J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi

Hét vastag könyvön keresztül kísérhettem végig Harry Potter és barátai történetét, míg elértem a lezáráshoz. Persze még számos kiegészítő kötet áll a HP rajongók rendelkezésére, így senki nem marad a közkedvelt varázsvilág nélkül. 

"– Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképpen azokat, akik szeretet nélkül élnek. Ha visszamész, tehetsz róla, hogy kevesebb lélek nyomorodjon meg, kevesebb család szakadjon szét. Ha úgy érzed, ez megéri a fáradságot,akkor most egy időre búcsút veszünk egymástól."

Ez a rész ismét sok sok kalandot és veszélyt rejt magában, tele van izgalmakkal az első oldaltól a prológusig. Harry, Ron és Harmione horcruxokra vadásznak ebben a részben, ám nem kevés akadályt gördítenek az útjukba. Különös, felfokozott érzések kavarognak egész idő alatt a szereplőkben. Harry nem is meglepetésére unokafivére meglepő érzelemnyilvánításról tesz tanúbizonyságot, mielőtt védelembe helyezik őket. Majd később Ron kezd egyre furcsábban viselkedni, ami az egyik horcruxnak tudható be. Később persze jóváteszi ballépését, melyet elkövet barátai ellen. Érdekes tényeket tudhatunk meg Dumbledore professzorról is, főleg a Grindelwalddal való kapcsolatáról és a családjához fűződő viszonyáról. Eközben ismételten bebizonyosodik a Roxforti csata lezajlásakor, hogy a szeretünk és minket is szeretnek a legnagyobb erő a világon. Nagyobb, mint a halál, a hatalom és a sötétség. Ehhez hozzájön még az önfeláldozás is, ami Voldemortra soha, egy percig sem volt jellemző,ám Harry nem egyszer tanúbizonyságot tett e nemes tulajdonságról. Így végül a Sötét Nagyúr hiába harcolt teljes vállszélességgel, mintha minden ezen múlna, Harry a szeretet és a jóság erejével legyőzte őt. 

Kedvencem volt a könyv vége, amikor több, mint egy évtizedet előre ugrottunk az időben és a három jó barát immár szülőkként álltak a 9 és 3/4. vágányon, hogy könnyes búcsőt vegyenek gyermekeiktől, mint immár Roxfortos diákoktól.