A Galamblélek egy olyan megtörtént eseményeken alapuló ifjúsági könyv, amelyet anno, évekkel ezelőtt egy amerikai tanárnő bevitt a tanórára, majd ajánlotta, mint kötelező olvasmányt.
Ajánlás alapján vettem a kezembe én is, miután egy kedves könyvtárosom a kezembe adta, hogy ezt érdemes elolvasnom nekem is, kíváncsi mit gondolok róla.
Ismertető:
A nemrégen, édesanyjával és nővérével Ghánából érkezett 11 éves Harrison Opoku egy lakótelep kilencedik emeleti panellakásában él, Londonban. A második legjobb futó a hétévesek között és szerencsére nagyon is felismeri a körülötte lévő valós fenyegetéseket. Ugyanannyira fontos számára a helyi banda – a Dell Farm Crew – és a galamb, amelyik meglátogatja az erkélyen. Harri szívja magába új, angliai életének sok, furcsa elemét: figyel, hallgat, tanulja a trükköket a városi túlélésre. De amikor a nyílt utcán megkéselnek egy fiút, és úgy érzi, a rendőrség nem tesz meg mindent, Harri úgy dönt, maga is elkezdi a gyilkosságot kinyomozni. Ezzel akaratlanul is veszélyezteti azt a sérülékeny hálót, amit anyja sző családja köré, amivel próbálja őket biztonságban tartani. A történet az ártatlanságról és a tapasztalatról, a reményről és a kemény valóságról szól. Lenyűgöző ábrázolása annak, ahogy egy fiú próbál egyensúlyozni a férfiasság és az őt körül vevő fenyegető erők közt, amelyek megpróbálják a maguk formájára alakítani.
A szerző felhívja a fiatalok közötti erőszakra a figyelmet, a bandaháborúkra, arra, mi történhet azzal, aki be akar illeszkedni az adott társaságba, de csak bizonyos - főként törvénysértő - tettek végrehajtásával érheti el. Elszomorító a kegyetlen valóság, ami visszatükröződik a műben is. Ilyen a káromkodás, bántalmazás, erőszak, kirekesztés, melyeket mind nehéz feldolgozni, tenni ellene, hogy ne érezze kevesebbnek magát az ember, ha nem tagja az adott "menő közösségnek, bandának".
A szókimondó stílus kicsit furcsa volt nekem, de ettől függetlenül tetszett, elgondolkodtatott. Arra keresi Stephen Kelman könyvében a választ, hogy vajon egy anya mennyire képes megóvni gyermekeit a rá leselkedő erőszaktól, gonoszkodástól? Hogyan lehet feldolgozni, hogy a család egyik fele bevándorlóként letelepült Angliában, míg a család másik fele Ghánában ragadt? Ezt és ehhez kapcsolódó kérdéseket feszeget q szerző.
Szokatlan, nem mindennapi olvasmányélményt adott, de érdemes volt megismerkedni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése