Ezt a könyvet először Reese Withersoon könyvklubjának instagram felületén láttam, ahol a címe és a borító színvilága azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Majd megismerkedtem a történettel, ami még inkább bevont, ösztökélt az elolvasásra.
A megkülönböztetés, diszkrimináció témája mindig is megérintett, hisz kisiskolásként én is áldozatául estem, ha csak kis időre is a kiközösítésnek, gúnyolásnak.
Úgy gondolom, messze nem mindegy, miért csúfolják az embert. Többnyire olyasmi bújik meg a háttérben, amiről nem tehet. Vele született vagy önhibáján kívüli dolog, adottság.
Így van Ezzel a főszereplő Emira is, akit néger mivolta miatt gyermekrablónak néztek, miközben csak bébiszitterkedett, egy fehér nő gyermekére vigyázott.
A benne taglalt téma megkerülhetetlen, nem lehet szó nélkül elmenni mellette. A rasszizmus, lelki bántalmazás része a mindennapjainknak, ugyanúgy, ahogy a félreértések, előítéletek is. Ennek esik áldozatául főszereplőnk is, aki végül két tűz közé esik, nem tudja kinek higgyen, ki áll igazán mellette. Végül barátnője segítségével sikerül világosan látnia a helyzetet.
Elgondolkodtató, nagy mélységeket bemutató történet, amit érdemes elolvasni, megismerkedni vele.
Ahogy a borítón is olvasható, a büszkeség és az előítélet nagyon rossz párosítás. Sokszor nem látunk a büszkeségtől és anélkül ítélkezünk, hogy alaposabban utána járnánk az adott szituációnak, helyzetnek. Ne feledjük, a legtöbbször nem az a való és az igaz, amit annak hiszünk, sokszor becsap a saját két szemünk, fülünk. Érdemes a dolgok mögé is nézni, nem azonnal ítélkezni, oldalt választani.
