Irvin D. Yalom - Marilyn Yalom: halálról és életről

Yalom az a pszichoterapeuta, akinek könyvei olvasásakor iszom minden szavát, kíváncsian várom az újabb gondolatokat. Már több írását olvastam a szerző, szakembernek, így amikor az egyetemi pszichológia órán ajánlották az összes művét, nem is volt kérdés, hogy mielőbb bepótlom az eddig kimaradt köteteket is. 

"Nincs nagyobb boldogság, mint fogni Marilyn kezét. Nem tudok betelni vele. Ez így van gimnazistakorunk óta. A többiek mindig cukkoltak bennünket, hogy még a Roosevelt Gimnázium büféjében, ebéd közben is fogtuk egymás kezét – és most, hetven évvel később is így teszünk. Ahogy ezt írom, alig bírom visszatartani a könnyeimet."

Ez a gondolat gyönyörűen ábrázolja az igaz szerelem esszenciáját, igazi valóját. A legszebb érzés a világon valakit szívből szeretni, ragaszkodni hozzá. Yalom és felesége csodálatos érzelmi kapcsolódást éltek át együtt még az utolsó napokban is. Ez az igazán elismerésre méltó dolog az életben. 

A könyvben Yalom és felesége, Marilyn felváltva beszélnék a nő súlyos betegségéről, az azzal való szembenézésről, elfogadásról, gondoskodásról, az örök szerelem erejéről, mely még a halál utáni pillanatban is ott van, nem szűnik meg.

A betegséget és a vég felé közeledő napokat, majd a vég eljöttét követhetjük végig a házaspárral, akik papírra vetették gondolataikat, hogy az olvasók példaként láthassuk, hogyan lehet méltósággal elmenni, méltósággal szembenézni a halállal és elfogadni az elmúlást mind a távozó, mind az életben maradó fél részéről. 

Emellett szépen szemlélteti, hogyan lehet úgy szeretni és élni, hogy semmit ne bánjunk meg, megbánás nékül tekinthessünk vissza a múltba és, ha eljön az ideje, könnyű szívvel tudjunk távozni a földi létből. 

A pszichoterapeuta és író, történész, feminista felesége története végigvezet minket, olvasókat a gyász fázisain. Bemutatja, hogyan lehet megküzdeni ekkora fájdalommal, mint a házastársunk elvesztése, akit az életünknél is jobban szerettünk. Gyönyörű történet a szerelem erejéről, annak örökké tartómivoltáról. Mindkét fél különbözőképpen éli meg a fájdalmat, veszteséget. Másképp küzdenek meg az elmúlás gondolatával, hiszen mind a két félt máshogyan érinti.

Szívszorító és egyben megható, erőt adó, példaértékű történet, olvasmány volt. Hosszú ideig velem marad még, az biztos. 

A könyvet  ITT tudod megvásárolni. 

Müller Péter: Vallomás a szerelemről

Müller Péter neve, személyisége kellemes érzést kelt bennem, nyugalmat, bölcsességet sugároz. Már több könyvét is olvastam - ám közel sem eleget - nagyon kedvelem a stílusát, azt amiről beszél.

A Vallomás a szerelemről már régóta várólistán volt, eddig halottam, mert úgy éreztem, kell hozzá egy bizonyos nyugalmi állapot, hangulat. 

Az első oldaltól az utolsóig élveztem a szerző szavait, aki, mint mennyei mannáról beszél a szerelemről. A szerelem igazi valóját megfogalmazva, körüljárva tárja elénk ezt a világteremtő, összetartó, mindenek felett álló érzést. Beszél a három szer - a szeretet, a szerelem, a szeretkezés  - együtteséről, arról, hogy akkor van igazi harmónia, amikor ez a három egyszerre van jelen. 

"A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan, tartósan melegít."

"Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt."

Azt, hogy létezik e a nagybetűs Igazi, több irodalmi mű és valós eset is igazolja. A legismertebb Madách Imre az ember tragédiája című műve, ahol Ádám és Éva különböző megtestesülésekben is felismerték egymás lelkét, az ősvalójukat, nem csak eredeti képükben. Ebben a műben alátámasztásra kerül, hogy a nő nem bűnbe viszi a férfit, hanem éppen, hogy visszatéríti a helyes útra, más szóval megmenti a világot. 

Shakespeare Rómeó és Júlia szerelme a világirodalom egyik leghányattatottabb kapcsolata, ám a két fiatal mégis kitartott egymás mellett. A szerző megemlíti még Teréz anyát, aki élete végéig odaadóan szerette, követte Jézust. II. János Pál pápa szerelme is példaértékű, aki még pápává választása előtt beleszeretett élete szerelmébe, akivel ki is tartottak egymás mellett halálukig. Ugyan nem érintkezhettek, ám ez a mély érzés, mindennél erősebb kötelék túlélte a távolságot, külön élést is. 

Müller Péter találóan megfogalmazza, hogy a férfinek míg háza van, de asszonya nincs, addig csak haza megy. Amikor felesége lesz, már otthonná válik a szimpla ház, egy meleg, szeretetteli otthonná. A nő életet lehet belé, ahova boldogan siet haza a férfi. 

A szerelem, ahogy a könyvből is kiderül, hatalmas erő, ami által többek leszünk, teljesebb lesz az életünk, mint nélküle. Óvjuk, őrizzük ezt a tüzet, hogy megmaradjon a lángolás, ha rátaláltunk az Igazinkra. 

"Szerelmes ​vagyok. Hatvankét éve. Ez a történelmi korokon áthúzódó személyes élményem szülte ezt a könyvet. Nem a tartós párkapcsolatról, hanem a szerelemről írtam. Az öröklángról, amelyről tudom, hogy nem lesz parázs soha. Láng marad mindig. Azt is tudom már, hogy öregkorunkban lobog a legszebben és legizzóbban. A búcsú gyönyörűbb, mint a találkozás.

Életem összegezése ez a mű."

A szerző a szerelem rejtélyét igyekszik felfejteni e könyvben, rájönni a szerelem titkára. Ez korántsem könnyű vállalkozás, ám érdemes elolvasni, sok sok értékes sor tárul a szemünk elé. Gyönyörű, megindító gondolatok, elhivatottság és örökláng.