Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

 Versenyfutás a szerelemért

Ezt a kötetet még tavasszal nyertem egy könyvtári játékon. Nagyon örültem neki, hiszen már jó ideje foglalkoztat Barreau, de eddig mégis elkerült. Párizs egyébként is a szerelmesek városa, a romantika hazája, így kíváncsi voltam, mit hoz ki ebből a szerző úgy, hogy ne legyen se elcsépelt, se ismétlődő, hanem izgalmas, szerethető. 

"Az életben tulajdonképpen a kockázat kerülése a legnagyobb kockázat!"

 Ismertető: 

Antoine-nak, ​a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát.

Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: „Szívesen találkoznék magával.” Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel…

Már a történet eleje magával ragadt a könyvesbolt-tulajdonos személyében. A könyvek, olvasás, könyvesbolt, könyvtár nekem is a mindenem, így közel éreztem Antoine-t magamhoz. Majd hamar előjött a főszereplő férfi romantikus énje, hiszen első látásra beleszeretett a kávézóban látott nőbe. Majd amikor távozáskor a nő leejti elé a telefonszámát, nevét némi kísérőszöveggel, bizonyossá válik számára, hogy a Nő az életében, akit nem szalaszthat el. Így próbálja elérni, kutat, nyomoz utána, hiszen egy apró balesetnek köszönhetően elmosódik az utolsó számjegy a telefonszámnál. Izgalmas volt végigkövetni Antoine próbálkozásait, kísérleteit, hogy megjelelje szíve hölgyét. Néhol megsajnáltam, néhol megmosolyogtatott a szerencsétlenkedése, mindenesetre tetszett a kitartása, hogy nem adta fel a reményt akkor sem, amikor minden veszni látszott. 

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, még biztosan olvasok tőle. Olyan ölelnivaló a sztori, a stílus. Lágy, könnyed, franciás.

"Megtanultam, hogy az ember csak magára hallgasson. Hogy nem butaság, ha a saját megérzéseire támaszkodik. Hogy nem szabad hamar feladni, ha szívügyekről van szó. Igen, az embernek meg kell küzdeni a boldogságért. A szerelemben és a háborúban minden megengedett."

Nicolas Barreau megmutatja, hogy igenis ereje van a szerelemnek és létezik első látásra szerelem, ha mégoly ritka is. Még fontosabb, hogy létezik olyan férfi, aki küzd a kiszemelt nőért az utolsó pillanatig, nem adja fel az első kudarc után. Csak úgy pörögtek a lapok a kezeim között, de azt kívántam, bár még tovább tartana a történet. Magával ragadott Antoine romantikus személete, majd a végén a boldog befejezés, ami nem is lehetne találóbb. Mindez Párizsban, francia légkörben, környezetben tálalva.