"Még mindig túl keveset éltél ahhoz, hogy felfogd, mennyire különleges ember vagy."
Jelenleg úgy érzem, hogy eddig ez a rész a kedvencem a sorozatból. Ismét izgalmakkal, nevetéssel, humorral és bánattal, szomorúsággal teli történetet kaptam. Jobban megismerhettem Voldemort, azaz Tom Rowle Denem gyermekkorát, fiatalkorát, tetteinek kiváltó okát. Ki tudja, hogyan alakul a sorsa, ha megfelelő vagy legalább feleannyi szeretetben részesül, mint amennyire Harryt szerették a szülei. Harmione és Ron ismét bebizonyította, hogy hű barátai Harrynek, mellette állnak, akkor is, ha nem mindig értenek egyet vele.
Veszteségek, halálozások is fel-feltünedeztek a kötetben, melyek miatt sötét, borús hangulat uralkodott egyes részek felett.
Ismertető:
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.
Korábban nem olvastam még Harry Potter történetét, most felnőtt fejjel vettem először kézbe. Ennek ellenére ugyanúgy élveztem minden egyes sorát, mintha kiskamaszként nyújtana izgalmas, varázslatos utazást, kikapcsolódást.
Ez a könyvsorozat bizonyíték arra, hogy az igaz, tiszta szeretet erősebb a fekete mágiánál, a gonosznál, így győzedelmeskedhet felette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése