Singer Magdolna: Gyászkísérés

 Együtt a bánat és a feldolgozás útján

Singer Magdolna író, mentálhigiénés szakember, gyásztanácsadó ebben a kötetben fogódzót nyújt a gyász elviselésére, a tragédiával való szembenézésre és a feldolgozás folyamatában.

Szimpatikus volt, hogy a fejezetek különböző tematika alapján kerülnek elválasztásra, így egy-egy esetet jobban megismerhetünk, körbejárhatunk.

Számomra fogódzót és lelki támaszt, mondhatni megnyugvást jelentett a könyv olvasása. Nagymamám tavaly év végén hunyt el váratlanul, ennek következtében kezdtem el utána nézni a halál és gyász témájának. Érdekelt, hogy a könyvek, szakirodalom mégis hogyan tárgyalja ezt a kifejezetten nehéz élethelyzetet, amellyel életünk során mindannyian találkozunk.

Sok-sok elmesélt történetben felfedeztem a saját gyásszal, veszteséggel kapcsolatos érzéseimet. Majd a történetek mellé jött a szerző, szakember iránymutatása, egyengetése, hogy hogyan érdemes tovább, mi lehet jó ilyen esetben. Olyan érzés volt olvasni, mintha egy együttérző, támogató kéz kinyúlt volna a lapok közül megszorítva a kezem, s azt mondaná, hogy nem vagy egyedül.

"Úgy tűnik nekem, van olyan az életben, amikor az őrület a normális válaszreakció a minket ért csapásra."

Ahogy a fenti idézet mutatja, van olyan élethelyzet, amikor az őrület elfogadható és nem számít deviáns viselkedésnek. Sok esetben nem merjük megélni, kimutatni a gyászunkat, mert félünk attól, hogy elítélnek, megszólnak érte. Ennek igaz az ellenkezője is, amikor valaki hétköznapian, "normálisan" viselkedik egy hozzá közel álló személy elvesztése után. 

A könyvből világossá vált számomra is, hogy nincs olyan, hogy valaki jól vagy rosszul gyászol. Inkább a tartama és a mélysége, ami nem mindegy. Van, amikor már egészségtelen szint alá megy. Ekkor érdemes, kell segítségért folyamodni. A legjobb, ha az érintett személy saját maga keres fel szakembert, nem pedig úgy szerzik neki a terápiát az aggódó ismerősök, rokonok. 

A szakember főként akkor tud segíteni, ha a páciens, ügyfél hajlandó megnyílni neki és elhiszi, hogy ettől jobb lesz neki. 

A gyászolóval szemben a legfontosabb a türelem és az értő figyelem, hallgatás. Ennek mikéntjére is számos példát hoz Singer Magdolna a kötetben. Éreztetni kell a személlyel, hogy ő a fontos, csak rá figyel, koncentrál a másik. Itt megjelenik Rogers személyközpontú szemlélete, mely teret ad a gyászoló fájdalmának kibontakozásában mindenféle közbeszólás nélkül.

A kötet végén a szerző remek filmeket, további irodalmat, szakirodalmat ajánl a témával kapcsolatban, amiből az érdeklődő vagy gyászoló szemezgethet.

Paul Griffin: Ahol a barátom, ott az otthonom

A kötet a Menő Könyvek kiadásában jelent meg 2017-ben. Tavaly, a Szabó Ervin Sárkányos Gyermekkönyvtárában hallottam róla először, amikor gyermekkönyvtárosi továbbképzésen voltam. Már akkor eldöntöttem, hogy el kell olvasnom ezt a szívhez szóló történetet. Különösen megragadott benne, hogy a könyvek, könyvtár központi szerepet játszik.

"– Gyakran gondoltam rá, hogy meg kéne ismernetek egymást – mondta. Könyvmolyoknál a sors mindig telibe talál."

"Tudod, honnan lehet tudni, hogy valaki tényleg figyel rád? Onnan, hogy szinte látni, ahogy a szavak átrepülnek hozzá, belevesznek a szemébe, majd egyenesen a szívébe hatolnak. Onnan, hogy a másik ugyanazt akarja érezni, mint te, akkor is, ha szomorú vagy, mert osztozni akar veled az érzésben."

Egy történet, ami a szeretet, a hit, remény és főként a barátság erejéről szól. Mindez a könyvek által, hiszen főhőseink könyvtárban ismerkednek össze, s a könyveknek, történeteknek jelentése lesz a kapcsolatukban, életükben.

Egy megható történetet kaptam, ami egyszerre szomorította el a lelkem és fakasztott mosolyra.

A cím a cselekmény kimenetele szempontjából szó szerint is értelmet nyer. Másrészt viszont már korábban is, hiszen ott lehetünk igazán otthon, ahol megértenek, elfogadnak minket, aggódnak értünk.

Ben és Halley, a két főszereplő egyaránt megtapasztalja a veszteségeket már idejekorán. Emellett betekinthetünk egy igazi szeretetteli, összetartó család életébe.

Ez egy csodakönyv, hisz részben a csodáról szól. 

Igazi tanító jellege, példaértéke van ennek a történetnek. Megmutatja, mekkora erő rejlik a könyvekben, kitalált történetekben, s főleg abban, ha hiszünk saját magunkban. Az örökbefogadás témája is megjelenik, melynek a pozitív és negatív arcát is bemutatja a szerző. 

Irvin D. Yalom - Marilyn Yalom: halálról és életről

Yalom az a pszichoterapeuta, akinek könyvei olvasásakor iszom minden szavát, kíváncsian várom az újabb gondolatokat. Már több írását olvastam a szerző, szakembernek, így amikor az egyetemi pszichológia órán ajánlották az összes művét, nem is volt kérdés, hogy mielőbb bepótlom az eddig kimaradt köteteket is. 

"Nincs nagyobb boldogság, mint fogni Marilyn kezét. Nem tudok betelni vele. Ez így van gimnazistakorunk óta. A többiek mindig cukkoltak bennünket, hogy még a Roosevelt Gimnázium büféjében, ebéd közben is fogtuk egymás kezét – és most, hetven évvel később is így teszünk. Ahogy ezt írom, alig bírom visszatartani a könnyeimet."

Ez a gondolat gyönyörűen ábrázolja az igaz szerelem esszenciáját, igazi valóját. A legszebb érzés a világon valakit szívből szeretni, ragaszkodni hozzá. Yalom és felesége csodálatos érzelmi kapcsolódást éltek át együtt még az utolsó napokban is. Ez az igazán elismerésre méltó dolog az életben. 

A könyvben Yalom és felesége, Marilyn felváltva beszélnék a nő súlyos betegségéről, az azzal való szembenézésről, elfogadásról, gondoskodásról, az örök szerelem erejéről, mely még a halál utáni pillanatban is ott van, nem szűnik meg.

A betegséget és a vég felé közeledő napokat, majd a vég eljöttét követhetjük végig a házaspárral, akik papírra vetették gondolataikat, hogy az olvasók példaként láthassuk, hogyan lehet méltósággal elmenni, méltósággal szembenézni a halállal és elfogadni az elmúlást mind a távozó, mind az életben maradó fél részéről. 

Emellett szépen szemlélteti, hogyan lehet úgy szeretni és élni, hogy semmit ne bánjunk meg, megbánás nékül tekinthessünk vissza a múltba és, ha eljön az ideje, könnyű szívvel tudjunk távozni a földi létből. 

A pszichoterapeuta és író, történész, feminista felesége története végigvezet minket, olvasókat a gyász fázisain. Bemutatja, hogyan lehet megküzdeni ekkora fájdalommal, mint a házastársunk elvesztése, akit az életünknél is jobban szerettünk. Gyönyörű történet a szerelem erejéről, annak örökké tartómivoltáról. Mindkét fél különbözőképpen éli meg a fájdalmat, veszteséget. Másképp küzdenek meg az elmúlás gondolatával, hiszen mind a két félt máshogyan érinti.

Szívszorító és egyben megható, erőt adó, példaértékű történet, olvasmány volt. Hosszú ideig velem marad még, az biztos. 

A könyvet  ITT tudod megvásárolni. 

Peter Carnavas: Az elefánt

Számomra - főleg az utóbbi években - kiemelten fontossá váltak a pszichológiai, lelki szemléletű könyvek, melyek megmutatják, hogyan lehetne másképp élni, másképp feldolgozni egy adott traumát, élethelyzetet.

"Tudom, hogy szeretnél segíteni. De az emberek érzéseit nem lehet megváltoztatni."

Ez a gondolat bizonyos fokig helytálló is, ám finomhangolni, jótékony hatást gyakorolni igenis tudunk egymásra. Elég egy jó szó, dicséret, szívből jövő meglepetés, megnevettetés.  

Kiemelkedő írás a gyászfeldolgozásról gyermekszemmel. Emellett szerepet kap a gyógyulás folyamata, a jelen megélése is. Fontos,hogy emlékezzünk a szeretett személyre, akit elvesztettünk, de ne felejtsünk el élni, ne szippantson be a múlt, a fájdalom.Ebben a történetben gyönyörűen van felvezetve a fájdalomból való kilábalás, a hit, mely soha nem hagyta el a kislányt. Ráadásul segítője is akadt a célja elérésében. Végül apa és lánya újra egymásra talált. Az édesanya emléke pedig velük maradt, de hiánya már nem taszította őket a mélybe.

Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlom ezt a kedves írást, mely tele van pszichológiai elemmel, segítő kart nyújt a nehéz időkben. Segít rávilágítani, hogy mindig van miért, kiért élni, mosolyogni, örülni.

Ráadásul Kádár Annamária ajánlja a kötetet, ami szerintem már elég garancia a minőségi, elgondolkodtató, értékes történetre. 

A gyászfeldolgozás és a pszichológiai elemek olyan szépen bele vannak ágyazva ebbe a történetbe, hogy, aki nem figyel, észre sem veszi. Érdemes szemfülesnek lenni, hiszen ez a kis könyvecske jóval többről szól, mint amit a borító láttatni enged. 

Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Nyáry Luca ezzel a történettel határozottan megvett magának. Ezentúl bármit ír, publikál, azt követem, örömmel olvasom.

Eddig számomra kimaradtak a Rólad-Neked könyvek, ám lassanként ezt is pótolni szándékozom.

"-Ha ez megnyugtat, szerintem ennyi idősen néha mindenki legszívesebben levetné magát egy hídról. – Ezt jópofának szántam, de Odett most nem volt vicces kedvében.

-Igen! És pont ez a baj. Hogy ez mi a francért normális?- emeli fel a hangját. -Miért normális, hogy gyerekek, akiknek elvileg életük „ legboldogabb időszakát" kellene élniük, egyáltalán nem akarnak élni? Ezzel valami nagyon nincs rendben, szóval miért viselkedünk úgy, mintha minden jól működne, mikor egyértelmű, hogy nem ez a helyzet? Ezt képtelen vagyok elfogadni."

Ebben a könyvben magát az életet, annak fájó fejezetét tárja elénk a fiatal szerző. A halál mindig is veszteség, fájdalommal jár, főleg, amikor idő előtt szakít el egy édesanyát a családjától, szeretteitől.
Nyáry Luca ezt olyan őszinteséggel, minden sallang nélkül tárja elénk, mintha mi magunk is a részesei lennénk a gyásznak.
Érdekes volt végigkövetni a veszteséget, annak feldolgozási folyamatát, kilengéseit, emelkedőit és lejtőit.
Fény derült arra, hogy kik az igazi, őszinte barátok, akik a rosszban is a főszereplő mellett állnak és kik azok, akik elsősorban érdekből barátkoztak vele. Nekik csak a vidám, bohém Zsófi számított.
Az a folyamat nagyon tetszett, ahogy fejlődött Zsófi és rájött,hogyan érdemes a veszteség után élnie. Az egész sztori szépen kidolgozott, de ez a csapongóból megfontolt lánnyá való átváltozás fogott meg igazán. A szerző megmutatja, hogy nem tudhatjuk, ki fog mellettünk lenni a bajban, ám az az egy biztos, hogy csak ki tudunk saját magunkon segíteni, kiemelkedni a gödörből.

Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem csupán egy tehetséges fiatal szerző regénye, hanem korrajz és látlelet is, a szereplőké és a kamasz lété egyaránt. Rólad – Neked.

Nagyszerű és kiemelten fontos mondanivalójú történet a gyászról és az abból való felépülésről.

A boldogságon nincsen lejárati dátum? 

Szól a kérdés a könyv borítóján. Vajon létezik olyan, hogy egy idő után teljesen kikopik belőlünk a boldogság, a boldogság utáni vágy? 

Úgy gondolom, ahogy a kötetben Zsófi is megtapasztalhatta, hogy a boldogságra való képesség mindig ott van bennünk, csak engednünk kell kibontakozni, szárnyalni, életre kelni. Történhet bármilyen tragédia, gyász, törés az életünkben, akkor vagyunk igazán erősek, ha megtanulunk újra hinni, remélni, szeretni, nyitni a boldogságra. Végső soron ez éltet minket, hogy szeressenek és legyen, akit, akiket szerethetünk. Ez a kettős, ha megvan, akkor a boldogság bármikor bekopoghat az ajtónkon. Fogadjuk jó szívvel!

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

A Szólít a szörny (A Monster Calls) mintegy 40 országban jelent meg, a díjak történetében első alkalommal elnyerte valamennyi angliai ifjúsági nagydíjat, a német ifjúság díjat (Deutsche

Jugendliteratur Preis).

"A mesék hősei nem mindig egyértelműen jók vagy rosszak. Ahogy az emberek többsége sem az."

Számomra ez a mondat összefoglalja a cselekmény fő mondanivalóját. Elárulja, hogy semmi sem csak fekete vagy fehér, sokkal árnyaltabbak a dolgok, helyzetek, emberek, mint elsőre látszanak. Ám az egyensúlynak fenn kell maradnia a világban, így nincs jó a rossz nélkül, pozitív a negatív nélkül.  

"Sokszor becstelenségnek érezzük az igazságot. A királyság olyan uralkodót kap, amilyet érdemel, parasztlányok halnak meg értelmetlenül, és néha a boszorkányok is megérdemlik, hogy megmentsék őket. Sőt, nem is olyan ritkán. Meglepődnél, milyen gyakran."

Többször szembetaláltam magam ezzel a könyvvel, valami mégis visszatartott. Eleve kevésbé szeretem a szörnyes történeteket, melyeket gyerekeknek címeznek. Ám ez a könyv nem a megszokott gonosz, rémséges rémet tárja elénk. 

"Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz.

 A lényeg az, hogy mit cselekszel."

Ez nem egy szimpla, megszokott mesekönyv. Ez a történet megszólítja az olvasót, megérinti a lelkét. Egyfajta gyászfeldolgozási folyamatot tár elénk fantasy elem közreműködésével.

Megrázó, egyben megható olvasmány, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt elgondolkodtató lehet.

A szerző érdekes feldolgozási módot választott, ám gyermekszemszögből meglehetősen ideális ez az ábrázolás. Fontos belátnunk, hogy önmagában senki sem csupán fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Ennél sokkal árnyaltabb a kép. Aki az egyik oldalról csupa ellenszenvet sugároz, az a másik oldalról egy igazi jótét lélek lehet.

Ne feledjük, soha nem az az igazi szörny, ami előttünk van, amit látunk, hanem ami bennünk rejlik. Elég erő, küzdés, akarat pedig megkönnyítheti az elengedést.