Sissel-Jo Gazan: Fehér virágok

Szorgalmi időszak lévén gyűlnek a kötelező olvasmányok a polcomon. A szárazabb hangvételi, szakmai írások mellett szüksége volt a lelkemnek egy kis feltöltő könyvélményre is. Így esett a választás a dán szerző, Sissel-Jo Gazan 2021-ben megjelent Fehér virágok című írására.

Korábban már olvastam az írónőtől (lásd: A dinoszaurusz tolla), így tudtam, hogy milyen stílusra számíthatok. 

Elöljáróban a borítóról szeretnék említést tenni. A színes borító mérgező és védett növényeket egyaránt ábrázol, középpontban pedig egy elefánt feje kivehető a képen. A színek párhuzamban vannak a címmel, hiszen csupa fehér betűkkel láthatjuk a Fehér virágok feliratot, utalnak egymásra.

"Az ember a családja kezét engedi el utoljára."

"A világ legjobb művészei a világ legősibb vásznára rajzolnak – mutatott a karjára. – A bőrre."

E két idézet ízelítőt ad abból, hogy mi az, ami fontos és központi szerepet játszik a történetben. A történetben szereplő család életében rendkívül fontos a tetoválás, míg a család, az összetartozás, felelősségvállalás, segítés is folyamatosan jelen van. Mindemellett megjelenik a gyermekbántalmazás, erőszak, pedofília vonal, ami erősen meghatározza a kötet thriller, krimi jellegét.

Összességében a történetvezetés zseniális. Azok, akik olvasták A dinoszaurusz tolla vagy a Tintagomba című könyveit a szerzőnek, tudják, miről beszélek.

Eddig ez a második olvasmányom az írónőtől, de a hiányzó Tintagombát is szeretném pótolni.

Rendkívül alaposan mutatja be a szerző a helyszínt, a cselekményt fokozatosan bontja ki az olvasó előtt.

Különleges családregény a Fehér virágok, s egyben bűnügyi krimi/thriller is egyben. A helyi növények részletes bemutatása különösen tetszett. Emellett izgalmas, s néhol elszomorító volt szembesülni a család múltjával, történetével. Maga a cselekmény egy eltűnt lányt állít középpontba, aki körül meglehetősen sok a homályos részlet. Majd hamar rátér az írónő a család életére, kapcsolataira a szigeten.

Rengeteg a rejtély, a bűnös, gyanús ügy, titokzatos karakter. Ezek mind-mind fenntartották az érdeklődésemet. Egyedül azt sajnálom, hogy az eltűnt lány rejtélye szinte teljesen homályban maradt. Megtudjuk, mi történt vele, de, miért és hogyan, azt nem igazán. Ezt az egyet hiányoltam a történetből, egyébként elégedett voltam vele.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

A szerző már megvett magának a Kis tüzek mindenütt című könyvével, így nem is volt kérdés, hogy elolvassam az Amit sohase mondtam el kötetét is. Témáját tekintve hasonló mindkettő, egy azonos vonalon haladt tovább az írónő, de mégis teljesen más a történet.

Már maga a borító is sokat sejtető, hiszen elgondolkodtató, hogy vajon úszik a lány a borítón vagy lebeg a víz színén süllyedésre készen, mint egy hulla. 

"Mitől lesz valami értékes nekünk? Ha elveszítjük és megtaláljuk."

"Feltételes múlt: az elszalasztott lehetőségek igeideje."

A Kis tüzek mindenütt című írása után kíváncsi voltam, mit tartogat még a szerző. Ebben a kötetben sem csalódtam. Tele van mélységgel, ki nem mondott fájdalommal, csalódottsággal, megfelelési kényszerrel, tévedések sorozatával.

Egy gyermek halála, mely először szétszakítja, majd összehozza a tévelygő, zavarodott családot.

A történetben az édesanya legrosszabbat teszi a gyermekével. Általa akarja beteljesíteni az álmát, ami neki nem adatott meg. Ám ez a visszájára sül el, hiszen egyik gyermekre sem erőltetheti rá a szülő az akaratát, hogy helyette élje az életet.

Erősen megjelenik a feminista szál is a történetben az édesanya szálán keresztül. Ő az, aki feladta az álmát, a karrierjét a családjáért, amivel akkor szembesül igazán, amikor a múltból emlékeztetőt kap, hogy mit is veszített, látszólag mennyivel kevesebb az élete. Majd Lydia személyében is megjelenik a feminista vonal, ám az édesanyja által, ezt nem ő választja magának. 

Elgondolkodtató, mekkora kárt okozhat egy gyermekben, ha a szülő oly módon akarja érvényesíteni az akaratát, álmát rajta keresztül, hogy az a gyermek már szinte fuldoklik, nem kap levegőt a nyomástól, emellett mégis meg akar felelni, hogy boldoggá tegye a szülőjét.

Nagyon remélem, hogy olvashatunk még az írónőtől, aki szavak, párbeszéd nélkül is érzékelteti a feszültséget a könyveiben.

Ez a történet egy megindító írás egy családról, akik minél jobban érteni akarják egymást, küzdenek ezért, ám nem beszélnek őszintén egymással, elhallgatnak dolgokat, ami nem vezet eredményhez. Sokszor nem minden az, aminek látszik, érdemes a dolgok mögé is nézni. Erre (is) hívja fel az olvasó figyelmét a szerző.

Chuck Wendig: Vészmadarak

 Miriam Black 1. 

A kötetet néhány éve nyereménykönyv formájában került hozzám. Egész eddig halogattam, most végre sort kerítettem rá és elmélyedtem ebbe a számomra szokatlan thrillerbe.

"– Lehet, hogy a tudat alatti elme hatalmasabb, mint gondolnád."

A borító már első ránézésre megfogott a sötét, sokat sejtető ábrázolásmóddal. Kíváncsi voltam, vajon a belbecs is ilyen különc, mint  külcsín?

"Ahogy öregszel, lassan rájössz, hogy a születésnap csak egy forgóajtó, és egyre beljebb és beljebb és mélyebbre visz, míg a születésnap hirtelen már nem a potenciálról szól, hanem az elkerülhetetlenről."

Fanyar humorral ellátott thriller, amit egyáltalán nem mondanék szokványosnak. Sőt, voltak pillanatok, amikor inkább a főszereplő ellen voltam,mint mellette, számomra nagyon idegen a stílusa, nyersessége, ahogy megnyilvánul. Megmozgatott a cselekmény,vajon mi történik. Folyamatosan ez a „kő kövön nem marad” érzésem volt, ami be is igazolódott, s végül úgymond észbe kapott a főhős és fordulatot vett a történet.

Őszintén szólva a sok káromkodás számomra nehezen emészthető, emiatt még kétkedve tekintek a kötetre, mely teljes mértékben kilóg a már jól megszokott thriller műfajban olvasottak sorából. 

Nina Laurin: Megsebzett lelkek

 Lélekvesztő könyvek

Hányszor kell szabadulni, hogy végleg szabadok legyünk?

Ezt a könyvet még spontán vásároltam augusztusban, amikor Budapesten jártam. Már első olvasatra megfogott a kötet ismertetője és megnyerő ajánlása, miszerint a történet Paula Hawkins és Gillian Flynn sokkoló elegye. Nina Laurin pedig hozzám hasonlóan fiatal újságíró és blogger, ami szintén felkeltette az érdeklődésemet, hogy egy hasonlókorú nő milyen stílusban ír, alkot. 

"Vannak sebek, amelyek akkor gyógyulnak be, amikor felszakítják őket."

 A főszereplőnek pedig nem is akárhogy szakítják fel a lelki sebeit, melyeket több, mint tíz éve szerzett az elrablása, megalázottsága, meggyalázása során. Ma már egy - a saját érdekében - teljesen új név alatt egy új, de nem éppen élhető életet él. Annyi feldolgozatlan fájdalom maradt hátra benne, ami megkeseríti a napjait, tudva azt is, hogy az elrablója büntetlenül járkál. Majd egyik nap munkába menet meglátja a tíz év utáni első, újabb áldozat arcképét, ismét felidéződnek benne a pokoli emlékek. Kiderül az is, hogy nem is akárki ez a kislány, hanem a saját lánya, akit szülés után azonnal elvettek tőle titkos örökbefogadásra hivatkozva. Eleinte ugyan tagadta, hogy érdekelné a kislány sorsa, mégis rettegni kezdett, mi van, ha ő lesz a következő áldozat. Majd színre lépett a rendőr, aki annak idején rátalált és megmentette őt. 

"Mindnyájan a saját eszközeinkkel küzdünk meg a traumával. Az elme egy okos készülék. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy biztosítsa, hogy a rossz dolgok elzárva maradjanak, és ne bánthassanak minket, és tovább tudjunk működni."

Az írónő zseniálisan fűzi a szálakat, őszintén bemutatja, hogy egy hatalmas trauma mekkora testi-lelki károkat képes okozni, mennyire megnyomorítja érzelmileg és értelmileg az adott személyt. A főszereplőt szó szerint kísérti a múltja, hosszú idő után ismét felbukkan a rettegett hang, majd arc. Nincsenek kimondottan jó és rossz, pozitív és negatív szerepek, mindegyik szereplő összetett a maga módján, ami még érdekesebbé teszi a történetet. Nagy kérdés, hogy Lainey-nek lesz e ereje felvenni a harcot a saját és a lánya életéért? Meg tud küzdeni a múlt démonaival? Vajon kire számíthat, amikor csont egyedül van, senkivel sem felhőtlen a viszonya. 

A néhol hátborzongató cselekmény rávilágít arra, hogy az igazi veszély akkor múlik el végérvényesen, amikor szembe nézünk vele, nem hátrálunk meg, hanem felvesszük a harcot. Akik pedig segítőként szegődnének mellénk, ne utasítsuk el őket, hanem próbáljunk bizalommal fordulni feléjük. Sajnos hosszú ideig ez elmaradt Lainey esetében, aki már senkiben sem mert bízni, félt, hogy hátba szúrják, csalódnia kell. Végül belátja, hogy egyedül így lehet újra normális élete, családja. 

A gyermekbántalmazás, nemi erőszak témaköre, mint központi téma körülfonja az egész cselekményt. A főszereplőnek még gyermekként kellett átesnie ezen a borzalmon, ami most a lányát fenyegeti. Mintha a múlt ismételné önmagát, arculcsapásként a nyugodtabb évekért. Ám másodszor már változik a forgatókönyv, az apa kiléte és a család sejtései miatt. 

Egyszerre éreztem együtt és bántott is a főszereplő/karakter viselkedése. Örülök, hogy ezzel a letehetetlen könyvvel kezdtem az új évet, teljesen magával ragadott. Kíváncsivá tett a szerző, hogyan lehet túlélni egy ekkora traumát, ami ráadásul vissza is tért a gyermeke eltűnésével. Megrendítő történet a lélek szilánkosra töréséről, amely arra vár, hogy újra eggyé váljon.

José Rodrigues dos Santos : A 632-es kódex

Elvarázsolt J. R. dos Santos stílusa, így nem volt kérdés számomra, hogy egy újabb művével folytatom az olvasást.

"Nem a cselekedetért jár jutalom, hanem a szándékért, ami azt szülte."

Nagy izgalommal vetettem bele magam a Noronha-sorozat első kötetébe. Az író védjegyévé vált precíz kutatómunka itt is fellelhető. A regény egészét áthatja az izgalom és a felfedezések korának misztériuma.  A főhős megbízást kap, hogy megfejtsen egy rejtélyes üzenetet. Nem is sejti, hogy ezzel egy 500 éves titokról rántja le a leplet: Kolumbusz Kristóf valódi kilétéről.

"Hogy nagy légy, légy teljes; semmit ne túlozz

és el se fojts magadban.

Mindenben légy egész. Bármily csekély is

a tett, add bele lelked.

Minden tóban ott ragyog az egész hold,

mert a magasban él ő."

A könyv szórakoztató időutazásra invitálja az olvasót. Számtalan meglepetést tartogat, valamint apró leckéket az életről.

Gyönyörű környezetben játszódik a cselekmény: a főhős eljut Rioba, Genovába és Jeruzsálembe is. A magánéleti szál életszerű keretet ad a műnek. A szívbe markoló fordulatok arra emlékeztetnek: semmi sem állandó, de a szeretet örök, és minden nehézséget áthidal.

Ismeretterjesztő regény, tele szenvedéllyel és egy hatalmas pofonnal a végén.

Nicola Moriarty: Az ötödik levél

Ezt a könyvet a Várólista csökkentős kihíváson belül olvastam el, de már jó ideje kíváncsi voltam a történetre. A szerző neve sokaknak ismerős lehet, hogyha máshonnét nem is, onnét, hogy ő Liane Moriarty, a Hatalmas kis hazugságok szerzőjének a húga.

Az ötödik levél, mint a könyv címe sokat elárul a történetről, hiszen magában rejti, hogy nagyon fontos szerepe lesz az ötödik levélnek. Ám emellett lényeges az első négy levél tartalma is, hiszen befolyásolják a jövő és a négy barátnő kapcsolatának alakulását.

Álljon itt egy lényegre törő idézet a könyvből:

"Fura dolog, hogy az ember soha nem tudhat meg mindent egy másik személyről, bármennyire is közel áll hozzá. Az embereknek mindig meglesznek a maguk titkai, amiket megtartanak magunknak, ameddig csak tudnak." 

A történet négy barátnőről szól, akik már gimi óta jó kapcsolatot ápolnak egymással. Ám, ahogy férjhez mennek családot alapítanak eltávolodnak egymástól. Egyikük kitalálja, hogy öt nap szabadságot vegyenek ki és töltsék el együtt, mint közös nyaralás. Legutóbbi alkalommal eldöntötték, hogy mindannyian írnak egy-egy levelet tele korábban ki nem mondott titkaikkal, érzéseikkel. Természetesen névtelenül. Ám ez korántsem zajlott olyan egyszerűen, ahogy eltervezték. Egyikük kitalált esetet írt le a kemény, fájó valóság helyett, másikuk leírta, ami a szívét nyomta, kitálalt az életéről.

Vajon te mindent megbeszélsz a legjobb barátnőddel/barátnőiddel? Elmondasz mindent? Tartjátok a kapcsolatot? Mi lehet az évtizedeken át tartó barátság titka? Egyáltalán kibírhat ennyi időt kettő vagy több személy kapcsolata? Mi számít egészségesnek a titkolózás terén? Mondjunk el mindent? Vagy apró titkok beleférnek? Meg lehet e bocsájtani egy gyermekkori sérelmet, csínytett, ami befolyásolta a szenvedő fél életét? Ám ezzel szemben megéri e haragudni egy rég elfeledett gúny miatt? Megéri feláldozni a barátságot egy régi sérelem miatt? Mennyire erős a barátság, mi az a fájdalom,amit még elbír?

A könyv olvasásakor a fent említett kérdések cikáztak a fejemben szinte megállás nélkül. Érdekes, elgondolkodtató történetet kaptam négy harmincas éveiben járó nőről, akik két évtized után kitálalták titkaikat egymás előtt, nem csekély következmény nélkül. Mind külön egyéniségek, értékes emberek, a maguk nehézségével, fájdalmával.

Nem véletlen van az a mondás, hogy "Mondj igazat vagy betörik a fejed". Sokkal jobb őszintének lenni, főleg a közeli barátainkkal, mint hosszú évek múltán az arcukba vágni, miért neheztelünk rájuk. Amíg őszintén beszélünk a problémánkról, segítségkérést, megbánást tanúsítva, addig kölcsönösen segíthetjük egymást.

Mira Sabo: Előjog

"Volt az a Robert Redford-film, ahol egymillió dollárt ajánlott a Deminek. Na. Szóval érted…– Nagyon vicces. Én azt akarom, hogy önszántából legyen az enyém. Látni akarom a szemében, hogy szerelmes.– Szerelmes? Szűzanyám! Szerelmest mondtál?"

Nagyon köszönöm Mira Sabo írónőnek, hogy névre szólóan dedikálta és elküldte a könyvet. A történelmi vonatkozású írások mindig is érdekeltek, főleg romantikával, erotikus elemekkel társítva. Emiatt is nagyon kíváncsi voltam, hogy mit ad nekem ez a történet.

A könyv a Fehér Gallér Sorozat első része. A történet in medias res vette kezdetét, azaz belecsapott a lecsóba. Belekóstolhatunk a főszereplők jövőjébe, ami nem valami fényes kilátással kecsegtet. Ennek ellenére ott a remény szikrája, hogy minden jóra fordul. Majd a második fejezet már Budapesten zajlik, napjainkban. Ezt követően két idősíkon mozgunk felváltva. Megismerhetjük Tamássy Áron gyermekkorát, neveltetését, nemesi, elit származását, fiatalkorát, családi helyzetét. A jelenben pedig Áron felnőtt életét láthatjuk, megmutatkozik nem éppen hétköznapi életstílusa, rendkívüli mindennapjai. Majd a történet későbbi feleségével való találkozására irányul. Itt kezd még izgalmasabbá válni a cselekmény, hiszen Áron és a választott nő, Radnay Szofi hatalmas osztálybeli különbséggel rendelkeznek. Más nevelés, más környezetben, helyzetben szocializálódtak. Egyiküknek mindig ott volt a pénz, míg a másiknak keményen meg kellett dolgozni érte. 

Szófia eleinte nehezen adta meg magát Áronnak, ám a férfi képességeinek hála, sikerült becserkésznie a nőt. A társadalmi különbségek viszont mondhatni napi szinten veszekedéseket, ellentéteket váltottak ki a két félből. 

Elismerésem az írónőnek, hogy egy ennyire kidolgozott, összetett történetet adott ki a kezéből. Látszik a könyvön, hogy részletgazdag, érdekes, izgalmas, fontos társadalmi kérdéseket feszeget. Nagy szerepet kap a pénz, a vagyon. Ugyan ki ne örülne, ha gond nélkül élhetne, nem pedig beosztva a havi keresetet? Ebből a szemszögből igazán hízelgő és vonzó Tamássy Áron, mint vagyonos agglegény. Ugyan biztonságot, vagyont, élményeket kap Szófia, de felmerül a kérdés: Valóban ér annyit ez a sok jóval kecsegtető helyzet, hogy ki legyen szolgáltatva a férfi kényének-kedvének, agressziójának, bizarr stílusának? Mindenesetre meg lehet érteni mind a két felet, hiszen nagyon vonzó, akaratos személy Áron, azt is megtudjuk, hogy miért lett olyan, amilyen. Pont emiatt érthető Szófia döntése is, hiszen nagyon nehéz ellenállni egy Tamássynak, aki mindent felkínál a lánynak, ami emberileg lehetséges. 

Engem meggyőzött a szerző, mindenképpen szeretnék még olvasni tőle! Egyedi stílusban ír egy szintén egyedi, nem hétköznapi történetet, amelynek minden szereplője megér egy misét. 

Mira Sabo szerzői oldala <3 

Sissel-Jo Gazan: A dinoszaurusz tolla

Úgy gondolom ez az eddigi év egyik legjobb krimije, amit olvastam. Hozzáteszem, tudományos krimit, thrillert még nem olvastam, így nincs viszonyítási alapom, de az biztos, hogy nálam csillagos ötös, műfajában első helyre került ez a könyv!

"Annak a belátása, hogy hibát követtünk el, nem vereség." 

Sissel-Jo Gazan az első dán szerző, akinek a könyvét a kezébe vettem. Az írónő végzettségét tekintve biológus, így még hihetőbben, nagyobb átéléssel beszél könyvében a tudományos vonalról.

A könyv borítója egészen magával ragadó. Mai madarakat és repülő dinoszaurusz szerű lényeket ábrázol, a háttérben pedig megjelenik a tudományos intézet.

A történet egy álommal kezdődik, amelyben Anna fontos jelet kap a tanulmányaival kapcsolatban. A központi kérdés - amely szerepel a nő szakdolgozatában is - hogy a madarak vajon ma élő dinoszauruszok-e. Egyik oldal amellett érvel, hogy igen, a másik pedig hevesen ágál ellene.

A történések mellett részletesen, behatóan megismerhetjük a karaktereket, múltjukat, titkaikat. Elsőre nagyon soknak tűnt az infó, ám később általa sokkal érthetőbbé vált a történet, az események láncolata. Nagy szerep jut egy rendőrnek is, aki a rejtélyes módon meggyilkolt tudós ügyében nyomoz, majd annak egyik tanítványa is gyilkosság áldozata lesz. Így két gyilkost is kézre kell keríteni. A történet során egyre érdekesebben alakul a nyomozás, sok-sok titokra, miértre fény derül, majd igazi meglepetést okoz a végeredmény, amikor kiderül, hogy ki kicsoda valójában és miért tette azt, amit.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Le a kalappal az írónő előtt, hiszen egy igazán részletes, minden apróságra komoly figyelem jut. Emellett nem egy szereplőnél látványos karakterfejlődést lehet megfigyelni.Tudomány, thriller, krimi, barátság, család, szerelem, fájdalom, mindezeket magába foglalja a könyv.

Érdekes, izgalmas történet, ami igen kiemelkedő a maga nemében. Engem pozitívan meglepett. Így is egy érdekes történetre számítottam, de sokkal többet kaptam annál.

Ha te is szereted az elgondolkodtató történeteket, rendeld meg a könyvet a Jaffa Kiadótól ! :)

Samantha Downing: Elbűvölő feleségem

"A feleségem egyszerűen lenyűgöző, ugyanakkor hányingert kapok tőle"

Köszönöm a példányt az Agave Kiadónak! :-)

Igazi lebilincselő történet, váratlan fordulatok, magas fokú feszültség, várakozáskeltés és eszméletlen jól megrajzolt karakterek jellemzik. Felpörget, felvillanyoz, s közben a hideg futkároz a hátadon, a kíváncsiság pedig fúrja az oldalad, hogy vajon, mi sül ki ebből.

Már amikor először kézbe vettem a könyvet, éreztem, hogy a női főszereplő lesz a valódi negatív szereplő. Ezt már a borítóról meg lehetett állapítani, ennek ellenére nem kis meglepetést okozott a szerző. Olvasás közben nem egyszer leesett az állam, számolni sem tudtam, hányszor döbbentem meg a hihetetlennek tűnő fordulatokon, váratlan helyzeteken.

A történet Floridában játszódik, egy Hidden Oaks nevű városrészben. Az első oldalakon megismerhetjük a süket Tobias-t, aki épp egy hölgy elcsábításán dolgozik. Majd a következő fejezetben már ki is derül, hogy valójában nem Tobias-nak hívják, sőt nem is süket, családos ember, feleséggel, két gyermekkel. Ekkor már éreztem, hogy ebből valami igen bizarr dolog fog kisülni. Erre a férfi megbeszélte a feleséggel, hogy nem Petra - akivel randizott - lesz a megfelelő nő. Majd kiderült, hogy elunták a házasságukat, elkezdtek unatkozni, fel akarták valamivel pörgetni a hétköznapokat, így adott szempontok alapján különböző tulajdonságú nőket szemeltek ki, akikkel végeznek. Ennek megfelelő alapot adott a helyi legendás sorozatgyilkos Owen Oliver Riley is, így a későbbiekben az ő nevében hajtották végre a gyilkossági rítusokat. Mindeközben egy átlagos, az egészségre különösen odafigyelő feleség, teniszoktató férj és két kamasz gyerek életébe pillanthatunk be. Elsőre úgy tűnik ők is olyan, mint a legtöbb család, hétköznapi problémákkal, gondokkal. Persze, mint a legtöbb esetben az igazi lényük a felszín alatt lapul.

"Holly után meg sem fordult a fejemben, hogy lesz egy következő. Azután egy napon bekopogtatott hozzánk Robin, és megzsarolt. Robin után meg sem fordult a fejemben, hogy lesz egy következő. Azután egy napon rájöttem, hogy újra meg akarom tenni."

Úgy gondolom ez a legerősebb, legütősebb thriller, amit eddig olvastam, főleg, mivel családon belüli bűntett is felüti a fejét. A becsapós kezdet után az írónő egyből belecsap a lecsóba, nem teketóriázik, nem húzza az időt. Elsőre a férfi tűnik ellenszenves karakternek, majd, amikor kezd igazán kibontakozni a történet, kiderül, hogy a feleség az igazi hunyó, felbujtó. A látszat egy normális - anya, apa, gyerekek - családot ábrázol, ám ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik. Tizenöt évig szépen éltek, majd elkezdtek unatkozni, mivel dobhatnák fel az együttléteket, házasságukat. Egyszerűen alig akartam elhinni, hogy ez éltetné őket, hogy elveszik más életét. Az első két áldozatot látszólag a fenyegetettség miatt ölték meg, ám a többi, utánuk következőt már a gyilkolás öröme miatt.

A legszomorúbb és legdurvább az egészben, hogy a gyerekek is megsínylik a szülők hobbiját, nem éppen hétköznapi tevékenységét. A leginkább mégis az döbbentett meg, hogy a nő édesanya létére képes volt kárt tenni a saját családjában is szemrebbenés nélkül. Majd mint ahogy lenni szokott nem azt a személyt kezdték el keresni, körözni, aki az igazi bűnös, gyilkos volt, hanem aki csak csendes tettestársként szerepelt. Ekkor megsajnáltam az áldozatul esett felet, hiszen bármit is tett, nem ezt érdemli. A tébolyult személy pedig, aki véghezvitte a gyilkosságokat és bántalmazta a családját hosszú ideig megúszta, sajnálták, szánták a párja miatt. Nagy megkönnyebbülés volt számomra, hogy a történet végére elnyerte azt a büntetést, amit valójában megérdemelt,a család többi tagja pedig kitálalt a rendőrségnek.

Igazi keretbe ágyazott történet az Elbűvölő feleségem. Ugyanazzal a jelenettel nyit, amivel zárul. A nyitás és lezárás között pedig a legmeglepőbb, legmegdöbbentőbb történések tartják lázban az olvasót. Izgalmas, fordulatos, csavarokkal tűzdelt történet, amit nem felejt el egyhamar az ember.

Aki szereti a thrillereket, adjon neki egy esélyt, megéri! ;-)

Rendeld meg Itt

Dan Brown: Inferno

Könyv és filmajánló egyben :)

Fogadjátok szeretettel! Magam részéről mindkét változatot nagyon szerettem.

Robert Langdon ismét nyomoz…

„Keressetek és találtok”. Ezzel a felszólítással kezdődik a történet, melynek alapjául a Dante által megteremtett pokol szolgál. A film Dan Brown írói zsenialitását tükrözi, aki az Inferno írója, s kitalálója.

Robert Langdon-t a történet elején ismét üldözik, ahogy azt már megszokhattuk az Angyalok és Démonok és a Da Vinci-kód című thrillerekben.

Egy Bertram Zobrist nevű őrült tudós kifejlesztett egy olyan vírust, ami, ha kiszabadul, megtizedeli az emberiséget. Minden második embert meddővé tesz. Dr. Langdon feladata, hogy ezt a tervet megakadályozza, történelmi, művészi utalások megfejtésével, ám útján több akadályba is ütközik. Az egész cselekmény egy hihetetlen versenyfutás az idővel. Zobrist társa, Sienna Brooks először segít rajta, majd mikor eléri célját, elárulja a professzort. Ezután Robert kezd rájönni, hogy semmi és senki sem az, akinek látszik. Felismeri, hogy kiben bízhat, s végül a WHO szervezetével vállvetve Isztambul tárnáiban megakadályozza a bűncselekményt/tragédiát.

Ron Howard rendező ismét egy lélegzetelállító, csavarokkal teli thrillert vitt a filmvászonra, Dan Brown eddigi leghátborzongatóbb regénye alapján.

https://moly.hu/konyvek/dan-brown-inferno

Dan Brown: Eredet

Idén talán ezt a könyvet vártam a legjobban, hogy elolvashassam. Robert Langdon eseteit már A da-Vinci kód óta követem. Így nem volt kérdés, hogy ezt is be kell szereznem. Amint a kezembe került csak úgy faltam az oldalakat.

Ebben a történetben szintén várakozásaimon felül teljesített az író. Annyira belemerültem az olvasásba, volt, hogy enni is elfelejtettem közben.. Olvasás közben vissza köszöntek a korábbi Robert Langdon-os események, így annak viszonylatában olvashattam az új megoldásra váró rejtélyt. Az a legjobb ebben a könyvben és Dan Brown többi írásában, hogy akár a valóságba is beilleszthető, e világi történet, nem kerül át a fantázia birodalmába az olvasó, míg kezében tartja a könyvet.

Boldogan és hatalmas kíváncsisággal követtem végig Langdon professzort a kalandokban, bonyodalmakban. Izgalmas volt látni, ahogy lépésről-lépésre közelebb kerül a megoldáshoz. Maga a történet folyása, változása megmozgatta a fogaskerekeket a fejemben. Bonyodalmakból és akadályokból nem volt hiány, amiket megoldani sem volt egyszerű. Persze Robert Langdon nem az lenne, aki, ha nem tudna megfelelni a kihívásoknak.

Langdonnak ezúttal is egy női segítőt szánt az író, aki végig mellette volt, együtt verekedték át magukat az újabb és újabb megpróbáltatásokon. Majd a végkifejletet egy óriási csavarral hozta az olvasó tudtára a szerző. Egészen addig izgulhattam, hogy ki/kik felelősek a tudós haláláért és kik játszottak benne közvetlen, közvetett szerepet. Az utolsó oldalakon megjelenő csavar ebben a könyvben még erőteljesebben jelenik meg, szinte fejbe vágja az olvasót. A könyv befejezése után is még sokáig emésztgettem a végkimenetelt.

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a szépen kimunkált, fordulatokkal teli és gondolkodásra késztető krimiket, thrillereket.

https://moly.hu/konyvek/dan-brown-eredet

WM. Paul Young: A viskó

A könyv, amiről keveset, szinte alig olvastam. A könyv, amit egy ismerősöm ajánlott és egy kihívás miatt olvastam el. Utólag belegondolva még csak hasonló témájú könyvet sem olvastam. A maga nemében egyedi történet, nem találkoztam még csak hasonlóval sem.

Nem tudom, miért, de valami oknál fogva ennél a könyvnél kivételt tettem és nem olvastam el sem a hátulját, sem az fülszöveget. Csak úgy, minden előzetes nélkül elkezdtem olvasni. Aminek így utólag nagyon örülök, mert, ha elolvasom, miről szól nem biztos, hogy érdekelt volna a könyv. Ennek ellenére olvasás után elmondhatom, hogy egy kisebb csodát tartottam a kezemben. Ezt a csodát volt, hogy értettem, s volt, hogy nem. Szépen megmutatkozott a fő mondanivaló, az üzenet, amit az író - szerintem - át akart adni az olvasónak. Szeretet, béke, elfogadás, megbocsájtás, elengedés, továbblépés, amelyek szép sorjában megjelentek a történet folyamán és megértették velem a sztori lényegét. A viskó kettőzött jelképként jelenik meg. Először, mint bűnhelyszín, bánat, keserűség, majd mint az a hely, ahol a főszereplő találkozik valakivel/valakikkel, akik nagy hatást gyakorolnak rá, tisztáznak benne dolgokat.

Ez a jelkép szépen megmutatkozik a borítón is, ahol népfényben úszik a viskó, amely egyben titokzatos és kopárnak is tűnik.

A sok bölcs mondás, irányelv volt, ami nagyon tetszett a könyvben. Emiatt már megérte elolvasni.

Összességében megkedveltem a történetet, de nekem csak egyszeri olvasás lett belőle. Egyaránt megjelenik benne a földi élet, a misztikum, a vallás és a hit.

Megtanulhatjuk belőle, hogy Isten nem feltétlen olyan, mint amilyennek képzeljük Őt.

Paula Hawkins: A víz mélyén

A Lány a vonaton után magasra tettem a lécet. Úgy gondoltam, aki ilyen történetet ír, az csak jobbat írhat a második könyvében. Na, igen. Ebbe a csapdába szaladtam bele. Félre értés ne essék, nagyon tetszett a könyv, sok csavarral, rejtéllyel volt ellátva. Ennek ellenére egy kicsit csalódtam is benne. Valószínű, hogy elvárások nélkül kellett volna kézbe vennem.

Vegyük először amik tetszettek. A cím már alapjáraton egy titkokkal kapcsolatos történetre utal, ami felkeltette az érdeklődésemet. Ehhez társult még a jól eltalált borító, ami szintén megjelenítette a történet központi elemét.

Kedvenc karakterem Lena Abbott volt, mert annyira szerette a barátnőjét, hogy a halála után is megtartotta a titkát, falazott neki. A végtelenségig nem titkolhatta el, hogy mi történt Katie-vel, így végül napvilágra került a halál oka és mibenléte. Emellett Lena tudta a valódi igazságot, mégsem tálalt ki elsőre, hanem megvárta a megfelelő pillanatot, amikor már elkezdett megbízni Julie nénikéjében. Sokáig azt hitte, hogy az anyja direkt hagyta el őt, hogy öngyilkos legyen. Ebben az egyben tévedett Lena. Az anyja, Nel Patrick áldozata lett, aki a nő halálával akarta egyben tartani a családját.

A történet során a leginkább Patrick Townsend iránt éreztem ellenszenvet, ami a fent említettek alapján,nem meglepő. Nem elég, hogy – mint a történet elején megtudtuk vízbe folytott egy vemhes macskát – harminc évvel a mostani történések előtt megölte a feleségét, de még Nel Abbott-ot is meggyilkolta. Az utóbbiban ugyan nem vagyok teljesen biztos, mivel Sean utolsó könyvbeli mondata így hangzott: "A kezem Nel derekán volt, és ellöktem őt." Ennek ellenére sem hiszem, hogy Sean gyilkos lenne.

Ajánlom mindazoknak, akik szerették A lány a vonaton csavarokkal tarkított történetét, és azoknak, akik szeretnek elmélyedni a múltbéli tragédiákban, vagy csak egyszerűen szívesen olvasnának egy érdekes,ámde nem túl kemény thrillert.

https://moly.hu/konyvek/paula-hawkins-a-viz-melyen

Dan Brown: Inferno

Robert Langdon ismét nyomoz…

„Keressetek és találtok”. Ezzel a felszólítással kezdődik a történet, melynek alapjául a Dante által megteremtett pokol szolgál. A film Dan Brown írói zsenialitását tükrözi, aki az Inferno írója, s kitalálója.

Robert Langdon-t a történet elején ismét üldözik, ahogy azt már megszokhattuk az Angyalok és Démonok és a Da Vinci-kód című thrillerekben.

Egy Bertram Zobrist nevű őrült tudós kifejlesztett egy olyan vírust, ami, ha kiszabadul, megtizedeli az emberiséget. Minden második embert meddővé tesz. Dr. Langdon feladata, hogy ezt a tervet megakadályozza, történelmi, művészi utalások megfejtésével, ám útján több akadályba is ütközik. Az egész cselekmény egy hihetetlen versenyfutás az idővel. Zobrist társa, Sienna Brooks először segít rajta, majd mikor eléri célját, elárulja a professzort. Ezután Robert kezd rájönni, hogy semmi és senki sem az, akinek látszik. Felismeri, hogy kiben bízhat, s végül a WHO szervezetével vállvetve Isztambul tárnáiban megakadályozza a bűncselekményt/tragédiát.

Ron Howard rendező ismét egy lélegzetelállító, csavarokkal teli thrillert vitt a filmvászonra, Dan Brown eddigi leghátborzongatóbb regénye alapján.

https://moly.hu/konyvek/dan-brown-inferno