"A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel."Köszönöm a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum kedves könyvtárosainak, hogy azonnal értesítettek, amint beérkezett a régóta várt regény! :)
Több véleményt, ajánlást olvastam a könyvről. Sokak szerint túlhájpolt, agyonreklámozott... Ezzel részben egyetértek, viszont a könyv elolvasása után úgy érzem, megérdemelte a hosszas beharangozót, marketinget Delia Owens írása!
Már csak a cím sem hétköznapi, hisz ki hallott folyami rákokat énekelni? Hm, elgondolkodtató, figyelemfelkeltő címadás, annyi biztos. A borító mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Meseszép, gyönyörű ábrázolás az élet apró szépségeiről.
A szerző prológussal nyit, amelyben a részletes tájleírás mellett megjelenik egy holttest a lápban. Felmerül a kérdés, ki és miért ölhette meg a férfit. A történet két idősíkon játszódik, az egyik elmeséli Kija gyermekkorát, felnőtté válását, megpróbáltatásait, a másik pedig a nyomozás mozzanatait mutatja meg.
Ezután megismerjük a főszereplőt, Kiját és elénk tárul a mocsár, lápvidék meseszerű, ám öntörvényű világa. A történet bemutatja a leány gyermekkorát, magányát, életét. Négy testvérével él a lápi kunyhóban részeges, erőszakos, nem beszámítható édesapjával és pánikbeteggé váló édesanyjával.
Egy nap az anya egy szó nélkül elindul az ösvényen a krokodilos cipőjében és elhagyja a családját. Kija hosszú ideig minden egyes nap visszavárja édesanyját, majd rájön, hogy nem tér már vissza. Hamarosan a testvérei is elhagyják Kiját, aki egyedül marad az apjával, akit mindennek lehet nevezni, csak apának nem. Majd ő is elmegy, eltűnik, így Kija úgy fest végleg magára marad, mint a kisujja.
Iskolába csak egyetlen napot jár, kiutálják, csúfolják, így többet a közelébe sem megy az intézménynek.
Egyszer csak belép a leány életébe egy régi arc, akit már elfeledett. Ő nem más, mint Tate, a kedves, barátságos fiú, aki a későbbiekben olvasni tanítja Kiját, könyveket hoz a lánynak. Együtt vizsgálják a kagylókat, a láp élővilágát, ismerkednek az első szerelem,a vágyakozás érzésével. Ám amikor a fiú egyetemre megy, vége szakad az együtt töltött időnek. A lány ugyanúgy, mint az édesanyját, napokon, heteken keresztül várta a parton a fiút, ám ő nem jött. Majd megismerkedett Chase-szel, aki még gyermekkorában gúnyolta őt. Lassan, lassan, de nyitott felé, amivel a fiú visszaélt, megalázta Kiját, aki ezután bezárta a szívét, nem engedte, hogy újra összetörjék, még egyszer elhagyják.
"Délig felforrósodtak az órák, délután felhólyagosodtak, és még napnyugta után is lüktettek. Később a hold reményt hintett a vízre, de az is elhalt. Újabb napkelte, újabb fehéren izzó dél. Újra naplemente. Minden remény közömbössé vált."
Miközben vizsgálta, szemlélte a körülötte lévő élővilágot, gyönyörűen megtanult olvasni, rajzolni, így megörökítette, leírással együtt a növényeket, madarakat, vízi lényeket, legyenek kicsik vagy nagyok. Feljegyezte szokásaikat, amelyből Tate felkeresése és ajánlása hatására könyv, sőt könyvek születtek.
Nem sokkal az ismeretterjesztő, természetrajzi könyvek megjelenése után már nem szorult rá Jumpin' adományaira, arra, hogy kagylóhalászatból éljen meg. Nagy örömére és meglepetésére felbukkant fiatalabbik bátyja is, akivel átbeszélték a múltbeli eseményeket és azt, ami azóta történt velük.
A könyv jelenéhez érve véget ért a nyomozás, Kiját letartóztatták, bíróság elé állították, majd a hónapokon át tartó tárgyalást követően bizonyíték, alapos indíték hiányában elengedték a fiatal nőt, akit csak a Lápi Lányként emlegettek.
Kija végül visszatalált Tate-hez, a fiatalok összeköltöztek a lápi kunyhóban, melyet felújítottak, majd a mocsár nyugalma, a láp békéje ölelésében öregedtek meg együtt, miközben folytatták a lápi világ elemzését, megörökítését az utókornak.
"Amikor leszállt az éjszaka, Tate visszagyalogolt a viskóba. De amikor a lagúnához ért, megállt a mélyülő lombok alatt, és nézte, ahogy sok száz szentjánosbogár villog hívogatóan a láp sötétlő mélyében. Ott, ahol a folyami rákok énekelnek."Az Ahol a folyami rákok énekelnek igazi fejlődésregény, természetrajzzal, gyönyörű tájleírással ötvözve. Nagyon tetszett a történet, a fogalmazásmód, a szerző stílusa. Kija találékonysága elismerésre méltó. Hosszú éveken keresztül magányban, egyedül élt, mint egy számkivetett, mert az emberek nem fogadták el, nem szerették, nem segítettek rajtuk. A könyv válaszol arra kérdésre, hogy mi történik azzal, akit elhagynak a szerettei, kiközösít a falu és csak magára számíthat. Ennek ellenére vagy éppen ezért egy elismert tudós, sikeres író lett a lápi élővilág bemutatásáról szóló könyveivel.
Zseniális szépirodalmi alkotás fejlődésről, női sorsról, elhagyatottságról, majd talpra állásról!
Ha érdekel Kija megrendítő és egyben lenyűgöző története rendeld meg a könyvet a KIADÓTÓL !
