Arnold Schwarzenegger: Tedd magad hasznossá

 Az élet hét szabálya

Arnold Schwarzenegger neve mindenki számára ismerősen csenghet. Akcióhős, testépítő bajnok és kormányzó egy személyben. Ráadásul a sport szószólójaként is számon tartják.

Amellett, hogy egy önsegítő, személyiségfejlődést elősegítő könyvet tartunk a kezünkben, ez egy memoár, önéletrajzi kötet is egyben. Megismerhetjük belőle, hogy a szerző honnan hová jutott, s közben milyen sikereket ért el, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie. 

"…amikor az álmaid megvalósításáról van szó, sosem a kudarctól kell rettegned, hanem attól, hogy feladod."

Ezt a szemléletet részletesen kifejti Arnold. Hangsúlyozza, hogy nem a kudarcok ölik meg az álmainkat, hanem az, ha feladjuk és nem küzdünk tovább. A legnagyobb titok a kemény munka, a kitartás és az optimizmus.  

Segítséget, hatalmas löketet kapunk a szerzőtől, hogyan váltsuk valóra céljainkat. Mindehhez hét szabályt mutat be a saját példáján keresztül, ami hozzásegít a sikerhez.

Első szabály, hogy legyen tiszta jövőképed. Ne A, B,C tervünk legyen, hanem egy fix tervünk, amit tűzön-vízen keresztül viszünk. Lényeges, hogy látnunk kell magunk előtt azt a célt, amit el kívánunk érni. Ne homályosan, körvonalazva lássuk, hanem tisztán, mintha már meg is valósítottuk volna. 

Következő szabály a Gondolkodj nagyban. Ne becsüld alá magad, hidd el, hogy te is képes vagy nagy dolgokat véghez vinni. Soha ne érd be kevéssel, ha képes lennél többre is. Tehát, ha már csinálod, csináld rendesen.

Harmadik szabály a Dolgozd ki a beled. Elsőre meglehetősen nyersen hangozhat, de ne feledjük, hogy igazán csak kemény munkával érhetünk el kézzelfogható eredményeket. Minden nap tegyünk egy kicsit a kitűzött célért, majd fokozatosan növeljük ezt. 

Negyedik szabály eladni, eladni, eladni. Azaz marketing, önreklám, támogatók keresése. Elhitetni az emberekkel, miért jó az, amit te csinálsz, létrehozol, stb.

Ötödik szabály válts nézőpontot. Vedd észre a jót a nehézségben is és koncentrálj arra, mit tudsz kihozni belőle. Értékeld át a kudarcot, s nézd meg, mit tanulhatsz belőle. Tudatosítsd magadban, hogy a kudarc a legtöbb esetben relatív, a kockázatot pedig érdemes vállalni, hiszen mit veszíthetsz, ha mégsem sikerül? Felállsz, tanulsz belőle és következőre jobban csinálod, míg el nem jutsz a sikerhez. 

Hatodik szabály csukd be a szád, nyisd ki az elméd. Nézd meg, hogy a sikeres emberek, hogyan jutottak el oda, ahol vannak, mit tettek azért, hogy elérjék az álmaikat. Légy alapos megfigyelő és szívd magadba a tudást, légy nyitott és kíváncsi. Beszélgess olyan emberekkel, akik már elérték, amire te vágysz. Meríthetsz belőlük, hogyan tovább az úton. 

Hetedik szabály törd össze a tükreidet. Segíts másoknak és magad is előrébb jutsz. Mindig többre vagy képes, mint hinnéd, úgyhogy ne érd be kevesebbel. Kellenek a példaképek, a segítők, támogatók, de még az ellenfelek is, hiszen ők motiválnak, hogy jobb és jobb legyél. Tekintsünk kevesebbet önmagunkra és többet a közösségre, a társadalomra. A segítségnyújtás pedig örömérzetet eredményez, ami egészségesebbé, boldogabbá tesz minket.

Összességében azért szerettem nagyon és ajánlom ezt a könyvet, mert az akcióhős a saját történetén keresztül mutatja be és hétköznapi módon ábrázolja, meséli el, hogyan ért el sikereket az általa kitűzött területeken. Tanulságos, hasznos tanácsokkal látja el az olvasókat, jó példával szolgál előttünk.

V. Kulcsár Ildikó: Kölykök dilik, szerelem

 Római kalandozások

V. Kulcsár Ildikó neve a Nők Lapja női újságból már ismerősen csengett. Volt szerencsém több írását is olvasni, magamba szívni kedves, szívmelengető szavait, stílusát.

Ez a könyv egy kedves ismerős által került hozzám, amiért azóta is hálával adózom. 

"Ezerféleképpen lehet élni, valamennyien magunk döntjük el, hogyan érezzük jól magunkat a bőrünkben."

Ezt jól igazolja Ildikó beszámolója is. Ráadásul nem az anyagi jólétünkön múlik, hogy jól legyünk élvezzük az életet, jól érezzük magunkat a bőrünkben, hanem a hozzáállásunkon, életszemléletünkön, leleményességünkön. 

"Mert bizony az életünk minősége – hál istennek! – nem a pénztárcánk vastagságától függ! ( Jelzem, még attól sem, hogyan tudunk előrehaladni azon a nyavalyás hivatali, szakmai ranglétrán.) Inkább attól, mennyi élmény befogadására vagyunk képesek a földön kiméretett sóhajtásnyian rövid, hatvan-hetven-nyolcvan évünk során! És mennyit tudunk ezekből az élményekből átadni azoknak, akiket szeretünk…"

Maga a történet elsősorban útinaplóhoz hasonlít, ám mégis több annál. Tele történéssel, izgalmakkal, érzelemmel és nem utolsó sorban életkedvvel. A lapokról sütött az élet, az élni vágyás, a család iránti elhivatottság, önzetlen szeretet, tudás átadás az utódok felé. Mindez közérthetően, könnyed stílusban tálalva, ahogy csak szeretni lehet. Mind a beszámolót, mind a szerzőt. 

Olaszország eddig is vonzott, ám az újságírónő szavai után még lelkesebb lettem az Örök város iránt. 

"Mert az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor az édesanyja szedi a sátorfáját, és átköltözik abba a megfoghatatlanul távoli, másik világba. Nagyon utálok felnőtt lenni. És üzenem minden fiatal és öreg „nem felnőttnek”, hogy fusson, szaladjon, rohanjon amíg lehet. Mennék én is, de fél éve már nincs hová."

Teljes mértékben egyetértek V. Kulcsár Ildikóval, miszerint akkor válunk igazán felnőtté, amikor már nincs mellettünk az édesanyánk. Főleg, hogyha jó viszonyt ápoltunk vele. Egészen addig ott van, ha segítő kézre van szükségünk, bátorítás kell, esetleg egy jótanács sütés-főzés, gyermeknevelés, ügyintézés kapcsán. Amikor eltávozik, akkor már egyedül saját magunkra számíthatunk, elveszítjük a hátvédünket. Utána már önmagunknak kell megállni a lábunkon mindenféle segítség nélkül. Tehát élvezzük ki, amíg velünk vannak szeressük az Édesanyánkat.

Pierre La Mure: Moulin Rouge

A kötet Henri de Toulouse-Lautrec életregénye, amelyben a művészet és szenvedély kettőse kap kiemelt szerepet Franciaországban egy arisztokrata származású nyomorék festővel a főszerepben.

"Ne várj a nevetéssel, amíg boldog leszel, mert meghalhatsz anélkül, hogy valaha is nevettél volna. Okos fickó az a La Bruyére…"

Mindig is érdekelt az ismert alkotók élete, életműve, legyen az akár festő, író, zenész, stb. Ebben a könyvben egy olyan festő élete tárult elém, aki már életében hírnevet, elismerést szerzett magának, ám ő testi adottságai, ebből adódó hátránya miatt mégsem lehetett boldog.  

A szerző bemutatja, milyen lehetett egy kisfiúnak arról álmodni,hogy festő lesz belőle. Ám mindeközben egy komoly betegség miatt, elmagányosodik, alkot, kimarad az iskolából, gúnyolódások áldozatává válik. Végül ismert, elismert festőművész lesz belőle, akinek munkásságát már életében nagy szavakkal illetik.

Izgalmas, sokszor szívbemarkoló volt olvasni a sorokat, melyekből csöpögött a szenvedés, meg nem értettség.

"Mindnyájunknak van valamije, amibe belemenekül."

A szóban forgó  Henri de Toulouse-Lautrec-nek például a könyv, rajzolás, később pedig a festészet, ami éltette. Majd amikor bármit tett is elkerülték, nem szerették a nők, - legalábbis nem szerelemmel - elkeseredésében alkoholba folytotta bánatát. Az alkohol hamar elbutította a festő agyát, szociális érzéke egyre lejjebb került. Végül ismerősei, barátai próbálták kirángatni a gödör aljából, mígnem szanatóriumba került, majd rövid időre felépült, alkotott, aztán újra visszaesett.

Rövid élet jutott a festőnek, akit 40 éves kora előtt elragadott a halál. Különcsége ellenére sokan kedvelték, elismerték munkásságát, ráadásul festményei a Louvre-ban is helyet kaptak.  

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Kepes András új kötetének már a címe is megkapó. Fel is tettem magamnak a kérdést: Vajon milyen lehet az a boldog hülye és az okos depressziós? Nincs az egyik a másik nélkül? Feltétlenül hülye az, aki boldog? És csak az okos lehet depressziós? 

A szerző a címben elhangzottakat elemzi, járja körül, alapos kutatómunkával, filozófiai tanmesékkel. 

"Vajon nem pontosan úgy vagyunk-e mi is az életben, mint az elektronok: csak akkor létezünk, ha létrejön egy valódi találkozás valakivel, barátokkal, szerelmekkel, tanító mesterekkel; ha beleütközünk valamibe, tapasztalatokba, eszmékbe, amik aztán meghatározók lesznek, és így változunk egyik „kölcsönhatásból” a másikba? Vajon nem olyan-e minden igazi nagy találkozás, mint az anyag és az antianyag találkozása, amelynek során kölcsönösen megsemmisítik egymást, majd ebből energia szabadul fel?"

"...az embereket nem szeretni vagy gyűlölni kell, hanem megismerni és megpróbálni megérteni"

Filozofálgatások, kutatások, életpálya, élettörténet, küzdés, szerelem, boldogság, depresszió mind-mind megjelenik Kepes új könyvében. Engem teljesen beszippantott. A stílusának köszönhetően olyan érzetem van, mintha a szerzőt nem olvasnám, hanem beszélgetnék vele, úgymond az élet nagy dolgairól. A szerző leírja tapasztalatait, górcső alá veszi az életet és a saját életszemléletét, amelyben mindig az örömöt, békét, boldogságot, szeretetet kereste. 

Szemlélteti, hogyan változik a szemléletünk, világlátásunk és a dolgokhoz való hozzáállásunk a kor előrehaladtával. Majd saját példával alátámasztja, hogy a korral valóban bölcsebbek, belátóbbak leszünk, mint fiatalkorunkban. Más lesz a fontos, az érték az életünkben. 

Az első könyvem volt a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Stílusa könnyen emészthető, közérthető, nem okoz gondot, hogy beleképzeljem magam a felvázolt helyzetbe. 

Malala Juszufzai & Christina Lamb: Én vagyok Malala

A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

 Nagyon szeretem az inspiráló, erőt adó írásokat, történeteket, főleg azokat, melyek a valóságot tárják elénk. Így nem is volt kérdés, hogy az Én vagyok Malala felkerül az olvasásaim közé. 

"(…) arra gondoltam, ha az ember szeretne elérni egy célt, akkor akadályok állják majd az útját, de mégis mennie kell tovább"

Más esetben pár nap alatt kiolvasok egy hasonló vastagságú könyvet, ám az Én vagyok Malala egy erősen mély hangvételű történet egy rendkívüli lányról, aki kiállt a lányok tanuláshoz való jogáért, az esélyegyenlőségért, szabad oktatásért. Nem egyszer lúdbőröztem olvasás közben, hiszen Malala története tele van megrázó tartalommal. Egyben brutális és felemelő is a tartalom, egyszerre szorult össze a szívem és néztem fel Malalára.

A könyv teljes, átfogó képet ad Malala gyermekkorától, sőt a szülei megismerkedésétől kezdve a merénylet utáni felépülés kezdeti stádiumáig. Örülök, hogy nem csak a negatív, erőszakos cselekményre irányítja az olvasó figyelmét Malala, hanem bemutatja saját szemszögéből az iszlám világot, vallást, annak pozitív és negatív velejáróit. Megtudhatjuk, hogy micsoda gyönyörű helyen született és élt Szvát-völgyben, egészen addig, míg a tragédia után el kellett költözniük. Becsülendő és lenyűgöző az az elhivatottság, kitartás, amit Malala tanusított a célja iránt, hogy megreformálja hazájában az oktatást és egyenlő esélyekkel tanulhassanak a lányok, mint a fiúk. Ennek érdekében apja oldalán, majd egyedül is szónokolt, beszédet mondott, blogbejegyzéseket írt, tévében szerepelt, hogy felhívja a világ figyelmét erre az égető problémára, ami más országokban természetes, hogy mindenki nemtől és kortól függetlenül tanulhat. 

Kijelenthetem, hogy egy igazán erőt adó történetet olvastam, ami ráébresztett arra, hogy, ha veszteségek és nehézségek árán is, de elérhetem a kitűzött álmomat, csak tenni kell érte, merni cselekedni.

Biró Márta: Életem leckéi

"Szeresd magad, szeress másokat és szeretni fog a világ."

A közelmúltban interjút készítettem a szerzővel, innét az ismeretség, majd az érdeklődés a könyve iránt. 

Biró Márta Életem leckéi című könyvében saját élettörténetét tárja elénk, példát mutatva a hasonló élethelyzetben lévő vagy éppen nehézségekkel, akadályokkal küzdőknek. 

A könyv elején a különböző Mártához közel álló személyek ajánlóját olvashatjuk, majd ő maga foglalja össze gondolatait.

A könyvben a szerző gyermekkorától követhetjük nyomon az eseményeket. Nem éppen hétköznapi gyermekkora, de annál nagyobb élni akarása, kitartása példaértékű lehet mindannyiunknak. Mártát az élet rákényszerítette, hogy gondoljon önmagára, legyen benne tettvágy, hogy jobb életet biztosítson magának, mint amilyet a szülei teremtettek maguknak. 

Gyermekként rettenetes lehetett átélni mindazt a szörnyűséget, szívszorító helyzetet, amit neki át kellett élnie. Ennek ellenére egész hamar önálló lábra állt, még a szegényes körülményekből is a legjobbat hozta ki. 

Rámosolygott az életre, majd az élet is visszamosolygott rá. Egymás után érték a csapások, megpróbáltatások, de ő mégsem dagonyázott az önsajnálatban, hanem képes volt állva maradni, küzdeni, kitartani és ami a legfontosabb, hinni a jobb jövőben, szebb holnapban. 

A szerző megindító, fájdalommal kikövezett életútját itt-ott tarkította a szivárvány, remélem még lesz benne része ez után is. Márta személyében egy rendkívül közvetlen, kedves, barátságos személyt ismerhettem meg. 

Tanulság a könyvből: Legyünk erősek, kitartóak, mosolyogjunk minden nap, szeressük magunkat, egymást és idővel visszakapjuk a sok kiáramló szeretetet. Higgyünk magunkban, hogy képesek vagyunk felállni, tovább menni, élni, építkezni. Minden apró dologban, helyzetben lássuk meg a jót, a szépet, ezáltal könnyebbé, szerethetőbbé téve az életünket. 

Sok-sok erőt, hitet adott nekem Márta ezzel a könyvvel, merítsetek belőle ti is! Akkor is van remény, hogyha egyedül kell menned az úton, minden támogatás nélkül. Erre tökéletes példa Márta élete. 

A könyvet a Bíromakönyvem oldalon tudjátok megrendelni! 

Szlukovényi Katalin (szerk.) : Magyar mesék lázadó lányoknak

A Magyar mesék lázadó lányoknak könyvtári példányként került hozzám a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeumból. Színes borítója már elsőre magához vonzotta a tekintetemet. Kíváncsian vettem kézbe – vajon a benne rejlő emberek is ilyen érdekesek, mint a könyv külseje? A válaszom: igen, nem csalódtam benne.

A könyvben huszonöt izgalmas életű és lenyűgöző teljesítményű magyar nővel ismerkedhetünk meg, Árpád-házi Szent Erzsébettől Hugonnai Vilmán át egészen a kortársakig. Nagyon megörültem ennek a kötetnek, mivel ebben végre megmutatkozik, hogy igenis büszkék lehetünk a magyar nőkre.

Az inspiráló mesegyűjtemény a külföldről származó Esti mesék lázadó lányoknak hazai változata, mely a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2018-ban. A példaképekkel teli könyvön több írónő is dolgozott: Kiss Judit Ágnes, Mesterházi Mónika, Miklya Luzsányi Mónika, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna és Tóth Krisztina. Ismert, kevésbé ismert már elhunyt vagy éppen még élő kiemelkedő személyiségeket mutatnak be a szerzők. A könyv lapjain felbukkan – többek között – Gobbi Hilda, Karády Katalin, Polcz Alaine, Ata Kandó, Jászai Mari, Brunszvik Teréz és kortársaink: Péterfy Bori és Hozleiter Fanny, azaz Mosolyka is. 

Sokuk élete nem volt díszmenet, megharcoltak az élettel, életért, dacoltak az adott kor szokásaival, törvényeivel, felléptek a női elnyomás ellen vagy éppen küzdöttek, kitartottak az álmuk mellett, majd nagy erőfeszítések, kemény munka árán elérték céljukat, kitűntek társaik közül. Nem keveset tettek le az asztalra, már amiatt sem, hogy tettükkel, kitartásukkal, foglalkozásukkal példaként állnak előttünk, hogy mi is elérhetjük az álmainkat, csak tenni kell érte és kitartónak lenni, nem feladni az első kudarcok után.

Nagyon örülök, hogy a külföldi minta alapján, mi magyarok is magunkénak tudhatunk egy könyvet, amiben megmutatkozik, hogy igenis büszkék lehetünk a magyar nőkre. Érdemes elolvasni, kézbe venni, forgatni a könyvet, hiszen igazi erőt adó, példaértékű magyar nőkkel van tele, akik nem egyről a kettőre jutottak a siker oltárához, hanem lépésről lépésre érték el a céljukat. Különleges meséiket olvasva remélhetőleg mindenki kedvet és erőt kap saját álmai megvalósításához.

Rendeld meg közvetlen a kiadótól: Móra Kiadó

Paulo Coelho: Hippi

"Minél többet engedünk be magunkba a világból, annál többet kapunk belőle vissza: legyen az akár szeretet, akár gyűlölet"

Paulo Coelho-tól már régóta tervezek olvasni,  üzenete, témája miatt. Úgy tűnik erre most jött el az idő, így elmélyedtem a jellegzetes Coelho - világban.

Könyvnek már a borítója sem átlagos, igazi figyelemfelkeltő. Jól harmonizál egymással a szín és a cím, kiemeli a hippi életérzés fő mondanivalóját, a szabadságot. A borítón lévő autóbusz pedig szépen jelképezi a történet köré fonódó utazást, hosszú utat, melyet átélve a turistaérzést, busszal tettek meg a szereplők. 

Elsőre nehezen indult be a cselekmény, kissé vontatottnak éreztem, majd néhány fejezettel később már kezdett kibontakozni a történetszál. Coelho és Karla szemszögéből ismerhettem meg a hippi életérzést, fílinget. Mindketten valami mást kerestek, mást vártak az úttól, ennek ellenére kölcsönösen segítették egymást, amíg el nem vált útjuk. 
A hippi szót akár a carpe diem - élj a mának - életérzésre is beilleszthetnénk, hiszen a mozgalom fő mondanivalója a szabad élet, szabadság, az apró dolgok öröme, észrevétele, becsülése, nem pedig a vagyonhalmozás.

"Az erő a legapróbb dolgokban rejlik, amelyek az ember útjába kerülnek: az egész világ tanterem, a Legfőbb Szeretet tudja, hogy élsz, és ő tanít majd"

 A szerző üzen nekünk a sorok közül: szeressünk szabadon, de ne kössük gúzsba a másikat, szívből éljünk meg minden napot, éljünk a lehetőségeinkkel, ne váljunk robottá a saját életünkben, hanem éljük meg azt, legyünk nyitottak a világra, a világ csodáira. Nagyon fontos mondat, ami elhangzik a könyvben, hogy azt kapjuk, amit adunk. Hiszen csak az csapódhat vissza ránk, amit mi is kiengedünk magunkból a világba. Emellett hangsúlyos az önbecsülés, önelfogadás. Azaz ne akarják megváltoztatni magunkat és legyünk büszkék arra, amit eddig elértünk, legyen önbecsülésünk, ne hagyjuk rábeszélni magunkat olyan dologra, amit mi magunk nem akarunk szívből. 

Ha megtetszett a történet, rendeld meg közvetlen a kiadótól:
Athenaeum Kiadó

Csernus Imre: A harcos

"A magyarok legfőbb baja az önbizalomhiány."

Csernus Imrétől A nő című írását olvastam először, ami nagyon tetszett. Idén megjelent legújabb könyve, Az egy életed van. Emiatt úgy döntöttem, hogy a tavaly megjelent A harcos könyvével folytatom az ismerkedést, ami témáját tekintve hasonló jellegű, mint az idén kijött friss írása. Így valamilyen szinten kapcsolódik is egymáshoz a két könyv. Majd ezután mélyedek el Az egy életed van regényében.

"A megérzések fejlesztése komplex feladat. Mindannyiunkban ott munkál a megérzés, csak az agyunk kikapcsolja azzal, hogy hülyeség, ezért a tudatalattiban gyűlik a salak,és előbb-utóbb robbanásszerűen a felszínre tör."

A harcos nem csak életrajz, hanem lélekrajz is egyben. Csernus rámutat a negatív magyar mentalitásra, a nemzetből áradó keserűségre. A szerző saját életén keresztül mutatja be, hogy milyen hatással lehet a drog a szervezetre, mi történik, ha eltelünk önmagunkkal, figyelmen kívül hagyjuk a partnerünket. Őszintén, kertelés nélkül mesél az őt ért nehézségekről, atrocitásokról és arról, hogy hogyan állt fel egy-egy bukkanó után. A sok negatívum mellett elismeri azt is, hogy szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem magyar, hanem szerb lelkületben nevelkedett, gyerekeskedett, mert ezáltal elkerülte a sok önvád, életuntság, negatív hozzáállás dolgokhoz vagy akár magához az élethez. Ezt a szemléletet, amit ő hozott magával, ezt szerette volna, szeretné ma is átadni a hallgatóinak, olvasóinak, hogy teljesebb, minőségibb életet élhessenek. 

Magával ragadtak az őszinte szavak, a vallomás arról, hogy Csernus sem ott kezdte, ahol most van, hanem megharcolt minden egyes fokért a ranglétrán, megküzdött az Élet szelével. Ugyan a modora sokakat elriaszthat, viszont hatásos a technikája, hiszen nagyon sok embernek segített eddig is. Érdemes felfigyelni rá, elmenni az előadására vagy épp elolvasni egy-egy regényét. Kijelenthetjük, hogy szakmájában úttörő pszichiáter, előadó, aki jellemével megreformálta a szakmát. Nyers, szókimondó stílusával először belemar az ember lelkébe, húsába, ám később komoly pozitív változást érhet el egy-egy erősebb kijelentéssel. Inkább fájjon az igazság, amikor a szemünkbe mondják, minthogy hazudjanak rólunk a hátunk mögött. 

"A megérzések fejlesztése komplex feladat. Mindannyiunkban ott munkál a megérzés, csak az agyunk kikapcsolja azzal, hogy hülyeség, ezért a tudatalattiban gyűlik a salak,és előbb-utóbb robbanásszerűen a felszínre tör."

 A magyarok legfőbb baja az önbizalomhiány. Ez ilyen vagy olyan formában többször is elhangzik a könyvben. A magyarok nem hisznek magukban, a párkapcsolatukban, a munkájukban, a jövőjükben. Sok esetben nem tudják vagyis nem merik bevallani maguknak, ha éppen az lenne a megoldás az adott élethelyzetben, hogy kilépnek a kapcsolatból, munkát váltanak. Inkább belesüppednek a keserűségbe, önmarcangolásba. Írásaival, előadásaival erre hívja fel Csernus Imre a figyelmet, hogy igenis van lehetőség a jobb életre, csak meg kell találni a módját. 

Csernus Imre annak idején a Viasat3-on futó Bevállalja? című műsorral lett az ország közismert kiabálós pszichiátere. Ma már Magyarország egyik kiemelkedő szakembere, előadója, aki könyvében megmutatta, hogy ő nem csak a kiabálós Csernus doki, hanem sokkal több van a kimondott, nyers szavak mögött. 

https://moly.hu/konyvek/csernus-imre-a-harcos

Michelle Obama: Így lettem

Michelle Obama könyve már tavaly felkerült a várólistámra. Eddig váratott magára, majd előjegyeztem a könyvtárban. Másfél hónap várakozás után végre a kezeim között tudhattam és elmerültem egy afroamerikai nő felemelkedésének történetében és végig követtem a First Lady-ként töltött nyolc évét, amelyben sírás és nevetés egyaránt előfordult.

Kíváncsi voltam, mit nyújthat nekem ez a könyv. Úgy gondoltam, egy leíró, főleg politikai szöveget kapok, ehhez szemben egy példaértékű nő életét követhettem nyomon gyermekkorától kezdve a Fehér Házból való távozásig.

A könyv első negyede Michelle gyermekkoráról, iskoláséveiről szól, amit a munkába állás, majd a Barack Obama-val való találkozás, megismerkedés követ. Az utána való részek már erősen politikai jellegűek, ám benne van Michelle személyisége, kibontakozása feleségként, anyaként, közszereplőként majd később példamutató First Lady-ként.

Michelle szerény körülmények között töltötte gyermekkorát, ám szeretetben, szorgos szülők, támogató rokonok gyűrűjében. A hátterének, a sok biztató szónak és a kitartásának, szorgalmának köszönhetően szép eredménnyel végezte el iskoláit, majd az egyetem után rögtön gyakornok lett, majd jogi területen megkezdte pályáját. Itt ismerkedett meg férjével, Obama-val, aki a gyakornokaként jelentkezett a céghez, ahol dolgozott.

Míg Barack befejezte az egyetemet, addig távkapcsolatban éltek, majd összeköltöztek abba az emeleti lakásba, ahol Michelle a gyermekkorát töltötte. Később, amikor már mindkettejüknek jól kereső állása volt, megengedhették maguknak, összeházasodtak, majd összeköltöztek. A gyerekek születésével pedig kiteljesedett a világuk, úsztak a boldogságban. Michelle önkormányzatnál vállalt munkát, majd önkéntes szervezetnél dolgozott, míg Obama könyvet írt sokszínűségéről, apjáról, családi hátteréről, majd szenátorként megkezdte politikai, közéleti karrierjét. Végül 2009-ben indult az USA elnökválasztásán, amit hosszú és fáradalmas kampánykörút előzött meg, de meglett a munka gyümölcse, hiszen kétszer is megválasztották Amerika elnökének. Vele együtt Michelle is fontos szerephez jutott, ő lett Amerika első asszonya, azaz First Lady-je, aki a Fehér Ház udvarán fűszer-, és növénykertet alakított ki és felhívta a figyelmet az egészséges táplálkozásra, kevesebb zsír, kevesebb cukor jelszóval, hogy csökkentse az elhízást és a cukorbetegek számát az amerikai gyerekek, fiatalok körében.

Mind Barack, mind Michelle igazi példaképként éltek a Fehér Házban, igyekeztek megreformálni a régimódi szabályokat, törvényeket és élhetővé, otthonná tenné a Fehér Házat az ott töltött nyolc év alatt.

Michelle igazi kellemes, pozitív jelenség, aki a szívén viseli az emberek sorsát. Életrajzi könyvében bebizonyította, hogy a körülmények ellenére igenis lehetőség van előre jutni, elérni az álmainkat, csak kitartónak és szorgalmasnak kell lennünk és idővel meglesz a munkánk gyümölcse. 

Ha felkeltette az érdeklődésed, rendeld meg ITT

Jakupcsek Gabriella: Megúszhatatlan

Jakupcsek ​Gabriella a magyar televíziósás megkerülhetetlen alakja, számtalan nagy sikerű televíziós műsor házigazdája, kampányok arca és nem utolsó sorban anya.

Kislánya rengeteg telefonbeszélgetését végighallgatja különféle témákról és természetesen felteszi a maga kérdéseit, amik sokszor megdöbbenően elgondolkoztatóak.

Egy ilyen alkalommal merült fel a könyv alapötlete: hogyan válaszoljuk meg a gyerekeink kérdéseit? Természetesen a kudarcokról, változásokról és igazságtalanságokról is beszélni kell, ilyenformán a könyv is érinteni fogja a televízióból való távozást. Jakupcsek olyan élethelyzetbe került, ami sajnos manapság bármelyikünket fenyegethet. De hogyan kommunikálhatjuk mindezt a gyermekünknek úgy, hogy megértse? A könyvben szó van mindenről, ami az ex-műsorvezető számára fontos, értékes, ami mellett érdemes kiállni, így a gyerekkori internethasználat és annak buktatói vagy például a magyar csapat részvétele az olimpián. Olvashatunk mindarról, ami vele, körülötte, és a nagyvilágban történik. Mindarról, amit anyaként, nőként, a hivatását alázattal és maximalizmussal végző emberként történik vele.

Ez nem csak egy könyv, hanem egy életre szóló tanító-nevelő olvasmány. Gabi a saját példáin keresztül mutatja meg az olvasónak, hogy hogyan éljük túl a hibákat és hogyan tanuljunk belőle. Elmeséli élete mélypontjait és kiemelkedő történéseit is, ami számunkra is például szolgálhat. Amikor befejeztem még tovább és tovább akartam olvasni, vártam volna a folytatást, pedig így is lezárt, kerek egész elbeszélést kaptam, viszont annyira jól összeállított, megírt a sztori, hogy simán tudtam volna még folytatni az olvasását. Sokszor úgy belemélyedtem, hogy enni, inni is elfelejtettem, pedig ez ritkán fordul elő velem. Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, akit egy kicsit is érdekel egy tapasztalt, sokat látott nő beszámolója az életről, az életre nevelésről. Akár életmód tanácsadásként is gondolhatunk Jakupcsek Gabriella írására.