Matt Haig: A lány, aki megmenti a Karácsonyt

A fiú, akit Karácsonynak hívnak folytatásaként nagyon kíváncsi voltam erre a történetre is. Karácsony közeledtével kicsit engem is átjárt a remény a könyv olvasása során. Ezt a reményt igyekszem megtartani, ahogy a főszereplő lány is erre törekedett.

"– Egy nap majd jobb életed lesz – kezdte. Ezt az utóbbi időben többször is mondta már. – Tudod, az élet is csak olyan, mint egy kémény. Néha át kell verekedned magad a sötéten, hogy aztán meglásd a fényt."

"– Azért ez fura, nem? – gondolkodott el. – Mármint hogy az ember szeret valakit, és az a valaki is szereti, aztán a valaki egyszer csak eltűnik. De hová lesz a szeretet?"

Ahol ​A fiú, akit karácsonynak hívnak véget ért, ott kezdődik ez a könyv.

Méltó folytatása A fiú, akit Karácsonynak hívnak történetnek. Megható, aranyos történet szintén a karácsonyról, melyből nem hiányzik az izgalom sem. A szerző bebizonyítja, hogy olykor éppen elég, ha egy ember hisz, nem veszíti el a reményt, ahhoz, hocs létrejöhessen a csoda. 

Az eseményeket olvasva hol nevettem, hol pedig együtt izgultam a szereplőkkel, hogy minden jól alakuljon és a felhők mögül előbújjon a reményteli napsugár.

A kedves, szívmelengető történetet pedig Chris Mould illusztrációi teszik még mesésebbé.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a karácsonyi történeteket, legyen az gyermek vagy felnőtt. Kellemes kikapcsolódás, aranyos történet minden korosztálynak.

Matt Haig: Az egér,akit Mikának hívnak

A fiú, akit Karácsonynak hívnak című kötetben tűnik fel Mika, a kisegér. Már ott is egy aranyos szerep jutott neki, ám ennek külön örültem, hogy a szerző egy egész kötetet, külön történetet szentel a kisegérnek. 

Ez egy csudacuki történet Mikáról, akit A fiú, akit Karácsonynak hívnak könyvben megismerhettünk.Mika egy őszinte, kedves, majd, ahogy a végén kiderül egy igazán bátor kisegér.

Ebben a kötetben egy aranyos, kalandos történet tárult elém, ami megmutatta, hogy a kicsi is lehet erős, bátor, ehhez nem kell nagynak lennie, vagy éppen híresnek.

Mika rá a példa, hogy igenis maradjunk önmagunk, ne változzunk meg senki kedvéért sem, hiszen azok már nem mi leszünk.

"Tudod, jobb, ha azért utálnak, ami vagy, mint ha azért szeretnének, ami nem vagy."

Ez a mondat, gondolat talált nálam be igazán. Mika igazán hasznos, elgondolkodtató jó tanácsokat kap a történetben. Erre végül Mika is rájön, hogy sokkal jobb, ha önmagáért szeretik, mintha meg kellene játszania magát azért, hogy más kedvelje. 

A kisegér története magával ragadó az első oldaltól kezdve. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen parányi lény bátortalan, félős, ám épp ellenkezőleg. Amikor barátai - az igaz barátai - bajban voltak, kiállt értük, nem hagyta, hogy bántódásuk essen. 

A kötet egyaránt kellemes olvasmányélmény felnőttként és gyermekként egyaránt.

Matt Haig könyveit bátran ajánlom minden olvasónak, aki szereti az aranyos, szívmelengető történeteket.

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

A varázslat a csoda és a hit egyvelege, melyek melengetik az ember szívét. Főleg Karácsony környékén. 

Már évek óta szerettem volna elolvasni ezt a történetet, mely egy trilógia első része. Idén végre sikerült, jövőre pedig célba veszem A lány, aki megmenti a Karácsonyt és a Karácsony apó és a csokitojás című folytatásokat.

"– […] Úgyhogy ha valaki még így is jó, az már önmagában is csoda! Ami reménnyel tölti el az embert. Márpedig a remény a legszebb dolog ezen a világon."

Gyönyörű, megható történet, mely az ünnep és a hit igazi varázsát hozza el nekünk a hétköznapokban. Emellett egy izgalmakkal teli fantáziadús cselekményt kapunk, ahol a jó felülkerekedik és fényt hoz a világba. 

Matt Haig szerző köztudottan jól ír, legyen szó fantasztikus történetről vagy éppen filozofikusabb írásokról. Ebben a kötetben megelevenedik a karácsony szelleme, mely olvasás közben átjár időt és teret. Nikolas, a főszereplő hitének köszönheti, hogy egy különleges kaland részesévé válik, majd csodát tesz a szeretet nevében. 

"– Megvan a hatalmad ahhoz, hogy jót tegyél, és ezt tudod is."

Ez a Karácsony nevű fiú és az ő története felnyitja a szemünket, hogy semmi sem lehetetlen, igenis, ha hiszünk, van remény és előfordulhatnak csodák. Nikolas hitt és mert tenni a céljáért, bátorságból jelesre szerepelt. Ennek köszönheti, hogy eljutott Koboldfalvára, melyről annak idején édesanyja oly sokat mesélt neki. Itt már nem  csak egy közönséges északi kisfiú, hanem kiemelten fontos szerepet tölt be a koboldok életében, majd az egész emberiségében is. Örömet és hitet ad a világnak, akik így meglátják a fényt, a csodát a szürke, monoton hétköznapokban. 

J. K. Rowling: A karácsonyi malac

A Harry Potter varázslósorozatot a többséggel ellentétben felnőtt fejjel olvastam el, ám úgy érzem sosem elég idős hozzá az ember, élmény volt ennyi idősen is. 

Majd, ahogy megláttam az írónő karácsonyi meséjét, tudtam, hogy el kell olvasnom. Hallottam már róla, hogy olyan babás, gyermekded, én mégis bátran, merő kíváncsisággal lapoztam fel a kötetet.

Ezt egy percig sem bántam, hiszen már az első oldaltól beszippantott a történet, ami egy kisfiú és az ő kedvenc plüsséről szól. Majd, ahogy azt Rowlingtól megszokhattuk, feltűnik a varázslat, melyben jók, kedves figurák és negatív alakok egyaránt felbukkannak. Ebben a mesekönyvben egyaránt megmutatkozik a szeretet ereje, a reménysugár, ami az utolsó pillanatban is jóra fordíthatja a dolgok állását és a hit, ami mindenek felett áll. 

Szerepet kap még a megbocsátás, a bátorság, hűség is, melyekben osztoznak főszereplőink. 

"(…) amíg a remény él, semmi nem vész el örökre…"

Gyönyörű történet arról, mennyit jelenthet egy kedvenc plüssfigura, játék a gyerekeknek. Szívmelengető és szívszorító egyszerre. Jack, a főszereplő kisfiú hihetetlen kalandokba keveredik, azáltal,hogy meg akarja menteni elveszett plüssmalacát.

Rowling ismét a varázslatok birodalmába kalauzolta rajongóit, olvasót. A gyerekek mellett bátran ajánlom szülőknek is ezt a könyvet, hogy általa jobban megértsék, átérezhessék, mit is jelent egy kisgyermeknek a játéka.

A lenyűgöző, pörgő, tanulságos, szívmelengető történet mellett szót érdemel a különleges, találó illusztráció is, mely tökéletesen kiegészíti a cselekményt. 

Tóth Tamás Boldizsár fordító pedig ennél a könyvnél is kitett magáért és lenyűgöző, amit alkotott a szöveggel. 

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

A Szólít a szörny (A Monster Calls) mintegy 40 országban jelent meg, a díjak történetében első alkalommal elnyerte valamennyi angliai ifjúsági nagydíjat, a német ifjúság díjat (Deutsche

Jugendliteratur Preis).

"A mesék hősei nem mindig egyértelműen jók vagy rosszak. Ahogy az emberek többsége sem az."

Számomra ez a mondat összefoglalja a cselekmény fő mondanivalóját. Elárulja, hogy semmi sem csak fekete vagy fehér, sokkal árnyaltabbak a dolgok, helyzetek, emberek, mint elsőre látszanak. Ám az egyensúlynak fenn kell maradnia a világban, így nincs jó a rossz nélkül, pozitív a negatív nélkül.  

"Sokszor becstelenségnek érezzük az igazságot. A királyság olyan uralkodót kap, amilyet érdemel, parasztlányok halnak meg értelmetlenül, és néha a boszorkányok is megérdemlik, hogy megmentsék őket. Sőt, nem is olyan ritkán. Meglepődnél, milyen gyakran."

Többször szembetaláltam magam ezzel a könyvvel, valami mégis visszatartott. Eleve kevésbé szeretem a szörnyes történeteket, melyeket gyerekeknek címeznek. Ám ez a könyv nem a megszokott gonosz, rémséges rémet tárja elénk. 

"Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz.

 A lényeg az, hogy mit cselekszel."

Ez nem egy szimpla, megszokott mesekönyv. Ez a történet megszólítja az olvasót, megérinti a lelkét. Egyfajta gyászfeldolgozási folyamatot tár elénk fantasy elem közreműködésével.

Megrázó, egyben megható olvasmány, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt elgondolkodtató lehet.

A szerző érdekes feldolgozási módot választott, ám gyermekszemszögből meglehetősen ideális ez az ábrázolás. Fontos belátnunk, hogy önmagában senki sem csupán fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Ennél sokkal árnyaltabb a kép. Aki az egyik oldalról csupa ellenszenvet sugároz, az a másik oldalról egy igazi jótét lélek lehet.

Ne feledjük, soha nem az az igazi szörny, ami előttünk van, amit látunk, hanem ami bennünk rejlik. Elég erő, küzdés, akarat pedig megkönnyítheti az elengedést.

Mathias Malzieu: A szív mechanikája

A szív mechanikája kötetet az Európa Kiadó Raktárvásárán vettem még júniusban. A különleges borító és a nem mindennapi leírás szinte azonnal magával ragadott.

"Malmom az álmok búzájából valóságot őröl."

A szerzőről tudni kell, hogy francia rockénekes, tehát ezt a romantikus mesét ennek fényében tálalja. 

A történet elején azt hittem, hogy egy különös fantasy történet bontakozik ki előttem, ami igaz is, ám ez sokkal árnyaltabb ennél. A főszereplő nem akármilyen hátránnyal, beteg szívvel születik. Annak érdekében, hogy jól működjön egy órát erősít a szívéhez a furcsa Madelaine bába, gyógyító. Ám nem elég, hogy betegen született, ráadásul szülőanyja is lemondott róla, senki nem akarta örökbe fogadni. Ám ez még semmi ahhoz képest, amit Jack - a főszereplőnk - a nagybetűs életben, a világban megtapasztal, kénytelen átélni. A bántás, csalódás, sóvárgás és maga a szerelem is csorbát ejt a fiú szívén, melyet nehéz helyrehozni. Ám ő kitart az álma, vágya mellett, nem adja fel, hogy az övé legyen a kis énekesnő. Ám az énekesnő szívére más is pályázik, nincs könnyű dolga Jack-nek. Ennek ellenére küzdve az elemekkel  - ha csak rövid időre is - sikerül elérnie, hogy a kis énekesnő felfigyeljen rá, értékelje, viszonozza a szerelmét. Végül a sok zavar és félreértés miatt elválnak útjaik, majd évekkel később ismét keresztezik egymást, több-kevesebb sikerrel. 

"Úgy ​szeretjük egymást, mint két megelevenedett gyufa. Nem beszélünk, lángra gyúlunk!"

A főszereplőt több karakter is segíti útján, de akad egy ellenlábasa is, aki mindenáron útját akarja állni. Ez a könyv jól bemutatja, hiába annyira más valaki, mint a legtöbb ember, őt is érhetik csalódások, kihívások, akadályok, szívfájdalmak. Rávilágít arra a szerző, hogy az Élet minden helyzetben okozhat váratlan meglepetéseket, fordulatok várhatnak minden utcasarkon, anélkül, hogy felkészülhetnénk rá. Rendkívül fontos, hogy a szívünkre hallgassunk, figyeljük meg, mit súg és ne hallgassuk el az igazat, legyünk őszinték akkor is, ha az tűnik a kockázatosabbnak. 

A kalandok során végig izgultam a történéseket, bízva benne, hogy Jack-et elfogadják és elnyeri a lány szerelmét. 

Ez a különleges, izgalmas fantáziavilággal bíró könyv belopta magát a szívembe. Kiemelést, dicséretet érdemel a szerző írói stílusa, történetvezetése. 

Morgan Rhodes: Falling Kingdoms - Fagyos hullámok

A Fagyos hullámok a sorozat magyarul megjelent negyedik kötete. Ugyan már ez is szép szám, úgy tűnik, hogy dupla ennyi részre számíthatunk még, hiszen eredeti nyelven már lezárult a sorozat, ráadásul nyolc kötettel. 

Az előző részekhez igazodva ez a kötet is jól kidolgozott, most is kapunk új karaktereket, akik segítik hőseinket a nekik rendelt úton. Úgy gondolom, hogy a történet kiemelkedő része a fantasy birodalomnak, mind felépítettség, kidolgozott szereplők, cselekmény és karakterfejlődés szempontjából. 

Még mindig Mytica trónja és a birodalom áll a történet középpontjában, természetesen párhuzamban az őskövekkel és a Figyelőkkel. Királypártiak, lázadók, szörnyek csapnak össze egymással, ám a végére megváltoznak a szerepek, hogy ki kinek az oldalán harcol, hiszen több ízben is tanúi lehetünk karakterfejlődésnek, csavarnak, amit előszeretettel alkalmaz az írónő. Persze ettől csak még izgalmasabb, fordulatosabb lesz az egyébként sem egyszerű, hétköznapi sztori. 

Kiderült, hogy nem mindenki eleve rossz, gonosz, aki annak látszott, annak mutatta magát. Előfordulhat, hogy, akit eddig ki nem állhattunk, az a kedvencünké avanzsálódik, drukkolunk, hogy sikerüljön a terve. Kíváncsi vagyok, hogyan tudják helyrehozni a saját és szüleik hibáját a szereplők. Lesz fejtörés, feladat bőven, annyi biztos. Ám erre még várni kell, hisz négy rész követi ezt a kötetet. Akarom mondani remélhetőleg magyarul is, hiszen eszméletlen jó és különleges a történet, érdemes magyarul is olvasni, forgalomba hozni. 

Chuck Wendig: Vészmadarak

 Miriam Black 1. 

A kötetet néhány éve nyereménykönyv formájában került hozzám. Egész eddig halogattam, most végre sort kerítettem rá és elmélyedtem ebbe a számomra szokatlan thrillerbe.

"– Lehet, hogy a tudat alatti elme hatalmasabb, mint gondolnád."

A borító már első ránézésre megfogott a sötét, sokat sejtető ábrázolásmóddal. Kíváncsi voltam, vajon a belbecs is ilyen különc, mint  külcsín?

"Ahogy öregszel, lassan rájössz, hogy a születésnap csak egy forgóajtó, és egyre beljebb és beljebb és mélyebbre visz, míg a születésnap hirtelen már nem a potenciálról szól, hanem az elkerülhetetlenről."

Fanyar humorral ellátott thriller, amit egyáltalán nem mondanék szokványosnak. Sőt, voltak pillanatok, amikor inkább a főszereplő ellen voltam,mint mellette, számomra nagyon idegen a stílusa, nyersessége, ahogy megnyilvánul. Megmozgatott a cselekmény,vajon mi történik. Folyamatosan ez a „kő kövön nem marad” érzésem volt, ami be is igazolódott, s végül úgymond észbe kapott a főhős és fordulatot vett a történet.

Őszintén szólva a sok káromkodás számomra nehezen emészthető, emiatt még kétkedve tekintek a kötetre, mely teljes mértékben kilóg a már jól megszokott thriller műfajban olvasottak sorából. 

Max Porter: A bánat egy tollas állat

 A Jelenkor Kiadó egy kivételes és különleges kötettel gazdagította a palettáját idén. A bánat, fájdalom, veszteség témájában olvastam már könyveket, ám ilyen stílusban még nem. Max Porter egy teljesen új perspektívából közelíti meg a gyászt, a feldolgozás időszakát. Szokatlan volt, de érdemes elolvasni, megismerni a szerző értelmezését. 

Tartalom:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Varjú: félig gyógyító, félig szemfényvesztő csaló, aki nem akart mást, csak segíteni két kisfiúnak, akik elveszítették az édesanyjukat. El is repült Londonba, és megígérte a fiúk apjának: velük marad, amíg szükség lesz rá. A kétségbeesett férfi szép lassan megszokta, hogy a Varjú mindig ott van velük. Amikor esznek, amikor alszanak, amikor az apa Ted Hughesról szóló könyvét írja, és minden pillanatban, amikor fiaival együtt azért küzd, hogy formát adjon az alaktalan fájdalomnak, ami az életükből lett, és minden nap egy kicsit elviselhetőbb legyen az előzőnél.

Max Porter három szólamban – az apa, a fiúk és a Varjú hangján – mesél a gyászról, a fájdalomról, az elfogadásról és a továbblépésről. Hatalmas kritikai visszhangot kiváltó első kötete bravúros nyelvi játékokban gazdag, megrázó és meglepő kisregény.

A szerző egy teljesen új perspektívába helyezte a bánat, fájdalom, gyász fogalmát. Magát a bánatot egy madár, jelen esetben egy varjú testesítette meg. Érdekes volt olvasni, egy egészen új élményt jelentett a gyász feldolgozásának folyamata.

J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi

Hét vastag könyvön keresztül kísérhettem végig Harry Potter és barátai történetét, míg elértem a lezáráshoz. Persze még számos kiegészítő kötet áll a HP rajongók rendelkezésére, így senki nem marad a közkedvelt varázsvilág nélkül. 

"– Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképpen azokat, akik szeretet nélkül élnek. Ha visszamész, tehetsz róla, hogy kevesebb lélek nyomorodjon meg, kevesebb család szakadjon szét. Ha úgy érzed, ez megéri a fáradságot,akkor most egy időre búcsút veszünk egymástól."

Ez a rész ismét sok sok kalandot és veszélyt rejt magában, tele van izgalmakkal az első oldaltól a prológusig. Harry, Ron és Harmione horcruxokra vadásznak ebben a részben, ám nem kevés akadályt gördítenek az útjukba. Különös, felfokozott érzések kavarognak egész idő alatt a szereplőkben. Harry nem is meglepetésére unokafivére meglepő érzelemnyilvánításról tesz tanúbizonyságot, mielőtt védelembe helyezik őket. Majd később Ron kezd egyre furcsábban viselkedni, ami az egyik horcruxnak tudható be. Később persze jóváteszi ballépését, melyet elkövet barátai ellen. Érdekes tényeket tudhatunk meg Dumbledore professzorról is, főleg a Grindelwalddal való kapcsolatáról és a családjához fűződő viszonyáról. Eközben ismételten bebizonyosodik a Roxforti csata lezajlásakor, hogy a szeretünk és minket is szeretnek a legnagyobb erő a világon. Nagyobb, mint a halál, a hatalom és a sötétség. Ehhez hozzájön még az önfeláldozás is, ami Voldemortra soha, egy percig sem volt jellemző,ám Harry nem egyszer tanúbizonyságot tett e nemes tulajdonságról. Így végül a Sötét Nagyúr hiába harcolt teljes vállszélességgel, mintha minden ezen múlna, Harry a szeretet és a jóság erejével legyőzte őt. 

Kedvencem volt a könyv vége, amikor több, mint egy évtizedet előre ugrottunk az időben és a három jó barát immár szülőkként álltak a 9 és 3/4. vágányon, hogy könnyes búcsőt vegyenek gyermekeiktől, mint immár Roxfortos diákoktól. 

J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér herceg

Megjelenése óta a Harry Potter varázslósorozat sikere töretlen, egyre többen olvassák, újraolvassák. Ugyanúgy aktuális a mondanivalója, szórakoztató jellege, mint tíz, húsz évvel ezelőtt. 

"Még mindig túl keveset éltél ahhoz, hogy felfogd, mennyire különleges ember vagy."

Jelenleg úgy érzem, hogy eddig ez a rész a kedvencem a sorozatból. Ismét izgalmakkal, nevetéssel, humorral és bánattal, szomorúsággal teli történetet kaptam. Jobban megismerhettem Voldemort, azaz Tom Rowle Denem gyermekkorát, fiatalkorát, tetteinek kiváltó okát. Ki tudja, hogyan alakul a sorsa, ha megfelelő vagy legalább feleannyi szeretetben részesül, mint amennyire Harryt szerették a szülei. Harmione és Ron ismét bebizonyította, hogy hű barátai Harrynek, mellette állnak, akkor is, ha nem mindig értenek egyet vele. 
Veszteségek, halálozások is fel-feltünedeztek a kötetben, melyek miatt sötét, borús hangulat uralkodott egyes részek felett. 

Ismertető: 

A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.
Korábban nem olvastam még  Harry Potter történetét, most felnőtt fejjel vettem először kézbe. Ennek ellenére ugyanúgy élveztem minden egyes sorát, mintha kiskamaszként nyújtana izgalmas, varázslatos utazást, kikapcsolódást. 

Ez a könyvsorozat bizonyíték arra, hogy az igaz, tiszta szeretet erősebb a fekete mágiánál, a gonosznál, így győzedelmeskedhet felette. 

J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien

A Beren ​és Lúthien Tolkien legszemélyesebb története, melyet felesége iránt érzett szerelme ihletett. Talán éppen ezért nem adatta ki élete végéig. Most, 100 évvel a mű születése után, végre nyomtatásban olvashatjuk fiának, Christophernek köszönhetően.

Személy szerint nagyon szeretem az Európa Kiadó köteteit, kívül-belül értéket közvetít, élményt ígér minden könyv. Erről tanúskodnak a méltán elismert Tolkien életművek is. 

"Anyámról írott levelében, amit egy évvel anyám halála után intézett hozzám, amikor már neki is csak egy éve volt hátra, elviselhetetlen gyászáról beszél, és hangot ad kívánságának, hogy anyám síremlékén a neve alá írják oda ezt is: Lúthien."

Tolkien világa már a Gyűrűk Ura olvasásakor magával ragadott, boldogan követtem végig a tündék sorsát, Középfölde történetét, a Hobbitok, Emberek, Varázslók, Tündék sorsának egybefonódását, szövetségét. Tolkien egy rendkívül kidolgozott, szerethető fantasyt teremtett, amiért a mai napig rajonganak. Ezzel hasonlóképp vagyok én is, így nem is volt kérdés, hogy Beren és Lúthien történetének ott a helye a polcomon és elsősorban a kezemben.
Gyönyörű, megható szerelmi történet, ami Beren és Lúthien szála mellett betekintést enged a Szilmarilok korába. Több monda, nézőpont is elmeséli Beren és Lúthien történetét, mindegyik egy kicsit másképp elmesélve azt. A regék mellett részleteket olvashatunk a Leithian-énekből is. A könyvet Alan Lee meseszép illusztrációi díszítik.
Nagy rajongója vagyok Tolkien világának, így már a megjelenés óta vártam erre a könyvre. Az plusz érdekesség volt számomra, hogy Tolkien Beren és Lúthien történetét feleségéről és önmagáról mintázta.

"Völgy, szurdok varázs hordozója

a fürkész szemen is kifogva,

hacsak nem torony tetejéből, 

ahol a sas rikoltva szédül,

véli sejteni, fátyolos

szürkületen csillám poroz,

s tündér ország ott megnyiland:

Beleriand, Beleriand."

Ismertető: 

Az ember és a tünde közötti szerelem történetén túl azt is megismerjük, hogyan változott Beren és Lúthien legendája Tolkien élete folyamán. Egy része már megjelent A szilmarilok-ban, de megírta próza, elbeszélő költemény, vázlat formájában is. Egy kötetben összegyűjtve viszont most találkozhatunk először a történettel, amit Edith Tolkien tánca ihletett a yorkshire-i erdőben, és amely életük végéig elkísérte őt és férjét.

A legenda szerint Berennek egy szilmarilt kell szereznie Morgoth, a gonosz szellem vaskoronájából Thingol királynak, a lánya kezéért cserébe. Lúthien pedig követi szerelmét, és segítségére siet a küldetés végrehajtásában.
De Beren ember, Lúthien pedig tünde, így választania kell: halhatatlan marad és túléli a férfit, vagy emberré lesz, és meghal vele együtt.

Szeretitek Tolkien különleges világát? Akkor rendeljétek meg a könyvet az Európa Kiadótól! Amellett, hogy egy kiemelkedő fantasyt kaptok, amelybe élmény elmerülni, igazi dísze lesz a polcotoknak is!

Amanda Stevens: A próféta

A Sírkertek Királynője trilógia harmadik kötete

Az első két rész után alig vártam, hogy elmerüljek a befejező kötetben, megtudjam hogyan végződik Amelia és Devlin kapcsolata.  

Ahogy azt már megszokhattam,ennél a résznél is egy gyönyörű borítóba bújtatott folytatást kaptam. A külcsín Földi Andrea "keze munkáját", kreativitását dicséri. 

"Az emberek szeretik azt hinni, hogy sikerül megszerezniük az elérhetetlent, legyen az szerelem, jómód vagy védelem az ellenségükkel szemben, néhány hatékony varázsige és ráolvasás elmormolásával. Ezért szórják el az utolsó pénzüket is varázsitalokra és gonosz űző gyertyákra."

Amelia visszatért Charlestonba, ahol nemcsak Devlin várja a szellemeivel, hanem egy másfajta veszély is leselkedik a temetőrestaurátorra. Szürke por néven egy idegen anyag is megjelenik, ami azonnal megállítja a szívet és a másik oldalra kerül, aki használja. Ám van valaki, aki ki tudja játszani a halált és képes visszatérni az életbe. Talán Amelia vagy valaki más (is)? Emellett a közelmúltban elhunyt egyik rendőr szelleme keresi meg Ameliát, hogy segítsen neki továbblépni, megtalálni a gyilkosát és Shani, Devlin (állítólagos) lánya kéri a nő segítségét, hogy szabadítsa meg az anyjától, hadd nyugodjon békében. Ez természetesen nem megy egyik pillanatról a másikra, ám Amelia megtesz minden tőle telhetőt, amit csak tud a sikeres küldetés érdekében.  A rejtélyek és fenyegetések, feladatok mellett két új női szereplő is feltűnik, akik első benyomásra gyanúsnak tűnnek, majd kiderül, hogy ártatlanok. Egy közeli jóbarátról pedig sötét dolgok kerülnek napvilágra, melyek más kontextusba helyezik az egész nyomozást, helyzetet. 

Összességében elégedett vagyok a befejezéssel, úgy érzem méltó lezárást kapott a trilógia. Ugyan nem 100%-os happy end a vége, ám erősen hajaz rá a szerző. Ez előtt talán még nem is olvastam paranormális regényt, így kíváncsian vetettem bele magam ebbe a történetbe. Ameliát hamar megkedveltem, vele izgultam vagy éppen féltem a gonosztól, drukkoltam neki, hogy szép befejezést kapjon, hiszen az élettörténete alapján bőven megérdemelte. 

Bátran ajánlom azoknak, akiknek hozzám hasonlóan ez lenne az első paranormális regénye, ám azok is nyugodt szívvel olvassák, akik már több hasonló műfajú köteten átrágták magukat, garantáltan nem fognak csalódni. 

Ismertető: 

A Sírkertek királynője-trilógia befejező részében hősnőnk, a szellemekkel suttogó Amelia Gray visszatér Charlestonba, hogy pontot tegyen az őrjítő kísértet-históriák végére. A szívdöglesztő detektív, John Devlin nyomában még mindig ott lohol elhunyt kislánya és csodaszép felesége szelleme, ám ezúttal Amelia szeme alatt is sötét karikák gyűlnek: az ő életerejét is parazitaként szívja el egy kísértet, akinek csak ő segíthet. Vajon beteljesedik Amelia és Devlin szerelme, és nyugovóra térhetnek a kósza lelkek? Elhagyja végre a várost a Gonosz? A próféta romantikus történet, kalandregény és kísértet-sztori egyben, a paranormális románcok rajongóinak új kedvence.

Amanda Stevens: Örök kísértés

A Sírkertek Királynője trilógia első kötete

Romantikus történet, kalandregény és kísértetsztori egyben, a paranormális rajongóinak új kedvence.

A fenti leírás alapján az én új kedvencem is lett a könyv. Zseniális a történetvezetés, soha nem tudni, mire számíthatunk a következő oldalon, milyen szellem, kísértet, démon jön szembe vagy éppen ki akarja megölni főhősünket. 

"Soha ne vegyél tudomást a holtakról! Soha ne tévedj messzire a megszentelt földtől! Nagy ívben kerüld el azokat, akiket kísértenek! És soha, de soha ne kísértsd a Sorsot!" 

Amelia már csak munkáját tekintve sem átlagos életet él, hiszen temetőrestaurátorként dolgozik. Így lépten nyomon kísértetek loholnak a sarkába, lesik minden mozdulatát. Egyesek feloldozásra, másik kísérteni vágynak. Egyik nap felkéri John Devlin detektív, hogy segítsen felderíteni a hirtelen, brutálisan elkövetett gyilkosságokat, aminél egyre több hulla és titok kerül a felszínre. Sorról-sorra izgalom, feszültség mutatkozik, egy perc unalmat sem engedve az olvasónak. Szó szerint az oldalakhoz szegez a szerző, nem engedi, hogy elkalandozzon a figyelmünk, míg befogadjuk az általa oly jól felépített történetet. 

Amelia látja a szellemeket, ám ők erről nem tudhatnak, hiszen akkor veszélybe kerül az élete. Erre gyermekkorában apja nem egyszer figyelmeztette. Ám Devlinnel való találkozásakor háttérbe szorultak apja intelmei. A férfi magához vonzotta Ameliát, ám nem lehettek együtt, hiszen a férfit kísértette elhunyt felesége és kislánya szelleme. Ettől kezdve teljesen felborult Amelia élete, nem térhetett vissza a régi megszokott hétköznapokhoz, hiszen elemi erővel hatott rá a férfi és túl sok kísértet környékezte meg. 

Nagyon szerettem olvasni, szinte faltam a sorokat. Kíváncsian várom a következő részben, hogyan folytatódik főhősünk élete, milyen titkok kerülnek napvilágra, melyek eddig eltemetve várták, hogy kinyíljon Pandora szelencéje. 

Ismertető:

A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.

John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.

A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…

Hozzám hasonlóan te is szeretsz borzongani? Rendeld meg a Kiadótól a kötetet! Sőt a trilógia mind a három részével lesz teljes a történet!

Kazsimér Nóra: Félia és a Nurd-völgyi örökös

Kazsimér Nóra a Fyvone irodalmi, kulturális oldal bloggere. Oldalát már követem egy ideje, mindig érdekes, izgalmas témákról, könyvekről olvashatok nála. A közelmúltban pedig egy nyereményjáték keretén belül megnyertem Nóra fantasy könyvét, ami egy különleges világba kalauzolt. 

"Aztán ahogy kezdtek összemosódni lehulló pillái mögött a betűk, azzal együtt felsejlett egy mesébe illő álomvilág, és minden másra csendesség borult."

A történet már az elején rejtélyesen indult, hiszen Feliának egy - az elhunyt szerelmétől rámaradt - levelet kellett követnie, ami egy elhagyott faluba, Dorasba vezette. Itt kalandok sorozata vette kezdetét két falszellemnek, feljegyzéseknek és egy állóórának köszönhetően.  

Felia szemszögén keresztül megismerhetünk egy különleges,ám nem teljesen veszélytelen világot, tele varázslényekkel, mesei elemekkel valódi problémákkal, veszélyekkel tűzdelve. Nurd-völgy különös titkokat rejt, ami felnyitja Felia szemét férje titkáról, amit neki kell tovább őrizni, védeni. Ehhez Nurd-völgyből kap segítséget, nem is akárkinek a személyében. 

Először sok titok, érdekesség lappang a sorok között, majd, ahogy kibontakozik a cselekmény és a tetőfokára hág a bonyodalom elérkezik a megoldás is. Azaz fény derül arra, hogy az idegennek hitt Clarissa és Hegarty-nak mi köze van a férjéhez és Nurd-völgy örököséhez. A segítés mellett komoly szerepet tölt be Kilian is, aki tudtán kívül megmenti a valódi örököst.

Egy kedves, különleges, fantasy elemekkel dúsított történetet kaptam, amit kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt ajánlok. Aki szereti a kalandokat, az nem fog mellé ezzel a könyvvel! 

J. K. Rowling: Harry Potter és Főnix Rendje

És lassan végéhez közeledik a varázslófiú története...

Még két rész, a Félvér herceg és a Halál ereklyéi van vissza, aztán bezárul a Roxfort kapuja.

Izgatottan kezdtem bele a Főnix Rendje olvasásában, ami igen sok szálat körüljárt. A filmmel ellentétben egész sok információ tárul elénk a Rendről, annak tagjairól. Kisebb-nagyobb szerepet kap Mundungus is, aki a filmben éppen csak feltűnik, alig említik. Sirius Harry iránti szeretete, védelmező ösztöne példaértékű, inkább a saját életét kockáztatja, minthogy keresztfiának bármi bántódása essen. 

Igazán váratlan volt a nyitás, hiszen halálfalók támadtak Harryre és Dudleyra, akik épp hazafelé tartottak a Privet Drive-ra. Majd Harry patrónusbűbűjjal elüldözte a rá támadó halálfalót és megmentette unokafivérét is. Dudley és szülei persze Harryre fogtak mindent, hisz ki más fordulhatna az ő Dudley-csekük ellen.. 

Majd megjelentek a Főnix Rendje tagjai, akik a Rend főhadiszállására vitték a fiút, ahol Hermione, Ron, a Weasley család és keresztapja, Sirius már várták. Majd ezután kezdődtek igazán az izgalmas és egyben veszélyes kalandok. 

Harry arra kényszerült, hogy imádott tanárától, Piton professzortól vegyen különórákat, ahol a prof Okklumenciát kezdett tanítani a fiúnak. Ez nem más, mint az elme mágikus védelme külső behatolással szemben. Ám alig találkozik a tanítvány és az oktató, hiszen egyik alkalommal Harry olyan képet lát Piton kamaszkori múltjából, ami ellenséges, zárkózott viselkedésre sarkallja a professzort. Ennek következtében nem tanítja tovább a fiút, Harry pedig akarva-akaratlanul beengedi a Sötét Nagyurat az elméjébe, így kölcsönösen látják, érzik egymás gondolatait. Ennek köszönhető az is például, hogy Mr. Weasley megúszta a kígyótámadást és elvitték az ispotályba. 

Örömömre a három jóbarát ebben a részben/tanévben is kitartottak egymás mellett, segítettek a bajban, ahol tudtak. 

Ennél a résznél tűnt fel igazán mennyi-mennyi különbség van a könyv és a film között. Annyival részletesebb, kiterjedtebb a könyv, hogy már emiatt is érdemes elolvasni, elmélyedni benne. 

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege

Idén kaptam rá a Harry Potter kötetekre, előtte valahogy mindig elkerültek. Rowling sorozata egyaránt szórakoztatja, kikapcsolja a gyerekeket, fiatalokat és idősebbeket. 

A varázsvilág szereplői - tulajdonságaikat, körülményeiket nézve - nagyon is hasonlítanak hozzánk, olvasókhoz. Így mindenki könnyen azonosulhat egy hozzá közel álló karakterrel. Emiatt még közelebb érezhetjük magunkhoz a történetet, eseményeket. 

Nagyon vártam már, hogy az első három kötet után újra elmerülhessek a varázsvilág csodáiban és sötét zugaiban. A Tűz Serlege már a történet elején fokozta a kedélyeket a Kviddics Világkupával, ahova Harryék is eljutottak egy zsupszkulcs segítségével. Majd egy meglehetősen bosszantó és szemtelen, kíváncsiskodó újságíró, Rita Vitrol is feltűnt a színen, sokak bánatára. Hatalmas megdöbbenést váltott ki a Trimágus Tusa eredménye is, ahol a három iskola - Roxfort, Beauxbattons, Durmstrang - képviselte magát. Ám lett egy negyedik bajnok is, nem más, mint Harry Potter, aki maga nem nevezett a versenyre, tehát valaki az életére tört és bedobta a nevét a serlegbe. 

Ekkor kezdődtek csak igazán a bonyodalmak Roxfort falai között. Majd ismét kiderült, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát, hála a százfűlé-főzetnek és a mogorva természetnek. Harry és barátai a verseny idejére alaposan felköthették a nadrágjukat, hiszen Harry, mint fiatalabb versenyző még nem rendelkezik azzal a tudással, mint versenytársai. Így tehát alapos kutatómunka és Hermione olvasottsága, Hagrid, Cedrik segítsége juttatta előre. Persze nagyban hozzájárult becsületessége, bátorsága is a győzelemhez.

A végkimenetelre pedig senki sem számított. Na jó, várható volt, hogy Voldemort visszatér, de, hogy ilyen áron és formában az meglepetést okozott. Az ifjú Potter a helyzethez mérten emelt fővel helyt állt, nem menekült el, hanem szembenézett a Sötét Nagyúrral. 

Érdeklődve várom, hogyan folytatódik Harry, Ron és Hermione kalandja a Roxfort öreg falai között és a varázsvilágban. 

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

"Sokan a kor legnagyobb varázslójának tartották, de Harry nem csak ezért tisztelte. Albus Dumbledore olyan ember volt, akire bármikor rábízta volna az életét..."

A Harry Potter sorozatban ez a harmadik kötet, amely szerintem az egyik legkiemelkedőbben sikerült. Igazán sokrétű, megkapó, izgalmas, feszültség fokozó a cselekmény. 

A három jó barát, Harry, Harmione és Ron ebben a részben is különböző kalandokba keveredik, melyek által még szorosabbá fűződik a barátságuk. Feltűnik egy új karakter is a képben, aki fontos szerepet fog betölteni Harry életében, hiszen, mint kiderül nem akárki ő, hanem a szüleinek igaz barátja volt. A gyerekek segítőkészsége, odaadása itt is megmutatkozik, amikor kedves óriásunk, Hagrid bajba kerül, ám a trió kihúzza a csávából. A történetben sokan nem azok, aminek, akinek elsőre látszanak. Ebből komoly botrány is kerekedik. 

A gyerekek jószívűsége, igaz hite, bátorsága tükröződik minden egyes lapról, igazi példaképek a kiskamaszoknak. 

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Tűz Serlege hogyan folytatódik, milyen kalandok, nehézségek várnak még Harryékre. 

Ugyan a filmeket már régebben láttam, könyvben mégis más érzetet ad befogadni, megismerkedni a történettel. 

Morgan Rhodes: Árnyak gyűlése

Az Árnyak gyűlése a Falling Kingdoms sorozat harmadik része, mely idén látott napvilágot a Menő Könyvek gondozásában. 

Már nagyon vártam a sorozat folytatását, az első rész annyira elvarázsolt, hogy utána folyamatosan azt lestem, mikor jelenik meg a többi rész. Az írónőt nem véletlen titulálják George R. R. Martin ifjú utódjának. Zseniális képzelet-, fantáziavilága életre kel az oldalakon, úgy érzi az olvasó, mintha ő is a kitalált világban lenne egy szereplő. 

"A kora esti levegő melegében rózsák édes illata szállt: Auranos nemzeti virága és illata.
Limeros a jégtől bűzlött. Paelsia a kosztól. Ám Auranos a rózsáktól."

 A könyv borítója szinte kiköpött mása az első két könyv fedlapjának, egyedül a színek, árnyalatok újak rajta.

A történet ott kezdődik, ahol a Lázadók tavaszában abbamaradt.  Így könnyen fel tudtam venni a fonalat, nem kellett újraolvasnom az előző könyv végét.
Meglepetésből, ármánykodásból, erőszakból ebben a részben sem volt hiány. A váratlan fordulatok egyik fejezetről a másikra érték egymást. Alig volt bármi állandóság a cselekményben.
A szerelmesek végre egymásra találtak, így Jonas és Lys, Lucia és Alexius, Cleo és Magnus. Persze az még rejtély meddig is tart a bimbózó románc, igazi e az a sok érzelem, mely a fiatalok szívében dúl. A romantikus vonal mellett erőteljes karakterfejlődésen mentek át a szereplők. Lucia varázserejének teljes birtokába került, amelyet egyre ügyesebben használ Eva varázslónő gyűrűjének segítségével, melyet Cleo adott neki, barátsága jeléül. Magnus végre szembe mer szállni apja akaratával, elnyomásával és kezdi beismerni Cleo iránti érzéseit. Nicolo Cassian palotaőr és Cleo hűséges barátja is sokat fejlődött a cselekmény során. Bátorságát, hűségét több ízben is igazolta Cleoina hercegnő felé.

Az izgalmas, fordulatos történetet Alexius, Felix és Melenia földi felbukkanása tette még érdekesebbé. Hármójuk karaktere jól megtévesztette a szereplőket, hisz hosszú ideig egyikőjükről sem lehetett tudni, melyik oldalon is állnak valójában.

A történet egy megdöbbentő csavarral zárult, így ismét lehet izgulni, mi lesz a következő részben. Vajon újra találkoznak, akiket elsodort egymás mellől az élet? Mytica túléli vajon az elemek elszabadulását és a várható kraeshiai támadást? Mi történik az Őskövekkel, amit mindenki más okból akar oly nagyon megszerezni? Az egyik Őskőben lévő szellem kiszabadult, emberi formát öltött. Vajon sikerül ez a többinek is?

Kérdések hada, melyeknek remélem legalább egy része megoldódik a következő, negyedik részben.

Érdekel Mytica sorsa? Ne maradj le róla, rendeld meg ITT ! :)

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

"A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában"

Az első rész elolvasása után alig vártam, hogy ismét elmerüljek Harry világába és újra belépjek a Roxfort kapuin. Így néhány héttel a bölcsek köve után a titkok kamrája is hívogatóan hatott kíváncsi, kalandkereső énemre. 

Ez a rész is úgy kezdődött, ahogy az előző. Harry Potter otthonában voltunk - már ha otthonnak lehet nevezni - majd könyvbeszerzés és irány a 9 és 3/4-ik vágány. Ám az iskolába való visszatérést megelőzte Dobby, a házimanó váratlan felbukkanása és fenyegető szavai, miszerint, ha Harry visszatér a Roxfortba nagy bajba keveredik, nem lesz biztonságban. Így minden lehetséges módon igyekezett megállítani, visszatartani a fiút. Ám az ifjú Potter Ron barátja segítségével - ugyan nem szabályos úton, de - eljutottak az iskolába, pontosan egy fúriafűz ágas bogas ölébe. Már e gaztett miatt, majdnem kicsapták őket az iskolából, majd a kviddics mérkőzésen a házimanó Harryre uszította az egyik gurkót, bízva benne, hogy hazamegy, hazaküldik, ám nem sikerült a terve. Majd telt múlt az idő, egyik tanóráról a másikra készültek a diákok, főleg a szorgos Hermione. Ő kiváltképp Gilderoy Lockhart óráján tündökölt, aki mint új sötét varázslatok kivédése tanárként lépett színre. 

A tanév során felütötte a fejét, hogy Mardekár utódja az iskolában van és kinyitotta a Titkok Kamráját. Mivel a párbajszakkörön Malfoy és Potter kerültek egymással szembe, aki egy kígyót vetett a fiú elé, kiderült, hogy Harry párszaszájú, - tud a kígyók nyelvén-  mint Mardekár Malazár volt, így azonnal elkezdtek ujjal mutogatni, sustorogni, hogy ő az utódja. Ám Harry két barátjával Malfoyra gyanakodott, mivel ő Mardekáros, aranyvérű, apja Voldemort nagyúr csatlósa volt. Ennek kapcsán a három jó barát a százfűlé főzet használatával megkörnyékezték Dracot, majd kiderült, hogy nem ő a titokzatos utód. Mindeközben diákok tünedeztek el vagy éppen merevedtek szoborrá, ami nem kis ijedelmet váltott ki a tanárokból, tanulókból. A rejtély Tom Denem naplójának felbukkanásával elkezdett tisztulni, majd Harry és Ron megfejtették a kamra bejáratát, Hermione segítségével pedig azt is megtudták, mi az a szörnyeteg, ami a csövekben közlekedik és rettegésben tartja az iskolát. Harry végül - Dumbledore közvetett segítségével - bátorságának köszönhetően szembenézett Tom Denemmel, azaz Voldemort fiatalkori szellemképével, majd a félelmetes, több méter hosszú baziliszkusszal is. Harry az iskola hőse és igazi büszkesége lett, aki megmentette a Roxfortot a bezáratástól és Ginny Weasleyt a halál öleléséből. 

Kijelenthetem, hogy ez a rész még jobban tetszett, mint a Harry Potter és a bölcsek köve. Egyszerűen elvarázsolt, bekebelezett Rowling varázsvilága és fogva tartott az utolsó oldalig. Egészen eddig kimaradt az életemből Harry Potter, de jobb későn, mint soha, nagyon örülök, hogy Harry mégis bekopogtatott az ajtómon!

Olvassátok és szeressétek, a 2019-es, Jim Kay által illusztrált kiadás valami meseszép! Megéri beszerezni, elolvasni, újraolvasni! :)

Rendeljétek meg ITT