Félelmeink és gátlásaink leküzdése
A Ki vagy te? után hirtelen felindulásból - de persze már korábban is nézegettem - Kitti egy régebbi könyvét, a Bátran élni című kötetet is megrendeltem.
Úgy éreztem, hogy jelenleg, ahol tartok életszakasz, szükségem van a fejlődésre, önfejlesztésre, önismeretre. Ehhez nagyban hozzájárult Almási Kitti fent említett két kötete. Mondanivalóját tekintve erősen összekapcsolódik a két könyv, hiszen a szakember mindegyikben azt közvetíti elsősorban, hogy merjük felvállalni magunkat, azt ami igazán mi vagyunk, nem pedig, amit elvárnak tőlünk.
"Rengeteg dolgot teszünk, amivel kapcsolatban időnként fel kellene tenni a kérdést: tényleg ezt akarom? Nekem is fontos? Becsületbeli kérdés vagy csak külső elvárás? Reális, hogy én oldjam meg? Értékeli a másik? "
Almási Kitti szavaival élve: És akkor mi van?! Mi van akkor, hogyha én nem akarom, amit rám erőltetnek? Ha másik az értékeim? Ha nem kapok viszonzást, akkor is nekem kell megoldanom a feladatot? A válasz egyszerű, csak nehezen lépjük meg. Vállaljuk fel önmagunkat és merjünk nemet mondani adott esetben. Amit nem szívesen teszünk, mondunk, azt ne hagyjuk, hogy ránk erőltessék. Amikor nehezen döntünk, hezitálunk, akkor dobjunk fel egy érmét. Mielőtt leérne, már tudni fogjuk a választ, hiszen arra gondolunk, amit igazán szeretnénk, hogy bekövetkezzen.
A szerző erre egy lényegretörő Rousseau idézettel reflektál:
"Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned azt, amit nem akarsz."
"Csak azoknak a céloknak a beteljesítése tesz szabaddá és elégedetté, amelyek valóban a mieink."
Azaz, az boldogít csak igazán minket, amit teljes szívünkből és saját döntésünk nyomán cselekedünk, nem pedig, amit a társadalom, a szűkebb és tágabb környezetünk elvár tőlünk. Hiába akarunk megfelelni valakinek, hogy büszke legyen ránk, ha nekünk nem az a vágyunk, hanem másfelé húz a szívünk.
A szerző, szakember több saját, vele megtörtént esettel is alátámasztotta az egyes szituációkat, élethelyzeteket, amitől még közelebb éreztem magamhoz, még humánusabbá vált a szememben.
"Ahhoz, aki kiáll önmagáért, aki következetesen és asszertíven képviseli a saját érdekeit, eleve másképpen közelítenek az emberek."
Tehát legyünk határozottak, tudatosítsuk magunkban a céljainkat, hogy mit szeretnénk elérni, mit képviselünk. Ennek hatására a környezetünk sem gyenge, befolyásolható személyként fog tekinteni ránk, hanem tisztelettel fordulnak felénk.
"Éppen ezért akkor hozzuk a legjobb döntéseket, ha azt tartjuk szem előtt, ami belőlünk fakad, amit nem más tanácsára és sugalmazására, hanem magunkba mélyedve munkálunk ki. Ezek az igazi céljaink, amelyekért minden erőnket beleadva érdemes bátran kiállni."
Sokszor erőfeszítésekbe kerül, hogy arra koncentráljunk, hogy hova fejlődhetünk, ám előrébb is visz minket, mintha a meglévő képességeinkre alapoznánk. Higgyük el, hogy többre vagyunk képesek, mint amit eddig produkáltunk, csak a megfelelő motiváció és lendület kell a megvalósításához.
"Aki azzal a tudattal él, hogy inkább nem mer megelőlegezni semmit, mert mi van, ha a másik visszaél vele, az máris nagyobb veszteséget szenvedett, mintha becsapták volna."
Adni, jót tenni örömmel, boldogsággal tölt el minket, így ne vonjuk meg magunktól, se másoktól, még akkor sem, hogyha nem biztos, kérdéses, hogy visszakapjuk ezt az adományt. Legtöbbször nem attól kapjuk vissza a szeretetadagot, akinek adjuk, hanem akitől nem is számítunk rá. Legyünk nyitottak és bátran adakozzunk, okozzunk meglepetést, örömet környezetünknek, idővel a hatás nem marad el.
Fontos, hogy a párkapcsolatban se játsszunk szerepet, adjuk önmagunkat, ne pedig egy elérhetetlen ideát. Vállaljuk fel az adottságainkat, adott esetben a tökéletlen bőrünket, smink nélküli arcunkat. Így később sem okozunk váratlan meglepetést a partnerünknek, ha éppen nem úgy lát minket, mint amikor megismert. Ne akarjunk jobbak, szebbek, modell alkatúak lenni, főleg ne mesterkéltek. A saját természetes kisugárzásunkkal, személyiségünkkel többet érhetünk el, mint plasztikával, sminkréteggel, hasleszorítóval.
Rövid időre, ha meg is torpanunk, megrekedünk az életünkben, ne ijedjünk meg. Vállaljuk fel azt a helyzetet is, majd folyamatosan dolgozzunk azon, hogy kijussunk a gödörből, tovább tudjunk haladni az életünkben. Kitti erre hozza példának a Számkivetett filmet, ahol Tom Hanks-nek az egyedülléttel, természeti viszonyokkal kellett felvennie a harcot, ám nem adta fel, végül tutajt épített és nehezen, de kijutott a "börtönéből". Ez is azt bizonyítja, hogy kitartással, elhivatottsággal, a magunkba vetett hittel a lehetetlennek tűnő dolgokat is elérhetjük.
Végül a számomra legjelentősebb könyvrészlettel zárom az értékelést, amellyel Kitti is búcsúzott a könyv végén:
"Amikor képessé válunk arra, hogy a félelmeinket, gátlásainkat leküzdjük (vagy legalábbis csökkentsük, kezelhetővé tegyük őket), és merünk bátor döntéseket hozni, minden esetleges nehézséggel és kudarccal együtt is olyan életet élhetünk, amilyet élni érdemes. Ez a felszabadultság és erő nemcsak nekünk segít, hanem a velünk kapcsolatban lévő embereket is oldottabbá, bátrabbá teszi. Ezért azt kívánom, hogy minél gyakrabban merjenek fejest ugrani olyan dolgokba, amelyekre nagyon vágynak, hogy aztán szabadon élvezhessék a lebegést!"
