Hogyan ne adjuk fel nehéz helyzetekben?
Úgy gondolom, ez sokunk számára örök kérdés, mely rendszeresen foglalkoztat minket. Amikor olyan szituációba kerülünk, sokszor nehéz nem feladni, hanem kitartani, küzdeni, átkonvertálni a gondolkodásunkat negatívból pozitívvá, bizakodóvá.
"… sok kis ember sok kis helyen, sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát."
Ez az idézet különösen megragadott a könyvben. Elég már akár egy személy, aki elkezd változni, változtatni, akár a viselkedésén, gondolkodásán, a mindennapjain. Már azzal sokat teszünk azért, hogy szebb, jobb legyen a világ, ha minden nap rámosolygunk valakire, mondunk egy-egy jó szót embertársunknak, dicsérjük, stb.
Ám nagyon fontos, hogy ezt ne csak mással, a környezetünkkel, de saját magunkkal is tegyük meg. Dicsérjük magunkat, ünnepeljük meg a sikereket, jutalmazzuk meg magunkat egy egy eredmény elérése után.
Ismét egy újabb kedvencet avattam. A szerzők saját tapasztalataikat, környezetükben, pácienseknél észlelt helyzeteket vetítik elénk, melyekből tanulhatunk, okulhatunk, esetleg ráismerhetünk saját hiányosságainkra, hasonló helyzeteinkre, örökölt traumáinkra, stb.
A szerzők kivétel nélkül kiemelik, hogy az önbizalom, az önmagunkba vetett hit mekkora erőt jelent a mindennapokban, főleg a célunk, a vágyott dolog eléréséhez. Ne arra várjunk, hogy más higgyen bennünk, bíztasson, hanem kezdjük el mi saját magunkat motiválni, hinni, hogy igenis képesek vagyunk dolgokra, bizonyos helyzetekben pedig tudunk higgadtak maradni, nyugodtan kezelni az adott szituációt.
A szakemberek több ismert embert is hoznak példaként, példaképként, akik ha küzdelem, kitartás árán is, de elérték céljukat, nem adták fel.
Az életbátorságot minden társszerző más és más módon értelmezi, fogalmazza meg, ám a lényegi jelentési ugyanaz. Higgyünk magunkban, gyűjtsük a pozitív emlékeket, élményeket, melyek erőt adhatnak a nehéz helyzetekben, mentsvárként szolgálhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése