Marton-Ady Edina: Pubi

Nagyon szeretek minden olyan könyvet, történetet, melyben a könyvtárnak, könyveknek nagy szerepe van. Így nem kerülhette el a figyelmem Marton-Ady Edina idén megjelent regénye sem. A kötetben a főszereplő a könyvtárba, könyvekbe menekül a valóság elől, ott lel vigaszra.

A könyvet az idei Könyvhéten szereztem be, így még friss az élmény. Mind az olvasásélmény, mind pedig a könyv friss gazdájaként.

"Ez nem egy lányregény. Nem lapozhatok előre."

Annál sokkal árnyaltabb, borúsabb. Marton-Ady Edina szép lassan építi fel a történetet, amiben lépésről lépésre bontakozik ki, hogy a főszereplő (azaz Pubi) miért is olyan magának való, csendes lány. Erős jellemrajzot ad a szabadságvágyról, egy családról, ahol nincs egészséges szerepfelosztás, sőt normális viselkedés sem, csak a tűrés, hallgatás. Külön jelentősége van minden mozdulatnak, kimondott és kimondatlan szónak, cselekedetnek a regényben. 

A szerző finoman érzékelteti mi történik, ha rosszul döntünk, ha félreismerjük a társunkat, barátunkat, stb.

Miért nem beszélt senki,miért nem menekültek el? E kérdések villantak fel bennem, miközben haladtam előre a történetben. A családon belüli erőszak megrázó, főleg, hogy szereplőink ezt szoros egymásutániságban szenvedik el. Mindemellett ott a jó kislány szerepe, a megfelelni vágyás, szófogadás tűzön-vízen keresztül, hiszen a szülő mégiscsak szülő. 

Összességében ez több mint családregény, több, mint testi lelki erőszak ábrázolása. Egy lány története, aki bátor, ám mégis tűrni kényszerül, mindeközben kamasz, érik, fejlődik, stb.

A történet ugyan kitalált, sok esetben ismerős lehet a való életből is.

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

Wéber Anikó a kiskamaszok nyelvén ír. Átérzi és hitelesen át tudja adni a könyvein keresztül egy tinédzser küszködését, mindennapjait. Már régóta terveztem többet olvasni tőle - eddig a Cseresznyeliget titka volt meg - majd most gyermekkönyvtárosként ildomosnak is érzem, hogy bővítsem ismereteimet az írónő történeteiről.

Köszönet a Pagony Kiadónak, hogy ilyen klassz történeteknek ad otthont és felkarolja a tehetséges magyar szerzőket, akik a fiatalabb korosztályt célozzák meg.

"A világ tele van fölösleges hangokkal. Az emberek állandóan beszélni akarnak valamiről, akkor is, ha semmi értelme."

"Ha teszünk valamit, annak csak akkor van értelme, ha vállaljuk is."

Elgondolkodtató, tanulságos történet volt. Minden szereplő egyéniség, külön karakter. Érdemes belegondolni, mi van az arcok, a kimondott szavak, tettek mögött. Sokszor egyáltalán nem az az igazság, ami elsőre annak látszik. Sok iskolában méltán adták fel ajánlott, majd kötelező olvasmánynak Wéber Anikó első könyvét. Teljesen 21. századi a sztori, bármelyik osztályban megeshetne. Tanulság, hogy soha ne tegyünk olyat, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a társunkat, saját magunkról nem is beszélve. Ne tegyünk és ne mondjunk olyat, ami nem felel meg a valóságnak, rossz, helytelen cselekedet.Bármit is teszünk, előtte gondolkodjunk. Érdemes fiatalnak, idősebbnek egyaránt elolvasni, hiszen megismerhetjük belőle a gyerekeket, ráláthatunk, hogy mi lapulhat valójában a háttérben, amit eltitkolnak még társaik elől is.

"Csak egyet kell aludni, és új nap lesz. Új esély. Csak legyen szerencséje – könyörgött magában, és észre sem vette, hogy automatikusan kikerüli az utcai lámpákat. Úgy járt a sötétben, mint aki soha többé nem akar kilépni a fényre."

Sok kamasz fél és nem mer szólni róla, nem meri bevallani a félelmét. Retteg attól, hogy nem elég jó, hogy kinevetik,, csalódást okoz, stb. stb. Emiatt ez a korosztály jobban ki van téve a társadalmi megítélésnek, mint a kisebbek vagy éppen a felnőtt korosztály. Sajnos a kamaszok egyébként is könnyen és meggondolás nélkül ítélkeznek, ami komoly sebeket ejthet a célszemélyen. Figyeljünk egymásra, fokozottan figyeljünk a kamaszokra, beszélgessünk velük, mutassunk jó, követendő példát nekik. Hangsúlyozzuk, hogy következmény nélkül bármit elmondhatnak nekünk, felnőtteknek, hiszen így tudunk segíteni. 

A könyvet 11 éves kortól ajánlják. Ehhez hozzátenném, hogy idősebbek, felnőttek, akár szülők, pedagógusok is bátran vegyék a kezükbe, hiszen nagy segítség lehet a tinik megértésében. Általa jobban rálátunk a lelkivilágukra.

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Az iskolai erőszak, bántalmazás vagy lelki terror sajnos erősen jelen van a hétköznapokban. Szinte nem telik el úgy tanév, hogy ne lenne egy diák, aki a bántalmazók áldozatául esik. Emiatt úgy gondolom, hogy az iskolákban, ha nem is napirendi pontként, de heti témafelhívásként ott kellene lenni a bántalmazásnak. 

A Móra Kiadó TABU Könyvek sorozata több érzékeny, ám sokakat érintő témát dolgoz fel. Ilyen a bántalmazás is. 

Julie Anne Peters ebben a könyvben egy 15 éves lány hányattatásait meséli el. Megtudhatjuk, hogy Daelyn hogyan, miképpen tervezi az öngyilkosságát és, hogy mi vezetett el ehhez a kétségbeesett döntéshez. Végigkísérhetjük a saját maga által kijelölt utolsó napig. Néha érezni az elbizonytalanodást a döntését illetően, főleg, amikor megismerkedik Santanával, aki halálos beteg. Ám a fiú hiába kedves vele, szeretne barátkozni, Daelyn bezárkózik, mert nem hiszi el, hogy valóban érdekli a srácot, azt hiszi, csak átverés. Míg Daelyn saját akaratából akar véget vetni az életének, úgy, hogy még annyi jó várhatna rá, csak belefásult a sok fájdalomba, addig Santanának a betegsége az, ami fenyegeti az életét, ami miatt meg vannak számlálva a napjai. 

Santana hiába mondja Daelyn-nek, hogy majd kölcsönösen meggyógyítják egymást, valahogy a lány nem hisz ebben, vagy nem eléggé.

Amire úgy tűnik, jóban lesznek, addigra eljön Daelyn utolsó napja, amikor döntenie kell az életéről. A történet vége kissé függővég jellegű, hiszen nincs konkrétan kimondva a folytatás..

Érdekes, kissé megrázó volt mindezt gyermekszemszögből olvasni, átélni. Rettenetes érzés lehet egy gyereknek, diáknak, amikor azzal szembesül, hogy kiközösítik, megalázzák, gyalázzák mindenki szeme láttára. 

A könyv végén különböző magyar elérhetőségeket tüntettek fel segélyvonalakról, lelkisegély-szolgálatokról. Ezeket faliújságokon, iskolákban lehetne hirdetni, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek.

Elsősorban lehet, hogy tanárok, pedagógusok kezébe adnám ezt a könyvet, hogy tudják, milyen tettek mennek végbe a falak között titokban. Hátha jobban tudnának tenni ellene, fellépni az erőszak ellen. 

Lisa Wingate: Elrabolt életek

A kötet sokáig vezette a New York Times Bestseller listáját, majd nálam is előkelő helyen végzett.

A könyvet még barátnőmtől kaptam születésnapomra három éve. Eddig a témája és a hossza tartott vissza, hogy elolvassam, de bőven megérte végre belemélyedne ebbe a mély hangvételű megrázó történetbe.

"Nem szükségszerű, hogy a múltad megszabja a jövődet."

"Hát, ilyen az élet. Nem lehet minden a miénk. Kaphatsz egy kicsit ebből, egy kicsit abból, vagy mindent ebből és semmit abból. Mindig azt választjuk, amit az adott időben a legfontosabbnak gondolunk."

A szerző lépésről lépésre, alaposan építi fel a cselekményt, mely szívet-lelket érint. Ahogy kibontakozik a történet, úgy állsz össze a kép, hogy ez egy mély, összetett élettörténet, nem csupán egy egyszerű, hétköznapi sztori. Érdekes, hogyan alakulnak egyes sorsok, min múlik, ki, hova születik mi lesz vele később. A múlt sokszor szövevényes, árnyakkal, titkokkal teli, melyet,ha megbolygatunk, hatással lehet az egész környezetünkre, életünkre.Az adott témában valami egyedülállót alkotott Lisa Wingate. Egy rendkívül összetett, valóságon alapuló, megrendítő történelmi regényt kaptam. A főszereplő tette pedig példaértékű.

Ebben a könyvben a jelen találkozik az eltitkolt múlttal, családi titkokkal, melyről az egyik utód lerántja a leplet, ezzel jobban megismerve önmagát is. Az unoka, aki elkezd nyomozni nagymamája múltja után, végül saját maga is megváltozik, rájön, mi az igazán fontos a számára, mit is szeretne az élettől. 

Az igaz történeten alapuló cselekmény megrázó és megható is egyben, hiszen egy család brutális szétszakítását meséli el, majd összehozza a még megmaradt családtagokat időskorukra. 

Nagy hatást tett rám az írónő ezzel a történettel, mely több szempontból emléket állít azon áldozatok előtt, akiket elvettek a családjuktól, hogy másnak pénzért árusítsák őket. Ráadásul a nagyrészt törvénytelen örökbefogadást megelőzően is mostoha körülmények között kellett élniük. 

A cselekmény összetetten, alaposan mutatja be a fent említett tragédiát, melyet úgy élhetünk át olvasás közben, mintha ,mi magunk is ott lennénk a szereplőkkel.