Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 2-3. Együtt - Egyedül

 Mivel egy-egy könyv fél suliidőt ölel fel, így pár részt egyben értékelek. 

Ismét pályázatok, versenyek küzdelme és dicsősége tárult a szemem elé, ötvözve Reni szenvedését Cortez miatt, majd Virág miatt is. Utóbbi megingatta a barátságukat, de szerencsére csak rövidebb szünetet eredményezett, meg tudták beszélni a dolgokat. A kockák miatt nem egyszer büntetésbe került az osztály, amiért fel kellett áldozniuk az órák közötti szüneteiket.. Szomorú, ez fájt nekem is. 

Neményi ismét hozta az intelligens személyt, aki példás tanuló és nagyon jó barát is egyben. Ráadásul nem akar senkire sem hasonlítani, nem nyomul bandába, hogy menőnek tűnjön, hiszen van egy egyedi személyisége és önálló gondolatai. Nem véletlenül kedvelem annyira a karakterét. Nagyon örültem volna én is egy ilyen különc osztálytársnak, barátnak. Kinga pedig csodák csodájára megmutatta, hogy ugyan rejtve, de van szíve, titkon jót akar Reninek. Igazi hidegzuhanyként hatott Renire, amikor Kinga magához térítette a nyavalygásából, hogy ne nyalogassa már annyit a sebeit.

Virág szerelmes lesz, te jó ég, ez megért volna egy misét, sőt többet is.. Ám kiderült a srácról, hogy nem egészen az, akinek kiadja magát, - sajnos nem elég hamar - így Virág és az édesanyja kiadták az útját. 

Reni és Cortez között mintha történne valami.. na igen sajnos ott az a mintha, mert a pillanat elillan, Reni netmegvonásban részesül, így vakvágányra fut a majdnem kapcsolatuk. Vajon mi lesz még ebből? 

Ebben a két kötetben ráadásul egy igazán klasszul sikeredett osztálykirándulás is volt, ami még jobban összekovácsolta a kis létszámú osztályközösséget, remélem lesz még hasonló kirándulás a történetben. :)

Az iskolaújságban Neményi és Reni ismét remekel, Kinga nem nagy népszerűségnek örvend jelen állás szerint. 

Cortezék bandát alapítottak, ami a Jalapeno nevet viseli. Elmondása szerint azért, mert a Red Hot Chili Peppers már foglalt, ez tetszett :D Jó lenne, lenne hang melléklet is a könyvek mellé, így hallhatnám, hogyan énekel Cortez. Persze nem is kérdés, hogy nagyon ott van hangilag. 

Végül tizedik második félév... sokan bukásra állnak, ideje javítani. Vajon megússzák a léhűtők és együtt marad a csapat? Nagyon remélem! Hamarosan kiderül. 

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1. - Kezdetek

 Bármilyen meglepő is egészen eddig számomra kimaradt a híres-nevezetes SZJG sorozat olvasása... 

Ám sokan ajánlották, dicsérték, rágták a fülem, hogy mindegy mennyi idős vagyok, ezt el kell olvasnom, annyira zseniális az egész sztori, eszméletlen jó karakterekkel. Ennek eleget téve múlt héten bementem a könyvtárba, azzal az elhatározással, hogy megismerkedem a Szent Johanna Gimi rabulejtő világával. 

Leiner Laura nem véletlenül tartozik a népszerű magyar szerzők közé, ezt most már én is határozottan állíthatom. A sorozat az életet tükrözi vissza, de közben mégsem egészen, hisz több a való élet másolatánál. Tele van humorral, esendőséggel, kamaszkori botlásokkal, szerelemmel, hülyüléssel. Ráadásul sok-sok élethelyzet, mint a költözés, új iskola, új társak, barátok, új környezet is jelen van a könyvben, amivel az életben is sokszor szembetaláljuk magunkat. 

Jó volt újra beleélni magam a gimis hétköznapokba, a tanulás, röpdogák izgalmába vagy amikor összefog az osztály egy csínytevésnél és senki nem árulja el, ki a felbújtó, az igazi "tettes". A karakterkidolgozásért plusz pont az írónőnek! Nagyon szeretek olvasni, így csupa öröm volt számomra, hogy nem csak a főszereplő lány, de az egyik fiú osztálytársa is hatalmas könyvmoly, sőt intelligens könyvmoly. A gimiben érdekes, izgalmas programok, szakkörök vannak, amelyek engem is érdekelnének, főleg az újságírás, így nagy mosollyal az arcomon olvastam azokat a részeket.

A kilencedik osztály mindig nehéz, már amiatt is, hogy ismét új arcokat kell megszokni, új suli, új tanárok. Ám itt ez mégis olyan könnyednek, természetesnek tűnt, az ellenségeskedő Kinga ellenére is. A többiek lazák, de jó arcok. Leginkább Reni és Neményi keverékeként tudnám elképzelni magam, ugyan nem voltam kitűnő tanuló, ám Renihez hasonlóan sokszor tőlem kérték el a leckét, stb. Na és persze Cortez. Úgy gondolom, mindekinek -nekem is- van, volt gimiben egy Corteze, ha már csak képzeletben is. Izgalmas volt figyelemmel kísérni az első szerelem elsöprő erejét, legalábbis Reni részéről, de a következő részekben már alig várom, hogy Cortez lépjen valamit az ügyben. :) Virág és Neményi igazi klassz barátok, akik ott vannak, amikor kell, támogatnak, segítenek vagy épp az orrod alá dörgölik a fájó igazságot, önnön véleményüket vagy pedig áradoznak a hobbijukról, amit szeretnének, ha neked is egyezne az övékkel. 

Ehhez az alapsztorihoz társulnak Reni kamasz szakkönyveket bújó, mindennel tisztában levő (legalábbis ezt hiszik) szülei, egy aranyos kiskuyta, Pete Wentz, gördeszka, lovaglás és a sims nevű játék, ami számomra nem mond semmit, így ez utóbbi nagy talányt jelent nekem. 

Összességében teljesen elégedett vagyok a könyvvel. Amellett, hogy szórakoztató a sztori, sok klassz zenét, egy-egy filmet, könyvet ismerhettem meg általa, melyekről eddig nem vagy kevésbé hallottam. Egyszóval.. második rész ide vele! 

J. K. Rowling: Az élet dolgai

A kudarc mellékes haszna és a képzelet fontossága

Rowling neve hallatán a többségnek Harry Potter jut eszébe, ám még számos említésre méltó könyv szerzője. Ilyen például a szóban forgó Az élet dolgai vagy éppen az Átmeneti üresedés. 

"Az embert rossz irányba terelőszülők hibáztatásának szavatossági ideje korlátozott: attól a perctől, hogy felnőve átvesszük a kormányrudat, mi felelünk mindenért."

Az élet dolgai 2018-ban jelent meg Magyarországon az Animus Kiadó gondozásában. J. K. Rowling humorral fűszerezett és együttérzést tanúsító beszédét olvashatjuk ebben a kötetben, melyet a Harvard Egyetem végzős diákjaihoz intézett. Hasznos lehet mindazoknak, akik most állnak a felnőttlét küszöbén vagy éppen szeretnének bátrabban élni, megélni az álmaikat, megvalósítani a céljaikat, melyeket korábban a bekövetkezett kudarcok miatt halasztottak el. 

"Felszabadult lettem, mert a legnagyobb félelmem valóra vált, de túléltem, (…). Így a szakadék alja lett a szilárd alap, amin újra felépítettem az életemet."

Rowling hangsúlyozza beszédében, hogy a kudarc az életünk velejárója, igenis van hasznos oldala. Amiből felállunk, amit túlélünk, az mind erősít minket és tanulunk belőle, hogy újra ne kövessük el. Fontos, hogy az eszünkbe véssük azt az üzenetet is, hogy egy idő után nem a szüleink a hibásak a rossz döntéseinkért, hanem mi magunk. Álljunk a sarkunkra és igenis próbáljuk ki magunkat több területen is, míg megtaláljuk a számunkra megfelelő munkát, állást. Ne engedjük, hogy környezetünk befolyásoljon minket, ha kudarc ér akkor pedig ne adjuk fel, hanem folytassuk tovább az utat előre, hiszen képesek vagyunk a változásra. Ezeket és ezekhez hasonló életbölcsességeket mond a szerző, melyeket érdemes megfogadni vagy éppen tanulni egy-egy esetéből.

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

"Sokan a kor legnagyobb varázslójának tartották, de Harry nem csak ezért tisztelte. Albus Dumbledore olyan ember volt, akire bármikor rábízta volna az életét..."

A Harry Potter sorozatban ez a harmadik kötet, amely szerintem az egyik legkiemelkedőbben sikerült. Igazán sokrétű, megkapó, izgalmas, feszültség fokozó a cselekmény. 

A három jó barát, Harry, Harmione és Ron ebben a részben is különböző kalandokba keveredik, melyek által még szorosabbá fűződik a barátságuk. Feltűnik egy új karakter is a képben, aki fontos szerepet fog betölteni Harry életében, hiszen, mint kiderül nem akárki ő, hanem a szüleinek igaz barátja volt. A gyerekek segítőkészsége, odaadása itt is megmutatkozik, amikor kedves óriásunk, Hagrid bajba kerül, ám a trió kihúzza a csávából. A történetben sokan nem azok, aminek, akinek elsőre látszanak. Ebből komoly botrány is kerekedik. 

A gyerekek jószívűsége, igaz hite, bátorsága tükröződik minden egyes lapról, igazi példaképek a kiskamaszoknak. 

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Tűz Serlege hogyan folytatódik, milyen kalandok, nehézségek várnak még Harryékre. 

Ugyan a filmeket már régebben láttam, könyvben mégis más érzetet ad befogadni, megismerkedni a történettel. 

Morgan Rhodes: Árnyak gyűlése

Az Árnyak gyűlése a Falling Kingdoms sorozat harmadik része, mely idén látott napvilágot a Menő Könyvek gondozásában. 

Már nagyon vártam a sorozat folytatását, az első rész annyira elvarázsolt, hogy utána folyamatosan azt lestem, mikor jelenik meg a többi rész. Az írónőt nem véletlen titulálják George R. R. Martin ifjú utódjának. Zseniális képzelet-, fantáziavilága életre kel az oldalakon, úgy érzi az olvasó, mintha ő is a kitalált világban lenne egy szereplő. 

"A kora esti levegő melegében rózsák édes illata szállt: Auranos nemzeti virága és illata.
Limeros a jégtől bűzlött. Paelsia a kosztól. Ám Auranos a rózsáktól."

 A könyv borítója szinte kiköpött mása az első két könyv fedlapjának, egyedül a színek, árnyalatok újak rajta.

A történet ott kezdődik, ahol a Lázadók tavaszában abbamaradt.  Így könnyen fel tudtam venni a fonalat, nem kellett újraolvasnom az előző könyv végét.
Meglepetésből, ármánykodásból, erőszakból ebben a részben sem volt hiány. A váratlan fordulatok egyik fejezetről a másikra érték egymást. Alig volt bármi állandóság a cselekményben.
A szerelmesek végre egymásra találtak, így Jonas és Lys, Lucia és Alexius, Cleo és Magnus. Persze az még rejtély meddig is tart a bimbózó románc, igazi e az a sok érzelem, mely a fiatalok szívében dúl. A romantikus vonal mellett erőteljes karakterfejlődésen mentek át a szereplők. Lucia varázserejének teljes birtokába került, amelyet egyre ügyesebben használ Eva varázslónő gyűrűjének segítségével, melyet Cleo adott neki, barátsága jeléül. Magnus végre szembe mer szállni apja akaratával, elnyomásával és kezdi beismerni Cleo iránti érzéseit. Nicolo Cassian palotaőr és Cleo hűséges barátja is sokat fejlődött a cselekmény során. Bátorságát, hűségét több ízben is igazolta Cleoina hercegnő felé.

Az izgalmas, fordulatos történetet Alexius, Felix és Melenia földi felbukkanása tette még érdekesebbé. Hármójuk karaktere jól megtévesztette a szereplőket, hisz hosszú ideig egyikőjükről sem lehetett tudni, melyik oldalon is állnak valójában.

A történet egy megdöbbentő csavarral zárult, így ismét lehet izgulni, mi lesz a következő részben. Vajon újra találkoznak, akiket elsodort egymás mellől az élet? Mytica túléli vajon az elemek elszabadulását és a várható kraeshiai támadást? Mi történik az Őskövekkel, amit mindenki más okból akar oly nagyon megszerezni? Az egyik Őskőben lévő szellem kiszabadult, emberi formát öltött. Vajon sikerül ez a többinek is?

Kérdések hada, melyeknek remélem legalább egy része megoldódik a következő, negyedik részben.

Érdekel Mytica sorsa? Ne maradj le róla, rendeld meg ITT ! :)

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

"A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában"

Az első rész elolvasása után alig vártam, hogy ismét elmerüljek Harry világába és újra belépjek a Roxfort kapuin. Így néhány héttel a bölcsek köve után a titkok kamrája is hívogatóan hatott kíváncsi, kalandkereső énemre. 

Ez a rész is úgy kezdődött, ahogy az előző. Harry Potter otthonában voltunk - már ha otthonnak lehet nevezni - majd könyvbeszerzés és irány a 9 és 3/4-ik vágány. Ám az iskolába való visszatérést megelőzte Dobby, a házimanó váratlan felbukkanása és fenyegető szavai, miszerint, ha Harry visszatér a Roxfortba nagy bajba keveredik, nem lesz biztonságban. Így minden lehetséges módon igyekezett megállítani, visszatartani a fiút. Ám az ifjú Potter Ron barátja segítségével - ugyan nem szabályos úton, de - eljutottak az iskolába, pontosan egy fúriafűz ágas bogas ölébe. Már e gaztett miatt, majdnem kicsapták őket az iskolából, majd a kviddics mérkőzésen a házimanó Harryre uszította az egyik gurkót, bízva benne, hogy hazamegy, hazaküldik, ám nem sikerült a terve. Majd telt múlt az idő, egyik tanóráról a másikra készültek a diákok, főleg a szorgos Hermione. Ő kiváltképp Gilderoy Lockhart óráján tündökölt, aki mint új sötét varázslatok kivédése tanárként lépett színre. 

A tanév során felütötte a fejét, hogy Mardekár utódja az iskolában van és kinyitotta a Titkok Kamráját. Mivel a párbajszakkörön Malfoy és Potter kerültek egymással szembe, aki egy kígyót vetett a fiú elé, kiderült, hogy Harry párszaszájú, - tud a kígyók nyelvén-  mint Mardekár Malazár volt, így azonnal elkezdtek ujjal mutogatni, sustorogni, hogy ő az utódja. Ám Harry két barátjával Malfoyra gyanakodott, mivel ő Mardekáros, aranyvérű, apja Voldemort nagyúr csatlósa volt. Ennek kapcsán a három jó barát a százfűlé főzet használatával megkörnyékezték Dracot, majd kiderült, hogy nem ő a titokzatos utód. Mindeközben diákok tünedeztek el vagy éppen merevedtek szoborrá, ami nem kis ijedelmet váltott ki a tanárokból, tanulókból. A rejtély Tom Denem naplójának felbukkanásával elkezdett tisztulni, majd Harry és Ron megfejtették a kamra bejáratát, Hermione segítségével pedig azt is megtudták, mi az a szörnyeteg, ami a csövekben közlekedik és rettegésben tartja az iskolát. Harry végül - Dumbledore közvetett segítségével - bátorságának köszönhetően szembenézett Tom Denemmel, azaz Voldemort fiatalkori szellemképével, majd a félelmetes, több méter hosszú baziliszkusszal is. Harry az iskola hőse és igazi büszkesége lett, aki megmentette a Roxfortot a bezáratástól és Ginny Weasleyt a halál öleléséből. 

Kijelenthetem, hogy ez a rész még jobban tetszett, mint a Harry Potter és a bölcsek köve. Egyszerűen elvarázsolt, bekebelezett Rowling varázsvilága és fogva tartott az utolsó oldalig. Egészen eddig kimaradt az életemből Harry Potter, de jobb későn, mint soha, nagyon örülök, hogy Harry mégis bekopogtatott az ajtómon!

Olvassátok és szeressétek, a 2019-es, Jim Kay által illusztrált kiadás valami meseszép! Megéri beszerezni, elolvasni, újraolvasni! :)

Rendeljétek meg ITT

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

"Ezt a gyereket születése óta számon tartják"

Rowling a Harry Potter sorozattal örökre beírta magát az ifjúsági irodalomba. Hosszú tologatás, halasztgatás után végre én is kézbe vettem a sorozatot. Van egyáltalán valaki, aki még nem olvasta? Szerintem nagyon kevesen, a többség inkább a HP-tábort erősíti.

Idén megjelent az első három rész hihetetlenül szép illusztrált kiadásban, ahol a képek Jim Kay illusztrátor keze munkáját dicsérik. Ez a kötet meghozta a kedvem, hogy lekerüljön a várólistámról a könyv és aktuális olvasmány váljon belőle. Ehhez hozzájárult, hogy olvasás közben a fantáziadús történet mellett látvány-, és színvilágban gazdag alakok, dolgok, épületek keltek életre a lapokon.

A történet egy különleges fiúról, Harryről szól, aki nem mindennapi erővel rendelkezik és túlélte a legnagyobb ismert gonoszt, amikor még egy éves sem volt. Ám ez a fiú csak 11 éves korában szembesül vele, hogy ki is ő valójában. Egészen addig nagynénje és nagybátyja elnyomásában él a lépcső alatti gardróbban, majd Dudley régi szobájában. A rettenetes, gyötrő gyermekkort egy hatalma vadember, Hagrid szakítja félbe, aki eljön a fiúért, hiszen megérett arra, hogy megkezdje a Roxfort Boszorkány-, és Varázslóképző Szakiskolájában a tanulást. Ám Harry erről mit sem tud, hogy ő varázsló, sőt elsőre humbuknak tűnik az egész, majd mégis meggyőzi magát, hogy igenis van különleges ereje, hiszen az állatkertben a kígyót is kiengedte az üveg mögül. Sőt beszélgetett is vele! 
A Roxfortba tartó vonaton már barátságot kötött leendő osztálytársával, egy másik varázslófiúval. Majd később, az iskolában trióvá bővült a duójuk. Harry, Ron és Hermione mindig ott voltak egymásnak, jóban, rosszban. 

Ám a szigorú iskolában hamar kiderült, hogy több szabály van, amit be kell tartani, mint tanár. Ennek köszönhetően nem indult éppen rózsásan Harry varázslóvilágban töltött kalandja. Ám ő ügyesen vette az akadályokat a barátai segítségével. Már első nap ellenséget szerzett magának Draco Malfoy személyében, de ez szerencsére nem szegte kedvét Roxforttól. Majd egy véletlen folytán ő lett a Kviddics meccseken a Griffendél fogója, nem kis örömére, hogy végre bizonyíthat. Kalandosan, veszélyekkel tűzdelve folytatódott az iskolai élet, tehát Harry sosem unatkozott. Egy tükör segítségével megláthatta a szüleit, ami leghőbb vágya volt. A három jóbarát különös titokra bukkant, ami után azonnal nyomozni kezdtek. Nehezebbnél nehezebb feladatok, fejtörők állták útjukat, hogy megtalálják a féltve őrzött kincset. Ám hála Ron találékonyságának, Hermione eszének és Harry bátorságának hamar átverekedték magukat az akadályokon. Végül Harry egyedül maradt a kazamatákban a dadogós professzorával. Aki, mint kiderült, egyben Voldemortot is rejtette. Voldemort a bölcsek kövére pályázott, amit Harryn keresztül óhajtott elérni. Mivel a fiút körülölelte a végtelen anyai szeretet, így sem a professzor, sem Voldemort nem tudott neki ártani. Harry - hála anyja védelmező bűbájának és Dumbledore hirtelen feltűnésének - kisebb sérüléssel megúszta a halálközeli esetet. 

"Az édesanyád az életét adta érte, hogy megmentsen téged. Ha van olyan dolog, amit Voldemort nem tud felfogni, az a szeretet."

Az ifjú varázsló annyira kimerült, hogy három napot is átaludt, majd az igazgató jelenlétére ébredt, akit elárasztott kérdéseivel. A professzor megnyugtatta a fiút, hogy a követ megsemmisítették, a két gonosz lélek pedig már nem okoz gondot senkinek. Majd megjelentek a barátok és Hagrid is, akik ajándékkal és elismerésükkel jutalmazták a fiút.

Az évzáró ünnepségen Mardekar színeiben tündökölt a nagyterem, ami hamar átváltott a Griffendél mintáira, miután az igazgató négy Griffendéles tanulónak is pontozta a bátorságát, hűségét, logikáját a tanév során történt eseményeknél.
Ennek köszönhetően valódi örömmámor lett úrrá a Griffendél-házon. 

Aki már olvasta a sorozatot, annak is ajánlom, hogy vegye kézbe az illusztrált változatot és mélyedjen el újra a fantázia szülte történetben a varázslatos képekkel!

Nyugodt szívvel ajánlom minden korosztálynak! :)

Molyos értékelésem

Morgan Rhodes: Falling Kingdoms 2. Lázadók tavasza

Morgan Rhodes az ifjúsági fantasy irodalom feltörekvő alakja. Sorozatának bevezető kötete a Királyok csatája a megjelenést követően rövid időn belül hatalmas sikert aratott. Az írónőt sokan George R. R. Martin fiatal kiadásának tartják, egy leheletnyivel kevesebb brutalitással.

A történet ott folytatódik, ahol az első részben abba maradt. Immár négy főszereplő szálát követhetjük nyomon. Lucia, a megjövendölt nagyhatalmú boszorkány, Cleoina a trónfosztott hercegnő, Jonas Agallon a lázadó és Magnus herceg nehézségét, fejlődését mutatja be a szerző.

Gaius király vérrel és mágiával akarja elérni célját. Mythica felett megszerezte a hatalmat, amihez fogadott lánya képességét használta fel kockáztatva életét. Cleo hercegnő családja oda lett a csatában és trónját is elvesztette, melyen most a bitorló vérkirály ül. Jonas az őt ért veszteség - otthonának, családjának és barátainak - megsemmisülése miatt lázadást indít a király ellen, embereket toboroz, hogy lerántsák a leplet az álnok uralkodóról.

A kivégzések, gyilkosságok és cselszövések közepette kellett helyt állnia a négy fiatalnak az életben maradásért. Cleo és Magnus eljegyzése, majd vérbe torkolló esküvője megrázta a birodalmat, ám Auranos népe így sem látott át Gaius király álcáján. Az ifjú pár rideg fogadtatásban részesítette egymást, majd az események alakulásával kezd normalizálódni, barátibbá válni a viszonyuk.

Az igazi lázadás akkor robban csak ki, amikor a király egész Mythicát összekötő utat kezd építeni a Tiltott hegyekbe. Az út minél előbbi megépülésének ki vannak szolgáltatva a munkások, a pornép tagja, akiket építésre köteleztek. az út munkálatai rengeteg véráldozatot igényeltek, ami alapjaiban rengette meg Mythica érverését. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mekkora hatással van/lesz a kozmikus és mágiával átitatott világra az út megépítése.

https://moly.hu/konyvek/morgan-rhodes-lazadok-tavasza

Sarah Cohen-Scali: Max

Történelmi ihletésű könyv, mely olyan témát boncolgat, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.

"A két éjszaka alatt, amíg a mellettem lévő ágy üresen tátongott, megértettem, hogy az emlékeket nem olyan könnyű kitörölni. Még a Kalischban uralkodó szigorú időbeosztás mellett sem. Még akkor sem, ha dolichokefál koponyája van valakinek."

A náci Németországban több intézetet is létrehoztak a "tökéletes" tiszta árja fajú csecsemőknek. Az ő szüleik életükben egyszer, csak a gyermek fogantatása alkalmából találkoznak, nem ismerik egymást. Fontos ismérvük, hogy kifogástalan tiszta árja vérvonallal - szőke haj, kék szem - kell rendelkezniük.

Majd születésük után a szoptatás utolsó pillanatáig lehetnek az újszülött csecsemők az édesanyjukkal, utána elválasztják őket.

A történetüket Max szemszögéből ismerhetjük meg, aki április 20-án születik, a Lebensborn program elsőszülőttjeként, mint tökéletes prototípus. Születése a Führer születésnapjára esik, így személyesen kereszteli meg a kis Max-ot.

"Azt akarom – ez eljövendő életem legelső vágya –, hogy április 20-án lássam meg a napvilágot. Mert ez a Führer születésnapja. Ha április 20-án születek, megáldanak a germán istenek, és mindenki a felsőbbrendű faj elsőszülöttjeként tekint majd rám. Első egyede leszek az árja fajnak, amely eztán uralni fogja a világot. Én vagyok a jövő gyermeke. A gyermek, aki szerelem nélkül fogant. Aki Isten nélkül fogant. Aki törvény nélkül fogant. Aki puszta erőből és haragból fogant. Heil Hitler!” /Max/

Miután Max, mint Németország új és felsőbbrendű gyermeke cseperedik, növekszik, többször is bevetésre indul, amivel a lengyel gyermekeket -szőke, kék szeműeket- elszakítják anyjuktól és erőszakkal németesítik őket. Aki kevésbé felel meg ennek a célnak, azt felteszik az Auschwitzba tartó vonatra, ahonnét nincs visszatérés.

Később Max a németesített lengyel gyerekekkel és más fajtiszta gyermektársával együtt kiképzőiskolába kerül. Itt megtanulják -beléjük verik- a Hitler imádást és a zsidó gyűlöletet. A lengyel gyerekek között van egy zsidó kamasz fiú, akit szintén németesítenek, vagyis csak akarnak, hisz ő titkon ellenáll nekik, majd írtani kezdi társait. Maxot és Lukast - a lengyel zsidó fiút- testvérekké teszik, ők pedig testvérekké fogadják egymást, majd amikor lehetőség nyílik elszöknek Berlinbe. Ott lerombolt lakásokban, pincékben bújkálnak az oroszok elől. Végül Max egyedül marad, elveszíti társait és egy gyermekotthonba kerül, ahol elmeséli a történetét, ezzel leleplezve a Lebensborn program valódi célját.

Megdöbbentő, szívszorító írás, melyet a szerző némi humorral toldott meg a sorok között.

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?

Megható könyv a gyászról és egy különc, különleges lányról, aki a temetőben él.

A cím már első ránézésre felkelti az olvasó figyelmét. Színes, izgalmas, nem mindennapi cím, mely kissé morbid, ámde humoros hangvételt sejtet. Tetszik, hogy sötét alapon színes a fedlap, így kevésbé asszociáltam a letargikus hangulatra.

A szerző egy tizenéves szemével mutatja be milyen lehet a túlvilági élet és, hogy a temető nem is olyan rémisztő hely, mint elsőre gondoljuk.

Egy másik tizenéves szemével pedig megláthatjuk ő hogyan éli meg a gyászt, milyen folyamatokon megy keresztül, majd lesz fokozatosan jobban a főszereplő lány segítségével.

Egész vékonyka maga a könyv, ám annál fontosabb témát boncolgat. A halál, a gyász minden korosztályt másképp érint, különbözően reagálnak rá.

Emmától nem idegen a halál, mint jelenség, hiszen édesapja sírásó és temetőkarbantartó. Emiatt nem retteg a sírok között, nem fél a temetőtől éjszaka. Emmát csak a furcsa lánynak hívják az iskolában, hiszen szinte a sírok között éli mindennapjait.
Egyszer csak egy iskolatársának balesetben meghal a testvére. Emma észreveszi, hogy a temetés óta Peter minden nap ott ül az ikertestvére sírjánál. A fiú bárhogy próbálja, nem képes folytatni az életét testvére nélkül. Édesanyja alig mutatkozik, bezárkózik elhunyt fia szobájába. Az édesapa pedig egyre többet dolgozik, távol marad otthonról, hogy ne lássa folyton az életben maradt fiát, aki kiköpött mása az elhunyt gyermekének (mivel ikrek voltak). A leány igyekszik beszélgetni a fiúval, segíteni rajta, hogy enyhüljön a fájdalma.

Az írónő igazán gyermek kompatibilisen ragadta meg a gyász témakörét, így nyugodtan elolvashatják kisebbek is. Sőt, a halál mellett kiemelkedik az élet fontossága, értéke, szépsége is.

Bátran ajánlom, akár gyász feldolgozásában is segítség lehet. Rendeld meg a KIADÓTÓL !

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Egy hoki központú város medvékkel és túlélőkkel.

"Mi vagyunk a medvék. A medvék Björnstadból"

Ez a felkiáltás többször elhangzik a műben. Az erőt, összetartást, csapatszellemet és a hoki iránti végtelen elköteleződést fejezi ki.

Mondhatni, hogy ezzel a könyvvel kiléptem a komfortzónámból, mivel sportos témát, sport központú könyvet nem szoktam olvasni, kézbe venni. Ezért megörültem, amikor fejezetről-fejezetre haladva elém tárult Björnstad világa, ami ugyan a hokiról szól, de sok más szövődik köré. A sport mellett más fontos mondanivalója is van a szerzőnek. 

A könyvben megmutatkozik, mekkora ereje van a hokinak, egy komoly hokis múlttal rendelkező városban. A legtöbben az egész életüket a hokinak áldozzák a történetben. Már kiskoruk óta az NBL-re edzenek. A legtöbb fiúnak ez az álma, hogy a hokicsapatban játszhasson, majd profi játékos váljon belőle. Emellett egymást heccelik a játékosok, menőznek, ki a jobb, ki mit mer bevállalni a hírnév érdekében. 

Sajnos ez sok esetben tragédiába torkollik. Persze nem a játékos számára, neki csak ideiglenesen rossz. A történet kemény témát tár elénk a nemi erőszak képében.  A legjobb, legmenőbb játékos egyik bulin fogad a csapattársával, hogy megfekteti - csúnyán hangzik, de a szerző sem romantikus jelenetként ábrázolja - a sportigazgató lányát, aki szintén részt vesz a csapatot ünneplő bulin. 

A kiszemelt lány kissé spicces volt, így nem tudott elmenekülni az adott szituációból, így kényszerítve lett, hogy felmenjen a fiúval a szobájába, ahol megtörtént a nemi erőszak.

Mikor kiderült a dolog, mindenki az erőszaktevőt védte, egyedül amiatt, mert hoki játékos, igazi medve Björnstadból. A lány lett a hazug, rosszakaró, ármánykodó a szüleivel együtt. 

A fiúnak annyi hátránya lett a dologból, hogy nem játszhatott egy rendkívül fontos meccsen - amin végül vesztett a csapata - míg a lány egész életében magával hordozza annak a rémkémét, hogy megerőszakolták. 

Tanulság, hogy a sport sok mindenre megtanít, de mellette fontos az emberség is, ami sokszor hiányzik egy-egy keménykedő játékosból. 

https://moly.hu/konyvek/fredrik-backman-mi-vagyunk-a-medvek

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágból (A tükörjáró 2.)

„Kösd fel a szárnyaidat. Szárítsd fel a könnyeidet.” 

Tavaly ősszel olvastam a sorozat első részét, ami annyira magával ragadott, hogy alig vártam a második rész megjelenését, majd olvasását. Így elsők között le is csaptam rá a könyvtárban.

A borító itt is, mint az előző kötetnél, kiemelkedően jól sikerült, igazi fantáziadús, figyelemfelkeltő tervezés. Amint megláttam szinte már oda is képzeltem magam a Sark mesés illúziói közé.

A történet egy emlékeztetővel indít, ami összefoglalja az eddig történteket. Ennek külön örültem, mivel ugyan emlékeztem az eseményekre, de néhány dolog kissé elhomályosult már, így nagy segítségemre volt az összefoglaló. Ennek hála könnyen fel tudtam venni a történet fonalát.

"Ez a helyzet egyszerűen tarthatatlan, követelem, hogy békéljen meg velem."

Egyre jobban megszeretem az írónő stílusát és ezt a csodás világot! Annyira magával ragad a történet, mintha én is ott lennék Ophelie-vel a kalandjai során, szembenéznék Thorn morcosságával és Archibald csáberejével. Izgatottan várom a folytatást, amire sajnos várni kell, de megéri várni, ami vigasztaló. Ebben a második részben még inkább igaz, hogy egy valódi érzelmi hullámvasútra váltottam retúrjegyet.
Feledhetetlen utazás volt… <3

"A Könyved csupán a történeted eleje, Odin. A vége csak tőled függ, azt neked magadnak kell megírnod."

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Christelle Dabos-t hazájában csak úgy emlegetik, az ifjú J. K. Rowling. Fantáziavilága erősen hajaz a Harry Potter stílusára. Karakterei szinte kilépnek az oldalakra, annyira emberiek (persze a plusz tulajdonságokat leszámítva). Lenyűgöző történet, mely korosztálytól függetlenül magával ragadja az olvasót és elrepíti a fantázia birodalmába.

Egy kis háttérinfó az írónőről (avagy kis "véletlen" egybeesések) : szintén '80-as születésű, mint a keresztanyám, akire felnézek, könyvtárosnak tanult, ami nekem is nagy vágyam, hogy könyvtáros legyek, és még inkább hirdessem, piedesztálra emeljem a könyveket és az olvasást. :)

Ajánló alapján olvastam el ezt a könyvet, de nem bántam meg. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit is vártam tőle, de az biztos, hogy felülmúlta az elképzeléseimet. Műfaját tekintve, fantasy, ifjúsági könyv, ennek ellenére nyugodt szívvel ajánlom idősebb korosztálynak is.

A borító igazi figyelemfelhívó alkotás. A címet is jól eltalálták, bár első hallásra/ránézésre nem feltétlen erre asszociáltam, mint amit kaptam.

Miss Dabos igazi csavarokkal tűzdelt, fordulatos történetet tárt az olvasók elé, ami bizony alaposan elgondolkodtatja az embert, hogy vajon mi lesz itt a továbbiakban.

Kijelenthetem, hogy ez az a könyv, ahol szereplők nem azok, akiknek elsőre tűnnek. Kellemes és kellemetlen csalódások értek, miközben haladtam a könyvben és megismertem a karaktereket. Egyiket sem lehet csak ilyennek, vagy csak olyannak bélyegezni. Kedvencem Ophelie lett, aki egyszerű, magának való léleknek mutatkozik, majd kiderült róla, hogy ki tud állni saját magáért és meg tudja védeni magát. Kedvenc jelenetem nincs, azokat a részeket kedveltem leginkább, ahol átkel Ophelie a tükrökön.


Izgatottan várom a folytatást, remélem mielőbb elmerülhetek újra a Sark és a Tükörjáró világában.

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Huszadik század közepe, prostitúció, kilátástalanság, kitörni vágyás

... és még annyi minden van ebben a könyvben. Ruta Sepetys írónő elsősorban a remény oldaláról közelíti meg a keserű történetet. Az eseményeket a fiatal főszereplő szemével látjuk. Vele együtt mi, olvasók is átéljük a kilátástalanság nyomorát, ám együtt örülünk apró sikereinek is. Hiszen ez a lány nem adja fel egykönnyen.

Josie apa nélkül és egy léha, a testét áruló anya és annak stricije mellett nőtt fel, így alig akadt pozitív minta előtte. Mikor nagyobb lett, egy könyvesboltban kezdett dolgozni, ahol kultúrák százait sajátította el. Régóta dédelgetett célja, hogy egyetemre mehessen, ám ilyen háttérrel és anyagi helyzettel alig esélyes a bekerülésre. Ahogy halad a vágyott út felé egyre több akadályt gördít elé az élet és anyja ellenségei, meg a többi rosszakaró...

A gazdag, gyorsan haladó cselekmény beszippantja az olvasót, a kivételes jellemábrázolás pedig magára vonja a figyelmet. A történetet titkok és hazugságok szövik át, melyek útvesztőjében ellenségek és barátok kísérik Josie-t. New Orleans méghozzá a bűn és a bűnös örömök városa is ebben az időben, ami még nehezíti főhősünk kitörését egy jobb élet felé.

https://moly.hu/konyvek/ruta-sepetys-kalitkaba-zart-almok

Philip Pullman: A por könyve

Hosszabb kihagyás után Philip Pullman könyvei hozták meg újra kedvemet az olvasáshoz. Ez még általános iskolában történt. Azóta izgatottan vártam és reménykedtem benne, hogy az író ismét kiad valami csodát a kezei közül.

Ez a csoda tavaly meg is érkezett az újonnan megjelent A por című könyve képében. Alig vártam, hogy a kezemben tarthassam az újabb Pullman történetet, amire szerencsére sokat nem is kellett várnom, amint beérkezett mentem is érte a kedvenc könyvtáramba.

Borító: Már első ránézésre szerelem volt. Reméltem, hogy a beltartalom is ennyire elnyeri majd a tetszésemet, mint a borítója. Ez a nyugalmat árasztó fedlap, sejtelmes, sötét hullámokkal keltette fel még jobban az érdeklődésemet a történet iránt.

Szereplők: A főszereplő, Malcolm karakterét szerettem meg nagyon. Azonosulni tudtam a kalandvágyával, érdeklődő szemléletével. Egyedül a merészsége áll távol tőlem, de emiatt meg felnéztem rá. Korrektnek találtam, ahogy a helyzeteket kezelte és ahogy az akadályokat lépte át. Kifejezetten tetszett a kreativitása, hősiessége, bölcsessége, ahogy a dolgokhoz állt.

Egy egyszerű szállal indul a történet. Abban az eseten, hogyha eltekintünk a daimonok felett, akkor akár egy történelmi regényt is kaphatnánk. Aztán persze hamar kiderül, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy fogadóról, ahová érdekes vendégek érkeznek.
Maga a cselekmény jól felépített, szépen kidolgozott szálak összessége. Már nagyon várom a folytatást, vajon miként folytatódik a kicsi Lyra és védelmezői története. :)

Kedvenc idézetem:

" A világ őrültebb és több is, mint hisszük,
Megrögzötten sokarcú…"

https://moly.hu/konyvek/philip-pullman-la-belle-sauvage

Renée Carlino: Sweet thing-Te édes

 Nagyon szeretem a Young Adoult és a New Adoult könyveket, így erre is nagyon kíváncsi voltam. A fülszöveg első olvasásra megfogott, felcsigázta az érdeklődésemet. Olvastam már olyan könyvet, ahol szerepet játszott a zene, de az semmi volt ehhez képest. Itt sokkal jobban kiemelkedik a történetből a zene, nagyobb jelentősége van. Az olvasás során egyszerre éreztem reményt, boldogságot, haragot. Igazán összetett hangulatú könyvet tarthattam a kezemben Ms. Carlino-nak köszönhetően.

A Könyvmolyképző oldalán már rég kinéztem ezt a könyvet, mire az egyik akciójukban megküldték ajándéknak.Nagyon örültem neki, hiszen nem volt meg a könyv, a sztorit nem olvastam, de rajt volt azon a bizonyos listán.
A borító annyira gyönyörű, hogy egy darabig csak simogattam, barátkoztam vele, mielőtt nekiálltam volna a történetnek. Volt egy olyan sejtésem, hogy a cím mögött több van, mint amennyi első ránézésre látszik. vagyis olyan, mint a raffaello, többet mond minden szónál.
Már az elején beleszerettem a Willbe, majd nem kellett sok hozzá, hogy Mia-t is megkedveljem. Ám a lány viselkedésével sok esetben nem értettem egyet. Belegondolva több esetben is máshogy döntöttem volna a helyében, de minden jó, ha vége jó, szóval örültem a végkifejletnek és megbékéltem Mia időszakos érthetetlen döntéseivel, viselkedésével. A zenei háttér és a kávézó, mint törzshely megalapozta a sztori hangulatát, nem lett volna ugyanaz nélküle.

" – Ide figyelj, Mia! Megmondta neked, hogy szeretné, ha te lennél majd a felesége és a gyermekei anyja, mire te gyakorlatilag a fejéhez vágtad, hogy lúzer. Valahogy úgy mesélte, hogy „kitépte a lelkem, lelocsolta benzinnel, és nézte, ahogy lángol”.

https://moly.hu/konyvek/renee-carlino-sweet-thing-te-edes

Colleen Hoover: This girl-Ez a lány

Az Ez a lányban szintén Will volt az elbeszélő, aki a saját érzései szerint mondta el a dolgokat Layken-nek. Érdekes volt újra átélni a főszereplőkkel a múltbéli történteket. Majd a végén a boldog befejezést.

Szebb, jobb és teljesebb lezárást el sem tudtam volna képzelni ennek a sorozatnak.
Úgy gondolom, hogy az események felelevenítését Layken egy kissé túl érzékenyen élte meg, ennyire nem kellett volna kibukni egyes szituációkon. Ezt leszámítva tetszett a történet harmadik része is, bár kicsit sok volt a múltidézős rész, több friss történést még el bírtam volna viselni a vége felé.

Ebben a részben az volt a kedvencem, amikor a nászúton a medencénél ugratták egymást a főszereplők és végül lebuktak a tiltott fürdőzés közben. Izgalmas volt olvasni, hogyan bátorkodnak megszegni a szálloda által felállított szabályt, majd a másikra mutogattak, hogy ki volt a kezdeményező. Ez a történet igazán a szállodai szobában kezdődött, amikor Will visszaemlékezett a közösen töltött, fontosabb pillanataikra.

"– Mit gondoltál, amikor először megláttál? – kérdezi. – Mivel
vettelek rá, hogy randira hívj? Mondj el mindent, még a rossz
benyomásokat is!
– Olyan nem volt – nevetek. – Talán egy-két pajzán gondolat, de
semmi rossz.
Elvigyorodik.
– Akkor azokat se hagyd ki!"

https://moly.hu/konyvek/colleen-hoover-this-girl-ez-a-lany

Colleen Hoover: Point of Retreat-Visszavonuló

Az első rész - Slammed - után kíváncsi voltam, hogy Will, hogyan élte meg a történteket, mit, hogyan gondolt.
Az előző könyvben Lake szemszögéből ismerhettem meg a történetet, eseményeket.

Ebben a könyvben szinte azonos párbeszédek hangzanak el, mint a sorozat első részében, ám más körítéssel, ami egy kissé megváltoztatja a könyv hangulatát. Nagy eltérés persze nincs, de mégis máshogy éli meg egy fiú az eseményeket, mint egy lány.
A borító 10/10 egy gondolkodó, elmélázó srácot ábrázol, aki visszavonul a bajával, gondolatával a háttérbe.
Ezzel, hogy a srác szemszögéből is megírta a történetet az írónő, csak még jobban megszerettem Willt. :)
Ismèt szurkolhattam a kèt fiatal szerelmèèrt, velük együtt èltem át a tragèdiát, fájdalmat, majd az újra egymásra találást. Annyira nagyon passzolnak egymáshoz, hogy megnyugvás volt számomra amikor végül összejöttek, egymásra találtak.
Gyönyörű, bölcs gondolatokból ebben a rèszben sem volt hiány, amelyek külön dobtak egyet a könyv èrtèkèn.

"Állj ki magadért
és a barátaidért!
Soha ne add fel!
Ne add fel!
Ne hagyd, hogy legyőzzenek!"

https://moly.hu/konyvek/colleen-hoover-point-of-retreat-visszavonulo

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás

Már egy ideje kitűztem magam elé célul, hogy kiolvasom Colleen Hoover eddigi összes könyvét, ami megjelent magyarul. Így utóbb a Szívcsapás trilógiára esett a választásom.

A könyv elolvasása után kijelenthetem, hogy a cím tökéletesen összefoglalja a lényeget. Benne van minden, amiről szól a könyv és érzelmek garmadáját hordozza magában. Sokszor én is valódi szíven csapást éreztem a történet során, ahogy a címben is van. Egyik pillanatban az egekbe repített, a másikban már a mélybe taszított az eseménydús, gyorsan váltakozó cselekmény.

Nem meglepő módon így voltam ezzel a könyvvel is. Már az első fejezettel annyira rabul ejtette a szívemet, hogy azt hittem, sosem szabadulok. A történetben és a felépítésében semmi kivetnivalót nem találtam, nagyon el lett találva. Keresve sem találok benne hibát, így nem gyötröm magam ezzel.
 Annyira szorítottam a két főszereplőnek, hogy valahogy mégis leküzdjék az akadályokat és együtt lehessenek! Mindkét karakter más miatt volt szimpatikus. Kedvenc mellékszereplőt nem is tudnék választani csak egyet, hiszen annyira különböző személyiség mind. Az egyiküknek a stílusa fogott meg, a másiknak a szabad szelleme, a harmadiknak pedig a bölcs mondása, tanácsai.
Már megszokhattam volna, hogy ha egy CoHo könyvet veszek a kezemben, akkor azt hamar kiolvasom (akkor is, ha nincs időm és most kevésbé volt). Teljesen elvarázsolt, magával ragadott és még órákkal az olvasás után is az írónő világában lebegtem. Nagyon nehezen ocsúdtam a könyv végén, hogy vége az első résznek, ennyi. Kellett egy kis idő, míg megemésztettem a sztorit és belevágtam a folytatásba.

Egyszerűen gyönyörű ez a könyv, kívül-belül! Lehet elfogult vagyok, de engem ezzel a könyvvel még inkább megerősített az írónő, hogy jó döntés volt az egyik kedvencemnek választani! <3
Remélem, hogy még sok szívhez szóló történettel ajándékoz meg minket olvasókat az írónő.

" Már èppen újra megszólalnèk, amikor ajkát az enyèmee tapasztva elhallgattat. Nem ellenkezem. Engedem, hogy megcsókoljon. Mèg szèp, hogy engedem neki! A testem elgyengül, ès a kezemben tartott mèrőszalag a padlóra hull."

" Az élet el akarja mondani nekem,
hogy a lány, akit szeretek,
a lány,
akibe fülig beleszerettem —
megérdemli az első helyet,
így hát mostantól Ő lesz az első."

"   Csukd be a mosókonyha ajtaját, kedvesem,
     Lábujjhegyen járj a padlón, csendesen.
     Hagyd magadon a ruhát, ne vetkőzz tovább,
     Mert ennél többet már nem bírok el.
     Taníts meg, hogyan szeressek úgy,
     Ahogy te tudsz szeretni."

 https://moly.hu/konyvek/colleen-hoover-slammed-szivcsapas

On Sai: Esővágy

Ezelőtt sokat nem tudtam On Sai munkásságáról, nem ismertem a műveit, csak hallomásból. Sokaknál láttam, hogy olvassák, kikölcsönzik a könyvtárból, de valahogy ez idáig nem kaptam ingert, hogy elolvassam én is. De most! Utánanéztem, hogy megvan e a könyvtárba, majd kikölcsönöztem, mondván teszek vele egy próbát, hátha..

Aztán, hogy elkezdtem olvasni rájöttem, hogy nagyot tévedtem. Sokáig úgy gondoltam, hogy nem tartozom bele a könyv és az írónő célközönségébe, mert fiatalabbaknak való. Ennek ellenére bőven találtam a könyvben olyan részeket, ahova simán odaillene a 18-as, de legalább a 16-os karika. Így megnyugodtam, hogy nem feltétlen egy tizenéveseknek szóló könyvet tartok a kezemben, s bátran nekikezdtem az olvasásnak.

A borítón és a fejezeteknél lévő rajzok külön dicséretet érdemelnek, mindegyik jól ábrázolja az írás lényegi mondanivalóját.

Tanító jellegű rész több antológiában is volt, amiből okulni lehet, vagy alkalmazni tudom a saját életemben.

A történetek érdekesek voltak, volt amelyik tetszett, volt, ami kevésbé vagy nem is igazán értettem, miről szól.

Az biztos, hogy egy próbát mindenképp teszek a többi könyvével is az írónőnek, hátha azokat inkább érzem magaménak, mint ezt a könyvet.

Összességében egy közepesre tudom értékelni a könyvet, de meglehet másképp vélekednék, ha még tiniként veszem a kezembe, mint most huszonévesen.