J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

"Ezt a gyereket születése óta számon tartják"

Rowling a Harry Potter sorozattal örökre beírta magát az ifjúsági irodalomba. Hosszú tologatás, halasztgatás után végre én is kézbe vettem a sorozatot. Van egyáltalán valaki, aki még nem olvasta? Szerintem nagyon kevesen, a többség inkább a HP-tábort erősíti.

Idén megjelent az első három rész hihetetlenül szép illusztrált kiadásban, ahol a képek Jim Kay illusztrátor keze munkáját dicsérik. Ez a kötet meghozta a kedvem, hogy lekerüljön a várólistámról a könyv és aktuális olvasmány váljon belőle. Ehhez hozzájárult, hogy olvasás közben a fantáziadús történet mellett látvány-, és színvilágban gazdag alakok, dolgok, épületek keltek életre a lapokon.

A történet egy különleges fiúról, Harryről szól, aki nem mindennapi erővel rendelkezik és túlélte a legnagyobb ismert gonoszt, amikor még egy éves sem volt. Ám ez a fiú csak 11 éves korában szembesül vele, hogy ki is ő valójában. Egészen addig nagynénje és nagybátyja elnyomásában él a lépcső alatti gardróbban, majd Dudley régi szobájában. A rettenetes, gyötrő gyermekkort egy hatalma vadember, Hagrid szakítja félbe, aki eljön a fiúért, hiszen megérett arra, hogy megkezdje a Roxfort Boszorkány-, és Varázslóképző Szakiskolájában a tanulást. Ám Harry erről mit sem tud, hogy ő varázsló, sőt elsőre humbuknak tűnik az egész, majd mégis meggyőzi magát, hogy igenis van különleges ereje, hiszen az állatkertben a kígyót is kiengedte az üveg mögül. Sőt beszélgetett is vele! 
A Roxfortba tartó vonaton már barátságot kötött leendő osztálytársával, egy másik varázslófiúval. Majd később, az iskolában trióvá bővült a duójuk. Harry, Ron és Hermione mindig ott voltak egymásnak, jóban, rosszban. 

Ám a szigorú iskolában hamar kiderült, hogy több szabály van, amit be kell tartani, mint tanár. Ennek köszönhetően nem indult éppen rózsásan Harry varázslóvilágban töltött kalandja. Ám ő ügyesen vette az akadályokat a barátai segítségével. Már első nap ellenséget szerzett magának Draco Malfoy személyében, de ez szerencsére nem szegte kedvét Roxforttól. Majd egy véletlen folytán ő lett a Kviddics meccseken a Griffendél fogója, nem kis örömére, hogy végre bizonyíthat. Kalandosan, veszélyekkel tűzdelve folytatódott az iskolai élet, tehát Harry sosem unatkozott. Egy tükör segítségével megláthatta a szüleit, ami leghőbb vágya volt. A három jóbarát különös titokra bukkant, ami után azonnal nyomozni kezdtek. Nehezebbnél nehezebb feladatok, fejtörők állták útjukat, hogy megtalálják a féltve őrzött kincset. Ám hála Ron találékonyságának, Hermione eszének és Harry bátorságának hamar átverekedték magukat az akadályokon. Végül Harry egyedül maradt a kazamatákban a dadogós professzorával. Aki, mint kiderült, egyben Voldemortot is rejtette. Voldemort a bölcsek kövére pályázott, amit Harryn keresztül óhajtott elérni. Mivel a fiút körülölelte a végtelen anyai szeretet, így sem a professzor, sem Voldemort nem tudott neki ártani. Harry - hála anyja védelmező bűbájának és Dumbledore hirtelen feltűnésének - kisebb sérüléssel megúszta a halálközeli esetet. 

"Az édesanyád az életét adta érte, hogy megmentsen téged. Ha van olyan dolog, amit Voldemort nem tud felfogni, az a szeretet."

Az ifjú varázsló annyira kimerült, hogy három napot is átaludt, majd az igazgató jelenlétére ébredt, akit elárasztott kérdéseivel. A professzor megnyugtatta a fiút, hogy a követ megsemmisítették, a két gonosz lélek pedig már nem okoz gondot senkinek. Majd megjelentek a barátok és Hagrid is, akik ajándékkal és elismerésükkel jutalmazták a fiút.

Az évzáró ünnepségen Mardekar színeiben tündökölt a nagyterem, ami hamar átváltott a Griffendél mintáira, miután az igazgató négy Griffendéles tanulónak is pontozta a bátorságát, hűségét, logikáját a tanév során történt eseményeknél.
Ennek köszönhetően valódi örömmámor lett úrrá a Griffendél-házon. 

Aki már olvasta a sorozatot, annak is ajánlom, hogy vegye kézbe az illusztrált változatot és mélyedjen el újra a fantázia szülte történetben a varázslatos képekkel!

Nyugodt szívvel ajánlom minden korosztálynak! :)

Molyos értékelésem

Morgan Rhodes: Falling Kingdoms 2. Lázadók tavasza

Morgan Rhodes az ifjúsági fantasy irodalom feltörekvő alakja. Sorozatának bevezető kötete a Királyok csatája a megjelenést követően rövid időn belül hatalmas sikert aratott. Az írónőt sokan George R. R. Martin fiatal kiadásának tartják, egy leheletnyivel kevesebb brutalitással.

A történet ott folytatódik, ahol az első részben abba maradt. Immár négy főszereplő szálát követhetjük nyomon. Lucia, a megjövendölt nagyhatalmú boszorkány, Cleoina a trónfosztott hercegnő, Jonas Agallon a lázadó és Magnus herceg nehézségét, fejlődését mutatja be a szerző.

Gaius király vérrel és mágiával akarja elérni célját. Mythica felett megszerezte a hatalmat, amihez fogadott lánya képességét használta fel kockáztatva életét. Cleo hercegnő családja oda lett a csatában és trónját is elvesztette, melyen most a bitorló vérkirály ül. Jonas az őt ért veszteség - otthonának, családjának és barátainak - megsemmisülése miatt lázadást indít a király ellen, embereket toboroz, hogy lerántsák a leplet az álnok uralkodóról.

A kivégzések, gyilkosságok és cselszövések közepette kellett helyt állnia a négy fiatalnak az életben maradásért. Cleo és Magnus eljegyzése, majd vérbe torkolló esküvője megrázta a birodalmat, ám Auranos népe így sem látott át Gaius király álcáján. Az ifjú pár rideg fogadtatásban részesítette egymást, majd az események alakulásával kezd normalizálódni, barátibbá válni a viszonyuk.

Az igazi lázadás akkor robban csak ki, amikor a király egész Mythicát összekötő utat kezd építeni a Tiltott hegyekbe. Az út minél előbbi megépülésének ki vannak szolgáltatva a munkások, a pornép tagja, akiket építésre köteleztek. az út munkálatai rengeteg véráldozatot igényeltek, ami alapjaiban rengette meg Mythica érverését. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mekkora hatással van/lesz a kozmikus és mágiával átitatott világra az út megépítése.

https://moly.hu/konyvek/morgan-rhodes-lazadok-tavasza

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágból (A tükörjáró 2.)

„Kösd fel a szárnyaidat. Szárítsd fel a könnyeidet.” 

Tavaly ősszel olvastam a sorozat első részét, ami annyira magával ragadott, hogy alig vártam a második rész megjelenését, majd olvasását. Így elsők között le is csaptam rá a könyvtárban.

A borító itt is, mint az előző kötetnél, kiemelkedően jól sikerült, igazi fantáziadús, figyelemfelkeltő tervezés. Amint megláttam szinte már oda is képzeltem magam a Sark mesés illúziói közé.

A történet egy emlékeztetővel indít, ami összefoglalja az eddig történteket. Ennek külön örültem, mivel ugyan emlékeztem az eseményekre, de néhány dolog kissé elhomályosult már, így nagy segítségemre volt az összefoglaló. Ennek hála könnyen fel tudtam venni a történet fonalát.

"Ez a helyzet egyszerűen tarthatatlan, követelem, hogy békéljen meg velem."

Egyre jobban megszeretem az írónő stílusát és ezt a csodás világot! Annyira magával ragad a történet, mintha én is ott lennék Ophelie-vel a kalandjai során, szembenéznék Thorn morcosságával és Archibald csáberejével. Izgatottan várom a folytatást, amire sajnos várni kell, de megéri várni, ami vigasztaló. Ebben a második részben még inkább igaz, hogy egy valódi érzelmi hullámvasútra váltottam retúrjegyet.
Feledhetetlen utazás volt… <3

"A Könyved csupán a történeted eleje, Odin. A vége csak tőled függ, azt neked magadnak kell megírnod."

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Christelle Dabos-t hazájában csak úgy emlegetik, az ifjú J. K. Rowling. Fantáziavilága erősen hajaz a Harry Potter stílusára. Karakterei szinte kilépnek az oldalakra, annyira emberiek (persze a plusz tulajdonságokat leszámítva). Lenyűgöző történet, mely korosztálytól függetlenül magával ragadja az olvasót és elrepíti a fantázia birodalmába.

Egy kis háttérinfó az írónőről (avagy kis "véletlen" egybeesések) : szintén '80-as születésű, mint a keresztanyám, akire felnézek, könyvtárosnak tanult, ami nekem is nagy vágyam, hogy könyvtáros legyek, és még inkább hirdessem, piedesztálra emeljem a könyveket és az olvasást. :)

Ajánló alapján olvastam el ezt a könyvet, de nem bántam meg. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit is vártam tőle, de az biztos, hogy felülmúlta az elképzeléseimet. Műfaját tekintve, fantasy, ifjúsági könyv, ennek ellenére nyugodt szívvel ajánlom idősebb korosztálynak is.

A borító igazi figyelemfelhívó alkotás. A címet is jól eltalálták, bár első hallásra/ránézésre nem feltétlen erre asszociáltam, mint amit kaptam.

Miss Dabos igazi csavarokkal tűzdelt, fordulatos történetet tárt az olvasók elé, ami bizony alaposan elgondolkodtatja az embert, hogy vajon mi lesz itt a továbbiakban.

Kijelenthetem, hogy ez az a könyv, ahol szereplők nem azok, akiknek elsőre tűnnek. Kellemes és kellemetlen csalódások értek, miközben haladtam a könyvben és megismertem a karaktereket. Egyiket sem lehet csak ilyennek, vagy csak olyannak bélyegezni. Kedvencem Ophelie lett, aki egyszerű, magának való léleknek mutatkozik, majd kiderült róla, hogy ki tud állni saját magáért és meg tudja védeni magát. Kedvenc jelenetem nincs, azokat a részeket kedveltem leginkább, ahol átkel Ophelie a tükrökön.


Izgatottan várom a folytatást, remélem mielőbb elmerülhetek újra a Sark és a Tükörjáró világában.

Christelle Dabos: A tél jegyesei

Ezt az ifjúsági fantasyt már a beharangozója óta szerettem volna elolvasni. Mindig is érdekeltek a friss könyves szerzők, akik még nem igazán ismertek az irodalmi körökben. Christelle Dabos esetében már biztos, hogy változni fog ez az állapot, hiszen regényével hatalmasat alkotott.

A tükörjáró sorozat első része A tél jegyesei gyönyörű borítót kapott. A címmel párhuzamban egy hideg, téli, háttér vonzza a borítóra a tekinteteket. Már maga a kastély formája és a szalagon belebegő cím is felkelti az olvasó érdeklődését. Nem túl zsúfolt, cicomázott, hanem lényegre törő, amilyennek lennie kell egy igazi fedlapnak. 

A könyvet kinyitva Anima csodás világa tárult elém, ahol a tárgyaknak lelkük van és sokszor gazdájukhoz idomulva változtatják a hangulatukat. Mivel hatalmas könyvmoly vagyok, nagyon örültem, hogy levéltárban, könyvek között vette kezdetét a fejezetek közti utazásom Ophelie oldalán. 

A főszereplőlány a kezdetbeli naivságával, majd a későbbi bátorságával elnyerte a tetszésemet. Nem egy zseni, nem egy kitűnő szépség, mégis a legérdekesebb karakter. Persze Thorn mellett, akiről először nyomdafestéket nem tűrő gondolatok jutottak eszembe. Ez a történet alakulása során megváltozott. Nem véletlenül van az a mondás, hogy lakva ismerszik ki az ember. Vagyis jelen esetben olvasva tudtam meg, hogy ki milyen is valójában, mik a mozgatórugók.

Besorolás alapján 14 éven felülieknek, inkább kamaszoknak ajánlott a könyv. Ennek a korosztálynak tökéletesen eltalálta az írónő mind a stílust, mind a képi elemeket. Úgy gondolom, hogy bátran kijelenthetem, ez a könyv műfajának egyik kiemelkedő alkotása. Talán 2018 egyik legjobb ifjúsági könyve. Emiatt nagyon várom már a folytatását - ami már megjelent - vajon a továbbiakban mivel rukkol elő Miss Dabos.

Erősen a valóságra hajazott a kedvenc részem, amikor Ophelie és nénikéje környezetükből kiszakítva egy új világban találták magukat. Ez a világ szöges ellentéte az általuk megszokott körülményeknek. Sokkal zordabb, hidegebb, hamisabb mind környezetben, mind karakterekben. Ennek ellenére a tükörjáró szépen megfelelt az elvárásoknak. Ugyan az elején nehezen vette az akadályokat, de ez nem tántorította el attól, hogy kitartson ezen a rideg helyen. 

Nagyon megfogott a tükörjáró, mint képességgel felruházott személy, Ophelie, a főszereplőlány. Jobban belegondolunk ki ne akart volna akár csak egyszer az életében valamilyen tárggyal vagy tárgyon keresztül utazni. Ilyen volt például a szőnyeg az Aladdin mesében, a szekrény a Narniában. 

Sokan használják, veszik eszközül a nem hétköznapi közlekedést, mint jelen esetben a tükörjárást. Persze nagyon fontos, hogy nem akármilyen tükör alkalmas az átjárásra. Megfelelő méret kell hozzá, legalább akkora, mint annak a személynek a fele, aki használni akarja. Így például egy zsebtükör teljességgel kizárt, hogy céleszköz legyen. 

Ez a csavaros, fordulatokban bővelkedő történet minden szempontból eleget tett a várakozásomnak és elvárásaimnak. Gyönyörűen kidolgozott, részletekben gazdag, érdekes szereplőgárdát felvonultató könyvet kaptam. Összességében nagyon tetszett, engem megvett magának az írónő. Remélem hasonlóan izgalmas lesz a folytatása is Ophelie történetének.

https://moly.hu/konyvek/christelle-dabos-a-tel-jegyesei

Philip Pullman: A por könyve

Hosszabb kihagyás után Philip Pullman könyvei hozták meg újra kedvemet az olvasáshoz. Ez még általános iskolában történt. Azóta izgatottan vártam és reménykedtem benne, hogy az író ismét kiad valami csodát a kezei közül.

Ez a csoda tavaly meg is érkezett az újonnan megjelent A por című könyve képében. Alig vártam, hogy a kezemben tarthassam az újabb Pullman történetet, amire szerencsére sokat nem is kellett várnom, amint beérkezett mentem is érte a kedvenc könyvtáramba.

Borító: Már első ránézésre szerelem volt. Reméltem, hogy a beltartalom is ennyire elnyeri majd a tetszésemet, mint a borítója. Ez a nyugalmat árasztó fedlap, sejtelmes, sötét hullámokkal keltette fel még jobban az érdeklődésemet a történet iránt.

Szereplők: A főszereplő, Malcolm karakterét szerettem meg nagyon. Azonosulni tudtam a kalandvágyával, érdeklődő szemléletével. Egyedül a merészsége áll távol tőlem, de emiatt meg felnéztem rá. Korrektnek találtam, ahogy a helyzeteket kezelte és ahogy az akadályokat lépte át. Kifejezetten tetszett a kreativitása, hősiessége, bölcsessége, ahogy a dolgokhoz állt.

Egy egyszerű szállal indul a történet. Abban az eseten, hogyha eltekintünk a daimonok felett, akkor akár egy történelmi regényt is kaphatnánk. Aztán persze hamar kiderül, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy fogadóról, ahová érdekes vendégek érkeznek.
Maga a cselekmény jól felépített, szépen kidolgozott szálak összessége. Már nagyon várom a folytatást, vajon miként folytatódik a kicsi Lyra és védelmezői története. :)

Kedvenc idézetem:

" A világ őrültebb és több is, mint hisszük,
Megrögzötten sokarcú…"

https://moly.hu/konyvek/philip-pullman-la-belle-sauvage

On Sai: Esővágy

Ezelőtt sokat nem tudtam On Sai munkásságáról, nem ismertem a műveit, csak hallomásból. Sokaknál láttam, hogy olvassák, kikölcsönzik a könyvtárból, de valahogy ez idáig nem kaptam ingert, hogy elolvassam én is. De most! Utánanéztem, hogy megvan e a könyvtárba, majd kikölcsönöztem, mondván teszek vele egy próbát, hátha..

Aztán, hogy elkezdtem olvasni rájöttem, hogy nagyot tévedtem. Sokáig úgy gondoltam, hogy nem tartozom bele a könyv és az írónő célközönségébe, mert fiatalabbaknak való. Ennek ellenére bőven találtam a könyvben olyan részeket, ahova simán odaillene a 18-as, de legalább a 16-os karika. Így megnyugodtam, hogy nem feltétlen egy tizenéveseknek szóló könyvet tartok a kezemben, s bátran nekikezdtem az olvasásnak.

A borítón és a fejezeteknél lévő rajzok külön dicséretet érdemelnek, mindegyik jól ábrázolja az írás lényegi mondanivalóját.

Tanító jellegű rész több antológiában is volt, amiből okulni lehet, vagy alkalmazni tudom a saját életemben.

A történetek érdekesek voltak, volt amelyik tetszett, volt, ami kevésbé vagy nem is igazán értettem, miről szól.

Az biztos, hogy egy próbát mindenképp teszek a többi könyvével is az írónőnek, hátha azokat inkább érzem magaménak, mint ezt a könyvet.

Összességében egy közepesre tudom értékelni a könyvet, de meglehet másképp vélekednék, ha még tiniként veszem a kezembe, mint most huszonévesen.

WM. Paul Young: A viskó

A könyv, amiről keveset, szinte alig olvastam. A könyv, amit egy ismerősöm ajánlott és egy kihívás miatt olvastam el. Utólag belegondolva még csak hasonló témájú könyvet sem olvastam. A maga nemében egyedi történet, nem találkoztam még csak hasonlóval sem.

Nem tudom, miért, de valami oknál fogva ennél a könyvnél kivételt tettem és nem olvastam el sem a hátulját, sem az fülszöveget. Csak úgy, minden előzetes nélkül elkezdtem olvasni. Aminek így utólag nagyon örülök, mert, ha elolvasom, miről szól nem biztos, hogy érdekelt volna a könyv. Ennek ellenére olvasás után elmondhatom, hogy egy kisebb csodát tartottam a kezemben. Ezt a csodát volt, hogy értettem, s volt, hogy nem. Szépen megmutatkozott a fő mondanivaló, az üzenet, amit az író - szerintem - át akart adni az olvasónak. Szeretet, béke, elfogadás, megbocsájtás, elengedés, továbblépés, amelyek szép sorjában megjelentek a történet folyamán és megértették velem a sztori lényegét. A viskó kettőzött jelképként jelenik meg. Először, mint bűnhelyszín, bánat, keserűség, majd mint az a hely, ahol a főszereplő találkozik valakivel/valakikkel, akik nagy hatást gyakorolnak rá, tisztáznak benne dolgokat.

Ez a jelkép szépen megmutatkozik a borítón is, ahol népfényben úszik a viskó, amely egyben titokzatos és kopárnak is tűnik.

A sok bölcs mondás, irányelv volt, ami nagyon tetszett a könyvben. Emiatt már megérte elolvasni.

Összességében megkedveltem a történetet, de nekem csak egyszeri olvasás lett belőle. Egyaránt megjelenik benne a földi élet, a misztikum, a vallás és a hit.

Megtanulhatjuk belőle, hogy Isten nem feltétlen olyan, mint amilyennek képzeljük Őt.

Ransom Riggs: A különlegesek regéi

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei trilógiát már tavaly ősszel beszereztem, így ott díszelegnek egyenlőre a polcomon. Közben a könyvtárba beérkezett A különlegesek gyermekei, így ezzel az úgynevezett előtörténettel kezdtem a trilógia előtt.

A borító és a rajzok kívül-belül gyönyörűek, szépen kidolgozottak. Mindegyik regéhez külön rajz tartozik, amely hűen ábrázolja a történet témáját, főszereplőjét. (szeretnék én így rajzolni)
A szerző stílusa és elbeszélésmódja igazán könnyed, érthető, emészthető. Mindegyik rege más és más, különböző történetszeleteket mesél el a különlegesek múltjából. Nem is tudok nagyon kiemelni egyet sem, mert mindegyikben más elem volt, ami miatt tetszett.
Ajánlom mindazoknak, akik szeretnek elmerülni a fantázia világában és kiszakadni a mindennapokból.

"A rémálmok nem olyanok, mint a daganatok vagy az üszkös végtagok. Kétségtelenül kellemetlenek, ám a kellemetlenségnek néha célja van."

" – Természetesen semmit sem lehet építeni békesség nélkül – felelte Wren –, béke viszont nem érhető el megértés nélkül."

https://moly.hu/konyvek/ransom-riggs-a-kulonlegesek-regei

Neil Gaiman: Coraline

Napját sem tudom, mikor olvastam utoljára mesét, vagy meseszerű könyvet (kiv. George R. R. Martin: A jégsárkány). Ez a könyv viszont sokkal több volt ennél. Nem csak mese, nem csak fantasy, nem csak egy másik világ, hanem egy képzelőerőben gazdag író igényes alkotása.

Egy olyan alkotás, amit minden gyerek, de akár felnőtt is élvezettel olvasgat, hiszen ki ne gondolt volna már bele, mi lenne ha létezne egy párhuzamos világ, ahol minden ugyanaz, mint itt, ám mégsem egészen. Például, amit a való világban nem lehet, azt a képzeltben szabad, sőt természetes. Sokat gondolkozott ezen a főszereplő Coraline is - akinek már csak a neve is csupa egyediség - , ám mégsem gondolta komolyan, hogy egy másik világba költözzön, elhagyva az igazi szüleit, az igazi, rendes életét. Coraline igazi rejtélynek van kitéve a másik világban, ám ő mindegyiknek megfelel, nem vall kudarcot, így saját magát és családját is megmenti a másik világ veszedelmétől.

Coraline-nal szemlélteti az író, hogy az az igazi bátor, aki félelmében sem hátrál meg, hanem szembenéz az akadályokkal és átugorja azokat.

Néhány idézet a könyvből:

" - Menekülj! – mondta a legelső hang; egy lányé, vélte Coraline.
  - Menekülj, amíg még van levegő a tüdődben, vér az ereidben, melegség a szívedben."

 "Én nem vagyok a másikja semminek se. Én én vagyok."

 "Mert ugye mindig könnyebb attól félni, amit nem látunk."

"- A macskáknak nincs nevük – közölte. – Nektek, embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs is szükségünk névre."

https://moly.hu/konyvek/neil-gaiman-coraline

Melissa Sanders: Elválasztva

Egyre jobban megszeretem ezt az ember-idegen (l'eihr) történetet. Ehhez a könyvhöz képest az első csak bevezető volt, ami ízelítőt adott az írónő gazdag képzeletvilágából. Annyira magával ragadott a cselekmény, hogy alig akartam letenni a könyvet. Féltem, hogy amíg mással vagyok elfoglalva lemaradok valamiről.

Azt mondanom sem kell, hogy a borító, ahogy az első résznél is, most is lenyűgözött, megnyert magának. Sok olyan részletet tudhattam meg, amire csak utaltak az előzőekben. Kiderült ki barát, ki ellenség, kiben lehet bízni és kiben nem. Kezdtem megkedvelni Syrine-t is, aki eleinte olyan ridegnek, fagyosnak mutatkozott. Troy, Cara bátyja megmutatta, hogy milyen egy testvér, amikor megvédi a húgát, Syrine pedig beleszeretett az ember testőrébe, David-be. Cara a L'eihren jó barátra és bizalmasra lelt Elle-ben, Aelyx nővérében, aki a többi l'eihr-rel ellentétben egyből elfogadta a lányt. Hatalmas erőfeszítések és alkalmazkodás árán végül sikerült elérni a főszereplőknek a szövetség létrejöttét. Sajnos több keserédes pillanat is koronázta Cara és Aelyx mindennapjait. Ennek ellenére ők kitartottak, nem adták fel egy percre sem.

Kíváncsian várom, hogyan végződik kettejük története. Bízom benne, hogy kijut nekik a megérdemelt happy end.

Moly

J. R. R. Tolkien: A woottoni kovácsmester

Tolkien művei igazi klasszikusok a fantasy világban. Fantasztikusan ír, kedvencem a Gyűrűk Ura trilógia tőle, emellett nagyon szeretem a Szilmarilok történetét, ami a Gyűrűk Ura előtörténete.

Maga a történet egész kellemes volt, egyhangúságtól mentes. Tanító célzattal is íródhatott volna, hiszen megmutatja, hogy nem minden az, aminek elsőre hisszük és van, amikor az az igazság, ami mesének tűnik. Hallgassunk a szívünkre, hogy mit súg, és biztos, hogy döntünk.
Valószínű, hogy ha fiatalabbként, gyerekként olvasom, akkor jobban elnyeri a tetszésemet. Így viszont csak annyit tudok írni, hogy szép volt, jó volt, de ennyi volt, nem kavart fel különösebben.
Ennek alapján inkább nyolc éves kortól kiskamasz korig ajánlom.

Morgan Rhodes: Falling Kingdoms - Királyok harca

Ez a második könyv, amit a Menő Könyvek kiadásában olvastam. Valóban igaz az, amit mondanak/írnak erről a könyvről. Tényleg a Trónok harca ifjúsági változata, kevesebb erőszakkal, halállal, erotikával, stb. De! Ármánykodás, ellenségeskedés, harc itt is akad azért, amit a Figyelők és Istennők legendája tesz izgalmassá.

A borító gyönyörű, nagyon eltalálta a tervező, emellett tetszik, hogy a szereplők külön házaik szerint vannak bemutatva, hogy rangsorolni lehessen őket.
A négy főszereplő közül Cleo a kedvencem, vele tudtam a leginkább azonosulni. Kalandvágyó, akaratos lány, akit sokan elkényeztetettnek tartanak, amiért mindig megkapja, mit akar. Ennek ellenére nincs elszállva magától, tiszta szívű, jóravaló lány, akit megrendített egy ártatlan meggyilkolása, és, aki mindent megtenne a nővére életéért. Még a varázslatban, legendákban is elkezd hinni a nővére miatt.
A lázadó, Jonas Agallon elsőre egy egyszerű fiúnak tűnt, aki mindent megtenne bátyja megbosszulásáért. Azzal viszont nem értettem egyet, hogy Cleoina hercegnőt vádolta, őt és a királyi családot akarta kivégezni a bűntett miatt. A vége felé viszont már kezdett enyhülni az ellenszenvem, amikor Jonas belátta, hogy hiba volt Limeros király oldalán harcolni, bosszút állni. Szövetkezni akart a hercegnővel Auranos és Paelsia jövője érdekében. Lucia, a varázsló iránt vegyes véleménnyel vagyok. Kedvelem, mert egyenes, őszinte lány, aki mindent megtenne a családjáért. A harcot, vért nem szereti, az apja Gaius mégis magával viszi a csatába, ahol a lány segítségével betörik a kaput, így győzedelmeskednek, egyenlőre. Azért írom, hogy egyenlőre, mert nagyon bízom benne, hogy a folytatásban a jó győz és a rossz elnyeri méltó büntetését, még, ha nem is azonnal. Magnust magam sem tudom, hova tegyem. Először úgy tűnt, hogy a jó oldalon van, szembeszegül apja akaratával, hogy belőle ne váljon vérkirály. Ennek ellenére, amikor az apja Basiliusnak véráldozat gyanánt megöli a fattyú fiát, Magnus mégis az apja oldalára áll, engedelmeskedik neki. Persze közben észrevehető, hogy nem szívesen teszi, de úgy érzi, nincs más választása. Erősen remélem, hogy vár még rá valami pozitív fordulat a történetben, mert hiszem, hogy alapvetően a szíve mélyén jó ember, csak a körülmények teszik rosszá, kegyetlenné.
Alapvetően nagyon szeretem a fantasy sztorikat, ezért bízom benne, hogy a sorozat többi része csak fokozza a hangulatot.

https://moly.hu/konyvek/morgan-rhodes-falling-kingdoms-kiralyok-harca

George R. R. Martin: A jégsárkány

 „Adara imádta a telet, mert amikor beállt a hideg, eljött a jégsárkány is.”

 A főszereplő kislány, Adara téli gyermek, testvéreivel ellentétben az ő hőmérséklete mindig veszélyesen alacsony, lehelete szinte megfagy a levegőben. Apja születésétől fogva tartózkodóan viselkedik vele a különcsége miatt, de lévén a legkisebb, nagyon félti Adarát. Télen a kislányt átjárja a derű, mert ilyenkor a vidékre jön fagyos barátja, a Jégsárkány. A gyermek együtt játszik ilyenkor a sárkánnyal, néha a kék égen is repkednek. Egyszer csak megjelenik Adara nagybátyja, aki a királynál szolgál és rokon rossz híreket hoz a családnak. Háború közeleg, el kell menniük a földjükről, ám a családfőnek mindene ez a birtok, nem hagyja ott semmi pénzért. Telik-múlik az idő a nagybácsi még rosszabb hírekkel tér vissza, ekkor az apa megkéri testvérét, hogy vigye el a gyerekeket, védje meg őket, ám ő maga marad. Ám a férfi csak Adarát tudná elvinni, mert ő a legkönnyebb, s az öreg sárkánya csak őt bírná el, de Adara elfut az erdőbe tiltakozásul. Néhány óra elteltével az ellenség lecsap a falura, nem kell sok és minden lángokban áll a tűzsárkányok pusztításától, a kislány pedig egyre csak a Jégsárkányt szólongatja, hívja, hogy jöjjön, segítsen rajtuk. Majd a Jégsárkány megjelenik a hátán Adarával a házak fölé repül, majd a lány irányításával eljutnak a család házáig. Itt a Jégsárkány összeakaszkodik a tűzsárkányokkal, akik fölényben vannak hozzá képest. Ám ő bátorságával legyőzi őket megmentve a kislányt és családját, majd utolsó leheletével jégvirágot borít a lépcsőre.

Neil Gaiman: Amerikai Istenek

Szörnyű ​vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.

Huh. Nem volt egy könnyű nyári olvasmány, az biztos. Ennek ellenére minden szavát ittam, kíváncsian vártam mi lesz még, mivel lep meg az író a következő fejezetben. Az elején még alig értettem egy-két szót a történetből, elég zavaros volt minden. Végül az utolsó 200-100 oldalnál kezdtek összeállni a darabkák. Értelmet nyertek az Istenek és tettek. Megértettem, hogy Árnyék ki is valójában és mi volt a rendeltetése.
Összességében tetszett ez a történet, új megvilágításból láttatta a mitológiai lényeket, Isteneket. A kedvencem ugyan nem lett, de mindenképp érdemes volt elolvasni, érdekes és akár még tanulságos olvasmánynak is mondható. Tanulságos, mert rávilágít arra, hogy nem minden fehér és fekete, nem minden jó/ vagy éppen rossz, ami annak látszik. Ezért mindig meg kell nézni az érem másik oldalát is.