A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortárs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortárs. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. szeptember 4., péntek

Jeanine Cummins: Amerika földje

 Korábban nem olvastam még a Helikon Kiadótól, ezt a könyvet is ajánlás után vettem a kezembe. A könyv már súlyából, méretéből adódóan is nehéz olvasmány, ám a tartalom, ami igazán súlyos, hiszen egy hátborzongató történetet mesél el. 

"Mexikóban a megoldatlan, földerítetlen bűnügyek aránya jóval kilencven százalék fölött van."


A szerző egy olyan világot mutat be, ahol minden bokor mögött kartellek működnek. Ahol ők megfordulnak, ott félelem és reszketés lesz a mindennapi cselekedet. A történetet egy Lydia nevű karakter szemén keresztül láttatja az írónő. Lydia mondhatni - ahogy az lenni szokott - rosszkor volt rossz helyen, amivel megpecsételődött az ő és egész családja sorsa. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy Sebastian, a férje oknyomozó újságíróként leleplezte egy mexikói kartell vérengző vezérét. Ennek hatására egyik pillanatról a másikra beindultak az események, ártatlan emberek haltak meg, váltak gyilkosság áldozatául mindkét oldalon. A tragédia bekövetkezte után Lydia és az életben maradt fia életüket mentve menekültek több ezer kilóméteren és életveszélyen keresztül a biztos halál torkából. Minden egyes oldalba beleborzongtam, tudva, hogy az adott területen ez megtörténik, megtörténhet a valóságban is. 
"Ha van valami jó a terrorban, érti meg most Lydia, az az, hogy azonnali cselekvést parancsol, nem hagy szenvedni. Tudja, hogy hamarosan meg kell küzdenie azzal, ami történt, de e pillanatban az, ami még történhet, segít eltompítani a legrosszabb gyötrelmet."

Ismertető: 

La ​Bestia – A Szörnyeteg. Így nevezik Mexikóban azokat a tehervonatokat, amelyek tetején az elviselhetetlen szegénység, vagy a drogkartellek, vagy épp saját bűnös múltjuk elől menekülve tömegek utaznak Közép- és Dél-Amerika országaiból az Egyesült Államok, „Amerika földje” felé. A „piszkos Amerikából” egy jobb helyre, amelynek persze szintén megvan a maga mocska – például épp a bevándorlók ellen felszított gyűlölet formájában. Több ezer kilométeres útjuk során a menekülő embereket szinte kivétel nélkül kifosztják, váltságdíjat remélve foglyul ejtik, a nőket megerőszakolják – a Mexikót behálózó nagy hatalmú kartellek mindenütt ott vannak, és nekik az emberélet olcsó.
Lydia soha nem gondolta, hogy belőle is „migráns” lesz: Acapulco városából való, jómódú, középosztálybeli mexikói nő, akik nyolcéves kisfiával, Lucával együtt mégis a La Bestián, majd a hírhedt Sonora-sivatagban, egy embercsempész vezette csapatban próbálja elérni az ígéret földjét, a határfalon túli Egyesült Államokat. Ha nem sikerül, mert valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a Gondviselésben, avagy a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.
A sors szörnyű fintora, hogy egy megnyerő modorú, irodalom- és operakedvelő, a kislányáért rajongó ember elől kell menekülniük – olyasvalaki elől, aki szereti Lydiát. Hogyan lehetséges ez?

Összességében egy hátborzongató történetet kapunk, melyben a legszomorúbb,hogy van valóságalapja. A szerző szépirodalmi stílusban tárja elénk a menekülés viszontagságait,az emberi kegyetlenség határtalanságát és a küzdeni akarást. Örülök,hogy megismerkedhettem ezzel a könyvvel. Többek között megtudtam általa, hogy a bevándorlók, migránsok nem mind egyformák, mindegyik más-más miatt menekül. Akár én is, mi is lehetnénk ők, egy másik környezetben. 

A borítón szereplő kék madár jelképezheti a lélek útját, de eltűnhet a remény szimbólumaként is, ahogy a főszereplők szikrányi reménnyel a szívükben menekülnek, új életet kezdenek. Így ezt igazán találónak éreztem, hogy ebbe a köntösbe bújtatták a történetet. 

2017. november 7., kedd

Karine Giébel: Csak egy árnyék

Ez a könyv igazi thriller hullámvasút volt, mind tartalmát, mind terjedelmét tekintve. Az, hogy női pszichológiai thriller, csak hab a tortán. Egyik kedvenc thrillerem lett az már biztos. Kiérdemelte, hogy felkerüljön a kedvencek polcára. :)


A borító 10/10 pontos. Nem szoktam borító alapján könyvet ítélni, de ez esetben teljesen illik a történethez a fedlapja és fordítva. Nagyon el lett találva.
Külön öröm nekem thriller rajongónak, hogy a Könyvmolyképző Kiadó külön pöttyöt ( Kristály pöttyös könyvek) hozott létre ebben a témában. Figyelni fogom továbbra is a KmK oldalát és,amint tudok lecsapok az új thrillerekre.
Mivel a tanulás mellett most nincs túl sok időm, így nem tudtam, hogy fogom elolvasni ezt a vastag könyvet.. Ennek ellenére néhány nap alatt kiolvastam. Másrészről viszont elégedett voltam a terjedelmével, mivel így tovább élvezhettem az írónő stílusát, képzeletvilágát.

A történetben az Árnyék kilétét nagyon sokáig homály fedi, míg végül az utolsó száz valahány oldalon lehull a lepel a pszichopatáról. A könyv elején még azt hittem, hogy Cloé csak kitalálja, beképzeli az Árnyat, és nm is valóságos személyről van szó.
Egyszóval igazi meglepetés ez a könyv, soha nem tudni, mit rejt a következő fejezet.
Annyira kidolgozott, részletekbe merülő a történet, hogy még csak sejteni sem lehetett, hogy mi/ ki áll a háttérben. A két főszereplő múltja, fájó pontja pluszba dobott a hangulaton, még sejtelmesebbé vált tőle a cselekmény.

A prológusban igazi csattanó, hogy a kórházba került hadnagy, aki élet-halál között lebegett megtalálta Gomez neki írt üzeneteit, - míg benn járt nála a kórházban - így szinte mindent tudott az Árnyék kilétéről. Mihelyst kikerült a kórházból elkezdett nyomozni az ügyben, hogy megbosszulja a parancsnokát és, akit tud megmentsen az őrült karmaitól.

https://moly.hu/konyvek/karine-giebel-csak-egy-arnyek

2017. szeptember 4., hétfő

Nicholas Sparks: Menedék

Magával ragadott az első oldaltól kezdve.. Ami azt jelenti, hogy legszívesebben egy huzamban kiolvastam volna az egész könyvet (no de mást is kell csinálni) . Az első egy-két fejezet után még sejtésem se volt, hogy miről szólhat a történet, milyen sötét titka lehet a nőnek, ami ennyire beárnyékolja az életét.



Először kicsit furcsa volt nekem az író stílusa, mindent leírt, a tájat, gondolatokat, történéseket. Nicholas Sparks-tól ez az első könyv, amit olvastam, de sokat hallottam már a munkásságáról, ezért ideje volt, hogy én is kezembe vegyem az egyik művét.
Maga a történet gyönyörű, néhol hátborzongató, erőszakos szállal vegyítve, de szépen felépített, nem volt hiányérzetem olvasás közben.
Olvasás közben, ahogy kiderült a Katie vagyis Erin nagy titka, végig szurkoltam, hogy ne találja meg a férje és boldog, új életet kezdhessen. a Főszereplőnő több tulajdonsága miatt is kedves lett nekem. Kitartott a bántalmazó férje mellett, hűséges volt több éven keresztül. Majd amikor lehetősége adódott megvalósította az aprólékosan megtervezett szökését. Tiszta, rendes, kedves nőnek bizonyult a történet során, aki a fájdalmas múltja ellenére megtalálta a boldogságot egy igazán szerető, védelmező férfi mellett.

Amikor először megláttam és a kezembe vettem ezt a könyvet, eszembe se jutott, hogy egy bántalmazó házasságból menekülő nő útját, életét meséli el. Inkább limonádénak gondoltam, ami egy könnyű történetet tár az olvasó elé. Nagyon örülök neki, hogy nem az lett, amit elsőre hittem a könyvről, mert így sokkal élvezetesebb volt a történet, végigizgultam minden oldalt.

Ez a könyv megerősített abban az elhatározásomban, hogy a többi Sparks könyvet is el kell olvasnom, majd utánuk a belőlük készült filmet is (amelyikből van) .

https://moly.hu/konyvek/nicholas-sparks-menedek

2017. augusztus 21., hétfő

Paula Hawkins: A víz mélyén

A Lány a vonaton után magasra tettem a lécet. Úgy gondoltam, aki ilyen történetet ír, az csak jobbat írhat a második könyvében. Na, igen. Ebbe a csapdába szaladtam bele. Félre értés ne essék, nagyon tetszett a könyv, sok csavarral, rejtéllyel volt ellátva. Ennek ellenére egy kicsit csalódtam is benne. Valószínű, hogy elvárások nélkül kellett volna kézbe vennem.
Vegyük először amik tetszettek. A cím már alapjáraton egy titkokkal kapcsolatos történetre utal, ami felkeltette az érdeklődésemet. Ehhez társult még a jól eltalált borító, ami szintén megjelenítette a történet központi elemét.
Kedvenc karakterem Lena Abbott volt, mert annyira szerette a barátnőjét, hogy a halála után is megtartotta a titkát, falazott neki. A végtelenségig nem titkolhatta el, hogy mi történt Katie-vel, így végül napvilágra került a halál oka és mibenléte. Emellett Lena tudta a valódi igazságot, mégsem tálalt ki elsőre, hanem megvárta a megfelelő pillanatot, amikor már elkezdett megbízni Julie nénikéjében. Sokáig azt hitte, hogy az anyja direkt hagyta el őt, hogy öngyilkos legyen. Ebben az egyben tévedett Lena. Az anyja, Nel Patrick áldozata lett, aki a nő halálával akarta egyben tartani a családját.
A történet során a leginkább Patrick Townsend iránt éreztem ellenszenvet, ami a fent említettek alapján,nem meglepő. Nem elég, hogy – mint a történet elején megtudtuk vízbe folytott egy vemhes macskát – harminc évvel a mostani történések előtt megölte a feleségét, de még Nel Abbott-ot is meggyilkolta. Az utóbbiban ugyan nem vagyok teljesen biztos, mivel Sean utolsó könyvbeli mondata így hangzott: "A kezem Nel derekán volt, és ellöktem őt." Ennek ellenére sem hiszem, hogy Sean gyilkos lenne.
Ajánlom mindazoknak, akik szerették A lány a vonaton csavarokkal tarkított történetét, és azoknak, akik szeretnek elmélyedni a múltbéli tragédiákban, vagy csak egyszerűen szívesen olvasnának egy érdekes,ámde nem túl kemény thrillert.





https://moly.hu/konyvek/paula-hawkins-a-viz-melyen

2017. augusztus 15., kedd

Tarryn Fischer-Colleen Hoover: Never, never 2.

Ugyan már eltelt egy kis idő, hogy az első részt olvastam, de gond nélkül fel tudtam venni a történet fonalát. Tetszett, hogy ott folytatódott, ahol az előző könyvben véget ért a sztori. Nem sokkal, de egy kicsit többet tudtam meg Silas és Charlie múltjáról. Ahhoz még mindig keveset, hogy összerakjam a kirakós darabkáit. Ennek ellenére bizakodom a legjobbakban, mert a könyv vége elég kecsegtetőn, reménytelin zárul az olvasó számára. Hátha az a sokadik első csók megtöri az „átkot” vagy bármi is ez, ami miatt kétnaponta elveszítik az emlékeiket a főszereplők.


https://moly.hu/konyvek/colleen-hoover-tarryn-fisher-never-never-soha-de-soha-2

2017. augusztus 12., szombat

Nicola Yoon: Minden, minden

Végre sikerült elolvasnom ezt a várva várt könyvet. A filmes borítója gyönyörű, egyből beleszerettem. Ellenben a magyar borítója elég gyatra szerintem a könyvnek, túl nyálas, csöpögős. Ehhez képest azért a történet nem úszik nyakig a romantikában.
Összességében nagyon tetszett a történet, bár volt, amit nagyon furcsálltam. Na, de először nézzük a jó oldalát. Madeline és Olly személye szimpatikus volt, szurkoltam nekik, hogy összejöjjenek. Becsülendő, hogy a fiú így is beszélt találkozott a lánnyal, hogy egy külön tisztító procedúrán kell átesni miatta. A két fiatal chat beszélgetését élmény volt olvasni. Néhol kacagtató, vicces, néhol pedig az élet igazságát tartalmazta.


Hatalmas bátorságra vall Maddy részéről, hogy a betegsége ellenére kirohant az utcára, amikor látta, hogy Olly apja ordibál, kezet emel a fiúra és a családjára. Viszont innét már gyanús is lett a sztori. Ugyanis, ha a lány tényleg súlyos beteg, allergiás mindenre, akkor az a pár perc is megártott volna neki szerintem, aztán ki tudja. A Hawaii kaland során Maddy elengedte magát, végre úgy érezte, hogy igazán él, erre rosszul lett. Ekkor elkezdtem kételkedni, hogy mi van, ha mégis beteg. Persze végül kiderült, hogy csak valami vírust kapott el, amitől egyből megnyugodtam. Majd a végén lelepleződött, hogy Madeline édesanyja az igazi pedig, nem pedig ő maga. Maddy meg is haragudott az édesanyjára – akit kis részben meg tudtam érteni a tettéért, mivel élete szerelmét és a fiát is elvesztette, nyilván a széltől is óvná a megmaradt gyermekét – aki tizennyolc évet „vett el” az életéből. Se óvoda, se iskola, se barátok. Aztán jött Olly, a szomszéd srác, aki felforgatta Maddy addigi életét.


Amit nem tudtam felfogni az az, hogy Maddy-nek honnét volt pénze, hitelkártyája. Miből rendelt ruhákat, repülőjegyet, stb. Erre nem adott magyarázatot a szerző, mintha magától értetődő lenne, hogy van hitelkártyája a főszereplőnek.
Ennek ellenére a tízből nyolc pontot tudok adni ennek a könyvnek. A kedvencem nem lesz, de megérte elolvasni, kellemes kikapcsolódást jelentett minden sora.

https://moly.hu/konyvek/nicola-yoon-minden-minden

2017. július 17., hétfő

Húsz éve varázsol Harry Potter



 Nem csak mi, a varázslóvilág is öregszik. Az írónő J. K. Rowling egyik napról a másikra sikeres és ismert lett az irodalomban. Idén már húsz éve, hogy 1997-ben megjelent a sorozat első kötete, a Harry Potter és a bölcsek köve.

Az évforduló kapcsán maga az írónő is megemlékezett az eltelt húsz év sikeréről. „Húsz évvel ezelőtt ezen a napon a világ, amelyben egyedül éltem, hirtelen másoknak is megnyílt. Csodálatos volt. Köszönöm. – írta büszkén, az oldalán Rowling. Nem csak az írónő emlékezett meg a huszadik évfordulóról, hanem a Harry Potter filmek több szereplője is. A legtöbben hálásan gondoltak vissza, hogy részük lehetett a csodában. Ez a világ generációkat kísért, és kísér még ma is végig a gyermek-, majd kamaszkoron. 

A varázslóvilágból már kikupálódtunk a könyvek és a filmek alapján, ám rejtély, titok így is maradt bőven. Most, a megemlékezés alkalmából több – eddig rejtett – érdekességre derült fény. Ami a legjelentősebb, hogy a Bölcsek köve megjelenése óta nagyjából félmilliárd példányt adtak el a sorozatból, így ezzel a Harry Potter lett minden idők legsikeresebb regénysorozata. Emellett vannak még kisebb-nagyobb nyilvánosságra hozott adatok, tények. Ilyen például, hogy Rowling ragaszkodott hozzá, hogy kizárólag csak brit színészek szerepelhetnek a filmekben. Kiderült az is, hogy a legidősebb színésznő Shirley Henderson, aki a Titkok kamrája forgatása idején 37 évesen játszotta el Hisztis Mirtillt. Így ő a legidősebb, aki roxfort diákot alakított.


Joanne Kathleen Rowling-nak, - amit nagyon kevesen tudnak – az életútja is mesébe illő. Amikor írni kezdte Harry történetét, egyedülálló anyaként, szociális segélyen élt. Élete legmegrázóbb élményeként tartja számon azt az éjszakát, amikor édesanyja elhunyt. Ekkor az írónő még csak huszonöt éves volt, a Harry Pottert hat hónappal anyja halála előtt kezdte el írni. Édesanyja elvesztése után jutott arra a döntésre, hogy Harry is veszítse el a szüleit. Első gyermekét elvesztette, majd 1993-ban megszületett kislánya. A házasság azonban nem bizonyult hosszú életűnek. A férfi agresszív viselkedése és alkohol iránti szenvedélye miatt tizenhárom hónap után elváltak. Kislányával Skóciába költözött. Sokáig munka és pénz nélkül élt egy lepusztult lakásban, olyan mély depresszióban, hogy már az öngyilkosságot fontolgatta. Lánya, Jessica és másik teremtménye Harry Potter azonban megmentették, értelmet adtak napjainak. A kéziratot nyolc kiadó dobta vissza, míg végül 1997-ben a Bloomsbury zöld utat adott a történetnek. Rowling ekkor tette hozzá nevéhez a K betűt, nagyanyja, Kathleen emlékére. Kiadója kérésére pedig csak a keresztnevei kezdőbetűit használta. Ugyanis az akkori tapasztalatok szerint az eredeti célközönségnek szánt fiúk nem rajongtak azokért a könyvekért, amelyeknek nő a szerzőjük. Ettől az előítélettől való félelem máig él az írónőben. Jelenleg heti kilencszáz millió forintot keres csak a könyveivel, amit még kiegészítenek az egyéb jogdíjak. Olyan sebességgel lett milliomos, majd milliárdos, hogy csak kapkodta a fejét. Ennek ellenére nem herdálja vagyonát, hanem elsősorban jótékonykodásra költi a pénzét.