Még két rész, a Félvér herceg és a Halál ereklyéi van vissza, aztán bezárul a Roxfort kapuja.
Izgatottan kezdtem bele a Főnix Rendje olvasásában, ami igen sok szálat körüljárt. A filmmel ellentétben egész sok információ tárul elénk a Rendről, annak tagjairól. Kisebb-nagyobb szerepet kap Mundungus is, aki a filmben éppen csak feltűnik, alig említik. Sirius Harry iránti szeretete, védelmező ösztöne példaértékű, inkább a saját életét kockáztatja, minthogy keresztfiának bármi bántódása essen.
Igazán váratlan volt a nyitás, hiszen halálfalók támadtak Harryre és Dudleyra, akik épp hazafelé tartottak a Privet Drive-ra. Majd Harry patrónusbűbűjjal elüldözte a rá támadó halálfalót és megmentette unokafivérét is. Dudley és szülei persze Harryre fogtak mindent, hisz ki más fordulhatna az ő Dudley-csekük ellen..
Majd megjelentek a Főnix Rendje tagjai, akik a Rend főhadiszállására vitték a fiút, ahol Hermione, Ron, a Weasley család és keresztapja, Sirius már várták. Majd ezután kezdődtek igazán az izgalmas és egyben veszélyes kalandok.
Harry arra kényszerült, hogy imádott tanárától, Piton professzortól vegyen különórákat, ahol a prof Okklumenciát kezdett tanítani a fiúnak. Ez nem más, mint az elme mágikus védelme külső behatolással szemben. Ám alig találkozik a tanítvány és az oktató, hiszen egyik alkalommal Harry olyan képet lát Piton kamaszkori múltjából, ami ellenséges, zárkózott viselkedésre sarkallja a professzort. Ennek következtében nem tanítja tovább a fiút, Harry pedig akarva-akaratlanul beengedi a Sötét Nagyurat az elméjébe, így kölcsönösen látják, érzik egymás gondolatait. Ennek köszönhető az is például, hogy Mr. Weasley megúszta a kígyótámadást és elvitték az ispotályba.
Örömömre a három jóbarát ebben a részben/tanévben is kitartottak egymás mellett, segítettek a bajban, ahol tudtak.
Ennél a résznél tűnt fel igazán mennyi-mennyi különbség van a könyv és a film között. Annyival részletesebb, kiterjedtebb a könyv, hogy már emiatt is érdemes elolvasni, elmélyedni benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése