Ughy Szabina: Az átlátszó nő

Ughy Szabina irodalomterapeutával Kapolcson, a Művészvölgy Kúriában találkoztam először, ahol volt szerencsém részt venni egy irodalomterápiás foglalkozásán. A csoportfoglakozáson egy kortárs verset és novellát vettünk górcső alá, majd megbeszéltük, ki mit olvas ki belőle, mit lát a szöveg mögött. Ezután dixit kártyákat húztunk, s elmondtuk számunkra mit mond az adott kép. Összességében egy irodalmi élményben volt részem, amiért hálás vagyok.

Ennek okán hamar utána is néztem, milyen könyveket írt Szabina. Majd találtam is, nem is egyet. Elsőként Az átlátszó nővel kezdtem, ez jelent meg legutóbb.

"Azt hiszem, ezek az elhallgatások tartják össze a családunkat: mi annyira szeretjük egymást, hogy nem hozzuk direkt kellemetlen helyzetbe a másikat. Csak így maradhatunk együtt az Ifjúság utcai panelünk hetedik emeleti, két és fél szobás öröklakásában."

"Nem kell, hogy hozzámérjen, csak nézzen, lásson végre valaki engem."

Több különböző nő életébe, sorsába engedett betekintést a szerző. Női sorsok, nehézségek, fájdalmak, változások, családi traumák, melyek szembe jöttek a novellákban. Minden egyes történet önismereti utazás is egyben, ahol a főszereplő rátalál önmagára, s az olvasó is eltöpreng saját életén.

Ughy Szabina végigvezet minket az elhagyatottság, megcsalás, gyász, betegség, énkeresés, krízis, depresszió állapotán keresztül. Valamilyen formában mindegyik történet főhőse útkeresésen vesz részt, ahol úgymond az önmagukhoz vezető utat keresik, kutatják. A novellákban szereplő nők alig várják, hogy észre vegyék őket, ne nézzen rajtuk keresztül a társadalom. 

Más és más társadalmi státuszban, életkorban lévő nő életére pillanthatunk rá. Ennélfogva mindannyian másként küzdenek meg a nehézségeikkel, problémáikkal. A 16 novellában a szerző különös érzékenységgel tárja elénk a lélek rezdüléseit, állapotát. Mindemellett plusz pozitívum, hogy a nehéz témákat humorral szövi át, ezáltal fogyaszthatóbb, néhol még szórakoztató történetet is kapunk.

Ughy Szabina ezzel a kötettel felszólítja a nőket, hogy merjék megmutatni magukat, hallatni a hangjukat, ne törődjenek bele a helyzetükbe. Igenis megérdemlik, hogy észrevegyék őket, s látszódjanak. 

Mindenképpen ajánlom! A történetvezetés, a stílus teljesen magával ragadott, beszippantott az összes kis történet. Alig várom, hogy újra olvassak Ughy Szabina író, irodalomterapeutától. 

A könyv beszerezhető többek között a Líra Könyvkiadónál.

Jojo Moyes: Párizs szólóban

A Mielőtt megismertelek szerzője, Jojo Moyes, akinek már számos kiváló könyvét olvastam, s most igyekszem bepótolni, ami eddig kimaradt.

"Néha csak azért kell valamit csinálnunk, mert jólesik, nem igaz?"

A Párizs szólóban című regény több dolog miatt is megfogott, felkeltette az érdeklődésem. Az egyik az, hogy nagy vágyam eljutni Párizsba, s ez a történetcsokor szépen hozza Párizs hangulatát, a francia életérzést.  Emellett mindig is érdekelt, milyen lehet egyedül egy idegen országban, felfedezni az ottani kultúrát, látnivalókat. Végül nem mehetek el szó nélkül a borító mellett sem, hiszen sugárzik róla a visszafogott elegancia és a romantika.

"– Bocsánat! Félig zombi vagyok. Az a helyzet, hogy megittam egy nagy pohár fehérbort. Ilyenkor mindig kimondom, amit gondolok.

– Általában nem szokta? Mármint kimondani, amit gondol.

– Soha. Úgy biztonságosabb."

Számos rövidebb-hosszabb történet található a kötetben, melyek mind Párizsban játszódnak, s elsőre úgy tűnhet, mintha mindegyikben egy nő lenne, akit elhagynak, egyedül hagynak, elhanyagolnak. Időközben azonban kiderül, hogy igenis fontosak a másiknak, csak fel kell nyitni a férfi szemét, miről feledkezik el vagy pedig valami sokkal jobb vár a női főszereplőre.

"[…] az életben szinte mindent helyrebillenthet egy jó kis séta a friss levegőn."

Megható, néhol megmosolyogtató kedves történet volt mind, ahol ugyan egyedül vág neki a nő a párizsi kalandnak, életnek (vagy sokat van egyedül), de végül boldogabbak lesznek, mint voltak, rátalálnak igazi önmagukra, s a párkapcsolatuk is szépen alakul (akár a régi partnerrel, akár az újjal).

Számomra izgalmas és elgondolkodtató volt, ahogy a szerző a női lét kérdéskörét boncolgatja minden egyes novellában. Felmerült többek között, hogy mit érdemel a nő, mitől nő egyáltalán, s milyennek kell lennie, lehet vajon önmaga? 

Jojo Moyes ebben a könyvben is hozza a jól megszokott stílust, ami miatt megkedveltem. Érdemes elolvasni, kikapcsolódni, gondolatban elutazni általa Párizsba, ahol a szerelem valóban a levegőben van.

Álmodnak-e a normális emberek könyvesbolttal?

A kötet a Libertine Könyvesbolt születésnapja előtt tiszteleg. 2023-ban lett három éves a Libertine, ennek apropóján Szabados Ági kortárs magyar szerzőket kért fel szövegek megírására, melyekben a könyvesbolt meghatározó szerepet tölt be.

"Mert egy könyvet levenni a polcról maga a szabadság."

 A kötet 15 novellát tartalmaz, melyekben a szerzők mind más és más oldalról közelíti meg a könyveket, könyvesboltot. 

A kezdeményezés nagyon jó, több hasonló könyvre lenne szükség a piacon, melyek rámutatnak a könyvesboltok létjogosultságára. Könyv ha nem is, de valamilyen szöveg, figyelemfelhívó írás szuper lenne.

Izgatottan kezdem el olvasni a könyvet, hogy vajon, ha megnyerő külső milyen tartalmat takarhat. Nagy örömömre a legtöbb novella elnyerte a tetszésem, hamar bele tudtam élni magam a történetbe. Természetesen ez nagyban köszönhető az ismert, elismert szerzők közreműködésének. 

Az aranylétrás könyvesbolt előtt méltán tiszteleg ez a novellacsokor. Kedves, megmosolyogtató, néhol morbid történetek tárulnak a szemünk elé. A novellák választ adnak arra a kérdésre, milyen szerepet játszhat az életünkben egy könyvesbolt, könyvekkel megrakott helyiség.

Érdemes elolvasni, hisz minden egyes történetnek van egyfajta varázsa, ami megragad.

Rényi Ádám: A bezzeggyerek és más felnőttmesék

A szerző neve sokaknak ismerős lehet Az osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek című korábbi könyve kapcsán. A bezzeggyerek esetében ismét hozta a tőle megszokott stílust, szövegkörnyezetet, így nem okozott csalódást, elégedett voltam a történetekkel.

"-Értem. Nincs valami harmadik út? Tudja, olyanoknak, akik nem akarnak segget nyalni, de nem is feltétlenül kritizálnák a rendszert.

-Sajnos nincs. Volt korábban a “tűrt” kategóriánk, de megszüntettük. A langyosokat kiköpi az Isten."

"Okosnak kell lenned, mert van, ami csak okosban megoldható. És tudnod kell elfogadni, megúszni, lenyelni, végigülni, kibekkelni, újrakezdeni és bevállalni, de mindenekelőtt az egészen nevetni. Aki itt született és itt él, tudja ezt."

Rényi Ádám most is a fanyar, néhol a groteszk humor eszközével élt a történetekben. Az emberek esendőségét hétköznapi furcsaságokon keresztül ábrázolta, mintha az lenne a természetes, a megszokott. Alaposan bemutatja vágyainkat, hibáinkat, küzdelmeinket egy alternatív valóság keretein belül.

A novellákból kitűnik, milyen nehézségeink, küzdelmeink vannak, milyen gondolatok foglalkoztatnak minket, hétköznapi embereket. A könyvben visszaköszön többek között a halál, a megfelelési kényszer, bizonyítási vágy, a reménytelenség, az egyedüllét. Mind mind olyan köntösbe csomagolva, melyben Karinthy, Kaffka groteszk humorát és Roahl Dahl fantáziáját véltem felfedezni. A szerző több ízben merít a fent említett íróktól, de egyedi, sajátos stílussal rendelkezik. 

Az egész könyv egy komplett társadalomkritika, mely tükröt tart az emberek elé.

Egy-egy novellát leszámítva jót derültem a történeteken, melyekben sok esetben a valóság torzítását véltem felfedezni.Kellemes, nyári kikapcsolódás, amikor kiszakadunk a világból, ám a történetek által mégis benne maradunk.

Marie Aubert: Ha történne valami

Nagyon ritkán olvasok novellát, úgy gondolom, jobba el tudok mélyedni egy teljes könyvben. Ez a kötet mégis megfogott, így kíváncsian kezdtem el forgatni, ízlelgetni a benne lévő történeteket. 

"– A dolgok változnak – mondta Ellen.

– Nem hittem volna, hogy ez ránk is érvényes – felelte Mina."

Szoktuk mondogatni, ha történne valami,megváltozna az életünk, új irányt venne a jövőnk. Amikor megtörténik, akkor meg visszasírjuk, milyen jó volt előtte. Természetesen nem mindig és nem mindenki, de sok esetben így van. Ezt tükrözi Marie Aubert regénye is, amelyben különböző történetek képében tárul elénk a változás iránti igény, az elkeseredettség, elfuserált élet rémképe. A novellák főszereplői mind élethű személyek, akik kitörni készülnek a szituációból,kapcsolatból, amiben benn ragadtak.Így vagy úgy, de mind a 9 történetben megjelenik a bűn, amit elkövetnek vagy elkövetni készülnek.

Kíváncsi vagyok a szerző másik könyvére is - Felnőtt emberek - ami szintén mély mondanivalóval van megtöltve. 

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó

és más mesék inkább felnőtteknek

A 21. Század Kiadótól ismét egy egyedülálló, értékes, elgondolkodtató könyvet olvashattam, melyet érdemes többször lapozni.

Rényi Ádám neve eddig ismeretlen volt számomra, ám ezentúl biztos, hogy figyelni fogok, amint meglátom, meghallom a nevét. Kommunikációs szakember, a 21. Század Kiadó társtulajdonosa és még sorolhatnám. Ja, és az épp aktuális legfontosabb, író.

Rényi Ádám ezzel a kötettel és a benne található írásokkal görbe tükröt tart a társadalom elé. A kisnovellák egyszerre tanulságosak, szórakoztatóak és egy szuszra olvasósak. A könyv hamar beszippant a saját kis világába, ezáltal nehéz letenni. Sok esetben még olvasás után is foglalkoztatott az adott történet, befészkelte magát a fejembe.

Többek között Örkény egypercesei jutnak róla eszembe, hiszen ugyanolyan minőségi szinten ötvözi a humort, a való világot a ma emberével. A legjobb az egészben, hogy soha nem tudhatjuk, hogyan fog végződni az adott novella, mindig tartogat meglepetést a szerző.

Egyszerre meghökkentő és szórakoztató a sztori. Tele szerethető karakterekkel, akik teljesen abszurd helyzetekbe kerülnek, lehetetlen dolgokat tesznek vagy éppen mondanak. A szerző az emberi viselkedést, viszonyokat veszi górcső alá, majd egy kis tragikomédiát vegyít beléjük. A novellákban szinte semmi sem az, aminek látszik, egyik pillanatról a másikra változik az alaphelyzet. Összességében egy szívmelengető sztori az élet valós és kissé elferdített képéről, ám a nyers őszinteség mindig arcul csap. 

Egyedülálló, zseniális írás. Alig várom, hogy olvashassam a folytatását, mely A bezzeggyerek és más felnőttmesék nevet viseli.

Fiala Borcsa: Vele tűrök, vele szenvedek

38 történet kapcsolatokról és egyéb zűrökről

Fiala Borcsa személye már a wmn.hu-ról ismerős, stílusát hamar megszerettem, örömmel olvastam tőle ismét könyv formájában. 

A kötet témája a kapcsolatok, szerelem, család bonyodalmai, kusza viszonyrendszere. Úgy gondolom, hogy legalább a 38-ból egy történetben ráismerhetünk saját, vagy éppen környezetünk helyzetére, így ismerős szituációk sora vetül elénk. 

"Mindenképpen házasodjatok meg; ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek – ha

rosszat, akkor filozófusok."

/Szókratész/

"Utólag belegondolva végül arra jutott, valószínűleg az lehetett a legfőbb probléma, hogy sötétben, vagy legalábbis erős félhomályban ismerkedtek össze."

Fiala Borcsa különböző történeteken keresztül mutatja be, hogyan futhat vakvágányra egy kapcsolat. Miért van az, hogy az elején minden szép és jó, aztán egyszer csak hirtelen beüt a villám? Mint egy időzített bomba, ami tönkre teszi a kezdeti boldogságot.

Miért bántjuk azt, akit szeretünk? Miért nem vagyunk képesek leülni és megbeszélni a felmerülő problémákat?

Ezt és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a szerző, aki görbe tükröt tart a szereplői elé.

Ezek a rövidke történetek rólunk szólnak, amint önmagunkat keressük, igyekszünk helytállni a párkapcsolatok útvesztőiben, megugrani a próbatételeket.

Természetesen, ha már Fiala Borcsáról van szó, nem hiányozhat a humor, az empátia, melyek hatására felváltva sírunk és nevetünk a történéseken.

Szerettem olvasni ezt a könyvet, elmerülni a különböző élethelyzetekben, melyeket a szerző elém tárt. Kíváncsian várom, milyen témákkal lep meg még minket, olvasókat. Az eddig megjelent és kimaradt könyveit pedig, amint tudom pótlom. Hiszen Fiala Borcsát olvasni életstílus.

FIALA BORCSA a wmn.hu főszerkesztője, két gyerek édesanyja, író, újságíró. Kíváncsi emberként nagyon sok téma foglalkoztatja a gasztronómiától kezdve a furcsa halotti szertartásokon át a döntési fáradtságig. Írt ifjúsági regényeket és reklámfilm-forgatókönyvet is. A Vele tűrök, vele szenvedek a harmadik, felnőtteknek szóló kötete.

Szabó T. Anna: Törésteszt

Számomra Szabó T. Anna neve egyenlő a magas irodalommal. Így kissé ódzkodva vettem kézbe ezt a kötetét. Ám az egyedi, sajátos stílus mellett közérthető maradt a tartalmi mondanivaló, így nem maradt hiányérzetem, hogy nem értek valamit belőle.

"Azt mondta el neki, hogy mi volt a közös titkuk a papával: hogy éjszakánként, amikor a ház elcsendesedett, mindig megfürödtek együtt. A kád volt a menedékük, csak ott tudtak mindent veszekedés és félreértések nélkül megbeszélni."

Szabó T. Anna egy számomra új megközelítésből mutatja be a férfi-női kapcsolatot, a szerelmet, szenvedélyt. Több ízben boncolgatja, mi minden férhet bele egy kapcsolatba, mi az, amit még el kell, érdemes eltűrni, elviselni és mi az a pont, amikor már elég és ne tovább?

Elgondolkodtató íráscsokor a magányról, párkapcsolatról, mindezek zűrzavaros viszonyáról, arról, hányféleképpen lehet megélni egy adott szituációt.

"Elveszni, beleveszni – az élete átka. Mindig feladta magát másokért, áhítatosan és állhatatosan kereste a szeretetet, hogy mindig el is veszítse."

A magány, ha nincs kire támaszkodjon az ember, akkor felőrölhet, ám az a párkapcsolati szituáció sem jobb, ahol dúl a hidegháború. Folytonos harc van a két fél között vagy nem is szólnak egymáshoz, csak hallgatják a kellemetlen, kínos csendet. 

Többször elgondolkodtam már én is azon, mennyit bír ki egy kapcsolat, mennyit bír ki egy személy komolyabb lelki sérülés nélkül és hol az a határ, amikor vagy ki kell szállni a süllyedő hajóból vagy segítséget kell kérni, ha még van esély a gyógyulásra, együttműködésre. 

Kimondhatatlanul

Az érzelmeinkkel, azok kifejezésével sok esetben hadilábon állunk. Ne bántsuk meg vele a másikat vagy mi van akkor, ha a másik személy nem úgy érez, ahogy mi, stb.. 

Az egész életünket átszövik az érzelmek, érzések, melyeket nem tudjuk elfojtani, elnyomni magunkban, sőt, legtöbbször az arcunkra van írva az aktuális lelkiállapotunk. 

"Az élet nem egy nyugodt folyóparti séta, hanem akadályfutás. A változások pedig nem valaminek a végét jelentik, hanem új kezdetet, jó alkalmat, lehetőséget."

Ebben az antológiában 12 olasz szerző ír olyan érzelmekről, mint: VÁGY. ​SZÉGYEN. FÉLÉNKSÉG. FÁJDALOM. SZERELEM. KÉTSÉGBEESÉS. FÉLELEM. ÖRÖM. BÁTORSÁG. BŰN. FÉLTÉKENYSÉG. GYŰLÖLET.

Hibátlanul teljesítették azt az elvárást, előírást, hogy az adott érzelem csak a címben szerepelhet, magában a novellában nem. Olyan élethűen körülírták az adott érzést, hogy szinte átéltem én is az adott élethelyzetet, ami kiváltotta a főszereplőből.

Sokszor nem árt egy kis segítség, ami által könnyebben kifejezzük magunkat. Elsősorban fiatalok, kamaszok a fő célközönség, de sok esetben nekünk, felnőtteknek is nehéz kinyilvánítanunk egy-egy érzelmet. Tapasztalhattuk már több ízben is, hogy egy szöveg - legyen ez könyv, dal, stb. - segít kifejezni, amit nehéz kimondanunk a mélysége miatt. Így van e könyv esetében is, mely a fent említett érzelmeket veszi górcső alá és járja körül adott szövegkörnyezetbe ágyazva.

Érdemes kiskamaszok, kamaszok, fiatalok kezébe adni, hátha segít nekik megnyílni, világra hozni a mondandójukat, gondolataikat, érzéseiket, melyek mélyen szunnyadnak.

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

A közelmúltban hallottam először erről a könyvről, mely mára - nem véletlenül - klasszikussá nőtte ki magát.

Számomra a könyv szent és sérthetetlen, ahogy az irodalom is, emiatt érdekelt, hogyan vetemedhet valaki ilyen elborzasztó tettre, mint a könyvégetés... Ennek jártam utána Bradbury történetében.

"Emberekkel együtt lenni, az jó. De azt már nem tartom szociális valaminek, ha összeterelnek egy csomó embert, s nem hagyják őket beszélgetni. Tv-óra, kosárlabda, baseball vagy atlétika…"

Külön-külön és egyben tekintve is figyelemre méltó történetet, történeteket kaptam.

A Fahrenheit 451 határozottan helytálló a mai, 21. században. Sokan manapság is inkább struccpolitikát folytatnak, homokba dugják a fejüket, nem veszik észre a problémát a világban, az életükben, csak élnek, sodródnak. Ez köszön vissza Bradbury szavaiból is, míg Guy Montag fülébe egy „kismadár” belecsicsergi, hogy másképp is lehetne élni. Ez a másképp pedig a lelassulás, a pillanat töredékének megfigyelése, rácsodálkozás a természtre, stb. Nem utolsósorban pedig művelődés, költészet, irodalom, kultúra, melyek rávilágítanak a valóra, görbe tükröt tartanak a társadalom felé. Vajon áldás a tudatlanság vagy átok? Jobban járunk, ha sodródunk a tömeggel és nem tudunk semmit vagy van ismeretünk a valódi világról, majd ennek hatására jobb, teljesebb, minőségibb életet élnénk. Elgondolkodtató, vajon érdemes szemet hunyni a társadalom parasztvakítása, megvezetése felett vagy megpróbálhatunk kilógni a sorból, jobbak, eltérőbbek lenni az átlagnál? Tudjunk vagy ne tudjunk? Ez itt a kérdés. Akarom mondani, van egyáltalán kérdés?

A többi rövid történet is tanulságos, érdekes volt a maga módján, bár számomra kissé elvont is egy-egy sztori. Érdemes olvasni a szerzőtől, megismerkedni a stílusával, világnézetével.

Babarczy Eszter: A mérgezett nő

Kortárs szerző lévén hamar felvettem a várólistámra Babarczy Eszter könyvét. A novellákkal még barátkozom, nem állnak közel hozzám, a téma, amelyben íródtak annál inkább. 

Egy-egy novella megragadott, de összességében nem éreztem, hogy az én "nyelvemen" íródott volna ez a kötet. A cím, a leírás és a borító is megfogott, ám a történetektől többet vártam volna. Számomra nehezen emészthető volt, sokszor nem értettem, mi is a fő mondanivaló. 

"Az egész ideológia, hogy mindenkire olyan jövő vár, amilyet magának épít, és a rendes emberek rendesen boldogulnak, hazugság ugyan, de még mindig a legjobb hazugság, amivel élni lehet, legjobb abban az értelemben, hogy a legjobb emberek így gondolkodnak."

"Ha nem beszél a család, beszélnek a tárgyak."

Babarczy Eszter novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és szerepkényszereit járják körül. A magány, a kiszolgáltatottság és sérülékenység hétköznapi vagy éppen szélsőségesen fájdalmas epizódjaiban megannyi küzdelem zajlik a méltóságért, a szeretetért, önmagunk elfogadásáért és elfogadtatásáért. Egyfajta felnövekedéstörténet rajzolódik ki a kötetben, amelynek hősei, mintegy megalkotván az „ismeretlen nő” alakját, különféle élethelyzetekben kénytelenek szembesülni szűkebb és tágabb környezetük elvárásaival. Az írások olykor szenvedélyes, máskor rezignált őszinteséggel, érzékletes és érzéki nyelven szólnak a különböző életkorokban átélt lelki és testi szenvedésekről, a „korbácsoló szavakról”, a családhoz, szülőkhöz, gyermekekhez, férfiakhoz fűződő kapcsolatok változó dinamikájáról.

Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Schäffer Erzsébet neve sokaknak a Nők Lapja női hetilapból lehet ismerős. Először én is ott találkoztam vele, az írásaival, melyeket átjár a valódi életöröm, fájdalom.

"A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság."

Számomra ez az egyik legfontosabb üzenete, mondata Schäffer Erzsébet történetének. Nagyon fontos, hogy minden napot ajándékként éljünk meg, örüljünk minden percnek. Ne csak akkor legyünk boldogok, ha elértük a vágyott célt, hanem az odavezető úton is. Lássuk meg a szépet, örömöt mindenben, ami elénk kerül, körülvesz bennünket. 

"Soha ne válaszolj, amikor mérges vagy!

Soha ne ígérj, amikor boldog vagy!

Soha ne dönts, amikor szomorú vagy!"

Ez pedig a második legfontosabb jó tanács, ami elhangzik a kötetben, méghozzá Schäffer Erzsébet férje, írja születésnapjára a lányának. Valóban érdemes betartani, megfogadni e három tiltást, figyelmeztetést, hiszen egyik esetben sem tudunk, józanul dönteni, elvonatkoztatni a lelkiállapotunktól, érzéseinktől. Sokkal jobb, ha tiszta fejjel hozunk döntést, teszünk ígéretet és válaszolunk, amikor nem befolyásolnak az érzelmeink. 

Összességében egy megható, megindító történetet a szeretet erejéről, az összetartozásról, kitartásról. Schäffer Erzsébet gyönyörű hasonlatokkal él a boldogságról, odaadásról. Az írás nagyon jó példa arra, hogy erőt merítsünk az írónő erejéből, végtelen, önzetlen szerelméből.

Az írónő egy igen drámai helyzetet vetít elénk, ami vallomáskötet is egyben. Schäffer Erzsébet a férjéről, a vele való találkozásról, az együtt töltött boldog időkről ír, majd rátér arra, amikor hirtelen tragédia történt a családban, beteg lett a férje, akit ápolni, füröszteni kellett. Még a sok-sok segítség mellett sem kis lelkierőt igényelt ez a feladat, ami Erzsébetre hárult. Ám ő szeretettel, gondoskodással vette körül a férjét. Sokat töltekezett az egymás iránti szerelemből, tiszteletből, ami erőt adott neki. Ez a fájdalommal, de mégis szeretettel átitatott történet sokaknak példaértékű lehet. Megmutatja, hogy minden rosszban van valami jó, igenis jóra fordulhatnak a dolgok, ha igazán hiszünk benne és akit igazán szeretünk velünk marad azután is, hogy elment.

„Soha annyira nem viselt meg írás, mint ennek a könyvnek minden mondata. Soha nem meséltem olyan természetű intimitásokról, mint ebben a könyvben. Vegyék kezükbe óvatosan, és szorítsanak nekünk.”

Schäffer Erzsébet

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Hemingway klasszikusát idén a XXI. Század Kiadó új, gyönyörű kiadásban közölte, ahogy a szerző többi népszerű művét is. Volt szerencsém beszerezni az említett kiadást, amit hamar gyorsan ki is olvastam. 

Már régóta terveztem elolvasni Az öreg halász és a tengert, mégis ez idáig váratott magára. Anno még a Szívek Szállodájában Rory dicsérte nagyon, beszélt róla, ami megfogott, felkeltette az érdeklődésem. 

"Sok mindent hozhattál volna – gondolta magában. – De hát nem hoztál, öreg. Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van."

A szerző gyönyörűen fogalmaz, könnyed, jól olvasható a szöveg, nem okoz nehézséget a megértése. A főszereplő öreg halász a tengernek, halászatnak szentelte életét, mindig reménnyel telve ment ki a nyílt vízre, sosem csüggedt, ha  éppen nem volt fogás, bízott a holnap újdonságában. Santiago akár példakép is lehet kitartásával, erős jellemével, ahogy megküzdött a nagy hallal, kockáztatva saját életét. Az öreg halász beérte a minimummal, nem törekedett nagy vagyonra, akkor volt teljesen önmaga, elemében, amikor kint lehetett a tengeren. Ahogy sok más esetben, úgy itt is igaznak látszik a mondás, miszerint Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út. Természetesen fontos a cél is, de hiába, ha nem élvezzük, nem éljük közben az életünket, csak gürizünk, dolgozunk éjt nappallá téve, hogy elérjük a boldogságot.

"Ne töprengj, öreg – mondta fennhangon. – Vitorlázz tovább hazafelé, és nézz szembe a dolgokkal, ha egyszer rákerül a sor."

Első ránézésre csak egy kubai halászról és egy halról szól a történet, ám sokkal több van e mögött, mint elsőre látszik. Láthatjuk a vágyott célt, a nagy halat, majd az ehhez vezető utat, a küzdést, akaratot, elszántságot a hal megszerzésére, megtartására fordított figyelmet. Emiatt egy példaértékű főszereplőt ismerhetünk meg, aki dacolva a viharral, ragadozó cápákkal kitart a célja mellett, nem adja fel az akadályok ellenére sem. 

Örülök, hogy gazdagabb lettem ezzel a történettel, kár lett volna kihagyni, érdemes megismerkedni vele! 

M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv

Ebben az időben különösen nagy igényünk van a törődésre, boldogságra, egy-egy jó szóra. M. Kiss Csaba könyve eleget tesz ennek a kívánalomnak. 

Boldogság, Boldogságkönyv. Már a cím is mosolyt csal az olvasó arcára, amit tovább fokoz a vidám, kreatív kávés-bögrés-mosolygós borító is. 

"Nem értem, mi a célja velünk a Teremtőnek. Mintha egy nagy tábla lenne a Föld, amin társasjátékot játszik, innen-onnan leszed bábukat, majd újakat rak fel."

A könyvben megszólaltatott személyek mind ismert-elismert nagyszerű, példaértékű emberek, akik, ha kisebb-nagyobb nehézségek árán is, de mindig megtalálták a boldogságukat, a boldog pillanatokat. 

"Nekem nem elég a boldogsághoz, hogy a házam kapuján belül minden rendben van. Az én boldogságomhoz mások boldogsága is szükséges."

Ez a könyv – ahogy a cím is mutatja – a boldogságról szól. De nem az anyagi, tárgyi javakban mért boldogságról, hanem arról ami bennünk van, ami körülvesz bennünket. Hiszen a boldogság soha nem pénz kérdése, hanem hité, tenni akarásé, jóságé, szereteté, cselekvésé stb. Igazi léleksimogató történetek kerültek a kötetbe. Mindegyik ismert ember történetéből lehet tanulni vagy levonni a tanulságot. Érdemes elolvasni, hozzánk tesz valami pluszt! Ami jó, erőt ad, mosolygásra késztet.

"Ha lemondasz az önmegvalósításról, az tönkre fog tenni."

Szegények, gazdagok, fiatalok, idősebbek, idősek, hívők és ateisták mesélnek boldogságélményeikről, arról, hogy mit jelent számukra a boldogság. 

"Csak sajnálni tudom azt az embert, aki úgy hal meg, hogy egész életében a pénzt kergette, űzte, hajszolta, mert úgy gondolta, abban mérik a boldogságot. Bármennyire is sugall ilyesmit a mai

világ, nem abban mérik. Nekem például életem egyik legboldogabb időszakában egyáltalán nem volt pénzem. Enni is alig."

Mindegyik történetben magunkra ismerhetünk, visszatükröződhetnek vágyaink, küzdéseink, érzéseink, ezáltal még nagyobb kíváncsisággal, élvezettel vethetjük bele magunkat a beszélgetésekbe, "vallomásokba".

Érdekel, mit jelent a boldogság az ismert embereknek? Rendeld meg a könyvet és meríts belőle erőt! :) 

Peiker Éva (szerk.) : Csodákkal teli éjszaka

"A hideg reggelen ott találták a kis gyufaáruslányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán."

Ez a kis könyv egyik könyvtári látogatásomkor talált rám. Másik könyvet kerestem, de amint megláttam a Csodákkal teli éjszakát, tudtam, hogy a táskámban landol, hazaviszem. 

A történetek mellett igazi ünnepi, téli hangulatot áraszt a borító is. Felsorakoznak a szerzők az ezüst hópehely köré, amit kisebb-nagyobb csillagok vesznek körül. 

A kötet 14 történetet tartalmaz a magyar és a világirodalom nagyjaitól. Egytől egyig gyönyörű írások, melyek az ünnep valódi jelentését, a szeretet fontosságát helyezik középpontba. 

Karácsony előtt nagyon jó ünnepre hangolódó olvasmány, melengeti az ember szívét.
Apró csoda a hideg éjszakában! 

Aranyos történetcsokor az otthon melegéről, a szeretet fontosságáról, a Karácsony valódi jelentéséről, lényegéről.
Ünnepi készülődés előtt kifejezetten ajánlom! :)

Cecelia Ahern: Üvöltés - 30 nő-30 történet

Cecelia Ahern csak úgy ontja magából a könyveket. Fantasztikus írónő, akinek a világhírű Utóirat:Szeretlek című regényt is köszönhetjük.

A könyv idén, 2019-ben jelent meg az Athenaeum Kiadónál, ahogy a legtöbb regénye is az írónőnek.

Az Üvöltés azaz harminc nő, harminc történet már a borítójával árulkodik a könyvben szereplő színes, különböző nőkről. Figyelemfelkeltő, élénk, ám mégis letisztult külső harminc novellát rejt, melyek feminista hangéllel, egy kis realizmussal vegyítve tárja az olvasó elé, hogy milyen a mai XXI. században nőnek lenni, nőként helytállni.

A könyvben harminc különleges történetet olvashatunk, amelyben nők harcolnak az elemekkel, megbirkóznak a rájuk "rótt" feladatokkal, szerepkörükkel és legyőzik a róluk szőtt sztereotípiákat. Ezek a novellák igazi fantázia szülöttei, ám magukban foglalják a nők nehézségéit a világban, a gyermeknevelés, házasság, politika vagy éppen karrier kapcsán.

A feminizmus mintapéldánya ez a könyv. Megmutatja, hogy igenis hallatni kell a hangjukat nem csak a férfiaknak, hanem a nőknek is! Erre utal a regény elején szereplő idézet is:

" Nő vagyok, ordítok, hallanod kell, hisz oly sokan vagyunk."

/Helen Reddy - Ray Burton: I Am Woman/

Az írónő által bemutatott élethelyzetek, mind mind megtörténhetnek velünk is. Persze, nem teljesen ebben a formában, ahogy a könyvben. A valóságban is túlvállalhatja magát a nő, ami végül visszaüt, dönthet rosszul a párkapcsolatában, kerülhet krízis-, vagy éppen kellemetlen helyzetbe, érezhet bűntudatot, ha nem jut mindenre ideje,stb.

A főszereplők problémái olyan hétköznapi dolgok, melyekkel könnyen azonosulhatnak a nők a világ minden pontján. Könnyen beleélhetjük olvasóként is magunkat az említett helyzetekbe. Akár elgondolkodhatunk, mi mit tennénk ugyanúgy vagy éppen másként, mint az adott novella központi alakja. A szerző megmutatja a történeteivel, hogy ne éljünk szakzsargon, szabály szerint, hanem néha igenis engedjük el magunkat, fújjuk ki a felgyülemlett stresszt, ne csináljunk magunknak bűntudatot, ha valami nem sikerül vagy nem tudunk egyszerre több több helyen lenni. Engedjünk több teret magunknak, ne váljunk robotokká.

Ez volt a második könyv, amit elolvastam az írónő tollából és meg kell hagyni nagybetűs, pozitív Olvasmányélmény volt. Csak ajánlani tudom. Bátran vegye kezébe minden nő, aki egy kicsit is hallatni akarja a hangját, azt akarja, hogy észrevegyék. Ebben a könyvben pont ez történik. Egy kicsit minden szereplő "üvölt", hogy észrevegyék.

https://moly.hu/konyvek/cecelia-ahern-uvoltes

On Sai: Esővágy

Ezelőtt sokat nem tudtam On Sai munkásságáról, nem ismertem a műveit, csak hallomásból. Sokaknál láttam, hogy olvassák, kikölcsönzik a könyvtárból, de valahogy ez idáig nem kaptam ingert, hogy elolvassam én is. De most! Utánanéztem, hogy megvan e a könyvtárba, majd kikölcsönöztem, mondván teszek vele egy próbát, hátha..

Aztán, hogy elkezdtem olvasni rájöttem, hogy nagyot tévedtem. Sokáig úgy gondoltam, hogy nem tartozom bele a könyv és az írónő célközönségébe, mert fiatalabbaknak való. Ennek ellenére bőven találtam a könyvben olyan részeket, ahova simán odaillene a 18-as, de legalább a 16-os karika. Így megnyugodtam, hogy nem feltétlen egy tizenéveseknek szóló könyvet tartok a kezemben, s bátran nekikezdtem az olvasásnak.

A borítón és a fejezeteknél lévő rajzok külön dicséretet érdemelnek, mindegyik jól ábrázolja az írás lényegi mondanivalóját.

Tanító jellegű rész több antológiában is volt, amiből okulni lehet, vagy alkalmazni tudom a saját életemben.

A történetek érdekesek voltak, volt amelyik tetszett, volt, ami kevésbé vagy nem is igazán értettem, miről szól.

Az biztos, hogy egy próbát mindenképp teszek a többi könyvével is az írónőnek, hátha azokat inkább érzem magaménak, mint ezt a könyvet.

Összességében egy közepesre tudom értékelni a könyvet, de meglehet másképp vélekednék, ha még tiniként veszem a kezembe, mint most huszonévesen.

Az első

Az első. Amiből csak egy van. Az első csók, az első szex, az első szerelem. Ez a kis könyv mindegyikről beszámol egy-egy novellában. Tizenöt író tizenötféleképpen, tizenöt nézőpontból mesél el egy történetet egy fiúról/lányról, aki épp az elsőre készül.

https://moly.hu/konyvek/csapody-kinga-nagy-boldizsar-szerk-az-elso