Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Schäffer Erzsébet neve sokaknak a Nők Lapja női hetilapból lehet ismerős. Először én is ott találkoztam vele, az írásaival, melyeket átjár a valódi életöröm, fájdalom.

"A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság."

Számomra ez az egyik legfontosabb üzenete, mondata Schäffer Erzsébet történetének. Nagyon fontos, hogy minden napot ajándékként éljünk meg, örüljünk minden percnek. Ne csak akkor legyünk boldogok, ha elértük a vágyott célt, hanem az odavezető úton is. Lássuk meg a szépet, örömöt mindenben, ami elénk kerül, körülvesz bennünket. 

"Soha ne válaszolj, amikor mérges vagy!

Soha ne ígérj, amikor boldog vagy!

Soha ne dönts, amikor szomorú vagy!"

Ez pedig a második legfontosabb jó tanács, ami elhangzik a kötetben, méghozzá Schäffer Erzsébet férje, írja születésnapjára a lányának. Valóban érdemes betartani, megfogadni e három tiltást, figyelmeztetést, hiszen egyik esetben sem tudunk, józanul dönteni, elvonatkoztatni a lelkiállapotunktól, érzéseinktől. Sokkal jobb, ha tiszta fejjel hozunk döntést, teszünk ígéretet és válaszolunk, amikor nem befolyásolnak az érzelmeink. 

Összességében egy megható, megindító történetet a szeretet erejéről, az összetartozásról, kitartásról. Schäffer Erzsébet gyönyörű hasonlatokkal él a boldogságról, odaadásról. Az írás nagyon jó példa arra, hogy erőt merítsünk az írónő erejéből, végtelen, önzetlen szerelméből.

Az írónő egy igen drámai helyzetet vetít elénk, ami vallomáskötet is egyben. Schäffer Erzsébet a férjéről, a vele való találkozásról, az együtt töltött boldog időkről ír, majd rátér arra, amikor hirtelen tragédia történt a családban, beteg lett a férje, akit ápolni, füröszteni kellett. Még a sok-sok segítség mellett sem kis lelkierőt igényelt ez a feladat, ami Erzsébetre hárult. Ám ő szeretettel, gondoskodással vette körül a férjét. Sokat töltekezett az egymás iránti szerelemből, tiszteletből, ami erőt adott neki. Ez a fájdalommal, de mégis szeretettel átitatott történet sokaknak példaértékű lehet. Megmutatja, hogy minden rosszban van valami jó, igenis jóra fordulhatnak a dolgok, ha igazán hiszünk benne és akit igazán szeretünk velünk marad azután is, hogy elment.

„Soha annyira nem viselt meg írás, mint ennek a könyvnek minden mondata. Soha nem meséltem olyan természetű intimitásokról, mint ebben a könyvben. Vegyék kezükbe óvatosan, és szorítsanak nekünk.”

Schäffer Erzsébet