Emery Lord ebben a könyvben több fontos élethelyzetre, viselkedésformára és annak lehetséges gyógymódjaira hívja fel a figyelmet. Elénk tárja a gyász, a depresszió szakaszait és azt, hogy milyen bipoláris viselkedészavarral élni.
"– Lehet, hogy haldokló bolygók voltunk, Jonah, és vonzott minket a sötétség. – (…) – Amikor összeütköztünk, visszalöktük egymást égi pályánkra, hogy ott keringjünk tovább. Most ennek jött el az ideje: hogy ki-ki visszatérjen a maga pályájára."
"Néha mindannyiunknál elszakad a húr. Nincs ezen semmi szégyellnivaló."
A történet két fiatalról szól, arról, hogyan találkoztak, milyen hatással vannak egymásra, majd hogyan bontakozik ki a szerelmük. Ám sokkal több ez a könyv, mint egy szimpla kamaszszerelem leírása. Vivi igazi különc, kicsapongó, színes egyéniség, míg Jonah csendes, gondoskodó alkat.
Emery Lord elénk tárja, milyen az, amikor a mélyponton vagyunk és jön valaki, aki kirángat minket belőle, bearanyozza a napjainkat. Vivi bipoláris, tehát ha nem szedi a gyógyszert szeszélyes, mintha nem is önmaga lenne. Jonah pedig egy rendkívül kedves, gondoskodó 17 éves fiú, akinek betegségben elhunyt az édesapja, anyukája pedig mély depresszióba zuhant, így neki és két nagyobb testvérének kell gondoskodni a három kicsiről.A szerző bemutatta a bipoláris viselkedészavar tüneteit, a gyász, depresszió szakaszait, a szerelem játékosságát, majd az elválást, a változás keserédes szelét. Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy igenis merjünk segítséget kérni, ha szükségesnek érezzük.
Fontos üzenete a könyvnek, hogy vannak emberek, akikkel dolgunk van, akár rövidebb, akár hosszabb távon. Van, aki segít rajtunk és velünk marad, bearanyozza a napjainkat, ám van olyan is, aki rövid időre megjelenik mint egy csodalámpás, majd másfelé vezet az útja. Tőle nehéz megválni, ám a boldog napok emléke mindig velünk marad.
Az írónő ezzel a történettel felhívja a figyelmünket, hogy igenis merjünk segítséget kérni, szakemberhez fordulni, ha szükségét érezzük, ne dagonyázzunk az önsajnálatban és ne veszítsük el a fejünket, mert eluralkodott rajtunk a személyiségzavar. Legyünk tisztában, mit cipelünk a batyunkban magunkkal és nézzünk szembe vele, ne meneküljünk előle, hanem tanuljunk meg együtt élni a nehézségeinkkel, múltunkkal. Hiszen könnyebb kezelni azt az akadályt, amivel tisztába vagyunk, mint amit tagadunk, figyelmen kívül hagyunk.
Szerethető, különleges történet, ahol könnyen az olvasó szívéhez nőnek a karakterek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése