusban legújabb könyvét, Verát kaptam névnapomra, így kérdés sem volt, hogy beiktatom a nyár folyamán.

Már csak amiatt is kíváncsi voltam a műre, mivel magyar, elismert szerző írta és egy jóval fiatalabb lány történetét meséli el, aki a 80-as években él.



„Csalódtál már bennem?” „Te vagy az egyetlen”, feleli Jakab, „akiben még soha.”
A borító egyszerű, de szép, ami egy visszafogott, letisztult történetet ígér. Elsőre furcsa volt egy tíz éves kislány - Vera - szemszögéből látni az eseményeket, főleg úgy, hogy egy teljesen más korban játszódik. A mai kor szokásaihoz, jellemzőihez viszonyítva nagyon eltérő a több, mint harminc évvel ezelőtti hétköznap Magyarországon.
Első olvasatra a szerző egy szerény, barátságos lánynak mutatja Verát, majd az események sodrása előhozza a lány határozottabb, merészebb oldalát. Vera - és vele egyetemben - a többi gyerek is hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül.
Vera és Sári hatalmas veszekedése végigkísérte az egész eseménysorozatot, majd a végkifejletnél családi titkokra bukkantak, melyek egész idáig a sötétben lapultak.

Szó esik az első szerelemről, családi titkokról, igaz barátságról, eközben gyönyörű korrajzot kapunk a '80-as évek Magyarországáról, azon belül is Szegedről, az akkori életről.
"… az jut eszébe, hogy reméli, még sokáig nem kell felnőttnek lennie, mert a felnőtteknél minden olyan borzasztóan bonyolult."
Grecsó Krisztián szépíró, így annak megfelelő történetet kaptam a tollából. Igazi szépirodalmi, kifinomult mű, mely lassan, de tisztán bontakozik ki az olvasó előtt.
"És csalni nem azért nem csalunk, mert nem lehet, vagy mert büntetik, hanem azért, mert nem akarunk. Mert a jó emberek nincsenek erre rászorulva."
Ugyan egy-két dolgot nem értettem a befejezéssel kapcsolatban - kicsit hiányosnak éreztem - de összességében érdemes volt elolvasni.

2019. május 23., csütörtök

Finy Petra: Akkor is

Elöljáróban: Szabó Magda művei említése, párhuzamba hozása a könyvbeli jelennel megdobogtatta a szívemet.

Ez az első olvasmányom Finy Petrától, aki már csak a médián keresztül is kedves, önzetlen, mosolygós nőnek tűnik. :)
Sokan inkább a gyermekkönyveiről ismerhetik, ez a fő irányvonala, ezt egészíti ki eddig megjelent két regénye, az Akkor is, a Madárasszony és az idén ősszel megjelent Marlenka.

Az Akkor is egy hétköznapi témát dolgoz fel, ahol egy férfi egyik nap feldúlva a házasságát, családi idillinek tűnő életét és új életet kezd egy fiatal nő oldalán. Az események előrelendülését, majd hanyatlását a főszereplőnő, Salamon Sára szemszögéből követhetjük nyomon.
"A gyerekek mindent észrevesznek, akárhogy is titkolózunk. A szülők gyengeségeit élesebben látják, mint ők maguk."


Fejezetről fejezetre haladva kiderül, hogy a feleséget nem csak a férje hagyta el és alázta meg, hanem a legjobb barátnőjében is nagyot csalódott. Bea a főiskolán megismert barátnő Sára előtt együtt volt a nő férjével, majd évekkel később, amikor alkalom nyílt rá borgőzös állapotban lefeküdt vele. Majd kiderült, hogy a jó barát és kolléga, Bárdosi immár húsz éve epekedik Sára után. A nő ezek után úgy érezte minden egyszerre szakad a nyakába, rá a tetejébe az anyja sem állt mellette és a mogorva szomszéd is megkeserítette a mindennapjait kedves beszólásaival.

Utóbbi két személyről hamar kiderült, hogy a látszat csal, nem olyan kellemetlen alakok, mint elsőre tűntek. Az édesanyja sok mindenben hazudott, titkolózott, hogy védje a lányát, puszta szeretetből.. A szomszéd úr pedig elveszítette szeretteit, fia kómában fekszik, ami szintén nem csalt mosolyt az arcára.
"Vajon hányan hagyhatnak el egy nőt egyszerre? Lehetséges, hogy rövid időn belül faképnél hagyja a férje, a legjobb barátnője és a legjobb barátja? Mégis mennyi árvaságot képes elviselni a szív?"
Végül Sára mindkét személyhez közel került, sok időt töltöttek együtt, ami jótékonyan hatott a lelkiállapotára. Bárdosival is elmélyülni látszott a viszonya, ám rá kellett döbbennie, hogy nem bír el most egy új kapcsolatot, inkább egyedül marad, erősödik.

Összességében tetszett a történetvezetés és a karakterfejlődés kibontakozása. Örülök, hogy Sára a nagy kísértés ellenére nem fogadta vissza a férjét, hanem erős tudott maradni.



Finy Petra könyveit ITT tudod megrendelni! :)

2017. július 12., szerda

David Ebershoff: A dán lány

Egy, a könyvből származó idézettel szeretném jellemezni ezt a remekművet, amely így szól:
„Csak néhány órával korábban történt, a hajnal feketeségében, Alfred Bolk professzor kezei alatt, hogy Einar Wegenerből, a férfiból nő lett. Eltávolították a két golyót a herezacskójából, és most, most már Lili Elbeként merült alá a három nap, három éjjel tartó öntudatlanságba.”
Ez a mondat azok számára is elmondja a történet fő lényegét, akik eddig még nem hallottak róla. A könyvet olvasva azon kaptam magam, hogy teljesen beszippant az író által elém (vagyis az olvasók elé) tárt világ, ami mély részletességgel meséli el az első transznemű férfi nővé válását, annak bukkanóival és nehézségeivel együtt.
Számomra ez a könyv nem egy egyszerű olvasmány volt a sorban, hanem egy példaértékű mű is egyben. Azt a ritka házasságot vetítette elénk az író, melyben a feleség még az utolsó pillanatban is támogatja férjét, kitart mellette, majd az átalakulás után fájó szívvel, de elengedi.
Ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta, vagy csak a filmet látta és érdekli a világ furcsaságait bemutató írás. :)


Egy részben megtörtént eseményeket feldolgozó, gyengéd portré a házasságról arra a kérdésre keresi a választ: Mit tennél, ha valaki, akit szeretsz, minden értelemben meg akarna változni?

Egy kérdéssel indult – a feleség apró szívességet kér a férjétől, miközben mindketten a stúdióban festegetnek –, és olyan átváltozáshoz vezetett, amelyre egyikük sem számított. A tényeket és a fikciót romantikus látásmóddal elegyítő regény a házasság bensőségességét mutatja be, és Lili Elbe, az első nemet váltó ember, valamint a házastársi hűség, a saját ambíciói és vágyai gúzsában őrlődő feleség figyelemre méltó történetét meséli el.