2024. július 30., kedd

Ismerkedés a "Stephens-Sarlós Program"-mal

Interjú Diczházi Adriennel, a program gyakorlójával


Adrienn nemrég Szlovákiában, a Felvidéken járt, ahol előadást tartott a Sarlós-Programról. Első alkalommal szerveztek ott tábort autista gyermekek és szüleik számára. A gyerekprogramokkal egy időben a szülők beszélgethettek szakemberekkel, előadásokat hallgathattak különböző terápiákról. Megtisztelő volt Adrienn számára, hogy eljuthatott Szlovákiába és részese lehetett ennek a rendkívüli alkalomnak.

Már korábban is érdekelt Adrienn tevékenysége, hogy mivel is foglalkozik pontosan, így felkerestem, s nagy örömömre válaszolt a megkeresésemre.


/Fotó: Ugray Adrián/

Elsőként egy rövid bemutatkozót szeretnék kérni tőled! Mit lehet tudni rólad?

Diczházi Adrienn vagyok, 3 gyermek édesanyja. Alapdiplomám konduktor-tanító, de Yumeiho terapeutaként és szenzomotoros tanácsadóként a „Sarlós-program”- mal is dolgozom. 2000-ben végeztem a ma már Semmelweis Egyetem Pető András Kar elődjét képező főiskolán. A későbbiekben fejlesztő pedagógusi és tanügyigazgatási szakértő diplomát szereztem. Számos továbbképzésen vettem részt: komplex mozgásterápiás fejlesztő, gyermekjogi képviselő, TheraTogs terapeuta képzésen, valamint megtanultam Exopulse Mollii Suit terápiás öltözet használatát is. Dolgoztam óvodában, fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonában, a Pedagógiai Szakszolgálatnál, a Megyei Szakértői Bizottságban és alapító tagja voltam egy magán fejlesztő központ létrejöttének is.

 

Számos végzettséged van, több helyen is dolgoztál már. 
Mégis felteszem a kérdést, pontosan mivel foglalkozol?

Röviden,: mozgásfejlesztéssel.

Jelenleg vállalkozóként dolgozom, egyéni és csoportos terápiákat tartok, valamint a nemrég nyílt Bara-ház Korai Fejlesztő Központban és a Gyermekbolygó Magánóvoda, Magánbölcsőde és Fejlesztőközpontban is tevékenykedem.

Bővebben azt mondanám, hogy ép és mozgássérült személyekkel egyaránt. Alapvetően konduktor vagyok, vagyis azokkal a személyeknek segítek, akik a központi idegrendszerük károsodása miatt mozgássérültté váltak.

Mivel az élet a mozgássérültek felől az ép személyek segítése felé sodort, így ma már főként olyan gyermekekkel és felnőttekkel foglalkozom, akik egyáltalán nem mozgássérültek, akik viselkedési, magatartási, egészségügyi, kommunikációs, vagy tanulási nehézségekkel küzdenek, idegrendszerük éretlen.


Mi vezetett el téged ehhez a foglalkozáshoz?

Mindig is éreztem, hogy olyan munkát szeretnék, amellyel segíthetek a nehézségekkel küzdő embereknek a bennük rejlő potenciál, kibontakoztatásában. Szeretem a kihívásokat, megfejteni a probléma alapját képező okot, megtalálni a megoldáshoz vezető utat, és látni a megvalósuló változást. Keresem az összefüggéseket, sok mindent megkérdőjelezek, és igyekszem minden alkalommal megtalálni egy egyedi utat, amely a hozzám forduló személy számára a legmegfelelőbb a problémája megoldására. Nyitott vagyok alternatív módszerekre is.


Miből áll és hogyan épül fel a Stephens-Sarlós program?

A külvilágból és a testünkből folyamatosan érkeznek ingerek. Ezeket az ingereket az idegrendszerünk a megfelelő érzékszervekkel érzékeli, észleli, kiválogatja, összerendezi majd megadja a megfelelő motoros választ. Előfordul azonban, hogy a feldolgozás vagy a válaszadás folyamatában probléma adódik, vagyis a szenzomotoros fejlődés zavart szenved. Vannak olyan, úgynevezett primitív reflexek, amelyek 2-2,5 éves korra az agykéreg gátlása alá kell, hogy kerüljenek, vagy bele kell, hogy olvadjanak egy másik reflexbe. Amennyiben ez nem történik meg, az zavart okozhat. Az idegrendszer ebben az esetben nem tud megfelelő ütemben érni. A „Stephens-Sarlós Program” a primitív reflexek gátlás alá kerülését segíti gyakorlati programjával és ezáltal támogatja a szenzomotoros működést.


Egyáltalán, melyek azok a primitív reflexek?

A primitív reflexek automatikus mozgássorok. A várandósság 25-26. hete körül kezdenek jelentkezni és 6 hónapos kortól kezdenek gátlás alá kerülni. Fontos szerepük van a túlélésünkben, a születés körüli és utáni időszakban, és a csecsemőkorban.

 

Úgy gondolom, számos dolgot, lényeges információt nem tudunk a testünkről. Többek között azt sem, hogy mely mozgásformák segíthetnek bizonyos helyzetekben.

Gyermekekkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozol. Van különbség a különböző korosztályoknál?

A reflexek vizsgálatának módját tekintve van némi eltérés. A gyerekeknél főként tesztgyakorlatokat használunk. Felnőtteknél azonban már a tanult mozgásminták befolyásolhatják a vizsgálat eredményét, ezért az úgynevezett „ellenőrző lista” használatára kerül sor, mely a tünetek felsorolásából áll, és az azokra adott válaszokból szűrjük le az eredményt.

 

Eddigi tapasztalataid alapján mi az a minimum idő, amin belül már tapasztalhatók eredmények?

Nagyon sok esetben már néhány hét után érzékelhetők változások, de 4 hónap az az „alap” idősáv, amit érdemes hagyni gyermeknek, hogy a változás valóban szembetűnő legyen. A szülők örömmel mesélik, hogy például a nem beszélő gyerekek 2-4 hét elteltével egy-két szót már mondanak, vagy állathangokat kezdenek utánozni, vagy beszédük érthetőbbé válik, hogy gyermekük nyugodtabb, kevesebbszer ébred éjjel, könnyebben elalszik, a széklet visszatartási, vizelettartási gondok csökkennek, javul a figyelem, egyre enyhébbek a dühkitörések. Az első 2-3 hónap után sok esetben a tágabb, óvodai, iskolai környezet is észlelni kezdi a változást. 


Milyen problémák, tünetek esetében tudsz segíteni?


• a figyelemzavar,

• a hiperaktivitás

• a fokozott szenzoros érzékenység,

• a megkésett beszédfejlődés,

• az éjszakai ágybavizelés, vagy a széklet visszatartása,

• diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia,

• a szorongás, vagy éppen az autisztikus tünetek,

• a gyenge mozgáskoordináció, finommanipuláció


Néhány konkrétabb példa:

Ha a személy ügyetlen, gyakran elesik, leeszi magát, érzékeny bizonyos hangokra, anyagokra, túl erősen ölel vagy kerüli a testi érintéseket.

Nem tud halkan beszélni, hiába szólnak, nem figyel, többször visszakérdez, „túlhallása” van, indokolatlanul különböző hangokat ad ki, nem javul a beszédhibája.

Nem tud összefüggően elmesélni egy történetet, dadog, folyton késztetése van a rágásra, vagy arra, hogy mindent megérintsen.

Dühkitörései vannak, gyakran jár lábujjhegyen, fél a változásoktól, nem szeret új tevékenységeket kipróbálni, nem szereti a meglepetéseket, nem tud egy helyben ülni, folyton izeg-mozog, gyenge a rajzkészsége, szorong….

Számtalan tünet lehetséges még. Most csak a leggyakrabban előfordulóakat említettem.

 


Hogyan, milyen formában lehet megtalálni téged, s igénybe venni a fejlesztést?

Megtalálható vagyok a Facebookon: „Mozgástenger – Diczházi Adrienn” néven, ezen keresztül Messengeren.

Nincsenek megjegyzések: