A következő címkéjű bejegyzések mutatása: családregény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: családregény. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 5., szombat

Laura Barnett: Variációk egy párra

Rendszeresen elgondolkodom azon én is – úgy gondolom, sokan mások is – , hogy, ha egy adott helyzetben, dologgal kapcsolatban másképp döntök, vajon merre folyik tovább az életem, miben tér el a mostanitól?

Először Szabados Ági Nincs Időm Olvasni Kihívás csoportjában hallottam először a könyvről, ahol Ági gyönyörűen beszélt róla, ajánlotta a kötetet. Majd hosszabb idő elteltével eljött az a pillanat, hogy én is dicsérni, ajánlani tudom Eva és Jim történetét. 
"Nagyon kevés idő jutott nekünk. (…) Jó szerelem volt a miénk. (…) nem a kamaszok szédült szerelme, nem is a középkorú házaspáré, amelyet munka, háztartás, gyermeknevelés, a hétköznapok zsibongása zár keretbe; hanem minden egyébtől független, tiszta, önmagához hű, senkiért és semmiért nem felelős."
"Talán mindig így jön el a szerelem, írta a jegyzetfüzetébe: észrevehetetlenül siklik át ismeretségből bensőséges viszonyba."
Tavaly, 2021-ben megkaptam karácsonyra barátnőmtől ezt a könyvet. Korábban már próbálkoztam vele, ám akkor nem arattam sikert vele, nem tudtam lelassulni a történethez, túl vontatottnak éreztem. Ennek ellenére úgy éreztem, adok neki egy újabb esélyt, hátha most betalál. Nagyon jól tettem, hiszen határozottan betalált a történet. Elgondolkodtatott, megkönnyeztem, megmosolyogtam egyes részeket.

Ugyan most sem ment egyik napról a másikra a befogadása, hiszen egy mély történetről van szó, ami szép lassan, három variációban bontakozik ki előttünk.
Rendszeresen elgondolkodom azon én is – úgy gondolom, sokan mások is – , hogy, ha egy adott helyzetben, dologgal kapcsolatban másképp döntök, vajon merre folyik tovább az életem, miben tér el a mostanitól?

Ezt a mi lett volna ha gondolatot ragadta meg Laura Barnett szerző is, aki háromféleképpen meséli el egy pár történetét az első találkozástól kiindulva. Megdöbbentő, hogy néha milyen apró döntéseken, mozzanatokon múlik a holnapunk, az, hogy hogyan alakítjuk az életünket és éppen melyik verzió lesz számunkra a megfelelő, a legjobb.
Úgy gondolom, ezt előre soha nem tudhatjuk, ahogy Eva és Jim, a történet főszereplői sem tudták. Minden variációban különböző nehézségekkel, akadályokkal kellett megküzdeniük, ám végül mindig egymásra találtak. Egyedül a hogyan a fő eltérés és a körítés, ami nem mindegy.

Ez az első olvasmányom, ami három síkon játszódik, három lehetséges kimenetelt mutat be egy párról, hogyan miképpen alakulhat egymással és egymás nélkül az életük.

Remélem a szerző megörvendeztet még minket újabb írásokkal, hiszen egyedi stílusa, történetvezetése megéri, hogy elmélyedjünk benne, megismerjük.

2020. december 7., hétfő

Avery Corman: Kramer kontra Kramer

Mindig is foglalkoztatott, hogy vajon mi az oka annak, amikor egy férfi vagy egy nő otthagyja a családját légből kapott magyarázatot hagyva maga után... 

Avery Corman Kramer kontra Kramer című regényében részletesen bemutatja, mi történik, amikor egy anya, feleség elhagyja a családját és a férfinak kell helyt állnia mind a gyermek életében, a szervezésben, a háztartásban és anyagilag is. Végigkövethetjük küzdelmeit, kitartását a kutyaszorító helyzetekben is. 

"Ha lehet, ne mondj rólam rosszat a gyerek előtt..." 

Ez és ehhez hasonló felszólítások, mondatok hangzanak el, amikor szétmennek a szülők és a gyermek ide-oda vetődik kettejük között. Céljuk, hogy a gyerek ne tudja, ne érezze, hogy a szülők már nem szívlelik egymást, csak azt érezze, hogy mindkét fél egyaránt szereti. 

A klasszikussá érett regény egy válás történetét tárja elénk, ami egy fiatal, ambíciózus anya karriervágyával kezdődik, majd közelebbről megismerhetjük a négyéves kisfiúval egyedül maradó apát és Billyt, akinek szintén meg kell küzdenie a helyzettel, hogy a szülei később marakodnak érte és fölötte. 

Érdekes volt férfi szemszögből végigkövetni az egyedülálló, elhagyott apa szerepét, aki egyedül marad négy éves kisfiával, mert a felesége beleunt az otthon ülésbe, a férjébe, a házasságába, ennek hozadékaként a gyermekébe is.. Elképesztő volt végigkövetni Ted Kramer átalakulását 100% felelősségteljes apává, akinek a fia az első, bármi történik, ő az első gondolata. 

Elgondolkodtató, vajon nő vagy a férfi alkalmasabb a gyermeknevelésre?! Egyáltalán meg lehet bocsátani egy anyának,ha csak rövid időre is, de elhagyja a családját, a gyermekét? Az élet furcsa játéka,hogy néha -néha férfiak maradnak egyedül a gyermekükkel, nem pedig a nő. Úgy gondolom egy férfinak nagyobb kihívás lehet elfogadni és kezelni a helyzetet, mint fordítva. Ezzel szemben Ted Kramer előtt le a kalappal. Mindent megtett a gyermekéért, amit csak tudott. Bebizonyította többek között azt is, hogy az apa szerepe, szeretete egyenértékű lehet az anyáéval, egyáltalán nem kevesebb nála. A gyermek pedig ugyanúgy ragaszkodhat az apjához, mint az anyjához. Attól függően, az adott fél mennyit törődött vele, hogyan viszonyult hozzá. Van az a mondás vagy életigazság, hogy anya csak egy van. Ám nem csak anya, hanem apa is csak egy van és ha éppen anya nincs a képben, igenis sokat ér, hogy az apuka ott van, jelen van a gyermek életében. 

A kritikusok szerint ez a kötet új irányt szabott a társadalmi gondolkodásnak Amerikában. Része volt ebben a nagy sikerű filmváltozatnak is, amelyben Dustin Hoffman és Meryl Streep játszotta a főszerepet. 

2020. március 30., hétfő

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

A Kisasszonyok egy rendkívül pozitív és derűs történet

Elbűvölő írás az összetartásról, szeretetről, megbocsátásról, segítségnyújtásról, önzetlenségről, barátságról.

Louisa May Alcott önéletrajzi ihletésű könyve jóval több, mint családregény. Egy kedves, néhol civakodó, de megbékélő nővéreket ismerhetünk meg, akik igen különbözőek, mégis közel állnak egymáshoz.


A négy nővér - Meg, Jo, Beth, Amy - története, fejlődése példaértékű lehet mindannyiunknak számára. Édesanyjuk nagy odafigyeléssel terelgeti őket a helyes útra, a azülői gondoskodásnak hála, ha hibát is vétenek, hamar kiküszöbölik a csorbát, megbánják tettüket, belátják, ha helytelenül viselkedtek.

Izgalmas volt nyomon követni a lányok mindennapjait, kalandjait. Érdeklődve olvastam, milyen elfoglaltságokat találtak ki maguknak unaloműzőként. Napsütéses időben kertészkedtek, a folyón eveztek, virágot szedtek, varrogattak, főzni tanultak vagy meghívásra táncmulatságba, színházba mentek. Ám a legjobban a titkos társaságuk tetszett, mely Pickwick Klub névre hallgatott. Ezen belül újságot írtak, amit kreatív tartalommal, izgalmas írói álnévvel működtetek. A Pickwick dosszié újságba mind a négyen különböző témában képviselték magukat elsősorban egymás és saját maguk szórakozására.

Egy lenyűgöző, megindító, példaértékű könyvet ismertem meg, ami a mai világban is megállja a helyét. Nagyon örülök, hogy sikerült beszereznem a gyönyörű Manó Könyvek kiadást, melyet Ella Bailey rajzai díszítenek.

Ajánlom mindenkinek, aki egy kellemes, szórakoztató 19. századi családregényt olvasna.

2019. augusztus 21., szerda

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

"Regény a súlyos családi titkokról, az anyaság kegyetlen nehézségeiről, és annak a veszélyeiről, ha elhisszük, hogy a szabályok követésével mindig megakadályozhatjuk a katasztrófákat."
A könyv az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg tavaly, azaz 2018-ban. Egyik kedvenc kiadómról van szó, így bíztam benne, hogy ismét egy kiemelkedő történetet kapok tőlük. Szerencsére bejött a számításom, most sem csalódtam bennük, fantasztikus könyvekkel gyarapítják az állományukat.

Ez a könyv már a borítójával magára irányítja a figyelmet, hát még a tartalmával. Igazán csavaros, kidolgozott történetet kaptam, ami méltó címéhez. Ismét bebizonyosodott, hogy a látszat csal, nem minden az, aminek látszik. Meglehet, hogy a legnyugodtabbnak tűnő ember hordja a legsúlyosabb titkokat, aki vadócnak látszik, ő pedig igazából egy meg nem értett lélek, aki másnál keres menedéket.
"Néha mindent fel kell perzselni, hogy újra tudjuk kezdeni. a tűz után gazdagabb a föld, új dolgok nőhetnek rajta. Az ember is ilyen. Mindig újrakezdi. Megtalálja a módját."


A kis tüzek mindenütt egy beszélő cím, hiszen elárulja, hogy a történet folyamán valami égni fog. Ezzel a tűzesettel kezdődik a könyv is, in medias res belecsap a szerző a lecsóba, majd néhány oldal után kibontja, hogy hogyan kaptuk meg a végkifejletet. Megismerhettük a Richardson családot, elsősorban a négy gyereket és Pearlt és édesanyját, Miát, akik akaratlanul felbolygatták az állóvizet Shaker Heights-ban. Cleveland külvárosa kész szabályrengeteg. Emellett gyönyörű békés hely, amit főként a jómódú helyiek irányítanak, akik példamutató, kifogástalan életet élnek az irigylésre méltó házukban, amit rendezett, fás, virágos udvar vesz körül.

Pearl összebarátkozik a főbérlőjük, Elena Richardson gyermekeivel, amivel el is kezdődnek a bonyodalmak. Jóban lesz a kisebbik fiúval, szoros barátság alakul ki közöttük, ám a fiú felől ez átvált mély szerelembe, ám Pearlnek az idősebb fiú tetszik, akivel testi kapcsolatot is kialakít. Lexie a menő, okos lány csak akkor lép kapcsolatba Pearl-lel, amikor szükségét érzi, különben nem keresi a lány társaságát. Izzy pedig a legkisebb vadóc először furcsállja, hogy a családja hirtelen keblére ölelte a Warren lányt, ám később megkedveli őt.

Akkor kezdődik igazán a bonyodalom, amikor kiderül, hogy Mia szerepel a városban lévő kiállítás egyik fotóján a kis Pearl babával. Ettől fogva, ahogy Elena fülébe jut a dolog, elkezd nyomozni a nő után, nem is eredménytelenül. Hosszú kutatómunka során megtalálja Mia szüleit, majd több titokra is fény derül. A helyzet csak fokozódik, amikor kiderül Lexie terhessége, majd vetélése, főleg, hogy Pearl nevén jelentkezik be a kórházba. Ami nem kis önzőségre vall a lány részéről, hisz ott lappang a lebukás veszélye.. Ezt tetézi még, hogy Mia munkatársa a kínai származású Bebe a néhány hónapos babáját nincstelenség, pénzhiány miatt leteszi egy tűzoltóállomáson. Richardsonék barátai pedig egy babát szeretnének örökbe fogadni, hiszen saját gyermekük nem lehet. Ekkor tűnik fel a színen Bebe kislánya, akit a baráti pár örökbe fogad, sajátjaként kezd nevelni. Ám a gyermeknek feltűnik az édesanyja is, aki immár összeszedte magát, van biztos megélhetése, tető a feje felett, szeretné visszakapni a gyermekét. Az anyuka tudja, hogy rosszul döntött, amikor lemondott a lányáról, ám az adott helyzetben nem volt más választása. Az ügy bíróságra kerül, Bebe áll a jómódú nevelőszülőkkel szemben. Mia vállszélességgel támogatja az elkeseredett Bebét, ami szemet szúr Elenának is. A dolog pikantériája, hogy az örökbe fogadó szülőket Mr. Richardson támogatja, ami szintén burkolt összetűzést okoz Mia és a főbérlője között.


Valamilyen szinten minden szereplőnek volt egy sötét oldala, titka, amit rejtegetett mások elől. Összességében elégedett voltam ezzel a könyvvel, hiszen ugyan tudtam ki lehet a tettes, nagyon szépen ki voltak alakítva a karakterek és az egymással való viszonyok, kapcsolatok.

A könyv a megjelenése óta vezeti a bestseller listát, legjobb szépirodalmi műnek választották 2017-ben külföldön és hamarosan sorozat is készül előle, így képernyőn is elmélyedhetünk a Warrenék és Richardsonék életébe.

Tegyél szert saját példányra! Megéri! :)
Európa Könyvkiadó

https://moly.hu/konyvek/celeste-ng-kis-tuzek-mindenutt

2019. május 18., szombat

Paul Auster: Holdpalota

"A rossz időzítésen múlott az egész. Lekéstük a csatlakozást, hogy úgy mondjam, vakon tapogatóztunk a sötétben. Ott voltunk mind, ahol lennünk kellett, s mégis elkerültük egymást; pedig hajszál híja volt, hogy egy csapásra kikristályosodjon körülöttünk minden. Végső soron erről szól ez a történet. Az élet: elvetélt lehetőségek sora."

A Holdpalota egy történet a történetben, ahol minden mindennel összefügg, minden szál egybefut a mű végén.

Elsőre kuszának tűnt ez az in medias res kezdés, ám ahogy haladtam a történetben még inkább összekuszálódott számomra a történet. Mr. Marcus Fogg történetének befejezésekor nyert értelmet a több mint 400 oldalon keresztül zajló eseménysorozat.

Auster minden egyes történetet, szereplőt alaposan kielemzett, senki és semmi mellett nem ment el szó nélkül. Néhol már vontatottnak éreztem a sok mesélést, ám az esemény későbbi folyása során helyére került a pont. Azaz megvolt mindennek az oka, hogy miért kell apró morzsákról is tudnia az olvasónak. A kis morzsákkal együtt lett kerek egész a történet.

Elsőre azt a látszatot kelti az író, hogy egy főszereplő van, a többiek mind mellékszereplők. Valójában Marcus Fogg a központi szereplő, ám fontos szerep jut a bácsikájának, majd már régebben elhunyt édesanyjának is. Haladva az időben egy jóbarát, majd egy odaadó nő segíti Marcust az útján, egyik rövidebb, másik hosszabb ideig lesz mellette. Későbbiekben jelentős szerepet játszik életében egy idős úr, akinek felolvas, majd megírja a nekrológját. Ezután szövevényes módon a szerző lerántja a leplet a születésének titkáról. Fény derül Fogg apjának kilétére, majd arra is, ezáltal milyen rokoni szál fűzte őt az öreg Thomas úrhoz.


Érdekes, egyben izgalmas történet, mely tele van szövevényes szálakkal. Mondhatni, hogy egy kalandozást mesél el az író. Valamilyen szinten minden szereplő kalandozott a könyvben, kalandor volt a saját életében. 
"Nem hagyta nyugton a gondolat, hogy személye egyszerre nap és föld is; sokáig úgy értelmezte ezt, hogy valamiképpen ő egyedül magában hordozza a világegyetem minden ellentmondását."

2017. szeptember 9., szombat

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Már régóta el szeretném olvasni D. Tóth Kriszta édesanyáról írt regényét, ezért nagyon megörültem, amikor egyik nap megláttam a könyvtárban a polcon. Fel sem merült bennem a kérdés, hogy elhozzam e, természetes volt, hogy hazajön velem.


A címet elsőre nem tudtam hova tenni, értelmezni. Olvasás közben persze egyből logikussá vált a címválasztás, ugyanis a főszereplőnek, Borának ez a kedvenc Omega száma, ami többször is feltűnik a történetben, fontos szerepe van. Másrészt figyelemfelkeltő is, kíváncsivá teszi az olvasót, hogy vajon mire vonatkozhat.
Az első fejezet kicsit összekuszálta a gondolataimat, mert arra számítottam, hogy a női főszereplő bemutatásával kezd Kriszta, erre egy másik - később mint kiderül lényegi - szereplőre terelődik a szó. Ez a szereplő Guy, többször felbukkan a történetben, mint a "mi lett volna, ha" szál bemutatása.
Ennek alapján az első fejezet szerintem inkább prológus lehetne, mintsem rendes fejezet.

Maga a sztori jól megalapozott, tetszett, hogy ugrál az időben, párhuzamosan vagyunk Bora halála előtti napokban és a fiatalkorában, majd láthatjuk kétgyermekes anyaként is.

Először furcsa volt, mert ugye álnéven vannak a szereplők, de egész hamar beazonosítottam, hogy ki-kicsoda.