William Golding: A legyek ura

A közelmúltban eldöntöttem, hogy, ami kicsit is érdekel klasszikus és eddig kimaradt, azokat bepótlom. Így legutóbb A legyek urára került sor. 

Először a Szívek Szállodája Roryjánál láttam ezt a könyvet, ráadásul molyon Rory listáján is fenn van, így mindenképp meg akartam próbálni. 

Első olvasásra nekem kicsit Orwell Állatfarm című kötetére hajaz, sok hasonlóságot véltem felfedezni közöttük. 

"– A dolgok szétesnek. Nem értem, miért. Olyan jól kezdődött; boldogok voltunk. És aztán…"

Minden egyes könyv hozzánk tesz valamit, mondanivalója van, ám úgy gondolom, hogy a klasszikusnak titulált kötetek igazán mély üzenetet hordoznak az olvasók számára. Bemutatják az adott kort, korszakot, amelyben íródtak, szemléltetik a társadalmi-, és erőviszonyokat. 

Így történt ez A legyek ura esetében is, ahol a hajótörött fiúk vezért választottak, majd a választás ellenére mégis két csapatra osztódtak, külön vezetővel, mintha ellenfelek lennének, nem egy lenne a vágyuk. Ez pedig nem más, mint, hogy kijussanak a szigetről és haza jussanak. Ám a fiúk közül sokan vademberekként kezdtek viselkedni, mint akiknek elborult az elméje, elfeledve a civilizációt, kulturált viselkedést, létezést. 

"Határoznia és gondolkodnia kell….. a gondolkodás fontos dolog….. következményei s eredményei vannak….."

Láthatjuk az emberi ösztönök fejlődését, az akaratosságot, a másik legyőzni akarását. Az ésszerű döntések mellett sajnos fellépett a hatalomvágy, erőszak, kegyetlenkedések.

A hajótörés, a sziget, maga a bevezető kép Robinson Crusoe világát idézi bennem, azzal a különbséggel, hogy ő mindvégig ember maradt, nem vált erőszaktevővé.

A több ízben megjelent klasszikus hétköznapi problémákat vet fel nem éppen hétköznapi környezetben.

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

A közelmúltban hallottam először erről a könyvről, mely mára - nem véletlenül - klasszikussá nőtte ki magát.

Számomra a könyv szent és sérthetetlen, ahogy az irodalom is, emiatt érdekelt, hogyan vetemedhet valaki ilyen elborzasztó tettre, mint a könyvégetés... Ennek jártam utána Bradbury történetében.

"Emberekkel együtt lenni, az jó. De azt már nem tartom szociális valaminek, ha összeterelnek egy csomó embert, s nem hagyják őket beszélgetni. Tv-óra, kosárlabda, baseball vagy atlétika…"

Külön-külön és egyben tekintve is figyelemre méltó történetet, történeteket kaptam.

A Fahrenheit 451 határozottan helytálló a mai, 21. században. Sokan manapság is inkább struccpolitikát folytatnak, homokba dugják a fejüket, nem veszik észre a problémát a világban, az életükben, csak élnek, sodródnak. Ez köszön vissza Bradbury szavaiból is, míg Guy Montag fülébe egy „kismadár” belecsicsergi, hogy másképp is lehetne élni. Ez a másképp pedig a lelassulás, a pillanat töredékének megfigyelése, rácsodálkozás a természtre, stb. Nem utolsósorban pedig művelődés, költészet, irodalom, kultúra, melyek rávilágítanak a valóra, görbe tükröt tartanak a társadalom felé. Vajon áldás a tudatlanság vagy átok? Jobban járunk, ha sodródunk a tömeggel és nem tudunk semmit vagy van ismeretünk a valódi világról, majd ennek hatására jobb, teljesebb, minőségibb életet élnénk. Elgondolkodtató, vajon érdemes szemet hunyni a társadalom parasztvakítása, megvezetése felett vagy megpróbálhatunk kilógni a sorból, jobbak, eltérőbbek lenni az átlagnál? Tudjunk vagy ne tudjunk? Ez itt a kérdés. Akarom mondani, van egyáltalán kérdés?

A többi rövid történet is tanulságos, érdekes volt a maga módján, bár számomra kissé elvont is egy-egy sztori. Érdemes olvasni a szerzőtől, megismerkedni a stílusával, világnézetével.

George Orwell: Állatfarm

Orwell az 1984 című művével máig töretlen népszerűségnek örvend. Rejtett politikai mondanivalójú műve az Állatfarm is, mely állatok főszereplésével mutatja be az akkori szovjet állam, sztálini korszak elnyomó világát. Ez a szatíra rendkívül hűen ábrázolja a rendszer kegyetlenségét. 

Az Európa Kiadó legutóbb egy letisztult, a fő karaktert középpontba helyező borítóval adta ki a sokak által emlegetett könyvet. 

A szerző a második világháború idején írta a művet, mely 1945-ben látott napvilágot, majd közel 10 évre rá szerzett hírnevet magának. Érdekesség, hogy rajzfilm, majd élőszereplős filmfeldolgozás is készült belőle.

A történet azzal kezdődik, hogy az állatok, a disznók vezetésével megdöntik Mr. Jones, a gazda uralmát. Elegük van a zsarnokságból, egyenlőtlenségből, ám a maguk által igazgatott Állatfarm csak a kezdeti időszakban tűnik szabad, derűs légkörűnek, hamar komorrá válik a hangulat. Eleinte büszkén éneklik az állatok az Angolhon Állatai című indulót, majd az új, zsarnoki vezetésnek köszönhetően le kell mondaniuk róla. Hamar megváltozik, átalakul az a hétparancsolat is, melyet az Állatfarm működésének elején meghatároztak. Megjelenik a történelmi dokumentumok hamisításának eleme, mely egyre durvább formákat ölt. 

"A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul - az éhség, a szenvedés és a csalódás (...), az élet megváltozhatatlan törvényei."

Orwell több ízben is kritizálta a sztálini vezetést, a szovjet mintát. A mű ugyan a sztálini korszak kiparodizálása, ráhúzható minden egyes elnyomó, totalitárius rendszerre. 

A kezdeti "Minden állat egyenlő" jelszó érdekesen módosul a történet végére. Az Őrnagy eszméi feledésbe merülnek Napóleon diktátori uralmával. Napóleon különböző ideológiai magyarázatokkal egyre zsarnokibb, zord diktatúrát kényszerít az állatokra, akiknek ugyan kezd gyanús lenni a sok módosulás, de szólni nem mernek, félnek a megtorlástól.

Elgondolkodtató írás, mely a diktátori rendszerek tükörképeként jelenik meg. Megmutatja, mi történik, ha rossz kezekbe kerül az irányítás és rávilágít arra, hogy nem mindig érdemes váltani, változtatni, hiszen minden uralomnak megvan a maga árnyoldala. 

Michael Cunningham: Az órák

Ez a kötet már azóta izgatja a fantáziámat, mióta megtudtam, hogy Meryl Streep az egyik főszereplő a belőle készült filmadaptációban. Nagy örömmel töltött el, hogy idén tavasszal sikeresen be tudtam szerezni ezt a kötetet. 

Számomra nagy jelentőséggel bír a borító, így külön örültem, hogy a vágyott külsővel sikerült megrendelnem a könyvet. 

"Eltűnődik, nem gondolja-e ugyanezt bizonyos fokig az összes nő: íme egy ragyogó szellem, egy nő, akiben mély bánat és túláradó öröm lakozik, aki inkább lenne valahol máshol, de itt van, és az a sorsa, hogy egyszerű és alapvetően ostoba feladatokat végezzen."

"Elképzeli a szűzies, kiegyensúlyozatlan Virginia Woolfot, akit legyőztek az élet és a művészet lehetetlen követelményei; elképzeli, hogy egy kővel a zsebében a folyóba lép."

Az egymást átszövő történetek rövid idő alatt játszódnak. Legfőbb mondanivalója mindegyiknek az idő, hogy mi lesz a következő órában. Az, hogy vajon tényleg a helyükön vannak e a főszereplők vagy csak eljátszanak egy szerepet, karaktert, de azok nem ők valójában. Érdekes, ahogy a három nő karaktere, élete között párhuzamot von a szerző. Nem is gondolnánk, mennyire hasonlíthat a sorsunk, életünk egy másik személyéhez.Kíváncsi vagyok ezek után a megfilmesített változatra, vajon, hogyan vitték vászonra ezt a történetcsokrot.

Michael ​Cunningham, a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb alakja, Órák című regényéért 1999-ben elnyerte a PEN-klub Faulkner-díját, valamint az irodalmi Pulitzer-díjat. A könyv három nő sorsán keresztül tér és idő metafizikus kapcsolatának szívszorító élményét nyújtja. Első helyszíne London, az idő pedig a második világháború kezdő napja. Virginia Woolf írónő öngyilkosságot követ el. Teste ott lebeg a folyóban, melynek hídján anyukájával éppen átsétál egy kisfiú. A következő helyszín New York City, a XX. század végén. Clarissa Vaughan könyvkiadó éppen virágot vásárol barátjának, Richardnak, a beteg homoszexuális költőnek, aki most nyert el egy rangos irodalmi díjat. A harmadik idősíkon a második világháború után vagyunk, Kaliforniában, ahol Laura Braun háziasszony neveli fiát, egy meglehetősen fojtogató légkörű házasságban. Cunningham kivételes könnyedséggel és biztonsággal teremt kapcsolatot a három nő sorsa között. S miközben a regény ide-oda ugrál a XX. században, az író tiszta, erős, költői hangon mesél el történeteket emberekről, akik szerelem és magány, remény és elkeseredés konfliktusaiban próbálnak értékes életet élni, nem egyszer családjuk, barátaik és szeretőik ellenében.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

A kis herceg számomra az első meghatározó olvasmányom volt, amit újraolvastam a napokban.

A meseregény nem csak izgalmas, kalandos olvasmány, de tanulságos tanmese is.

Nem véletlen, hogy örök klasszikusról van szó, hiszen a szerző gondolatai mindmáig érvényesek. S, annak is nyomós oka van, hogy a szerző elsősorban felnőtteknek szóló meseként definiálja a történetet, melyet papírra vetett. 

A róka eszmefuttatása, bölcseletei örökre belém ivódtak, sokszor irányvonalat adnak ebben a kusza társadalomban, emberi viszonyokban. 

Most pedig jöjjenek az általam fontosnak ítélt idézetek:

"-Az emberek itt,a Földön-mondta a kis herceg-ötezer rózsát nevelnek egyetlen kertben…mégsem találják meg,amit keresnek.

-Bizony,nem találják-helyeseltem.

-Pedig elég volna egyetlen rózsa vagy egyetlen korty víz..abban megtalálhatnák.

-Így igaz-feleltem

A kis herceg még hozzátette:

-Csak,hogy a szem vak. A szívünkkel kell keresni."

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Ami igazán fontos, számít az életben és értékes, az nem feltétlen anyagi, kézzelfogható dolog, hanem inkább egy tulajdonság, érzés, ami felbecsülhetetlen és pénzzel nem megfizethető. Tehát nyitott szemmel járjunk a világban, ne csak nézzünk, de lássunk is! Vegyük észre a valódi csodákat!

 "Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."

Szintén egy szívhez szóló, gyönyörű idézet. Amíg nem ismerjük egymást, addig idegenek vagyunk a másik szemében, mint az összes többi élőlény, ember, akiket nem ismerünk, akikkel nem állunk kapcsolatban. Amikor megismerkedünk és néhány embert a bizalmunkba, belső körünkbe fogadunk és az illető ezt viszonozza, akkor az azt jelenti, hogy megszelídítettük egymást. Azaz felelősek vagyunk egymásért, együtt sírunk-nevetünk, ott vagyunk, ha támasz kell, stb.  

"- Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem."

Vagyis hiába vagyunk emberek között, akkor is lehetünk egyedül, nem csak akkor, amikor nincs körülöttünk senki. Sőt! Sokszor, ha társaságba nem vesznek rólunk tudomást, kilógunk a sorból, esetleg levegőnek néznek minket, abban az esetben sokkal magányosabbak lehetünk, mint egyedül, amikor csend és béke vesz körül minket.  

"Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból."

Aki fontos/fontossá válik a számunkra, akit szeretünk, az különleges helyet tölt be a szívünkben, másképp figyelünk a hangjára, lépései neszére egy szeretett személynek, mint egy idegennek.  

"Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat."

Egy-egy kellemetlen eseményt, impulzust el kell viselnünk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a szivárvány szépségét, az örömöt, boldogságot.

"Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."

Másokat hamar és könnyen megítélünk, míg magunk fölött nehezen, alig vesszük észre magunkban a hibát. Szokták is mondani, másban a szálkát is észreveszi, magában a gerendát sem. Tanulság, hogy először saját magunk fölött törjünk pálcát, csak aztán ítélkezzünk mások felett. 

"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (...). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet."

Fontos, hogy, ha öröm ér bennünket, már előre felkészülhessünk rá.

A kerettörténet (kényszerleszállás a sivatagban, megismerkedés egy rejtélyes kisfiúval, a visszatérés) valóságba oltott mese, megtörtént események költői változata. Az igazi mesevilág a B-612-es kisbolygón tárul elénk. Ezen a gyermekkort idéző játékbolygón él a címszereplő, s innen indul el látogatóba, a szomszédos planéták lakóihoz. E különös mesefigurák - köztük a király, akinek mindenki alattvaló; a hiú ember, aki csak csodálókat ismer; az iszákos, aki azért iszik, hogy elfelejtse szégyenét és szégyenkezik, mert részeges - valamennyien a valóság visszásságairól beszélnek. A gyermekmesén belül ott van egy másik, voltaire-i filozófikus mese: egy gyermek utazásának története, aki ártatlan szemével értetlenül figyeli a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatás tanítja meg a kis herceget, miképpen nem szabad élni.A Földön az első kissé keserű figyelmeztetést a kígyótól kapja, amikor magányosságról panaszkodik; Az emberek között is egyedül van az ember. A nagy titkot a rókától tudja meg, aki elárulja neki, hogy az élet értelme a szeretetben, a kapcsolatteremtésben rejlik. Ez az egyetlen módja, hogy az emberek kitörjenek magányuk börtönéből. A rókától tudja meg azt is, hogy mi köt erős szálakkal az élethez: Örökre felelős leszel azért, mert megszelídítettél. A kis herceg halála jelképes; elhagyja a Földet, hogy visszatérjen bolygójára, miután megtanulta, hogyan kell élni.

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Hemingway klasszikusát idén a XXI. Század Kiadó új, gyönyörű kiadásban közölte, ahogy a szerző többi népszerű művét is. Volt szerencsém beszerezni az említett kiadást, amit hamar gyorsan ki is olvastam. 

Már régóta terveztem elolvasni Az öreg halász és a tengert, mégis ez idáig váratott magára. Anno még a Szívek Szállodájában Rory dicsérte nagyon, beszélt róla, ami megfogott, felkeltette az érdeklődésem. 

"Sok mindent hozhattál volna – gondolta magában. – De hát nem hoztál, öreg. Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van."

A szerző gyönyörűen fogalmaz, könnyed, jól olvasható a szöveg, nem okoz nehézséget a megértése. A főszereplő öreg halász a tengernek, halászatnak szentelte életét, mindig reménnyel telve ment ki a nyílt vízre, sosem csüggedt, ha  éppen nem volt fogás, bízott a holnap újdonságában. Santiago akár példakép is lehet kitartásával, erős jellemével, ahogy megküzdött a nagy hallal, kockáztatva saját életét. Az öreg halász beérte a minimummal, nem törekedett nagy vagyonra, akkor volt teljesen önmaga, elemében, amikor kint lehetett a tengeren. Ahogy sok más esetben, úgy itt is igaznak látszik a mondás, miszerint Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út. Természetesen fontos a cél is, de hiába, ha nem élvezzük, nem éljük közben az életünket, csak gürizünk, dolgozunk éjt nappallá téve, hogy elérjük a boldogságot.

"Ne töprengj, öreg – mondta fennhangon. – Vitorlázz tovább hazafelé, és nézz szembe a dolgokkal, ha egyszer rákerül a sor."

Első ránézésre csak egy kubai halászról és egy halról szól a történet, ám sokkal több van e mögött, mint elsőre látszik. Láthatjuk a vágyott célt, a nagy halat, majd az ehhez vezető utat, a küzdést, akaratot, elszántságot a hal megszerzésére, megtartására fordított figyelmet. Emiatt egy példaértékű főszereplőt ismerhetünk meg, aki dacolva a viharral, ragadozó cápákkal kitart a célja mellett, nem adja fel az akadályok ellenére sem. 

Örülök, hogy gazdagabb lettem ezzel a történettel, kár lett volna kihagyni, érdemes megismerkedni vele! 

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Szerb Antal klasszikusa már azóta foglalkoztat, hogy 2015-ben az egyetemen így ismertem meg egyik szaktársamat, hogy az Utas és holdvilágot olvasta. Azóta foglalkoztatott a könyv, motoszkált bennem a gondolat, vajon mit tudhat, amitől ennyire népszerű? 
Ráadásul Szabados Áginak ez a kedvenc könyve, ami szintén sokat nyomott a latba, hogy kézbe vegyem. 

"Ne akarjon újra fiatal lenni, Isten adja a férfikort és az öregséget is."

"– […] Ettől ijedtem meg, önmagamtól, attól, hogy mi mindenre lennék én képes, hogy még mi minden történhetnék velem.

Elgondolkodtató könyv, gyönyörű tájleírással fűszerezve. Feleljünk meg az elvárásoknak vagy legyünk önmagunk minden megfelelési kényszer nélkül? Vajon megéri a múltban élni, a múlt emlékképeit kergetni vagy inkább a saját jelenünket kellene megélnünk? Ezeket és ehhez hasonló kérdéseket feszeget Szerb Antal szépirodalmi műve. Még kell, hogy ülepedjen bennem a fő mondanivalója, de legalább egyszer mindenképpen érdemes elolvasni.

Először valami másra, többre számítottam, talán arra, hogy jobban megszólít a történet. Ennek ellenére, hogy nem száz százalékosan kaptam azt, amire számítottam, sok fontos dolgot, életünkkel kapcsolatos kérdést feszeget a szerző, melyekre érdemes figyelni, párhuzamot vonni a saját életünk alakulása és Mihály döntései között. Például, hogy ne kergessük ifjúságunkat, hanem éljük meg a jelen pillanatot annal szépségével, lehetőségével együtt. 

Megismerkednél a népszerű Utas és holdvilággal? Rendeld meg új külsővel a Libri webáruházból! 

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

A Kisasszonyok egy rendkívül pozitív és derűs történet

Elbűvölő írás az összetartásról, szeretetről, megbocsátásról, segítségnyújtásról, önzetlenségről, barátságról.

Louisa May Alcott önéletrajzi ihletésű könyve jóval több, mint családregény. Egy kedves, néhol civakodó, de megbékélő nővéreket ismerhetünk meg, akik igen különbözőek, mégis közel állnak egymáshoz.

A négy nővér - Meg, Jo, Beth, Amy - története, fejlődése példaértékű lehet mindannyiunknak számára. Édesanyjuk nagy odafigyeléssel terelgeti őket a helyes útra, a azülői gondoskodásnak hála, ha hibát is vétenek, hamar kiküszöbölik a csorbát, megbánják tettüket, belátják, ha helytelenül viselkedtek.

Izgalmas volt nyomon követni a lányok mindennapjait, kalandjait. Érdeklődve olvastam, milyen elfoglaltságokat találtak ki maguknak unaloműzőként. Napsütéses időben kertészkedtek, a folyón eveztek, virágot szedtek, varrogattak, főzni tanultak vagy meghívásra táncmulatságba, színházba mentek. Ám a legjobban a titkos társaságuk tetszett, mely Pickwick Klub névre hallgatott. Ezen belül újságot írtak, amit kreatív tartalommal, izgalmas írói álnévvel működtetek. A Pickwick dosszié újságba mind a négyen különböző témában képviselték magukat elsősorban egymás és saját maguk szórakozására.

Egy lenyűgöző, megindító, példaértékű könyvet ismertem meg, ami a mai világban is megállja a helyét. Nagyon örülök, hogy sikerült beszereznem a gyönyörű Manó Könyvek kiadást, melyet Ella Bailey rajzai díszítenek.

Ajánlom mindenkinek, aki egy kellemes, szórakoztató 19. századi családregényt olvasna.

Truman Capote: Álom luxuskivitelben

Avagy úgy is mondhatnánk luxus álomkivitelben, kinek, ahogy tetszik. Lényeg a lényeg, ki ne akarna egy olyan életet, mint amilyen a főszereplőé is. Saját lakás, gyönyörű ruhák, mesés éttermek, Tiffany csodák, újabb és újabb hódolók, na és persze az édes semmittevés.

Manapság egyre többen örülnénk egy kis szabadidőnek, így nem csoda, ha szívesen képzeljük magunkat Holly bőrében, akit a filmben igen élethűen alakít Audrey Hepburn színésznő.
Ám ez a fene nagy ráérősség, lustaság sem lenne jó úgy gondolom. Egy idő után belefáradnánk - én legalábbis biztos -, hogy minden nap monoton telik egymás után. Kell valami változatosság is a mindennapokban, valami új, friss dolog a szürkeségben. Fontosnak tartom, hogy két lábbal a földön álljunk, persze álmokkal, néha szárnyakkal is, de ne repüljünk túl magasra, mert a valóság hátszele előbb-utóbb úgyis visszahúz.

Összességében tetszett a történet, bár kivételesen ebben az esetben a filmváltozatot jobban élveztem, mint a könyvet. Valahogy követhetőbb volt, mint az eredeti, írott változat.

https://moly.hu/konyvek/truman-capote-alom-luxuskivitelben

Cervantes: Don Quijote

Sokáig húztam-halasztottam, végül nekiálltam ennek a könyvnek.
Lehet, hogy nem megfelelő élethelyzetben olvastam, vagy fiatalabban kellett volna, de nekem most ez, ahogy van, nem jött be.
Ugyan Don Quijote személye csak kitaláció, valósághűen volt ábrázolva a lovagi élet, világ.
Személy szerint nekem nem tetszett ez a történet.. Annak idején nem volt kötelező olvasmány, ezért gondoltam most megpróbálkozom vele. A musical filmet megnézem még, azt dicsérik, hátha jobban fog tetszeni, mint könyvben. A könyvről nem szeretnék senkit lebeszélni, de rábeszélni sem! :)

 https://moly.hu/konyvek/miguel-de-cervantes-don-quijote