Paul Griffin: Ahol a barátom, ott az otthonom

A kötet a Menő Könyvek kiadásában jelent meg 2017-ben. Tavaly, a Szabó Ervin Sárkányos Gyermekkönyvtárában hallottam róla először, amikor gyermekkönyvtárosi továbbképzésen voltam. Már akkor eldöntöttem, hogy el kell olvasnom ezt a szívhez szóló történetet. Különösen megragadott benne, hogy a könyvek, könyvtár központi szerepet játszik.

"– Gyakran gondoltam rá, hogy meg kéne ismernetek egymást – mondta. Könyvmolyoknál a sors mindig telibe talál."

"Tudod, honnan lehet tudni, hogy valaki tényleg figyel rád? Onnan, hogy szinte látni, ahogy a szavak átrepülnek hozzá, belevesznek a szemébe, majd egyenesen a szívébe hatolnak. Onnan, hogy a másik ugyanazt akarja érezni, mint te, akkor is, ha szomorú vagy, mert osztozni akar veled az érzésben."

Egy történet, ami a szeretet, a hit, remény és főként a barátság erejéről szól. Mindez a könyvek által, hiszen főhőseink könyvtárban ismerkednek össze, s a könyveknek, történeteknek jelentése lesz a kapcsolatukban, életükben.

Egy megható történetet kaptam, ami egyszerre szomorította el a lelkem és fakasztott mosolyra.

A cím a cselekmény kimenetele szempontjából szó szerint is értelmet nyer. Másrészt viszont már korábban is, hiszen ott lehetünk igazán otthon, ahol megértenek, elfogadnak minket, aggódnak értünk.

Ben és Halley, a két főszereplő egyaránt megtapasztalja a veszteségeket már idejekorán. Emellett betekinthetünk egy igazi szeretetteli, összetartó család életébe.

Ez egy csodakönyv, hisz részben a csodáról szól. 

Igazi tanító jellege, példaértéke van ennek a történetnek. Megmutatja, mekkora erő rejlik a könyvekben, kitalált történetekben, s főleg abban, ha hiszünk saját magunkban. Az örökbefogadás témája is megjelenik, melynek a pozitív és negatív arcát is bemutatja a szerző. 

Marc-Uwe Kling: A ​nap, amikor Apa egy kényes témáról akart beszélgetni

A felnőtté válás témaköre örök kérdés, hogy a szülők, hogyan világosítsák fel a gyermeküket. Rengeteg könyv íródott ebben a témában, ám ilyen humoros, frappáns történetbe ágyazott formában úgy gondolom, hogy még vagy alig egy-egy példány. 

"– Szóval – vett új lendületet Anya –, amikor kettő vagy több férfi és/vagy nő szerelmesek…

– Nem is kell feltétlenül szerelmesnek lenni – vetette oda Apa.

– De azért mégiscsak jobb lenne – nézett rá nyomatékosan Anya.

-igaz, mert akkor valóban jobb – vette a lapot Apa. – Vagyis, szóval, szerintem. Vagyis most nem azért, mintha lenne összehasonlítási alapom. Csak úgy na. Mindenféleképpen… – Majd ezután sokáig nem mondott semmit."

Akár lehetne a könyv alcíme, hogy de megtette helyette a lánya és a család. A könyvben lévő édesapa roppant zavarban van a témától, hogy a szexualitásról, védekezésről kell beszélnie a lányának. Ám erre megjelennek a kíváncsi fülek, a két kisebb tesó és a nagyszülők, hogy ők se maradjanak ki a jóból. 

A könyv ugyan talán egy órás, rövid történetet mesél el, mégis annyira sokat mondó.
Egyszerűen zseniális húzás volt ez a könyv a szerzőtől. Manapság – de talán még régen is – nem lehetett elég időben felkészíteni a kamasz gyermeket a szerelemre, szerelmeskedésre. Magyarul valahogy a szülők mindig elkésnek a felvilágosítással, hiszen addigra már tisztában vannak vele a fiúk/lányok, hogyan is működnek a dolgok.
Ennek ellenére egy velejéig humoros történetet, párbeszédet kaptam, ahol a szülők, főleg az édesapa hebegve-habogva, nagy zavarában próbálja elmondani a lányának, mi fán terem a gyermek és a védekezés, ám a lánya ezt jobban, pontosabban elmeséli, amiből a kishúga is tanul, az öccse pedig jókat kacag a kifejezéseken.
Humoros, frappáns, örök érvényű!

Tizenegy, tizenkét éves kortól bátran a tinik kezébe lehet adni, hiszen nem lehet elég korán kezdeni a témával való ismerkedést. Ráadásul egy humoros, megmosolyogtató történetbe ágyazva kapja készhez a gyermek az infókat, nem pedig száraz tényként. 

Stephen Chobsky: Egy különc srác feljegyzései

Ugyan már bőven elmúltam kamasz, de még mindig érdekelnek a róluk szóló könyvek, felnövés történetek. Így évekkel a film megtekintése után a könyvet is elolvastam. 

A könyv szinte teljesen olyan, mintha a modern Zabhegyező története jelenne meg előttem. Kedveltem azt a könyvet is, így nem volt kérdés, hogy ez is elnyeri a tetszésemet.

A kötet valóban feljegyzésekből áll, naplószerűen mutatja be Charlie mindennapjait, mint elsőéves gimnazista ennek minden szép és kevésbé kellemes oldalával. 

Megtudhatjuk, hogyan ismerkedik meg felsőbbéves barátaival, akik hatással vannak hétköznapjaira, néhol hangulatára is. Majd bekopogtat a szerelem az életébe, ám nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk, hiszen eleinte ez egy viszonzatlan szerelemnek tűnik majd amikor Charlie cselekedhetne, hogy több is legyen belőle, háttérbe vonul. Ezzel párhuzamosan egy másik lánnyal kezd kapcsolatot, akit csak kedvel, de nem szeret, nem tud ráhangolódni. Az érzelmek garmadája mellett folyamatosan jelen van a bulizás is, ami sokszor kellemetlen véget ér a zéró kontrollnak köszönhetően.

Igazi zűrzavaros, mégis különc kamasz életébe kaphatunk betekintést, aki küzd a saját érzéseivel, a bizonytalanságával, családi múltjával. Emellett könyv és filmajánlót is kapunk, hiszen Bill, Charlie egyik tanára zseniális olvasmányokat és filmeket ajánl a fiúnak, melyek többsége klasszikus. 

Érdekesség, hogy Charlie a beszámolóját egy ismeretlennek írja, elkülönülve a valóságtól, nem egy közeli személyt választ címzettnek. 

A szerző hűen tükrözi a kamasz felnőtté válásának zűrzavaros mivoltát, a családi drámát, barátságokat, szerelmet, stb. Felidézi, bennünk olvasókban, hogy milyen is volt kamaszként létezni, érezni a testi-lelki-tudati átalakulásunkat.

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

Wéber Anikó a kiskamaszok nyelvén ír. Átérzi és hitelesen át tudja adni a könyvein keresztül egy tinédzser küszködését, mindennapjait. Már régóta terveztem többet olvasni tőle - eddig a Cseresznyeliget titka volt meg - majd most gyermekkönyvtárosként ildomosnak is érzem, hogy bővítsem ismereteimet az írónő történeteiről.

Köszönet a Pagony Kiadónak, hogy ilyen klassz történeteknek ad otthont és felkarolja a tehetséges magyar szerzőket, akik a fiatalabb korosztályt célozzák meg.

"A világ tele van fölösleges hangokkal. Az emberek állandóan beszélni akarnak valamiről, akkor is, ha semmi értelme."

"Ha teszünk valamit, annak csak akkor van értelme, ha vállaljuk is."

Elgondolkodtató, tanulságos történet volt. Minden szereplő egyéniség, külön karakter. Érdemes belegondolni, mi van az arcok, a kimondott szavak, tettek mögött. Sokszor egyáltalán nem az az igazság, ami elsőre annak látszik. Sok iskolában méltán adták fel ajánlott, majd kötelező olvasmánynak Wéber Anikó első könyvét. Teljesen 21. századi a sztori, bármelyik osztályban megeshetne. Tanulság, hogy soha ne tegyünk olyat, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a társunkat, saját magunkról nem is beszélve. Ne tegyünk és ne mondjunk olyat, ami nem felel meg a valóságnak, rossz, helytelen cselekedet.Bármit is teszünk, előtte gondolkodjunk. Érdemes fiatalnak, idősebbnek egyaránt elolvasni, hiszen megismerhetjük belőle a gyerekeket, ráláthatunk, hogy mi lapulhat valójában a háttérben, amit eltitkolnak még társaik elől is.

"Csak egyet kell aludni, és új nap lesz. Új esély. Csak legyen szerencséje – könyörgött magában, és észre sem vette, hogy automatikusan kikerüli az utcai lámpákat. Úgy járt a sötétben, mint aki soha többé nem akar kilépni a fényre."

Sok kamasz fél és nem mer szólni róla, nem meri bevallani a félelmét. Retteg attól, hogy nem elég jó, hogy kinevetik,, csalódást okoz, stb. stb. Emiatt ez a korosztály jobban ki van téve a társadalmi megítélésnek, mint a kisebbek vagy éppen a felnőtt korosztály. Sajnos a kamaszok egyébként is könnyen és meggondolás nélkül ítélkeznek, ami komoly sebeket ejthet a célszemélyen. Figyeljünk egymásra, fokozottan figyeljünk a kamaszokra, beszélgessünk velük, mutassunk jó, követendő példát nekik. Hangsúlyozzuk, hogy következmény nélkül bármit elmondhatnak nekünk, felnőtteknek, hiszen így tudunk segíteni. 

A könyvet 11 éves kortól ajánlják. Ehhez hozzátenném, hogy idősebbek, felnőttek, akár szülők, pedagógusok is bátran vegyék a kezükbe, hiszen nagy segítség lehet a tinik megértésében. Általa jobban rálátunk a lelkivilágukra.

Baár Tünde: A mezítlábas grófnő

Nagyon érdekelnek a klasszikusok vagy a régi nagy klasszikusokhoz hasonlító könyvek és a bennük rejtőző történet. Nem volt ez másképp Baár Tünde kötetével sem, ami hamar belopta magát a szívembe.

"Használd a képzeletedet! Legyél tapintatos! Szeresd a változást!"

A kötet kifinomult, lágy külsőt kapott, ami illik a kedves történethez, amit rejt. A kötet már abból a szempontól is figyelemreméltó, hogy magyar a történet, magyarokról szól és Magyarországon játszódik. 

Ráadásként a szerző pedagógus is, tehát még valósághűbben tudja átadni a gyerekekkel való párbeszédet, bánásmódot, foglalkozásokat, játékot. Mindezt vegyítve a régi kor stílusával, szokásaival. 

Külsőre az új, Alcott: Kisasszonyok című klasszikusára hajaz, belül pedig egy szép, különleges, tanulságos és egyben szórakoztató történet rejlik. Érdekesség, hogy a cselekmény igaz történeten alapszik. A szerzőt Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska történelmi személy élete inspirálta. Ez alapján született meg ez a tündérmeséhez hasonlító szívmelengető történet. Plusz pont, hogy Magyarországon játszódik, bemutatva sok sok gyógynövényt, virágot, receptet is.Nagyon élveztem olvasni, teljesen bevonódtam a történetbe. Csak ajánlani tudom minden klasszikust kedvelő molynak.

J. K. Rowling: A karácsonyi malac

A Harry Potter varázslósorozatot a többséggel ellentétben felnőtt fejjel olvastam el, ám úgy érzem sosem elég idős hozzá az ember, élmény volt ennyi idősen is. 

Majd, ahogy megláttam az írónő karácsonyi meséjét, tudtam, hogy el kell olvasnom. Hallottam már róla, hogy olyan babás, gyermekded, én mégis bátran, merő kíváncsisággal lapoztam fel a kötetet.

Ezt egy percig sem bántam, hiszen már az első oldaltól beszippantott a történet, ami egy kisfiú és az ő kedvenc plüsséről szól. Majd, ahogy azt Rowlingtól megszokhattuk, feltűnik a varázslat, melyben jók, kedves figurák és negatív alakok egyaránt felbukkannak. Ebben a mesekönyvben egyaránt megmutatkozik a szeretet ereje, a reménysugár, ami az utolsó pillanatban is jóra fordíthatja a dolgok állását és a hit, ami mindenek felett áll. 

Szerepet kap még a megbocsátás, a bátorság, hűség is, melyekben osztoznak főszereplőink. 

"(…) amíg a remény él, semmi nem vész el örökre…"

Gyönyörű történet arról, mennyit jelenthet egy kedvenc plüssfigura, játék a gyerekeknek. Szívmelengető és szívszorító egyszerre. Jack, a főszereplő kisfiú hihetetlen kalandokba keveredik, azáltal,hogy meg akarja menteni elveszett plüssmalacát.

Rowling ismét a varázslatok birodalmába kalauzolta rajongóit, olvasót. A gyerekek mellett bátran ajánlom szülőknek is ezt a könyvet, hogy általa jobban megértsék, átérezhessék, mit is jelent egy kisgyermeknek a játéka.

A lenyűgöző, pörgő, tanulságos, szívmelengető történet mellett szót érdemel a különleges, találó illusztráció is, mely tökéletesen kiegészíti a cselekményt. 

Tóth Tamás Boldizsár fordító pedig ennél a könyvnél is kitett magáért és lenyűgöző, amit alkotott a szöveggel. 

Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Nyáry Luca ezzel a történettel határozottan megvett magának. Ezentúl bármit ír, publikál, azt követem, örömmel olvasom.

Eddig számomra kimaradtak a Rólad-Neked könyvek, ám lassanként ezt is pótolni szándékozom.

"-Ha ez megnyugtat, szerintem ennyi idősen néha mindenki legszívesebben levetné magát egy hídról. – Ezt jópofának szántam, de Odett most nem volt vicces kedvében.

-Igen! És pont ez a baj. Hogy ez mi a francért normális?- emeli fel a hangját. -Miért normális, hogy gyerekek, akiknek elvileg életük „ legboldogabb időszakát" kellene élniük, egyáltalán nem akarnak élni? Ezzel valami nagyon nincs rendben, szóval miért viselkedünk úgy, mintha minden jól működne, mikor egyértelmű, hogy nem ez a helyzet? Ezt képtelen vagyok elfogadni."

Ebben a könyvben magát az életet, annak fájó fejezetét tárja elénk a fiatal szerző. A halál mindig is veszteség, fájdalommal jár, főleg, amikor idő előtt szakít el egy édesanyát a családjától, szeretteitől.
Nyáry Luca ezt olyan őszinteséggel, minden sallang nélkül tárja elénk, mintha mi magunk is a részesei lennénk a gyásznak.
Érdekes volt végigkövetni a veszteséget, annak feldolgozási folyamatát, kilengéseit, emelkedőit és lejtőit.
Fény derült arra, hogy kik az igazi, őszinte barátok, akik a rosszban is a főszereplő mellett állnak és kik azok, akik elsősorban érdekből barátkoztak vele. Nekik csak a vidám, bohém Zsófi számított.
Az a folyamat nagyon tetszett, ahogy fejlődött Zsófi és rájött,hogyan érdemes a veszteség után élnie. Az egész sztori szépen kidolgozott, de ez a csapongóból megfontolt lánnyá való átváltozás fogott meg igazán. A szerző megmutatja, hogy nem tudhatjuk, ki fog mellettünk lenni a bajban, ám az az egy biztos, hogy csak ki tudunk saját magunkon segíteni, kiemelkedni a gödörből.

Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem csupán egy tehetséges fiatal szerző regénye, hanem korrajz és látlelet is, a szereplőké és a kamasz lété egyaránt. Rólad – Neked.

Nagyszerű és kiemelten fontos mondanivalójú történet a gyászról és az abból való felépülésről.

A boldogságon nincsen lejárati dátum? 

Szól a kérdés a könyv borítóján. Vajon létezik olyan, hogy egy idő után teljesen kikopik belőlünk a boldogság, a boldogság utáni vágy? 

Úgy gondolom, ahogy a kötetben Zsófi is megtapasztalhatta, hogy a boldogságra való képesség mindig ott van bennünk, csak engednünk kell kibontakozni, szárnyalni, életre kelni. Történhet bármilyen tragédia, gyász, törés az életünkben, akkor vagyunk igazán erősek, ha megtanulunk újra hinni, remélni, szeretni, nyitni a boldogságra. Végső soron ez éltet minket, hogy szeressenek és legyen, akit, akiket szerethetünk. Ez a kettős, ha megvan, akkor a boldogság bármikor bekopoghat az ajtónkon. Fogadjuk jó szívvel!

Szurovecz Kitti: A választás - Garaboncity meséi

Kedvenc írónőm ismét ifjúsági kategóriában alkotott, sokak örömére. 

A választás - Garaboncity meséiben a Csabai Garabonciás napokat kelti életre úgy, mintha napjainkban játszódna a történet. 

A történetmesélés, a cselekmény felépítése zseniális. A megfelelő helyeken meglepődünk, meghatódunk, megkapjuk az épp odaillő csattanót.

A cím több szempontból is lefedi a történet lényegi mondanivalóját, hiszen többféle választással is találkozhatunk a történések során. 

Elsősorban ott a diákpolgármester választás, választás a jó és rossz között, kapcsolati nehézségek, döntéshelyzet, választás az ész és a szív sugalmai között, stb.

Vajon mi a fontosabb? A győzelem vagy a barátság? A siker vagy a szerelem? A hatalom vagy a tisztesség?

Ezeket és hasonló kérdéseket boncolgat az írónő a kötetben. A szereplők érzelmek garmadáján mennek keresztül, megtapasztalják, hogy nem minden arany, ami fénylik és nem mindenki olyan szívtelen, kegyetlen, ahogy elsőre gondolnánk. Érzelmekben és fordulatokban gazdag cselekményt kapunk, melyben ismerős élethelyzetek tárulhatnak elénk.

Maga a történet ugyan fikció, ám megtörtént eseményeken alapszik, melynek az írónő alaposan utána járt. Ráadásul annak idején ő is volt kampányfőnök Békéscsabán, így saját emlékeket, élményeket is őriz a rendezvényről. 

A békéscsabai Garabonciás napokat úgy eleveníti meg Szurovecz Kitti, mintha mi is a részesei lennénk a történetnek.

Életszagú, kalandos, kihívásokkal teli, szórakoztató és nem utolsósorban tanulságos sztori.

Érdemes elolvasni, elmélyedni benne, megismerkedni a Garabonciás napok energiájával, menetével.

Kamaszoknak és felnőtteknek, idősebbeknek egyaránt ajánlom. Előbbieknek, mert tanulságos, kalandos, bemutatja a küzdelem különböző szintjeit, a kamaszélet nehézségeit. Felnőtteknek pedig azért, mert visszarepíti őket ez a történet a fiatalkorukba, mindemellett pedig szórakoztat, elénk tár egy ma is létező rendezvényt, ami sok szempontból is értékeket képvisel a csabai fiatalság életében.

Marie Pavlenko: Akár egy kismadár

Szeretem a happy end-et és boldog, vidám történeteket, ám az élet sem mindig fenékig tejfel, így szeretek tisztában lenni a kevésbé napos oldallal is. Mindig is érdekeltek az emberi sorsok, történetek, részben emiatt is lettem újságíró, hogy minél több érdekes, különleges személyiséggel ismertethessem meg az olvasókat. Rengeteg élettörténet van, amiből tanulni lehet. 

Ilyen az Akár egy kismadár is. A főszereplő Abigail állatorvosnak készül, azonban egy baleset kettétöri az álmait, amiről úgy gondolja le kell tennie. A baleset során elveszíti az egyik karját, ami úgy tűnik rányomja a bélyegét az egész életére, a hangulatára. Minden nap szembe kell néznie a súlyos testi és lelki sérülésekkel, fájdalmakkal, melyek árnyékként borulnak a lány életére. Újra kell fogalmaznia ki is ő valójában, mit akar, mire képes, szerethető-e így is fél karral? 

"Életcsomópont: az életek elhaladnak egymás mellett, és nem vesznek tudomást egymásról."

Ebben van segítségére a családja, elsősorban bohókás nagynénje és egy ifjú, aki a múlt homályából tűnik fel Abigail életében. Nem csak feltűnik, hanem alaposan felforgatja azt, színt visz a lány hétköznapjaiba, életet lehel belé, elhiteti vele, hogy ugyanolyan értékes, mint a balesete előtt. 

Később pedig Abigail nyújt támaszt a fiúnak, kölcsönösen segítve, támogatva egymást az élet zegzugos ösvényein. 

"Meg kell töltenie tartalommal a saját életét.

És végig kell élnie."

Családjának, régi és új barátainak, a könyveknek, a természetnek és a nevetésnek köszönhetően Abigail végül, - ha hosszú idő alatt is, de - megtanulja újra szeretni, elfogadni önmagát, ismét mer hinni, remélni, álmodni, terveket szőni a jövőjét illetően. 

"– Semmi de! Ne tegyél fel magadnak állandóan kérdéseket, ha tétovázol, elragad a félelem! Mondj igent! Vágj bele! Szorítsd sarokba önmagad! Hát tessék, ezt gondolom. Kiscicám, csak egy életünk van, épp itt az ideje, hogy elkezd élni a tiédet!"

Az írónő saját élményből merített a könyv megírásakor, hiszen édesanyja - a főszereplőhöz hasonlóan - szintén egy balesetben elveszítette az egyik karját. Ám Marie ahelyett, hogy kétségbe esett volna, boldogan mosolygott édesanyjára, hiszen túlélte a balesetet, életben maradt, ugyan egy karja bánja, de él, lélegzik és ez a legfontosabb. Ezt igyekezett papírra vetni a szerző, aki néhol fanyar humorral oldotta az érzékeny szituációt. 

Különleges történetet kaptam, mely segít más perspektívából tekinteni a világra. Örülni annak, ami van, hinni, bízni, kitartani és küzdeni minden körülményben. 

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

A Szólít a szörny (A Monster Calls) mintegy 40 országban jelent meg, a díjak történetében első alkalommal elnyerte valamennyi angliai ifjúsági nagydíjat, a német ifjúság díjat (Deutsche

Jugendliteratur Preis).

"A mesék hősei nem mindig egyértelműen jók vagy rosszak. Ahogy az emberek többsége sem az."

Számomra ez a mondat összefoglalja a cselekmény fő mondanivalóját. Elárulja, hogy semmi sem csak fekete vagy fehér, sokkal árnyaltabbak a dolgok, helyzetek, emberek, mint elsőre látszanak. Ám az egyensúlynak fenn kell maradnia a világban, így nincs jó a rossz nélkül, pozitív a negatív nélkül.  

"Sokszor becstelenségnek érezzük az igazságot. A királyság olyan uralkodót kap, amilyet érdemel, parasztlányok halnak meg értelmetlenül, és néha a boszorkányok is megérdemlik, hogy megmentsék őket. Sőt, nem is olyan ritkán. Meglepődnél, milyen gyakran."

Többször szembetaláltam magam ezzel a könyvvel, valami mégis visszatartott. Eleve kevésbé szeretem a szörnyes történeteket, melyeket gyerekeknek címeznek. Ám ez a könyv nem a megszokott gonosz, rémséges rémet tárja elénk. 

"Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz.

 A lényeg az, hogy mit cselekszel."

Ez nem egy szimpla, megszokott mesekönyv. Ez a történet megszólítja az olvasót, megérinti a lelkét. Egyfajta gyászfeldolgozási folyamatot tár elénk fantasy elem közreműködésével.

Megrázó, egyben megható olvasmány, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt elgondolkodtató lehet.

A szerző érdekes feldolgozási módot választott, ám gyermekszemszögből meglehetősen ideális ez az ábrázolás. Fontos belátnunk, hogy önmagában senki sem csupán fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Ennél sokkal árnyaltabb a kép. Aki az egyik oldalról csupa ellenszenvet sugároz, az a másik oldalról egy igazi jótét lélek lehet.

Ne feledjük, soha nem az az igazi szörny, ami előttünk van, amit látunk, hanem ami bennünk rejlik. Elég erő, küzdés, akarat pedig megkönnyítheti az elengedést.

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Az iskolai erőszak, bántalmazás vagy lelki terror sajnos erősen jelen van a hétköznapokban. Szinte nem telik el úgy tanév, hogy ne lenne egy diák, aki a bántalmazók áldozatául esik. Emiatt úgy gondolom, hogy az iskolákban, ha nem is napirendi pontként, de heti témafelhívásként ott kellene lenni a bántalmazásnak. 

A Móra Kiadó TABU Könyvek sorozata több érzékeny, ám sokakat érintő témát dolgoz fel. Ilyen a bántalmazás is. 

Julie Anne Peters ebben a könyvben egy 15 éves lány hányattatásait meséli el. Megtudhatjuk, hogy Daelyn hogyan, miképpen tervezi az öngyilkosságát és, hogy mi vezetett el ehhez a kétségbeesett döntéshez. Végigkísérhetjük a saját maga által kijelölt utolsó napig. Néha érezni az elbizonytalanodást a döntését illetően, főleg, amikor megismerkedik Santanával, aki halálos beteg. Ám a fiú hiába kedves vele, szeretne barátkozni, Daelyn bezárkózik, mert nem hiszi el, hogy valóban érdekli a srácot, azt hiszi, csak átverés. Míg Daelyn saját akaratából akar véget vetni az életének, úgy, hogy még annyi jó várhatna rá, csak belefásult a sok fájdalomba, addig Santanának a betegsége az, ami fenyegeti az életét, ami miatt meg vannak számlálva a napjai. 

Santana hiába mondja Daelyn-nek, hogy majd kölcsönösen meggyógyítják egymást, valahogy a lány nem hisz ebben, vagy nem eléggé.

Amire úgy tűnik, jóban lesznek, addigra eljön Daelyn utolsó napja, amikor döntenie kell az életéről. A történet vége kissé függővég jellegű, hiszen nincs konkrétan kimondva a folytatás..

Érdekes, kissé megrázó volt mindezt gyermekszemszögből olvasni, átélni. Rettenetes érzés lehet egy gyereknek, diáknak, amikor azzal szembesül, hogy kiközösítik, megalázzák, gyalázzák mindenki szeme láttára. 

A könyv végén különböző magyar elérhetőségeket tüntettek fel segélyvonalakról, lelkisegély-szolgálatokról. Ezeket faliújságokon, iskolákban lehetne hirdetni, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek.

Elsősorban lehet, hogy tanárok, pedagógusok kezébe adnám ezt a könyvet, hogy tudják, milyen tettek mennek végbe a falak között titokban. Hátha jobban tudnának tenni ellene, fellépni az erőszak ellen. 

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 8/1.-8/2.

Végére értem a méltán népszerű ifjúsági sorozatnak. Emiatt az egyik szemem sír, a másik nevet. Akarom mondani a 12 fős csapattal egy szuper élményben, kalandos utazásban lehetett részem, amiért ezer hála az írónőnek. Másrészről pedig szomorú vagyok, hogy véget ért ez a történet, amelyen nem egyszer sírva nevettem, meghatódtam vagy éppen megbotránkoztam.

Lassan érettségizik a banda, majd ki-ki megy a maga útjára. Nehéz lesz megválni a „csapattól”, de jó lesz visszaemlékezni rájuk. Osztálykép, új kapcsolat, ismét para Reni, laza Cortez és idegesítő Kinga, ám, aki mindemellett megmutatja, hogy igenis vannak érzései. Nagy változások vannak készülőben, ám van, ami sohasem változik. Ilyen a b-sek és a-sok kapcsolata, Zsolti és Máday kebelbarátsága, némely fiúk kütyümániája, Virág állatőrülete, Cortez „leg”-sége, a tanárok folyamat kiakadása és a sok sok őrültködés, nevetés.

Vizsgadrukk, év végi hajrá, osztályon belüli korrepetálások, Reni aggodalmai, túlparázások.. Végül újabb zseniális osztálybalhék, Gábor hihetetlen egyedi, fantasztikus búcsúbeszéde, fergeteges kirándulás, érettségi vizsgák, amin sikeresen túljutott mindenki, majd búcsúzás, ami kissé könnyesre sikeredett. Végül ki erre, ki arra, szétszéledt a 12 fős banda.

Hálám üldözze Leiner Laurát,hogy megírta ezt a sorozatot! Egyszerűen zseniális minden egyes kötet! Izgalmas, feledhetetlen időszakot jelentett a Szent Johanna olvasása. Az utolsó kötetet ráadásul buszon olvastam, nem tudom a többi utas mit szólhatott a néha könnyező, néha sírva nevető fejemhez. Mindenesetre hatalmas kaland volt, az összes karakter egyéniség, szívesen lettem volna az osztálytársuk.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 7. Útvesztő

Ismét belevetettem magam a Szent Johannába, ahol ugyanaz a fergeteges hangulat fogadott, mint az eddigi hat részben.

"(…) – Kell egy biztos pont? – kérdezte halkan.

– Jól jönne – bólintottam.

– Itt vagyok. A többit kitaláljuk – mondta ki, nekem pedig a megkönnyebbüléstől szinte könny szökött a szemembe. A szavai hallatán valamiért elöntött a nyugalom, ami igazán jól jött, mert egy pillanat alatt megszüntette a pánikomat. És pont erre volt szükségem. Cortezre. Hogy mellettem legyen."

Alig vártam,hogy újra olvashassam a sorozatot. Ilyenkor mindig kicsit úgy érzem, mintha belebújnék Reni bőrébe. Legalábbis hozzá hasonlítok a leginkább.

Az eddigiek közül talán ez volt a leghangulatosabb rész, sok sok eseménnyel, történéssel, melyek megváltoztatták a szereplők életét. A szalagavató, a versenyek, szerelmek, új kapcsolatok, barátság, testvérharc, örökös tanár-diák küzdelem. Talán az tetszett a legjobban, hogy kitalálták nyomot hagynak maguk után. Ámbátor ezt az osztályt, ilyen színes karakterekkel mégis ki felejtené el? Emlékül pedig különböző nem éppen hétköznapi feladatokat kellett végrehajtaniuk. Alig várom, hogy megtudjam, a megmaradt diákoknak, mit kell véghez vinniük. Jó látni, hogy talán a rockerek kivételével minden diákon valamilyen módon fejlődött a karaktere, átalakuláson ment keresztül. Buli, könyv, filmezés, ami örök. :)) Ja, és I <3 Máday :D Szegény nő, nem is értem,hogy állt meg a lábán sokszor ennyi csíny után.

Morgan Rhodes: Falling Kingdoms - Fagyos hullámok

A Fagyos hullámok a sorozat magyarul megjelent negyedik kötete. Ugyan már ez is szép szám, úgy tűnik, hogy dupla ennyi részre számíthatunk még, hiszen eredeti nyelven már lezárult a sorozat, ráadásul nyolc kötettel. 

Az előző részekhez igazodva ez a kötet is jól kidolgozott, most is kapunk új karaktereket, akik segítik hőseinket a nekik rendelt úton. Úgy gondolom, hogy a történet kiemelkedő része a fantasy birodalomnak, mind felépítettség, kidolgozott szereplők, cselekmény és karakterfejlődés szempontjából. 

Még mindig Mytica trónja és a birodalom áll a történet középpontjában, természetesen párhuzamban az őskövekkel és a Figyelőkkel. Királypártiak, lázadók, szörnyek csapnak össze egymással, ám a végére megváltoznak a szerepek, hogy ki kinek az oldalán harcol, hiszen több ízben is tanúi lehetünk karakterfejlődésnek, csavarnak, amit előszeretettel alkalmaz az írónő. Persze ettől csak még izgalmasabb, fordulatosabb lesz az egyébként sem egyszerű, hétköznapi sztori. 

Kiderült, hogy nem mindenki eleve rossz, gonosz, aki annak látszott, annak mutatta magát. Előfordulhat, hogy, akit eddig ki nem állhattunk, az a kedvencünké avanzsálódik, drukkolunk, hogy sikerüljön a terve. Kíváncsi vagyok, hogyan tudják helyrehozni a saját és szüleik hibáját a szereplők. Lesz fejtörés, feladat bőven, annyi biztos. Ám erre még várni kell, hisz négy rész követi ezt a kötetet. Akarom mondani remélhetőleg magyarul is, hiszen eszméletlen jó és különleges a történet, érdemes magyarul is olvasni, forgalomba hozni. 

Spirit Bliss: Kígyók sziszegése

Az Árnyékvilág trilógia második része talán még jobban beszippantott, felpezsdített, mint az első kötet.

Ismét csak dicsérni tudom az írónőt, aki rendkívülit alkotott ezzel a történettel. Megragad, kalandra hív, nem enged. Majd egyre csak a folytatás mibenléte furdalja az oldalam.

"Mikor Peter Summers, menedzser rádöbben, hogy a filmstúdió, amelynek dolgozik, gyermekprostitúcióval is foglalkozik, először nem tudja, mit tegyen. Egy dologban biztos csak: nem fordíthatja félre a fejét, ahogyan mások teszik!

Kockára teszi a szerelmét, a saját biztonságát, az életét, hogy bizonyítékot gyűjthessen a bűnösök ellen, és kimenekítse a karmaik közül a gyerekeket."

A kötet gyönyörű borítója egyszerre ábrázolja a cselekményt beindító motívumot az esküvői ruha képében, míg a liliom a boldog beteljesülést testesíti meg. Ráadásul a virág neve felbukkan egy monumentális dalcímben is a történet vége felé. 

Míg az első rész Adam és Camilla szálát bontotta ki lépésről-lépésre, megismerve a ma már szívemhez oly közel álló mellékszereplőket, addig ebben az etapban Julie és Peter szerelmének, kapcsolatának a kibontakozását vehetjük górcső alá. Emellett elénk tárul Adam gyermek-, majd kamaszkora, ahogy egyik napról a másikra jóképű, tehetséges férfivé válik Peter oldalán, nevelése által. Betekintést kapunk Peter és Adam apa-fiú viszonyáról, arról is, hogyan kerültek egymás mellé, s mennyi mindent éltek meg együtt. 

A kapcsolati ábrázolások mellett fény derül egy rég elfeledett bűntényre, amely most napvilágra kerül, ám ennek kemény következményei vannak, amit szeretett karaktereim akarva-akaratlanul elszenvednek. Félreértések sorozata az, ami bajba, veszélybe sodor sokakat. Az igazi bűnösök pedig hosszú ideig megússzák, nem kerülnek horogra, de végül, nagy nehézségek árán sikerül felgöngyölíteni az ügyet. Másrészről pedig egy tehetséges énekesnő szárnypróbálgatása is megmutatkozni látszott, sőt némi kitartó küzdelem után meghozta gyümölcsét. 

A hideg kirázott, rettenetes volt pedofíliáról, erőszakról olvasni, amit fiatal fiúkkal tettek befolyásos emberek, akiknek a pénz által korlátlan hatalom volt a kezükben. Fokozott kíváncsisággal vártam, vajon mi sül ki a nyomozásból, magánakciókból. Ám, ahogy annak lennie kellett, ugyan halmozott nehézségek, akadályok árán, de elkapták az elkövetőket, akik oly sok álmatlan éjszakát okoztak az utánuk kutatóknak és szeretteiknek. 

A krimi és a romantikus szál párhuzamosan volt jelen a cselekményben, tökéletes kettőst alkotva. Izgalom, boldogság, rettegés, félelem, bűnüldözés egyaránt megjelent a történetben. 

Spirit Bliss: Árnyékvilág

Az Árnyékvilág az írónő azonos című könyvsorozatának első része. Korábban a Démoni érintés trilógiával már megkedveltem Spirit Bliss stílusát, így alig vártam, hogy még mást is olvashassak tőle. 

A kötet 2010-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. 

A borító a főszereplő, Adam filmbeli karakterére utal, ami kihatással van az egész életére. 

A cím már magában foglalja, hogy nem minden arany, ami fénylik, az ismertségnek is megvan a maga árnyoldala.

Ezt bizonyítja Adam Swanson élete is, akinek lépten nyomon fotósok, újságírók, de legtöbbször őrült rajongók loholnak a sarkába. A fiatal férfi hamar belopta magát a szívembe. Tetszett, hogy nem él vissza a népszerűségével, hanem szeretné, arra vágyik, hogy a valódi Adam-et kedveljék, ne csak a színészt lássák benne  mozivászonról. Majd váratlanul betoppan az életébe az a nő, akit egyáltalán nem hat meg, hogy mekkora sztár is Adam, hanem meglátja benne a pőre, esendő, szerethető embert. Kapcsolatuk lassan, fokozatosan bontakozik ki a történet során. Végigkövethetjük, hogyan lesz ismerkedésből barátság, majd szerelem, végül életre szóló kaland. Ám nem olyan felhőtlen a helyzet, mint, ahogy látszik elsőre. Folyamatos hadban állnak az elvetemült rajongókkal, sokszor veszélyben forog az életük, hajszálon múlik, hogy túlélik és nem veszítik el egymást. A barátok támogatása, odaadása megakadályozta a végső katasztrófa bekövetkeztét, így már csak a következő kötet hozhat váratlan fordulatokat. 

A szinte már pszichiátriai esethez közelítő rajongók mellett a sötét múlt is felbukkan, amikor senki sem számít rá és nem kis bonyodalmat okoz a fiatalok életében. Érzelmek garmadáját vonultatja fel a szerző, egyik pillanatról a másikra változik a közhangulat, csak úgy pörögnek az események. Ennek köszönhetően egy csepp idő sincs unatkozni, nem laposodik el a történet, hanem fokozatosan csigázza az olvasót a váratlan eseményekkel. 

Mind a stílus, mind a karakterábrázolás -, jellemzők szerethetőek, könnyen befogadhatóak. 

A regény egy nem mindennapi romantikus történet, amelybe pszichológiai krimiszál is vegyül az elérni kívánt hatás érdekében. Humor, szenvedély, feszültség, akció és erotika biztosítja az izgalmakat az olvasó számára. A történet egy olyan világot próbál bemutatni, amely kívülről csillogónak, izgalmasnak, boldognak tűnik, de valójában árnyék fedi.

Kerstin Gier: Fellegszálló

Már hosszú ideje nem olvastam Vörös Pöttyös könyvet, komolyabb témákba mélyedtem el helyette. Most viszont a sok pszichológiai, önfejlesztő, önismereti könyv után különösen jól esett a lelkemnek egy kicsit kikapcsolódni, szórakoztató irodalmat olvasni. 

"A nagyapám szerint minden véletlen az Isten

logikája."

Kerstin Gier egy különleges történetet tár elénk, amely a svájci hegyekben játszódik. A múlt évszázadot idéző, de a maga módján otthonos, lakájos Fellegszálló nagy népszerűségnek örvend a vendégek, látogatók körében. Az év vége közeledtével a világ minden részéről megérkeznek a gazdag, előkelő vendégek, akik elárasztják a szállót.

A tizenhét éves Fanny Bennel, a szállodatulajdonos fiával és a személyzet többi tagjával együtt azonban ki sem lát a munkából, hogy előkészíthesse a vendégek fényűző kikapcsolódását, de nem kerüli el a figyelmét, hogy sokan valójában nem azok, mint aminek mutatják magukat. Milyen titkos tervek kovácsolódnak a hímzett bársonyfüggönyök mögött? Az orosz oligarcha felesége tényleg birtokában van a legendás Nadjeschda-gyémántnak? És miért a homlokzaton mászik fel inkább a jóképű Tristan Brown a 201-es szobából ahelyett, hogy a lépcsőt használná?

Mialatt Fanny megpróbálja Ben segítségével kibogozni a szálakat, még nem sejti, hogy hamarosan egy életveszélyes kaland kellős közepében találja, és nem csak az állása forog kockán, hanem a szíve is.

„Talán Tristan csókja kint a hóban életem legizgalmasabb csókja volt, de ez volt a legszebb. Egyszerűen éreztem, hogy ez a csók az igazi."

Fanny egy bohókás, de igen szerethető lány, aki megnyert a bátorságával, stílusával. Kíváncsian vártam, vajon Tristan vagy Ben lesz e a befutó, egyáltalán mindkét fiú olyan rendes, becsületes, mint amilyennek mutatkozik? 

Egészen körülbelül a történet közepéig nem is sejtettem, hogy mi nem stimmel, hol jön a csavar a történetben. Majd, pont akikre nem számítana az ember, hisz a legkedvesebb, legbájosabb vendégek ők lesznek a bűnözők. Ez a váratlan fordulat nagyon tetszett, még véletlenül sem jöttem volna rá, kik a negatív szereplők. Bennek ugyan néha kicsit lassú volt a felfogása, de megszerettem őt is egyenes, őszinte jelleméért. A többi karakter, szállóvendég és alkalmazott igazi színt, életet hozott az öreg falak közé. 

Izgalmas volt együtt nyomozni és menekülni Fannyval, akinek végül segítsége is akadt a váratlan szorult helyzetében. 

Összességében egy izgalmas, kalandos ifjúsági regényt kaptam némi romantikával és krimi szállal.Szimpatikus karakterekkel és egy különleges helyszínnel.

Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Emery Lord ebben a könyvben több fontos élethelyzetre, viselkedésformára és annak lehetséges gyógymódjaira hívja fel a figyelmet. Elénk tárja a gyász, a depresszió szakaszait és azt, hogy milyen bipoláris viselkedészavarral élni. 

"– Lehet, hogy haldokló bolygók voltunk, Jonah, és vonzott minket a sötétség. – (…) – Amikor összeütköztünk, visszalöktük egymást égi pályánkra, hogy ott keringjünk tovább. Most ennek jött el az ideje: hogy ki-ki visszatérjen a maga pályájára."

"Néha mindannyiunknál elszakad a húr. Nincs ezen semmi szégyellnivaló."

A történet két fiatalról szól, arról, hogyan találkoztak, milyen hatással vannak egymásra, majd hogyan bontakozik ki a szerelmük. Ám sokkal több ez a könyv, mint egy szimpla kamaszszerelem leírása. Vivi igazi különc, kicsapongó, színes egyéniség, míg Jonah csendes, gondoskodó alkat.

Emery Lord elénk tárja, milyen az, amikor a mélyponton vagyunk és jön valaki, aki kirángat minket belőle, bearanyozza a napjainkat. Vivi bipoláris, tehát ha nem szedi a gyógyszert szeszélyes, mintha nem is önmaga lenne. Jonah pedig egy rendkívül kedves, gondoskodó 17 éves fiú, akinek betegségben elhunyt az édesapja, anyukája pedig mély depresszióba zuhant, így neki és két nagyobb testvérének kell gondoskodni a három kicsiről.A szerző bemutatta a bipoláris viselkedészavar tüneteit, a gyász, depresszió szakaszait, a szerelem játékosságát, majd az elválást, a változás keserédes szelét. Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy igenis merjünk segítséget kérni, ha szükségesnek érezzük.

Fontos üzenete a könyvnek, hogy vannak emberek, akikkel dolgunk van, akár rövidebb, akár hosszabb távon. Van, aki segít rajtunk és velünk marad, bearanyozza a napjainkat, ám van olyan is, aki rövid időre megjelenik mint egy csodalámpás, majd másfelé vezet az útja. Tőle nehéz megválni, ám a boldog napok emléke mindig velünk marad. 

Az írónő ezzel a történettel felhívja a figyelmünket, hogy igenis merjünk segítséget kérni, szakemberhez fordulni, ha szükségét érezzük, ne dagonyázzunk az önsajnálatban és ne veszítsük el a fejünket, mert eluralkodott rajtunk a személyiségzavar. Legyünk tisztában, mit cipelünk a batyunkban magunkkal és nézzünk szembe vele, ne meneküljünk előle, hanem tanuljunk meg együtt élni a nehézségeinkkel, múltunkkal. Hiszen könnyebb kezelni azt az akadályt, amivel tisztába vagyunk, mint amit tagadunk, figyelmen kívül hagyunk. 

Szerethető, különleges történet, ahol könnyen az olvasó szívéhez nőnek a karakterek. 

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 4-5. Barátok-Remény

 Kis kihagyás után folytattam A Szent Johanna Gimi olvasását. Leiner Laura ismét hozta az általa megszokott fiatalos lendületet. Újra átélhettem a gimis hétköznapokat, annyira életszagú Reniék története, hogy teljesen bele tudom élni magam én is, mintha ott lennék velük. 

"– Még egy dolgot szeretnék megbeszélni, mielőtt hivatalosan is megkezditek a nyári szünetet. Egy szeretett osztálytársatok elbúcsúzik, mivel átvették a Szent Johanna párizsi testvériskolájába, így az őszi tanévet már ott kezdi meg.

– Micsoda ? – sziszegték a többiek, mire Andris és Robi odamentek Gáborhoz, és megölelték, ő pedig értetlenül nézett körbe. A többiek szomorúan felém pillantottak."

Ismét izgalmakkal teli félév. Sokan találgatnak ki megy el az osztályból, míg akik tudják mélyen hallgatnak. Reni és Virág újra beszélnek egymással, szorosabb kapcsolat szövődött közöttük, mint volt. Virág szakított Doriánnal, aki elég rossz hatással volt rá, ám nem csak a fiút hagyta a háta mögött, hanem az emós stílust is. Így megszületett a mindig vidám, hippi Virág. Nagy meglepetést okozott Virág és Ricsi - avagy a két ellentét - kapcsolata, de közben mégis nagyon helyesek, szerethetőek együtt. Cortez és Reni, mintha egész végig kerülgetnék egymást, tehát hosszú ideig marad a szenvedés, viszont a kötet végén végre történik valami közöttük, megtörni látszik a jég. Aztán ki tudja, a látszat néha csal. A balhés osztály a balatoni kirándulásin megint nagyot alkotott, majd folytatták az iskolában is az eszement tettek sorát. Emiatt veszélybe is került a párizsi cserediákprogram...

"Virággal együtt kimentem a teremből, és a lánymosdóig követtem Kingát. Becsuktam magunk mögött az ajtót, és rászóltam a tükör előtt lehajtott fejjel fésülködő Kingára.

– Ki fog derülni! De tényleg, a francia álbarátok nem az ismerőseink sehol… – rágtam a szám szélét, és igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy Kinga fésülködés közben erősen hajaz (☺) a Kör című filmből Samarára."

Végre, végre, végre!! Egymásra talált az a két ember, akiknek már régen kellett volna.Ugyan nyögvenyelősen, de csak összejött. Egyre jobban kedvelem ezt a vidám,összetartó, néha hibbant csapatot. Kíváncsi vagyok,hogyan folytatódik a történet. Cortezt egyre jobban bírom!!! Virág és Ricsi pedig ultra aranyosak együtt. Na és Kinga meg Zsolti?? Na ez kicsit kiverte a biztosítékot, mint a szél a tantermük ablakát. Persze a maguk módján mindannyian vidám páros. A párizsi cserediákútról pedig érdekes dolgok derültek ki, avagy mégsem minden igaz, amit Kinga mesél arról a két francia srácról, akikkel ő és Reni megismerkedtek. Új arc is feltűnt a 11.B küszöbén, ugyanis a távozó Arnold helyett új srác érkezik az osztályba, aki a kezdeti nehézségek ellenére hamar beilleszkedik. Balhék, bulik, versenyek, csajos esték váltották egymást, na és persze beadandók, tanulás, szerelem, érzelmek kavalkádja és Kinga-Virág párosa, akik valamilyen formában, de mindig lelket öntöttek az önmarcangoló, önbizalomhiányos Reni lelkébe. Nagyon aranyosok voltak azok a részek, ahol kiderül, hogy Zsák szerelmes egy kilencedikes lányba, majd Renivel üzenget neki. Így új szerelmek szövődtek, kapcsolatok alakultak ebben a részben, néhol nem kis meglepetést okozva. A végén pedig hosszú-hosszú várakozás után végre megtörténik, amit már az első kötet óta várok.

Stephen Kelman: Galamblélek

A Galamblélek egy olyan megtörtént eseményeken alapuló ifjúsági könyv, amelyet anno, évekkel ezelőtt egy amerikai tanárnő bevitt a tanórára, majd ajánlotta, mint kötelező olvasmányt.

Ajánlás alapján vettem a kezembe én is, miután egy kedves könyvtárosom a kezembe adta, hogy ezt érdemes elolvasnom nekem is, kíváncsi mit gondolok róla. 

Ismertető: 

A ​nemrégen, édesanyjával és nővérével Ghánából érkezett 11 éves Harrison Opoku egy lakótelep kilencedik emeleti panellakásában él, Londonban. A második legjobb futó a hétévesek között és szerencsére nagyon is felismeri a körülötte lévő valós fenyegetéseket. Ugyanannyira fontos számára a helyi banda – a Dell Farm Crew – és a galamb, amelyik meglátogatja az erkélyen. Harri szívja magába új, angliai életének sok, furcsa elemét: figyel, hallgat, tanulja a trükköket a városi túlélésre. De amikor a nyílt utcán megkéselnek egy fiút, és úgy érzi, a rendőrség nem tesz meg mindent, Harri úgy dönt, maga is elkezdi a gyilkosságot kinyomozni. Ezzel akaratlanul is veszélyezteti azt a sérülékeny hálót, amit anyja sző családja köré, amivel próbálja őket biztonságban tartani. A történet az ártatlanságról és a tapasztalatról, a reményről és a kemény valóságról szól. Lenyűgöző ábrázolása annak, ahogy egy fiú próbál egyensúlyozni a férfiasság és az őt körül vevő fenyegető erők közt, amelyek megpróbálják a maguk formájára alakítani.

A szerző felhívja a fiatalok közötti erőszakra a figyelmet, a bandaháborúkra, arra, mi történhet azzal, aki be akar illeszkedni az adott társaságba, de csak bizonyos - főként törvénysértő - tettek végrehajtásával érheti el. Elszomorító a kegyetlen valóság, ami visszatükröződik a műben is. Ilyen a káromkodás, bántalmazás, erőszak, kirekesztés, melyeket mind nehéz feldolgozni, tenni ellene, hogy ne érezze kevesebbnek magát az ember, ha nem tagja az adott "menő közösségnek, bandának". 

A szókimondó stílus kicsit furcsa volt nekem, de ettől függetlenül tetszett, elgondolkodtatott. Arra keresi Stephen Kelman könyvében a választ, hogy vajon egy anya mennyire képes megóvni gyermekeit a rá leselkedő erőszaktól, gonoszkodástól? Hogyan lehet feldolgozni, hogy a család egyik fele bevándorlóként letelepült Angliában, míg a család másik fele Ghánában ragadt? Ezt és ehhez kapcsolódó kérdéseket feszeget q szerző.

Szokatlan, nem mindennapi olvasmányélményt adott, de érdemes volt megismerkedni vele.