A következő címkéjű bejegyzések mutatása: LMBTQ. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: LMBTQ. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 8., csütörtök

Stephen Chobsky: Egy különc srác feljegyzései

Ugyan már bőven elmúltam kamasz, de még mindig érdekelnek a róluk szóló könyvek, felnövés történetek. Így évekkel a film megtekintése után a könyvet is elolvastam. 

A könyv szinte teljesen olyan, mintha a modern Zabhegyező története jelenne meg előttem. Kedveltem azt a könyvet is, így nem volt kérdés, hogy ez is elnyeri a tetszésemet.

A kötet valóban feljegyzésekből áll, naplószerűen mutatja be Charlie mindennapjait, mint elsőéves gimnazista ennek minden szép és kevésbé kellemes oldalával. 

Megtudhatjuk, hogyan ismerkedik meg felsőbbéves barátaival, akik hatással vannak hétköznapjaira, néhol hangulatára is. Majd bekopogtat a szerelem az életébe, ám nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk, hiszen eleinte ez egy viszonzatlan szerelemnek tűnik majd amikor Charlie cselekedhetne, hogy több is legyen belőle, háttérbe vonul. Ezzel párhuzamosan egy másik lánnyal kezd kapcsolatot, akit csak kedvel, de nem szeret, nem tud ráhangolódni. Az érzelmek garmadája mellett folyamatosan jelen van a bulizás is, ami sokszor kellemetlen véget ér a zéró kontrollnak köszönhetően.

Igazi zűrzavaros, mégis különc kamasz életébe kaphatunk betekintést, aki küzd a saját érzéseivel, a bizonytalanságával, családi múltjával. Emellett könyv és filmajánlót is kapunk, hiszen Bill, Charlie egyik tanára zseniális olvasmányokat és filmeket ajánl a fiúnak, melyek többsége klasszikus. 

Érdekesség, hogy Charlie a beszámolóját egy ismeretlennek írja, elkülönülve a valóságtól, nem egy közeli személyt választ címzettnek. 

A szerző hűen tükrözi a kamasz felnőtté válásának zűrzavaros mivoltát, a családi drámát, barátságokat, szerelmet, stb. Felidézi, bennünk olvasókban, hogy milyen is volt kamaszként létezni, érezni a testi-lelki-tudati átalakulásunkat.

2022. augusztus 5., péntek

Alice Walker: Bíborszín

Nagyon sok jót olvastam már korábban erről a kötetről, a történet fontosságáról, mélységéről. Ráadásul Emma Watson szerint a világirodalom 10 legfontosabb nőregényeinek egyike, ami szintén plusz pont, hogy el akarjam olvasni. 

Mindemellett mindig is érdekeltek a mély, lélektani, igaz történeten alapuló könyvek. Így a napokban végre rászántam magam és alaposan elmélyedtem Celie történetébe. A cselekmény néhol már szinte könnyeket csalt a szemembe, a megrázó, embertelen, meghökkentő tartalmak pedig együttérzést váltottak ki belőlem a főszereplő, majd annak húga iránt. 

"Ó, Celie, igenis vannak színesbőrű emberek a világban, akik akarják, hogy okosodjunk! Akik akarják, hogy fölemelkedjünk és meglássuk a fényt!"

Ez a könyv bebizonyítja, hogy mekkora ereje van a szeretetnek és mi is az igazi szabadság. A női szereplőknek, de főként  a főszereplőnek, Celie-nek meglehetősen nehéz a sorsa, mintha verné az Isten is, miközben ő hősiesen kitart, nem adja fel. A húga iránti szeretete élteti, ad neki reményt minden nap a kegyetlenségek közepette. Majd megjelenik egy határozott fellépésű, önálló fekete nő, aki megmutatja neki, milyen is az, amikor nem a férfi uralkodik a nő felett és milyen, amikor valóban, igazán törődnek a másikkal. 


Ahogy azt a történet is bemutatja, hitre, fogódzóra, támaszra szüksége van minden embernek. Ezt nevezhetjük Istennek, önmagunknak, a szeretetnek, reménynek, aminek csak szeretnénk. A hit segít elviselni a nehézségeket, kihívásokat, így a felhők mögül egyszer csak előbújik a Nap. 
Az egyik szereplő találóan fejezi ki magát, amikor azt mondja, hogy Isten velünk születik, ő nem képkiállítás, nem férfi vagy nő, nem kell valahogyan kinéznie. Milyen igaza van, hiszen Istenben hinni kell, nem pedig elképzelni ilyen olyan alakban. Olyan ez alapján, mintha mindannyiunkban lenne egy kis Isten, akivel beszélgethetünk, tanácskozhatunk. 

A regény ugyan nem a rabszolgaság idejében játszódik, mégis fellehető a történetben. A feketéket, a fekete nőket alacsonyabb rendűnek ábrázolja a fehéreknél. Erősen megjelenik az elnyomás, a férfiuralom. Főhősünk rendkívül nagy hátrányban szenved. Fekete, szegény és csúnya is ráadásul. Úgy bánnak vele, mint az állattal. Adják, veszik, majd használják kényükre-kedvükre zokszó nélkül. Elkeserítő, hogy mi folyik ebben a világban, ami elénk tárul. A baj az, hogy mindez nem áll távol a valóságtól. 

Érdekesség még a történetben a társadalomkritika mellett, hogy egy-egy képben feltűnik Celie szexuális beállítottsága is az egyik női karakter kapcsán. Ám a főszereplő nem tudja meghatározni, hogy mit is érez pontosan. Azt tudja, hogy a férfiakhoz nem vonzódik, amihez persze hozzájárulhatott az is, ahogy bántak vele. 

Összességében egy mély, erős lélegzetvételű regényt kaptam, ami örök nyomot hagy bennem. Újdonság volt számomra, hogy film is létezik a könyvből, amit ráadásul Steven Spielberg vitt vászonra. A levélregény fő üzenete, hogy SOHA NE ADD FEL! Bármi történjék is, tarts ki, higgy, remélj szüntelen, hiszen így még felvirradhat egy új nap hajnala.

2021. október 6., szerda

Sally Rooney: Baráti beszélgetések

A Normális emberek után egy újabb egyedi stílusban megjelenített történetet olvashattam. Sally Rooney nem éppen hétköznapi módon, de annál közvetlenebbül, életszagúan ábrázolja a fiatalságot, a fiatalok nehézségeit, bohém életvitelét.

"De az nem a gyengeség jele, ha vannak érzéseid."
Nyers, elgondolkodtató, zseniális! Sally Rooney hozta a Normális emberek-ben megszokott, kedvelt közvetlen stílust, izgalmas volt újra elmerülni a világában. A megcsalás, barátság témakörét, viszonyrendszerét finoman, mégis, mintha mi is ott lennénk, úgy tálalja.
A fiatalok veszélyes, kalandos életét humorral vegyítve ábrázolja, elénk tárja, milyen bonyodalmakat, nehézségeket rejthet vagy éppen hozhat felszínre a nők közötti barátság.
Megjelenik a felnőtté válás, a szereplők feszegetik a határaikat, próbálgatják a szárnyaikat, különböző élethelyzetekbe kerülnek, miközben meg kell bírkózniuk a hétköznapi élettel, felnőttek módjára szembenézni a problémákkal, fájdalmakkal.. Mindezt hitelesen mutatja be a szerző, kendőzetlenül.


"A szorongás nem több rossz érzéseket eredményező kémiai reakciónál."

Az írónő őszintesége, kitárulkozása fogott meg igazán. Semmi megjátszás, csak a való élet, igaz érzések, a hozzájuk tartozó fájdalommal, örömmel, melyet úgy ábrázol, mintha testközelből látnánk az eseményeket.
Üdítő és néhol elgondolkodtató olvasmány. Megéri kézbe venni és elmélyedni a cselekményben. 

2021. május 26., szerda

Michael Cunningham: Az órák

Ez a kötet már azóta izgatja a fantáziámat, mióta megtudtam, hogy Meryl Streep az egyik főszereplő a belőle készült filmadaptációban. Nagy örömmel töltött el, hogy idén tavasszal sikeresen be tudtam szerezni ezt a kötetet. 

Számomra nagy jelentőséggel bír a borító, így külön örültem, hogy a vágyott külsővel sikerült megrendelnem a könyvet. 

"Eltűnődik, nem gondolja-e ugyanezt bizonyos fokig az összes nő: íme egy ragyogó szellem, egy nő, akiben mély bánat és túláradó öröm lakozik, aki inkább lenne valahol máshol, de itt van, és az a sorsa, hogy egyszerű és alapvetően ostoba feladatokat végezzen."

"Elképzeli a szűzies, kiegyensúlyozatlan Virginia Woolfot, akit legyőztek az élet és a művészet lehetetlen követelményei; elképzeli, hogy egy kővel a zsebében a folyóba lép."

Az egymást átszövő történetek rövid idő alatt játszódnak. Legfőbb mondanivalója mindegyiknek az idő, hogy mi lesz a következő órában. Az, hogy vajon tényleg a helyükön vannak e a főszereplők vagy csak eljátszanak egy szerepet, karaktert, de azok nem ők valójában. Érdekes, ahogy a három nő karaktere, élete között párhuzamot von a szerző. Nem is gondolnánk, mennyire hasonlíthat a sorsunk, életünk egy másik személyéhez.Kíváncsi vagyok ezek után a megfilmesített változatra, vajon, hogyan vitték vászonra ezt a történetcsokrot.

Michael ​Cunningham, a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb alakja, Órák című regényéért 1999-ben elnyerte a PEN-klub Faulkner-díját, valamint az irodalmi Pulitzer-díjat. A könyv három nő sorsán keresztül tér és idő metafizikus kapcsolatának szívszorító élményét nyújtja. Első helyszíne London, az idő pedig a második világháború kezdő napja. Virginia Woolf írónő öngyilkosságot követ el. Teste ott lebeg a folyóban, melynek hídján anyukájával éppen átsétál egy kisfiú. A következő helyszín New York City, a XX. század végén. Clarissa Vaughan könyvkiadó éppen virágot vásárol barátjának, Richardnak, a beteg homoszexuális költőnek, aki most nyert el egy rangos irodalmi díjat. A harmadik idősíkon a második világháború után vagyunk, Kaliforniában, ahol Laura Braun háziasszony neveli fiát, egy meglehetősen fojtogató légkörű házasságban. Cunningham kivételes könnyedséggel és biztonsággal teremt kapcsolatot a három nő sorsa között. S miközben a regény ide-oda ugrál a XX. században, az író tiszta, erős, költői hangon mesél el történeteket emberekről, akik szerelem és magány, remény és elkeseredés konfliktusaiban próbálnak értékes életet élni, nem egyszer családjuk, barátaik és szeretőik ellenében.

2020. június 5., péntek

Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

A másság, LMBTQ téma manapság egyre elterjedtebb, jobban fel lehet vállalni, beszélni róla, míg régebben - sőt közelmúltban - amikor elítélendő dolognak számított. 

Köszönöm szépen az írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét! Ritkán olvasok ebben a témában, ami nem tudatos, egyszerűen ritkán kerül az utamba LMBTQ történet. Emiatt is örültem, hiszen kisebb komfortzóna átlépés volt ez a könyv.
"... néha pont azoknak nyomja a legnagyobb bánat a szívét, akik látszólag a legerősebbek"

Ezt a témát boncolgatja első könyvében Völgyi Anna írónő, aki friss, teljesen új stílusban bontakoztatja ki ezt a viszonzatlan kapcsolatot két nő között. A hátteret Magyarország adja, ahol mindkét nő egy kórházban dolgozik. Bemutatja a szerző, milyen amikor egy fiatal nő, - aki korábban a férfiakhoz vonzódott - egyszer csak vonzódni kezd a munkatársnőjéhez, mély érzéseket kezd táplálni iránta. Eleinte úgy tűnik, hogy Laura, az imádat tárgya is nyitott a dologra, hasonlóképp érez, hiszen sokszor drágámnak szólítja Sárát, intim gesztusokat tesz felé. Ám hiába az átélt, önfeledt közös élmények a szerelem viszonzatlan marad, ami letargiába sodorja Sárát. A fiatal analitikus nem tudja túltenni magát az elutasításon, azon, hogy vallomásával kizárta magát Laura életéből. Majd időközönként több alkalommal üzenetet küld neki, hogy találkozzanak, beszéljék meg a dolgot. Erre az ominózus eseményre bőven várnia kellett Sárának míg bekövetkezett. Végül  számomra kérdőjellel zárult a történet, hiszen ott a bizonytalanság, vajon mi lesz kettejükkel a továbbiakban? Völgyi Anna írónő gondoskodott róla, hogy a függővég fenntartsa az olvasó figyelmét, kíváncsiságát a történet folytatásához. 
"Ha boldogtalan az ember, biztosan belassul valamelyest az idő."
Elgondolkodtató, hogy mi számít egészséges ragaszkodásnak, mi az, ami már túl megy minden határon? Hogyan szerethetünk egy másik embert úgy, mintha az életünk múlna rajta? Ebben a könyvben mély értelmet nyert az a mondás, hogy a kimondott szónak ereje van. Hiszen itt is abból adódtak a félreértések, hogy az egyik fél túl közvetlenül, intim módon szólt a másikhoz, miközben nem érzett semmit, ám akihez szólt fülig szerelmes volt belé, így ezek a szavak még inkább adták alá a lovat a reménykedéshez.Összességében a cím nagyon találó, a stílus egyedi, a történetvezetés is alapos. Tetszett ez az újfajta megközelítés, ahogyan feldolgozta a témát az írónő!

Érdekel, hogyan alakul Sára és Laura "kapcsolata"? Rendeld meg a könyvet kedvezményesen a Bookline oldaláról!

2019. június 23., vasárnap

John Marrs: The One- A tökéletes pár

Ezt a könyvet Szabados Ági ajánlására vettem kézbe, majd olvastam el. Ági a Lapozz a 99-re podcast-jében említette, ajánlotta ezt a könyvet, mint tartalmas olvasmányt a könyvespolcáról. Korábban nem hallottam még erről a műről, így felkeltette az érdeklődésemet, vajon mit tudhat, hogy annyian kedvelik.


Majd, ahogy belemerültem a történetszálakba hamar megkaptam kérdésemre a választ. Ezt a könyvet nem nehéz szeretni, hisz én is minden lapját érdeklődéssel, várakozással olvastam. Vártam, hogy meddig marad rózsaszín a szereplők világa, s mikor vált át valósággá. Sajnos, nem sajnos ez a fordulat némely történetszálnál egész hamar bekövetkezett, máshol csak a könyv vége felé rántotta le az író a leplet a boldogság burkáról.

Mindenképp szót kell ejteni a borítóról és a mű címéről. A tökéletes pár cím és kép alapján arra asszociáltam, hogy majd kapok egy kerettörténetet, néhány egyedülálló fiatalt, akik a DNS-párod alkalmazás segítségével rátalálnak a nekik rendelt társra. Az elképzelésemhez viszonyítva igazi arculcsapásként ért az események forgataga, sokszínűsége. Teljesen mást kaptam ettől a könyvtől, mint amire számítottam. Egy sokkal izgalmasabb, néhol szívszorítóbb, vérfagyasztóbb részletek tekintettek rám a lapok közül. Igazán meglepett az író profi történetvezetése és a karakterek fejlődésének hű ábrázolása.

Nagyon szeretem a jól megírt thrillereket, így könnyen megszerettem ezt a könyvet is. Romantikus szál itt-ott fellelhető a történetben, nem csordul túl a rózsaszín buboréktól, aminek külön örülök. Szeretem a romantikus történeteket is, de bizonyos kereteken belül. Jobb szeretek két lábbal a földön állni.

John Marrs izgalmas csavarokkal, váratlan fordulatokkal spékelte meg a regényt, aminek hála egy unalmas oldallal sem kellett bíbelődnöm. Érdekes volt látni, mit tesz az emberekkel egy újonnan felfedezett párkereső alkalmazás. Hiába van valakinek már akár évek, évtizedek óta párja, ha akárcsak kíváncsiságból kipróbálja az alkalmazást, feje tetejére állíthatja az egész életét. Vagy jobb vagy rosszabb lesz utána. Ez persze csak akkor derül ki, amikor már késő, nem lehet visszacsinálni.

Összességében igen elégedett vagyok a könyvvel, remek időtöltés volt, amit a társaságában töltöttem. Az író dicsérete mellett elismerést érdemel a mű magyar fordítója is, hiszen nagyban hozzájárult, hogy egy élvezhető, hús-vér történetet kapjon az olvasó.

Felkeltette az érdeklődésed? Rendeld meg ITT

2017. október 4., szerda

Szurovecz Kitti: A sokszívű

Ez már a kilencedik könyv, amit Szurovecz Kittitől olvasok - és nagy szorgalommal gyűjtök - de az előzőekhez hasonlóan ez a kötet sem okozott csalódást! Annyira jól megírt történet, hogy egy rossz szavam sincs rá, csak dicsérni tudom a munkásságát, de, mint magánember is felnézek rá.


Annabella személyével könnyű volt azonosulni, szerethető karakter, aki elé akadályokat gördít az élet. A könyv jóval többről szól, mint a poliamoria ismertetése. A főszereplőnek el kell fogadnia az újonnan kiderült identitását, emellett meg kell birkóznia az ismerősök elítélő pillantásaival, a Sokszívűek Társaságával. Ha ez még nem volna elég, fel kell dolgoznia, hogy akit eddig az édesapjának hitt az nem is az apja, így felkeresi a vér szerinti apját. Szerencsére nincs egyedül Annabella, mert mellette vannak az új barátai és pszichológusa is, akik támogatják, segítik őt. Nagyon szimpatikus a történetben, hogy az írónő szerethetően írja le a poliamoriát, ami nem egy bűnös állapot, hanem természetes dologként jelenik meg. Szépen kirajzolódik a sokszívűek élete, hogy hogyan élnek poliamorként és ezt hogyan kezeli a környezetük.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

" Nagy tévedés, hogy a megcsalás teszi tönkre a kapcsolatokat. A falak a hibásak, melyek a hazugságok miatt emelkednek két ember közé."

" Nem találhatunk meg egy emberben mindent, amire szükségünk van, igaz? Ez csak mese. Basszus, sok habbal."

" A fenébe is, tényleg nem emlékszem semmire. Pedig milyen jó lenne. Hiányzik az életemből az életemből az érintés."

" Túl közel jött. Nagyon közel. Fáj, ha elhagy, aki már túl közel. Ha nincs senki más, nagyon fáj."

"Két férfi van a szívemben, és egy harmadikkal alszom...
- És szerinted mit jelent?
- Szerintem csak annyit, hogy berúgtunk."