Marc-Uwe Kling: A ​nap, amikor Apa egy kényes témáról akart beszélgetni

A felnőtté válás témaköre örök kérdés, hogy a szülők, hogyan világosítsák fel a gyermeküket. Rengeteg könyv íródott ebben a témában, ám ilyen humoros, frappáns történetbe ágyazott formában úgy gondolom, hogy még vagy alig egy-egy példány.

"– Szóval – vett új lendületet Anya –, amikor kettő vagy több férfi és/vagy nő szerelmesek…

– Nem is kell feltétlenül szerelmesnek lenni – vetette oda Apa.

– De azért mégiscsak jobb lenne – nézett rá nyomatékosan Anya.

-igaz, mert akkor valóban jobb – vette a lapot Apa. – Vagyis, szóval, szerintem. Vagyis most nem azért, mintha lenne összehasonlítási alapom. Csak úgy na. Mindenféleképpen… – Majd ezután sokáig nem mondott semmit."

Akár lehetne a könyv alcíme, hogy de megtette helyette a lánya és a család. A könyvben lévő édesapa roppant zavarban van a témától, hogy a szexualitásról, védekezésről kell beszélnie a lányának. Ám erre megjelennek a kíváncsi fülek, a két kisebb tesó és a nagyszülők, hogy ők se maradjanak ki a jóból.

A könyv ugyan talán egy órás, rövid történetet mesél el, mégis annyira sokat mondó.

Egyszerűen zseniális húzás volt ez a könyv a szerzőtől. Manapság – de talán még régen is – nem lehetett elég időben felkészíteni a kamasz gyermeket a szerelemre, szerelmeskedésre. Magyarul valahogy a szülők mindig elkésnek a felvilágosítással, hiszen addigra már tisztában vannak vele a fiúk/lányok, hogyan is működnek a dolgok.

Ennek ellenére egy velejéig humoros történetet, párbeszédet kaptam, ahol a szülők, főleg az édesapa hebegve-habogva, nagy zavarában próbálja elmondani a lányának, mi fán terem a gyermek és a védekezés, ám a lánya ezt jobban, pontosabban elmeséli, amiből a kishúga is tanul, az öccse pedig jókat kacag a kifejezéseken.

Humoros, frappáns, örök érvényű!

Tizenegy, tizenkét éves kortól bátran a tinik kezébe lehet adni, hiszen nem lehet elég korán kezdeni a témával való ismerkedést. Ráadásul egy humoros, megmosolyogtató történetbe ágyazva kapja készhez a gyermek az infókat, nem pedig száraz tényként.

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

Egy klasszikus, méltán népszerű szerzőtől hoztam ajánlót, értékelést.

Számomra Janikovszky Éva a gyermekkoromat idézi. Azt az önfeledt érzést, hogy a gyermeki énünk felnőttként is ott szunnyad bennünk, várva, hogy felszínre törjön.

"Ha azt kérdezik tőlem, hogy mondd édes fiam, mire használod te a fejedet? én csak úgy magamtól azt válaszolnám, hogy azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok."

Kamaszként annyi minden jár az ember fejében, hogy az felnőttként szinte megközelíthetetlen, nem lehet megfogni. Mégis miért nem gondolkozik normálisan az a gyerek? Miért nem csinálja azt, amit mondok? Ez és ehhez hasonló kérdések merülnek, merülhetnek fel a felnőttekben, szülőkben, amikor kedves gyermekük kamaszodik, belekerül ebbe a csodálatosan bonyolult korba.  

Mindezeket az írónő gyermeknyelven, de nem csak gyerekeknek olyan szinten adja át, hogy nem tehetünk mást, csak élvezzük a történetet és egyetértünk vele.

Janikovszky Éva a magyar gyermekirodalom kiemelkedő alakja, ez nem vitás. Még felnőtt fejjel is élvezet volt olvasni ezt a könyvet. Vajon, mi járhat a kamasz fejében? Mit gondol éppen, mi szeretne lenni? Ezeket és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az írónő könyvében. A kamasz agy a legtitokzatosabb, legrejtélyesebb tér, amit soha nem lehet teljesen bebarangolni, felfedezni. Ez, ahogy a könyvben is elhangzik, a lázadás időszaka. Ilyenkor a legtöbb kamasz valamilyen módon, de kilóg a sorból. Vagy túl hangos vagy túl csöndes, előfordul, hogy nem a felnőtt számára megfelelő választ adja a kérdésekre.Na és persze másképp látja mindegyik rokon, hogy kire is hasonlít, milyen is ez a gyermek.

Úgy gondolom, sokan magunkra ismerhetünk a történetből. Akár a szülői, akár a gyerek oldalát nézve.

Kovács Kornélia: A csillámpónin túl dübörög a dackorszak

Úgy gondolom manapság egyre több írás, szó, bíztatás kell az anyáknak, hogy nincsenek egyedül a helyzetükkel, más is hasonló cipőben jár, mint ők. Ehhez járul hozzá Kovács Kornélia is, aki két kisgyermek édesanyjaként frissen tapasztalja a gyermeknevelés áldásos és áldatlan állapotait egyaránt.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a szerzőnek! Ismét gazdagodtam a tapasztalataival!  

"A kételyeink arról tanúskodnak, fontos nekünk, hogy jó anyák, jó szülők legyünk. Egy kis pszichológiai csavarral arra az eredményre juthatunk, hogy ha fontos nekünk, és jól akarjunk csinálni, akkor máris jó anyák vagyunk."

Kovács Kornélia ebben a kötetben ismét megerősíti és megnyugtatja az anyákat abban, hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni, nem kell és nem is lehet tökéletes anyának lenni. Felhívja az anyukák figyelmét az énidő fontosságára, jelentőségére. Hiányának a levét a család minden tagja issza. Ám meglétének pozitív hozadékát is érzékelik. Higgyük el, higgyétek el kedves leendő anyukák és gyakorló anyukák, hogy elég jók vagytok. Ennél pedig nem kell több! Amit tudtok tegyetek meg a gyermeketekért, de nem kell megfeszülni, beleőszülni a hétköznapok sablonos világába. Néha igenis merjetek lazítani a gyeplőn, nem dől össze a világ, ha nem minden úgy történik,ahogy a nagykönyvben megvan írva.

Bátran ajánlom ezt a szókimondó könyvet mindazoknak, akik erőt, megerősítést szeretnének kapni az anyasággal kapcsolatban. A szerző őszinte tükröt tart a ma társadalma és az ésszerűtlen elvárások elé.

Lackfi János: Száll a kakukk a fészre

 Lackfi János számomra a kortárs magyar szerzők egyik kiemelkedő alakja. A szerző oldalán láttam először, hogy megjelent ez a rendkívüli kötet, majd nagy örömömre megláttam, hogy megvan a könyvtárban is. Ki is kölcsönöztem, hamar kiolvastam és sokat nevettem,mosolyogtam rajta. 

"De adnék egy szakmai tanácsot: az asszony nem kínai váza, ha egyszer széttörött, kár ragasztgatni. Akar maga egy restaurált viszonyban élni?"

"Robespierre barátai remekül érzik magukat Robespierre társaságában, itt: Robespierre kivégzése. Micsoda fejetlenség! Barátunknak kicsit elszállt az agya! Éljen a forradalom!"

Eddig is kedveltem Lackfi János írásait, de ez a mostani kötet felülmúl szinte minden eddigit számomra. Régen nevettem ennyit egy könyvön. Olyan, mai formába öltöztette Lackfi a különböző történelmi, irodalmi korokat, szereplőket, természetesen kiparodizálva, hogy szem nem maradt szárazon. Ennyi történelmi tény, információ nevettető formában ritkán van jelen. Úgy gondolom, aki kevésbé szeret olvasni, de tanult már pl a szabadságharcról, Arany Jánosról az garantáltan jól szórakozik majd Lackfi János szavain.

Legjobban a Himnusz átirat tetszett, azon rengeteget nevettem, valami eszméletlen jó lett. A másik hatalmas kedvenc pedig a Ketrecharcosok klubja, ahol először Arany János és Petőfi Sándor rímharcát olvashattam, majd Ady és Kosztolányi is megmérettettek. 

Lackfi János, mondhatni, tiszteletlenül bánik a történelem nagy alakjaival és a magyar irodalom zseniális alkotóival, de emögött a tiszteletlenség mögött mély szeretet, rengeteg ismeret és persze remek humorérzék bújik meg.