Pierre La Mure: Moulin Rouge

A kötet Henri de Toulouse-Lautrec életregénye, amelyben a művészet és szenvedély kettőse kap kiemelt szerepet Franciaországban egy arisztokrata származású nyomorék festővel a főszerepben.

"Ne várj a nevetéssel, amíg boldog leszel, mert meghalhatsz anélkül, hogy valaha is nevettél volna. Okos fickó az a La Bruyére…"

Mindig is érdekelt az ismert alkotók élete, életműve, legyen az akár festő, író, zenész, stb. Ebben a könyvben egy olyan festő élete tárult elém, aki már életében hírnevet, elismerést szerzett magának, ám ő testi adottságai, ebből adódó hátránya miatt mégsem lehetett boldog.  

A szerző bemutatja, milyen lehetett egy kisfiúnak arról álmodni,hogy festő lesz belőle. Ám mindeközben egy komoly betegség miatt, elmagányosodik, alkot, kimarad az iskolából, gúnyolódások áldozatává válik. Végül ismert, elismert festőművész lesz belőle, akinek munkásságát már életében nagy szavakkal illetik.

Izgalmas, sokszor szívbemarkoló volt olvasni a sorokat, melyekből csöpögött a szenvedés, meg nem értettség.

"Mindnyájunknak van valamije, amibe belemenekül."

A szóban forgó  Henri de Toulouse-Lautrec-nek például a könyv, rajzolás, később pedig a festészet, ami éltette. Majd amikor bármit tett is elkerülték, nem szerették a nők, - legalábbis nem szerelemmel - elkeseredésében alkoholba folytotta bánatát. Az alkohol hamar elbutította a festő agyát, szociális érzéke egyre lejjebb került. Végül ismerősei, barátai próbálták kirángatni a gödör aljából, mígnem szanatóriumba került, majd rövid időre felépült, alkotott, aztán újra visszaesett.

Rövid élet jutott a festőnek, akit 40 éves kora előtt elragadott a halál. Különcsége ellenére sokan kedvelték, elismerték munkásságát, ráadásul festményei a Louvre-ban is helyet kaptak.