2021. október 23., szombat

Szurovecz Kitti: A választás - Garaboncity meséi

Kedvenc írónőm ismét ifjúsági kategóriában alkotott, sokak örömére. 

A választás - Garaboncity meséiben a Csabai Garabonciás napokat kelti életre úgy, mintha napjainkban játszódna a történet. 

A történetmesélés, a cselekmény felépítése zseniális. A megfelelő helyeken meglepődünk, meghatódunk, megkapjuk az épp odaillő csattanót.

A cím több szempontból is lefedi a történet lényegi mondanivalóját, hiszen többféle választással is találkozhatunk a történések során. 

Elsősorban ott a diákpolgármester választás, választás a jó és rossz között, kapcsolati nehézségek, döntéshelyzet, választás az ész és a szív sugalmai között, stb.


Vajon mi a fontosabb? A győzelem vagy a barátság? A siker vagy a szerelem? A hatalom vagy a tisztesség?

Ezeket és hasonló kérdéseket boncolgat az írónő a kötetben. A szereplők érzelmek garmadáján mennek keresztül, megtapasztalják, hogy nem minden arany, ami fénylik és nem mindenki olyan szívtelen, kegyetlen, ahogy elsőre gondolnánk. Érzelmekben és fordulatokban gazdag cselekményt kapunk, melyben ismerős élethelyzetek tárulhatnak elénk.

Maga a történet ugyan fikció, ám megtörtént eseményeken alapszik, melynek az írónő alaposan utána járt. Ráadásul annak idején ő is volt kampányfőnök Békéscsabán, így saját emlékeket, élményeket is őriz a rendezvényről. 


A békéscsabai Garabonciás napokat úgy eleveníti meg Szurovecz Kitti, mintha mi is a részesei lennénk a történetnek.
Életszagú, kalandos, kihívásokkal teli, szórakoztató és nem utolsósorban tanulságos sztori.
Érdemes elolvasni, elmélyedni benne, megismerkedni a Garabonciás napok energiájával, menetével.

Kamaszoknak és felnőtteknek, idősebbeknek egyaránt ajánlom. Előbbieknek, mert tanulságos, kalandos, bemutatja a küzdelem különböző szintjeit, a kamaszélet nehézségeit. Felnőtteknek pedig azért, mert visszarepíti őket ez a történet a fiatalkorukba, mindemellett pedig szórakoztat, elénk tár egy ma is létező rendezvényt, ami sok szempontból is értékeket képvisel a csabai fiatalság életében.

2021. október 18., hétfő

Marie Pavlenko: Akár egy kismadár

Szeretem a happy end-et és boldog, vidám történeteket, ám az élet sem mindig fenékig tejfel, így szeretek tisztában lenni a kevésbé napos oldallal is. Mindig is érdekeltek az emberi sorsok, történetek, részben emiatt is lettem újságíró, hogy minél több érdekes, különleges személyiséggel ismertethessem meg az olvasókat. Rengeteg élettörténet van, amiből tanulni lehet. 

Ilyen az Akár egy kismadár is. A főszereplő Abigail állatorvosnak készül, azonban egy baleset kettétöri az álmait, amiről úgy gondolja le kell tennie. A baleset során elveszíti az egyik karját, ami úgy tűnik rányomja a bélyegét az egész életére, a hangulatára. Minden nap szembe kell néznie a súlyos testi és lelki sérülésekkel, fájdalmakkal, melyek árnyékként borulnak a lány életére. Újra kell fogalmaznia ki is ő valójában, mit akar, mire képes, szerethető-e így is fél karral? 
"Életcsomópont: az életek elhaladnak egymás mellett, és nem vesznek tudomást egymásról."
Ebben van segítségére a családja, elsősorban bohókás nagynénje és egy ifjú, aki a múlt homályából tűnik fel Abigail életében. Nem csak feltűnik, hanem alaposan felforgatja azt, színt visz a lány hétköznapjaiba, életet lehel belé, elhiteti vele, hogy ugyanolyan értékes, mint a balesete előtt. 
Később pedig Abigail nyújt támaszt a fiúnak, kölcsönösen segítve, támogatva egymást az élet zegzugos ösvényein. 

"Meg kell töltenie tartalommal a saját életét.
És végig kell élnie."
Családjának, régi és új barátainak, a könyveknek, a természetnek és a nevetésnek köszönhetően Abigail végül, - ha hosszú idő alatt is, de - megtanulja újra szeretni, elfogadni önmagát, ismét mer hinni, remélni, álmodni, terveket szőni a jövőjét illetően. 
"– Semmi de! Ne tegyél fel magadnak állandóan kérdéseket, ha tétovázol, elragad a félelem! Mondj igent! Vágj bele! Szorítsd sarokba önmagad! Hát tessék, ezt gondolom. Kiscicám, csak egy életünk van, épp itt az ideje, hogy elkezd élni a tiédet!"
Az írónő saját élményből merített a könyv megírásakor, hiszen édesanyja - a főszereplőhöz hasonlóan - szintén egy balesetben elveszítette az egyik karját. Ám Marie ahelyett, hogy kétségbe esett volna, boldogan mosolygott édesanyjára, hiszen túlélte a balesetet, életben maradt, ugyan egy karja bánja, de él, lélegzik és ez a legfontosabb. Ezt igyekezett papírra vetni a szerző, aki néhol fanyar humorral oldotta az érzékeny szituációt. 

Különleges történetet kaptam, mely segít más perspektívából tekinteni a világra. Örülni annak, ami van, hinni, bízni, kitartani és küzdeni minden körülményben. 

2021. október 12., kedd

Fiala Borcsa: Vele tűrök, vele szenvedek

38 történet kapcsolatokról és egyéb zűrökről

Fiala Borcsa személye már a wmn.hu-ról ismerős, stílusát hamar megszerettem, örömmel olvastam tőle ismét könyv formájában. 

A kötet témája a kapcsolatok, szerelem, család bonyodalmai, kusza viszonyrendszere. Úgy gondolom, hogy legalább a 38-ból egy történetben ráismerhetünk saját, vagy éppen környezetünk helyzetére, így ismerős szituációk sora vetül elénk. 

"Mindenképpen házasodjatok meg; ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek – ha
rosszat, akkor filozófusok."
/Szókratész/
"Utólag belegondolva végül arra jutott, valószínűleg az lehetett a legfőbb probléma, hogy sötétben, vagy legalábbis erős félhomályban ismerkedtek össze."

Fiala Borcsa különböző történeteken keresztül mutatja be, hogyan futhat vakvágányra egy kapcsolat. Miért van az, hogy az elején minden szép és jó, aztán egyszer csak hirtelen beüt a villám? Mint egy időzített bomba, ami tönkre teszi a kezdeti boldogságot.
Miért bántjuk azt, akit szeretünk? Miért nem vagyunk képesek leülni és megbeszélni a felmerülő problémákat?

Ezt és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a szerző, aki görbe tükröt tart a szereplői elé.
Ezek a rövidke történetek rólunk szólnak, amint önmagunkat keressük, igyekszünk helytállni a párkapcsolatok útvesztőiben, megugrani a próbatételeket.

Természetesen, ha már Fiala Borcsáról van szó, nem hiányozhat a humor, az empátia, melyek hatására felváltva sírunk és nevetünk a történéseken.

Szerettem olvasni ezt a könyvet, elmerülni a különböző élethelyzetekben, melyeket a szerző elém tárt. Kíváncsian várom, milyen témákkal lep meg még minket, olvasókat. Az eddig megjelent és kimaradt könyveit pedig, amint tudom pótlom. Hiszen Fiala Borcsát olvasni életstílus.

FIALA BORCSA a wmn.hu főszerkesztője, két gyerek édesanyja, író, újságíró. Kíváncsi emberként nagyon sok téma foglalkoztatja a gasztronómiától kezdve a furcsa halotti szertartásokon át a döntési fáradtságig. Írt ifjúsági regényeket és reklámfilm-forgatókönyvet is. A Vele tűrök, vele szenvedek a harmadik, felnőtteknek szóló kötete.

2021. október 6., szerda

Sally Rooney: Baráti beszélgetések

A Normális emberek után egy újabb egyedi stílusban megjelenített történetet olvashattam. Sally Rooney nem éppen hétköznapi módon, de annál közvetlenebbül, életszagúan ábrázolja a fiatalságot, a fiatalok nehézségeit, bohém életvitelét.

"De az nem a gyengeség jele, ha vannak érzéseid."
Nyers, elgondolkodtató, zseniális! Sally Rooney hozta a Normális emberek-ben megszokott, kedvelt közvetlen stílust, izgalmas volt újra elmerülni a világában. A megcsalás, barátság témakörét, viszonyrendszerét finoman, mégis, mintha mi is ott lennénk, úgy tálalja.
A fiatalok veszélyes, kalandos életét humorral vegyítve ábrázolja, elénk tárja, milyen bonyodalmakat, nehézségeket rejthet vagy éppen hozhat felszínre a nők közötti barátság.
Megjelenik a felnőtté válás, a szereplők feszegetik a határaikat, próbálgatják a szárnyaikat, különböző élethelyzetekbe kerülnek, miközben meg kell bírkózniuk a hétköznapi élettel, felnőttek módjára szembenézni a problémákkal, fájdalmakkal.. Mindezt hitelesen mutatja be a szerző, kendőzetlenül.


"A szorongás nem több rossz érzéseket eredményező kémiai reakciónál."

Az írónő őszintesége, kitárulkozása fogott meg igazán. Semmi megjátszás, csak a való élet, igaz érzések, a hozzájuk tartozó fájdalommal, örömmel, melyet úgy ábrázol, mintha testközelből látnánk az eseményeket.
Üdítő és néhol elgondolkodtató olvasmány. Megéri kézbe venni és elmélyedni a cselekményben. 

2021. október 2., szombat

Transzgenerációs történetek

Örökül kapott traumák és feldolgozásuk

Balogh Klára, Bárdos Katalin, Békési Tímea, Hardy Júlia, Koltai Mária, Korbuly Ágnes, Tóth Borbála a transzgenerációs szemléletű, elismert szakemberek izgalmas terápiás esetei bemutatják, hogyan befolyásolja életünket felmenőink sorsa, és a gyógyulás folyamatába is betekintést engednek. Arra sarkallnak, hogy megismerjük, felfedezzük az előző generációk örökségét, a feldolgozatlan veszteségeket csakúgy, mint az erőforrásokat és értékeket, hogy aztán kezünkbe vehessük a saját életünk alakítását.

"Pszichológiai alaptétel, hogy a kapcsolatainkban létezünk, s a bennünket körülvevő rendszerek mélyen befolyásolják működésünk, lehetőségeink korlátait, határait, szabályait, még az érzelmi életünk megnyilvánulásait is."
"A tünetek nemcsak a személy élettapasztalataiból származtathatók, hanem valaki más, például felmenői lelki konfliktusaiból, traumáiból vagy titkaiból is. A másod-, harmadgenerációs túlélők pszichés problémáját szüleik elszenvedett traumája okozhatja azáltal, hogy az mintegy átsugárzik a következő generációra, és úgynevezett fantomként kísért."
A szerzők, szakemberek valós eseteken mutatják be a szembenézés, gyógyulás lépcsőfokait, folyamatait. Így, mintha mozit néznénk, elénk tárul az adott személy története, melyben sok számunkra is ismerős élethelyzettel találkozhatunk, felismerhetjük saját családi mintáinkat.
Az örökölt sorsunk formálható, átalakítható, nincs kőbe vésve. A változtatáshoz elsősorban fel kell ismernünk azt a fájdalmat, gyászt, feldolgozatlan történetet, sérelmet, melyet magunkkal hordozunk a felmenőinktől.

Amikor ez megtörtént, érdemes segítséget kérnünk a gyógyulási, feldolgozási folyamathoz, hogy szembe tudjunk nézni a bennünk lévő akadályokkal, gátakkal. 
Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a negatív minták, sémák tovább öröklődjenek. 

Sokat kaptam, tanultam az ismertetett esetekből, ismét egy olyan könyvvel lettem gazdagabb, mely hozzám tesz, elgondolkodtat a saját családom, transzgenerációs, öröklött mintáimmal kapcsolatban.

2021. szeptember 30., csütörtök

Kádár Annamária: Valódi példaképek

Inspiráló történetek küzdelemről és kitartásról


Példaképre igenis szükségünk van, erősítenek, bátorítanak, megmutatják, hogy igenis érdemes küzdeni, kitartani a célunkért. 

Merjünk nagyot álmodni!

"Mert nagyon sokszor azt hisszük, hogy egy talicska limlommal boldogabbá tudjuk tenni magunkat és a másikat – pedig igazából csak egymásra van szükségünk!"
Kádár Annamária ebben a kötetben valóban valódi példaképeket mutat be, mesél róluk. Kitartásukkal, tenni akarásukkal, vágyálmaikkal reményt adnak a mai gyerekeknek, de sok sok felnőttnek is. Soha nem késő elkezdeni, belevágni egy nagy kalandba. Legyen az utazás, egy könyv megírása, segítségnyújtás, a szeretetünk kiterjesztése, tehetségünk kibontakoztatása, álmaink megvalósítása. A könyv és a benne lévő élettörténetek, sikertörténetek megmutatják, hogy érdemes küzdenünk, hinnünk abban, amit el szeretnénk érni. Soha ne adjuk fel, tartsunk ki akkor is, amikor lebeszélnének minket, nem hisznek bennünk. Bizonyítsuk be, hogy igenis képesek vagyunk elérni a kitűzött célt, ahogy a kötetben felsorolt ismert és elismert emberek is.

"Vagyunk mi és vannak ők – ez a gondolat minden előítélet gyökere. Sokszor egy apró különbség is elég ahhoz, hogy félelemmel és ellenséges indulattal tekintsünk egymásra."

"Az olvasás varázslat. Megfeledkezünk önmagunkról, és mindennapi valóságunkat hátunk mögött hagyva, belépünk egy teljesen új világba. Egyetlen életünk helyett ezernyi életet élhetünk, gondolatban elröpülhetünk más korokba és kultúrákba, a legizgalmasabb hősök bőrébe bújhatunk, válogatott kalandokban lehet részünk. Miközben pedig másokról olvasunk, csodálatos módon egyre többet tudunk meg saját magunkról."
Mondottam ember küzdj és bízva bízzál! Nem véletlen, hogy ezzel a felszólítással zárja nagy volumenű művét Madách Imre. E mondat bontakozik ki Kádár Annamária élet írta meséjében is.

Olvasd el kortól függetlenül és gazdagodj, inspirálódj általa!

2021. szeptember 28., kedd

Tapodi Brigitta írónővel beszélgettem

"A történelem ugyanis mi magunk vagyunk"


A napokban volt szerencsém Tapodi Brigitta, A hajtű írónőjével beszélgetni. Egy szimpatikus, kedves, tehetséges személyt ismerhettem meg, már csak a könyvei váratnak magukra...

Ismerjétek meg Ti is Tapodi Brigittát! :) 

Mit lehet tudni rólad? Mindig is szerettél volna írni? Mi adta a kezdő löketet, hogy pennát ragadj?

- Szoktam mondani, hogy minden az olvasással kezdődött. Mikor kisiskolásként megkaptam az első jutalomkönyvet, a Micimackót. :-) Onnantól kezdve nem volt megállás, folyamatosan olvastam. 14 éves koromban fogalmazódott meg bennem először, hogy szívesen írnék történeteket. Egy barátnőmmel össze is hoztunk egy könnyed, romantikus szösszenetet. Később írtam naplót, verseket, gondolatokat jobbára a saját magam, a barátaim szórakoztatására, no meg az asztalfióknak. Az első nyomtatásban megjelent írásom egy novella volt az Ígéretek Antológiában, majd ezt követte egy másik novella a Könyvbe zárt karácsonyok című kötetben. Mindkettő egy kiírt irodalmi pályázat során került kiválasztásra. Nem sokkal mindezek előtt, a nagymamám eltávozott az örök fényesség útján. Először találkoztam az elmúlással, s igen mélyen érintett, nagyon megviselt. Ráébredtem, hogy valaminek a vége, egyúttal valami újnak a kezdetét jelenti. Ebben a felemás időszakban fogalmazódott meg bennem egy történet, amelyet úgy éreztem, hogy mindenképpen papírra kell vetnem. Aztán mikor a lányom megszületett, addigra össze is állt, megérett bennem egy erdélyi, illetve önismereti útnak a története. Akkor hirtelen sokkal több időm lett, mint korábban volt, és úgy gondoltam, hogy most vagy soha. Így lett a most, és így született meg gyermekemmel együtt a Szárhegy öröksége regény, amely a csodálatos Székelyföldre kalauzolja el az olvasókat.


A könyveid kívül-belül értéket képviselnek. Minőségi írások, igényes szóhasználattal, különleges cselekménnyel.

Első regényed 2013-ban jelent meg, Szárhegy öröksége címmel, majd 2019-ben világot látott A hajtű is.
Honnét nyertél ihletet az íráshoz, a témák iránt? Mindkét műben megjelenik a történelmi szál, mely erősen dominál a cselekményben.
Mennyi kutatómunkát igényelt az adott könyv megírása?

- Érzelmileg kötődöm minden írásomhoz, legyen az regény vagy novella. Nem véletlenül születnek meg. Székelyföld szívem csücske, akárcsak a Balaton. Előbbihez vér szerinti szálak kötnek, utóbbi esetében a gyermekkorom nyarai, amelyet a "nagyvíz" mellett töltöttünk a szüleimmel, a barátaimmal. Ihletforrás bármi lehet, de ezek a helyek, ezen szépreményű témák egyértelműen bennem voltak évek óta. Inspirálhat egy baráti beszélgetés, egy kirándulás, egy teljesen hétköznapi történés. Bármi, ami megmozdítja bennem a szenvedélyt, lelkesít, motivál, elindulásra késztet. Számomra fontos a történelmi szál a regényekben, a novellákban, ezért dominál a történetek cselekményeiben.

A történelem ugyanis mi magunk vagyunk. Kisemberek összefonódó sorsa. Nőként úgy tudom megfogalmazni, hogy magunkban hordozzuk anyáink, nagyanyáink, dédanyáink sorsát, örökségét. Jó, ha ezt felismerjük, el tudjuk mesélni, meg tudjuk élni, segíti a megértést, később a feldolgozást. Nemcsak a történelmi események megértését, hanem saját magunk cselekedeteinek, érzéseinek őszinte megfogalmazását is. Ezek mind-mind összefüggnek egymással.
Minden történetnél más a kutatómunkára fordított idő. Ez attól is függ, hogy novellát vagy pedig regényt írok. Azután attól, hogy mennyi hiteles, írott anyag áll rendelkezésre. Történelmi regények esetében azért pár hónapos kutatás mindenképp szükségeltetik hozzá, amit maga az írás folyamata követ.

Erdélybe nagy vágyam eljutni, Keszthely pedig a jelenlegi lakhelyem, így remélem mielőbb elmélyedhetek az írásaidban!

Van valami kötődésed a fent említett helyszínekhez? Mi alapján választottad ki őket a regényekhez?

- Köszönöm a bizalmat! Igen, erősen kötődöm mindkét helyszínhez. Fentebb már érintőlegesen említettem. Szóval, apukám családja Erdélyből származik. Beszélgettünk már korábban is a családról, a határon túlról, de a fontosabb részletek tulajdonképpen a nagyim halála után derültek ki. Akkor kezdtem el kutatni a családfámat, ami egy igen izgalmas időszak volt az életemben. Természetesen minden évben ellátogatunk a tündérek, a legendák földjére, mert a szívünk rendre visszahúz Székelyföldre. Nagyon szeretjük az ott élő embereket, az erősen kapaszkodó fenyveseket, tájat-embert. Itthon-otthon, jövünk, de már mennénk vissza. Ez a gondolat meg is fogalmazódik a könyvben. Olvasd el! :-)


A hajtű ötlete egy balatoni nyaralás során szökkent szárba. A Balaton is egy szeretett, visszatérő úticélom. Mondhatom, hogy a zalai-somogyi térség szinte belém ivódott az évek során. A Balatont a legtöbben a nyári nyaralással, a kikapcsolódással, a teljes nyugalommal kötik össze. Körbelengi egyfajta harmonikus érzet, kialakult bennünk egy kiegyensúlyozott, szinte idillikus képi világ. Pedig nem mindig volt ez így! A történelem viharai a Balatont sem kerülték el. A második világháború utolsó évében a Balaton térségében zajlott le a balatoni csata, a "Tavaszi ébredés" hadművelet. Szerettem volna a "nagyvíz" körüli történelmi eseményeket is bemutatni, elsősorban emberi sorsokon keresztül, ezért is szövődött bele a világháborús, történelmi szál a regénybe.


A történet egyben megszületett benned vagy írás közben alakult a cselekmény?

- A vezérvonal, a csapásirány elég gyorsan befészkelte magát a szívembe, de a részletek menet közben alakultak. Gyakran előfordult, hogy a szereplők maguk írták a történetet.

Mi adott ihletet, mi inspirált alkotás közben?

- Régi, balatoni képeslapokat,erdélyi fotográfiákat nézegettem. Helytörténeti kiadványokat olvasgattam. Helyi, a térségben élő emberekkel beszélgettem. Ez utóbbi nagyon sokat ad! Ezen felül engem személy szerint a helyszínek is nagyon inspirálnak. Szeretem végigjárni a történet állomásait, helyszíneit. Rendkívüli módon serkenti a képzelőerőt, mikor látom az utcákat, az épületeket, a kerteket, érzem a hely szellemiségét, hallom a természet csendjét, meghajolok a hegyek nagysága előtt. Ilyenkor vadul jegyzetelek, jószerivel szárnyra kapok.

Van olyan szerző, akire felnézel, akinek szereted, esetleg követed a munkásságát?

-  A magyar klasszikusok közül Szabó Magdát említeném, számomra örök. Ahogy József Attila, Pilinszky János, vagy Reményik Sándor is. A kortárs magyar szerzők közül sokakat szeretek, rengeteg tehetséges író, írónő él hazánkban, akik mind a magyar irodalmat színesítik, gazdagítják. Érdemes böngészni a magyar szerzőkért facebook oldalon, ahol minden pénteken bemutatkozik egy hazai szerző. Általuk ismertem meg például B. Czakó Andi, Székely Nagy György regényeit is. S mondhatom, hogy kincsekre bukkantam. A külföldiek közül gyermekként Lucy Maud Montgomery Anne-sorozata volt rám nagy hatással, de manapság is szívesen elolvasom, vagy megnézem filmen a szeleburdi Anne-t. Néhány éve kaptam rá Philippa Gregory, Brigitte Riebe, Andrea Schatz történelmi regényeire. Egytől egyig letehetetlenek.

Van kedvenc olvasmányod? Milyen könyveket olvasol legszívesebben?

- "Mindenolvasó" vagyok. Jöhet bármi, ami szórakoztató, minőségi olvasnivaló, romantikustól a történelmi regényekig bezárólag. Időhiány miatt azonban az utóbbi években kénytelen vagyok szelektálni. Van egy szűk, megbízható baráti köröm, akikkel azonos értékrenddel bírunk, hasonló lelki beállítottságúak vagyunk könyvek tekintetében. Egymásnak szoktunk ajánlani klassz regényeket. Jelenleg Szunyogh Szabolcstól olvasom a Mária Terézia c. regényt, szintén ajánlásra. Teljesen magával ragadott.

A közeljövőben várható írásod? Dolgozol jelenleg valamilyen ötleten?

- Év végén jelenik meg egy novellám a Történelmi regényírók Társaságának idei antológiájában. Ez minden évben nagy megtiszteltetés számomra. S igen, dolgozom egy regényen is, amikor van ihletem, időm. Annyit elárulhatok, hogy ebben a kötetben apukámra emlékezem. Neki szeretném majd ajánlani. Viszont semmiképpen sem szeretném elkapkodni. Amikor egybeforrt a szöveg, és elérkezett a rendelt ideje, akkor úgyis megjelenik nyomtatásban. Egyelőre keressük az egymáshoz vezető utat. Hol ellenállunk, hol kiengesztelődünk...

2021. szeptember 27., hétfő

Szabó T. Anna: Törésteszt

Számomra Szabó T. Anna neve egyenlő a magas irodalommal. Így kissé ódzkodva vettem kézbe ezt a kötetét. Ám az egyedi, sajátos stílus mellett közérthető maradt a tartalmi mondanivaló, így nem maradt hiányérzetem, hogy nem értek valamit belőle.

"Azt mondta el neki, hogy mi volt a közös titkuk a papával: hogy éjszakánként, amikor a ház elcsendesedett, mindig megfürödtek együtt. A kád volt a menedékük, csak ott tudtak mindent veszekedés és félreértések nélkül megbeszélni."

Szabó T. Anna egy számomra új megközelítésből mutatja be a férfi-női kapcsolatot, a szerelmet, szenvedélyt. Több ízben boncolgatja, mi minden férhet bele egy kapcsolatba, mi az, amit még el kell, érdemes eltűrni, elviselni és mi az a pont, amikor már elég és ne tovább?

Elgondolkodtató íráscsokor a magányról, párkapcsolatról, mindezek zűrzavaros viszonyáról, arról, hányféleképpen lehet megélni egy adott szituációt.
"Elveszni, beleveszni – az élete átka. Mindig feladta magát másokért, áhítatosan és állhatatosan kereste a szeretetet, hogy mindig el is veszítse."
A magány, ha nincs kire támaszkodjon az ember, akkor felőrölhet, ám az a párkapcsolati szituáció sem jobb, ahol dúl a hidegháború. Folytonos harc van a két fél között vagy nem is szólnak egymáshoz, csak hallgatják a kellemetlen, kínos csendet. 

Többször elgondolkodtam már én is azon, mennyit bír ki egy kapcsolat, mennyit bír ki egy személy komolyabb lelki sérülés nélkül és hol az a határ, amikor vagy ki kell szállni a süllyedő hajóból vagy segítséget kell kérni, ha még van esély a gyógyulásra, együttműködésre. 

2021. szeptember 19., vasárnap

Lukács Liza: Hogyan szeretsz?

Kötődési sebeink gyógyítása


Lukács Liza Hogyan szeretsz? című könyve hatalmas kedvencem lett.

Ez a kötet az egyik legjobb a témában. Minden olyan kapcsolódást, kötődést említ, melyek hatással vannak az egész életünkre.
Lukács Liza közérthetően, mégis mély információtartalommal foglalta össze, hogy min is múlik, ki hogyan szeret, hogyan tud, hogyan képes szeretni.
Mindezt korosztályokra, különböző problémákra lebontva.

"Önmagunk megismeréséhez ugyanis mindig kell egy másik ember, aki betölti a tükör szerepét. Az igényeink, a szükségleteink, az érzelmeink visszatükrözéséből áll össze bennünk egy kép önmagunkról."


"A stresszkutatás egyik legfontosabb felismerése, hogy a személyes jó kapcsolatok nemcsak elraktározódnak az idegrendszerben, hanem a leghatásosabb és mellékhatásoktól mentes gyógyszert is jelentik a testi és lelki feszültségforrásokkal szemben."

A könyv elején mélyebben megismerhetjük magát a kötődést, a kötődés típusait. Majd ezután korcsoportokra lebontva ráismerhetünk a saját jellemzőinkre is vagy éppen a környezetünkben élők kötődési típusára, sebeire. A szerző, szakember informatívan, közérthetően vezet be minket a kötődés, leválás, önállóság, öröklődés berkeibe. Külön ajándék, hasznos útmutató, hogy minden fejezet végén önismereti, önsegítő kérdéseket gyűjt csokorba Lukács Liza pszichológus, melyek segíthetnek alaposabban megismerni önmagunkat, azt, ahogyan viselkedünk, szüleink viselkedését. Több ízben olvastam már ebben a témában, de úgy tűnik, még mindig tud újat mondani a szerző. 

A szerző fő célja, hogy rálépjünk az önismeret, öngyógyítás útjára, a következő generációnak pedig ne adjuk át saját kötődési sebeinket, hanem gyógyítsuk meg magunkat előbb.
Bátran ajánlom a téma iránt érdeklődőknek!

Hasznos tanácsadó lehet ez a kötet annak, aki útmutatót szeretne kapni kötődési sebeinek gyógyításához, megértéséhez, feldolgozásához. 

2021. szeptember 15., szerda

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

A Szólít a szörny (A Monster Calls) mintegy 40 országban jelent meg, a díjak történetében első alkalommal elnyerte valamennyi angliai ifjúsági nagydíjat, a német ifjúság díjat (Deutsche
Jugendliteratur Preis).
"A mesék hősei nem mindig egyértelműen jók vagy rosszak. Ahogy az emberek többsége sem az."

Számomra ez a mondat összefoglalja a cselekmény fő mondanivalóját. Elárulja, hogy semmi sem csak fekete vagy fehér, sokkal árnyaltabbak a dolgok, helyzetek, emberek, mint elsőre látszanak. Ám az egyensúlynak fenn kell maradnia a világban, így nincs jó a rossz nélkül, pozitív a negatív nélkül.  

"Sokszor becstelenségnek érezzük az igazságot. A királyság olyan uralkodót kap, amilyet érdemel, parasztlányok halnak meg értelmetlenül, és néha a boszorkányok is megérdemlik, hogy megmentsék őket. Sőt, nem is olyan ritkán. Meglepődnél, milyen gyakran."

Többször szembetaláltam magam ezzel a könyvvel, valami mégis visszatartott. Eleve kevésbé szeretem a szörnyes történeteket, melyeket gyerekeknek címeznek. Ám ez a könyv nem a megszokott gonosz, rémséges rémet tárja elénk. 

"Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz.
 A lényeg az, hogy mit cselekszel."

Ez nem egy szimpla, megszokott mesekönyv. Ez a történet megszólítja az olvasót, megérinti a lelkét. Egyfajta gyászfeldolgozási folyamatot tár elénk fantasy elem közreműködésével.
Megrázó, egyben megható olvasmány, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt elgondolkodtató lehet.

A szerző érdekes feldolgozási módot választott, ám gyermekszemszögből meglehetősen ideális ez az ábrázolás. Fontos belátnunk, hogy önmagában senki sem csupán fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Ennél sokkal árnyaltabb a kép. Aki az egyik oldalról csupa ellenszenvet sugároz, az a másik oldalról egy igazi jótét lélek lehet.
Ne feledjük, soha nem az az igazi szörny, ami előttünk van, amit látunk, hanem ami bennünk rejlik. Elég erő, küzdés, akarat pedig megkönnyítheti az elengedést.

2021. szeptember 3., péntek

William Golding: A legyek ura

A közelmúltban eldöntöttem, hogy, ami kicsit is érdekel klasszikus és eddig kimaradt, azokat bepótlom. Így legutóbb A legyek urára került sor. 

Először a Szívek Szállodája Roryjánál láttam ezt a könyvet, ráadásul molyon Rory listáján is fenn van, így mindenképp meg akartam próbálni. 

Első olvasásra nekem kicsit Orwell Állatfarm című kötetére hajaz, sok hasonlóságot véltem felfedezni közöttük. 
"– A dolgok szétesnek. Nem értem, miért. Olyan jól kezdődött; boldogok voltunk. És aztán…"

Minden egyes könyv hozzánk tesz valamit, mondanivalója van, ám úgy gondolom, hogy a klasszikusnak titulált kötetek igazán mély üzenetet hordoznak az olvasók számára. Bemutatják az adott kort, korszakot, amelyben íródtak, szemléltetik a társadalmi-, és erőviszonyokat. 

Így történt ez A legyek ura esetében is, ahol a hajótörött fiúk vezért választottak, majd a választás ellenére mégis két csapatra osztódtak, külön vezetővel, mintha ellenfelek lennének, nem egy lenne a vágyuk. Ez pedig nem más, mint, hogy kijussanak a szigetről és haza jussanak. Ám a fiúk közül sokan vademberekként kezdtek viselkedni, mint akiknek elborult az elméje, elfeledve a civilizációt, kulturált viselkedést, létezést. 

"Határoznia és gondolkodnia kell….. a gondolkodás fontos dolog….. következményei s eredményei vannak….."
Láthatjuk az emberi ösztönök fejlődését, az akaratosságot, a másik legyőzni akarását. Az ésszerű döntések mellett sajnos fellépett a hatalomvágy, erőszak, kegyetlenkedések.

A hajótörés, a sziget, maga a bevezető kép Robinson Crusoe világát idézi bennem, azzal a különbséggel, hogy ő mindvégig ember maradt, nem vált erőszaktevővé.

A több ízben megjelent klasszikus hétköznapi problémákat vet fel nem éppen hétköznapi környezetben.

Szurovecz Kitti: A választás - Garaboncity meséi

Kedvenc írónőm ismét ifjúsági kategóriában alkotott, sokak örömére.  A választás - Garaboncity meséi ben a Csabai Garabonciás napok at kelti...