2021. január 21., csütörtök

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Kepes András új kötetének már a címe is megkapó. Fel is tettem magamnak a kérdést: Vajon milyen lehet az a boldog hülye és az okos depressziós? Nincs az egyik a másik nélkül? Feltétlenül hülye az, aki boldog? És csak az okos lehet depressziós? 

A szerző a címben elhangzottakat elemzi, járja körül, alapos kutatómunkával, filozófiai tanmesékkel. 
"Vajon nem pontosan úgy vagyunk-e mi is az életben, mint az elektronok: csak akkor létezünk, ha létrejön egy valódi találkozás valakivel, barátokkal, szerelmekkel, tanító mesterekkel; ha beleütközünk valamibe, tapasztalatokba, eszmékbe, amik aztán meghatározók lesznek, és így változunk egyik „kölcsönhatásból” a másikba? Vajon nem olyan-e minden igazi nagy találkozás, mint az anyag és az antianyag találkozása, amelynek során kölcsönösen megsemmisítik egymást, majd ebből energia szabadul fel?"

"...az embereket nem szeretni vagy gyűlölni kell, hanem megismerni és megpróbálni megérteni"

Filozofálgatások, kutatások, életpálya, élettörténet, küzdés, szerelem, boldogság, depresszió mind-mind megjelenik Kepes új könyvében. Engem teljesen beszippantott. A stílusának köszönhetően olyan érzetem van, mintha a szerzőt nem olvasnám, hanem beszélgetnék vele, úgymond az élet nagy dolgairól. A szerző leírja tapasztalatait, górcső alá veszi az életet és a saját életszemléletét, amelyben mindig az örömöt, békét, boldogságot, szeretetet kereste. 
Szemlélteti, hogyan változik a szemléletünk, világlátásunk és a dolgokhoz való hozzáállásunk a kor előrehaladtával. Majd saját példával alátámasztja, hogy a korral valóban bölcsebbek, belátóbbak leszünk, mint fiatalkorunkban. Más lesz a fontos, az érték az életünkben. 


Az első könyvem volt a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Stílusa könnyen emészthető, közérthető, nem okoz gondot, hogy beleképzeljem magam a felvázolt helyzetbe. 

2021. január 19., kedd

Babarczy Eszter: A mérgezett nő

Kortárs szerző lévén hamar felvettem a várólistámra Babarczy Eszter könyvét. A novellákkal még barátkozom, nem állnak közel hozzám, a téma, amelyben íródtak annál inkább. 

Egy-egy novella megragadott, de összességében nem éreztem, hogy az én "nyelvemen" íródott volna ez a kötet. A cím, a leírás és a borító is megfogott, ám a történetektől többet vártam volna. Számomra nehezen emészthető volt, sokszor nem értettem, mi is a fő mondanivaló. 

"Az egész ideológia, hogy mindenkire olyan jövő vár, amilyet magának épít, és a rendes emberek rendesen boldogulnak, hazugság ugyan, de még mindig a legjobb hazugság, amivel élni lehet, legjobb abban az értelemben, hogy a legjobb emberek így gondolkodnak."

"Ha nem beszél a család, beszélnek a tárgyak."

Babarczy Eszter novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és szerepkényszereit járják körül. A magány, a kiszolgáltatottság és sérülékenység hétköznapi vagy éppen szélsőségesen fájdalmas epizódjaiban megannyi küzdelem zajlik a méltóságért, a szeretetért, önmagunk elfogadásáért és elfogadtatásáért. Egyfajta felnövekedéstörténet rajzolódik ki a kötetben, amelynek hősei, mintegy megalkotván az „ismeretlen nő” alakját, különféle élethelyzetekben kénytelenek szembesülni szűkebb és tágabb környezetük elvárásaival. Az írások olykor szenvedélyes, máskor rezignált őszinteséggel, érzékletes és érzéki nyelven szólnak a különböző életkorokban átélt lelki és testi szenvedésekről, a „korbácsoló szavakról”, a családhoz, szülőkhöz, gyermekekhez, férfiakhoz fűződő kapcsolatok változó dinamikájáról.

2021. január 18., hétfő

Pál Ferenc: Ami igazán számít

Hogyan bánjunk jól magunkkal és másokkal?


Tavaly ősszel olvastam először Pál Feri atyától a Szorongástól az önbecsülésig könyvét, ami nagy hatást gyakorolt rám. Hasznát vettem, mai napig is igyekszem beépíteni az olvasottakat a hétköznapjaimba. 

December 24-én pedig kölcsönkaptam keresztanyámtól az Ami igazán számít című kötetet, amire már régóta fájt a fogam, akarom mondani a szemem, hogy befogadjam. 
Így már év végén elkezdtem olvasni, majd önismerettel kezdtem az évet. Magamhoz képest hosszan olvastam, emésztgettem az olvasottakat, majd' egy hónapba tellett, hogy a végére érjek. Mindenesetre megérte elolvasni, sok-sok hasznos gondolattal lettem gazdagabb általa.
"Bármilyen nehézséggel küzdünk is éppen, az élet nemcsak drámai, hanem szép is."

Minden nehézségben ott a fény, ami segíthet átvészelni a kellemetlen(ebb) időszakot, csak meg kell látnunk, észre kell vennünk. Az élet ajándék. Olyan, mint egy sakktábla, meg kell tanulni a játékszabályokat vagy addig tolja elénk az élet a hasonló szituációkat, míg nem tanulunk belőle. A sikereket pedig jutalom követi, tehát megéri erőfeszítéseket tenni a célunk érdekében.  


"A spiritualitás a lélek gerince: megtart bennünket akkor is, ha éppen nehéz idők járnak."

Megtart bennünket, azaz éltet, segítő kezet nyújt, amikor nem vagy nehezen látunk fényt az alagút végén. Többek között emiatt is érdemes hinni. Az különösebben mindegy is miben, legyen az Isten, saját magunk, egy felsőbb hatalom, az Univerzum, Buddha bármi, bárki. A hit fogódzót ad, amibe kapaszkodni lehet, ráadásul mindig kéznél van.  

"Az emberi lélek semmit sem tesz cél nélkül."

Nem véletlen, hogy minden tettünknek oka és következménye van. Semmi sem történik véletlenül, még a lélek is alapos meggondolással tesz lépéseket a célja felé, nem pedig csak babumm, bele a nagyvilágba. Nem csak, amit teszünk, hanem, amit gondolunk az is visszahat ránk, ennélfogva érdemes alaposan meggondolni még azt is, hogy mi fut át a fejünkön, hiszen bármikor érvénybe léphet a bumeránghatás.  


Valóban benne van minden, ami igazán számít. Történeteken, példázatokon keresztül tárja elénk a szakember, hogyan érdemes és hogyan nem élni, létezni, bánni a másikkal és elsősorban saját magunkkal. Hasznos útmutatók sorozatát mutatja be Pál Feri atya, aki saját élményeit is beleszövi az elbeszélésbe. Higgyünk bizalommal, szeressünk tiszta szívvel, segítsünk lehetőségeink szerint, lássuk meg minden rossz napban a jót, a fejlődés, tanulás lehetőségét. Legyen jövőképünk, de ne ragaszkodjunk hozzá foggal-körömmel, kezeljük rugalmasan a dolgokat. Számomra ezek voltak a leghasznosabb tanulnivalók, melyeket kaptam az olvasás során.

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Kepes András  új kötetének már a címe is megkapó. Fel is tettem magamnak a kérdést: Vajon milyen lehet az a boldog hülye és az okos depressz...