Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Nyáry Luca ezzel a történettel határozottan megvett magának. Ezentúl bármit ír, publikál, azt követem, örömmel olvasom.

Eddig számomra kimaradtak a Rólad-Neked könyvek, ám lassanként ezt is pótolni szándékozom.

"-Ha ez megnyugtat, szerintem ennyi idősen néha mindenki legszívesebben levetné magát egy hídról. – Ezt jópofának szántam, de Odett most nem volt vicces kedvében.

-Igen! És pont ez a baj. Hogy ez mi a francért normális?- emeli fel a hangját. -Miért normális, hogy gyerekek, akiknek elvileg életük „ legboldogabb időszakát" kellene élniük, egyáltalán nem akarnak élni? Ezzel valami nagyon nincs rendben, szóval miért viselkedünk úgy, mintha minden jól működne, mikor egyértelmű, hogy nem ez a helyzet? Ezt képtelen vagyok elfogadni."

Ebben a könyvben magát az életet, annak fájó fejezetét tárja elénk a fiatal szerző. A halál mindig is veszteség, fájdalommal jár, főleg, amikor idő előtt szakít el egy édesanyát a családjától, szeretteitől.
Nyáry Luca ezt olyan őszinteséggel, minden sallang nélkül tárja elénk, mintha mi magunk is a részesei lennénk a gyásznak.
Érdekes volt végigkövetni a veszteséget, annak feldolgozási folyamatát, kilengéseit, emelkedőit és lejtőit.
Fény derült arra, hogy kik az igazi, őszinte barátok, akik a rosszban is a főszereplő mellett állnak és kik azok, akik elsősorban érdekből barátkoztak vele. Nekik csak a vidám, bohém Zsófi számított.
Az a folyamat nagyon tetszett, ahogy fejlődött Zsófi és rájött,hogyan érdemes a veszteség után élnie. Az egész sztori szépen kidolgozott, de ez a csapongóból megfontolt lánnyá való átváltozás fogott meg igazán. A szerző megmutatja, hogy nem tudhatjuk, ki fog mellettünk lenni a bajban, ám az az egy biztos, hogy csak ki tudunk saját magunkon segíteni, kiemelkedni a gödörből.

Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem csupán egy tehetséges fiatal szerző regénye, hanem korrajz és látlelet is, a szereplőké és a kamasz lété egyaránt. Rólad – Neked.

Nagyszerű és kiemelten fontos mondanivalójú történet a gyászról és az abból való felépülésről.

A boldogságon nincsen lejárati dátum? 

Szól a kérdés a könyv borítóján. Vajon létezik olyan, hogy egy idő után teljesen kikopik belőlünk a boldogság, a boldogság utáni vágy? 

Úgy gondolom, ahogy a kötetben Zsófi is megtapasztalhatta, hogy a boldogságra való képesség mindig ott van bennünk, csak engednünk kell kibontakozni, szárnyalni, életre kelni. Történhet bármilyen tragédia, gyász, törés az életünkben, akkor vagyunk igazán erősek, ha megtanulunk újra hinni, remélni, szeretni, nyitni a boldogságra. Végső soron ez éltet minket, hogy szeressenek és legyen, akit, akiket szerethetünk. Ez a kettős, ha megvan, akkor a boldogság bármikor bekopoghat az ajtónkon. Fogadjuk jó szívvel!