Philip Pullman: Karlstein gróf

Philip Pullman az Északi fény trilógiával vált egyik kedvenc szerzőmmé. Majd ezt követte a Külvárosi királynő sorozat, a Roger titka, stb. 

Ezután már csak A por könyve második kötete, A titkos birodalom vár rám, amit még nem olvastam a szerzőtől.

Érdekesség, hogy a kötet Astrid Lindgren-emlékdíjban részesült, ami már önmagában szép elismerés.

A borítón már első ránézésre megelevenedik Zamiel, a démoni lény, aki úgymond az egyik főgonosz a gróf mellett a történetben. 

Ez a meseregény bátran ajánlható kisiskolásoknak, hiszen humoros, kalandos, fantáziadús. Emellett nem különösebben ijesztő, inkább olyan kalandregény, mely felkelti a gyermekeket a kalandok iránt, talán még az olvasás iránt is. 

Mondhatni, hogy - akinek ideje engedi - igazi egy délutánra való szórakozás. Csupán 196 oldal az egész regény.

Összességében egy meseszerű történetet kaptam, mely kalandokkal tarkított. Izgalmakban, váratlan fordulatokban nem volt hiány Pullman e történetében sem. A gyerekeket manapság is szokták rémítsztgetni, hogy eljönnek értük, ha nem alszanak el hamar. Mindez megvalósul a könyvben, csak itt nem az alváshiány okozza a problémát, hanem egy ördögi lénnyel köttetett alku.

Végig izgalomban tartott a szerző, s az külön tetszett, hogy több szereplő is megszólalt a kötetben, mint mesélő.

Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

Bruno Bettelheim gyermekpszichológus ismeretterjesztő írása 1976-ban látta meg először a napvilágot. 

Már a cím is magában foglalja a kötet mondanivalóját. A szerző górcső alá vette az ismertebb meséket, azok változatait, majd elemezte, hogyan hatnak a gyermeki lélek fejlődésére, alakulására.

"Sajnos manapság sokan lenézik a mesét, mert olyan irodalmi mércével mérik, amely erre teljességgel alkalmatlan. Ha valaki a mesétől a valóság leírását kéri számon, akkor a mese valóban felháborító; kegyetlen, szadisztikus és más hasonlók. De mint lelki történések vagy problémák megjelenítései ezek a történetek tökéletesen megfelelnek a valóságnak."

A kötet szépen összefoglalja, miért szükséges, sőt, nélkülözhetetlen a mese - annak ereje - a kisgyermek életében. A fantázia és a szókincs bővülése mellett támogatja az egészséges személyiségfejlődést, a problémák feloldását, élmények feldolgozását, legyen az negatív vagy pozitív töltetű.

Fontos, hogy meséljünk, akár könyvből, akár fejből, de ne mondjuk el a gyermeknek a mese tanulságát, csattanóját. Az a jó, ha ő maga jön rá és saját értelmezésében bármi lehet a tanulság, a történet lényege.

Az ismertető érdekes lehet mindazoknak, akiket érdekel a mese fontossága vagy éppen a gyermeküknek mesélnek. Mindemellett biblioterápiás céllal is olvasható a kötet, hiszen megtudhatjuk, melyik kedvelt mese hogyan, miképpen hathat a gyermekre. 

 

Elinor Greenwood: Mit érzel?

Az érzelmek színes világa

Ez a könyv kívül belül színes, élénk, magával ragadó. Érdemes többször átlapozgatni, főleg kisgyermekkel együtt.

A könyv 2019-ben jelent meg itthon a HVG Könyvek kiadásában. A Hvg Kiadó sok-sok hasznos, változatos olvasmányt kínál az önismeret, önbizalam témakörében. Ide tartozik a Mit érzel? című könyv is. 

"Az élet egy utazás... élvezd az utat!"

"Fontos, hogy higgy magadban!"

Ezt a könyvet már az óvodás korú gyermekkel is lehet olvasni, hiszen az érzelmekről, érzésekről nem lehet elég korán beszélni. Fontos, hogy megismerjük az érzéseket, érzéseinket. Különbséget teszünk jó és rossz, kellemetlen érzések között. Ám mind szükségesek a mindennapjainkhoz, az élethez, így ne akarjuk csak a jót megélni, a rosszat pedig kizárni az életünkből. Fontos, hogy tudjuk kezelni az érzéseinket, ne uralkodjanak el rajtunk. Ebben segít ez a könyv is különböző trükkök, tehcnikák, ötletek bemutatásával. 

A szerző a könyvben a gyermekek nyelvén ismerteti az érzéseket, élethelyzeteket, s tanácsokat ad, hogyan tudjuk feldolgozni a kellemetlen helyzeteket. 

Ennek köszönhetően a gyermek megtanulhatja kezelni az indulatait, dühét, szorongásait. Kiderül, hogy a sírás jót tesz a szervezetnek, hiszen megkönnyebbülünk, tisztülünk általa, akár meg is nyugszunk. 

Érdekességként pedig az írónő elénk tárja, hogy az egyes érzések megélése közben mi történik a szervezetünkben.

Ne felejtsük, hogy az érzelmek a barátaink, csak meg kell tanulnunk jól kezelni őket. 

Haász János: Felnőtteknek nem

Utóbb rákaptam a versekre. Ráadásul nézelődtem a gyermekversek között is. Így akadtam Haász János Felnőtteknek nem című kötetére, ami 2017-ben jelent meg az Athenaeum Kiadónál.

A kötetet Merényi Dániel rajzai, grafikái díszítik.

"Ma az óvodában farsang volt.

Azt mondták,

mindenki annak öltözik,

aminek akar.

De én aztán mégsem lehettem egy nagy boldog család,

ami lenni szerettem volna."

Ez a kötet az első verssortól az utolsóig magával ragadott. Meg kell hagyni, Haász János nagyon érti a csíziót. Úgy tud gyermeknyelven, mintha ő maga is gyermek lenne. Ahogy a versekből is kiderül, a kicsik mindent szó szerint értenek, aztán amikor eszerint is cselekszenek a felnőttek kiakadnak rájuk. Pedig ők csak azt tették, amit hallottak.Izgalmas, humoros rajzokat, karikatúrákat tartalmaz a kötet, ami Merényi Dániel keze munkája.

Ez a második olvasmányom volt a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Kíváncsi vagyok a többi írására is. A stílusa teljesen magával ragadott, csak ajánlani tudom, aki a valóságról, gyermekszájról szeretne olvasni humorba ágyazva.

Sosem tudhatjuk, mi jár egy gyermek fejében, mit, hogyan képzel el, mire gondol. Ebben segít a szerző, hogy elénk tárja gyermekszemszögből az életet. Hiszen a kisgyermek is ugyanazt átéli, mint a felnőtt, csak kicsiben. Érdemes figyelni a gyerekekre, meghallgatni őket, kérdezni és ha valamit szó szerint vesznek, nem komolyan venni, hanem elmagyarázni neki, hogy ez csak metafora, nem komolyan gondoljuk.

A szerző több változást is érzékeltet a versekben, amit a gyermek másként él meg, mint a felnőtt. Mindeközben mégis nagyon hasonló módon. 

Ilyen többek között a költözés, válás, új környezet, anyagi nehézségek, szerelem, szívfájdalom, egyszer csak elmegy, eltűnik az egyik szülő, stb. Ezek mind mind kész érzelmi hullámvasutat jelentenek a gyerekeknek. 

Mindezeket figyelembe véve levonhatjuk, hogy az ovisok élete sem könnyebb, mint a felnőtteké, csak ők még kicsiben élik át mindazt, mint amit a felnőttek.

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

Wéber Anikó a kiskamaszok nyelvén ír. Átérzi és hitelesen át tudja adni a könyvein keresztül egy tinédzser küszködését, mindennapjait. Már régóta terveztem többet olvasni tőle - eddig a Cseresznyeliget titka volt meg - majd most gyermekkönyvtárosként ildomosnak is érzem, hogy bővítsem ismereteimet az írónő történeteiről.

Köszönet a Pagony Kiadónak, hogy ilyen klassz történeteknek ad otthont és felkarolja a tehetséges magyar szerzőket, akik a fiatalabb korosztályt célozzák meg.

"A világ tele van fölösleges hangokkal. Az emberek állandóan beszélni akarnak valamiről, akkor is, ha semmi értelme."

"Ha teszünk valamit, annak csak akkor van értelme, ha vállaljuk is."

Elgondolkodtató, tanulságos történet volt. Minden szereplő egyéniség, külön karakter. Érdemes belegondolni, mi van az arcok, a kimondott szavak, tettek mögött. Sokszor egyáltalán nem az az igazság, ami elsőre annak látszik. Sok iskolában méltán adták fel ajánlott, majd kötelező olvasmánynak Wéber Anikó első könyvét. Teljesen 21. századi a sztori, bármelyik osztályban megeshetne. Tanulság, hogy soha ne tegyünk olyat, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a társunkat, saját magunkról nem is beszélve. Ne tegyünk és ne mondjunk olyat, ami nem felel meg a valóságnak, rossz, helytelen cselekedet.Bármit is teszünk, előtte gondolkodjunk. Érdemes fiatalnak, idősebbnek egyaránt elolvasni, hiszen megismerhetjük belőle a gyerekeket, ráláthatunk, hogy mi lapulhat valójában a háttérben, amit eltitkolnak még társaik elől is.

"Csak egyet kell aludni, és új nap lesz. Új esély. Csak legyen szerencséje – könyörgött magában, és észre sem vette, hogy automatikusan kikerüli az utcai lámpákat. Úgy járt a sötétben, mint aki soha többé nem akar kilépni a fényre."

Sok kamasz fél és nem mer szólni róla, nem meri bevallani a félelmét. Retteg attól, hogy nem elég jó, hogy kinevetik,, csalódást okoz, stb. stb. Emiatt ez a korosztály jobban ki van téve a társadalmi megítélésnek, mint a kisebbek vagy éppen a felnőtt korosztály. Sajnos a kamaszok egyébként is könnyen és meggondolás nélkül ítélkeznek, ami komoly sebeket ejthet a célszemélyen. Figyeljünk egymásra, fokozottan figyeljünk a kamaszokra, beszélgessünk velük, mutassunk jó, követendő példát nekik. Hangsúlyozzuk, hogy következmény nélkül bármit elmondhatnak nekünk, felnőtteknek, hiszen így tudunk segíteni. 

A könyvet 11 éves kortól ajánlják. Ehhez hozzátenném, hogy idősebbek, felnőttek, akár szülők, pedagógusok is bátran vegyék a kezükbe, hiszen nagy segítség lehet a tinik megértésében. Általa jobban rálátunk a lelkivilágukra.

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

Egy klasszikus, méltán népszerű szerzőtől hoztam ajánlót, értékelést.

Számomra Janikovszky Éva a gyermekkoromat idézi. Azt az önfeledt érzést, hogy a gyermeki énünk felnőttként is ott szunnyad bennünk, várva, hogy felszínre törjön.

"Ha azt kérdezik tőlem, hogy mondd édes fiam, mire használod te a fejedet? én csak úgy magamtól azt válaszolnám, hogy azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok."

Kamaszként annyi minden jár az ember fejében, hogy az felnőttként szinte megközelíthetetlen, nem lehet megfogni. Mégis miért nem gondolkozik normálisan az a gyerek? Miért nem csinálja azt, amit mondok? Ez és ehhez hasonló kérdések merülnek, merülhetnek fel a felnőttekben, szülőkben, amikor kedves gyermekük kamaszodik, belekerül ebbe a csodálatosan bonyolult korba.  

Mindezeket az írónő gyermeknyelven, de nem csak gyerekeknek olyan szinten adja át, hogy nem tehetünk mást, csak élvezzük a történetet és egyetértünk vele.

Janikovszky Éva a magyar gyermekirodalom kiemelkedő alakja, ez nem vitás. Még felnőtt fejjel is élvezet volt olvasni ezt a könyvet. Vajon, mi járhat a kamasz fejében? Mit gondol éppen, mi szeretne lenni? Ezeket és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az írónő könyvében. A kamasz agy a legtitokzatosabb, legrejtélyesebb tér, amit soha nem lehet teljesen bebarangolni, felfedezni. Ez, ahogy a könyvben is elhangzik, a lázadás időszaka. Ilyenkor a legtöbb kamasz valamilyen módon, de kilóg a sorból. Vagy túl hangos vagy túl csöndes, előfordul, hogy nem a felnőtt számára megfelelő választ adja a kérdésekre.Na és persze másképp látja mindegyik rokon, hogy kire is hasonlít, milyen is ez a gyermek.

Úgy gondolom, sokan magunkra ismerhetünk a történetből. Akár a szülői, akár a gyerek oldalát nézve.

Al Ghaoui Hesna: Soha ne add fel (Holli 2.)

 Mese arról, hogyan győzd le az akadályokat

 

Ebben a kötetben Hesna folytatja Holli történetét. Ismét betekinthetünk a kislány életébe, ahol meg kell küzdenie a félelmeivel, szorongásaival. Általa mi is megtanulhatjuk leküzdeni a félelmeinket, szembenézni az akadályokkal.

"Mindig jogod van azt érezni, amit érzel."

 

Erre hívja fel Holli figyelmét Mumus, a házi rém, aki ismét a kislány mellé szegődik, amikor megbénítja őt a félelem. Adja át magát magát annak az érzésnek, ami épp körbeveszi, ne meneküljön előle, inkább élje át, majd nézzen szembe vele. Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy lehet bátran félni, pozitív hozadéka is lehet ennek az érzésnek, nem csak árnyoldala, ahogy elsőre látszik.

Mumus segítségével Holli újult erőre kap, elhiszi, hogy attól még, hogy régen nem hittek benne, igenis érdemes megpróbálnia többek között a fára mászást, tájékozódást a magasból. Ráadásul a félelme legyőzése mellett bátorságot, erőt öntött csapattársaiba is, ahogy a házi rém tette vele. 

Ez is mutatja, hogy hatalmas erőt adhat, ha tudjuk, valaki bíztat, hisz bennünk. Mantrázzuk magunkban, hogy képesek vagyunk erre, arra, igenis vagyunk olyan jók, mint a másik, ha hibázunk, merjük felvállalni, ne fussunk el előle, hisz bárkinek lehet rossz napja vagy éppen egy rosszul sikerült pillanata, attól még ugyanolyan értékes ember.

"Néha annyira elszántan törtetünk a célunk felé, hogy mire odaérünk, már nem is emlékszünk, miért is vágytunk rá annyira. És közben elfelejtjük élvezni az oda vezető utat."

 

Holli történetében is megjelenik az a mondás, hogy nem a cél a fontos, hanem maga az út. Tehát ne csak az út végére helyezzük a figyelmünket, hanem éljük meg az út során ért inpulzusokat is, adjuk át magunkat az adott pillanatnak, hiszen az is hozzánk tesz. Nem mindegy, hogy csak faarccal törtetünk előre vagy néha meg is állunk megünnepelni az apró sikereket, mosolyogni, jót nevetni az esetleges bakikon. Hiszen ne felejtsük, senki sem tökéletes, aki ezt mondja, a hibáit takargatja. Egyedül az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Ebben az esetben inkább hibázzunk akár többet is az utunk során, hiszen ebből is tanulunk, tapasztalatot szerzünk, előre haladunk, míg, ha nem teszünk semmit, ugyan nem hibázunk, de egy helyben toporgunk. 

A Holli, a hős után a Soha ne add fel is magával ragadott. Úgy gondolom bármennyi idős is az ember, egy kis bátorító löketre, féleleműző technikára mindig szükségünk lehet. Hesna Holli történetén keresztül ad tippeket,hogyan bíztassuk a gyerekeket, gyermekeinket és adott esetben, mi magunk hogyan lendüljünk túl a félelmünkön. 

Az írónő, haditudósító ebben a történetben is egy különleges utazásra hív Holli oldalán, ahol a kislánnyal közösen megszelidíthetjük a félelmet, mely úrrá lesz rajtunk.

A történet élvezetes és tanulságos minden korosztálynak, Hesna tudja, hogyan szólítsa meg hatékonyan az olvasót. Ehhez hozzájárul Bertóthy Ágnes illusztrációja is, aki rajzaival életre keltette Holli meséjét.

Peter Carnavas: Az elefánt

Számomra - főleg az utóbbi években - kiemelten fontossá váltak a pszichológiai, lelki szemléletű könyvek, melyek megmutatják, hogyan lehetne másképp élni, másképp feldolgozni egy adott traumát, élethelyzetet.

"Tudom, hogy szeretnél segíteni. De az emberek érzéseit nem lehet megváltoztatni."

Ez a gondolat bizonyos fokig helytálló is, ám finomhangolni, jótékony hatást gyakorolni igenis tudunk egymásra. Elég egy jó szó, dicséret, szívből jövő meglepetés, megnevettetés.  

Kiemelkedő írás a gyászfeldolgozásról gyermekszemmel. Emellett szerepet kap a gyógyulás folyamata, a jelen megélése is. Fontos,hogy emlékezzünk a szeretett személyre, akit elvesztettünk, de ne felejtsünk el élni, ne szippantson be a múlt, a fájdalom.Ebben a történetben gyönyörűen van felvezetve a fájdalomból való kilábalás, a hit, mely soha nem hagyta el a kislányt. Ráadásul segítője is akadt a célja elérésében. Végül apa és lánya újra egymásra talált. Az édesanya emléke pedig velük maradt, de hiánya már nem taszította őket a mélybe.

Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlom ezt a kedves írást, mely tele van pszichológiai elemmel, segítő kart nyújt a nehéz időkben. Segít rávilágítani, hogy mindig van miért, kiért élni, mosolyogni, örülni.

Ráadásul Kádár Annamária ajánlja a kötetet, ami szerintem már elég garancia a minőségi, elgondolkodtató, értékes történetre. 

A gyászfeldolgozás és a pszichológiai elemek olyan szépen bele vannak ágyazva ebbe a történetbe, hogy, aki nem figyel, észre sem veszi. Érdemes szemfülesnek lenni, hiszen ez a kis könyvecske jóval többről szól, mint amit a borító láttatni enged. 

Kiss Ottó: A bátyám öccse

A kötet idén elnyerte az év gyermekkönyve díjat, ami igazán elismerő cím, nem osztogatják akárkinek. 

Elsősorban emiatt voltam kíváncsi a könyvre, majd a borító is magára vonta a tekintetem. 

A bátyám öccse egy humoros, az életet ábrázoló történet, melyben fiú és lánytestvérek egyaránt magukra ismerhetnek. Megmutatja, milyen a testvéri véd-és dacszövetség, az öri-hari, melyben napirendi pont egymás bosszantása. 

"Azért jó érzés, hogy az embernek ilyen bátyja van.

Meg az is jó, hogy pont én vagyok az öccse.

De az a legjobb, hogy ez már örökre így is marad."

Egy testvér mindig ajándék. Tanít, játszik velünk vagy éppen nevel, dirigál, egyszóval hatással van ránk, az életünkre. A könyvben található különálló történetek mind mind jóízű kacajt, mosolyt váltanak ki az olvasókból, melyek gyermeknyelven, egy gyermek szemszögéből mesélik el, milyen testvérnek, kistestvérnek lenni. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt kellemes időtöltés lehet Kiss Ottó testvérekről szóló könyve. 

Szentendrei Judit: Mézes Cukrászda

Mesék a méz utcából

Édesszájúként különösen megörültem ennek a kis könyvnek, ki is olvastam hamar.

Meseszerű grafika, ízléses elrendezés jellemi a Pagony Kiadó eme példányát.

Senki és semmi sem az, akinek/aminek elsőre látszik. Elsőre nehéz megállapítani ki milyen karakter, ahogy ebben a tanulságos mesében sem lehetett.

Négy különböző habitusú karaktert kaptunk, akik egy kivétellel mind kibuktak, hogy egy félreértés miatt együtt kell lakniuk. Ám, ahogy az lenni szokott enyhült a rosszallás, majd valami frenetikus dolog született az együttműködésükből.

Érdemes követni hőseinket, akik tanítanak, elrettentő vagy éppen követendő példaként szolgálhatnak gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Ráadás, hogy a történet végén különböző íncsiklandó süteményrecepteket oszt meg az olvasókkal a szerző.

Érdemes elolvasni ezt a tanulságos, szórakoztató történetet, mely egy nem mindennapi, ám nem is olyan ritka társaság közös kalandját örökíti meg.

Dan Brown: Vad szimfónia

A szerző már régóta nagy kedvencem, így felkaptam a fejem, amikor megtudtam, hogy egy gyerekeknek szóló verses-zenés könyvvel rukkol elő. 

A hatás pedig nem maradt el. 

"A szépség váratlan helyeken bukkanhat fel. Tartsd nyitva a szemed, meg fogsz lepődni."

Dan Brown megmutatta, hogy gyermeknyelven is jól teljesít. A borító lenyűgöző, az illusztráció csodaszép, a versek, azaz szimfóniák találóak, játékosak. 

"Néha hunyd le a szemed, és fülelj. Esetleg „meglátsz” új dolgokat."

Ha Dan Brown pennát ragad, abból kizárólag valami jó sülhet ki a végén. Így történt ez a Vad szimfóniával is, melyet az általam oly nagyra tartott Papolczy Péter fordított. Elismerés illeti Susan Batori illusztrátort is, gyönyörű, elképesztő munkát végzett. Humoros, vidám, csattanóra végződő történetek, bemutatkozók, melyek hűen ábrázolják a felsorakoztatott állatokat, különböző, különleges tulajdonságai alapján. Ráadásul Dan Brown saját zeneműveivel aláfestve is olvashatjuk a dalszövegnek beillő tartalmakat. Ehhez csupán QR-kód leolvasóra van szükségünk és a fülünkre.

Csoda klassz könyv tele bölcs gondolatokkal, tanító jellegű tanácsokkal a szimfóniák mellett.

Shona Innes: A család olyan, mint egy süti

Gyermekeknek gyermeknyelven a családról. A szerző a család és a süti közötti párhuzamot szemlélteti könyvében közérthetően, élvezhető stílusban. Valóban sok hasonlóságot lehet felfedezni közöttük. Sokféle/fajta süti létezik, ahogyan többféle családmodell is. A hozzávalók/tagok szintén sokfélék, különbözőek, mégis jól megférnek egymás mellett. A süti és a család, családtagok is lehetnek különböző összetevőjűek, formájúak, méretűek, mégis mindegyik úgy értékes, ahogy van. Ilyen és ehhez hasonló finomságokat tár az ifjú olvasó elé a szerző. Célja, hogy ismertesse a család fogalmát a kicsikkel, bemutassa nekik, hogy több családmodell is elfogadott. Emellett hangsúlyozza a család értékét, fontosságát, természetesen a gyermek szemszögéből.

A szerző felhívja  a figyelmet a család fontosságára, jelentős szerepére a gyermek életében. A kisgyermeknek nem arra van szüksége, hogy szakszavakkal, tudományos érvekkel, netalántán szájbarágósan , meséljenek neki a család fogalmáról, hanem arra van szüksége, hogy az ő szintjén, a korának megfelelően, könnyedén, érthető módon legyen tálalva az adott téma. A gyermek nem buta attól még, hogy keveset tapasztalt, csak más oldalról, szemszögből kell megközelíteni. Ehhez nyújt segítséget ez a kis könyvecske, melyben a szerző hasonlatokon - jelen esetben család és a süti -keresztül magyarázza el a kicsiknek, mi is az a család. 

A könnyed, informáló szöveget Agócs Írisz egyedi, különleges, jópofa illusztrációi kísérik. Sok esetben a rajzok már önmagukért beszélnek. 

Gyermekeknek és szülőkkel közösen is olvasmányélményt adhat, sőt érdemes a kicsivel együtt olvasni, így már az olvasás folyamatában meg lehet beszélni a tartalmat. 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

A kis herceg számomra az első meghatározó olvasmányom volt, amit újraolvastam a napokban.

A meseregény nem csak izgalmas, kalandos olvasmány, de tanulságos tanmese is.

Nem véletlen, hogy örök klasszikusról van szó, hiszen a szerző gondolatai mindmáig érvényesek. S, annak is nyomós oka van, hogy a szerző elsősorban felnőtteknek szóló meseként definiálja a történetet, melyet papírra vetett. 

A róka eszmefuttatása, bölcseletei örökre belém ivódtak, sokszor irányvonalat adnak ebben a kusza társadalomban, emberi viszonyokban. 

Most pedig jöjjenek az általam fontosnak ítélt idézetek:

"-Az emberek itt,a Földön-mondta a kis herceg-ötezer rózsát nevelnek egyetlen kertben…mégsem találják meg,amit keresnek.

-Bizony,nem találják-helyeseltem.

-Pedig elég volna egyetlen rózsa vagy egyetlen korty víz..abban megtalálhatnák.

-Így igaz-feleltem

A kis herceg még hozzátette:

-Csak,hogy a szem vak. A szívünkkel kell keresni."

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Ami igazán fontos, számít az életben és értékes, az nem feltétlen anyagi, kézzelfogható dolog, hanem inkább egy tulajdonság, érzés, ami felbecsülhetetlen és pénzzel nem megfizethető. Tehát nyitott szemmel járjunk a világban, ne csak nézzünk, de lássunk is! Vegyük észre a valódi csodákat!

 "Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."

Szintén egy szívhez szóló, gyönyörű idézet. Amíg nem ismerjük egymást, addig idegenek vagyunk a másik szemében, mint az összes többi élőlény, ember, akiket nem ismerünk, akikkel nem állunk kapcsolatban. Amikor megismerkedünk és néhány embert a bizalmunkba, belső körünkbe fogadunk és az illető ezt viszonozza, akkor az azt jelenti, hogy megszelídítettük egymást. Azaz felelősek vagyunk egymásért, együtt sírunk-nevetünk, ott vagyunk, ha támasz kell, stb.  

"- Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem."

Vagyis hiába vagyunk emberek között, akkor is lehetünk egyedül, nem csak akkor, amikor nincs körülöttünk senki. Sőt! Sokszor, ha társaságba nem vesznek rólunk tudomást, kilógunk a sorból, esetleg levegőnek néznek minket, abban az esetben sokkal magányosabbak lehetünk, mint egyedül, amikor csend és béke vesz körül minket.  

"Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból."

Aki fontos/fontossá válik a számunkra, akit szeretünk, az különleges helyet tölt be a szívünkben, másképp figyelünk a hangjára, lépései neszére egy szeretett személynek, mint egy idegennek.  

"Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat."

Egy-egy kellemetlen eseményt, impulzust el kell viselnünk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a szivárvány szépségét, az örömöt, boldogságot.

"Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."

Másokat hamar és könnyen megítélünk, míg magunk fölött nehezen, alig vesszük észre magunkban a hibát. Szokták is mondani, másban a szálkát is észreveszi, magában a gerendát sem. Tanulság, hogy először saját magunk fölött törjünk pálcát, csak aztán ítélkezzünk mások felett. 

"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (...). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet."

Fontos, hogy, ha öröm ér bennünket, már előre felkészülhessünk rá.

A kerettörténet (kényszerleszállás a sivatagban, megismerkedés egy rejtélyes kisfiúval, a visszatérés) valóságba oltott mese, megtörtént események költői változata. Az igazi mesevilág a B-612-es kisbolygón tárul elénk. Ezen a gyermekkort idéző játékbolygón él a címszereplő, s innen indul el látogatóba, a szomszédos planéták lakóihoz. E különös mesefigurák - köztük a király, akinek mindenki alattvaló; a hiú ember, aki csak csodálókat ismer; az iszákos, aki azért iszik, hogy elfelejtse szégyenét és szégyenkezik, mert részeges - valamennyien a valóság visszásságairól beszélnek. A gyermekmesén belül ott van egy másik, voltaire-i filozófikus mese: egy gyermek utazásának története, aki ártatlan szemével értetlenül figyeli a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatás tanítja meg a kis herceget, miképpen nem szabad élni.A Földön az első kissé keserű figyelmeztetést a kígyótól kapja, amikor magányosságról panaszkodik; Az emberek között is egyedül van az ember. A nagy titkot a rókától tudja meg, aki elárulja neki, hogy az élet értelme a szeretetben, a kapcsolatteremtésben rejlik. Ez az egyetlen módja, hogy az emberek kitörjenek magányuk börtönéből. A rókától tudja meg azt is, hogy mi köt erős szálakkal az élethez: Örökre felelős leszel azért, mert megszelídítettél. A kis herceg halála jelképes; elhagyja a Földet, hogy visszatérjen bolygójára, miután megtanulta, hogyan kell élni.

Michael Ende: Momo

avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Számomra ez a könyv, történet eszmei értékkel bír, hiszen anno egyik kedvelt magyar tanítónőm olvasott fel belőle részletet, amikor második osztályos voltam. Emiatt is örültem nagyon tavaly ősszel, amikor rátaláltam erre a kötetre kedvező áron. Nem is volt kérdés, hogy beszerzem. 

"Sugarad mindent fénybe von.

Honnan jön, nem tudom.

Olyan közelről s olyan messziről.

Neved nem ismerem.

Bárhonnan sütsz az ég felől:

ragyogj kis csillag, fényesen!"

Hihetetlen ennyi év elteltével is, mekkora hatással van rám ez a történet, ami arra világít rá, hogy becsüljük meg az időnket, hiszen ez a legnagyobb kincsünk, de éljünk is meg minden pillanatot, ne menjen mellettünk az élet, mert rohanunk előre. Ne a teljesítménykényszer tartson életben, hanem az élmény-, tapasztalatszerzés. 

"Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.

Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik."

Ugyan a Momo egy meseregény, nyugodt szívvel ajánlom minden korosztály számára, kellemes utazás, kikapcsolódás. A saját nemében igen különleges történetet rejt. Felhívja a figyelmet arra, ami igazán fontos, lényeges az életben. Momo karaktere rávilágít arra, hogy mekkora kincset jelent a csend, szabadidő, ami megadatik és, hogy milyen sokat tehetünk azzal, ha figyelmesen, értően meghallgatjuk a környezetünket, barátainkat. Sokkal többet tehetünk ezáltal értük, mintha jobbnál jobb tanácsokkal látnánk el őket. Momo pedig nem csak a figyelmét és az idejét ajándékozta a barátainak, hanem minden egyes alkalommal már előre várta őket, felkészült az érkezésükre. Hasonlóképp, ahogy a róka is Exupéry regényében előre díszbe öltöztette a szívét, amikor tudta, hogy érkezik a kis herceg. 

"S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver."

Többek között rávilágít a szerző - és Momo - arra, hogy mekkora jelentősége van az emberi kapcsolatoknak, főleg ebben a mai, modern, elgépiesedett világban, ahol az online világ felülkerekedni látszik. Tehát fontos üzenete a könyvnek, hogy minél több minőségi időt töltsünk a szeretteinkkel, ápoljuk a kapcsolatainkat, ne hanyagoljuk a barátainkat. Úgy takarékoskodjunk az időnkkel, hogy arra mindig legyen, ami igazán számít, élményt, élvezetet okoz. 

Pozitív gyermeknevelés - 4 ajánlott olvasmány szülőknek

1. Carla Naumburg: A nevem anya. Vagy ahogy a gyerekeim hívnak: ANYA ANYAA ANYAAAA - Hogyan neveljünk gyereket anélkül, hogy kiborulna a bili

Karácsonyi ajándékként jött velem szembe Carla Naumburg alkotása. Szívesen olvasok a gyermeknevelés témájában, s ez a kötet gyógyír volt a lelkemnek.

Anyaként mindenkinél elszakad néha az a bizonyos cérna. Az író fesztelen stílusa és EGYSZERŰ gyakorlati tanácsai türelemre buzdítanak - leginkább önmagunkkal szemben.

A könyvet átjárja egyfajta bajtársias hangulat. Olvasása közben végig azt éreztem, nem vagyok egyedül. Megerősítette az önvalómba, de legfőképp az anyaságomba vetett hitemet. A gyerekekre is más nézőpontból tekintek a problémás helyzetek során, Carlanak köszönhetően.

A szerző nem árul zsákbamacskát, sem csodaszert: fegyvertárában hatékony praktikák sorakoznak, amelyek tényleg működnek. Humorral fűszerezett térkép tárul az olvasó elé. Iránytű, hogy ne vesszünk el a kétségbeesés és az indulat útvesztőjében.

"A felpuffadáshoz hasonlóan a türelem elvesztése i
s az emberi működés sajnálatos, de teljesen normális velejárója."

Felébreszti az együttérzést más anyákkal szemben, felvértez a boldog szülő-boldog gyermek látásmóddal, s ami a legfontosabb: megnyugtat.
Ajánlanám: anyáknak, apáknak, szeretettel.

"Nem kell tökéletes szülőnek lenned ahhoz, hogy jó szülő legyél.../...Vegyél levegőt. Menni fog."

2. Joanna Faber & Julie King: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

Túlzás nélkül állíthatom: a legjobb szülőknek szóló irodalmi alkotás, amelyet eddigi életem során olvastam.

Két barátnő közösen írt műve, valódi történetekkel, valódi szülőkkel és szakemberek tapasztalataival. Sokáig bibliaként tekintettem erre a könyvre, s ma is eszköztáram nélkülözhetetlen darabja, ha megakadok szülői feladataim során.

A kötet az olvasó elé tárja gyermeke megértésének kulcsát, konkrét példákat vonultat fel a problémás helyzetek megoldására.

"Minden érzés elfogadható."

 "Reméljük, hogy amikor a szülő kifogy az ötletekből, meríthet a könyvünk kínálta mély kútból, hogy új ötletekkel frissíthesse fel magát!"

Praktikus iromány, rajzokkal, célirányos összegzésekkel. A szerzők az együttműködés elérésének eszközeitől, a konfliktuskezelésen át a nehézségek áthidalásáig segítő kezet nyújtanak, és vezetik az olvasót a gyermeknevelés labirintusában. Kitérnek a másképpen működő csemetéknél bevethető módszerekre is, hozzájárulva az autizmussal és érzékelési zavarokkal küzdő gyermekek elfogadásához, viselkedésük megértéséhez. Ezt kifejezetten fontosnak tartom, hiszen kevés ehhez hasonló gyakorlatias könyv érinti ezt a területet.

A kiadvány megkönnyíti az ösztönös, velünk hozott szülői reakciók felülvizsgálatát és új mederbe terelését.

Kötelező olvasmánnyá tenném minden szülő és pedagógus számára.

3. Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés - Kisgyerekkortól kamaszkorig

Védőnőnk ajánlotta ezt a könyvet, s nagy érdeklődéssel fogadtam.

Kim John Payne az egyik legismertebb gyermekpszichológus. Új kiadványában az erőszakmentes fegyelmezés filozófiájával és gyakorlatával ismertet meg. Ezen módszerek alkalmazásával a problémás helyzetekben is jól reagálhatunk, hatékonyan kezelve a nehézségeket.

A szerző megmutatja, mikor és hogyan tartsuk szorosabban a gyermeket, és mikor adhatunk neki nagyobb mozgásteret, ahogy készségei egyre fejlettebbé válnak.

"Megtanulhatunk figyelni ösztönös érzéseinkre, hogy mikor milyen módon legyünk jelen a gyerekünk életében."

"Ez a könyv alapjaiban rengetheti meg szülői hozzáállásunkat, és rugalmas alkalmazkodóképességünket is próbára teszi." 

A kötet öt részre tagolódik. Az első az átfogó képre fókuszál. A második és harmadik rész a szülői szerepeket tárgyalja ki, a negyedik rész csillapítja aggodalmainkat, az ötödik rész pedig a "mélymerülés".

A borító figyelemfelkeltő, igazodik a szerző korábbi művéhez.

Aki hasonlóan vélekedik a nevelésről, annak nagy lelki töltekezést nyújthat ez a kötet. Számos apró trükk, ötlet segítségével teszi élménygazdaggá az okítást.

4. Tim Seldin: Hogyan nevelj boldog gyereket - A Montessori - módszer

Mindig érdekelt Maria Montessori szemlélete, mely ma is időszerű és helytálló. Tim Seldin - a Montessori Alapítvány elnöke - személyes tapasztalatait gyűjtötte össze - gyerekként, apaként, pedagógusként. Alaptézise, hogy megtanítsa a gyerekeket arra, hogy független, magabiztos, sikeres felnőttekké váljanak.

A könyv ötleteket ad a közös időtöltéshez, s megmutatja, hogyan tehetjük önfeledté csemetéink életét.

"Mindazok az apró dolgok, amelyek révén.../...kifejezésre juttathatjuk egymás iránti szeretetünket, mindennél fontosabbak, és nemcsak a gyerekek, hanem a szülők - anyák és apák - életében is."

A kötet szórakoztató útmutató, gyakorlati módszerekkel és színes fotókkal tarkítva.

Bemutatja a gyerekek fejlődését, a születéstől egészen 6 éves korig. Rengeteg praktikus tanáccsal látja el a szülőket, korszakokra lebontva. Közös élményszerzést eredményeznek a könyvben felvonultatott ügyességi és szerepjátékok, valamint segítik az őszinte, magabiztos gyerekek nevelését.

Azoknak a szülőknek ajánlanám, akik érdeklődnek az újfajta szemléletmódok iránt, és gyakorlati útmutatásra van szükségük.

Matt Haig: Az Igazmondó Glimpi

"Majd pirulsz és vidulsz és rossz viccen nevetsz,és szaladsz és maradsz és szeretsz és feledsz.Te döntesz, hogy telik veled az élet el,úgy hajlik, mint hangod, amikor énekel."

Aki olvasta a Karácsony-trilógiát, annak már ismerős lehet Igazmondó Glimpi neve. Ám, aki hozzám hasonlóan még nem olvasta az is bátran kézbe veheti a különleges lény történetéről szóló kis képregényszerű könyvecskét, hiszen nem kapcsolódnak egymáshoz a kötetek.  

Röpke fél óra alatt kiolvastam ezt a könyvet. Könnyű volt haladni vele, olvastatta magát, hála az érdekes, izgalmas illusztrációknak - Chris Mould - és Szabó T. Anna zseniális fordításának, aki plusz humort csempészett a sorok közé. 

Először azzal szembesültünk, mi történik, ha találkozunk valakivel és azonnal kimondjuk azt ami az eszünkbe jut róla, vele kapcsolatban. Persze ez lenne az igazság, ám sokszor jobb burkolva, finoman közölni a dolgokat, nem bumm bele Balázs módjára úgy, hogy fájdalmat okozzunk a másiknak. Emellett az igazmondásnak van sok-sok előnye, jó oldala is. Soha nem kell félnünk, hogy lebukunk, vagy gondolkodnunk, hogy mit is mondtunk és nem keveredünk bele a saját kamuhálónkba. Jobb igazat mondani még, ha fájdalmat is okozunk vele, mint hallgatni vagy elmásítani a valóságot. Előbb utóbb úgyis mindenre fény derül. 

Így járt Glimpi is, minden szembejövőnk fájdalmat okozott az igazmondásával, míg nem találkozott egy kétségbeesett kislánnyal Aadával, aki félt a költözéssel járó változásoktól. Glimpi elmondta neki őszintén, hogy minden megváltozik körülötte, de nem feltétlenül rossz értelemben. Lesz sok barátja, szeretet a házban. Glimpi tudatosította a kislányban, hogy rajta múlik, hogyan alakul a későbbiekben az élete, nagyon fontos, hogy látja a dolgokat, miképp áll egyes helyzetekhez. 

Ezzel megvigasztalta a kislányt, lelket, reményt öntött belé, majd náluk is maradt, szerető családra lelt náluk. 

Aranyos, kedves, tanulságos történet, mely minden korosztály számára ajánlott, örökérvényű a mondanivalója! 

Ne habozz, rendeld meg kedvező áron a Kolibri oldaláról!

Vig Balázs: Todó kitálal a sportról- Nem csak győzteseknek

Köszönöm szépen a könyvet Vig Balázs meseírónak, aki elküldte nekem a legutóbb megjelent könyvét. Az írás a Móra Kiadó gondozásában, meseszép grafikával jelent meg idén, 2019-ben.

Ez a Todó-történetek harmadik része, előző kettő a Todó kitálal az oviról és a Todó kitálal a suliról. Ugyan a könyv egy sorozat része, önmagában is értelmes, kerek egész történetet kapunk.

Az író Todó karakterével megmutatja, hogy senkinek sem könnyű az élet. Még egy alsós fiúnak sem. Viszont érdemes magunkat adni, hiszen előbb-utóbb rossz útra tér, aki szélhámos, a jó gyerekeket pedig jobban megbecsülik. Megismerhetjük egy alsós fiú sulis hétköznapjait, nehézségeit és a sport is szóba kerül. Todó több sportot is kipróbál, beiratkozik karate edzésre, úszásra, focizik. Sajnos a sport által megtapasztalja a többi gyerek rosszindulatát, kegyetlenségét. Emellett megtanul kitartó lenni, ami nagy előnyére válik a későbbiekben. Barátokat veszít, majd újakat szerez. Átesik a tűzkereszten is, amikor bicajjal követi a nagymenő fiúkat, akik káromkodnak, huligán módjára viselkednek. Annak érdekében, hogy Todót is bevegyék a csapatba utánozni kezdi a fiúkat. Ám sajnos pont a lépcsőházukban lakó nénit találja el kedves szavaival, aki később elszólja magát az édesanyja előtt. A fiú rájön, hogy ez nem ő, ez csak egy rossz ábrándkép, amit követni akart, ő jobb ennél.

Todó felhívja az ifjú olvasók figyelmét, hogy hogyan lehet túlélni és jól megélni az iskolát. Nem kell mindig a legjobbnak lenni, csak önmagunkat adni, kiállni azokért amikben hiszünk.

Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlom, hiszen minden korosztály mást olvas ki belőle, mást lát bele a történetbe. Kisebbek is nyugodtan kézbe vehetik, könnyedén elolvassák a nagy betűkkel ellátott könyvet. Amiatt is ajánlott olvasmány, mivel könnyebbé teheti a kisiskolás napokat, időszakot! :)

Kisiskolásoknak itt tudod kedvezményesen megrendelni:

Móra Kiadó

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Tolkien munkásságát alapból nagyon szeretem, egyik kedvenc íróm. A Karácsonyi levelek ugyan inkább meseszerű, de örömmel vettem a kezembe. Kíváncsi voltam, hogy az édesapa Tolkien mivel szórakoztatta a gyerekeit kis - és fiatalkorukban.

Már maga a borító is lenyűgözött, igazi téli, karácsonyi hangulatot idéz. Tolkien Karácsony apó képében saját világot mutatott meg a gyerekeknek, hogy hogyan él, mik történnek vele, különböző kalandokat mesél el a levelekben.

Igazi vidám, meghitt hangulatot áraszt mindegyik levél, látszik, hogy a szerző igazán törődött a gyerekeivel, szerette őket. Egy külön világot álmodott nekik, amely által még szebbé, különlegesebbé tette a gyermekkorukat.

A levelek mellé különböző rajzokat is mellékelt, ahol az általa elképzelt világot ábrázolta. Sőt! Külön írást is létrehozott, ami erősen hajaz a Gyűrűk Ura világában használatos betűkre.

Nagyon ajánlom mindenkinek, akik szeretik Tolkien világát, stílusát, vagy csak szeretnének elmélyedni egy kalandos mesében, ami kiszabadít a hétköznapokból.

J. R. R. Tolkien: A woottoni kovácsmester

Tolkien művei igazi klasszikusok a fantasy világban. Fantasztikusan ír, kedvencem a Gyűrűk Ura trilógia tőle, emellett nagyon szeretem a Szilmarilok történetét, ami a Gyűrűk Ura előtörténete.

Maga a történet egész kellemes volt, egyhangúságtól mentes. Tanító célzattal is íródhatott volna, hiszen megmutatja, hogy nem minden az, aminek elsőre hisszük és van, amikor az az igazság, ami mesének tűnik. Hallgassunk a szívünkre, hogy mit súg, és biztos, hogy döntünk.

Valószínű, hogy ha fiatalabbként, gyerekként olvasom, akkor jobban elnyeri a tetszésemet. Így viszont csak annyit tudok írni, hogy szép volt, jó volt, de ennyi volt, nem kavart fel különösebben.

Ennek alapján inkább nyolc éves kortól kiskamasz korig ajánlom.

George R. R. Martin: A jégsárkány

 „Adara imádta a telet, mert amikor beállt a hideg, eljött a jégsárkány is.”

A főszereplő kislány, Adara téli gyermek, testvéreivel ellentétben az ő hőmérséklete mindig veszélyesen alacsony, lehelete szinte megfagy a levegőben. Apja születésétől fogva tartózkodóan viselkedik vele a különcsége miatt, de lévén a legkisebb, nagyon félti Adarát. Télen a kislányt átjárja a derű, mert ilyenkor a vidékre jön fagyos barátja, a Jégsárkány. A gyermek együtt játszik ilyenkor a sárkánnyal, néha a kék égen is repkednek. Egyszer csak megjelenik Adara nagybátyja, aki a királynál szolgál és rokon rossz híreket hoz a családnak. Háború közeleg, el kell menniük a földjükről, ám a családfőnek mindene ez a birtok, nem hagyja ott semmi pénzért. Telik-múlik az idő a nagybácsi még rosszabb hírekkel tér vissza, ekkor az apa megkéri testvérét, hogy vigye el a gyerekeket, védje meg őket, ám ő maga marad. Ám a férfi csak Adarát tudná elvinni, mert ő a legkönnyebb, s az öreg sárkánya csak őt bírná el, de Adara elfut az erdőbe tiltakozásul. Néhány óra elteltével az ellenség lecsap a falura, nem kell sok és minden lángokban áll a tűzsárkányok pusztításától, a kislány pedig egyre csak a Jégsárkányt szólongatja, hívja, hogy jöjjön, segítsen rajtuk. Majd a Jégsárkány megjelenik a hátán Adarával a házak fölé repül, majd a lány irányításával eljutnak a család házáig. Itt a Jégsárkány összeakaszkodik a tűzsárkányokkal, akik fölényben vannak hozzá képest. Ám ő bátorságával legyőzi őket megmentve a kislányt és családját, majd utolsó leheletével jégvirágot borít a lépcsőre.