Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

„… az állatok ösztönből szeretnek. Az ember viszont már kezd elkorcsosulni, és érdek nélkül nem tud szeretni.”

Már megjelenése pillanatában nagy port kavart ez a könyv. Erős címválasztás, erős téma. A szerző veszélyes vizekre evezett ezzel a témával, ám mégis képes volt hitelesen felépíteni a több generáción átívelő fiktív családtörténetet, melynek minden egyes részlete, momentuma a valóságban megtörtént valakivel.

A sötét, sokat sejtető borító a kislány sziluettjével bepillantást enged a lélek magányába. A történetben fény derül erre, hogy a látszólag boldog ember, hogy törhet meg lelkileg, hogyan jelenik meg a lelki magány, mint mérgező jelenség.

Minden elismerésem Péterfy-Novák Éva írónőé! Hatalmas elkötelezettség, lelki erő kellhetett ahhoz, hogy meg tudja írni a sok -sok családon belüli erőszak történetét, majd egybegyúrva elénk, olvasók elé tegye, fogyaszthatóvá avanzsálja.

A történet in medias res vette kezdetét, hirtelen nem is értettem, mi folyik itt, mire kell figyelni. Ám, ahogy szépen bontakozott ki a cselekmény, úgy szorult össze a torkom, remegett meg a szívem, hogy ilyet meg lehet tenni, lehet érezni, következmény nélkül.
Az írónő egy fiktív többgenerációs családtörténetet tár elénk, ahol minden megtörténik, aminek nem kellene. Ezáltal érthetőbb lesz, hogy a jelen generáció, miért viselkedik úgy ahogy, hiszen ő a szülőtől, nagyszülőtől sem látott, kapott egészséges mintát, nevelést.

Rettenetesnek találom, ami már gyermekkorukban megesett a karakterekkel. A rokon vagy éppen nevelő felnőtt gyenge akarata, elvakultsága, lelki elkorcsosultsága ahhoz vezetett, hogy a kis-, majd nagyobb gyermeken élje ki szexuális vágyát, szükségletét. A gyermek látszólag beletörődött a helyzetbe, sőt mondhatni élvezte is, de mégsem lehet egy kalap alá venni a felnőttel, akinek kellene annyi eszének lenni, hogy ez bűn, egészségtelen, beteg kapcsolat, amit kezdeményez. A gyermek ezt még nem tudhatja, azt hiheti, hogy az igaz szeretet jele. Mindegyik felnőtt átesett azon a szexuális abúzuson, amivel ő kerítette hatalmába a hozzá közel álló gyermeket, így ebből a szempontból nem lehet teljes mértékben utálkozni, elítélni, hisz ő maga sem volt pontosan tisztában azzal, mekkora kárt okoz. Az viszont hatalmas hiba, hogy erről egyik áldozat sem szól, nem beszél senkinek. Így rögzül a családi minta és akarva-akaratlanul tovább öröklődik a következő generációban.

A cselekmény döntő részében az adott gyermek,"áldozat" beszél, így gyermekszemszögből még hitelesebben, még megrázóbban ismerhetjük meg a történteket. A gyermeki lélek még tiszta, őszinte, nem tudja mi a rossz, emiatt fel sem tűnik neki a fertőző viszony. 

Más teendőim is lévén nem egy szuszra, hanem két nap alatt olvastam ki a könyvet, de nehezen szakadtam el a szereplőktől, a befejezéstől. 

A Libri Kiadónak köszönöm, hogy kiadták ezt a megrázó, de lapokra kívánkozó történetet!

Érdekel, hogyan lesz valaki szexuális abúzus áldozata? Vagy éppen arra vagy kíváncsi, aki elköveti, miért teszi azt, amit? 

Rendeld meg a könyvet közvetlen a Kiadótól !