Anno a Nincs időm olvasni kihívás csoportban közös könyv volt ez a kötet. Szabados Ági itt keltette fel a figyelmem a könyv iránt.
A cím alapján meglehetősen véglegesnek tűnik a téma, ami ebben az esetben a gyermekvállalás.
"De ha egyszer szeretem, miért nem vagyok képes megadni neki, amit akar?És ha egyszer szeret, miért nem képes megadni nekem azt, amit akarok?"
Egy nő általában két dologért tesz meg mindent. Az egyik, hogy legyen gyereke, a másik pedig hogy ne. Úgy gondolom, hogy mindenkinek egyéni szuverén joga ezt eldönteni, s ne a társadalom határozza meg, hogy mit vállaljunk. Számos oka lehet annak, ha valaki úgy dönt, nem szeretne gyermeket, s családot alapítani. Betegség, meddőség, egyedülálló állapot, nem megfelelő élethelyzet vagy párkapcsolat. Mindemellett előfordulhat az is, hogy valaki jól megvan egyedül, s nincs benne vágy az anyaság iránt. Ez is egy vélemény, s így is lehet dönteni.
Így van ezzel a történet főszereplője is. Körülötte már mindenki szülővé vált, ám benne az évek múltával sem változik ez az érzés. Egyáltalán nem érez késztetést a gyermekvállalásra, ami megingatja a párkapcsolatát is, majd szép lassan átalakítja azt. A cselekmény során a főszereplőnő felelevenít eseteket, amikor női ismerősi kijelentették, hogy nem lesz gyerekük, majd később mégis bekövetkezett.
Majd sorra jöttek a kérdések, hogy ő miért nem akar gyereket, kicsúszik az időből, s majd megbánja x évvel később, hogy így döntött. A kérdések, szurkálódások hada mindig megtalálta a főszereplőnket, aki kitartott az elvei mellett. Elégedett volt az egyszerű, szabad életével. Nem vágyott sem gyerekre, sem kötöttségekre. Emiatt sok barátját, ismerősét el is "vesztette", hiszen teljesen más az életszemléletük, s az időbeosztásuk. Ő mégis így érzi jól magát a bőrében.
"Arra vártam, hogy azt akarjam, mint ti, mások. De nem akarom."
Sokszor bele sem gondolunk, hogy eshet a másiknak a sok beszólás, okoskodás a gyermekvállalás témájával kapcsolatban. Néha érdemes lenne kicsit a másik oldalt is meglátni, s elfogadni, ha valaki kilóg a sorból és másképp dönt.
Tetszett a szöveg egyedi tördelése, a téma sajátos ábrázolása. Érdekes belegondolni, hogy milyen lelki károk keletkezhetnek abban a személyben, akit ignorálnak ezzel a témában. Az külön jó, hogy erre is hangsúlyt helyez a szerző.
Érdemes meggondolni, hogyan teszünk fel egy kérdést, egyáltalán jogunk van e megmondani a másiknak a "tutit"? Szerintem, nem. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hogyan éli az életét, főleg, ha ezzel nem zavarja más emberek köreit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése