Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Szentesi Évát szinte az egész ország ismeri. Számomra a WMN - en napvilágot látott cikkei azok, melyek által megkedveltem a "Szentesit". Szimpatikus az őszinte, szókimondó, határozott stílusa, ami azért sejteti, hogy egy érzékeny lélek lakik a kemény külső mögött.

A Hamvaimból című kötet után ez a második könyv, melyet a szerzőtől olvasok. Kíváncsian, s egyben óvatosan vettem a kezembe e kötetet, hiszen témáját tekintve messze nem egy könnyed, kikapcsoló olvasmányról van szó.

"Nem akarom elrejteni a ráncaimat. Nem akarok örökké fiatal maradni. Nem öregszem, hanem élek."

Talán a fenti mondat az, ami a legjobban megfogott  Éva szavai közül. Úgy gondolom, hogy leginkább az tud azonosulni e szavakkal, aki átesett egy drasztikusabb betegségen, műtéten. Emellett hangsúlyoznám azoknak is, akiknek többé.kevésbé, de egészségben élnek, hogy a legfontosabb az: ÉLÜNK. Hogy nézünk ki, hány ráncunk van, milyen a külsőnk, ez mind-mind másodlagos, ha életben vagyunk, s nem pedig az életünkért küzdünk. 

"Mert nem elég csak a testen gyakorolni a vigyázást, mert a lélek szoros kölcsönhatásban van a testtel, és ha ott belül rossz, kivűlről hiába van a lekiválóbb gyógykenőcsökkel bebugyolálva."

Szentesi Éva részletesen beavat minket, olvasókat a betegsége kialakulásába, annak nehézségeibe, a szembenézés nehézségébe, majd a gyógyulás nehéz, embert próbáló  szakaszába. Ám nem csak úgy küzdött, majd műtötték és meggyógyult, hanem csupán 20% túlélési esélye volt, hogy életben marad. Legfőbb támogatást és erőt az édesanyja jelentette, aki végigkísérte a teljes folyamaton. Mellette ott voltak még a barátok, ismerősök, akik bíztatták, "fogták a kezét" ebben a küzdelemben.

Nem elég, hogy szembesült Éva a betegségével, ráadásul már akkor tudta meg, hogy daganatos beteg, amikor már egy ideje jelen volt a rák a szervezetében. Ilyenkor felmerül a gondolat, hogy ki tehet erről, ki az, aki hibázott vagy netán a sors keze van a dologban? Ez már sosem derül ki. A fontos az, hogy sikerült megtalálni a megfelelő orvost, aki el is vállalta a kezelést, a műtétet ebben az előrehaladott állapotban. Sajnos nem volt egy fáklyásmenet, hisz iszonyatos fájdalommal járt az egész hercehurca, ráadásul előfordultak kemény pillanatok. Majd, amikor már azt hitte Éva, fellélegezhet, a rák újra kiújult a szervezetében, s az idegeket támadta. Végül sikerült teljesen eltávolítani a tumort, s tünetmentes élet kezdődhetett végre. 

Ám sajnos ez nem azt jelenti, hogy soha nem térhet vissza ez a kór, hanem, hogy akkor épp minden rendben volt, de azóta is folyamatos és alapos figyelmet igényel Szentesi Évától, hogy odafigyeljen a testére, lelkére, s ápolja azt.

A gyógyulástörténet mellett nagy hangsúlyt kap a könyvben a prevenció, hisz a szerzőnek nem titkolt célja felhívni a figyelmet a megelőzés fontosságára. A szűrővizsgálatok életet menthetnek, érdemes megfelelő időközönként elmenni, s megnézetni magunkat. Majd megtudhattuk, Évának mi volt az, ami segített, ami hozzájárulhatott a gyógyulásához. 

Legszívesebben kötelező jelleggel minden nőnek, kiskamasztól kezdve a kezébe adnám, hogy ismerkedjen meg ezzel a veszélyes betegséggel és törekedjen a megelőzésre. 

Nem tudni, pontosan mitől alakulhat ki a rák, ám az életmód, az öröklött gének, a testi-lelki egészség megléte vagy épp nem léte mindenképpen közrejátszik. 

Jakupcsek Gabriella: Csakazértis szerelem

Van boldogság a B oldalon!

A  szerelem nem korfüggő, nincs lejárati ideje

Jakupcsek Gabriella A napos B oldal után ismét a 40-en túli korosztályt szólítja meg. Róluk, s nekik ír. Ez a kötet amellett, hogy interjúkat tartalmaz, ismeretközlő, s önsegítő kötet is egyben. Érdemes tehát ekképpen forgatni, olvasni a könyvet.

"Tudják, a férj nem szupermarket, nem fogunk mindent megtalálni a polcokon."

Érdemes néhány szót ejteni a borítóról, hisz már önmagában megtestesíti a szerelmet, annak szimbóluma ezzel az élénkpiros árnyalattal. Érzékelteti, hogy a szerelem olyan, mint a tűz, lángol, éget, felperzsel, éltet, életben tart.

"Ne felejtsük el továbbra is szeretni önmagunkat, a változó, idősödő önmagunkat, aki a tükörből néz vissza ránk."

Több különböző életutat ismerhetünk meg a beszélgetések által. Más és más kapcsolatok, életszemlélet tárul elénk, s mind egyenértékű, nem rosszabb vagy jobb a másiknál. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg a szerelmet, az újrakezdést, az elköteleződést és a gyermekvállalást.

Az interjúkból az is kiderül, milyen váratlan helyzeteket produkál sokszor az élet. Olyan szituációk várhatnak ránk, melyekre nem is gondolunk, s mégis akkor, ott éppen helyénvaló. 

A személyes hangvételű beszélgetések után megszólal a szakember is, s elmondja az esettel kapcsolatos meglátásait, pszichológiai következtetéseit. 

A kötet reményt ad mindazoknak, akik már a B oldalon keresik a boldogságot. 

Megható, megmosolyogtató, s erőt adó élettörténeteket tartalmaz a könyv, melyeket érdemes közelebbről is megismerni.

Stéphane Garnier: Hogyan éljünk úgy, mint a kis herceg

Szabadon, álmodozva, rácsodálkozva, költőien, elbűvölően, őszintén, kedvesen...

Antoine de Saint-Exupéry kis hercege meghatározó könyv számomra. Tanít, ellát jó tanácsokkal, megmosolyogtat, s felébreszti a bennünk szunnyadó gyermeket.

Garnier ebben a kötetben összeszedte, mi mindenre hívja fel a figyelmünket a kis herceg, mennyi apró momentuma van a kis herceg történetének, ami az életre tanít, az élet igazi értékeire, szeretetére mutat rá. 

Itt szeretném megjegyezni, hogy a kis herceg elsősorban felnőtteknek szóló mese, nem véletlen van, hogy a gyermek még nem érti az utalásokat, hiszen nem élt még át olyan élethelyzeteket, ami hozzásegítené ahhoz a tudáshoz, ami a mű befogadásához szükséges.

Ami igazán fontos, az sokszor az orrunk előtt van, nem pedig elrejtve előlünk. A szeretet, a barátság, a gondoskodás a legnagyobb értékek a világon. Ezt támasztja alá a kis herceg is azzal, ahogy a rózsáját gondozza, s a legdrágább kincseként bánik vele. S ilyen a rókával való barátsága is. Megszelídítik egymást, s egyetlenek lesznek a másik számára, felelősek lesznek egymásért. 

A kis herceg, s ez a kötet segít, hogy újra felébredjen a bennünk élő gyermek, aki szabad, nem köti gúzsba semmi, s nem hajt fejet a társadalmi nyomásnak, elvárásoknak. A kis herceg nem véletlenül a világirodalom legvarázslatosabb műve, mely nemzedékeket tanít arra, hogyan legyenek igazán jó emberek, emberségesek, s megértőek.

Gyermekként még önfeledtek, boldogok, s szabadok vagyunk, ami úgy múlik el, ahogy elkezdünk felnőni, s a felnőttek monoton, megfelelni vágyó életét kezdjük el élni. Stéphane Garnier a kis herceg személyén keresztül segít, hogy újra rátaláljunk belső gyermekünkre, s visszataláljunk a gyermekkorunk szabad és boldog légköréhez. Mindehhez csak szemléletet kell váltanunk, s meg kell értenünk, a kis herceg cselekedeteit, döntéseit. 

Rá kell jönnünk, hogy nem kell mindig fejet hajtani, igenis maradhatunk önmagunk, s járhatjuk a magunk útját, úgy, ahogy mi szeretnénk. S merjünk bátran nemet mondani, ha egy felkérés ütközik az elveinkkel, hisz a kis herceg sem hódolt be a királynak azon a bizonyos bolygón. Tartsunk ki amellett, amiben hiszünk, ami azzá tesz minket akik vagyunk, s tudjuk, hogy mindig van holnap, mindig van új esély, egy b oldal, egy kedvező leosztás. 

Ezt a kötetet a kis herceg mellé ajánlom kiegészítő olvasmányként, hogy jobban elmélyítsük annak üzenetét, jó tanácsait, s ezáltal jó irányba változzon az életünk. 

A kis herceg olyan mese, mely a felnőttben lakozó gyermekhez szól, őt hívja elő, s idézi fel, milyen is az örömteli, boldog élet.

Ismerkedés a "Stephens-Sarlós Program"-mal

Interjú Diczházi Adriennel, a program gyakorlójával

Adrienn nemrég Szlovákiában, a Felvidéken járt, ahol előadást tartott a Sarlós-Programról. Első alkalommal szerveztek ott tábort autista gyermekek és szüleik számára. A gyerekprogramokkal egy időben a szülők beszélgethettek szakemberekkel, előadásokat hallgathattak különböző terápiákról. Megtisztelő volt Adrienn számára, hogy eljuthatott Szlovákiába és részese lehetett ennek a rendkívüli alkalomnak.

Már korábban is érdekelt Adrienn tevékenysége, hogy mivel is foglalkozik pontosan, így felkerestem, s nagy örömömre válaszolt a megkeresésemre.

/Fotó: Ugray Adrián/

Elsőként egy rövid bemutatkozót szeretnék kérni tőled! Mit lehet tudni rólad?

Diczházi Adrienn vagyok, 3 gyermek édesanyja. Alapdiplomám konduktor-tanító, de Yumeiho terapeutaként és szenzomotoros tanácsadóként a „Sarlós-program”- mal is dolgozom. 2000-ben végeztem a ma már Semmelweis Egyetem Pető András Kar elődjét képező főiskolán. A későbbiekben fejlesztő pedagógusi és tanügyigazgatási szakértő diplomát szereztem. Számos továbbképzésen vettem részt: komplex mozgásterápiás fejlesztő, gyermekjogi képviselő, TheraTogs terapeuta képzésen, valamint megtanultam Exopulse Mollii Suit terápiás öltözet használatát is. Dolgoztam óvodában, fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonában, a Pedagógiai Szakszolgálatnál, a Megyei Szakértői Bizottságban és alapító tagja voltam egy magán fejlesztő központ létrejöttének is.

 

Számos végzettséged van, több helyen is dolgoztál már. 

Mégis felteszem a kérdést, pontosan mivel foglalkozol?

Röviden,: mozgásfejlesztéssel.

Jelenleg vállalkozóként dolgozom, egyéni és csoportos terápiákat tartok, valamint a nemrég nyílt Bara-ház Korai Fejlesztő Központban és a Gyermekbolygó Magánóvoda, Magánbölcsőde és Fejlesztőközpontban is tevékenykedem.

Bővebben azt mondanám, hogy ép és mozgássérült személyekkel egyaránt. Alapvetően konduktor vagyok, vagyis azokkal a személyeknek segítek, akik a központi idegrendszerük károsodása miatt mozgássérültté váltak.

Mivel az élet a mozgássérültek felől az ép személyek segítése felé sodort, így ma már főként olyan gyermekekkel és felnőttekkel foglalkozom, akik egyáltalán nem mozgássérültek, akik viselkedési, magatartási, egészségügyi, kommunikációs, vagy tanulási nehézségekkel küzdenek, idegrendszerük éretlen.

Mi vezetett el téged ehhez a foglalkozáshoz?

Mindig is éreztem, hogy olyan munkát szeretnék, amellyel segíthetek a nehézségekkel küzdő embereknek a bennük rejlő potenciál, kibontakoztatásában. Szeretem a kihívásokat, megfejteni a probléma alapját képező okot, megtalálni a megoldáshoz vezető utat, és látni a megvalósuló változást. Keresem az összefüggéseket, sok mindent megkérdőjelezek, és igyekszem minden alkalommal megtalálni egy egyedi utat, amely a hozzám forduló személy számára a legmegfelelőbb a problémája megoldására. Nyitott vagyok alternatív módszerekre is.

Miből áll és hogyan épül fel a Stephens-Sarlós program?

A külvilágból és a testünkből folyamatosan érkeznek ingerek. Ezeket az ingereket az idegrendszerünk a megfelelő érzékszervekkel érzékeli, észleli, kiválogatja, összerendezi majd megadja a megfelelő motoros választ. Előfordul azonban, hogy a feldolgozás vagy a válaszadás folyamatában probléma adódik, vagyis a szenzomotoros fejlődés zavart szenved. Vannak olyan, úgynevezett primitív reflexek, amelyek 2-2,5 éves korra az agykéreg gátlása alá kell, hogy kerüljenek, vagy bele kell, hogy olvadjanak egy másik reflexbe. Amennyiben ez nem történik meg, az zavart okozhat. Az idegrendszer ebben az esetben nem tud megfelelő ütemben érni. A „Stephens-Sarlós Program” a primitív reflexek gátlás alá kerülését segíti gyakorlati programjával és ezáltal támogatja a szenzomotoros működést.

Egyáltalán, melyek azok a primitív reflexek?

A primitív reflexek automatikus mozgássorok. A várandósság 25-26. hete körül kezdenek jelentkezni és 6 hónapos kortól kezdenek gátlás alá kerülni. Fontos szerepük van a túlélésünkben, a születés körüli és utáni időszakban, és a csecsemőkorban.

 

Úgy gondolom, számos dolgot, lényeges információt nem tudunk a testünkről. Többek között azt sem, hogy mely mozgásformák segíthetnek bizonyos helyzetekben.

Gyermekekkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozol. Van különbség a különböző korosztályoknál?

A reflexek vizsgálatának módját tekintve van némi eltérés. A gyerekeknél főként tesztgyakorlatokat használunk. Felnőtteknél azonban már a tanult mozgásminták befolyásolhatják a vizsgálat eredményét, ezért az úgynevezett „ellenőrző lista” használatára kerül sor, mely a tünetek felsorolásából áll, és az azokra adott válaszokból szűrjük le az eredményt.

 

Eddigi tapasztalataid alapján mi az a minimum idő, amin belül már tapasztalhatók eredmények?

Nagyon sok esetben már néhány hét után érzékelhetők változások, de 4 hónap az az „alap” idősáv, amit érdemes hagyni gyermeknek, hogy a változás valóban szembetűnő legyen. A szülők örömmel mesélik, hogy például a nem beszélő gyerekek 2-4 hét elteltével egy-két szót már mondanak, vagy állathangokat kezdenek utánozni, vagy beszédük érthetőbbé válik, hogy gyermekük nyugodtabb, kevesebbszer ébred éjjel, könnyebben elalszik, a széklet visszatartási, vizelettartási gondok csökkennek, javul a figyelem, egyre enyhébbek a dühkitörések. Az első 2-3 hónap után sok esetben a tágabb, óvodai, iskolai környezet is észlelni kezdi a változást. 

Milyen problémák, tünetek esetében tudsz segíteni?

• a figyelemzavar,

• a hiperaktivitás

• a fokozott szenzoros érzékenység,

• a megkésett beszédfejlődés,

• az éjszakai ágybavizelés, vagy a széklet visszatartása,

• diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia,

• a szorongás, vagy éppen az autisztikus tünetek,

• a gyenge mozgáskoordináció, finommanipuláció

Néhány konkrétabb példa:

Ha a személy ügyetlen, gyakran elesik, leeszi magát, érzékeny bizonyos hangokra, anyagokra, túl erősen ölel vagy kerüli a testi érintéseket.

Nem tud halkan beszélni, hiába szólnak, nem figyel, többször visszakérdez, „túlhallása” van, indokolatlanul különböző hangokat ad ki, nem javul a beszédhibája.

Nem tud összefüggően elmesélni egy történetet, dadog, folyton késztetése van a rágásra, vagy arra, hogy mindent megérintsen.

Dühkitörései vannak, gyakran jár lábujjhegyen, fél a változásoktól, nem szeret új tevékenységeket kipróbálni, nem szereti a meglepetéseket, nem tud egy helyben ülni, folyton izeg-mozog, gyenge a rajzkészsége, szorong….

Számtalan tünet lehetséges még. Most csak a leggyakrabban előfordulóakat említettem.

 

Hogyan, milyen formában lehet megtalálni téged, s igénybe venni a fejlesztést?

Megtalálható vagyok a Facebookon: „Mozgástenger – Diczházi Adrienn” néven, ezen keresztül Messengeren.

Klausz Melinda: Megosztok, tehát vagyok

 Szakértői kérdések és válaszok a közösségi médiáról

Évekkel ezelőtt Tapolcán találkoztam Melindával, ahol előadást tartott a könyv témájában. Ekkor hamar elfutottam a könyvesboltba, s dedikáltattam is a kötetet a szerzővel. 

A kötet az élet számos területét górcső alá veszi a média szempontjából. Ilyen a család, az iskola vagy éppen a munkahely. Fejezetről fejezetre elénk tárul, hogyan ivódott be a közösségi média az életünkbe, mindennapjainkba. Nem telik el úgy nap, hogy ne használnánk a telefonunkat, valamilyen közösségi oldalra ne mennénk fel, stb. Mindez lenyomatot hagy az éterben, egyfajta digitális lábnyomot hagyunk magunk után. Ám, ha ez nem lenne elég, a közvetlen környezetünkre is kihat a média használatunk. Az online tér időt von el a szeretteinktől, barátainktól, s előfordulhat, hogy eluralkodik az életünkön. 

"Crackberrynek hívjuk, amikor valaki ötpercenként megnézi, hogy kapott-e új levelet. A szó a BlackBerry és a crack, vagyis kábítószer szókapcsolatából alakult ki."

"A feszültséget fokozza, hogy a közösségimédia-felületeken zajló kommunikáció során folyamatosan összehasonlítunk: magunkat a másikkal, lájkjaink és hozzászólásaink számát, fényképeinket a másokéival."

Szép új internetes világ vagy veszélyes, sötét bugyor? Ez is kiderül a kötetből, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk a különböző oldalakon. Érdemes szemfülesnek lenni, figyelni minden gyanús, szokatlan mozzanatot, értesítést, mert hamar csőbe húzhatnak. Ez alatt értem azt, hogy visszaélnek az adatainkkal, személyiségünkkel, ellopják a bankkártya adatainkat. Tehát gondoljuk meg kétszer is, hol adjuk meg az adatainkat, s hol jobb, ha nem tesszük. Ebben segítséget, útmutatót nyújt Klausz Melinda közösségi méda szakértő, a könyv szerzője.

Az utóbbi időben alig akad olyan korosztály, akit ne érintene közvetlenül vagy közvetve az online világ, a média platformok színes szagos birodalma. Így ezt a kötetet kortól, nemtől függetlenül mindenkinek ajánlom, mert érdemes tisztában lenni azzal, mi biztonságos, s mi nem az.

"Ne adjuk meg nyilvánosan iskolánk, munkahelyünk nevét, elérhetőségeinket, mert így a potenciális zaklatók követni fognak, felhívnak, sms-ben, e-mailben zaklatnak, az adathalászok pedig begyűjthetik az adatainkat."

Összességében a közösségi média témakörében számos kérdésünkre választ találunk ebben a könyvben, mely pontról pontra bemutatja a közösségi oldalak működését a sötét zugokkal együtt. Megtudhatjuk, mire érdemes odafigyelnünk, ha aktívan jelen vagyunk a közösségi média felületein. Kiderül többek között az is, hogy egy megosztással, feltöltéssel mennyi mennyi lábnyomot hagyunk az online térben, s mindez szabadon lebeg az éterben. Tudni akarod, hogyan lehet mégis biztonságos(abb)an használni a közösségi média platformot? Szerezd be, s olvasd el a könyvet! Nem bánod meg! 

Ughy Szabina: Az átlátszó nő

Ughy Szabina irodalomterapeutával Kapolcson, a Művészvölgy Kúriában találkoztam először, ahol volt szerencsém részt venni egy irodalomterápiás foglalkozásán. A csoportfoglakozáson egy kortárs verset és novellát vettünk górcső alá, majd megbeszéltük, ki mit olvas ki belőle, mit lát a szöveg mögött. Ezután dixit kártyákat húztunk, s elmondtuk számunkra mit mond az adott kép. Összességében egy irodalmi élményben volt részem, amiért hálás vagyok.

Ennek okán hamar utána is néztem, milyen könyveket írt Szabina. Majd találtam is, nem is egyet. Elsőként Az átlátszó nővel kezdtem, ez jelent meg legutóbb.

"Azt hiszem, ezek az elhallgatások tartják össze a családunkat: mi annyira szeretjük egymást, hogy nem hozzuk direkt kellemetlen helyzetbe a másikat. Csak így maradhatunk együtt az Ifjúság utcai panelünk hetedik emeleti, két és fél szobás öröklakásában."

"Nem kell, hogy hozzámérjen, csak nézzen, lásson végre valaki engem."

Több különböző nő életébe, sorsába engedett betekintést a szerző. Női sorsok, nehézségek, fájdalmak, változások, családi traumák, melyek szembe jöttek a novellákban. Minden egyes történet önismereti utazás is egyben, ahol a főszereplő rátalál önmagára, s az olvasó is eltöpreng saját életén.

Ughy Szabina végigvezet minket az elhagyatottság, megcsalás, gyász, betegség, énkeresés, krízis, depresszió állapotán keresztül. Valamilyen formában mindegyik történet főhőse útkeresésen vesz részt, ahol úgymond az önmagukhoz vezető utat keresik, kutatják. A novellákban szereplő nők alig várják, hogy észre vegyék őket, ne nézzen rajtuk keresztül a társadalom. 

Más és más társadalmi státuszban, életkorban lévő nő életére pillanthatunk rá. Ennélfogva mindannyian másként küzdenek meg a nehézségeikkel, problémáikkal. A 16 novellában a szerző különös érzékenységgel tárja elénk a lélek rezdüléseit, állapotát. Mindemellett plusz pozitívum, hogy a nehéz témákat humorral szövi át, ezáltal fogyaszthatóbb, néhol még szórakoztató történetet is kapunk.

Ughy Szabina ezzel a kötettel felszólítja a nőket, hogy merjék megmutatni magukat, hallatni a hangjukat, ne törődjenek bele a helyzetükbe. Igenis megérdemlik, hogy észrevegyék őket, s látszódjanak. 

Mindenképpen ajánlom! A történetvezetés, a stílus teljesen magával ragadott, beszippantott az összes kis történet. Alig várom, hogy újra olvassak Ughy Szabina író, irodalomterapeutától. 

A könyv beszerezhető többek között a Líra Könyvkiadónál.

Csóka Judit: Meseterápiás utak és kalandok

Korábban már két meseterápiás kötetet is olvastam a szerzőtől (Mesék a gyógyulásról, Mesék a szabadulásról). Most pedig szakdolgozat kapcsán folytattam a meseterápiás ismeretszerző körutamat.

A Meseterápiás utak és kalandok című könyv hamar megfogott a különleges meghívójával. 
A borítóért hála Rófusz Kinga grafikusnak, aki ezt a csodát megálmodta. 

Csóka Judit pszichológusként és meseterapeutaként főleg azzal foglalkozik, hogy nőknek és férfiaknak, bántalmazottaknak és krónikus betegeknek, elbizonytalanodottaknak és összeomlottaknak, megkeseredetteknek és bűnbe esetteknek segítsen. Legfontosabb eszközei mindehhez a mesék. 

A csoportterápiákon alkalmazott meséket ismerteti Judit kiegészítve a felkészüléssel, eszközökkel, a sokszor nem egyszer körülményekkel. 

A szerző, meseterapeuta alapos felkészültséggel vág neki a csoportterápiáknak, ahol élőszavas mesélés, ritmusos dalolás, kis ügyességi játék is előfordul. A könyvből kiderül, hogy minden egyes alkalomra a betegekhez, a helyzethez illő mesével készül. Többnyire olyan történeteket, meséket olvashatunk a kötetben, melyek valamilyen elakadást mutatnak be, s ösztönöznek a változtatásra. 

A meseterápia hozzájárul a test és lélek gyógyulásához, a beteg páciens szellemi felépüléséhez. Így felfogható egy kiegészítő gyógymódként, kezelésként is. A mese ereje akkor fejti ki igazán a hatását, ha a mesélő terapeuta és a résztvevők kapcsolódni tudnak egymáshoz, a meséhez. 

Csóka Judit meseterapeuta számos terápiás esetet bemutat a könyvben, ahol szépen kirajzolódik, hogy mennyi mindenre, apró részletekre kell figyelni. Előfordul, hogy a mesét megelőző mondóka, ének, játék nem kelti fel minden résztvevő figyelmét, de a mese, ahogy elkezdődik, mintha bekerülnének a történetbe. 

A könyvből kiderül, hogy a mese valóban mindenre képes. Gyógyír lehet lelki sebeinkre, gyógyít, vigasztal, szórakoztat, s elgondolkodtat az adott témában, élethelyzetben. 

Szakembereknek és érdeklődőknek egyaránt ajánlom. A szöveg közérthető, nem okoz nehézséget az értelmezése. 

Boldizsár Ildikó: Meseterápia

Mesék a gyógyításban és a mindennapokban

Boldizsár Ildikóval 2011-ben találkoztam személyesen, amikor egy könyvtári olvasópályázat eredményeként ellátogattunk Palóznakra, az akkori Meseterápiás Központba. Hatalmas élmény volt megismerni a meseterápiát, Ildikó módszerét, a hely varázsát.

"A meseterápiát azért nevezem a lélekgyógyászat homeopátiájának, mert nagyon finom, szelíd, érzékeny módszer: egy mesei szimbólumból mindig épp csak annyi nyílik meg a mesehallgató számára, amennyit lelkileg képes elviselni."

A mesék mindig is közel álltak hozzám. Felnőttként is szívesen olvasok, hallgatok vagy éppen nézek meséket. Ennélfogva a mese, mint terápia is nagyon érdekel. Ráadásul ebből a témából szeretném írni a szakdolgozatomat is. Ennélfogva különösen odafigyelek, mi jelenik meg meseterápia címszó alatt. 

A kötet számos érdekességet, hasznos információt tartalmaz a meseterápiát illetően. Kiderül, hogy eredetileg felnőtteknek íródtak a mesék, s akár munka közben egymásnak mesélték őket, így szájról-szájra is terjedt. A mesének közösségteremtő ereje volt, ami talán napjainkban kezd újra megjelenni.

"[…] a meseterápiában minden, ami a mesében történik, bennünk történik."

Boldizsár Ildikó részletesen ír az általa létrehozott Metamorphosis Meseterápiás Módszerről, melyhez számos mesét, szakirodalmat használt fel. 

Minden mese más-más élethelyzeti elakadásban tud segíteni. Sőt egy adott mese sem ugyanazt jelenti két különböző embernek, hiszen mindenki mást lát benne, máshol látja saját magát a mesében. Fontos az is, hogy a terapeuta a mese kapcsán milyen kérdéseket tesz fel az adott személynek. Többek között ez függ attól is, hogy milyen problémát szeretne megoldani az illető.

A mesék gyógyító hatásáról már vannak feljegyzések, van szakirodalom. Kórházakban betegeknél sokat jelenthet a meseolvasás. Hozzájárulhat a gyógyulási folyamathoz.

A mesékben fontos szerepe van a segítőknek, a férfi/női karaktereknek, fordulatoknak. Ők szorult, nehéz helyzetben a főhős mellett vannak, ám valójában a főszereplő egyedül oldja meg a dolgokat, hiszen a mesét hallgatva rájövünk, hogy ezek a segítők a saját belső tulajdonságaink, erényeink, melyek szükséghelyzetben előjönnek, s támaszkodhatunk rájuk.

A mese nem csak gyógyít, de általa jobban megismerhetjük, megérthetjük saját viselkedésünket is. Így bőven nevezhetjük önismereti eszköznek is. 

Anne Cathrine Bomann: Kék

„Miféle ​ember az, aki nem érez semmit?”

Anne Cathrine Bomann dán szerző, akinek a Kék a második regénye. Agathe című első regénye 2019-ben jelent meg hazánkban. Az első könyv szintén filozófiai, pszichológiai kérdéseket járt körbe, ahogy a Kék is.

A borító rögtön megtetszett, ahogy megláttam. Letisztult, virágos, visszafogott. Nem is néztem utána, miről is szól ez a kötet, hanem az Agathe után bíztam az írónőben, hogy ez a könyv is hozza a megszokott színvonalat. S ez így is lett.

Külön érdekesség, hogy a közelmúltban vesztettem el egy szerettemet, így jobban megérintett a téma, mintha máskor olvasnám, olvastam volna. Úgy gondolom, okkal került most a kezembe, dolgom volt vele.

"Ő maga lett a börtön, amiről azt hitte, hogy a szorongás? Honnan tudja az ember, mi micsoda?"

"– Tényleg helyénvaló – néz Anna Thorstentől Shadira, majd vissza –, hogy még a gyászunkból, az egyik legalapvetőbb emberi jellemzőnkből is betegséget kreálunk? Ez esetben nem a gyászolókkal van baj, hanem a világgal."

A történet közel 10 évvel ezelőtt egy Elizabeth nevű édesanyával kezdődik, aki elveszíti a gyermekét, majd ennek hatására az elhúzódó gyászzavar kezelésére egy gyógyszert kezd kifejleszteni. Majd a jelenben folytatódik, ahol megismerhetünk két pszichológia mesterszakos lányt, Shadit és Annát, akik a gyászfolyamatról, s a gyógyszer hatásáról írják a szakdolgozatukat. Eleinte mindketten más-más nézőpontot képviselnek a gyógyszer hasznosságát illetően, majd, ahogy jobban megismerik egymást és a gyászgyógyszer tesztalanyainak eredményeit, megváltozik a véleményük. Kiderül az is, hogy nem véletlen választották az adott témát, hanem valamilyen formában mindketten érintettek benne. Miközben tart az írás, kutatás folyamata, addig megismerjük Anna és Shadi élethelyzetét, közelmúltját is. Ezáltal jobban megismerjük a személyiségüket, elfogadhatóbbá válik a néhol különcnek tűnő viselkedésük. 

Összességében egy nagyon informatív és egyben elgondolkodtató történetet kaptam, melyben előfordulnak valós elemek is. 

Hosszan elgondolkodtam a gyászzavar gyógyszeres terápiáján. Úgy gondolom, hogy ahány ember, annyiféleképp éljük meg a gyászfolyamatot. Nem érzem relevánsnak, hogy gyógyszeres beavatkozással elnyomjuk, megszüntessük az érzéseinket, legyen az fájó vagy örömteli. Inkább tanuljunk meg együtt élni a veszteséggel, - akár pszichológus, szakember segítségével - mint, hogy üres bábokká, érzéketlenekké váljunk. Fontos, hogy ilyen helyzetben tudjunk segítséget kérni, elfogadni, ha kell egyedül lenni, de nem gyökerestől megváltozni! 

Anne Cathrine Bomann-nak köszönet, hogy ismét több lettem a könyve által! Remélem a közeljövőben újabb sokakat érintő kérdést jár körül a következő regényében. 

 

Philip Pullman: A Por könyve II. kötet

A Titkos Birodalom

A szerző a Por könyve című könyvsorozatért Astrid Lindgren-emlékdíjban részesült. A sorozat első része La Belle Sauvage címmel jelent meg 2017-ben, a folytatása pedig 2020-ban. A négy évvel ezelőtt megjelent kötet végén olvasható, hogy folytatása következik. Több év telt el a második rész megjelenése óta, ám eddig még nem olvastam semmi információt a trilógia befejező kötetéről. Bízom benne, hogy hamarosan hírt kapunk felőle és lezárul Lyra Belacqua kalandos és küzdelmes története. 

"Egy bölcs ember tudja, mikor jobb, ha homály borul mindenre. És egy még bölcsebb azt is tudja, mikor érdemes napvilágra hozni."

Már korábban olvastam a trilógia első részét, amiről itt olvashattok:La Belle Sauvage Majd a közelmúltban elolvastam a Karlstein gróf című gyermekregényét a szerzőnek, ami meghozta a kedvem, hogy folytassam ezt a sorozatot is. 

"Az értelem juttatta ebbe az állapotba. A logikát emelte minden más képesség fölé. Az eredmény: a legmélyebb boldogtalanság, amit életében érzett."

Az első kötet cselekménye óta eltelt 20 év, Lyra felnőtt nővé cseperedett, s már 7 éve annak is, hogy az Északi fény befejező részében, A borostyán látcső kötetben elváltak Willel, akivel számos kalandot éltek át együtt. A Titkos Birodalom elején Lyra és Pantalaimon a Szent Zsófia Kollégiumban lakik, s tanul, mint egyetemista hallgató. Majd egész hamar kiderül, hogy Lyra és daimónja között valami megváltozott. Nem elég az a furcsa tény, hogy külön tudnak válni, úgy tűnik még valami kettejük közé áll. Mindez látszólag Lyra fantáziavesztése, s az a borzasztó tény, hogy olyan könyvet olvas, akinek a szerzője, humbuknak tartja a daimónok létezését. 

Majd egy külön töltött éjszaka során, Pan olyan eseménynek lesz szem- és fültanúja, mely megváltoztatja Lyrával közös életét, felborítja a mindennapjaikat. Elkezdenek nyomozni, minekután többek között kiderül az is, hogy Mrs. Lonsdale és Malcolm milyen szerepet játszottak anno a kisbaba Lyra megmentésében.

Aranyszájú Lyra, Pantalaimon és Malcom mindhárman kénytelenek elhagyni Oxfordot, majd ugyan más-más utat járnak be, de a célállomás ugyanaz mindegyiküknél. Lyra hosszú idő után újra felveszi a kapcsolatot a gyiptusokkal, ahol segítséget, útmutatást kap Farder Coramtól a titokzatos utazásával kapcsolatban. Ázsia centrumában homokdűnéktől övezve egy daimónok lakta várost keresnek, ahol rálelhetnek a Por misztériumára. Ráadásul egy különleges rózsa, s annak az olaja is szerepet játszik a küldetésben.

Nagyon nagyon várom már, hogy kiderüljön, hogyan folytatódik Lyra története és fény derüljön a lakatlan, daimónoktól hemzsegő város titkára, s a rózsaolaj különlegességére.

Interjú A varjúszellem szerzőjével - Kocsis Gergelyt kérdeztem

A Prae Kiadó új szerzővel bővült a közelmúltban. Ez a szerző Kocsis Gergely, A varjúszellem írója. Őt kérdeztem írásról, tervekről.

Kérlek mutatkozz be pár szóban! Mit lehet rólad tudni?

Kocsis Gergely vagyok, idén töltöttem be az ötvenet. Polgári foglalkozásom szerint mérnök-közgazdász vagyok, egy nemzetközi adat- és mesterséges intelligencia vállalat ügyvezetőjeként dolgozom. Két felnőtt lányom van és egy kilenc éves fiam. A kisebbik lányom Laura, aki szintén író, a Menő Könyveknél jelentette meg Cseréljünk című könyvét. Budapesten élek egy ötgyermekes mozaikcsaládban. Szeretek utazni, sportolni és természetesen imádok olvasni is.

 /Fotó: Raffy Zsófia/

Honnan jött az írás gondolata, s mi vezetett odáig, hogy pennát ragadj?

2013-ban Prágába költöztem, és ott kezdtem el egy blogot írni a mindennapi kalandjaimról. A blogot az akkori Origó motorjával, elsősorban saját magam számára vezettem, ennek ellenére gyorsan felkeltette az egyik szerkesztő figyelmét, és innentől kezdve rendszeresen szerepelt a címlapon. Hazatérve szerettem volna fejleszteni írási képességeimet, ezért csatlakoztam a Péterfy Akadémiához, amely akkor indult. nemsokkal később már rendszeresen publikáltam. Két novellám angolul is közölték New Yorkban.

Milyen volt az írás folyamata? 

Előre tudtad, hogyan alakul a cselekmény vagy lépésről lépésre tervezted meg a történetet?

Mérnökként, én egy nagyon tudatos, tervező író vagyok, szóval rengeteg jegyzetet, vázlatot és táblázatot használok írás közben. Minden karaktert és helyszínt részletesen kidolgozok. Számomra az írás is szigorú ütemezést igényel, A cselekmény tehát már jó előre elkészült, de azért módosítottam közben ezt-azt.

Volt olyan, ami nehézséget okozott írás közben?

Igen, egy szándékos írói döntés volt, hogy a leírásokat a mai kor nyelven, a párbeszédeket viszont az 1920-as éveknek megfelelően akartam megírni. Ez azért nem volt könnyű, arról nem is beszélve, hogy szinte mindennek alaposan utána kellett néznem, mert nem triviális, hogy olyan eszközök, mint pl. a kávéfőző létezett-e a háztartásokban, vagy sem?

Mi az, ami inspirál, amikor írsz? Miből merítesz ihletet?

Mindig szoktam egy-két oldal minőségi irodalmat olvasni, mielőtt leülök írni, de egy jó színdarab, vagy film, ugyan úgy tud inspirálni. Abból a szempontból is szoktam figyelni a embereket, és a történeteiket, hogy melyik lehetne alapja egy következő prózámnak.

Milyen könyveket olvasol szívesen? Van esetleg kedvenced?

Nagyon sokféle könyvet olvasok, most a tavaszi könyvhét környékén rengetegbarátomnak, írótársamnak jelent meg kötete, azokat olvasom sorra. Szeretem nagyon a mágikus realizmust, így Murakami Harukit vagy Gabriel Garcia Márquezt.

 Közeljövőben várható következő kötet? Ha igen, maradsz a krimi vonalán?

Dolgozom A varjúszellem folytatásán, szeretném, ha jövőre a könyvhéten már kezükben tarthatnák az olvasók, így maradok a krimi vonalán.