Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Az írónőnek korábban olvastam már az első két kötetét, így izgatottan vártam ezt a történetet is. 

A szerző fiatal kora ellenére  - vagy épp emiatt - átlátja, érzi a világ működését, melyet könyveiben visszaad. Az előző könyveihez (Normális emberek, Baráti beszélgetések) hasonlóan a Hová lettél szép világ is a mai fiatalságra helyezi a hangsúlyt. A fiatal felnőttek - ahogy az életben is - keresik az útjukat, azt, hogy mi a helyes irány, mit, hogyan cselekedjenek. 

"Olyan ez, hogy amikor minden nagyon rossz, akkor van egy kis érzés, akkora, mint egy makk, és bennem van, itt. A szegycsontjára mutatott, a bordái közé. Olyan, hogy amikor le vagyok hangolva, tudom, hogy felhívhatlak, és te majd megnyugtatsz. És amikor erre gondolok, legtöbbször nem is kell, hogy felhívjalak."

"Azt mondogatom magamnak, hogy boldog akarok lenni, csak éppen nem alakultak ki a boldogság feltételei. De mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha én nem hagyom magamnak, hogy boldog legyek? Mert félek, vagy jobban szeretek önsajnálatban fetrengeni, vagy nem hiszem el, hogy megérdemlem a jó dolgokat, vagy bármi más miatt. Ha valami jó történik velem, mindig azon rágódom, az egész vajon mikor fordul át rosszba. Szinte vágyom arra, hogy minél hamarabb történjen valami rossz, inkább hamarabb, mint később, ha lehet, akkor azonnal, hogy legalább ne kellien folyton szoronganom miatta."

Erősen elgondolkodtató, amit a szerző közvetít. Vajon, mikor választjuk a helyes utat, mikor élünk helyesen?A főszereplők úgy ahogy van megismerik az élet nyers oldalát, igazi valóját. Aggódnak az életük, a jövőjük miatt, az egymáshoz fűződő viszonyaikon, a szexualitáson és annak hatásán. Ám szépség is van a világban, alakulhatnak jól is a dolgok, mindezt csak észre kell venni, meg kell becsülni és értékelni az összes apró jót, ami megadatik.

Azt hiszem, ahogy a könyvben szereplőkkel, úgy velünk is előfordulhat, hogy boldogok akarunk lenni, jól akarjuk érezni magunkat, de azt hisszük vagy éppen ettől félünk, hogy nem érdemeljük meg. Meglehet, hogy néha saját magunk ellenségei vagyunk és mi akadályozzunk önmagunk boldogságát, boldogulását? A szereplők, Eileen, Alice, Felix és Simon akár mi is lehetnénk a harmincas éveinkben. Toljuk a karriert, igyekszünk jó pályán tartani a baráti kapcsolatainkat, mindeközben az élet történik velünk, az idő halad, s úgy érezhetjük, hogy megragadtunk benne. Ezt és mindezek nehézségeit mutatja be az írónő a négy fiatal életútján egymáshoz való kapcsolódásain keresztül. 

A fiatal szerző tükröt tart a társadalom elé, megmutatja a 30-asok dilemmáit, kétkedéseit, azt, hogy hogyan boldogulnak ebben a mai világban.

A könyvet ITT tudod beszerezni :)

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Már nagyon régóta el akartam olvasni ezt az Ahern klasszikust, ami nem csak film változatban, de olvasva is belopta magát a szívembe. Nagyon tetszett, hogy nem egy szimpla szerelmes történetet kaptam, hanem annál sokkal átfogóbb, eseménydús beszámolót két fiatal, majd középkorú felnőtt életéről, kapcsolatáról.

"Pokolba az óvatossággal! Fejest ugrok az ismeretlenbe meg a többi közhely."

Eddig egy Athenaem Kiadó által megjelentetett könyvben sem csalódtam, amit volt szerencsém olvasni, így nagy bizalommal álltam neki az Ahol a szivárvány véget ér regénynek is.

"Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak az alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis, az idő végül elfogy, és az ember a szíve legmélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?"

Fantasztikus, ahogy az írónő szövi a történetet. A karakterek szerethetőek, mintha a szomszédból lépnének elő. A filmet régebben már láttam, ám, ahogy haladtam a könyv vége felé ismét megnéztem a hangulata miatt. A könyvbeli levelezésekből többet megtudhatunk Rosie és Alex gyermek-, és fiatalkoráról, kapcsolatáról. Fájó volt olvasni, hogy oly' sokára találnak egymásra, de közben izgalmas is, hogy mi mindenen mentek keresztül mind együtt, mind egyedül. A könyv jó példa arra, hogy egy fiú és egy lány barátsága megmaradhat e barátságnak a későbbiekben, felnőttkorukban is. Rosie és Alex barátsága kitartott felnőttkorukig, ám a szerelem szikrája eltemetve ott bújkált mindkettejükben. Sajnos az élet a legtöbb esetben közbeszólt, így nem lehettek együtt, végül hosszú idő után egymásra találtak.

Egyszerre szól a két fiatal története az igaz barátságról, az álmokról, arról, hogy tartsunk ki a céljaink mellett, ugorjuk meg az akadályokat és higgyünk önmagunkban. Emellett nagyon fontos üzenetet közvetít még a szerző. Az idő repül, egyik nap a másik után, csak úgy tovaszállnak a percek, nem lehet visszahozni az eltékozolt időt. Emiatt nagyon fontos, hogy mindig ragadjuk meg a pillanatot, ne várjunk a csodára, az égi jelre, üzenetre, hanem vegyük kezünkbe a sorsunkat és cselekedjünk, hiszen ma építjük a holnapi napot, a jövőt.

Már alig várom, hogy újabb Cecelia Ahern világban találjam magam. Egyenlőre a tanulás ezt késlelteti, de ami késik az nem múlik. Figyeljétek az oldalt, bármikor jöhet egy izgalmas bejegyzés. ;)

Kíváncsi vagy Rosie és Alex különleges kapcsolatára? Szerezd be a könyvet a Kiadótól !