Julien Sandrel: A csodák könyve

Ez a kötet édesanyám útján került hozzám, ő választotta ki nekem a könyvtárból. Ahogy később engem is, őt is  a könyv címe fogta meg. Kinek ne keltené fel a figyelmét a csodák könyve, maga a csoda szó. Ettől mind mind valami nagyszerűt, valami felemelőt várunk. Pedig az igazi csoda a részletekben rejlik.

"Sokkal több van benned, mint gondolod."

A cselekmény tükröt tart a mai társadalom elé, hiszen azt ábrázolja, amikor a munka, ezáltal az okos eszköz bedarálja a felnőttet, ami miatt nem figyel eleget a gyermekére. Ez, mint ahogy a történetből kiderül súlyos következményekkel járhat. Ám ebben a könyvben az a szép, hogy az édesanya okulva a nem megfelelő sorrend felállításából (munka, gyermek, a gyermek, munka helyett) hatalmasat fordul vele a világ és megváltozik. Először kis lépésekben, majd egyre nagyobbakban nyilvánul meg az újonnan felfedezett életszeretete, amit a kómában fekvő fia hozott vissza számára. 

Összességében egy fantasztikus történetet kaptam, mely az élet értékére hívja fel a figyelmet. A szerző hangsúlyozza, hogy semmi sem lehet olyan fontos, hogy közben elfelejtünk élni. Álljunk meg néha és csodálkozzunk rá a világra, annak szépségeire. Ne hagyjuk, hogy a munka, a karrier magunk alá temessen. Eleinte ez történik a könyvben szereplő édesanyával is, majd felnyílik a szeme és átértékeli az életet. Egy trauma kellett ahhoz, hogy öntudatra ébredjen az anya, az a nő, akiben régen annyi tűz és életkedv volt. Mondhatni, hogy az édesanya küzdött a fiáért, a fia pedig az álmai lejegyzetelésével újra életet, életkedvet csepegtetett az anyukájába.

Ez a történet valóban a csodákról szól. Érdemes hinni bennük! :)

A csodák könyve azt bizonyítja, hogy soha nem késő változtatni az életünkön és újragondolni azt. Merjünk boldogok lenni és ne csak a munkának, a kötelességeinknek éljünk.

Kovács Kornélia: A csillámpónin túl dübörög a dackorszak

Úgy gondolom manapság egyre több írás, szó, bíztatás kell az anyáknak, hogy nincsenek egyedül a helyzetükkel, más is hasonló cipőben jár, mint ők. Ehhez járul hozzá Kovács Kornélia is, aki két kisgyermek édesanyjaként frissen tapasztalja a gyermeknevelés áldásos és áldatlan állapotait egyaránt.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a szerzőnek! Ismét gazdagodtam a tapasztalataival!  

"A kételyeink arról tanúskodnak, fontos nekünk, hogy jó anyák, jó szülők legyünk. Egy kis pszichológiai csavarral arra az eredményre juthatunk, hogy ha fontos nekünk, és jól akarjunk csinálni, akkor máris jó anyák vagyunk."

Kovács Kornélia ebben a kötetben ismét megerősíti és megnyugtatja az anyákat abban, hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni, nem kell és nem is lehet tökéletes anyának lenni. Felhívja az anyukák figyelmét az énidő fontosságára, jelentőségére. Hiányának a levét a család minden tagja issza. Ám meglétének pozitív hozadékát is érzékelik. Higgyük el, higgyétek el kedves leendő anyukák és gyakorló anyukák, hogy elég jók vagytok. Ennél pedig nem kell több! Amit tudtok tegyetek meg a gyermeketekért, de nem kell megfeszülni, beleőszülni a hétköznapok sablonos világába. Néha igenis merjetek lazítani a gyeplőn, nem dől össze a világ, ha nem minden úgy történik,ahogy a nagykönyvben megvan írva.

Bátran ajánlom ezt a szókimondó könyvet mindazoknak, akik erőt, megerősítést szeretnének kapni az anyasággal kapcsolatban. A szerző őszinte tükröt tart a ma társadalma és az ésszerűtlen elvárások elé.