J. P. Monninger: A térkép, amely elvezet hozzád

Ezt a könyvet még pár éve kaptam egy kedves ismerősömtől. Eddig halogattam, mert nem volt ismerős számomra, most viszont örülök, hogy elolvastam. Kikapcsolt, kicsit elvarázsolt.

"Egyszer azt olvastam valahol, ha belekezdesz valamibe, azt csináld is végig. Ha kilépsz egy ajtón, ne fordulj vissza. Ha indítasz és elhajtasz, ne állj meg. Ha kihúzod a fiókot, vedd is ki, ami benne van."

Gyönyörű történet a barátságról, szerelemről és az önzetlenségről. Minden egyes sorát szerettem, izgalmas volt olvasni a három barátnő kalandos utazásait. Heather és Jack, a két főszereplő nagyon a szívemhez nőtt, különleges személyiség mindkettő. Ugyan a sztori csak részben happy end, ennek ellenére bátran ajánlom elolvasásra a könyvet, mert megéri.

Már a könyv borítóján is látszik, hogy egy kalandos utazásban lesz része az olvasónak. Így felültem én is a vonatra a szereplők mellé, s figyeltem, hallgattam őket.

A cselekmény azzal indít, hogy három barátnő lediplomázik egy neves egyetemen, majd belevágnak egy nyári európai körútba mielőtt belépnek a munka világába. Majd már a vonaton útban Európa felé megkezdődik a kaland a kalandban. A háromból két barátnőre rátalál a szerelem egy idegen személyében. Majd ezután főként a főszereplőnk, Heather történetét követhetjük közelebbről nyomon. Először csak incselkednek egymással, majd hamar rájönnek, hogy nincs menekvés, ez a nyári kaland sokkal több, mélyebb, mint aminek indult. Ám nem minden csupa rózsaszín, többször ellentétbe ütközött Heather és Jack a különböző szemléletük miatt. Mindeközben a szereplőkkel bejárjuk Hollandiát, Párizst, stb. Majd amikor arra kerül a sor, hogy Heather hazamegy Jack-kel az oldalán, a fiú váratlanul eltűnik. Innéttől kezdődik a nyomozás a rejtély után, hogy mégis mi történhetett.

"Bármit jelentett is nekem, bármi volt is ő nekem, egy valami biztos: elindított bennem valamit, ami a sok állástól már egészen berozsdásodott. Reményt adott, és megtanított bízni: az élet mindig tartogat meglepetést, ha hagyjuk, hogy feltárulkozzon előttünk.”

Nem lövöm le a csattanót, de ki kell hangsúlyoznom, hogy ez nem az a megszokott happy end sztori. Ennek ellenére megható, szép az egész történet. Különösen tetszik, hogy van egyfajta íve a cselekménynek. Van bonyodalom, s végül van megoldás is. 

A barátság ereje és az igaz szerelem mintaképe szépen kirajzolódik a történetben. 

Ludányi Bettina: Mennem kell

Ludányi Bettina írónő az Álomgyár Kiadó szerzője, akinek a krimi a fő zsánere, irányvonala, melyen alkot. A Mennem kell című regénye először 2018-ban látott napvilágot, majd 2020-ban újra kiadták. 

"Fejbe vág a valóság. Döntést önmagamért. Nem is tudom, mikor tettem meg utoljára valamit azért a nőért, aki visszanéz rám a tükörből. Neki kellene a legfontosabbnak lennie, mégsem törődtem vele már jó ideje. Most azonban megteszem."

A történet kiindulópontját szépen összefoglalja ez a fenti idézet. A főszereplő, Bella döntéshelyzetbe került. Pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni utazott el a munka elől, s otthonról. Majd váratlanul egy bűnszövetkezet kellős közepén találta magát. 

Zseniális ez a regény! A történet teljesen magába szippantott. Alig akartam letenni a könyvet, csak úgy faltam a sorokat. Az írónő az első néhány oldallal felkeltette az érdeklődésem, ami egy pillanatig sem lankadt le. Szintén 27 éves vagyok, ahogy a főszereplő is és újságírás az eredeti végzettségem nekem is. Emiatt plusz kötődés, kapcsolat alakult ki a történettel.

A krimi az egyik kedvenc műfajom, aminek ez a könyv tökéletesen eleget tett. A szexi rosszfiú igazából jó, csak rossz családba született. Ez a kettősség, hogy másnak tűnik, mint ami/aki végig feszültséget, izgalmat kelt a cselekményben. Kiszámíthatatlan az egész sztori, tetszett,hogy nem lehetett előre tudni, sejteni, hogy mi fog történni. Egyedül az elején gondoltam, hogy nem csak pihenni fog Bella, a főszereplőnő, hanem lesz itt akció is. Szokták mondani, hogy kutyából nem lesz szalonna, így oknyomozó, bűnügyi újságíróból sem lesz kizárólag civil szereplő.

Tetszett a nyomozás, az izzás a főszereplők között, a sok titokzatosság, rejtély.

"Ahogy mondani szokták, az élet megdob egy kaviccsal, ha fel akarja hívni valamire a figyelmedet. Ha nem reagálsz, megdob egy kővel. Ha arra sem, akkor hozzád vág egy sziklát. Ha még ezt sem veszed észre, akkor jön a hegy. Amelyik a legjobban fáj, annál fogsz cselekedni. Van, aki már a kavicsnál is észhez tér, van, aki a hegynél sem."

Első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó. Nagyon megszerettem a stílusát, történetvezetését, ami még több könyvet kíván, hogy olvassak tőle. 

Éljenek a magyar szerzők! 

Köszönöm Ludányi Bettina írónőnek,hogy megismertetett a művel, stílusával. :)

Marie Aubert: Felnőtt emberek

A szerzőtől korábban olvastam már a Ha történne valami című kötetét, ami szintén elgondolkodtatott a felvázolt élethelyzet kapcsán. 

A Felnőtt emberek stílusában hasonlított az előző kötethez, mégis egy teljesen más üzenet jött át az oldalakról. 

A könyvben egy rosszul, nem egészségesen működő család képe bontakozik ki. A szereplők nem győzik leküzdeni a régi szokásokat, berögzült viselkedésmintákat, melyek olyanok, mint a belénk égett múlt, nehéz szabadulni tőlük. 

"[…] egyszerűen az, hogy ott voltam, és erre a lépésre készültem, magában hordozta annak ígéretét, hogy egyszer majd minden másképp lesz."

"Addig mehettem volna, míg már nem látom a partot, és engem is alig látni, míg fel nem oldódom a távolban, míg vízzé, kagylóvá, hínárrá és sziklává nem válok. Észre sem vennék."

Történet egy családról, ahol rosszul vannak leosztva a szerepek, nincs egyenlő testvéri viszony. Mindig csak az egyik a fontos, míg a másikat vigasztalni, sajnálni, ragyogtatni kell. Nem egy megfelelő családmodell rajzolódik ki a könyvben. Érdekes történet a nőiség, az anyaság megéléséről, annak hiányáról.

Összességében egy rövid történetet kaptam, melyben jól kirajzolódott, milyen az, amikor a családban a másik testvér a fontos, a lényeges, míg, aki erősebb karakter, de nem a megfelelő párkapcsolatokba bonyolódik, azt másképp kezelik. Megjelenik a féltékenység, a kirekesztettség, a magány és a fájdalom egyaránt a cselekményben. 

Federica Bosco: A szerelem különös súlya

Az írónőtől évekkel ezelőtt már olvastam a Szerelmem egy angyal című sorozatot, amit máig kedves olvasmányélményként tartok számon. Idén pedig eldöntöttem, hogy sorra veszem

(vagyis elkezdem) a régóta várólistán lévő könyveimet.
Így elsőként Federica Bosco-tól A szerelem különös súlya című történetre esett a választásom.

A könyv a Libri Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban. 

"De valóban ez lenne az élet célja, valahogy kibírni a következő hétvégéig?"

A cselekmény egy párkapcsolatában megrekedt és a munkáját hajszoló nő életét mutatja be, aki küzd azért, hogy láthassa beteg édesanyját. Szép lassan megismerkedünk a szereplőkkel, akik nem mindig a valódi arcukat mutatják, így tőrbe csalva ártatlan embereket. 

"Amíg a szerelem súlya már nem elég ahhoz, hogy ne a megszokás felé billenjen a mérleg nyelve, és akkor rájövünk, hogy az egyetlen, ami még menthető… mi magunk vagyunk."

Francesca, a főszereplő egy kis könyvkiadónál dolgozik, ahol semmibe veszik az alkalmazottakat, mintha semmirekellő rabszolgák lennének. Mázli, hogy két jó barát akad ebben a zűrzavarban. Otthon pedig Edo várja Francesca-t, akivel 6 éve élnek együtt. Eleinte minden rendben volt, azt hitték egymás mellett élik le az életüket, ám az utóbbi időben eléggé ellaposodott a kapcsolatuk. A férfi olyan, mint egy papucsférj vagy bólogatós kutya.  Úgy tűnhet, mintha nem lenne saját gondolata, minden úgy jó számára, ahogy a párja mondja. Ami ugyebár unalmas lehet egy idő után. Semmi változás, semmi fejlődés, csak a pocsolyában való úszkálás, ücsörgés. Nem csodálom, hogy Fra besokall ebből a viselkedésből. Ráadásul a munkahelyén sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elsőre látszik. Egy ismert írónak kellene segítenie megírni a leendő irodalmi díjas regényét. Ám ezzel több probléma is akad. Egy kényelmes, lusta alakról van szó, aki apró-cseprő dolgokkal zsarolja a nőt, majd amikor barátkozni látszik, később a legaljasabb módon hátba szúrja Francesca-t. Mindeközben Fra egy erőteljes fejlődésen megy keresztül, ami a saját személyiségét, életét illeti. Barátaival közösen szenvednek nehézségeikkel, támogatják egymást, majd új életet kezdenek a sok rossz után. Ebben az új életben jelen van Fra édesanyja is, akivel talán közelebb kerülnek egymáshoz, mint valaha. Új élet vár mindenkire, újrakezdés, siker, szerelem és nyugodt élet.

Az írónő szépen láttatja ebben a regényben, hogy a szerelem nem egyenlő a személyiségünk feladásával és azzal, ha belekényelmesedünk a kapcsolatba, a megszokások rabjai leszünk. Érdemes észrevenni az intő jeleket, ha már nem húzódik mosolyra a szánk, amikor hív a párunk vagy nem kitörő örömmel megyünk hozzá haza munka után. 

Irvin D. Yalom - Marilyn Yalom: halálról és életről

Yalom az a pszichoterapeuta, akinek könyvei olvasásakor iszom minden szavát, kíváncsian várom az újabb gondolatokat. Már több írását olvastam a szerző, szakembernek, így amikor az egyetemi pszichológia órán ajánlották az összes művét, nem is volt kérdés, hogy mielőbb bepótlom az eddig kimaradt köteteket is. 

"Nincs nagyobb boldogság, mint fogni Marilyn kezét. Nem tudok betelni vele. Ez így van gimnazistakorunk óta. A többiek mindig cukkoltak bennünket, hogy még a Roosevelt Gimnázium büféjében, ebéd közben is fogtuk egymás kezét – és most, hetven évvel később is így teszünk. Ahogy ezt írom, alig bírom visszatartani a könnyeimet."

Ez a gondolat gyönyörűen ábrázolja az igaz szerelem esszenciáját, igazi valóját. A legszebb érzés a világon valakit szívből szeretni, ragaszkodni hozzá. Yalom és felesége csodálatos érzelmi kapcsolódást éltek át együtt még az utolsó napokban is. Ez az igazán elismerésre méltó dolog az életben. 

A könyvben Yalom és felesége, Marilyn felváltva beszélnék a nő súlyos betegségéről, az azzal való szembenézésről, elfogadásról, gondoskodásról, az örök szerelem erejéről, mely még a halál utáni pillanatban is ott van, nem szűnik meg.

A betegséget és a vég felé közeledő napokat, majd a vég eljöttét követhetjük végig a házaspárral, akik papírra vetették gondolataikat, hogy az olvasók példaként láthassuk, hogyan lehet méltósággal elmenni, méltósággal szembenézni a halállal és elfogadni az elmúlást mind a távozó, mind az életben maradó fél részéről. 

Emellett szépen szemlélteti, hogyan lehet úgy szeretni és élni, hogy semmit ne bánjunk meg, megbánás nékül tekinthessünk vissza a múltba és, ha eljön az ideje, könnyű szívvel tudjunk távozni a földi létből. 

A pszichoterapeuta és író, történész, feminista felesége története végigvezet minket, olvasókat a gyász fázisain. Bemutatja, hogyan lehet megküzdeni ekkora fájdalommal, mint a házastársunk elvesztése, akit az életünknél is jobban szerettünk. Gyönyörű történet a szerelem erejéről, annak örökké tartómivoltáról. Mindkét fél különbözőképpen éli meg a fájdalmat, veszteséget. Másképp küzdenek meg az elmúlás gondolatával, hiszen mind a két félt máshogyan érinti.

Szívszorító és egyben megható, erőt adó, példaértékű történet, olvasmány volt. Hosszú ideig velem marad még, az biztos. 

A könyvet  ITT tudod megvásárolni. 

Dolly Alderton: Szellemek

A figyelemfelkeltő borítóval rendelkező kötet a 21. Század Kiadónál jelent meg 2022-ben.

A leírás hamar felkeltette az érdeklődésem, hiszen a főszereplő, Nina korban közel áll hozzám. Úgy gondolom, hogy az egyedülálló női attitűddel szinte mindenki tud azonosulni, hiszen életében mindenki volt már szingli. Számomra egy izgalmas, ízig-vérig mai, XXI. századi, aktuális történet, amit kaptam. 

Bridget Jones  stílusa, humora finoman megjelenik a történetben, ám most némi komolyságot, határozottságot is kapott a cselekmény. 

"Utáltam érte, hogy olyan nőt csinált belőlem, aki úgy szívja be az eltűnt férfi illatát, mintha az repülősó lenne."

A könyv olvasása közben felmerült bennem, hogy megszerezni vagy megtartani, benne lenni nehezebb vajon egy kapcsoltban? Olya hosszan, sokáig várunk, váűgyunk rá általában, mire sikerül a kapcsolat, ám sokszor sokkal nehezebb benne lenni, kisimerni a másikat, mint kapcsolatot kialakítani vele. Ezt szépen bemutatja a szerző is Nina szemszögén, esetén keresztül.  

Nina szingli gasztroblogger egy házas és egy hóbortos barátnővel, egy titokzatos szomszéddal, egy expasival, akivel még mindig barátok és ott vannak még a szülők. Édesanyja mintha második fiatalkorát élné, néhol furcsa, de szerethető, édesapja pedig betegségben szenved, kezdi elveszíteni az emlékezetét. Ez utóbbi nem könnyű Ninának, hiszen nagyon közel áll apukájához, édesanyjával pedig nincs meg az a kifejezett anya-lánya kapcsolatuk. Mindemellett küzd a szingliléttel...

"A legszexibb, a legizgalmasabb, a legromantikusabb, a minden érzéket felrobbantó érzés a világon az, amikor néhány centiméternyi bőrt először simogat meg nyilvános helyen. A vágy első megerősítése. Az intimitás első jele. Ezt az érzést egy emberrel csak egyszer érzed."

Egy társkereső oldalnak köszönhetően - bár mindenki döntse el maga, ebben mennyi a köszönet - elkezd ismerkedni egy Max nevű férfival, aki komoly, férfias, de kissé megközelíthetetlen, emellett romantikusnak tűnő alak. Elkezdenek randevúzni, találkozgatni Ninával, majd váratlan eset történik. 

Felmerül a kérdés, hogy a látszat ellenére biztosan Max az a személy, aki a nagybetűs férfi Nina számára?

Ez a történet hűen tükrözi a mai kor társadalmát, a szinglik, egyedülállók helyzetét a társkereső oldalak korában. Kiütköziknek az ellenetétek a házas, párkapcsolatban élő nők és az egyedülállók között.

A főszereplőnő határozott, kedves nő, aki amellett,hogy építi a karrierjét, foglalkozik a családjával és a barátnői mellett is kiáll. Már csak a szerelem hiányzik az életéből, ami egy ismerkedős oldalon be is következik. Ám vajon tartós lesz, érdemes bíznia a férfiban? Ez már egy igen fajsúlyos kérdés. Semmi nem úgy alakul, ahogy Nina, a főszereplő elképzelte, remélte. Ám néha a legjobb dolgok váratlanul történnek velünk, nem érdemes mindig keresni, elébe menni.

Elgondolkodtató, humoros, hétköznapi történet, aminek pont a hétköznapiságában rejlik a különlegessége, értéke. 

Ajánlom elsősorban minden szingli nőnek, de párkapcsolatban élőnek is, hiszen úgy vélem minden nő könnyedén beleélheti magát Nina helyzetébe. 

Sally Rooney: Baráti beszélgetések

A Normális emberek után egy újabb egyedi stílusban megjelenített történetet olvashattam. Sally Rooney nem éppen hétköznapi módon, de annál közvetlenebbül, életszagúan ábrázolja a fiatalságot, a fiatalok nehézségeit, bohém életvitelét.

"De az nem a gyengeség jele, ha vannak érzéseid."

Nyers, elgondolkodtató, zseniális! Sally Rooney hozta a Normális emberek-ben megszokott, kedvelt közvetlen stílust, izgalmas volt újra elmerülni a világában. A megcsalás, barátság témakörét, viszonyrendszerét finoman, mégis, mintha mi is ott lennénk, úgy tálalja.

A fiatalok veszélyes, kalandos életét humorral vegyítve ábrázolja, elénk tárja, milyen bonyodalmakat, nehézségeket rejthet vagy éppen hozhat felszínre a nők közötti barátság.

Megjelenik a felnőtté válás, a szereplők feszegetik a határaikat, próbálgatják a szárnyaikat, különböző élethelyzetekbe kerülnek, miközben meg kell bírkózniuk a hétköznapi élettel, felnőttek módjára szembenézni a problémákkal, fájdalmakkal.. Mindezt hitelesen mutatja be a szerző, kendőzetlenül.

"A szorongás nem több rossz érzéseket eredményező kémiai reakciónál."

Az írónő őszintesége, kitárulkozása fogott meg igazán. Semmi megjátszás, csak a való élet, igaz érzések, a hozzájuk tartozó fájdalommal, örömmel, melyet úgy ábrázol, mintha testközelből látnánk az eseményeket.

Üdítő és néhol elgondolkodtató olvasmány. Megéri kézbe venni és elmélyedni a cselekményben.