Együtt a bánat és a feldolgozás útján
"Úgy tűnik nekem, van olyan az életben, amikor az őrület a normális válaszreakció a minket ért csapásra."
Ahogy a fenti idézet mutatja, van olyan élethelyzet, amikor az őrület elfogadható és nem számít deviáns viselkedésnek. Sok esetben nem merjük megélni, kimutatni a gyászunkat, mert félünk attól, hogy elítélnek, megszólnak érte. Ennek igaz az ellenkezője is, amikor valaki hétköznapian, "normálisan" viselkedik egy hozzá közel álló személy elvesztése után.
A könyvből világossá vált számomra is, hogy nincs olyan, hogy valaki jól vagy rosszul gyászol. Inkább a tartama és a mélysége, ami nem mindegy. Van, amikor már egészségtelen szint alá megy. Ekkor érdemes, kell segítségért folyamodni. A legjobb, ha az érintett személy saját maga keres fel szakembert, nem pedig úgy szerzik neki a terápiát az aggódó ismerősök, rokonok.
A szakember főként akkor tud segíteni, ha a páciens, ügyfél hajlandó megnyílni neki és elhiszi, hogy ettől jobb lesz neki.
A gyászolóval szemben a legfontosabb a türelem és az értő figyelem, hallgatás. Ennek mikéntjére is számos példát hoz Singer Magdolna a kötetben. Éreztetni kell a személlyel, hogy ő a fontos, csak rá figyel, koncentrál a másik. Itt megjelenik Rogers személyközpontú szemlélete, mely teret ad a gyászoló fájdalmának kibontakozásában mindenféle közbeszólás nélkül.
A kötet végén a szerző remek filmeket, további irodalmat, szakirodalmat ajánl a témával kapcsolatban, amiből az érdeklődő vagy gyászoló szemezgethet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése