2021. szeptember 3., péntek

William Golding: A legyek ura

A közelmúltban eldöntöttem, hogy, ami kicsit is érdekel klasszikus és eddig kimaradt, azokat bepótlom. Így legutóbb A legyek urára került sor. 

Először a Szívek Szállodája Roryjánál láttam ezt a könyvet, ráadásul molyon Rory listáján is fenn van, így mindenképp meg akartam próbálni. 

Első olvasásra nekem kicsit Orwell Állatfarm című kötetére hajaz, sok hasonlóságot véltem felfedezni közöttük. 
"– A dolgok szétesnek. Nem értem, miért. Olyan jól kezdődött; boldogok voltunk. És aztán…"

Minden egyes könyv hozzánk tesz valamit, mondanivalója van, ám úgy gondolom, hogy a klasszikusnak titulált kötetek igazán mély üzenetet hordoznak az olvasók számára. Bemutatják az adott kort, korszakot, amelyben íródtak, szemléltetik a társadalmi-, és erőviszonyokat. 

Így történt ez A legyek ura esetében is, ahol a hajótörött fiúk vezért választottak, majd a választás ellenére mégis két csapatra osztódtak, külön vezetővel, mintha ellenfelek lennének, nem egy lenne a vágyuk. Ez pedig nem más, mint, hogy kijussanak a szigetről és haza jussanak. Ám a fiúk közül sokan vademberekként kezdtek viselkedni, mint akiknek elborult az elméje, elfeledve a civilizációt, kulturált viselkedést, létezést. 

"Határoznia és gondolkodnia kell….. a gondolkodás fontos dolog….. következményei s eredményei vannak….."
Láthatjuk az emberi ösztönök fejlődését, az akaratosságot, a másik legyőzni akarását. Az ésszerű döntések mellett sajnos fellépett a hatalomvágy, erőszak, kegyetlenkedések.

A hajótörés, a sziget, maga a bevezető kép Robinson Crusoe világát idézi bennem, azzal a különbséggel, hogy ő mindvégig ember maradt, nem vált erőszaktevővé.

A több ízben megjelent klasszikus hétköznapi problémákat vet fel nem éppen hétköznapi környezetben.

Nincsenek megjegyzések:

Lukács Liza: Hogyan szeretsz?

Kötődési sebeink gyógyítása Lukács Liza Hogyan szeretsz? című könyve hatalmas kedvencem lett. Ez a kötet az egyik legjobb a témában. Minden...