A következő címkéjű bejegyzések mutatása: levélregény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: levélregény. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. február 22., szerda

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Az írónőnek korábban olvastam már az első két kötetét, így izgatottan vártam ezt a történetet is. 

A szerző fiatal kora ellenére  - vagy épp emiatt - átlátja, érzi a világ működését, melyet könyveiben visszaad. Az előző könyveihez (Normális emberekBaráti beszélgetések) hasonlóan a Hová lettél szép világ is a mai fiatalságra helyezi a hangsúlyt. A fiatal felnőttek - ahogy az életben is - keresik az útjukat, azt, hogy mi a helyes irány, mit, hogyan cselekedjenek. 

"Olyan ez, hogy amikor minden nagyon rossz, akkor van egy kis érzés, akkora, mint egy makk, és bennem van, itt. A szegycsontjára mutatott, a bordái közé. Olyan, hogy amikor le vagyok hangolva, tudom, hogy felhívhatlak, és te majd megnyugtatsz. És amikor erre gondolok, legtöbbször nem is kell, hogy felhívjalak."
"Azt mondogatom magamnak, hogy boldog akarok lenni, csak éppen nem alakultak ki a boldogság feltételei. De mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha én nem hagyom magamnak, hogy boldog legyek? Mert félek, vagy jobban szeretek önsajnálatban fetrengeni, vagy nem hiszem el, hogy megérdemlem a jó dolgokat, vagy bármi más miatt. Ha valami jó történik velem, mindig azon rágódom, az egész vajon mikor fordul át rosszba. Szinte vágyom arra, hogy minél hamarabb történjen valami rossz, inkább hamarabb, mint később, ha lehet, akkor azonnal, hogy legalább ne kellien folyton szoronganom miatta."
Erősen elgondolkodtató, amit a szerző közvetít. Vajon, mikor választjuk a helyes utat, mikor élünk helyesen?A főszereplők úgy ahogy van megismerik az élet nyers oldalát, igazi valóját. Aggódnak az életük, a jövőjük miatt, az egymáshoz fűződő viszonyaikon, a szexualitáson és annak hatásán. Ám szépség is van a világban, alakulhatnak jól is a dolgok, mindezt csak észre kell venni, meg kell becsülni és értékelni az összes apró jót, ami megadatik.

Azt hiszem, ahogy a könyvben szereplőkkel, úgy velünk is előfordulhat, hogy boldogok akarunk lenni, jól akarjuk érezni magunkat, de azt hisszük vagy éppen ettől félünk, hogy nem érdemeljük meg. Meglehet, hogy néha saját magunk ellenségei vagyunk és mi akadályozzunk önmagunk boldogságát, boldogulását? A szereplők, Eileen, Alice, Felix és Simon akár mi is lehetnénk a harmincas éveinkben. Toljuk a karriert, igyekszünk jó pályán tartani a baráti kapcsolatainkat, mindeközben az élet történik velünk, az idő halad, s úgy érezhetjük, hogy megragadtunk benne. Ezt és mindezek nehézségeit mutatja be az írónő a négy fiatal életútján egymáshoz való kapcsolódásain keresztül. 

A fiatal szerző tükröt tart a társadalom elé, megmutatja a 30-asok dilemmáit, kétkedéseit, azt, hogy hogyan boldogulnak ebben a mai világban.

A könyvet ITT tudod beszerezni :)

2022. szeptember 8., csütörtök

Stephen Chobsky: Egy különc srác feljegyzései

Ugyan már bőven elmúltam kamasz, de még mindig érdekelnek a róluk szóló könyvek, felnövés történetek. Így évekkel a film megtekintése után a könyvet is elolvastam. 

A könyv szinte teljesen olyan, mintha a modern Zabhegyező története jelenne meg előttem. Kedveltem azt a könyvet is, így nem volt kérdés, hogy ez is elnyeri a tetszésemet.

A kötet valóban feljegyzésekből áll, naplószerűen mutatja be Charlie mindennapjait, mint elsőéves gimnazista ennek minden szép és kevésbé kellemes oldalával. 

Megtudhatjuk, hogyan ismerkedik meg felsőbbéves barátaival, akik hatással vannak hétköznapjaira, néhol hangulatára is. Majd bekopogtat a szerelem az életébe, ám nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk, hiszen eleinte ez egy viszonzatlan szerelemnek tűnik majd amikor Charlie cselekedhetne, hogy több is legyen belőle, háttérbe vonul. Ezzel párhuzamosan egy másik lánnyal kezd kapcsolatot, akit csak kedvel, de nem szeret, nem tud ráhangolódni. Az érzelmek garmadája mellett folyamatosan jelen van a bulizás is, ami sokszor kellemetlen véget ér a zéró kontrollnak köszönhetően.

Igazi zűrzavaros, mégis különc kamasz életébe kaphatunk betekintést, aki küzd a saját érzéseivel, a bizonytalanságával, családi múltjával. Emellett könyv és filmajánlót is kapunk, hiszen Bill, Charlie egyik tanára zseniális olvasmányokat és filmeket ajánl a fiúnak, melyek többsége klasszikus. 

Érdekesség, hogy Charlie a beszámolóját egy ismeretlennek írja, elkülönülve a valóságtól, nem egy közeli személyt választ címzettnek. 

A szerző hűen tükrözi a kamasz felnőtté válásának zűrzavaros mivoltát, a családi drámát, barátságokat, szerelmet, stb. Felidézi, bennünk olvasókban, hogy milyen is volt kamaszként létezni, érezni a testi-lelki-tudati átalakulásunkat.

2022. augusztus 5., péntek

Alice Walker: Bíborszín

Nagyon sok jót olvastam már korábban erről a kötetről, a történet fontosságáról, mélységéről. Ráadásul Emma Watson szerint a világirodalom 10 legfontosabb nőregényeinek egyike, ami szintén plusz pont, hogy el akarjam olvasni. 

Mindemellett mindig is érdekeltek a mély, lélektani, igaz történeten alapuló könyvek. Így a napokban végre rászántam magam és alaposan elmélyedtem Celie történetébe. A cselekmény néhol már szinte könnyeket csalt a szemembe, a megrázó, embertelen, meghökkentő tartalmak pedig együttérzést váltottak ki belőlem a főszereplő, majd annak húga iránt. 

"Ó, Celie, igenis vannak színesbőrű emberek a világban, akik akarják, hogy okosodjunk! Akik akarják, hogy fölemelkedjünk és meglássuk a fényt!"

Ez a könyv bebizonyítja, hogy mekkora ereje van a szeretetnek és mi is az igazi szabadság. A női szereplőknek, de főként  a főszereplőnek, Celie-nek meglehetősen nehéz a sorsa, mintha verné az Isten is, miközben ő hősiesen kitart, nem adja fel. A húga iránti szeretete élteti, ad neki reményt minden nap a kegyetlenségek közepette. Majd megjelenik egy határozott fellépésű, önálló fekete nő, aki megmutatja neki, milyen is az, amikor nem a férfi uralkodik a nő felett és milyen, amikor valóban, igazán törődnek a másikkal. 


Ahogy azt a történet is bemutatja, hitre, fogódzóra, támaszra szüksége van minden embernek. Ezt nevezhetjük Istennek, önmagunknak, a szeretetnek, reménynek, aminek csak szeretnénk. A hit segít elviselni a nehézségeket, kihívásokat, így a felhők mögül egyszer csak előbújik a Nap. 
Az egyik szereplő találóan fejezi ki magát, amikor azt mondja, hogy Isten velünk születik, ő nem képkiállítás, nem férfi vagy nő, nem kell valahogyan kinéznie. Milyen igaza van, hiszen Istenben hinni kell, nem pedig elképzelni ilyen olyan alakban. Olyan ez alapján, mintha mindannyiunkban lenne egy kis Isten, akivel beszélgethetünk, tanácskozhatunk. 

A regény ugyan nem a rabszolgaság idejében játszódik, mégis fellehető a történetben. A feketéket, a fekete nőket alacsonyabb rendűnek ábrázolja a fehéreknél. Erősen megjelenik az elnyomás, a férfiuralom. Főhősünk rendkívül nagy hátrányban szenved. Fekete, szegény és csúnya is ráadásul. Úgy bánnak vele, mint az állattal. Adják, veszik, majd használják kényükre-kedvükre zokszó nélkül. Elkeserítő, hogy mi folyik ebben a világban, ami elénk tárul. A baj az, hogy mindez nem áll távol a valóságtól. 

Érdekesség még a történetben a társadalomkritika mellett, hogy egy-egy képben feltűnik Celie szexuális beállítottsága is az egyik női karakter kapcsán. Ám a főszereplő nem tudja meghatározni, hogy mit is érez pontosan. Azt tudja, hogy a férfiakhoz nem vonzódik, amihez persze hozzájárulhatott az is, ahogy bántak vele. 

Összességében egy mély, erős lélegzetvételű regényt kaptam, ami örök nyomot hagy bennem. Újdonság volt számomra, hogy film is létezik a könyvből, amit ráadásul Steven Spielberg vitt vászonra. A levélregény fő üzenete, hogy SOHA NE ADD FEL! Bármi történjék is, tarts ki, higgy, remélj szüntelen, hiszen így még felvirradhat egy új nap hajnala.

2020. február 19., szerda

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Már nagyon régóta el akartam olvasni ezt az Ahern klasszikust, ami nem csak film változatban, de olvasva is belopta magát a szívembe. Nagyon tetszett, hogy nem egy szimpla szerelmes történetet kaptam, hanem annál sokkal átfogóbb, eseménydús beszámolót két fiatal, majd középkorú felnőtt életéről, kapcsolatáról.
"Pokolba az óvatossággal! Fejest ugrok az ismeretlenbe meg a többi közhely."

Eddig egy Athenaem Kiadó által megjelentetett könyvben sem csalódtam, amit volt szerencsém olvasni, így nagy bizalommal álltam neki az Ahol a szivárvány véget ér regénynek is. 

"Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak az alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis, az idő végül elfogy, és az ember a szíve legmélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?"
Fantasztikus, ahogy az írónő szövi a történetet. A kakaterek szerethetőek,mintha a szomszédból lépnének elő. A filmet régebben már láttam, ám, ahogy haladtam a könyv vége felé ismét megnéztem a hangulata miatt. A könyvbeli levelezésekből többet megtudhatunk Rosie és Alex gyermek-, és fiatalkoráról, kapcsolatáról. Fájó volt olvasni, hogy oly' sokára találnak egymásra, de közben izgalmas is, hogy mi mindenen mentek keresztül mind együtt, mind egyedül. A könyv jó példa arra, hogy egy fiú és egy lány barátsága megmaradhat e barátságnak a későbbiekben, felnőttkorukban is. Rosie és Alex barátsága kitartott felnőttkorukig, ám a szerelem szikrája eltemetve ott bújkált mindkettejükben. Sajnos az élet a legtöbb esetben közbeszólt, így nem lehettek együtt, végül hosszú idő után egymásra találtak.

Egyszerre szól a két fiatal története az igaz barátságról, az álmokról, arról, hogy tartsunk ki a céljaink mellett, ugorjuk meg az akadályokat és higgyünk önmagunkban. Emellett nagyon fontos üzenetet közvetít még a szerző. Az idő repül, egyik nap a másik után, csak úgy tovaszállnak a percek, nem lehet visszahozni az eltékozolt időt. Emiatt nagyon fontos, hogy mindig ragadjuk meg a pillanatot, ne várjunk a csodára, az égi jelre, üzenetre, hanem vegyük kezünkbe a sorsunkat és cselekedjünk, hiszen ma építjük a holnapi napot, a jövőt. 

Már alig várom, hogy újabb Cecelia Ahern világban találjam magam. Egyenlőre a tanulás ezt késlelteti, de ami késik az nem múlik. Figyeljétek az oldalt, bármikor jöhet egy izgalmas bejegyzés. ;) 

Kíváncsi vagy Rosie és Alex különleges kapcsolatára? Szerezd be a könyvet a Kiadótól !