Ez a kötet már hosszú évek óta a várólistámon volt, mígnem a közelmúltban rávettem magam,hogy elolvassam.
Először azt feltételeztem, hogy egy mélyenszántó filozófiai művet fogok a kezemben, majd ahogy elkezdtem olvasni hamar megdőlt ez az elméletem. A történet nyelvezete könnyen emészhető, egyszerű, mégis megvan benne az a fajta plusz, ami miatt érdemes elolvasni, megismerkedni Stoner életével.
"William Stoner ismerte a világot, úgy, ahogyan fiatalabb kollégái közül csak kevesen ismerhették. Mélyen, az emlékezete alatt, tudás fészkelt, a megpróbáltatások, az ínség, a kitartás és a fájdalom tudása. Ritkán gondolt vissza tanyasi gyerekkorára, de eszmélete peremén mindig ott volt örökségének őseitől ráruházott véres-verejtékes ismerete, őseitől, akik obskúrus, kemény és sztoikus életet éltek, és megszokták, hogy kifejezéstelen, kemény és rideg arcot mutassanak a sanyargató világnak."
A kötetből megismerhetünk egy olyan személyt, aki akár bármelyikőnk lehetne. Jó és rossz döntések, konfliktusok váltják egymást az életében. Szüleitől nem látott jó példát arra, milyen egy házasság, mi működteti, stb. Ez kihat a saját házasságára is, ahol rosszul választ feleséget magának, majd igyekszik kihozni belőle a legtöbbet. Sőt, szülei szántóföldön való szüntelen robotolása, kilátástalansága, életszemlélete egyszerre eltávolítja Stonert a gyökereitől, s gúzsba is köti általuk saját életét. Sokáig nem tudja, mit kezdjen az életével, majd a tanítást választja azon az egyetemen, ami megváltoztatta az életét. Néha kiáll magáért, néha csak sodródik az árral. Úgy gondolom, néha mindannyiunkban ott rejlik egy Stoner-hez hasonló személyiség, aki csak azt szeretné, hogy békén hagyják, s minden rendben menjen körülötte.
Egy ember kudarcaiba, sikereibe, szürke hétköznapjaiba, küzdelmeibe kapunk betekintést, melyekről nem szoktak írni, ám számunkra, olvasók számára talán közelebb hozza a megelevenített karaktert.
"Élete negyvenharmadik évében William Stoner megtanulta, amit mások jóval fiatalabban tanulnak meg: hogy az ember nem azt szereti utoljára, akit először szeretett, s hogy a szerelem nem vég, hanem folyamat, aminek során egy ember megpróbál megismerni egy másikat."
Stoner, annak köszönhetően, hogy egy egyszerű, földmunkás családból került az egyetemre, majd a nagybetűs életbe, sok sok fontos dolgot csak később tapasztalt meg, mint kortársai. Többek között, hogy a látszat néha csal, nem biztos, hogy az a személy lesz a megfelelő társ, akit hirtelen fellángolásból annak ítél. Valamint az élet ahol elvesz, ott párhuzamosan ad is valamit, csak nyitott szemmel kell járni, s észrevenni a jeleket. S nem utolsósorban ahogy minden embernél, úgy Stonernél is minden okkal történik, csak éppen sok esetben már késő, mire rájön, miért. Érdekes és egyben élvezetes olvasmánnyá teszi a történetet a szerző azáltal, hogy betekintést enegd William Stoner lelkébe, gondolataiba. Így még könnyebben tudunk azonosulni a főhőssel.
Számomra ez egy remek klasszikus volt, amit érdemes elolvasni. Olvasd el te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése