Louisa May Alcott: Kisasszonyok

A Kisasszonyok egy rendkívül pozitív és derűs történet

Elbűvölő írás az összetartásról, szeretetről, megbocsátásról, segítségnyújtásról, önzetlenségről, barátságról.

Louisa May Alcott önéletrajzi ihletésű könyve jóval több, mint családregény. Egy kedves, néhol civakodó, de megbékélő nővéreket ismerhetünk meg, akik igen különbözőek, mégis közel állnak egymáshoz.

A négy nővér - Meg, Jo, Beth, Amy - története, fejlődése példaértékű lehet mindannyiunknak számára. Édesanyjuk nagy odafigyeléssel terelgeti őket a helyes útra, a azülői gondoskodásnak hála, ha hibát is vétenek, hamar kiküszöbölik a csorbát, megbánják tettüket, belátják, ha helytelenül viselkedtek.

Izgalmas volt nyomon követni a lányok mindennapjait, kalandjait. Érdeklődve olvastam, milyen elfoglaltságokat találtak ki maguknak unaloműzőként. Napsütéses időben kertészkedtek, a folyón eveztek, virágot szedtek, varrogattak, főzni tanultak vagy meghívásra táncmulatságba, színházba mentek. Ám a legjobban a titkos társaságuk tetszett, mely Pickwick Klub névre hallgatott. Ezen belül újságot írtak, amit kreatív tartalommal, izgalmas írói álnévvel működtetek. A Pickwick dosszié újságba mind a négyen különböző témában képviselték magukat elsősorban egymás és saját maguk szórakozására.

Egy lenyűgöző, megindító, példaértékű könyvet ismertem meg, ami a mai világban is megállja a helyét. Nagyon örülök, hogy sikerült beszereznem a gyönyörű Manó Könyvek kiadást, melyet Ella Bailey rajzai díszítenek.

Ajánlom mindenkinek, aki egy kellemes, szórakoztató 19. századi családregényt olvasna.

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

"A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel."

Köszönöm a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum kedves könyvtárosainak, hogy azonnal értesítettek, amint beérkezett a régóta várt regény! :)

Több véleményt, ajánlást olvastam a könyvről. Sokak szerint túlhájpolt, agyonreklámozott... Ezzel részben egyetértek, viszont  a könyv elolvasása után úgy érzem, megérdemelte a hosszas beharangozót, marketinget Delia Owens írása!

Már csak a cím sem hétköznapi, hisz ki hallott folyami rákokat énekelni? Hm, elgondolkodtató, figyelemfelkeltő címadás, annyi biztos. A borító mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Meseszép, gyönyörű ábrázolás az élet apró szépségeiről. 

A szerző prológussal nyit, amelyben a részletes tájleírás mellett megjelenik egy holttest a lápban. Felmerül a kérdés, ki és miért ölhette meg a férfit. A történet két idősíkon játszódik, az egyik elmeséli Kija gyermekkorát, felnőtté válását, megpróbáltatásait, a másik pedig a nyomozás mozzanatait mutatja meg. 

Ezután megismerjük a főszereplőt, Kiját és elénk tárul a mocsár, lápvidék meseszerű, ám öntörvényű világa. A történet bemutatja a leány gyermekkorát, magányát, életét. Négy testvérével él a lápi kunyhóban részeges, erőszakos, nem beszámítható édesapjával és pánikbeteggé váló édesanyjával. 
Egy nap az anya egy szó nélkül elindul az ösvényen a krokodilos cipőjében és elhagyja a családját. Kija hosszú ideig minden egyes nap visszavárja édesanyját, majd rájön, hogy nem tér már vissza. Hamarosan a testvérei is elhagyják Kiját, aki egyedül marad az apjával, akit mindennek lehet nevezni, csak apának nem. Majd ő is elmegy, eltűnik, így Kija úgy fest végleg magára marad, mint a kisujja. 

Iskolába csak egyetlen napot jár, kiutálják, csúfolják, így többet a közelébe sem megy az intézménynek.
Egyszer csak belép a leány életébe egy régi arc, akit már elfeledett. Ő nem más, mint Tate, a kedves, barátságos fiú, aki a későbbiekben olvasni tanítja Kiját, könyveket hoz a lánynak. Együtt vizsgálják a kagylókat, a láp élővilágát, ismerkednek az első szerelem,a  vágyakozás érzésével. Ám amikor a fiú egyetemre megy, vége szakad az együtt töltött időnek. A lány ugyanúgy, mint az édesanyját, napokon, heteken keresztül várta a parton a fiút, ám ő nem jött. Majd megismerkedett Chase-szel, aki még gyermekkorában gúnyolta őt. Lassan, lassan, de nyitott felé, amivel a fiú visszaélt, megalázta Kiját, aki ezután bezárta a szívét, nem engedte, hogy újra összetörjék, még egyszer elhagyják. 

"Délig felforrósodtak az órák, délután felhólyagosodtak, és még napnyugta után is lüktettek. Később a hold reményt hintett a vízre, de az is elhalt. Újabb napkelte, újabb fehéren izzó dél. Újra naplemente. Minden remény közömbössé vált."

Miközben vizsgálta, szemlélte a körülötte lévő élővilágot, gyönyörűen megtanult olvasni, rajzolni, így megörökítette, leírással együtt a növényeket, madarakat, vízi lényeket, legyenek kicsik vagy nagyok. Feljegyezte szokásaikat, amelyből Tate felkeresése és ajánlása hatására könyv, sőt könyvek születtek. 

Nem sokkal az ismeretterjesztő, természetrajzi könyvek megjelenése után már nem szorult rá Jumpin' adományaira, arra, hogy kagylóhalászatból éljen meg. Nagy örömére és meglepetésére felbukkant fiatalabbik bátyja is, akivel átbeszélték a múltbeli eseményeket és azt, ami azóta történt velük.

A könyv jelenéhez érve véget ért a nyomozás, Kiját letartóztatták, bíróság elé állították, majd a hónapokon át tartó tárgyalást követően bizonyíték, alapos indíték hiányában elengedték a fiatal nőt, akit csak a Lápi Lányként emlegettek. 

Kija végül visszatalált Tate-hez, a fiatalok összeköltöztek a lápi kunyhóban, melyet felújítottak, majd a mocsár nyugalma, a láp békéje ölelésében öregedtek meg együtt, miközben folytatták a lápi világ elemzését, megörökítését az utókornak. 

"Amikor leszállt az éjszaka, Tate visszagyalogolt a viskóba. De amikor a lagúnához ért, megállt a mélyülő lombok alatt, és nézte, ahogy sok száz szentjánosbogár villog hívogatóan a láp sötétlő mélyében. Ott, ahol a folyami rákok énekelnek."

Az Ahol a folyami rákok énekelnek igazi fejlődésregény, természetrajzzal, gyönyörű tájleírással ötvözve. Nagyon tetszett a történet, a fogalmazásmód, a szerző stílusa. Kija találékonysága elismerésre méltó. Hosszú éveken keresztül magányban, egyedül élt, mint egy számkivetett, mert az emberek nem fogadták el, nem szerették, nem segítettek rajtuk. A könyv válaszol arra kérdésre, hogy mi történik azzal, akit elhagynak a szerettei, kiközösít a falu és csak magára számíthat. Ennek ellenére vagy éppen ezért egy elismert tudós, sikeres író lett a lápi élővilág bemutatásáról szóló könyveivel. 

Zseniális szépirodalmi alkotás fejlődésről, női sorsról, elhagyatottságról, majd talpra állásról!

Ha érdekel Kija megrendítő és egyben lenyűgöző története rendeld meg a könyvet  a KIADÓTÓL !

Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Elena Ferrante az olasz irodalom és a világirodalom nagy rejtélye, tízévenként kiad egy könyvet, ami hatalmas sikert arat és számos díjat bezsebel. Az író kilétét, személyét homály fedi, senki nem tudja ki ő valójában, nem mutatkozik nyilvánosság előtt.

Az elhagyás, magára maradottság, magány, elválás témája gyakori, ahogy sokan fel is dolgozták már. Ám az írónő újfajta módon közelíti meg ezt a folyamatot. A főszereplő nő, feleség drasztikusan éli meg az elhagyás pillanatát, fázisait. Szókimondó, nem rejti véka alá a véleményét a kialakult helyzetről, sőt bátran hangoztatja, hadd tudja meg mindenki mit tett vele a férje, hogyan járt ő. A "tettes" férj hirtelen - első ránézésre - minden előzmény nélkül elhagyta a családját, ami kiváltotta a nő összeroppanását, amiből igen nehezen gyógyult ki.

Válaszul az édesanya viselkedésére, kiborulására a gyerekek is elszemtelenedtek, visszaéltek anyjuk állapotával. Ám nem lehet rossznak, neveletlennek beállítani a gyerekeket, hiszen anyjuk a történtek után alig törődött velük, volt, hogy megfeledkezett a saját gyerekeiről. Elfelejtett iskoláéba menni értük, nem készített nekik ebédet vagy éppen nem emberi hangon szólt hozzájuk. Ezek mind mind kiváltották az ellenséges viselkedést a kisfiúból és húgából. Ezt tetőzte még apjuk hiánya, aki fontos szerepet játszott az életükben.

Végül ugyan segítséggel, de sikerült újra visszazökkenni a rendes kerékvágásba az édesanyának és a gyerekeknek. Hatalmas segítséget jelentett az ellenszenvesnek tűnő zenész szomszéd, aki közelebbi ismeretség után segített, ahol tudott.

A történet komoly üzenetet hordoz. Amikor elhagynak egy nőt, vagy válás esetén megkérdőjeleződik a nő személye, nőisége. Elgondolkodik, hogy kívánatos e még, rossz feleség volt, rossz anya vagy vajon miért következett be a tragédia?!

Elena Ferrante egy új perspektívából közelítette meg az elhagyás témáját, melyet igen életszagúan - ám szerintem kicsit túlzásba is esve - dolgozott fel. Úgy gondolom, hogy egy anya semmilyen körülmény beállta miatt nem hanyagolhatja el a saját gyermekeit, akkor sem, ha feleségként otthagyják.

Összességében tetszett a könyv, bár kissé túlzásba vitte a feleség a kesergést.

https://moly.hu/konyvek/elena-ferrante-amikor-elhagytak

Jessie Burton: Múzsa

Második olvasmányom, melyet Szabados Ági ajánlásával választottam. Érdekesnek hatott az ajánlója és a könyv rövid ismertetője, ami szerint a cselekmény egy festmény köré épül, a kép van központi szerepben.

Izgalmas volt elkezdenem egy olyan könyvet, ahol két idősíkon játszódik a történet. Az egyik szál a festmény megszületését és annak előzményeit járja körül, míg a harminc évvel későbbi jelenetek a festmény utóéletét regélik el.

A könyvet már kézbe venni is hatalmas élmény volt, hiszen gyönyörű borítót terveztek hozzá, ami szépen magába foglalja a történet mozgatórugóit. Ilyen a cselszövés, az ármány, intrika, szerelem, barátság, család, féltékenység, háború.

"Csak azt tudom, hogy amikor meghallottam, hogy kikészültél, elszomorodtam. És rájöttem, hogy én is magam alatt voltam. És aztán eszembe jutott, hogy talán egy kicsit könnyebb lenne, ha… ha együtt lennénk magunk alatt."

Hosszú ideig, talán a könyv feléig is igazi rejtélyt jelentett, hogy a múlt és a jövő a festményen kívül hogyan is kapcsolódik össze. A történet vége felé már azt hittem rájöttem az egyik titokzatos személy kilétére, ám a szerző meglepett egy jókora csavarral.

Nagyon izgalmas a mű cselekménye, Jessie Burton egy pillanatig sem hagyja unatkozni az olvasót. Folyamatosan mozgásban tartja a szálakat, nem lanyhul a figyelme egyik szereplőnél sem, mindenkire egyaránt figyel.

Érdekes volt, hogy a háború, hogyan hatott a Schloss családra, miként vették vagy épp nem vették az akadályokat, amit a háború fakasztott.

Látszik, hogy alapos kutatómunkán - is - alapul a könyv története, amit Burton képzelőereje, fantasztikus írói stílusa tett gazdaggá, élvezhetővé. Igazi kult könyv, amely egyaránt szól a nők elnyomásáról, a férfiak kihasználásáról, kiszolgáltatottságról, érvényesülésről, családról és szerelemről egy kis történelemmel fűszerezve.

"És történt még valami, mélyen legbelül, valami sötétebb, amin mindnyájan keresztülmentünk,vagy ha még nem, akkor előttünk áll: a kitörölhetetlen pillanat, amikor felismerjük, hogy egyedül vagyunk."

https://moly.hu/konyvek/jessie-burton-muzsa

Margaret Atwood: Alias Grace

"Százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts, semmint emlékezz és egy könnyet ejts"

Margaret Atwood a maga nemében igen kiváló írónő, így mindenképpen érdemes tőle olvasni, akár, ha csak egy könyvet is. Az Alias Grace a harmadik könyv, amit elolvastam a szerzőtől.

"(…) az embernek onnan kell összecsipegetnie a jóság morzsáit ezen a világon, ahol épp talál belőle egy keveset, nem terem az minden bokorban."

Az Alias Grace egy olyan történetet tár elénk, ami nem légből kapott képzelet szüleménye, hanem van valóságalapja a sztorinak. Atwood egy kettős gyilkosság vádjával börtönbe zárt személy, Grace Marks történetét meséli el. Grace-hez egyik nap egy pszichiáter- vagyis az agy doktora, ahogy könyvben elhangzik - érkezik, aki kíváncsi a nő élettörténetére, arra, hogy mi vezetett el a börtönig.

A helybéli bizottság azzal a céllal hívta a városba Jordan doktort, hogy ő bebizonyítsa és észérvekkel alátámassza Grace ártatlanságát, majd így szabadon engedjék a nőt.

Az elítélt Grace ahogy elkezd visszaemlékezni a múltjára, megismerhetjük mi is, milyen út vezette Mr. Kinnear szolgálatába. Az írónő minden egyes múltbeli visszatekintést hűen ábrázolt, mintha mi, olvasók is ott lennénk Grace-szel az adott helyszínen.

Nehéz eligazodni, hogy ki lehetett a fő bűnös, tettes, egyáltalán valaki egyedül vagy ketten követték a  bűntényt. A bíróságon úgy tűnt mindenki egymás ellen vall, valaki nem mond igazat. Később az emlékezetkiesést Grace amnéziájának tudták be, amit a doktor napról-napra igyekezett megtörni.

Összességében érdekes olvasmány volt, megérte kézbe venni. Azt az egyet sajnálom, hogy nem derült fény, hogy mi történhetett valójában a gyilkosság napján. Sejteni lehet a történteket, de nincs bizonyíték.

A regény alapján készült sorozat már a Netflixen. Itthon is nézhető, megtalálható, például a SorozatBaráton. :)

Ha felkeltette az érdeklődésed rendeld meg kedvezménnyel a KIADÓTÓL ! :)

Elena Favilli-Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Száz különleges nő története

Már a borító annyira vidám, ám egyben határozott tartalmat takar, ami miatt elsőre felkeltette az érdeklődésemet.

Amint megláttam, nagyon örültem, hogy végre egy mesekönyv, ami megmutatja a gyerekeknek, hogy sok tanulás, kitartás, "harc" árán elérhetik az álmaikat. Igazi példaértékű embereket mutat be a szerzőpáros, akiknek nem hullott az ölükbe a siker, sőt sokszor rögös út vezetett az alagút végén pislákoló fényhez. Nagyon jó példa az ő történetük arra, hogy nemtől, kortól, nemzetiségtől, szociális helyzettől, háttértől függetlenül kellő kitartással, küzdő szellemmel mind elérhetjük, amit igazán szeretnénk.

Margaret Thatcher szavaival élve: 

"Ha győzni akarsz, lehet, hogy egy csatát többször is meg kell vívnod."

Ám a végeredmény miatt megéri, hiszen a befektetett idő, munka nem marad jutalom nélkül.

Olvasás során különböző izgalmas, érdekes, néhol szívszorító történeteket olvastam, számomra ismert és eddig ismeretlen emberekről, akik előtt méltó megemlékezés, tisztelgés ez a terjedelmes könyv.

Egy-egy élettörténet mellett lévő rajzok, képek hatvan kiváló női művész keze munkáját dicsérik. A különleges képek még színesebbé, gyermek kompatibilisebbé teszik az egész könyvet, a mondanivalót.

Várom a második részét a könyvnek, hiszem, hogy az is ennyire, - ha nem jobban - elnyeri a tetszésemet.

Vegyétek kézbe, lapozzátok, olvassátok, tanuljatok belőle! :)