Egyik ismerősöm már régebben ajánlotta, dicsérte az írónőt, így úgy gondoltam eljött az ideje, hogy olvassak tőle. És valóban! Megérte kézbe venni, elolvasni, megismerkedni az írónő stílusával.
Mivel ezelőtt még nem olvastam az írónőtől, ezért semmiféle elvárás nem volt bennem a könyvvel kapcsolatban. Teljesen új, ismeretlen volt mind a történet, mind az írónő, így kíváncsian vártam, hogy mit kapok ettől a könyvtől.
A borító szerintem gyönyörű és úgy, ahogy van jól megállja a helyét a történet tükrében. A kék-szürke lepke szépen ábrázolja a főszereplő Sara betegségét, bal oldali negletjét és hányattatásait.
A főszereplő által megmutatja az írónő, hogy a baleset, betegség nem válogat okos/buta, gazdag/szgény között. Bárkivel bármikor történhet valami. A könyv nagyon jó példa arra, hogy soha ne adjuk fel a reményt, mindig van esély és semmi sem lehetetlen, csak próbálkozni, gyakorolni kell.
Ami pozitív irányba terelte Sara életét, hogy a közelebb került a családjához, visszakapta és jobban megismerte az anyját. És, ami talán a legfontosabb, sokkal több minőségi időt tölt a családjával, kikapcsolódik, pihen, hódol a régi-új szenvedélyének, a festészetnek.
Ez a könyv akár tanító célzattal is íródhatott volna, hiszen felhívja rá a figyelmet, hogy egy életünk van, amit meg kell becsülni és jól ki kell használni. Fontos, hogy küzdjünk az álmainkért és tegyünk róla, hogy ne maradjanak bennünk mi lett volna, ha kérdések. Vagyis sokszor megéri kockáztatni, a várakozó álláspont helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése