A Vadvirágok lányai írónőjének világsikerű új regénye sokakat ejtett rabul varázsával. Egy évszázadon átívelő torokszorító történet két egyedi női sorsról, két szenvedélyes szerelemről, és a rejtélyről, mely összeköti őket.
1901 és 2011 között kavarog a történet. Két szomorú, egyben izgalmas titokra derül fény, melyet az írónő romantikával, szenvedéllyel fűszerez. A könyv elolvasása felvértez a megbocsátás erejével. Megtanít, hogyan kell elengedni a múltat, hogy átélhessük a jövőt. "Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet..."- tartja a mondás. Teljesen mást vártam, mikor elkezdtem olvasni. Kellemesen csalódtam, szinte faltam a betűket. Karácsony előtt jót tett a lelkemnek. A mű hatására átjárta szívemet a szeretet, s a hála; elengedtem a régóta fojtogató sérelmeimet.
"Libby úgy érezte, mindjárt ledöntik a lábáról a heves, mindent elsöprő érzelmek: a gyász, a bűnbánat, a mardosó szeretet, a jéghideg önvád. A Mark halála óta eltelt napokban néha eszébe jutott, hogy miért is él ő még egyáltalán. Miért nem végzett vele a fájdalom? Képtelenségnek tűnt, hogy ennyire rosszul érzi magát, és nem hal bele.De azért ment tovább. Belül össze volt törve, de a testét még tudta mozgatni, és lélegzett is."
Ajánlanám azoknak, akik könnyed, mégis elgondolkodtató olvasmányra vágynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése