Mitch Albom: Öten a mennyországban

 Ez a kötet 2019-ben jelent meg az Animus Kaidó gondozásában. Korábban a Keddi beszélgetések életről és halálról című könyvet olvastam a szerzőtől, ami mély nyomot hagyott bennem, megérintett a mondanivalójának mélysége. Így volt ez  az Öten a mennyországban című spirituális írásnál is, ahol az életünk fontossága került középpontba. 

"…,hogy minden összefügg egymással, az meg kihat az utána következőre, és hogy a világ tele van történetekkel, de a történetek vége mindig ugyanaz."

A kötet összességében nem éppen vidám, szívderítő történet. A szerző erős in medias res kezdéssel borzolja a kedélyeket a hirtelen bekövetkező tragédiával, aminek az értelmét, a főszereplő életének eseményeit, azok összefüggéseit csak ezután mutatja be. Eddie, a főszereplő egy életet mentve zuhan át a túlvilágra, mennyországba, ahol egymást váltva öt ember meséli el a történetét Eddie-nek és szemlélteti, hogyan kapcsolódott össze az életük, míg mindketten éltek. Ugyan Eddie úgy érzi feleslegesen szenvedett és élt egy unalmas életet, amelyben egyedül felesége jelentett valódi örömöt számára. Ám a beszélgetések felnyitották a szemét, hogy minden egyes élet értékes a maga módján és hatással van a társadalomra, embertársaira. Nem véletlen, hogy minden mindennel összefügg, ami igaz az emberekre is. Tehát mindenkinek az élete, egy egy cselekedete hatással van az összes többi emberre, az egész univerzumra. Ez Eddie életében úgy mutatkozik meg, hogy a gyermekek szolgálatába állt, amikor elkezdett a vidámpark karbantartójaként dolgozni. Ezzel épségben tudva az ott játszadozó, szórakozó gyerekeket. 

Mitch Albom ezzel a kötetével is rávilágít arra, hogy nincs olyan, hogy felesleges, értelmetlen élet, hiszen soha nem tudhatjuk hány és hány ember életére voltunk hatással. Bármit is teszünk az visszahat ránk. Többek között emiatt is nagyon fontos a megbocsátás képessége. 

Érdemes megismerkedni a szerzővel, aki nem a megszokott módon tárja elénk a halál állapotát és bemutatja, hogy bármit is teszünk az hatással van az egész társadalomra. 

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 4-5. Barátok-Remény

 Kis kihagyás után folytattam A Szent Johanna Gimi olvasását. Leiner Laura ismét hozta az általa megszokott fiatalos lendületet. Újra átélhettem a gimis hétköznapokat, annyira életszagú Reniék története, hogy teljesen bele tudom élni magam én is, mintha ott lennék velük. 

"– Még egy dolgot szeretnék megbeszélni, mielőtt hivatalosan is megkezditek a nyári szünetet. Egy szeretett osztálytársatok elbúcsúzik, mivel átvették a Szent Johanna párizsi testvériskolájába, így az őszi tanévet már ott kezdi meg.

– Micsoda ? – sziszegték a többiek, mire Andris és Robi odamentek Gáborhoz, és megölelték, ő pedig értetlenül nézett körbe. A többiek szomorúan felém pillantottak."

Ismét izgalmakkal teli félév. Sokan találgatnak ki megy el az osztályból, míg akik tudják mélyen hallgatnak. Reni és Virág újra beszélnek egymással, szorosabb kapcsolat szövődött közöttük, mint volt. Virág szakított Doriánnal, aki elég rossz hatással volt rá, ám nem csak a fiút hagyta a háta mögött, hanem az emós stílust is. Így megszületett a mindig vidám, hippi Virág. Nagy meglepetést okozott Virág és Ricsi - avagy a két ellentét - kapcsolata, de közben mégis nagyon helyesek, szerethetőek együtt. Cortez és Reni, mintha egész végig kerülgetnék egymást, tehát hosszú ideig marad a szenvedés, viszont a kötet végén végre történik valami közöttük, megtörni látszik a jég. Aztán ki tudja, a látszat néha csal. A balhés osztály a balatoni kirándulásin megint nagyot alkotott, majd folytatták az iskolában is az eszement tettek sorát. Emiatt veszélybe is került a párizsi cserediákprogram...

"Virággal együtt kimentem a teremből, és a lánymosdóig követtem Kingát. Becsuktam magunk mögött az ajtót, és rászóltam a tükör előtt lehajtott fejjel fésülködő Kingára.

– Ki fog derülni! De tényleg, a francia álbarátok nem az ismerőseink sehol… – rágtam a szám szélét, és igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy Kinga fésülködés közben erősen hajaz (☺) a Kör című filmből Samarára."

Végre, végre, végre!! Egymásra talált az a két ember, akiknek már régen kellett volna.Ugyan nyögvenyelősen, de csak összejött. Egyre jobban kedvelem ezt a vidám,összetartó, néha hibbant csapatot. Kíváncsi vagyok,hogyan folytatódik a történet. Cortezt egyre jobban bírom!!! Virág és Ricsi pedig ultra aranyosak együtt. Na és Kinga meg Zsolti?? Na ez kicsit kiverte a biztosítékot, mint a szél a tantermük ablakát. Persze a maguk módján mindannyian vidám páros. A párizsi cserediákútról pedig érdekes dolgok derültek ki, avagy mégsem minden igaz, amit Kinga mesél arról a két francia srácról, akikkel ő és Reni megismerkedtek. Új arc is feltűnt a 11.B küszöbén, ugyanis a távozó Arnold helyett új srác érkezik az osztályba, aki a kezdeti nehézségek ellenére hamar beilleszkedik. Balhék, bulik, versenyek, csajos esték váltották egymást, na és persze beadandók, tanulás, szerelem, érzelmek kavalkádja és Kinga-Virág párosa, akik valamilyen formában, de mindig lelket öntöttek az önmarcangoló, önbizalomhiányos Reni lelkébe. Nagyon aranyosok voltak azok a részek, ahol kiderül, hogy Zsák szerelmes egy kilencedikes lányba, majd Renivel üzenget neki. Így új szerelmek szövődtek, kapcsolatok alakultak ebben a részben, néhol nem kis meglepetést okozva. A végén pedig hosszú-hosszú várakozás után végre megtörténik, amit már az első kötet óta várok.

Stephen Kelman: Galamblélek

A Galamblélek egy olyan megtörtént eseményeken alapuló ifjúsági könyv, amelyet anno, évekkel ezelőtt egy amerikai tanárnő bevitt a tanórára, majd ajánlotta, mint kötelező olvasmányt.

Ajánlás alapján vettem a kezembe én is, miután egy kedves könyvtárosom a kezembe adta, hogy ezt érdemes elolvasnom nekem is, kíváncsi mit gondolok róla. 

Ismertető: 

A ​nemrégen, édesanyjával és nővérével Ghánából érkezett 11 éves Harrison Opoku egy lakótelep kilencedik emeleti panellakásában él, Londonban. A második legjobb futó a hétévesek között és szerencsére nagyon is felismeri a körülötte lévő valós fenyegetéseket. Ugyanannyira fontos számára a helyi banda – a Dell Farm Crew – és a galamb, amelyik meglátogatja az erkélyen. Harri szívja magába új, angliai életének sok, furcsa elemét: figyel, hallgat, tanulja a trükköket a városi túlélésre. De amikor a nyílt utcán megkéselnek egy fiút, és úgy érzi, a rendőrség nem tesz meg mindent, Harri úgy dönt, maga is elkezdi a gyilkosságot kinyomozni. Ezzel akaratlanul is veszélyezteti azt a sérülékeny hálót, amit anyja sző családja köré, amivel próbálja őket biztonságban tartani. A történet az ártatlanságról és a tapasztalatról, a reményről és a kemény valóságról szól. Lenyűgöző ábrázolása annak, ahogy egy fiú próbál egyensúlyozni a férfiasság és az őt körül vevő fenyegető erők közt, amelyek megpróbálják a maguk formájára alakítani.

A szerző felhívja a fiatalok közötti erőszakra a figyelmet, a bandaháborúkra, arra, mi történhet azzal, aki be akar illeszkedni az adott társaságba, de csak bizonyos - főként törvénysértő - tettek végrehajtásával érheti el. Elszomorító a kegyetlen valóság, ami visszatükröződik a műben is. Ilyen a káromkodás, bántalmazás, erőszak, kirekesztés, melyeket mind nehéz feldolgozni, tenni ellene, hogy ne érezze kevesebbnek magát az ember, ha nem tagja az adott "menő közösségnek, bandának". 

A szókimondó stílus kicsit furcsa volt nekem, de ettől függetlenül tetszett, elgondolkodtatott. Arra keresi Stephen Kelman könyvében a választ, hogy vajon egy anya mennyire képes megóvni gyermekeit a rá leselkedő erőszaktól, gonoszkodástól? Hogyan lehet feldolgozni, hogy a család egyik fele bevándorlóként letelepült Angliában, míg a család másik fele Ghánában ragadt? Ezt és ehhez kapcsolódó kérdéseket feszeget q szerző.

Szokatlan, nem mindennapi olvasmányélményt adott, de érdemes volt megismerkedni vele.