Ismerkedés a "Stephens-Sarlós Program"-mal

Interjú Diczházi Adriennel, a program gyakorlójával

Adrienn nemrég Szlovákiában, a Felvidéken járt, ahol előadást tartott a Sarlós-Programról. Első alkalommal szerveztek ott tábort autista gyermekek és szüleik számára. A gyerekprogramokkal egy időben a szülők beszélgethettek szakemberekkel, előadásokat hallgathattak különböző terápiákról. Megtisztelő volt Adrienn számára, hogy eljuthatott Szlovákiába és részese lehetett ennek a rendkívüli alkalomnak.

Már korábban is érdekelt Adrienn tevékenysége, hogy mivel is foglalkozik pontosan, így felkerestem, s nagy örömömre válaszolt a megkeresésemre.

/Fotó: Ugray Adrián/

Elsőként egy rövid bemutatkozót szeretnék kérni tőled! Mit lehet tudni rólad?

Diczházi Adrienn vagyok, 3 gyermek édesanyja. Alapdiplomám konduktor-tanító, de Yumeiho terapeutaként és szenzomotoros tanácsadóként a „Sarlós-program”- mal is dolgozom. 2000-ben végeztem a ma már Semmelweis Egyetem Pető András Kar elődjét képező főiskolán. A későbbiekben fejlesztő pedagógusi és tanügyigazgatási szakértő diplomát szereztem. Számos továbbképzésen vettem részt: komplex mozgásterápiás fejlesztő, gyermekjogi képviselő, TheraTogs terapeuta képzésen, valamint megtanultam Exopulse Mollii Suit terápiás öltözet használatát is. Dolgoztam óvodában, fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonában, a Pedagógiai Szakszolgálatnál, a Megyei Szakértői Bizottságban és alapító tagja voltam egy magán fejlesztő központ létrejöttének is.

 

Számos végzettséged van, több helyen is dolgoztál már. 

Mégis felteszem a kérdést, pontosan mivel foglalkozol?

Röviden,: mozgásfejlesztéssel.

Jelenleg vállalkozóként dolgozom, egyéni és csoportos terápiákat tartok, valamint a nemrég nyílt Bara-ház Korai Fejlesztő Központban és a Gyermekbolygó Magánóvoda, Magánbölcsőde és Fejlesztőközpontban is tevékenykedem.

Bővebben azt mondanám, hogy ép és mozgássérült személyekkel egyaránt. Alapvetően konduktor vagyok, vagyis azokkal a személyeknek segítek, akik a központi idegrendszerük károsodása miatt mozgássérültté váltak.

Mivel az élet a mozgássérültek felől az ép személyek segítése felé sodort, így ma már főként olyan gyermekekkel és felnőttekkel foglalkozom, akik egyáltalán nem mozgássérültek, akik viselkedési, magatartási, egészségügyi, kommunikációs, vagy tanulási nehézségekkel küzdenek, idegrendszerük éretlen.

Mi vezetett el téged ehhez a foglalkozáshoz?

Mindig is éreztem, hogy olyan munkát szeretnék, amellyel segíthetek a nehézségekkel küzdő embereknek a bennük rejlő potenciál, kibontakoztatásában. Szeretem a kihívásokat, megfejteni a probléma alapját képező okot, megtalálni a megoldáshoz vezető utat, és látni a megvalósuló változást. Keresem az összefüggéseket, sok mindent megkérdőjelezek, és igyekszem minden alkalommal megtalálni egy egyedi utat, amely a hozzám forduló személy számára a legmegfelelőbb a problémája megoldására. Nyitott vagyok alternatív módszerekre is.

Miből áll és hogyan épül fel a Stephens-Sarlós program?

A külvilágból és a testünkből folyamatosan érkeznek ingerek. Ezeket az ingereket az idegrendszerünk a megfelelő érzékszervekkel érzékeli, észleli, kiválogatja, összerendezi majd megadja a megfelelő motoros választ. Előfordul azonban, hogy a feldolgozás vagy a válaszadás folyamatában probléma adódik, vagyis a szenzomotoros fejlődés zavart szenved. Vannak olyan, úgynevezett primitív reflexek, amelyek 2-2,5 éves korra az agykéreg gátlása alá kell, hogy kerüljenek, vagy bele kell, hogy olvadjanak egy másik reflexbe. Amennyiben ez nem történik meg, az zavart okozhat. Az idegrendszer ebben az esetben nem tud megfelelő ütemben érni. A „Stephens-Sarlós Program” a primitív reflexek gátlás alá kerülését segíti gyakorlati programjával és ezáltal támogatja a szenzomotoros működést.

Egyáltalán, melyek azok a primitív reflexek?

A primitív reflexek automatikus mozgássorok. A várandósság 25-26. hete körül kezdenek jelentkezni és 6 hónapos kortól kezdenek gátlás alá kerülni. Fontos szerepük van a túlélésünkben, a születés körüli és utáni időszakban, és a csecsemőkorban.

 

Úgy gondolom, számos dolgot, lényeges információt nem tudunk a testünkről. Többek között azt sem, hogy mely mozgásformák segíthetnek bizonyos helyzetekben.

Gyermekekkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozol. Van különbség a különböző korosztályoknál?

A reflexek vizsgálatának módját tekintve van némi eltérés. A gyerekeknél főként tesztgyakorlatokat használunk. Felnőtteknél azonban már a tanult mozgásminták befolyásolhatják a vizsgálat eredményét, ezért az úgynevezett „ellenőrző lista” használatára kerül sor, mely a tünetek felsorolásából áll, és az azokra adott válaszokból szűrjük le az eredményt.

 

Eddigi tapasztalataid alapján mi az a minimum idő, amin belül már tapasztalhatók eredmények?

Nagyon sok esetben már néhány hét után érzékelhetők változások, de 4 hónap az az „alap” idősáv, amit érdemes hagyni gyermeknek, hogy a változás valóban szembetűnő legyen. A szülők örömmel mesélik, hogy például a nem beszélő gyerekek 2-4 hét elteltével egy-két szót már mondanak, vagy állathangokat kezdenek utánozni, vagy beszédük érthetőbbé válik, hogy gyermekük nyugodtabb, kevesebbszer ébred éjjel, könnyebben elalszik, a széklet visszatartási, vizelettartási gondok csökkennek, javul a figyelem, egyre enyhébbek a dühkitörések. Az első 2-3 hónap után sok esetben a tágabb, óvodai, iskolai környezet is észlelni kezdi a változást. 

Milyen problémák, tünetek esetében tudsz segíteni?

• a figyelemzavar,

• a hiperaktivitás

• a fokozott szenzoros érzékenység,

• a megkésett beszédfejlődés,

• az éjszakai ágybavizelés, vagy a széklet visszatartása,

• diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia,

• a szorongás, vagy éppen az autisztikus tünetek,

• a gyenge mozgáskoordináció, finommanipuláció

Néhány konkrétabb példa:

Ha a személy ügyetlen, gyakran elesik, leeszi magát, érzékeny bizonyos hangokra, anyagokra, túl erősen ölel vagy kerüli a testi érintéseket.

Nem tud halkan beszélni, hiába szólnak, nem figyel, többször visszakérdez, „túlhallása” van, indokolatlanul különböző hangokat ad ki, nem javul a beszédhibája.

Nem tud összefüggően elmesélni egy történetet, dadog, folyton késztetése van a rágásra, vagy arra, hogy mindent megérintsen.

Dühkitörései vannak, gyakran jár lábujjhegyen, fél a változásoktól, nem szeret új tevékenységeket kipróbálni, nem szereti a meglepetéseket, nem tud egy helyben ülni, folyton izeg-mozog, gyenge a rajzkészsége, szorong….

Számtalan tünet lehetséges még. Most csak a leggyakrabban előfordulóakat említettem.

 

Hogyan, milyen formában lehet megtalálni téged, s igénybe venni a fejlesztést?

Megtalálható vagyok a Facebookon: „Mozgástenger – Diczházi Adrienn” néven, ezen keresztül Messengeren.

Interjú A varjúszellem szerzőjével - Kocsis Gergelyt kérdeztem

A Prae Kiadó új szerzővel bővült a közelmúltban. Ez a szerző Kocsis Gergely, A varjúszellem írója. Őt kérdeztem írásról, tervekről.

Kérlek mutatkozz be pár szóban! Mit lehet rólad tudni?

Kocsis Gergely vagyok, idén töltöttem be az ötvenet. Polgári foglalkozásom szerint mérnök-közgazdász vagyok, egy nemzetközi adat- és mesterséges intelligencia vállalat ügyvezetőjeként dolgozom. Két felnőtt lányom van és egy kilenc éves fiam. A kisebbik lányom Laura, aki szintén író, a Menő Könyveknél jelentette meg Cseréljünk című könyvét. Budapesten élek egy ötgyermekes mozaikcsaládban. Szeretek utazni, sportolni és természetesen imádok olvasni is.

 /Fotó: Raffy Zsófia/

Honnan jött az írás gondolata, s mi vezetett odáig, hogy pennát ragadj?

2013-ban Prágába költöztem, és ott kezdtem el egy blogot írni a mindennapi kalandjaimról. A blogot az akkori Origó motorjával, elsősorban saját magam számára vezettem, ennek ellenére gyorsan felkeltette az egyik szerkesztő figyelmét, és innentől kezdve rendszeresen szerepelt a címlapon. Hazatérve szerettem volna fejleszteni írási képességeimet, ezért csatlakoztam a Péterfy Akadémiához, amely akkor indult. nemsokkal később már rendszeresen publikáltam. Két novellám angolul is közölték New Yorkban.

Milyen volt az írás folyamata? 

Előre tudtad, hogyan alakul a cselekmény vagy lépésről lépésre tervezted meg a történetet?

Mérnökként, én egy nagyon tudatos, tervező író vagyok, szóval rengeteg jegyzetet, vázlatot és táblázatot használok írás közben. Minden karaktert és helyszínt részletesen kidolgozok. Számomra az írás is szigorú ütemezést igényel, A cselekmény tehát már jó előre elkészült, de azért módosítottam közben ezt-azt.

Volt olyan, ami nehézséget okozott írás közben?

Igen, egy szándékos írói döntés volt, hogy a leírásokat a mai kor nyelven, a párbeszédeket viszont az 1920-as éveknek megfelelően akartam megírni. Ez azért nem volt könnyű, arról nem is beszélve, hogy szinte mindennek alaposan utána kellett néznem, mert nem triviális, hogy olyan eszközök, mint pl. a kávéfőző létezett-e a háztartásokban, vagy sem?

Mi az, ami inspirál, amikor írsz? Miből merítesz ihletet?

Mindig szoktam egy-két oldal minőségi irodalmat olvasni, mielőtt leülök írni, de egy jó színdarab, vagy film, ugyan úgy tud inspirálni. Abból a szempontból is szoktam figyelni a embereket, és a történeteiket, hogy melyik lehetne alapja egy következő prózámnak.

Milyen könyveket olvasol szívesen? Van esetleg kedvenced?

Nagyon sokféle könyvet olvasok, most a tavaszi könyvhét környékén rengetegbarátomnak, írótársamnak jelent meg kötete, azokat olvasom sorra. Szeretem nagyon a mágikus realizmust, így Murakami Harukit vagy Gabriel Garcia Márquezt.

 Közeljövőben várható következő kötet? Ha igen, maradsz a krimi vonalán?

Dolgozom A varjúszellem folytatásán, szeretném, ha jövőre a könyvhéten már kezükben tarthatnák az olvasók, így maradok a krimi vonalán.

Robotika az oktatás jövője?

Megismerkedtem Juhász Rebeka tanító, zeneterapeutával, aki az utóbbi időben elkezdett robotikával foglalkozni. Ennek kapcsán kérdeztem

Mit lehet tudni rólad? Pedagógusként, hogyan jött szembe veled a robotika?

Tanítóként végeztem Győrben, ének-zene fakultációval. Ezt követően kezdtem dolgozni tanítóként Veszprémben majd Csopakon. Úgy hozta az élet, hogy lehetőségem adódott a zene vonalán, zeneterapeutás foglalkozás vezetőként elhelyezkednem a Veszprémi Fogyatékos Otthonban (most Bakony Integrált Szociális Intézmények), ahol mélyebben belemerültem a fejlesztő pedagógiába is. Innét mentem gyesre, mikor megszületett a kislányom.

A robotika teljesen véletlenül került elém, mindig érdekeltek a lehetőségek, érdekességek és újdonságok. Egy finnországi utam során, ahol általános iskolába látogattam, találkoztam hasonló eszközzel, itthon pedig pont abban az évben rendezték a WRO versenyt (world robot olympiad), és merészen jelentkeztem bírónak. (természetesen felkészítő képzést követően). Itt rengeteg ötletet, lehetőséget láttam, kaptam és azonnal azon kezdtem el gondolkodni, hogy a mai digitális világban, hogyan segíthetnének ezek az eszközök az oktatást hatékonyabbá tenni.

Korábban is vonzott ez a világ?

Mindig érdekelt az informatika,(édesapám szintén érdeklődött a programozás - számítógépes világ iránt, így mondhatni átragadt rám a digitális világ szeretete) programozás, különböző képzéseket el is végeztem.

Milyen robotikával kapcsolatos foglalkozásaid vannak?

Tanítóként igyekeztem belecsempészni a közismereti tárgyak oktatásába. Motiváló, fejlesztő, rendszerező, ellenőrző, sőt még értékelő jelleggel is. Több iskolában (és iskolán kívül is) tartottam rendhagyó digitális kultúra illetve informatika órát, interaktív foglalkozást az internet veszélyei témakörben, gyerekeknek és kollégáknak egyaránt.

Honnan lehet beszerezni az eszközöket?

Igazából az internet határtalan lehetőségeket kínál, de nagyon fontos utána járni az eszközök milyenségének. Becsapósak lehetnek a leírások. Különböző kiállításokon, előadásokon van lehetőség ezeket az eszközöket megtekinteni, kipróbálni.

Mit gondolsz, hogyan segíthet a robotika az oktatásban?

Erről nagyon hosszan tudnék írni. Eszköz, cél és gyermek függő.

Kiemelném a motiváló jellegét, a differenciálás, folytonosság, építkező lehetőségét. A csoportmunkát és diáktárssal tanulást, illetve azt hogy mind a tanulás, mind a tanítási folyamatban nagyszerű lehetőségeket nyújt. ( és még rengeteg mindent 😊)

Tudsz esetleg tapasztalatot mondani?

Természetesen. 

Szinte minden foglalkozás során tapasztaltam és a kollégák visszajelzése is megerősített abban, hogy a gyerekek motiváltabban dolgoznak. Észrevétlenül tanulnak (játszva tanulás).

Sokszor tapasztalom, hogy azok a gyerekek, akik tudásmérés során leblokkolnak, sokkal könnyebben és oldottabban teljesítik a feladatot.

A közismereti tárgyak oktatása során pedig úgy vélem mélyebben és akár gyorsabban sikerül elsajátítani a tudást.

Említetted a terápiás robot kutyát. Mit takar pontosan? Hogy kell elképzelni, hogyan tud segíteni?

A fogyatékos otthonban rendszeresen lehetőségem nyílt részt venni segítőként kutyaterápiás foglalkozásokon. Sajnos a covid idején a kutyus nem jöhetett az intézménybe, és az az elvetemült ötletem támadt, hogy próbáljuk meg a foglalkozást robot kutyus kíséretében végezni.

Nyilván a puha bunda nem volt pótolható, de a fiatalok legalább annyira élvezték a foglalkozásokat. Ez a robot kutyus táncol, ugat, sétál, csahol, sőt még pisilő mozdulatot is végez. A kutyus a foglalkozásokon kísérte a tornán részt vevőket, " odament" ahhoz aki hívta, vagy jól oldotta meg a feladatot, meglehetett simogatni. Az ügyesebbek irányították is.

Irodalomterápiáról Dr. Béres Judittal

Az irodalom, az olvasás, könyvek mindig is közel álltak hozzám, így kapva kaptam az alkalmon többet megtudjak az irodalomterápiáról, mint hivatásról és segítő módszerről. Érdeklődésemre volt pszichológia oktatóm, Dr. habil. Béres Judit személyközpontú irodalomterapeuta, tanár, kutató válaszolt egy átfogó interjú keretében.

Mit lehet tudni Önről? Hogyan került erre a pályára, mi motiválta?

- Az irodalommal már nagyon korán szoros és személyes kapcsolatban álltam, és talán az átlagosnál jobb érzékem is volt hozzá. Általános iskolás koromtól versmondó voltam, de kipróbáltam magam diákújságíróként és a diákszínjátszásban is. Gimnáziumban humán tagozatra jártam, ahol magasabb színvonalon és mennyiségben is többet tanultunk irodalmat, mint az átlag középiskolás. Akinek volt rá fogékonysága, annak elég erősen formálta ez a világ- és emberszemléletét. Amikor pályaválasztásra került a sor, számomra nem volt kérdéses, hogy magyar szakos szeretnék lenni, csak az nem volt biztos, hogy a magyartanári munka vonz jobban vagy a bölcsész lét. Érdekes, hogy emellett a nyelvek és a pszichológia vonzott még, és a pályámat nézve úgy tűnik, mindegyikkel dűlőre jutottam. Ha például nem lettem volna olasz szakos is, most nem dolgozhatnék együtt a veronai és monzai olasz kollégáimmal az irodalomterápiás képzéseikben. A pszichológiai érdeklődésem pedig előbb a József Attila pszichoirataival való foglalkozásban öltött testet, amihez az első, 2009-ben megjelent könyvem is kapcsolódik Találkozás egy szellemmel. Kultusz, kiadástörténet, emlékezet címmel), ez tulajdonképpen az egyik szakdolgozati témám volt. Utána már magától értetődő módon a pszichológiai vonalat választottam a doktori tanulmányaimhoz. A témám az irodalom, a filozófia és a pszichoanalízis határmezsgyéin mozgott, a francia Hélène Cixous és a posztstrukturalista irodalomelmélet és filozófia Freud-olvasatait kutatva. Ezzel párhuzamosan kezdtem el célzottan irodalomterápiát tanulni, 2012-től pedig csoportokat tartani, majd a módszert kiképzőként is oktatni. Időközben, a régi érdeklődésemhez kapcsolódóan voltak irodalmi munkáim is, például részt vehettem a József Attila 1930 és 1937 között írt értekező prózai írásait bemutató kétkötetes kritikai kiadás filológiai háttérmunkálataiban, ami nagyon inspiráló és megtisztelő lehetőség volt. A velem zajló folyamat, ami végül is egy nagyon speciális szakterületre terelt, végül a személyközpontú módszertani képzésben nyert megkoronázást, ami megerősítette és gazdagította a szemléletet, amit ma is képviselek, s ami nagyon termékenyen tudott találkozni a gyakorlati irodalomterápiás munkával.

/Fotó: Csortos Szabolcs/

Mit lehet tudni az irodalomterápiáról dióhéjban? Hogyan működik?

- Az új könyvemben egy egész fejezet szól erről, most próbálom a legfontosabb aspektusait említeni. Az irodalomterápia verbális művészetterápia, munkaeszköze a nyelv és a nyelvművészetek. Azzal ér el hatást, hogy segít megtalálni személyes közünket az irodalomhoz, az olvasáshoz és az íráshoz, ezáltal jobban tudunk tájékozódni külső és belső világunkban. Ez a művészetterápiás módszer az olvasás és az írás kreatív, (ön)reflektív és interaktív alkalmazásával juttat fontos belátásokhoz, ér el változást, megkönnyíti a hétköznapi létkihívásokkal, életfordulókkal való szembenézést, támogatja a lelki egészség megőrzését, előmozdítja az önismeret fejlődését. Azért is sorolják az expresszív művészetterápiák közé, mert segít megtalálni a megfelelő szavakat, metaforikus képeket ahhoz, hogy a saját élményeinkhez kapcsolódjunk és pontosabban kifejezzük szavakkal mindazt, ami bennünk és velünk történik. Szerintem az irodalom (és általában a művészetek) egyik legfontosabb célja, hogy rajta keresztül másfajta, mélyebb figyelemmel tudjunk közelíteni és kapcsolódni magunkhoz, másokhoz és a világhoz. Az irodalomterápia ennek megfelelően arra hív, hogy önismereti téttel olvassunk, írjunk, s keressük meg a szövegekben a saját életünk nagy kérdéseit, személyes érintettségünket. A irodalomterápiában részt vevők élethelyzeteihez, aktuális problémáihoz az irodalomterapeuta által választott szövegek (pl. versek, novellák, regények, dalszövegek, mesék), valamint a szövegekkel való munkát kiegészítő asszociációs kártyák és művészetterápiás technikák segítenek reflektálni a külső és belső világunkra, segítenek a megfelelő kérdések megfogalmazásában, de nem feltétlenül szolgálnak kész válaszokkal. Utóbbiakat, a saját egyéni megoldásainkat magunknak kell kidolgoznunk. A problémánk jellege, súlyossága szerint sok esetben szükséges lehet ehhez egy segítő szakember bevonása, egyéni és csoportos irodalomterápia vagy más terápiák igénybevétele is.

Kiknek, milyen élethelyzetben és milyen korosztálynak, társadalmi csoportnak segíthet ez a módszer?

- A célcsoport és így az élethelyzet, korosztály is nagyon változó. Már óvodás kortól lehet használni olyan gyerekirodalmat, amely a gyerekek életében fontos kérdésekkel való empatikus foglalkozásról, a pszichés terhelést jelentő helyzetek kezeléséről és a kapcsolati készségek fejlesztéséről szól. Ugyanúgy, ahogy más célcsoportoknál, ha gyerekcsoporttal dolgozunk, ott is megnézzük, hogy a résztvevők adott életkori szakaszában milyen életforduló, fejlődési feladat van, ami nehéz lehet, a terapeuta ehhez keres szöveget, ami a résztvevőket megérinti és személyes bevonódásra készteti. Az irodalomterápiás csoport a kiskamaszoknak, a középiskolásoknak és az egyetemista korú fiataloknak is fontos lehetőséget biztosít arra, hogy az őket aktuálisan érintő problémákkal egy biztonságos, érzelmileg megtartó közösségben foglalkozhassanak, sok esetben olyan témákról is őszintén beszélve, amiket még otthon vagy a hozzájuk közel álló emberekkel sem osztanak meg. Ugyanígy a felnőtt csoportoknál is átgondoljuk, hogy az adott kliensek milyen élethelyzetben vannak, milyen elakadások lehetnek az életükben, ami ebben az esetben mindannyiunk életében előforduló hétköznapi kríziseket, problémákat jelent. Tartunk csoportokat felnőtteknek, például szülőknek, pedagógusoknak, időseknek. A felnőtteknek szervezett irodalomterápiás csoportokban rendszerint van egy kitűzött tematikus fókusz pl. anyaság, női identitás, párkapcsolati problémák, önértékelés, veszteségek, egzisztenciális szorongások. Vannak ezeken kívül klinikai terepen vitt irodalomterápiák is pl. alkohol- és drogfüggőknek vagy egyéb pszichiátriai problémákkal élőknek, de a daganatos betegeknek és a börtönökben tartott irodalomterápiának is komoly hagyományai vannak hazánkban is.

/Fotó: Pixabay.com/

A Magyar Irodalomterápiás Társaság elnökeként milyen feladatai vannak?

- A Magyar Irodalomterápiás Társaság 2010 szeptemberében alakult és elsősorban az irodalomterápiával dolgozó szakembereket fogja össze, illetve képviseli, biztosítva számukra olyan alapvető dolgokat a munkájuk végzéséhez, mint a szupervízió. Az egyesület ezen kívül népszerűsíti az irodalomterápiás módszert és igyekszik eljuttatni az irodalomterápiás események, csoportok hírét az érdeklődő közönséghez. Tevékenységeink követésére javasolt a Facebook-oldalunk, valamint a honlapunk. Ennek az egyesületnek az elnökeként alapvető feladatomnak tartom az irányadást és a tagok motiválását, s az egyre növekvő szakmai közösség összefogását olyan közös célok és tevékenységek mentén, amelyek mindannyiunk fejlődését és a módszerünk minél szélesebb közönséghez való eljuttatását szolgálják. Ilyenek a kiadványaink (idén jelenik meg a második könyvünk és a konferenciáink, munkáink fórumaként szolgáló folyóirat), de fontosak a közhasznú tevékenységként tartott csoportok, pszichoedukáció és olvasásnépszerűsítés is. Minden évben szervezünk műhelykonferenciát és idén augusztus végén megrendezzük az első egyesületi konferenciánkat is, amely a tagságon túl az érdeklődő közönség számára is nyitott lesz. Mivel elég kiterjedt külföldi kapcsolati hálóm van, ezt is a szakma és az egyesület javára tudom fordítani. Az egyetemi berkekben eltöltött 20 év arról is meggyőzött, hogy az egyesületi keret az ideális a képzés számára, ezért most a saját irodalomterápiás képzésünk előkészítésén dolgozom. Ezeknek a feladatoknak a nagy része a mostani elnökség két éves mandátumára vállalt munkatervben is szerepelt és a nagy öröm, hogy az idei évre mind meg is valósult vagy elkezdődött a megvalósítása. A kitűzött feladatok természetesen nem egyemberes vállalások, ezért fontosnak tartom a csapatmunkát, amit a háromtagú vezetőségen kívül a kommunikációs csoport és a tagtársak kreatív kezdeményezései inspirálnak, hajtanak. nélkülük ezt az egészet nem lehetne végrehajtani.

/Fotó:Pixabay.com/

Hogyan látja, ma miként viszonyulnak az emberek az irodalomterápiához?

- Nagy örömmel tapasztalom, hogy az emberek, bármilyen korosztályban és élethelyzetben legyenek is, nyitottak és fogékonyak tudnak lenni arra a szemléletre, amit az irodalomterápia nyújt. Sok év munkája áll mögöttünk, és sok kollégám dolgozott azért, hogy mostanára elmondhassuk: az irodalomterápia lassan hazánkban is ismertté válik mint a jelentősnek és hatékonynak elfogadott művészetterápiák egyike. Bár vannak speciális intézmények és célcsoportok is (pl. pszichiátria, börtön, idősek otthona), valójában egyre többen hétköznapi életvezetési kérdésekben és mentálhigiénés igénnyel keresik az irodalomterápiás szolgáltatásokat. Kezdik azt is érteni, hogy ez sok esetben nem pszichoterápiát takar, hanem az egészségesek terápiája, vagyis élni segít, mindenkinek, legyen szó akár gyerekekről, akár felnőttekről.

Mi az a könyv, amit elsősorban ajánlana annak, aki jobban meg szeretné ismerni önmagát? (számomra Almási Kitti könyvei és Vágyi Petra Sémáink fogságában című könyve volt különösen meghatározó)

- Mivel irodalomterápiával foglalkozom, biztosan tudom állítani, hogy a szépirodalommal és azon belül is főleg a mi világunkról szóló kortárs irodalommal való találkozásnak hatalmas személyiségformáló ereje van. Tehát, aki jobban meg szeretné ismerni önmagát, az igen jó úton jár, ha irodalmat (is) olvas. Ha pedig a magányos olvasás adta felismeréseknél többre és mélyebb önismereti élményre vágyik, amit elsősorban a más emberek nyújtotta perspektívák és visszajelzések támogatnak, akkor jól teszi, ha eljön egy nyitott vagy zárt irodalomterápiás csoportba, folyamatba. Így nemcsak a jó irodalom által felvetett kérdésekkel találkozik, hanem megtalálhatja a saját válaszait is, amiben az olvasáson és önreflektív beszélgetésen túl az írásgyakorlatok támogathatják. Aki konkrét olvasmányajánlásokra vágyik, az Élet a sorok között című könyvem számos ilyet kínál.

Tavaly, 2022-ben megjelent Élet a sorok között című irodalomterápiáról szóló kötete, ami számomra meghatározó élmény volt. Mit lehet tudni a könyv születéséről?

- 2021 őszén érkezett a Libri Kiadótól egy felkérés, hogy nyitottak lennének rá, ha lenne az asztalfiókomban olyan újabb irodalomterápiás anyag, amit szívesen publikálnék. Mivel az előző irodalomterápiás könyvem 2017-ben jelent meg, úgy gondoltam, hogy az azóta eltelt években beért újra egy olyan anyag és mondanivaló, amit jó lenne megosztani, így az Élet a sorok között végül is tíz év irodalomterápiában szerzett tapasztalatával a háttérben született. Fontosnak tartottam, hogy az új könyv önsegítő jelleggel is használható legyen azoknak az olvasóknak, akik szeretnék megismerni az irodalomterápia módszerét és erejét, de mégis legyen mélyebb és megalapozottabb, mint a piacon lévő tudományos ismeretterjesztő művek. Ezt a megalapozottságot a gyakorlati példák bemutatásával szerettük volna elérni, ami az írásgyakorlatokon túl az esetleírásokat jelenti. Mivel elég sok nemzetközi példát is hozok a finn, olasz, amerikai és brit kollégáim munkáiból mind a szakirodalom, mind pedig a bemutatott olvasás- és írásgyakorlatok tekintetében, célom volt az is, hogy a gyakorló segítő szakemberek, akik szövegeket, irodalmat visznek a munkájukba, egyfajta ötlettárként nyúlhassanak ehhez a könyvhöz. Vagyis azt mondhatom, hogy a kötet egyszerre lett a módszert népszerűsítő munka és az általam képviselt szemlélet és „pécsi iskola” tankönyve, módszertani kalauza. Örültem, hogy adódott erre lehetőség és kiadói nyitottság.

Úgy tudom, hamarosan megjelenik egy új irodalomterápiás kötet, melyben társszerzőként írt Ön is. Ez a könyv miben lesz más, mint az Élet a sorok között című kötet? Miben nyújthat segítséget, új információt az olvasóknak, téma iránt érdeklődőknek?

- Ez a nagyszabású kötet Szöveglelő címmel a Libertine Könyvkiadó gondozásában fog megjelenni a könyvhétre és sok tekintetben hiánypótló újdonság lesz. Áprilisban már hivatalos információk is lesznek róla, érdemes figyelni!

Ismerd meg Farkas Anett írónőt!

A NewLine Kiadó csapata ismét egy tehetséges szerzővel gazdagodott. Farkasné Pozsgai Anett Farkas Anett néven publikál, felvéve a férje nevét.

Eddig A 33-as beteg címmel jelent meg felkavaróan zseniális pszichothrillere, melyet idén tavasszal követ A 33-as ügy című kötete.

Az írónő boldogan válaszolt a feltett kérdésekre, öröm volt vele beszélgetni.

Ismerjétek meg ti is Farkas Anett írónőt!

Mi indított el az írás útján?

- Kislány korom óta foglalkoztat az írás, számtalan történet lapul a fiókomban. Életemet végig kísérte mindig valamilyen formában, aztán tavaly ősszel döntöttem el több külsős pozitív elbírálás után, hogy szeretném Rebeka történetét a könyvespolcokra tenni.

Mi a civil foglalkozásod?

- Közel 10 évig a rendőrség szolgálatában voltam, miután leszereltem vállalkozást alapítottam, idén január 15-én lett 5 éves. Anett Családbarát Meseshop néven fut, nagyon szeretem ezt a munkámat is.

Mi alapján döntöttél a pszichológiai thriller műfaja mellett?

- Ez a műfaj áll hozzám a legközelebb, mind könyvek terén és mind filmek terén egyaránt. Számomra egy adott műben nem csak az fontos, hogy végig fentartsa a figyelmet, és izgalmas legyen, hanem az is, hogy a történet legvégén meglepődjön az illető. Szerintem egy-egy jól megírt, illetve megrendezett csattanóra mindig emlékezni fog az ember.

Ki tervezte a borítód? Részt vettél az alkotói folyamatban?

- A borítómat Faniszló Ádám (Coverist Studio) készítette. Ádámmal nagyon szeretek együtt dolgozni, eszméletlen fantáziája van. Annyi volt a dolgom, hogy részletesen elmeséljem A 33-as beteg legfontosabb elemeit, ő pedig ennek alapján ezt elkészítette. Ennél annyit kértem tőle, hogy egy ház mindenképp szerepeljen rajta, a többit pedig ő találta ki. A mostaninál már határozottabb elképzelésem volt, alig várom, hogy leránthassam róla a leplet. J

Mi alapján választottál kiadót?

- Olyan kiadót szerettem volna, aki nem szabja meg a zsánert. A NewLine kiadó ilyen téren mindenevő, átmentem a szűrűpróbán is, szóval örömmel írtam alá náluk a szerződést.

Hogyan született meg benned a történet?

- A történetek megálmodása nekem nem okoz nehézséget, rengeteg lapul még a fejemben, inkább azt fejezetekre bontani nagy feladat. A nyomozásban dr. Vajda Gábor rendőr alezredes segített, Rebeka mentális betegem felállításában pedig a sógornőm, Noémi, aki orvos. Szerintem egy ilyen történetnél elengedhetetlen a kutatómunka. Nekem nagyon fontos, hogy az olvasók hitelesnek találják azt, amiről írok. A karakterek személyisége: Dávid egy igazi pasi, Vivien egy határozott nő, Rebeka pedig az a bizonytalan személy, akire legjobban az olvasó kíváncsi lesz. Az ő fejezeteit szerettem írni a leginkább. Nagyon igyekeztem, hogy ne egyforma stílusban szólaljanak meg, felruházni őket, megteremteni nekik a saját tulajdonságukat. Bízom benne, mindenkinek lett kedvenc karaktere.

Tudatosan választottál magyar helyszínt, szereplőket?

- Nem volt tudatos. Először külföldi helyszín mellett döntöttem, ezt Nádasi Krisz tanácsára változtattam meg. Brighton-ban indult, külföldi nevekkel, az ő javaslatára lett a szülővárosom. Kevesebb munkám is lett, hisz legalább a helyszín után nem kellett kutakodnom, könnyedén írtam róla, mivel ismertem.

Mit lehet tudni az új könyvedről?

- Az új könyvem remélhetőleg áprilisban fog megjelenni: A 33-as ügy címmel. Sokkal több kutatómunkát igényelt, mint az előző, több bétázóm is van, akik örömmel segítettek végig az apróbb hibák kiküszöbölésében. Ennél egy pszichiáter segítségét vettem igénybe, valamint Pózvai Albin nyugalmazott rendőr alezredesét, aki bűnügyi szakember. Ebben a kötetben részletesebb a nyomozás, és talán izgalmasabbra is sikerült, betekintést adok majd olyan területekre, amit tényleg csak egy vérbeli profival lehetett megvalósítani. Albinnal pedig megbeszéltük, a későbbiekben is segít.

Van írói példaképed?

- Kimondott írói példaképem nincs, de Sarah Pingborough munkásságát nagyon szeretem, imádom a könyveit, a kedvencem tőle a: Ne higgy a szemének.

Ismerjétek meg a SzóKiMondókát!

 Avagy tanulj játékosan

Miller-Ferjentsik Violával készítettem interjút, aki megálmodta a SzóKiMondóka fejlesztő játékot.

Ismerkedjetek meg Ti is a SzóKiMondókával és Violával! :)

Hogyan indult a SzóKiMondóka története?

- Első gyermekem beszédindítására hívtam segítségül a szókártyákat és meglepett, hogy milyen gyorsan kezdi el felismerni azokon a szavakat. Sokszor még nem tudta a szót kimondani, de a hozzá párosított mozgással tudatta, hogy felismeri mi van oda írva. Amikor új szót tanult, abból is csináltam szókártyát, amiket esténként átismételtünk, így folyamatosan bővült a szókincse. Sokat mondókáztunk, azokhoz is készültek kártyák. Később csináltam róla egy videót, azon is kiírtam a szavakat a képernyőre és beletettem dalokat, mondókákat. A szókártyák és az a videó volt a SzóKiMondóka pilot anyaga, amit több anyukának odaadtam kipróbálásra. Egy filmrendezőnő is megkapta lánya számára ezt az anyagot, aki javasolta, hogy csináljuk meg professzionális keretek közt – így indultunk el a megvalósítás felé vezető úton.

Mi adta a kezdő lökést az íráshoz?

- Tulajdonképpen nem voltak írói késztetéseim, ha valamit, akkor rövid kis történeteket, meséket írtam gyermekeimnek magyarul, akik ilyen típusú angol könyveken tanultak meg kint olvasni – kevés szöveg, sok kép és rímek segítették a szavak kimondását, nem bonyolult olvasókönyvek, mint a magyar iskolákban. Szükségszerűségből írtam én a meséket, mert így nem kellett az írónak fizetnünk – sokáig nem, vagy alig volt csak bevétele a cégnek, szinte minden kiadás tagi kölcsönből ment. Szerencsére tudtam, mitől jó egy mesekönyv, mert nagyon sokat olvastam a gyermekeimnek és tudtam, mi az, ami működik náluk. Kreatív írásra is jártam a magyar könyvesboltba New Yorkban, a legtöbb mese itt született, vagy magyarországi nyaralásaink során a kertben egy függőágyban két fa közt lógva. Nagyon szeretem az írás kreatív folyamatát – sokszor nem látom előttem a sztorit, de egy rím, kezdőkép vagy fordulat elindít és amikor már beindulok, nincs megállás. A Barátom, a fa például egy nap alatt született meg, míg otthon kivontam magam a forgalomból. Más mesékhez heteken át vissza-visszatértem, de engem még mindig a határidők mozgatnak, a legtöbb munkám csak határidőre készül el. Talán ez természetes is a három gyermek, egyetem, cég- és házvezetés mellett.

Az Ökomesék sorozat már sokkal inkább belső késztetésből látott napvilágot, a Testrészek mesesorozat utolsó részeibe is igyekeztem belecsempészni a környezetvédelmet. A SzóKiMondóka előtt egy környezetvédelmi alapítványt vezettem (Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány) aminek nem a SzóKiMondóka, hanem New Yorkba költözésem vetett véget, miután Magyarországon megismertem amerikai férjemet. A SzóKiMondóka játékcsomag sorozat a 4 elem: föld, víz, tűz, levegő köré épült fel, így próbáltam azokba is a környezeti nevelést belecsempészni. Mikor elkészült a Testrészek mesesorozat, következőnek már valami nagyon fontos, időszerű témát kellett válasszak a meseíráshoz: a környezetvédelmet. A klímaváltozás miatt nagyon szorít minket egy globális határidő: az üvegház hatású gázok kibocsájtását sürgősen csökkentenünk kell fákkal, meg technológiai eszközökkel is. Egyéni döntéseink számítanak és a döntéshozókon is számon kell kérjük a rájuk háruló felelősséget. Mindenkinek ezen kell ma már dolgoznia mégis úgy viselkedünk, mintha ez kevesek kiváltsága lenne.

A SzóKiMondó Ökomesék eddigi kötetei együttműködésben jelentek meg a témában dolgozó civil szervezetekkel (a Nulla hulladék mesével a Humusz Szövetséget kerestem meg, a Barátom, a fa a Jane Goodall Intézettel és a Tudatos Vásárlók Egyesületével volt közös munka) és a velük folytatott kampányolás ébresztett rá arra, hogy vissza kell mennem teljes erőbedobással a környezetvédelembe. Azóta a sorozatok befejezésén, automatizmusok kiépítésén fáradozom a cégben és elkezdtem a Columbia Egyetemen a Környezetvédelmi Menedzsment mesterképzést. 2023-ban végzek és onnantól főállásban védem az esőerdőket meg a klímát.

Mit lehet Önről tudni, mi az eredeti foglalkozása?

- Szociális munkásnak tanultam, és dolgoztam nevelőotthonosokkal és hajléktalan szállón is. Később a szociálpedagógiát is elvégeztem Kölnben és szabadidőpedagógiából írtam második szakdolgozatomat. Németországból hazatérve a Rügyecskék Alapítványt alapítottam meg, eredetileg más felkérésére, de aztán rám maradt és azt működtettem 7 éven át: szelektív hulladékgyűjtést szerveztem egy lakótelepen, környezeti nevelést az iskolában, Budapesten faültetéseket, erdőtakarítást és szemétszedést, jeles napokon felvonulást, fesztivált, tüntetést, külföldi önkénteseket foglalkoztattunk kezdetleges biogazgaságunkban, visszaváltható karácsonyfaakciót szerveztünk – ez a Móna karácsonya mesében is visszaköszön, - hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Mi volt az elsődleges cél ezzel a könyvsorozattal? Ha jól tudom, mindegyik könyv más-más területet céloz meg.

- Igen, átfogó képet szeretnék adni a családoknak arról, hogyan tudják életük egy-egy területét megváltoztatni és a környezeti szempontoknak megfelelően élni. Így, egyesével, sokkal emészthetőbb a folyamat és könnyebb a váltás is, mint ha azt tapasztalják, hogy minden, amit csinálnak rossz, mert autóval járnak, húst esznek és rengeteg ajándékot vesznek karácsonykor. Mindannyian így élünk, de ha az életünk egy-egy területén elkezdünk változtatni, hamarosan maguktól követik egymást az újabb törekvések: már nem lesz elég, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet, megpróbáljuk csökkenteni a hazavitt hulladék mennyiséget. Nem elégszünk meg azzal, hogy csirkét eszünk, marhát nem, hanem keressük majd a húspótló ételeket, húsmentes finomságokat. A változás nem egyszerre, hanem napról napra következik be, csak el kell kezdeni. Én is ezt láttam az embereken, akik hozzánk hozták a szelektíven gyűjtött műanyag palackjaikat, majd arra járva beszámoltak, hogy már nem is veszik meg a műanyag hulladékot, mert csapvizet isznak vagy szörpöt készítenek otthon. A visszaváltható fenyőfa-akciónk is lecsengett csaknem 6 év alatt, mert lassan leszoktatták az emberek magukat arról, hogy élő fával ünnepeljenek. A változást csak el kell kezdeni, kitartani és a többi magától a helyére hull.

Másik fontos jellemzője az Ökomeséknek, hogy a gyermekeket bátorítja. Őket sarkallja cselekvésre, hogy legyen saját fájuk, ne szemeteljenek, vagy menjenek be az önkormányzatra, ha fákat vágnak ki a területükön. Mennyi felnőtt mérgelődik a fakivágások láttán, de nem veszi magának a bátorságot, hogy a döntéshozókat felelősségre vonja. Pedig változás csak akkor várható, ha másik irányba indulunk el és nem állunk be abba a tömegbe, akikkel mindent meg lehet csinálni.

Várható a közeljövőben újabb könyv, folytatás?

- Igen, az Egyem-e mese kézirata már elkészült, most pályáztam könyvkiadásra az NKA-nál, ha minden igaz, 2022. májusára megjelenik a könyv, ami az egészséges táplálkozásra, a zöldségek, gyümölcsök jelentőségére hívja fel a gyermekek figyelmét. A Vásárlás – újragondolva és a Jönni – menni – lélegezni a sorozat utolsó 2 kötete pedig 2023-as kiadású lesz. Újrapapírra nyomjuk őket, és csak emelt példányszámmal éri meg egy könyv ára, ami így még nagyobb kiadás - egy könyvet fél éven át törlesztünk a nyomdának. Jövőre viszont befejezzük a játékcsomag sorozatot az Ember fejezettel, ami szintén hatalmas munka.

Hogyan született meg a kötetek címe?

- Érdekes kérdés, a Nulla hulladék önmagáért beszélt – Szemétmese volt az eredeti címe, de hamar megváltoztattam, mert Móna, a főhős a hulladékmentes életmódról tanul a könyvben nagyitól és az gondolkodtatja el, hogy miért van minden élelmiszer szemétbe csomagolva. A Barátom, a fa már szinte, hogy nyomdába került Fák nélkül címmel, és hirtelen, gyermekeim kezét fogja a zebrán hasított belém a felismerés, hogy ez így nem lesz jó: csak pozitívan lehet a környezetvédelemről a gyerekeknek mesélni, ki szeretne egy olyan könyvet elolvasni, aminek az a címe, hogy Fák nélkül?

A Vásárlás – újragondolva a hulladékmentes életmódot terjeszti ki az élet többi területeire is – szeretném, ha minden elköltött forint kapcsán felmerülne bennünk a kérdés: Milyen ökológiai következménye van ennek a döntésnek?

A Jönni – menni – lélegezni pedig egy nagyon fontos kérdést, a közlekedést járja majd körbe. Minden óvodás szeret közlekedni, ideje, hogy a közlekedési eszközöket is szemügyre vegyük ökológiai szempontból és annak alapján hozzuk meg a döntést, hogy hova, mivel megyünk, hogy az milyen környezetterheléssel jár.

Mindig is szeretett volna a gyermekek nevelésével, fejlesztésével foglalkozni?

- Nem, ezt nem mondhatnám el magamról. Fiatalokkal inkább, de a gyermekekkel való foglalkozást főként saját gyermekeimnek köszönhetem. Velük szívesen foglalkozom, de sokszor kevés már az, amit nyújtani tudok nekik. Ezért mondom minden szülőnek azt, hogy még kicsi korban foglalkozzon a gyermekével amennyit csak tud, mert később már nem fogja azt akarni a gyermeke és akkor már hiába megy utána a játékokkal, elszalasztotta a lehetőséget, hogy valóban befolyásolja gyermeke fejlődését. Ez az ablak, amíg a gyermek szeretné, hogy a szülő foglalkozzon vele, valamelyest nyújtható a SzóKiMondókával, mert annyira élvezik a gyerekek a foglalkozások során szerzett sikerélményt, hogy újra és újra át akarják élni. Ezért alkottuk meg 24 hónapos programunkat, amelynek során minden hónapban egy új kiadványt küldünk és hozzá minden napra lebontott foglalkozástervet. Erről itt olvashattok: https://szokimondoka.hu/ajanlat/

Motiváljunk a mese erejével!

Motiváló történetek gyermekeknek

Ismerjétek meg Sillinger Nikolett írónőt!

Manapság egyre nehezebb rávenni a gyerekeket foglalkozásra, felkelteni az érdeklődésüket bizonyos témák iránt. Többek között ebben segít a Keszthelyen élő Sillinger Nikolett, akinek a Nagy motiválókönyvem című kötetben jelentek meg pozitív töltetű írásai a témával kapcsolatban.

A szerző korábban több pályázaton is részt vet, elsősorban rövidebb műfajokban. Leginkább a novellák és a mesék állnak közel hozzá.

- Néha kevesebb szóval többet lehet elmondani – jelentette ki Sillinger Nikolett szerző.

Sok pályázat után végül 2017-ben, a Roland Kiadó kiválasztotta a megjelenő mesekönyvük megírásához, amiért azóta is nagyon hálás. Ekkor kezdődött a közös munkája a kiadóval, mely ezután még több közös könyv megjelenésével folytatódott.

- Külön kiemelném, mennyire tetszik a kiadó filozófiája, mely nemcsak, hogy igyekszik olyan könyveket kiadni, melyek segítik a szülőket, gyerekeket; hanem emellett támogatja a kezdő írókat is. Szerintem ez nagyon szép kezdeményezés a részükről – mondta az írónő.

Mikor a nagy motiválókönyv megírására felkérték, a téma már adott volt. Ennek különösen örült a szerző, aki vallja, hogy a motiváció és hajtóerő kialakítása igen hasznos már kisgyermekkorban. Ezt megtanulva később már olyan pozitív mintával rendelkezik a gyermek, mely segít könnyebben vennie az akadályokat az életben. Fejleszti a kitartást és elősegíti egy új nézőpont kialakítását.

Az előzőkből kiderül, hogy a nagy könyvem sorozat nem klasszikus mesekönyv gyűjtemény. Leginkább olyan gyerekkönyvként lehetne rá utalni, mely történeteken keresztül igyekszik tanítani a gyerekeket és ötleteket adni a szülőknek egy-egy témában, élethelyzetben.

- A nagy motiválókönyvem például ötleteket ad, hogyan ösztönözzük gyermekeinket olyan napi rutinok, cselekvések elvégzésére, melyhez nincs nagyon kedvük (pl. házi feladat megírása, rendrakás), de olyan témák is találhatók benne, melyek értékek kialakítására ösztönöz (mások elfogadása, kitartás, illemtudás, igazmondás). Hiszem, hogy ez a könyvsorozat valóban segítséget adhat a családoknak. Ezért is vittem el már több helyre (iskolákba, óvodákba) bemutatni. Épp most - október 20-án - kaptam egy újabb lehetőséget, a keszthelyi gyerekkönyvtártól a könyv ismertetésére, amit már izgatottan várok – ismertette Sillinger Nikolett, a kötet szerzője.

Az írónő pedagógus szülők gyermekeként, könyvek között nőtt fel. Amióta tud olvasni igazi könyvmoly. A családjában mindig is nagy értéket képviseltek a könyvek. Az írással közelebbi kapcsolatba a középiskolában került, amikor emelt irodalmat tanult. Lenyűgözte a magyar nyelv és az általa létrehozott lenyűgöző művek, írások.

- A tudás, amit a könyvekből kaphatunk, gyakorlás nélkül csak egy szép gondolat marad. Ha olyat olvasunk, ami tetszik és megragad, akkor véleményem szerint érdemes azt a gondolatot beépíteni a mindennapi életünkbe. Igazán így profitálhatunk a könyvekből. Ehhez azonban kell a kitartásunk és motivációnk – mondta a szerző.

Az elmúlt években az írónő meseterapeuta képzésen is részt vett, ahol egy teljesen új nézőpontból ismerhette meg a meséket. Láthatta a mélyebb mondanivalókat és a mesék gyógyító szerepére is rábukkant. Tervei között szerepel, hogy a jövőben hasznosítsa ezt a megszerzett tudást. Tavaly pedig önfejlesztéssel kezdett el foglalkozni, melynek során a tanult technikák, gyakorlatok visszaköszönnek az október végén megjelenő új könyvében. Ezekkel a gyakorlatokkal olyan szemléletmódot szeretne átadni, mely segít könnyebben venni az élet nehézségeit, megbirkózni velük.

Első két könyve Nagy motiválókönyvem és Nagy családkönyem címmel láttak napvilágot. A harmadik, legújabb kötet pedig a hónap végén, a Nagy bátorságkönyvem címmel fog megjelenni.

- Ebbe több önfejlesztő gondolatot is írtam. Ebben a témában szeretném majd folytatni az írást. És ha lehetséges még több embernek, még több családnak a segítségére lenni történeteimmel – ismertette a szerző.

Tapodi Brigitta írónővel beszélgettem

"A történelem ugyanis mi magunk vagyunk"

A napokban volt szerencsém Tapodi Brigitta, A hajtű írónőjével beszélgetni. Egy szimpatikus, kedves, tehetséges személyt ismerhettem meg, már csak a könyvei váratnak magukra...

Ismerjétek meg Ti is Tapodi Brigittát! :) 

Mit lehet tudni rólad? Mindig is szerettél volna írni? Mi adta a kezdő löketet, hogy pennát ragadj?

- Szoktam mondani, hogy minden az olvasással kezdődött. Mikor kisiskolásként megkaptam az első jutalomkönyvet, a Micimackót. :-) Onnantól kezdve nem volt megállás, folyamatosan olvastam. 14 éves koromban fogalmazódott meg bennem először, hogy szívesen írnék történeteket. Egy barátnőmmel össze is hoztunk egy könnyed, romantikus szösszenetet. Később írtam naplót, verseket, gondolatokat jobbára a saját magam, a barátaim szórakoztatására, no meg az asztalfióknak. Az első nyomtatásban megjelent írásom egy novella volt az Ígéretek Antológiában, majd ezt követte egy másik novella a Könyvbe zárt karácsonyok című kötetben. Mindkettő egy kiírt irodalmi pályázat során került kiválasztásra. Nem sokkal mindezek előtt, a nagymamám eltávozott az örök fényesség útján. Először találkoztam az elmúlással, s igen mélyen érintett, nagyon megviselt. Ráébredtem, hogy valaminek a vége, egyúttal valami újnak a kezdetét jelenti. Ebben a felemás időszakban fogalmazódott meg bennem egy történet, amelyet úgy éreztem, hogy mindenképpen papírra kell vetnem. Aztán mikor a lányom megszületett, addigra össze is állt, megérett bennem egy erdélyi, illetve önismereti útnak a története. Akkor hirtelen sokkal több időm lett, mint korábban volt, és úgy gondoltam, hogy most vagy soha. Így lett a most, és így született meg gyermekemmel együtt a Szárhegy öröksége regény, amely a csodálatos Székelyföldre kalauzolja el az olvasókat.

A könyveid kívül-belül értéket képviselnek. Minőségi írások, igényes szóhasználattal, különleges cselekménnyel.

Első regényed 2013-ban jelent meg, Szárhegy öröksége címmel, majd 2019-ben világot látott A hajtű is.

Honnét nyertél ihletet az íráshoz, a témák iránt? Mindkét műben megjelenik a történelmi szál, mely erősen dominál a cselekményben.

Mennyi kutatómunkát igényelt az adott könyv megírása?

- Érzelmileg kötődöm minden írásomhoz, legyen az regény vagy novella. Nem véletlenül születnek meg. Székelyföld szívem csücske, akárcsak a Balaton. Előbbihez vér szerinti szálak kötnek, utóbbi esetében a gyermekkorom nyarai, amelyet a "nagyvíz" mellett töltöttünk a szüleimmel, a barátaimmal. Ihletforrás bármi lehet, de ezek a helyek, ezen szépreményű témák egyértelműen bennem voltak évek óta. Inspirálhat egy baráti beszélgetés, egy kirándulás, egy teljesen hétköznapi történés. Bármi, ami megmozdítja bennem a szenvedélyt, lelkesít, motivál, elindulásra késztet. Számomra fontos a történelmi szál a regényekben, a novellákban, ezért dominál a történetek cselekményeiben.

A történelem ugyanis mi magunk vagyunk. Kisemberek összefonódó sorsa. Nőként úgy tudom megfogalmazni, hogy magunkban hordozzuk anyáink, nagyanyáink, dédanyáink sorsát, örökségét. Jó, ha ezt felismerjük, el tudjuk mesélni, meg tudjuk élni, segíti a megértést, később a feldolgozást. Nemcsak a történelmi események megértését, hanem saját magunk cselekedeteinek, érzéseinek őszinte megfogalmazását is. Ezek mind-mind összefüggnek egymással.

Minden történetnél más a kutatómunkára fordított idő. Ez attól is függ, hogy novellát vagy pedig regényt írok. Azután attól, hogy mennyi hiteles, írott anyag áll rendelkezésre. Történelmi regények esetében azért pár hónapos kutatás mindenképp szükségeltetik hozzá, amit maga az írás folyamata követ.

Erdélybe nagy vágyam eljutni, Keszthely pedig a jelenlegi lakhelyem, így remélem mielőbb elmélyedhetek az írásaidban!

Van valami kötődésed a fent említett helyszínekhez? Mi alapján választottad ki őket a regényekhez?

- Köszönöm a bizalmat! Igen, erősen kötődöm mindkét helyszínhez. Fentebb már érintőlegesen említettem. Szóval, apukám családja Erdélyből származik. Beszélgettünk már korábban is a családról, a határon túlról, de a fontosabb részletek tulajdonképpen a nagyim halála után derültek ki. Akkor kezdtem el kutatni a családfámat, ami egy igen izgalmas időszak volt az életemben. Természetesen minden évben ellátogatunk a tündérek, a legendák földjére, mert a szívünk rendre visszahúz Székelyföldre. Nagyon szeretjük az ott élő embereket, az erősen kapaszkodó fenyveseket, tájat-embert. Itthon-otthon, jövünk, de már mennénk vissza. Ez a gondolat meg is fogalmazódik a könyvben. Olvasd el! :-)

A hajtű ötlete egy balatoni nyaralás során szökkent szárba. A Balaton is egy szeretett, visszatérő úticélom. Mondhatom, hogy a zalai-somogyi térség szinte belém ivódott az évek során. A Balatont a legtöbben a nyári nyaralással, a kikapcsolódással, a teljes nyugalommal kötik össze. Körbelengi egyfajta harmonikus érzet, kialakult bennünk egy kiegyensúlyozott, szinte idillikus képi világ. Pedig nem mindig volt ez így! A történelem viharai a Balatont sem kerülték el. A második világháború utolsó évében a Balaton térségében zajlott le a balatoni csata, a "Tavaszi ébredés" hadművelet. Szerettem volna a "nagyvíz" körüli történelmi eseményeket is bemutatni, elsősorban emberi sorsokon keresztül, ezért is szövődött bele a világháborús, történelmi szál a regénybe.

A történet egyben megszületett benned vagy írás közben alakult a cselekmény?

- A vezérvonal, a csapásirány elég gyorsan befészkelte magát a szívembe, de a részletek menet közben alakultak. Gyakran előfordult, hogy a szereplők maguk írták a történetet.

Mi adott ihletet, mi inspirált alkotás közben?

- Régi, balatoni képeslapokat,erdélyi fotográfiákat nézegettem. Helytörténeti kiadványokat olvasgattam. Helyi, a térségben élő emberekkel beszélgettem. Ez utóbbi nagyon sokat ad! Ezen felül engem személy szerint a helyszínek is nagyon inspirálnak. Szeretem végigjárni a történet állomásait, helyszíneit. Rendkívüli módon serkenti a képzelőerőt, mikor látom az utcákat, az épületeket, a kerteket, érzem a hely szellemiségét, hallom a természet csendjét, meghajolok a hegyek nagysága előtt. Ilyenkor vadul jegyzetelek, jószerivel szárnyra kapok.

Van olyan szerző, akire felnézel, akinek szereted, esetleg követed a munkásságát?

-  A magyar klasszikusok közül Szabó Magdát említeném, számomra örök. Ahogy József Attila, Pilinszky János, vagy Reményik Sándor is. A kortárs magyar szerzők közül sokakat szeretek, rengeteg tehetséges író, írónő él hazánkban, akik mind a magyar irodalmat színesítik, gazdagítják. Érdemes böngészni a magyar szerzőkért facebook oldalon, ahol minden pénteken bemutatkozik egy hazai szerző. Általuk ismertem meg például B. Czakó Andi, Székely Nagy György regényeit is. S mondhatom, hogy kincsekre bukkantam. A külföldiek közül gyermekként Lucy Maud Montgomery Anne-sorozata volt rám nagy hatással, de manapság is szívesen elolvasom, vagy megnézem filmen a szeleburdi Anne-t. Néhány éve kaptam rá Philippa Gregory, Brigitte Riebe, Andrea Schatz történelmi regényeire. Egytől egyig letehetetlenek.

Van kedvenc olvasmányod? Milyen könyveket olvasol legszívesebben?

- "Mindenolvasó" vagyok. Jöhet bármi, ami szórakoztató, minőségi olvasnivaló, romantikustól a történelmi regényekig bezárólag. Időhiány miatt azonban az utóbbi években kénytelen vagyok szelektálni. Van egy szűk, megbízható baráti köröm, akikkel azonos értékrenddel bírunk, hasonló lelki beállítottságúak vagyunk könyvek tekintetében. Egymásnak szoktunk ajánlani klassz regényeket. Jelenleg Szunyogh Szabolcstól olvasom a Mária Terézia c. regényt, szintén ajánlásra. Teljesen magával ragadott.

A közeljövőben várható írásod? Dolgozol jelenleg valamilyen ötleten?

- Év végén jelenik meg egy novellám a Történelmi regényírók Társaságának idei antológiájában. Ez minden évben nagy megtiszteltetés számomra. S igen, dolgozom egy regényen is, amikor van ihletem, időm. Annyit elárulhatok, hogy ebben a kötetben apukámra emlékezem. Neki szeretném majd ajánlani. Viszont semmiképpen sem szeretném elkapkodni. Amikor egybeforrt a szöveg, és elérkezett a rendelt ideje, akkor úgyis megjelenik nyomtatásban. Egyelőre keressük az egymáshoz vezető utat. Hol ellenállunk, hol kiengesztelődünk...

Új arc az irodalmi palettán

Az a kérdés, hogy „Mit tennél, ha megtudnád, hogy hamarosan vége a világnak”, régóta bennem van

Ismerjétek meg Alexander B. Hackmant, aki a nyár elején debütál első kötetével, amely egy apokaliptikus trilógia első része lesz és Az utolsó huszonhét- Fedőneve: "Die Katze" (Mogul Kiadó) címmel kerül a polcokra.

Mit lehet tudni rólad? Mi vonzott az írói pályára?

- Hogy mikor kezdődött? Talán akkor, amikor gyerekkoromban megnéztem a Dzsungel könyvét, és annyira megtetszett, hogy sztorikat találtam ki Sir Kán feltételezett rokonságáról. Ez ugyebár még kevés, mert szerintem mindenki talál ki jobb-rosszabb történeteket, így ennél többet tettem. El is mondtam őket Lehocky néninek, aki szintén a Dob u. 108-as szám 3. emeletén lakott. A mai napig őszinte hálát érzek azért, mert ő végtelen türelemmel és nyugalommal végighallgatta a Dzsungel könyvéről szóló tovább gondolásaimat. Egy szót sem szólt. Hiányoznak az ilyen bölcs, figyelmes emberek.

A környezeted hogyan fogadta a könyved ötletét?

- Mivel naponta 15 különböző ötletem van, ezért mindenki megszokta már, hogy gondolataim támadnak a legváratlanabb témákban. Azt rafináltan nem mondtam el senkinek, hogy kitaláltam ezt a könyves dolgot. Ugyanis én magam sem hittem el, hogy meg tudom majd írni. Sokat írtam előtte az asztalfióknak és korábban egyetlen történetet sem tudtam befejezni. Így én sem vettem komolyan mindaddig, amíg már csak három jelenet nem volt hátra. Akkor éreztem először, hogy könyvem lesz. Varázslatos érzés volt, tartott vagy 15 másodpercig. Sosem felejtem el. Aztán szóltam a feleségemnek, hogy valami fontosat szeretnék neki mondani. Erre azt válaszolta, hogy várjak, mert most nem ér rá.

Többségében akinek megemlítettem, támogatott.

Már első olvasatra megfogott a könyved ismertetője, főleg, hogy több végkifejlet is lehetséges. Mindig is vonzott a világvége téma?

- Nem. De tizenéves korom óta figyelem az emberi történelem alakulását. Szörnyű dolgokat lehet kiolvasni belőle, ezért ezt az „elemző” életstílust, amit folytatok, nem tudom jó szívvel ajánlani akárkinek. Sőt, annyira sokat olvastam az utóbbi 4-5 évben a témáról, hogy kicsit nehéz is volt velem beszélgetni a „világ nagy kérdéseiről”, mert azt óhatatlanul rendkívül sötéten láttam. Ja, és most is úgy látom, de inkább már nem mondok senkinek semmit. 

Hogyan kötöttél ki a történetmesélés mellett?

- Körülbelül két hetet töltöttem el azzal, hogy kitaláltam az alapsztorit, merthogy az a kérdés, hogy „Mit tennél, ha megtudnád, hogy hamarosan vége a világnak”, régóta bennem van. A legnagyobb véletlen az volt, hogy ezt pont egy kéthetes szabi első napján kezdtem el és innentől a szabadságom ezzel töltöttem. Kiültem a partra és telefonon elkezdtem megírni a könyvet. Ennek lassan négy és fél éve. Nyilván ugrott minden szabi, valamint az összes hétvége. De végülis megszületett.

Hogyan épült fel a történet?

- Bárcsak emlékeznék ilyesmire... De nagyjából úgy, hogy tudtam, az emberek milyen típusú történetmesélést részesítenek előnyben. Olvastam egy kritikát, - azt hiszem az volt - hogy a The Wire (a sorozat) azért népszerű, mert minden összefügg benne mindennel. Ez nagyon megtetszett, de tudtam, hogy iszonyatosan bonyolult egy ilyet megírni. Mégis annyira izgatott a dolog, hogy alapból így futottam neki. Több szál, több helyszín, véletlen és kevésbé véletlen találkozások, easter egg-ek itt-ott. Nem megmagyarázott és a háttérben zajló apró, de fontos elemek, nem kihangsúlyozott, sőt elrejtett történések, amelyek később lényegesek lesznek... Ezeket alapból fontosnak tartottam. Esetemben persze szembe megyek az írók azon ígéretével, hogy a könyv végén, majd mindent megtudsz. Szerintem nem kell mindent megtudni. Elég csak a könyv üzenetének szempontjából fontos dolgokat elárulni. A többin lehet gondolkodni.

Mit lehet tudni az írói folyamatról? Szépen lassan bontakozott ki a történet vagy már kerek egész volt benned, amikor papírra vetetted?

- Kontroll mániás vagyok, – ez van – de írni spontán szeretek. Azaz a keretsztorit előre kitaláltam, de a finom részleteket mindig akkor, amikor az adott jelenetet építettem. Utálom, ha valamit meg „kell” írni. Kikészülök tőle. Ezért nem tudtam soha korábban könyvet írni. Amikor jött a „kell” rész, akkor a tizedik ilyennél elfogyott a lendület. Aztán kifejlesztettem egy sajátságos írási módszert – ami teljesen bevált.

Mi az, ami megihlet, amiből töltekezel?

- Minden és bármi. Akármi. Akárki. Rendkívül fura, de még egy unalmasnak tűnő meeting-en is szoktam komoly értékeket találni. Azon kívül megöregedtem és szentimentális lettem (44). Néha az az érzésem, hogy értek dolgokat, ami egy egészen bizarr valami. Képes vagyok egészen apró jelenetektől is elérzékenyülni (nem; a Titanicon nem bőgtem, de nagyon kellett vigyázzak), és igyekszem megérteni a háttérben zajló folyamatokat. Mindezt azzal a fura kritikával, hogy valószínűleg mindenki ugyanezt gondolja magáról, és nyilván mindenki téved. De én nem.(szarkazmus)

Kedvenc inspirációim főként a filmek trailerei, a kortárs filmek (nem művész filmek), könyvek alap történetei, beszélgetések, inkább a könyvek leírásai, nem is annyira az egyes sztorik. Imádok Bibliát olvasni - ettől mindenki kiborul - de így van. Rendkívül érdekes és szépen meg van írva. Vannak könyvek, amiket végig gondolni is inspiráló – ezekre szoktam vadászni. És vannak olyan valakik, akikkel inspiráló beszélgetni és nem csak azért, amit mond, hanem azért is, ahogy mondják.

Eredetileg is trilógiának szántad vagy útközben dőlt el, hogy sorozat lesz?

- Az az igazság, hogy nem volt célom a könyvvel és emiatt csak írtam és írtam és írtam, amíg szerintem írni kellett. 1125 oldalnál ért véget. Aztán jött a kiadóm / szerkesztőm / tanácsadóm és azt mondta, hogy ez így nem lesz jó. Ekkor három részre szedtük. Így lett trilógia.

Van olyan szerző - akár magyar, akár külföldi - akinek inspirál a munkája?

- Igen. Sőt, olyan is, akinek nem tudom sajnos a nevét (rettenetes a memóriám). Képtelen lennék sorrendbe tenni őket, de lássunk egy felsorolást: Rejtő, Kishont Ferenc, Robert Merle, Hofi Géza, Markos György, Nádas György, Kern András – a rádió kabarén nőttem fel. Dan Brown. Egy könyvét sem olvastam még sajnos, de imádom a srácot. Ahogyan az írásról beszél, az az alázat és tudás, ami abból kitűnik, azt nagyon nagyra értékelem. Jules Verne, Selma Lagerlöf, James Clawell. Imádok olvasni. Imádom a filmeket.

Mivel te is írsz, biztosan olvasol is. Milyen könyveket veszel a kezedbe?

- Régen „jó könyvekre vadásztam”, de ez sajnos nem jött be, mert ami másnak jó volt, az nekem nem biztos. Ezért inkább a könyvbéli elmaradásaimat dolgozom fel. Könyvtárakat veszek. Ha látok valahol egy méltatlanul pár tízezer forintra taksált könyvtárat – amitől egyébként a szívem vérzik – akkor elmegyek, elhozom az egészet. Kiválogatom belőle, ami nekem még nincs meg, és az olyanokat, amelyek a gyerekeimnek majd lehet, fontosak lesznek. A többit elteszem a garázsba. Ezekből olvasok leginkább; közülük válogatok. Persze veszek új könyveket is, főleg ajándékba, amit aztán néha kölcsönkérek...

Melyik az a könyv, ami nagy hatással volt rád?

- Csak egyet szabad mondani? Akkor Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy írhatott valaki ennyire vicceset...

Azóta nagyjából minden humoros dolgot ehhez mérek. Képzelheted...

Az íróról az alábbi linkeken további információkat tudhattok meg:

https://www.facebook.com/AlexanderBHackman

https://www.instagram.com/alexander_b_hackman/

https://alexanderbhackman.com/

https://moly.hu/konyvek/alexander-b-hackman-az-utolso-huszonhet

Vásárlás:

https://shop.konyvmogul.hu/alexander-b-hackman-az-utolso-huszonhet-konyv

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/az-utolso-huszonhet-fedoneve-quotdie-katzequot